Oldalak

I'm weaker. Is it so wrong?



Sziasztok, Olvasóim!
Mint látjátok, íme egy újabb történet. Ez most éppenséggel 34 oldal lett Word-be, nem olyan sok. Próbáltam benne megfogalmazni, hogyan képes egy szerelem átalakítani egy ember életét. Az önteltekből, jó ember lesz, a félénkek, szépen lassan megnyílnak. Remélem, ezt Ti is észre fogjátok venni benne.
Szeretném elmondani, hogy ez most úgy született, mint még egy történetem sem. Talán emlékeztek páran, hogy múlt héten nem volt ihletem, de tényleg semmihez sem. Egyszerűen nem volt kedven az íráshoz. De erőt vettem magamon, mert úgy döntöttem, nem hagyhatlak titeket történet nélkül, és én is éreztem a hiányérzetet, hogy nem tudtam űzni kedvenc elfoglaltságom, így megnyitottam egy Word-öt, és szépen lassan elkezdtem. Fogalmam sem volt, mi fog kisülni belőle, csupán haladtam meglepően lassan. Egy oldal általában 10-15 perc szokott lenni, de az elején ebből most eltartott biztosan fél óráig is egy. Aztán szépen lassan kezdtem rájönni, mi is lesz ebből, és az ihletem is visszajött. Így aztán megszületett ma reggelre ez a történet, és ellenőrzés után fel is töltöm nektek most.
A TÖRTÉNET +16-OS RÉSZEKET TARTALMAZ (inkább így mondanám).
Szóval jó olvasást hozzá, remélem, elnyeri a tetszésetek. Várom a véleményeteket a történetről.
                                                                                                                      xoxo    Zsoo

 
1. fejezet.

Izgalommal léptem be a Madame Tussauds-ba. Mindenfele emberek nyüzsögtek, de egyáltalán nem zavart a tömeg. Soha nem éreztem maga feszélyezve, ha sokan vesznek körül. Élveztem, ha nagyvárosban lehetek, ha a metrón sokan vannak.
- Te jó ég, Johnny Depp-pel csináljatok rólam egy képet, Lou! - sipított a fülembe Niall, mire elnevettem magam, és kézbe vettem a telefonom.
Lekaptam, Niall-t, ahogy büszkén áll a híresség mellett. Nevetve jött vissza mellénk, de ekkor pedig Zayn kezdett el bezsongani.
- Istenem, kérek képet Angelina Jolie-val és Brad Pitt-tel! - jelentette ki, majd felállt melléjük.
Megfogta a színésznő mellét, férje arcába pedig szolidan belenyomta középső ujját, jelezve, elvette feleségét. Nevetve fotóztam le őket, pár lány felénk is fordult Niall ízes kacagásán.
- Na, most engem is Jim Carrey-vel! - jelentettem ki, és Niall kezébe nyomtam a telefonom.
Beálltam a híresség mellé az egyik oszlop előtt, akit úgy formáztak meg, hogy éppen rám mutatott. Nem bírtam ki, így kitátottam a szám, mintha éppen készülnék megharapni ujját. Zayn nevetve nyugtázta, én sem vagyok normálisabb náluk.
- Lou, Te barom! - nevetett Niall, mikor visszaadta a kezembe a telefont.
Taylor Lautner-hez érkeztünk, akit tudtam, hogy a srácok ki nem állhatnak, de én láttam az összes Alkonyatot. És egyszer részegen még meg is ijesztettem a srácokat otthon, és eljátszottam, hogy én vagyok Edward Cullen. Szóval beálltam mellé, és ezúttal Zayn kapott le vele, de nem akárhogy. Én ugyanis kicsit sem szégyenlősen markolta rá a viaszbaba gatyájára, és lepetten nyugtáztam, hogy még szeme-fényét is megformálták, ugyanis tapintani lehetett ott egy dudort. Nevetve jöttem el mellőle, majd haladtunk tovább a bábuk között. Nos, a srácok már nem is néztek rám furcsán emiatt, tudták, hogy bi vagyok. Soha nem tagadtam, bár tény, hogy inkább a lányokhoz vonzódtam, de egy-egy csinos fiú után én is megfordultam.
- Oh, imádom a focistákat! - jelentettem ki határozottan, és odaugráltam Ronaldo és Pele közé. Pele ült a labdán egy kis emelvényen, míg Ronaldo férfiasan állt. A lábam a labdára helyeztem, mintha éppen kirúgnám Pele alól, míg Ronaldo polóját felhúztam a hasán. Nevetve nyugtáztam, hogy még viaszként is ott vannak a kockák, ahol kell lenniük. Zayn csinált rólam egy képet, de remélem, nem lett nagyon homályos ugyanis eléggé nevetett, míg Niall már szinte a földön fetrengett. E.T. mögé is beülhettünk a biciklin és Shrek-kel is lefotózkodtam többek között. Nos, tudni kell rólam, hogy imádom a Disney meséket, minden mennyiségben, meg persze az átlagos meséket is. És még én mondom magam 21 évesnek? Lényegtelen, soha nem voltam annyi lélekben, de Zayn és Niall pont így szerettek. Azért is döntöttünk úgy, hogy együtt megyünk nyaralni Londonba. Itt fogjuk tölteni az egész nyarat, majd Niall és Zayn az életüket is, ugyanis Zayn itt fog dolgozni ősztől, mint gyermekorvos, Niall pedig suliba fog járni az egyetemre. Hogy én miért megyek haza? A családom miatt. Muszáj róluk gondoskodnom, Anya egyedül neveli a lányokat, nem hagyhatom magára őket. És ezt a srácok is megértették, de azt hiszem, gyakran fogom meglátogatni őket.
Haladtunk végig a termeken, kétség kívül, amit a legjobban vártam, az a horror rész volt, és a 4D-s mozi. Ismét egy új szobába léptünk be, talán ez volt az utolsó előtti, nem tudom. Végigvezettem tekintetem, hogy kivel lenne érdemes fotózkodni. Megláttam egy babát, csodásan nézett ki. A szám kipattant, egyből hozzá siettem, de nem tudtam megérinteni. Lányok milliói lepték el bábuját a magaslaton, és álltak sorba profi készítésű képekért, amit majd a kijáratnál tudnak megvenni. Életemben nem láttam még ezt a srácot, emlékeznék rá, ha mégis. Soha nem fogott meg így még egy pasi sem, de belé belészerettem azonnal, a babája láttán. Göndör haja édesen meredezett minden fele, mégis rendezetten állt. Mosolya két oldalán kivillantak gödröcskéi, míg szeme zölden csillogott arca közepén. Orra kicsit piszén meredezett, vonásai lágyak voltak, mégis férfiasak, felnőttesek. Elegánsan öltözött fel, fekete zakót adtak rá, alatta sötétbarna pöttyös inggel, mely merészen ki volt gombolva mellkasa közepéig. Nyakában egy kis kereszt lógott, fekete farmerja lelógott formás fenekéről, combjain pedig feszült. Sötétbarna öve, amibe az ing volt tűrve, ágyékára vezette tekintetem, amitől egyből el is pirultam, és rendbe tettem magamba, hogy ez csak egy viaszbábú! Egy nagyon szexi viaszbábú!
Beharapott ajkakkal néztem el oldalra, de tekintetem visszatévedt rá, nem bírtam levenni róla a szemem. Niall és Zayn megálltak a két oldalamon, mire feléjük fordítottam a fejem, de Őt figyeltem.
- Ki ez a pasi? - kérdeztem halkabban.
Mindketten kérdőn húzták fel a szemöldökük, majd Zayn válaszolt.
- Harry Sytles, énekes. - rántotta meg a vállát egyszerűen.
Kérdőn fordultam felé, ábrázatom zavart volt. Ezt meg honnan tudja? Szerintem ez a kérdés egyértelműen kiült arcomra is, amitől elnevette magát.
- Ki van írva. Életembe nem hallottam még róla, de nagy sztár lehet. - rántotta meg a vállát, és a fejével a fal felé bökött.
Oda néztem, és valóban ki volt írva a neve és a foglalkozása. Harry Styles. Szép név...nagyon szép. Kellemes a csengése, hogy nem hallottam róla eddig, hisz én is brit lennék, és a lányok elégé oda vannak érte. Lottie soha nem említette, pedig Fizzy-vel gyakran szokták kitárgyalni a sztárvilágot a vacsoránál.
- Csak nem bejön, Lou? - nevetett a fülembe Niall a vállamra támaszkodva.
Elpirultam, és lehajtottam a fejem. Ezen meglepődtek, hisz Niall csak viccnek szánta, de én nem annak vettem. Komolyan túlságosan is vonzónak találtam ezt a Harry Styles-t. Úgy éreztem magam, mint egy tinilány, aki csak ábrándokat kerget, hisz soha nem lehet az övé híres szerelme. Semmi esélyem sem lenne egy ekkora sztárnál, pláne mert pasi vagyok.
- Ó! Bocs. - csóválta meg a fejét Niall, mikor felfogta, hogy beletrafált.
- Haver, nehogy már! Ez biztosan egy elkényeztetett, öntelt, újgazdag énekes-páva. Örülj neki, hogy nincs közöd hozzá. - nevetett a fülembe Zayn, majd oldalra rántott, és csináltunk egy-egy képet a Beatles-szel.
 A napunk mesésen telt, de képtelen voltam kiverni a fejemből Harry Styles arcát. Vajon miért ragadt meg ennyire? Miért látom azt a babát magam előtt, ha lehunyom akár csak egy pillanatra is a szemem?
Ezen kérdések kavarogtak fejemben egész álló nap, és még akkor is, mikor berontottunk a lakásba a mai nap izgalmai után. Levágtuk magunkat a kanapéra, és míg Zayn benyomta a Tv-t, én a kezembe vettem az asztalon lévő laptopot, ami szerintem nem az enyém volt. Ez akkor bizonyosodott be, mikor bekapcsolt, és rá kellett jönnöm, hogy Niall-é, de nem izgatott. Felmentem az internetre, és azonnal beírtam a keresőbe Harry Styles nevét. Ha azt mondom, kismillió találatot kiadott, hazudnék, ugyanis 5x annyi is kevés lett volna szerintem. Elsőnek a képekre kattintottam, és milliószor jobban nézett ki, mint azon a bábun. A profi képek csodásak voltak, de kétség kívül azok nyerték el legjobban a tetszésem, melyeken csupán véletlen kapták le az utcán, a kocsijában, a kávézóban...stb. Vicces srácnak tűnt a képek alapján, de ahogy lejjebb görgettem a millió képtalálat között, egyre több kép jelent meg egy-egy csajjal. Ezeknél mind görcsbe rándult a gyomrom, és kicsit tudatosult bennem, hogy semmi esélyem sincs nála. Azután átkattintottam a web-re, és elolvastam az életrajzát is. Végképp meg kellett róla győződnöm, hogy az álmom soha nem fog beteljesülni, hisz minden második mondat a nőügyeiről szólt. Az X-Factorban fedezték fel ezt már tudtam, és még ott is kavart a nála több mint 10 évvel idősebb műsorvezetővel...a további ügyekről nem is beszélve. Arra gondoltam, hogy esélytelen vele foglalkozni, de úgy döntöttem, ha ennyien oda vannak érte, csak meghallgatom már egy számát is. Így aztán beírtam youtube-ba is a nevét. Az első címre, amit kiadott, rákattintottam, és meghallgattam a számot. Csodás hangja volt, ezzel nem tudtam vitatkozni, de alig pár sor után Zayn leüvöltött, hogy nézné a tévét, mire leintettem, és még hangosabbra vettem. Nevetve jöttek hozzám mindketten, és megnézték, mit hallgatok. Mikor meglátták a szám előadóját, leesett az álluk, amin jót kuncogtam. Végighallgattuk, és nem tudtunk vitatkozni vele, hogy csodás szám volt, és nagyon jó hangja van. Te jó ég, kit talált meg magának a szívem?!

2. fejezet.

- Zayn, kész vagy már? - kiabált be az előszobából Niall türelmetlenül.
Mindig Zayn-re vártunk, de ezt már megszokhattuk volna... Mi már készenlétben álltunk, de Ő még javában ügyködött a fürdőszobában. Soha nem tudtam felfogni, mit kell eddig csinosítania magán, mint a lányok...nem is, annál sokkal rosszabb.
- Jól van, itt vagyok! - rohant be az előszobába Zayn tökéletes külsővel, bár én semmi újat nem láttam benne, pedig ha Niall-nek nem is, nekem igazán feltűnhet, tekintve, hogy bi vagyok. De ez nem azt jelenti, hogy rózsaszínben járok, és nyávogva beszélek.
Bevágtuk magunkat egy taxiba, és elindultunk az esti programunk színterére. Már majdnem a nyár fele eltelt, és vészesen közeledik az ősz, amikor el kell hagynom Londont és a srácokat is.  Azzal az elhatározással ültem be ma a taxiba, hogy felszedek este egy csajt...vagy éppen pasit, és lesz egy jó estém. Meg is álltunk egy népszerű szórakozóhely előtt. Azt hallottuk, hogy ide az elitek szoktak járni, amiben mi nem tartozunk bele, de úgy döntöttük egy este megnézzük, milyen is ez a nevezetes klub. Biztos tele lesz jó csajokkal és pasikkal, a személyiségük már más téma, de az ágyban nem beszélgetni kell, nemde?
Kiálltuk a hosszú sort, vettünk belépőt, és pár perc múlva már bent is voltunk a klubban. Azt hittem, ide nehezebb bejutni, bár tény, hogy elég sokan voltak bent, de akkor nem érdekelt. Bent már nagyban folyt a buli, amihez mi is azonnal csatlakoztunk egy welcome drink után. Zayn és Niall azonnal lekapott egy-egy csajt, és én sem tétlenkedtem. Egy csinos vöröskét húztam magamhoz a táncparketten, és táncolni kezdtem vele. A számnak vége lett, és Ő is visszament a barátaihoz, valamint én is ittam a srácokkal még pár kört. És ez így ment egész este. Aztán olyan 1 fele, mikor már kezdtem szédülni, és kellett egy kis pihenés, levágtam magam az egyik kanapéra. Tőlem nem messze két lány beszélgetett falatnyi ruhácskájukban.
- Édes Istenem, nem hiszem el, hogy itt van! Szerinted jó így a ruhám? - kérdezte aggódva az egyik, mire a másik felnevetett.
- Ja, de még azt a két felsőgombot gombold ki! Akkor tuti, leveszed a lábáról. Annyira kíváncsi vagyok, milyen lehet az ágyban. Biztosan fantasztikus, ha ennyi nőt meghódított. - felelte a másik, mire a lány kigombolta a két felső gombot, amitől szinte teljesen kibukkantak mellei.
- Ne feledd, Ő az enyém! - emlékeztette a lány, mire elnevették magukat.
Nagyot nyeltem, ezek sem hivatásosak...remélem, érezhető volt a cinizmus. Megcsóváltam a fejem, és próbáltam nem a hányingeremre gondolni, plusz a fojtogatóan fülledt levegőre. Nagyon bele lehetnek zúgva valami menő pasiba, ha egy éjszakára is képesek lennének odaadni magukat neki. Bár én is ilyen áldozatot kerestem mára, de én biztosan nem hagynám, hogy így kihasználjanak, ha nem kívánom igazán.
Úgy döntöttem, hogy kimegyek a mosdóba, és megmosom az arcom hideg vízzel. Az most nagyon jól fog jönni. Homályosan láttam, de ezt nem igazán mutattam. Szerencsére jól tudtam leplezni, ha részeg vagyok, csupán a szemem csillogott hetykén, de azt ilyen fényben senki nem láthatja. A folyosón sötét volt, éppen csak egy pillanatra lett fény, mikor valaki bement a férfi mosdóba, így a nyitott ajtón kiszökött a lámpa. De az illető megtorpant, és felém nézett, de távolról nem láttam pontosan, mit talál olyan érdekesnek. Aztán elismerően fütyült egyet, és eltűnt a mosdóban. Lepetten húztam fel a szemöldököm, és magam mögé néztem, hisz ez biztosan egy csinos lánynak szólt. De senki nem jött mögöttem, egyedül voltam. Talán ez tényleg nekem szólt volna. Ebben az esetben, vagy van egy lehetséges férfi kiszemeltem, vagy már olyan részeg a srác, hogy nőnek nézett, ami azért fájt kicsit.
Bementem a mosdóba, és reménykedtem benne, hogy nem fogok találkozni azzal az alakkal. Bent üres volt minden, csupán az egyik fülke előtt ácsorgott egy srác, és úgy tűnt, beszélgetett, azzal, aki bent volt.
- Nem, Liam ezt nem hiszem el, én... - akarta folytatni, de a kívül álló srác tekintete rám tévedt, majd félbeszakította.
- Hazz, nem vagyunk egyedül. - jelezte neki, hogy van egy nemkívánatos személy is, aki én lettem volna, mire sóhajtottam egyet, és megmostam az arcom az eredeti tervem szerint. Nagyon rendes, mondhatom.
- Nem érdekel! Elegem van ebből az egészből! Nem akarok kimenni azok közé az olcsó ribancok közé! Nem akarom ezt továbbcsinálni, Li! Ha tudom, hogy ez ilyen szar, soha nem vágyom erre az életre! - sóhajtott fel a bent lévő srác gondterhelten.
- Ilyet ne mondj! Csak az alkohol és a csajok miatt gondolod így. Menjünk haza inkább! - javasolta neki a kint lévő srác, mire csak mérgesen dobbantott egyet.
Megtöröltem az arcom, és elindultam ki, mikor kinyílt a fülke ajtaja. Akaratom ellenére is vetettem még egy pillantást a tükörbe, hogy megnézzem, ki ez a srác.  A szemem lepetten kerekedett ki, és megtorpantam. Felé fordultam, hogy valóban végig tudjam mérni. Ő állt előttem. Ő, akibe már viaszbabaként beleszerettem, és már teljesen ki is vertem a fejemből, hisz esélyem sem lenne nála. Az arca meggyötört volt, szemei gondterhelten csillogtak. Annyira jól nézett ki, sokkal jobban, mint a képeken. Magával ragadott, nem tudtam levenni róla a szemem. Kérdőn fordult felém.
- Mi van? - kérdezte kicsit sem udvariasan, mire oldalra kaptam a tekintetem.
- S-semmi, én...én csak...sajnálom. - hebegtem idiótán, majd jobbnak láttam sietősen sarkon fordulni, és eltűnni az ajtóban.
Egyáltalán nem olyan, amilyennek hittem. Igaza volt Zayn-nek. Tényleg egy elkényeztetett, öntelt, újgazdag énekes-páva. Soha nem akartam többé látni, megértem, ki volt borulva, ahogy hallottam nem is kicsit, de ez akkor sem jogosítja fel arra, hogy úgy kezeljen, mint a kutyát. Ahogy hallgattam bent, teljesen összetört, összeroppant a világának súlya alatt, amiért megsajnáltam, és segíteni akartam neki, de akkor is haragudtam rá kicsit.
Egy pillanatra fényt érzékeltem hátam mögött, biztosan nyílt a mosdó ajtaja, de én már régen kijöttem. Biztosan Ő/Ők azok. Egyszer egy erős kar rántott vissza, és fordított maga felé. Lepetten néztem rá, de elvesztettem az egyensúlyom, így sikeresen a mellkasának estem, viszont azonnal korrigálta magam, és egy lépést távolabb álltam. Ő állt előttem, teljes életnagyságba, így láthattam, hogy úgy 5 centivel nagyobb nálam, ami azért fájt. Miért kell mindenkinek nagyobbnak lennie nálam? Kerültem a szemkontaktust, nem mertem rá nézni.
- Nézd, sajnálom, hogy úgy szóltam hozzád bent, csak kicsit besokalltam. Hálás lennék, ha erről senkinek nem szólnál. - mosolygott rám oly' módon, hogy kivillant két édes gödröcskéje.
Arcomra pír szökött, de ebben a fénybe nem volt észrevehető...remélem. Miért néz ki ilyen jól?
- Oké. - feleltem halkan, amit azonnal el is nyomott a zene.
Először összeráncolta a homlokát, majd huncutul elmosolyodott. A fülemhez hajolt, amitől idegesen szívtam magamba a levegőt. Mit csinál?
- Nem hallottam. Ha ilyen halkan beszélsz, akkor súgd inkább a fülembe. Az mindig beindít. - motyogta lágyan.
Lehelete csiklandozta fülem, amitől megremegtem, és kirázott a hideg. Mi ez az egész? Ez egy rossz vicc? Vagy egy álom? Miért csinálja ezt velem? Hisz Ő egy híres nőfaló? Miért éppen egy pasival?
Távolabb hajolt, és huncut vigyorral várta reakcióm, de nem tudtam mit felelni. Fülig pirultam, és leszegtem fejem. Arra gondoltam, hogy talán sarkon kéne fordulnom, és eltűnnöm innen, de talán soha többé nem lesz alkalmam látni Őt.
- Megijedtél, Édes? - kérdezte kuncogva, mire hirtelen felemeltem a fejem, és egy pillanatra elkövettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Zöld íriszei édesen csillogtak rám, lassan vesztem el csodás tónusában. Ő is megkomolyodott, és a szemem kezdte pásztázni. Éreztem, ahogy Őt is kezdi magával ragadni az én tekintetem, aminek nagyon örültem, hisz Ő egy ünnepelt sztár, míg én egy senki vagyok. 
Lassan közelebb állt hozzám, így alig volt köztünk pár centi. Levegővételem rohamosan felgyorsult, és félve néztem fel rá. Édesen elmosolyodott és hátam aljára vezette kezeit, amitől idegesen pillantottam oldalra. Éreztem, hogy élvezi a helyzetet, és egy hirtelen mozdulattal kikapta farzsebemből mobilom. Lepetten figyeltem, ahogy kicsit oldalra fordul, és bepötyög egy számot, majd megcsörgeti, így zsebében megcsörrent feltételezem, hogy saját telefonja, majd elmentette a számot "Hazz" néven. Megérintette a kis kép ikont, így a telefonomba automatikusan bekapcsolt a kamerája, hogy készítsen egy képet az új kontaktról. Átállította első kamerára, és vakuval csinált egy nem éppen szalonképes képet magáról. Mindez pillanatok műve volt, majd ismét felém fordult. Döbbenten figyeltem, hogy ismét közelebb áll hozzám, és visszacsúsztatja farzsebembe telefonom, majd megcsípi fenekem, amitől ijedten szaladt ki a számon a levegő, és meg is ugrottam kicsit. Elmosolyodott ezen, majd lágy csókot lehelt homlokomra. Teljesen lefagytam, és szapora lélegzettel tűrtem, ahogy ajkai nyomát hagyja bőrömön. Lágy volt szája, csókolni akartam, ahogy csak tudtam, de nem engedelmeskedett nekem testem. Távolabb állt tőlem, majd elindult visszafele, a mosdók fele. Lepetten néztem utána, de hirtelen megtorpant. Amint megfordult, oldalra vezettem a tekintetem, a mellettem lévő földre. Hallottam nevetését, bár a zene majdnem elnyomta, majd hangja is felcsendült.
- Hé, Édes!
Rákaptam a szemem, mire egy hirtelen jött vakuval találtam szembe magam. Ettől semmit nem láttam a sötétben, szinte megvakultam.
- Kösz. - nevetett édesen.
Már kezdtem visszanyerni látásom, így nagyjából ki tudtam venni körvonalait a homályban. Nem a mosdóhoz ment, sokkal inkább tűnt a hátsókijáratnak. Még utoljára felém fordult, majd végképp eltűnt előlem az ajtó mögött. Ledermedve álltam ott, meg sem bírtam mozdulni. Hátam a falnak vetettem, és mélyen magamba szívtam a levegőt.
Ez. Meg. Mi. A. Szar. Volt?
Komolyan Harry Styles tette ezt velem? Vagy csupán egy idióta utánzat volt, akit én képzeltem Harry Styles-nak? De Hazz-nak szólították, és így is írta be magát, ami lehet akár a Harry becézése is. És most, hogy jobban belegondolok, olvastam is valahol, hogy legjobb barátja és dalíró társa nélkül egy tapodtat sem tesz, Liam nélkül. Márpedig azt a srácot is Liam-nek hívták, aki vele volt a mosdóban. Minden egybe vág, mégsem passzol össze semmi. Miért tetszenék neki éppen én? Akkor ezek szerint Ő fütyült nekem az ajtóból, mikor a mosdóba tartottam? Más nagyon nem lehetett. Bent nagyon ki volt bukva. Szegény...
De én miért is blokkoltam le így? Soha nem voltam ilyen félénk, de az Ő egyénisége olyan domináns, hogy még én is behódolok neki. Képtelen voltam önmagam lenni előtte.
Mérgesen sóhajtottam, és elindultam az ajtó felé, ahol egyből Zayn-be és Niall-be botlottam. Megkönnyebbülten néztek rám, majd karon ragadtak.
- Indulni készültünk haza, már azt hittük, leléptél minden szó nélkül valakivel. - mondta nevetve Zayn, mire haloványan elmosolyodtam.
Igen, ha úgy alakul, leléptem volna Harry Styles-szal, de úgy tűnik, tervei vannak velem, ha megadta a számát. Tényleg, a telefonom! Jutott eszembe, mikor már az utcán ültünk be egy taxiba. A srácok is elég jó állapotba voltak, amin meglepődtem tekintve, hogy általában kiütjük magukat esténként, hisz nyár van Londonban. Előkotortam a farzsebemből a telefonom, és megnyitottam a kontaktokat. Ahogy legörgettem a "H"-hoz, valóban ott volt az Ő beceneve. Rámentem, megnyitottam a képet, amit magáról készített. Elmosolyodtam. A nyelve ki volt nyújtva, meglehetősen idióta kép volt, de nekem nagyon tetszett. Hisz nem olyan tömeggyártmány, amivel tele van a net róla, hanem egyedi csak nekem. Az igazi Harry Styles.
A srácok persze azonnal felfigyeltek a képre, amit nézegettem, és a telefonomra tapadtak.
- Ez ki? Olyan ismerős. - kérdezte zavartan Niall.
Hirtelen azt sem tudta, mit felelje, hisz elég hihetetlenül hangzott a valóság. Szerencsére a taxi megállt a lakás előtt, így kiszálltunk, fizettünk, és bementünk.
- Nos? - kérdezte Zayn is, miközben levettük a cipőnk az előszobába.
Elpirultam, amit már nem tudott elrejteni a sötétség, hisz itt már éget a villany.
- Nem fogjátok elhinni, ha elmesélem. - nevettem el magam. Ők csak kérdőn néztek rám, miközben bementünk a nappaliba. - Ő Harry Styles volt. - mondtam pirulva, és a lábam kezdtem nézni lépés közben.
A srácok hirtelen megtorpantak, és engem is megállított valamelyikőjük keze, de csak akkor tudtam meg, hogy Zayn volt az, mikor felnéztem.  Szemük teljesen kikerekedett, majdhogynem kiesett a helyéről.
- Az a Harry Styles? - kérdezte sokkolva Niall, mire csak bólintottam válaszul.
- Nem hiszem el! Megint szívatsz minket, Lou. - nevette el magát Zayn, és megveregette a vállam.
- Nem! Tényleg találkoztunk a klubban. - feleltem zavartan, hogy nem hisznek nekem.
Láttam rajtuk, hogy tényleg Ők sem hiszik el, hogy ez vicc lenne, de azért próbálkoztak.
- H-hogyan? - kérdeztem ledöbbenve Niall.
- A mosdóban kiakadt az egyik fülkében a haverjának, aztán kijött. Lefagytam, mire beszólt nem éppen udvariasan. Elszomorodtam, és kimentem, aztán utánam jött. Elnézést kért, és megadta a számát, majd lelépett a hátsó kijáraton. Istenem, ha tudnátok, milyen szép szeme van, és mikor alig volt köztünk pár centi... - áradoztam teljesen kikelve önmagamból.
- Állj, állj, állj! Akkor Ő most meleg? - kérdezte zavartan Zayn.
Elgondolkoztam, hisz erre még én sem találtam választ. Hosszas gondolkodás után, amit látszólag nem tűrtek jól a srácok feleltem:
- N-nem tudom. Úgy viselkedett, de a neten azt írják róla, nagy nőcsábász. - hebegtem zavartan.
- Talán nem is csupán NŐcsábász. - nevette el magát Niall, majd hátba veregetett. - Haver, felfogtad, hogy felszedtél egy világsztárt, aki megadta a számát?
Beharaptam az alsóajkam, még nem igazán fogtam fel. Igazából egyfolytában arra gondolok, hogy ezt csak álmodtam. De valóban megadta a számát, és mit kezdjek vele?
- Szerintetek fel kéne hívnom? Vagy majd Ő hív? - kérdeztem zavartan.
- Mert neki is megvan a Te számod? - kérdezte Zayn ledöbbenve.
- Igen, beírta a telefonomba a számát, csinált magáról egy képet, elmentette, aztán megcsörgette magát, és mikor azt hittem, elmegy, még visszafordult, hogy sunyiba csináljon egy képet rólam. Szóval én is megvagyok neki...bár a nevem nem tudja. - hebegtem zavartan.
Valóban, vajon milyen néven mentett el? Erre azért kíváncsi lennék. Hogyan írt be? Talán Édes, mivel úgy szólított, bár kétlem. Biztosan rengeteg Kicsim, Édesem, Aranyom és egyéb ilyen van a telefonjába, már azt sem tudja, melyik kicsoda. Engem is el fog felejteni. Pedig én nem fogom felhívni, az biztos. Nem leszek nyomulós, akármennyire is vágyom rá. Majd hív Ő, ha akar tőlem valamit.
- Te jó ég! És smárolni nem smároltatok véletlen, ha már ennyi minden történt? - húzta az agyam Niall, amin Zayn nevetni kezdett.
Én csak morcosan megráztam a fejem, majd elindultam lefeküdni. Ők még kiabáltak utánam dolgokat, amik a ma este törtétekre vonatkoztak, de inkább nem részletezném. Úgy éreztem magam, mintha egy rossz tündérmesébe csöppentem volna. A híresség rátalál a szégyenlős kissrácra, és szerelmes lesz belé. De ez nem ilyen egyszerű, igaz? Vajon hány éjszakára kellek neki? Egyre vagy esetleg kettőt is kibírna ugyanazzal az emberrel?

3. fejezet.

Miért nem hív már? Talán nekem kéne felhívnom? Talán arra vár, hogy én kezdeményezzek? Kétlem, mikor olyan domináns. Egyszerűen csak részeg volt, és már el is feletette, hogy kinek is adta meg a számát tegnap este. Viszont engem ez az egész tudatlanság kikészít. Akkor inkább hívjon fel, hogy ki is vagyok én, de ne hagyjon kétségek között. Ezt utáltam a legjobban. Pedig vonzódtam hozzá, nagyon is, de tudtam, hogy nem lenne helyes, amit tennénk. Ő egy ünnepelt világsztár, rengeteg rajongóval, nem jelentheti be hirtelen, hogy bepasizott. És én amúgy sem vagyok való az Ő világába. Talán jobb is, ha nem hív fel.
De a telefonom csörögni kezdett az ágyon, mire lepetten kaptam oda, és kézbe vettem. A kijelzőn az Ő neve villogott, amin meglepődtem. Félve vettem fel, szívem a torkomba dobogott. Talán még soha nem féltem ennyire egy telefontól sem.
- H-haló? - szóltam bele óvatosan.
- De imádom ezt a félénk hangot. - nevette el magát egyből, mire lepetten húztam fel a szemöldököm. Hangja lágy, mégis kemény volt, de ez a keverék teljesen megsemmisített. - Tegnap este úgy kellett lelépnem, hogy még a neved sem tudom. Nem gondolod, hogy ez nem fair, Édes? - kérdezte játékosan, mire félve elmosolyodtam.
- L-Louis... Louis Tomlinson. - válaszoltam óvatosan.
- Nos, Louis Tomlinson - nevette el magát. - mit szólnál, ha 8-ra érted mennék? Megszöknél előlem? - kérdezte játékosan.
Nagyot nyeltem, nem tudtam, erre mit feleljek. Tartottam tőle, a hangja huncutsága vészjóslóan csengett, de egyben vonzott is magához.
- 8-ra? - kérdeztem vissza óvatosan.
- Igen. Akkor 8-kor. Csók, Édes. - jelentette ki egyszerűen, és le is rakta.
Zavartan pislogtam a telefonom képernyőjére, ami idő közben visszaállt a kontaktokra, hisz befejeződött a beszélgetés. Meg sem kérdezte, én el akarok-e menni. Aztán arra gondoltam, hogy azt sem tudja hol lakok. Kizárt, hogy értem jöjjön, biztosan elfelejtette megkérdezni, és nem lesz elég bátorsága visszahívni. Bár neki ne lenne bátorsága?! Kíváncsi voltam, mi fog kisülni ebből, így idegesen rohantam le a srácokhoz, hogy segítséget kérjek. Zayn a nappaliban nézett egy filmet, míg Niall a konyhában készített szendvicset.
- Srácok, gond van! - akadtam ki, mire mindketten felém fordultak, és kérdőn méregettek. - Harry Styles értem akar jönni este 8-kor, de azt sem kérdezte meg, hol lakok. Szerintetek? - kérdeztem idegesen.
- Mekkora barom. - nevette el magát Zayn a kanapén terpeszkedve.
- Nem ezt kérdeztem. - húztam el a szám, bár tény, hogy igaza volt.
- Szerintem, nézzük meg, mit csinál a sztárocskánk. Készülj össze, maximum nem jön. - rántotta meg a vállát Niall, majd beleharapott a kajába.
Nekem ez nem volt ennyire egyszerű, ahogy Ő kijelentette, de tényleg ez volt a leglogikusabb dolog, amit tehettem jelen pillanatban. Sóhajtva mentem vissza a szobámba, és elkezdtem agyalni ezen az egészen. Vajon hova akar vinni? Hogyan öltözzek fel? Tényleg eljön értem? Honnan tudná meg, hol lakunk?
De kíváncsi voltam erre az egészre, így aztán összekészültem, és 8 előtt 10 perccel idegesen járkáltam az előszobában és a nappaliban oda-vissza.
- Kilométer-hiányod van, Lou? - kérdezte nevetve Zayn.
Mérgesen pillantottam rá. Nekem ez nem volt ilyen mulatságos. Niall az ablakban szobrozott, és kifelé lesett, hogy valóban jön-e, vagy jól beég, hogy elcseszte a randit. De csak hívott volna, ha nem tudja a házszámot, nem? Aggódtam az este miatt. Ha nem jön meg, akkor a csalódottság fog hatalmába keríteni, ha viszont megjön, akkor pedig a kétségek, még több kérdések és zavar fog a fejemben uralkodni. Sehogy nem jövök ki ebből jól. Ő teljesen más, mint én.
De pontban 8-kor megállt egy fekete Range Rover a házunk előtt, amitől Niall lepetten hátrált el az ablaktól.
- Ezt nem hiszem el! Ez kajak idetalált. - nevette el magát, mire Zayn lepetten pattant fel, hogy az ablakhoz menjen, én pedig idegesen túrtam hajamba.
- Komolyan? Basszus, ez durva srác! Vigyázz vele, Haver. - szorította meg a vállam, miután lenyugtázta, hogy valóba vár rám kint egy világsztár. Idegesen kaptam fel a cipőm, ki kimentem az ajtón, de persze, hogy nem tudták megállni, hogy ne égessenek be. Harry lazán támaszkodott a kocsija oldalának, és rám várt. Elindultam felé, de a srácok tettek arcom pirosságáról. Lesétáltam a kis lépcsőkön, és Ők utánam kiabáltak az ajtóból, hogy az egész utca jól hallja:
- Aztán védekezzetek! - harsogta Niall.
- Ja, de a prücsök majd jöhet hozzám, ha ez megnyugtat. - tett rá még egy lapáttal Zayn, hisz gyermekorvos.
Erre már én is elnevettem magam, és diszkréten felmutattam nekik a középső ujjam, amitől nevetésben törtek ki. Harry-hez mentem, aki édesen mosolygott rám, majd a srácokra is, akik ekkor már becsuktak az ajtót, de nem volt feltűnő a konyhaablakban a két szempár.
- Szép estét, Édes! - mosolygott rám, majd kinyitotta a kocsija ajtaját, én pedig beszálltam.
Bent tipikus pasi illat fogadott, ami nagyon tetszett, mivel nem volt se sok, se kevés. Éppen megfelelt a mennyisége a levegőben. Arról nem is beszélve, hogy az Ő illata volt. A kocsi meglehetősen tiszta volt belül, amin elmosolyodtam, majd beült mellém. Bekötöttem az övem, ahogy Ő is, majd elindult.
- A haverjaid? - kérdezte az utat figyelve.
- Ja. - feleltem morcosan, mivel jól beégettek.
- Csak a haverjaid? Honnan ismered őket? - kérdezte kihangsúlyozva a "csak" szócskát.
Lepetten fordultam felé. Ez féltékenység lenne? A nagy Harry Nőcsábász Styles féltékeny lenne két srácra? Haloványan elmosolyodtam ezen.
- Igen. Együtt nőttünk fel. Felköltöztek Londonba, de én nem csak nyáron vagyok náluk. - feleltem egyszerűen.
- Nevük, munkájuk? - kérdezte, mint a filmekben.
Normál esetben kibukott volna belőlem a nevetés, de mellette nem mertem tekintve parancsoló komolyságát, mely megfélemlített nem is kicsit.
- A-a szöszi, Niall, a fekete Zayn. Niall tanuló lesz az egyetemen, Zayn pedig gyermekorvos. - feleltem zavartan. - Miért?
- Csak tudni akartam. - rántotta meg a vállát komolyan, de hirtelen barátságos mosollyal fordul felém, ami meglepett. - Amúgy jó fejek.
Haloványan elmosolyodtam, és bólintottam. Feszélyezve éreztem magam mellette, tenyerem izzadt, szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam, mivel váltja ki ezt belőlem, még soha nem éreztem ezt senki közelében sem.
- Hova megyünk? - kérdeztem semlegesen, mintha ez lényegtelen lenne, de nagyon is érdekelt.
Huncut módon elmosolyodott, de az utat figyelte. Legalább karambolozni nem fogunk, de akkor is idegesített ez a fene nagy játékossága.
- Ha nem haragszol az első randink nem étteremben lesz. Félek, túl nagy lenne a felhajtás. Máshogy oldottam meg, jó lesz, hidd el. Remélem, szereted a gyrost. - nevetett, mire ajkaimba haraptam.
Megértettem, hogy nem visz nyilvános helyre, én is szégyellném magam a helyében, de egy szónál leragadtam.
- Ez akkor egy randi? - kérdeztem halkan, mire felnevetett.
- Persze, mért, minek hitted, Édes? Azt gondoltad, hogy sörözni viszlek egy kocsmába azok után, hogy tegnap megmutattad, milyen csinos hátsód van? - kérdezte játékosan.
Ledöbbentem. Komolyan tetszik neki a hátsóm? Akkor ezért kellek neki? Talán csak a testemre vágyik, nem rám, a személyiségemre? Ebben az esetben nagyon megbántana, és az a legrosszabb, hogy ki is nézem belőle ezt. Eldöntöttem magamba, hogy nem fogom nagyon közel engedni magamhoz, így nem fog majd annyira fájni, ha átver.
Csendesen haladtunk előre, kifele bámultam az ablakon, ahogy egyre kevesebb lesz a lámba, és szépen lassan teljesen kiérünk a városból. Végem van, most fog elrabolni, megerőszakolni, aztán megölni. Ennél nagyobb marhaságok eszembe sem juthatnának, igaz? De tényleg kezdtem megrémülni, mikor teljesen kiértünk Londonból, de a Temze partján haladtunk továbbra is. Aztán egyszer megállt egy elhagyatott kis parkolóban. A kutya sem járt még ezen az úton sem, nemhogy ebben a parkolóban. Aranyos kis hely volt. A Hold tükröződött a víz felszínén, mely erősen hullámzott a tenger fele. Volt egy aprócska stég is, de mi nem szálltunk ki. Helyette inkább Harry ledöntötte mindkét ülés támláját, így olyan lett a kocsi belseje, mint egy nagy kanapé. Hátra nyúlt, és elvett az ülésekről egy nagyobb zacskót. Kivett belőle két dobozt, az egyiket nekem adta, míg a másikat maga mellé tette, majd egy-egy üveg Cola is hasonló sorsra jutott. Elmosolyodtam. Ilyen randin még soha nem voltam, de nagyon tetszett. Olyan természetes.
- Nem hittem, hogy így fogod megoldani. Hangulatos. - mosolyodtam el.
Csak a lábunknál világított pár gyenge lámpa, ami nem tükröződött vissza az ablaküvegről, így ki láthattam a folyóra, mégis volt elég fény a vacsorához is. Kinyitottam a dobozt, és valóban gyros volt benne, mégpedig igencsak jól nézett ki. Megfogtam a benne lévő villát, de inkább Harry-re néztem fel.
- Honnan tudtad, hol lakunk? - kérdeztem tekintetét keresve, amit hamar el is csíptem.
- A telefonodba be van kapcsolva a helyfelismerés. Innen már egyszerű dolgom volt. Csak egy laptop kellett. - nevette el magát, és bekapott egy falatot.
Én csak bólintottam, és enni kezdtem. Még mindig feszélyezve éreztem magam, bár már nem annyira. Kényelmes volt ez a helyzet. A lábam törökülésbe felhúztam, hátam az ajtónak vetettem, ahogy Ő is velem szembe, és előttünk a Temze folyt.
- Azért vagy ilyen félénk, mert rajongó vagy? - kérdezte meg egyszer komolyan a szemembe nézve.
- Nem igazán. A Madame Tussauds-ba láttalak először egy hónapja. - nevettem el magam kínosan.
- Hát akkor? - kérdezte homlokráncolva.
Leszegtem a fejem, nem bírtam volna a szemébe nézni. Miért hoz mindig olyan helyzetbe, hogy elpiruljak? Biztos vagyok benne, hogy élvezi, ha így lát, és azért teszi.
- Nem tudom, egyszerűen csak megrémít, a belőled áradó irányítás és határozottság. - feleltem félénken.
Felnevetett, mire kérdőn kaptam fel tekintetem rá. Fájt, hogy kinevet, de bevallom, én is ezt tettem volna. Poénos egyéniségem van, szerettem mókázni, de mellette képtelen vagyok erre. Úgy érzem, lenézne, kinevetne, gyerekesnek tartana.
- Tényleg csak nyáron maradsz Londonban? - kérdezte halkan, és most az egyszer nem akart rám nézni, mikor kérdezett. Ebből rájöttem, hogy nem örülne, ha így lenne.
- Igen. - feleltem halkan, és én is a vacsorámra koncentráltam.
Féltem a reakciójától, magam sem tudom, mi okból kifolyólag.
- Miért? Hova valósi vagy? - kérdezte tőlem sorba.
- Doncaster-be. Haza kell mennem a családomhoz. Anyának szüksége van rám, és a Húgaimnak is. - feleltem halkabban.
Ő egy híresség volt, nem érthette meg, miért fontos segítenem Anyának. Egyedül neveli a lányokat, nem bírná ezt sem testileg, sem lelkileg, sem anyagilag. Teljesen kimerülne, ha nem lennék, és segítenék neki. Kell valaki, ki főz, ha nincs otthon, és gondoskodik a lányokról. Ezt Lottie is meg tuja oldani nyáron, de suli-időben csak én vagyok, aki ezeket megcsinálja, mikor Anya alig van otthon.
Óvatosan felnéztem Harry-re, aki elgondolkozott kicsit maga elé bambulva. Nem tudtam, mi járhat a fejében, de nagyon is érdekelt.
- És ha azt mondom, hogy van egy alkum a számodra? - kérdezte halovány mosollyal az arcán, mire kérdőn húztam fel a szemöldököm.
- Mi lenne az? - kérdeztem halkabban.
- Elrendezem, hogy a családodnak semmire ne legyen gondja soha többé, és boldogan éljenek, ha cserébe enyém leszel. - magyarázta egyszerűen.
Lepetten kerekedett ki a szemem. Hogyhogy az övé leszek? Egy éjszaka erejéig? Ennyire fontos lenne neki velem egy éjszaka, egy szex? A gondolatok kavarogtak a fejemben, és mind zavart volt kivétel nélkül.
- E-ezt hogy érted? T-tiéd leszek? - hebegtem sokkoltan, nem értettem, hogyan gondolta ezt a részét az alkunak. Ha kíméletes dologra gondolt, lehet bele kéne mennem, bár így is boldogok vagyunk a családommal. Felnevetett zavaromon, majd felelt:
- Tudod Te azt. Elintézem a Húgaid továbbtanulását, a gondtalan életet, de cserében enyém leszel...örökké. És semmit nem kéne tenned, csupán, teljesíteni, amit kérek tőled. - fejezte be kis szünet után, amire lepetten kerekedett ki a szemem.
Ez most komoly? A rabszolgájává akar tenni? Ennyi? Mégis mit kéne tennem? Mire utasítana? Vajon hány ilyen ember van még mellette, mint Én? Kinek ajánlotta még fel ezt?
- D-de hát, mit kéne tennem neked? Én-én ne-nem tudom... - hebegtem halkan, kerülve a tekintetét, mire felnevetett.
Oldalra tette a kajáját, majd egy határozott mozdulattal ellökte magát az ajtótól, és előttem térdelt az ülésen. Kivette a kezemből a gyros-t, és egyre közelebb férkőzött hozzám, amitől idegesen szívtam magamba a levegőt.
- Egyszerűen csak engedni bármit. - mondta kérdésemre válaszolva.
Lefagytam, azt sem tudtam, ez mit takar, de persze a legrosszabb gondolatok cikáztak a fejemben. Hagynom kéne neki, hogy azt tegyen velem, ami akar? Akkor a családomnak gondtalan élete lehetne. Erőszakosan csókolt meg, és húzott magához. Képtelen voltam ellenkezni, erősen tartott tarkómnál fogva. Nem hagyta, hogy elhúzzam fejem. Arra gondoltam, hogy teljesen félreismertem....bár még nem is ismertem. Harry is ugyanolyan öntelt sztár, aki azt hiszi, bármit megszerezhet pénzzel, semmi mást nem kell tennie, csupán a zsebébe nyúlni.
Akaratosan döntött el az ülésen, és lefogta erőtlen kezeimet, melyekkel azért próbáltam eltolni magamtól. Egyre durvábban csókolt, addig harapta alsó ajkam, míg ki nem nyitottam a szám, mivel már lassan a vérem is kiserkent. Ekkor csúsztatta át a nyelvét, és hevesen térképezte fel szám belsejét. Képtelen voltam viszonozni csókját, nem tetszett, hogy ilyen vad. Erősebben próbáltam eltolni magamtól, homlokom ráncba szaladt.
- Ne! - nyögtem szájába, de nem nagyon hagyott beszélni.
Kezei közben úgy döntöttek, leszarják gyenge próbálkozásom, miszerint eltolom magamtól, hisz erősebb volt nálam, és pólóm alá férkőztek. Érintése után felforrt bőröm, nem tudtam, mi történik velem. Még soha nem féltem ennyire, de egyszerre kívántam is Őt, de ez csak nem akart megmutatkoznia nadrágomon, amit azért jó előjelnek vettem.
Lábaim erősen rántottam fel, így sikerült leborítani magamról. A két ülés közé esett félig a földre, félig a hátsó ülésre, és fájdalmasan felnyögött. Dühös tekintettel nézett rám emiatt. Ijedten karoltam át felhúzott térdeim, és egészen az ajtóhoz simultam, minél távolabb tőle.
- Ké-kérlek, vigyél haza! - kértem remegő, elcsukló hangon.
- Utálom, ha valaki nehezen adja meg magát, de egyben kihívást is látok benne. - sóhajtott fel mérgesen.
Félve pillantottam rá fél szemmel, nem mertem teljesen ránézni. Féltem tőle, még soha nem találkoztam ennyire akaratos, domináns egyéniséggel. Teljesen kifordított önmagamból, félelemmel tekintettem rá, de oly' annyira, mint még soha senkire sem.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor felállította az ülések támláját, és a motor felbőgött alattunk. Rendesen fordultam az ülés felé, és immáron normálisan ültem rajta. Bekapcsoltam az övem, és ekkor vettem észre, hogy a kezeim remegnek. Alig tudtam bekapcsolni a biztonsági övet. Térdeim sem voltak jobbak. Olyan távol húzódtam Harry-től, ahogy csak tudtam, féltem, hogy ismét tenne valami olyat, amit én nem akarok.
Az út némán telt, Ő az utat figyelte komolysággal, míg én kifele bámultam az ablakon. Homlokom a hideg üvegnek döntöttem, és próbáltam megnyugodni, de nem nagyon ment. A szívem még mindig hevesen vert, levegőt is egyeletlenül vettem. Térdeim még mindig remegtek, ami szerintem neki is feltűnt, de nem tette szóvá.
Mért ilyen csábító a gonosz? Miért néz ki olyan lehetetlenül jól, hogy mindenki bedől neki? Ha nem lenne olyan egyszerű dolga, hála eszméletlen külsejének, nem szállt volna el ennyire magától, és nem gondolja azt, hogy bárkit meg tud szerezni. De sajnos jogosan gondolja ezt, hisz tényleg bárkit meg tud szerezni magának...még engem is majdnem, de inkább robotolok egész életemben a családomért, mint ilyen áron teremtsek nekik gondtalan életet.
- Megjöttünk, Édes. - jelentette ki Harry határozottan, mire eszméltem, és elkaptam a homlokom az üvegtől.
Aprót bólintottam, és ki akartam szállni, de az ajtó nem nyílt. Idegesen néztem ki a kocsi ablakán, hogy ugyan hol is vagyunk, de valóban haza hozott, szóval miért is nem enged ki? Félve pillantottam fel rá, de kerültem tekintetét, amit szórakoztatónak talált.
- Ne félj már ennyire, csak el akartam mondani, hogy én mindig megkapom, amit akarok, és most éppen téged akarlak, Édes. - hajolt közelebb hozzám, és egyre halkabban beszélt, de én olyan távol húzódtam tőle, hogy teljesen az ajtóhoz simultam az oldalammal.
Felnevetett ezt látva, majd kinyitotta az ajtót. Egyből kipattantam, és a bejárat felé indultam. Hallottam, ahogy az ajtó kinyílik, amint Ő is kiszáll, majd csengő nevetése hangzik fel, gyors menekülésem láttán. Semmi másra nem vágytam, csak örökké elkerülni Őt, de Ő megmondta, hogy ez nem fog sikerülni.
Sietősen nyitottam ki az ajtót, és szó szerint beestem rajta, majd gyorsan csuktam be, mintha csak követne, de ott állt a kocsi oldalának támaszkodva, elégedett vigyorral arcán. Hátam az ajtónak vetettem belülről, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ez volt életem legrosszabb randija.
- Louis, jól vagy? - hallottam meg egy aggódó hangot magam mellől.
Ijedten ugrottam meg, ismét remegni kezdtem, pedig csak Zayn volt az. Idegesen néztem rá, mint vad a puskára. Zavartan, fájdalmasan méregetett, észrevette, hogy valami nem stimmel. 
- Lou, mi történt? Mi a gond? - kérdezte aggódva, de én lerúgtam a cipőm, és felrohantam a szobámba.
Nem akartam beszélni velük erről, féltem, hogy akkor ismét remegni kezdenék. De így is eléggé féltem, hogy Harry-vel ismét találkozni fogok. Egy beteges macska-egér játék vette kezdetét az Ő szemében, amiben én voltam az egérke, aki menekülőre fogja egyfolytában. Miért féltem tőle ennyire? Miért nem voltam képes én is a normális, férfi egyéniségem mutatni? Miért félemlít meg egyetlen pillantásával? Pontosan tudja magáról, milyen és miket képes elérni másoknál, és ezt profi módon ki is használja. Élvezte, hogy félek, hogy ellenkezek, és ez halálra rémített. De ha hagyom magam, csak még rosszabb lenne minden.
- Louis, nyisd ki az ajtót! Mi történt? Megbántott? - dörömbölt az ajtón Zayn.
Legalábbis a hang az övé volt, de az ütések gyakoriságából ítélve, Niall is vele volt. Aggódva néztem az ajtó irányába, majd felkeltem az ágyról, és lassan nyitottam ki nekik. A legjobb barátaim, ha Ők nem segítenek, akkor ki?
- Lou, mit tett veled? - kérdezte aggódva Zayn, és a vállamnál fogva tartott maga előtt.
Idegesen néztem mindenfele, de a pillantását kerültem, miközben megráztam a fejem. Eszem ágában sem volt elmondani nekik, féltem...Harry-től. Féltettem a srácokat, hisz tudtam, ha megtudják, biztosan meg akarják majd keresni Harry-t, és helyre tenni, de félek, hogy Ők jönnének ki belőle rosszul, már csak azt nézve, kicsoda is ez a srác.
- Nem hiszem el, hogy semmit! Bántott? - kérdezte aggódva, de képtelen voltam felelni.
Helyette inkább erősen magamhoz öleltem, és csak szorítottam, míg ki nem tártam egyik karom, így Niall-t is bevontam az ölelésbe.
- Lou, Te remegsz. - jegyezte meg halkan Niall a nyakamba, de nem mondtam rá semmit, ahogy Zayn sem.
Akkor csak élveztem a pillanatot, melyet azzal a két emberrel tölthettem, akikre mindig számíthattam, és számíthatok a jövőben is.

4. fejezet.

Az elkövetkező napokban ki sem mozdultam a házból, csupán egyszer mentem el vásárolni, de akkor velem volt Zayn és Niall is, így nem volt mitől tartanom. Az idő csupán telt, és bár Harry keresett párszor, nem vettem fel. Meglepődtem, hogy ennyi lenne a nagy próbálkozása, mikor olyan elszánt tekintettel nézett rám, de örültem, hogy nem kerget az őrületbe.
Levánszorogtam a konyhába enni egy kicsit. A hajamba túrtam, mint általában, rossz szokás. Arra gondoltam, hogy megkérdezem a srácokat nem éhesek-e, és esetleg csinálok valami vacsorát magunknak gyorsan. Aztán arra jutottam, hogy ezért nem járom körbe a házat, biztosan örülni fognak neki...pláne Niall. Imádja a főztöm, és ez jól esik. Benéztem a hűtőbe, hogy mit találok itthon, és eldöntöttem, hogy egy kis lasagne-t sikerül összehoznom. A húgaim imádták, mikor ezt csinálok otthon, Lottie mondta is reggel, hogy hiányzik nekik a főztöm, mikor beszéltem vele telefonon, de Ő is remekül elboldogul a konyhában.
- Takarodj innen, ne mondjam még egyszer! - hallottam meg Zayn kiabálását, amitől zavart ráncba szaladt a homlokom.
Nem tudtam, hogy ennyire közel van hozzám, de mégis távolabbról szólt a hangja. Az előszoba felé siettem, követve a zajokat, de ott senki nem volt. Egy hatalmas dübbenés rázta meg az ajtót, amitől idegesen rohantam oda, és kinyitottam. Ettől Zayn hátraesett, mivel eddig neki dőlt ülésbe, és a hasát fogta. Lepetten guggoltam le hozzá, aggodalmasan néztem fájdalmas ábrázatába. Az ajtó előtt Harry állt elszánt ábrázattal. Ijedten pillantottam fel rá, de egyben haragot is éreztem.
- Mit tettél? - akadtam ki, és feljebb emeltem a hangom.
- Csak, amit kell. Már negyedszerre akadályozott meg ez a köcsög. - rántotta meg a vállát.
- Persze, azok után, amit tettél vele. Remegve jött haza! - állt fel fájdalmas ábrázattal Zayn, de még így is védelmezőn magasodott előttem.
- Ha hamarabb Louis-hoz engedtél volna, nem tettem volna ezt. - szólt vissza nyersen Harry keresztbe font karokkal.
- Egoista fasz! Csak mert sztár vagy, nem engedhetsz meg magadnak mindent!- kiabált mérgesen Zayn.
Láttam Harry szemében, hogy betelt a pohár, és már lendült is a keze Zayn felé, de sietősen álltam a srác elé, így az utolsó pillanatban megállította öklét. Engem nem ütött meg, ami azért meglepett, de meg is könnyebbültem.
- Elég legyen! Harry menj innen, soha többé nem akarlak látni! - szóltam rá határozottan és igencsak mérgesen, mire kicsit meglepődött. - Gyere, Zayn! - fordultam felé, de Ő nem akart mozdulni, így a hasánál fogva lágyan tolni kezdtem befele, szóval hátrálni kényszerült.
Becsuktam az ajtót, de még szembe találtam magam Harry mérges, lepett, bánó, szerető tekintetéve. Hogy lehet egyszerre ennyi érzelem valaki szemében? Ennyire fontos lennék neki, vagy ez csupán egy beteges játék a részéről.
Betuszkoltam Zayn-t a konyhába, és óvatosan felhúztam a felsőjét a hasán. Még mindig mérgesen fújtatott, így mellkasa vadul emelkedett és süllyedt. Szemügyre vettem a hasán éktelenkedő zöldes foltot, amit Harry ökle okozott. Harag gerjedt bennem is iránta, hogy volt képe ilyet tenni?! Megütötte a legjobb barátomat, soha többé nem akarom látni.
Zayn csak mérgesen rántotta le a fölsőjét, nem akarta, hogy segítsek. Féltem, hogy megharagudott rám, amiért ilyen helyzetbe kerültem, és rántottam magammal Őt is.
- Úgy sajnálom. - csóváltam meg a fejem.
Ő csak magához ölelt, tudatva velem, minden rendbe lesz, semmi baj nem érhet minket. Meglepett, hogy Harry már többször is járt itt, de Zayn nem engedte hozzám. És én ebből semmit nem vettem észre. Még szerencse, hogy most itt voltam. Ha nem állítom meg őket, egymásnak estek volna...pontosabban Harry Zayn-nek, de Zayn sem hagyta volna magát. Te jó ég, ebbe bele sem merek gondolni.
Elengedett, és a hűtő felé fordult. Elmosolyodtam, biztosan éhes volt, bár én ez után a nagy ijedelem után nem tudtam volna enni.
- Öm, most készültem vacsorát csinálni. Lasagne megfelel? - kérdeztem nevetve, mire hirtelen fordult felém, és hevesen kezdett bólogatni.
- Segítek. - jelentette ki, amin hangosan felnevettem.
Zayn köztudottan borzalmas szakács volt, de mellettem csak nem tudja elrontani az ételt, nemde? Majd figyelek rá. Úgy éreztem, minden rendben van, Harry felfogta, hogy nem akarom többé látni, legalábbis az ábrázata erről árulkodott. Talán most már békén fog hagyni...nagyon remélem.
***
Három nap telt el, de semmit nem hallottam Harry-ről. Zayn-t is faggattam, hogy nem volt-e itt véletlen, csupán megint nem szólt róla, de tényleg nem volt. Ennek örültem, és meg is könnyebbültem a tudattól, hogy végre ismét normális lesz az életem.
De a dolgok ismét lefelé indultak meg a lejtőn, mikor Niall átnézte a postát egyik reggel, és elém tolt egy borítékot a konyhaszigetnél. Zayn-nel a reggeli kávénkat iszogattuk, és Niall is csatlakozott a papírokkal a kezében. Lepetten húztam fel a szemöldököm. A borítékon a nevem díszelgett, de semmi egyéb. Ezt nem a postás hozta, ezt valaki személyesen dobta be. És ez megrémített, egyből Harry jutott az eszembe.
Félve bontottam ki, de ahogy felhajtottam a hátulját, egy kis felirat szúrta ki a szemem a belső oldalán: "Sorry! Can we start it all over again?". Haloványan elmosolyodtam ezen, belenéztem a borítékba. Lepetten vettem ki tartalmát, és alaposan végigmértem. Három jegy volt benne ma estére az O2 arénába egy Harry Styles koncertre a VIP szektorba.
- Louis, minden rendben? - kérdezte óvatosan Zayn, mire Niall is felém kapta a fejét a levelek közül.
Haloványan megráztam a fejem, és félve néztem a nagy barna íriszekbe, amik egyből értették, hogy Harry-vel kapcsolatos.
- Ő küldte? - kérdezte sietősen, és előrébb dőlt a konyhasziget kis székén szembe velem.
- Azt akarja, hogy mindent kezdjünk újra, és küldött három jegyet a ma esti koncertjére. - feleltem habozva.
Zayn lepetten húzta fel egyik szemöldökét, amit normál esetben nagyon viccesnek találtam volna, de most nem volt nevethetnékem. Niall idegesen nézett pillantott rám, majd Zayn-re, és ez így ment sokáig.
- Ugye nem akarsz elmenni? - kérdezte Niall óvatosan.
Sóhajtottam egyet, és leszegtem a fejem. Nem tudom, mit akartam. Vonzott magához, hisz Ő egy világsztár, akinek tényleg én kellek, és ha elölről akarja kezdeni, akkor nyilván sokkal kedvesebb lesz velem. De lehet ez volt az igazi arca, amit eddig mutatott nekem, és mostantól tettetni fogja kedvességét, hogy bevágódjon nála, aztán darabokra törjön erőszakosságával. Valamiért mégis úgy éreztem, megérné elmenni, megérné látnom, milyen is lenne velem.
- Lou, komolyan megfontolod ezt az ajánlatot? Hasba baszott, cseszd meg! - akadt ki Zayn, de a végére kicsit elnevette magát.
A srácok nem tudták, mivel bántott meg az első randinkon, azóta sem mondtam el nekik. Én viszont azon gondolkoztam, hogy talán ez a verekedős eset kicsit helyre tette Harry fejét, és rájött, hogy nem vezet sehova, ha mindent pénzzel akar megszerezni. Talán azért hívott el, hogy tényleg úgy kezdjük elölről, mint átlag ember az átlag emberrel.
- N-nem tudom...talán tényleg megbánta, és felnyílt a szeme. Azt írta, sajnálja. - hebegtem zavartan, mire mindketten kikerekedett szemekkel, döbbent ábrázattal meredtek rám.
- Bolond vagy, ha elmész. - jegyezte meg Zayn, majd még hozzá tette. - ...de természetesen akkor veled megyek. - mosolyodott el haloványan.
- Tedd, amit a szívet akar...semmiképpen sem azt, amit az agyad. - mondta széles mosollyal az arcán Niall.
 Végre valaki megmondta, mit tegyek! A szívemre kell hallgatnom? Rendben! Akkor most azonnal elkezdek készülődni, és indulhatunk is. Viszont Zayn meg azt mondta, bolond vagyok, ha elmegyek. De utána Ő is megjegyezte, hogy elkísér, ha mégis elmennék.
- Rendben! Lehet orbitális baromság, de én elmegyek! - jelentettem ki határozottan, és belekortyoltam a kávémba.
Zayn és Niall jelentőségteljesen egymásra néztek. Niall széles vigyort villantott, míg Zayn csak sóhajtott egyet, és megcsóválta a fejét, mégis haloványan elmosolyodott.
- Akkor mi is megyünk. - ejtette le tehetetlenül a kezeit Zayn, de nem láttam a szemében haragot, csupán féltést. Féltett Harry-től, amit azért nem nagyon csodálok. Nekem is lenne okom félni tőle, de valahogy ezt akkor nem éreztem. Szavai miszerint elölről szeretné kezdeni, tiszta lappal, megnyugtattak. Biztosan teljesen máshogy fog viselkedni...remélem.

5. fejezet.

Idegesen szálltunk ki a kocsiból, és szembe találtuk magunkat a millió rajongóval. Mind egy emberként énekelték Harry egyik számát ezzel kifejezve, nem tetszik nekik, hogy még nem juthatnak be az arénába. A parkoló tele volt, féltettem is a kocsimat, de elég távol álltunk meg. Elindultunk a lányok között, és vadul kerestük tekintetünkkel a VIP jegyeseknek kijelölt bejáratot. Zayn és Niall szorosan két oldalamon jött, és zavartan méregették a rajongókat a rengeteg színes táblával, melyeken idiótábbnál idiótább szövegek voltak találhatók. Páran végigmértek minket, de nem törődtem vele. Idegesen figyeltem a kapukat, de nem tudtam, hova kell mennünk.
- Meg kéne kérdeznünk elől az őröket. - kiabálta Niall a fülembe, hisz máshogy nem nagyon hallottam volna meg szavait az énekléstől.
- Nem tudunk előre menni ebben a tömegben. - kiabáltam vissza, mire Zayn helyeslőn bólogatni kezdett.
- Menjünk innen! Majd, ha bementek, mi is bemegyünk. - kiabált Zayn, és megragadta a karom, míg én Niall-t fogtam, és kivergődtünk a tömegből. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, mikor végre kaptunk friss levegőt, és nem vettek körül mindenfelől őrült rajongók.
- Talán nem kellett volna eljönni. - hebegtem fejcsóválva, mikor kifújtam magam.
- Ha már itt vagyunk, lényegtelen. - rántotta meg a vállát Niall, mire Zayn felnevetett.
Nem értettem fene nagy kedvük, én féltem kicsit a találkozótól Harry-vel, de persze az is lehet, hogy nem is fogjuk látni egymást.
- Hölgyeim, erre tessék, óvatosan! Gyerünk! A kordon mögé, kérem! Mozgás! - kiabálta egy határozott férfi hang, mire oda kaptuk a fejünket.
Egy biztonsági őr terelte a lányokat egy ködön mögé. Niall sietősen pattant fel, és hozzá sietett. Kicsit beszélt az őrrel, aki ránk nézett, majd felelt valamit. Niall felénk mutatott, mire az Őr intett, hogy menjünk oda. Oda sétáltunk Zayn-nel.
- Erre, kérem! - mondta udvariasan, és végigvezetett minket a kordon között.
Kínosan éreztem magam, hogy annyira megbámulnak, és párszor le is fotóztak, de hogy minek azt nem tudom. Azt kiabálták, hogy biztosan közelről ismerjük Harry-t, ha ennyire kiváltságos helyzetbe vezetnek minket előre! Ha tudnák...
Előre kerültünk az egyik kapuhoz, amin a lányokat még nem engedték be, de minket oda vezettek, és kérték a jegyünket. Elővettem a borítékból, mivel abban hoztam el, amiben kaptam, és a férfi kezébe adtam, aki figyelmesen végigmérte őket, majd letépte a végüket, és beengedett minket. A lányok sikítottak mögöttünk, de nem értettem, mit mondanak.
Egy őr elmondta merre kell mennünk, így követve az utasításokat, majd később már a táblákat, eljutottunk a színpad mellé...bár így is eltévedtünk egyszer, de az csak Niall miatt volt. Ő váltig állította, hogy ott balra kell fordulni, így a mosdókhoz jutottunk. Zavartan néztem szét, mire idekeveredtünk kis kitérőnk után, már a lányokat is engedték befele. A hatalmas stadion szépen lassan megtelt, én pedig csodálkozva néztem végig a rengeteg emberen, de ezen a részen még senki nem volt. Néha-néha benézett hozzánk egy-egy őr, de újabb meghívott nem jött. A rajongók már mind bent voltak, és be is kezdett sötétedni, mikor két srác jött be az ajtón. Az egyiket megismertem, Liam volt az, aki még a klubban próbálta megnyugtatni Harry-t. A srác, akivel beszélgetett igazán jól nézett ki, és jó fejnek is tűnt. Liam tekintete egy pillanatra ránk terelődött, és meg is akadt rajtunk, de én egyből félre néztem. Tudtam, megismert. Valamit szólt a srácnak, majd elsietett. Éreztem, hogy Harry-hez megy elmondani, itt vagyunk, amitől a gyomrom görcsbe rándult, viszont ezt nem mutathattam.
A srác hozzák jött, és kedvesen bemutatkozott.
- Helló. Andy vagyok. Ti is Harry és Liam barátai vagytok? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. - feleltem, mivel jobb, ha a teljes igazat nem tudja meg. Zayn ezt hallva megforgatta a szemét mellettem, amin Niall nevetni kezdett. - Louis. - nyújtottam felé a kezem, hogy tereljem a figyelmét, amit meg is rázott mosolyogva. A srácok is bemutatkoztak mellettem, és láttam, hogy beszélgetést akart kezdeményezni köztünk, de ekkor két nő jött a VIP szektorba egy testőr kíséretében. Az egyikük idősebb volt, barna hajú, míg a másik fiatal 20-25 között lehetett, szőkés haja volt, de nagyon hasonlítottak egymásra...és nem csak egymásra, hanem Harry-re is. Talán a családja. Ahogy fél szemmel lopva jobban szemügyre vettem őket, egyre biztosabbá váltam a felől, hogy tényleg a családja áll mellettünk. Hol az Apukája? Talán neki sincs, mint nekem? Kicsit megsajnáltam Harry-t ettől a gondolattól, és fel véltem fedezni a hasonlóságot kettőnk között. Talán Ő is azért tesz mindent, hogy a családjának a lehető legjobb környezetet teremtse.
Zayn, Niall már csevejbe elegyedett Andy-vel, mire eszméltem, és én is figyelemmel kezdtem kísérni az eseményeket. Valami műsorról beszélgettek, és jókat nevettek rajta, de nem igazán értettem a lényegét. Bár akárhogy is próbáltam, nem is nagyon tudtam rájuk figyelni.
A gyomrom görcsbe rándult, mikor a folyosón Harry és Liam feje jelent meg. Liam ugyan magyarázott neki valamit, de Harry nagy léptekkel szelte a távolságot, és látszólag nem figyelt rá. Szeme azonnal megakadt rajtam, és egy pillanatig nem hezitált, azonnal felém vette az irányt. Lefagyva figyeltem elégedett vigyorát arcán égni. Minden egyes lépésébe beleremegtem, melyek csökkentették a kötünk lévő távolságot. Féltem, hogy esetleg valami olyat tesz, amit nem szeretnék, bár ennyi ember előtt biztosan nem.
- Harry, Édesem! Észre sem veszel minket! - hallottam meg egy női hangot, mire Harry is megtorpant.
Mindketten abba az irányba fordítottuk a fejünket, és megláttuk a két hölgyet, akik Harry-t várták kitárt karokkal, szélesen vigyorogva. A srác felsóhajtott, majd szeretetteljesen elmosolyodott, és hozzájuk sétált. Azonnal magához szorította az idősebb hölgyet. Őket figyeltem, nem érdekel, milyen feltűnő volt. Hegyeztem a fülem, így pár részletet sikerült elcsípnem.
- Hol jársz Öcsi? Mintha nem is itt lennél. - nevetett fel a fiatalabb nő, aki ezek szerint a nővére volt, majd megölelte Harry-t.
Ahogy magához szorította a lányt, úgy tűnt, mintha egy átlagos srác lenne, akinek a családja az első. Tényleg látszott, mennyire szerette őket, és ettől a szívem melegség töltötte el. Rám vezette tekintetét, miközben a nővérét ölelte, de semmit nem tudtam belőle kiolvasni. Sietősen fordultam el, és igyekeztem elcsípni a srácok beszélgetésének egy szálát, és én is bekapcsolódtam, mikor sikerült.
Próbáltam nem Harry-re figyelni, de a gondolataim egyre inkább visszaterelődtek rá, és fél szemmel vissza-visszalestem, amint éppen szeretetteljes mosollyal arcán beszélget családjával. De egyszer azt hiszem, elnézést kért tőlük, aztán ismét rám nézett. Felém indult, és sietős léptekkel szelte át a távolságot köztünk, de fél úton Liam elkapta a karját, így morcosan fordult a srác felé.
- Harry, kezdés van. Menned kell. - mondta neki.
- De... - akart ellenkezni, miközben felém mutatott, amitől összerándult gyomrom, és szívem a torkomba ugrott.
- Harry, várnak rád a rajongók. - felelte lágyan Liam, mire Harry megadóan bólintott, és egy utolsó pillantást vetve rám eltűnt a folyosón.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Tudom, hogy azért jöttem el ide, hogy találkozzunk, mégis úgy éreztem, képtelen vagyok vele beszélni. Féltem tőle még mindig.
De a koncert elkezdődött, és alighogy eltűnt a folyosón, már ki is emelkedett a színpadon, egy állványon, mire hatalmas sikítás lett. A családja mellettem szintén kiabálva felnevetett, és ugráltak, míg Andy hangosan csapta össze tenyereit. Zayn fél szemöldökét felhúzva, zavartan nézett rám. Ábrázata vicces volt, amolyan "Ez most komoly?" fej. Niall csak hangosan nevetett ezen az egészen.
A koncert igazán jó hangulatban lett, Harry rengeteget mókázott még egymagába is, de a zenészekkel is, akikkel látszólag nagyon jóban volt. Szünetekben Liam is felsétált hozzá, és együtt ökörködtek. Annyira más embert láttam benne, mikor csillogó szemekkel lenézett a tömegre, és nevetett. Teljesen más volt, mint az, akivel volt szerencsém eddig megismerkedni. Olyan volt, mint egy kisfiú a karácsonyfa előtt, nem, mint egy öntelt popsztár. Ezt a Harry-t akartam megismerni, aki a családjára szeretettel tekint, és csillog a szeme a színpadon, és nem azt, aki erőszakos csókba von egy kocsiban, és magáévá akar tenni.
De ez az emlék ismét felelevenedett lelki szemeim előtt, és nem hagyott nyugodni. Ismét remegtem, hogy látnom kell Harry-t. Mivel nem vártam a koncert végét, hisz akkor le kell jönnie, és biztosan hozzám fog vezetni az első útja, így hamar repült az idő, és azon kaptam magam, hogy Harry elbúcsúzik, majd lemegy a színpadról. Félve néztem Zayn-re, aki nevetve tapsolt Niall-lel és Andy-vel, de ahogy rám terelődött a tekintete, megkomolyodott. Látta rajtam, hogy aggódok. Az viszont meglepett, hogy sikerült felszabadultan élveznie Harry koncertjét, és még meg is tapsolta, de neki is el kellett ismernie, hogy egy teljesen más embert láttunk az imént. Csupán az a kérdés, hogy melyik az igazi Harry. Az, aki erőszakkal szerez meg magának mindent, ha pénzzel nem megy, vagy az, aki szeretettel tekint le lányok millióra, és felszabadultan bolondozik a színpadon. Nagyon reméltem, hogy az utóbbi.
Zayn meleg tekintetére megnyugodtam, és beszélgetésbe fogtam a srácokkal. Andy humora nagyon tetszett, szívesen buliznék vele, biztosan nagyon jól szórakoznánk. De sajnos nem élvezhettem sokáig a gondtalan csevejt, ugyanis valaki megragadta a karom. Nem volt erőszakos, mégis megugrottam a váratlan, de egyben ismerős érintésre. Felé fordultam, és félve tekintettem szemébe. Haloványan mosolygott rám, szemében sok érzelem kavargott, épp ezért nem tudtam egyet sem kivenni.
- Beszélhetnénk? - kérdezte halkabban csak nekem szegezve.
Aprót bólintottam, és elnézést kérve a srácoktól elindultam Harry előtt a folyosó fele, amerre terelt. Egy ajtó fele irányított, amit kinyitva nekem udvariasan előre engedett. Bent mindenfele vagy sminkcuccok, vagy ruhák, vagy kaja illetve ásványvizes palackok hevertek. Azt hiszem, az öltözőjébe hozott. Felé fordultam, Ő pedig komolyan megállt előttem, de túl közel, ami zavart, így két lépést hátráltam. Ezen elmosolyodott, majd komolyan a szemembe nézve belekezdett.
- Nézd, Lou! Tisztában vagyok vele, hogy bunkó voltam, de ez csak azért van, mert ezt várják tőlem. Nem indíthatnánk tiszta lappal? - kérdezte reménykedve.
- Senki nem várja ezt el tőled, elszaladt veled a ló, mert híres vagy. - feleltem halkabban, és a cipőm kezdtem kémlelni. Nem mertem ez után a mondatom után a szemébe nézni, pedig igazam volt...
- Nincs igazad! Ezt váltják ki belőlem. Fogalmad sincs, milyen, mikor minden áldott nap arra mész ki az utcára, hogy egy kamera az arcodba mászik. Nem lehetsz egyedül soha, valaki mindig ki akar használni. Nem engedhetem meg magamnak ezt, kénytelen vagyok így védekezni. Azt mondták, ha meg akarom védeni magam, bunkóvá kell válnom. - mondta komolysággal a hangjában.
Lepetten néztem fel rá, de ezúttal Ő szegte le a fejét. Így még soha nem láttam. Mint egy kisfiú, aki keresi a helyét a világban, de folyton elesik. Nem bírtam így látni, hozzá mentem, és bizonytalanul ugyan, de magamhoz öleltem. Erősen megszorított, és pólómba markolt a hátamon. Arcát nyakamba temette, mélyeket lélegzett. Hátát simogattam, próbáltam megnyugtatni. Hajába hajoltam, és magamba szívtam illatát. Csodás érzés volt, ahogy selymes fürtjei simogatták arcom. Lágy csókot lehelt nyakam bőrére, amibe bele remegtem, és kirázott a hideg. Majd még egyet, és még egyet, így kipattantak ajkaim, aztán eltávolodott, és a szemembe nézett.
- Tudod, ezt csak Liam-nek mutatnám, de bízok benned, hogy nem rohansz a sajtóhoz egyből. - mosolyodott el haloványan.
Én is csatlakoztam hozzá, bár nem feleltem, de ez is épp elég válasz volt. Nem akartam kimondani, hogy "bízhatsz bennem". Annak valahogy túl nagy jelentősége lett volna. De Harry ennyivel tökéletesen megelégedett.
- Akkor ez azt jelenti, hogy újra kezdhetjük? - kérdezte reménykedve, mire aprót bólintottam hezitálás nélkül.
Ha Zayn ezt megtudja, nekem végem. Arra gondoltam, talán Harry majd velük is megszeretteti magát, hisz nem rossz ember Ő, csupán ezt várják el tőle. Hamarosan mindenki meg fogja ismerni az igazi énjét, és mindent meg fogok tenni, hogy segítsek ebben neki.

6. fejezet.

- Még mindig úgy gondolom, hogy nem vagy normális. - jegyezte meg Zayn a konyhából kijövet, mikor végignézett rajtam. Izgalommal járkáltam fel-alá ismét az előszobától a nappaliig, és vártam a fekete autó érkezését. Nem is törődtem vele, de Ő se várt választ, ment tovább a nappali fele enni.
- Megjött! - jött felém Niall is a konyhából szintén egy szendviccsel a kezében. Gondolom, látta az ablakból.
Felkaptam a cipőm, és elköszöntem tőlük. Kiléptem az ajtón, és megláttam magam előtt Őt, amint ismét a kocsinak támaszkodva vár rám. Elmosolyodott, mikor elindultam felé, és mint mindig most is udvariasan kinyitotta nekem az ajtót köszönés után. Beültem, és bekötöttem magam, míg Ő is helyet foglalt mellettem. Elindultunk, de most nem arra, mint legutóbb, ahol olyan rossz emlékeim születtek. 
- Hova megyünk? - kérdeztem felé fordulva.
- Hát megint nem nyilvános hely, de meglepetés. - felelte mosolyogva, tekintetét az úton tartva.
Akkor ismét kettesben leszünk, amitől részben tartottam, de örültem is neki. Hogy miért? Én magam sem tudom. Abban viszont biztos voltam, hogy jobban meg szeretném ismerni ezt a Harry-t, sokkal szimpatikusabb, mint az erőszakos, és nem is olyan félelmetes, bár a dominancia még mindig áradt belőle.
Úgy egy óra kocsikázás után London zsúfolt belvárosában megálltunk egy nagy ház előtt, de itt mindegyik hasonlóan fényűző volt. Lepetten néztem fel rá, mire elégedett mosolyt villantott, ahogy leállította a motort a bejárón.
- Hozzád jöttünk? - kérdeztem, és a hangom egyszer megremegett.
- Igen. Gondoltam, filmezhetnénk, ehetnénk pizzát, és annyi popcornt tömhetnénk magunkba, amennyit csak akarunk. - nevette el magát, mire én is szélesen elmosolyodtam, és bólintottam.
Kiszálltunk a kocsiból, és bár sietett az én oldalamra, de gyorsabb voltam, így kiszálltam a segítsége nélkül. Viszont a bejárati ajtót már Ő tárta ki előttem. Levettem a cipőm az előszobában, ahogy Ő is, és egy cuki mamuszt tolt elém, aminek Garfield volt az elején. Elnevettem magam, mikor belebújtam, amitől Ő is mosolygott.
- Nem gondoltam, hogy szereted a meséket. - mosolyogtam rá, mire csak megrántotta a vállát, és bevezetett. Bent meleg volt, ahhoz képes, hogy nyáron általában inkább a légkondi szokott menni, mintsem a fűtés. Így nem is értettem, minek a mamusz, de nem szóltam érte. Az igazi Harry igencsak furcsa volt, de meg akartam ismerni minden apró furcsaságát. Ezek tették Őt különlegessé a szememben. Körbevezetett hatalmas házában, majd az utolsó szobában az emeleten megálltunk. Ez egy kész mozi volt, és már ide is készítette a pizzát, a sok üdítőt és popcornt. Elmosolyodtam, és így néztem fel rá. Emellett a Harry mellett nem éreztem félelmet, bár azért még nem feszegettem volna a határaimat.
Leültünk a hatalmas, kényelmes kanapéra, mely külön a filmnézésre volt kialakítva, és Harry felém fordult.
- Mit szeretnél megnézni? - kérdezte játékos mosollyal arcán.
- Öm...miből választhatok? - hebegtem zavartan, mire felnevetett. 
- Bármit választhatsz. - rántotta meg a vállam, amire kikerekedett a szemem.
Elgondolkoztam, ez meg hogyan lehetséges. Biztosan tudok olyat, mondani, ami nincs meg neki, hisz a szobában egyetlen egy DVD-t sem láttam. Csak népszerű filmek jutottak eszembe, pedig meg akartam szívatni, de végül arra jutottam, hogy a kedvencem mondom.
- Pán Péter? - kérdeztem óvatosan, félve reakciójától.
- Remek, a kedvencem. Remélem, a 2003-asra gondoltál. - nevetett rám, mire a szemem lepetten kerekedett ki. Tényleg Ő is szereti a meséket? Ezt végképp nem néztem volna ki belőle. Azt hittem, a mamusz csak poénból Garfield-os.
- Igen, az a legjobb. - mosolyogtam rá, mire bólintott, majd a távirányítót vette kézbe.
Az óriási kivetítő rengeteg filmet mutatott nekünk, amik közül lehetett válogatni, és hirtelen megértettem, miért mondta, hogy bármit mondhatok. Kikereste a Pán Pétert, majd elindította. Megnyomott egy másik gombot, amitől lekacsolódott a villany. Lepetten néztem fel a világítás hiánya miatt, majd a példáját követve kényelmesen elhelyezkedtem.
- Nem tudtam, milyen pizzát szeretsz, így úgy kértem, hogy a fele Hawaii, a fele pedig sima legyen. - mondta, mikor az ölembe tette a dobozt.
- Tökéletes. A Hawaii a kedvencem. - nyitottam ki a dobozt, amitől elégedetten felnevetett.
Elkezdtük falatozni, aztán kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén. Kukoricát ettünk, nevettünk, mosolyogtunk, élveztük a filmet. Aztán vége lett, így egyből váltott a következőre, ami a Shrek 3 volt.
- Bocsi. - nyúlt előre Harry a távirányítóért, de megállítottam.
- Felőlem maradhat. - mosolyogtam rá, mire visszadőlt, és felém fordult.
Kérdőn néztem én is rá. Láttam a szemében, kitalált valamit, de nem éreztem félelmet. Azt is ki tudtam olvasni, hogy nem jelent veszélyt.
- Játszunk kérdezz-felelek-et! Egyet Te, egyet én! - mosolygott rám.
Válaszul csak bólintottam, jobban meg akartam ismerni, és erre ez jó játéknak bizonyult. Biccentett a fejével jelezve, kezdjem. Megtámaszkodtam a könyökömön, mivel eddig feküdtem, ahogy Ő is még mindig.
- A koncert előtt a családod ölelt meg? - kérdeztem óvatosan, ami először eszembe jutott.
- Igen. Az Édesanyám és a Nővérem. - felelte egyszerűen. - Kikből áll a Te családod?
- Anyából és a négy húgomból. - feleltem, mire kikerekedett szemmel nézett rám. Én csak elnevettem magam ezt látva, kezdtem teljesen felszabadulni. - Hol születtél? - kérdeztem.
- Homles Chapel-ben. És Te?
- Doncaster-ben. - feleltem egyszerűen, és a következő kérdésen gondolkoztam. - Miért akartál híres lenni?
- Mert imádok énekelni, de hírnév nélkül nem lehet megélni belőle. Viszont ha tudom, hogy képes teljesen össze is roppantani, nem vágok bele...most pedig már nincs megállás. - nézet oldalra egy sóhajjal. Egyik kezét kivette a feje alól, kisimította haját arcából, majd visszahelyezte, és újra rám nézett.
- Sajnálom. - hebegtem halkabban.
- Nem lényeg. - rántotta meg a vállát, de tudtam, ez csak azért van, mert erről nem akar beszélni. - Mit dolgozol?
- Egy szállodában vagyok gyakornok. Kell a diplomámhoz. - feleltem. - Mi a helyzet Liam-mel? - kérdeztem óvatosabban, hátha érzékeny témát tapintok, de Ő elmosolyodott.
- Már az óvoda óta a legjobb barátom. Ő az egyetlen ember, aki tényleg mindent tud rólam, mert együtt éltük át a dolgokat. Még a családom sem tud egy-két dolgot. - magyarázta szeretetteljes mosollyal, ahogy Liam-re gondolt. - És mi az álmod?
Elgondolkoztam. Igazából nincs nagyon álmom, csupán céljaim, de az majdnem ugyanaz, nemde?
- Szeretnék egyszer sikeres lenni, és mindent megadni a családomnak, amit lehet. Csupán boldog akarok lenni minden téren. - mosolyodtam el haloványan, ahogy belegondoltam. - És neked? Vagy már elérted?
Eszembe jutott, hogy Ő már elérte, amire vágyott, még ha most nem is így gondolja, mert belefáradt ebbe az egészbe. Pedig annyi szeretet kap a rajongóktól, amire minden ember vágyik.
- Régen az volt az álmom, amit most elértem, de az ember mohó, és mindig új álmok születnek meg a fejében, mikor egyet elért. Most már nem vágyok egyébre, mint nyugodtan megöregedni egy olyan ember mellett, akit tényleg szeretek, és biztos pontként tudhatok magam mellett. - magyarázta a kanapét pásztázva.
A film közben futott halkabban, de egyáltalán nem törődtünk vele. Elgondolkoztam; igaza van. Ha egy álmot elérünk, akkor újabbra és újabbra fogunk vágyni. Ebbe még soha nem gondoltam bele, és rá kellett jönnöm, hogy Harry remekül látja a körülette zajló világot.
Leszegtem a fejem, és a hátamra dőltem. Bámultam a plafont, és elgondolkoztam a hallottakon. Ő egy nagyon szerethető srác, de rengeteg dolgot cipel, és ez nap, mint nap egyre nehezebb csomag lesz. Segíteni akartam neki vinni, vagy netán le is emelni róla. Úgy éreztem, képes vagyok rá.
Hirtelen fölöttem termet, izmai kidagadtak karján, ahogy tartotta magát fejem mellett. Közel volt hozzám, de ezúttal nem zavart.
- Én jövök. A kérdésem pedig, hogy megcsókolhatlak? - kérdezte huncut mosollyal arcán.
Nyeltem egy nagyot, szívem sebesen kezdett száguldani, amit talán még Ő is hallott. Bólintottam, de egyből meg is szólaltam:
- De ne úgy, mint a kocsiban! - kértem alig hallgatóan, de Ő mégis értette, és édesen elmosolyodott.
Lassan hajolt közelebb, a szívem pedig a torkomban dobogott. Már alig volt köztünk pár centi, Ő pedig édesen fordította kicsit oldalra fejét. Lágy puszit lehelt ajkaimra, nem forrtunk össze csókban. Aztán ezt megismételte, végül harmadszorra már megcsókolt. Édesen simultak össze ajkaink, arcához kaptam, majd magamtól nyitottam szét számat, nem kellett erőszakoskodnia, mint legutóbb. Lágyan vezette át nyelvét számba, és csatába fogott enyémmel az irányításért. Esélyem sem volt, megszerezte a vezetést, és egyre gyorsabb tempót diktált, ami sikeresen fel is vettem. Hajába vezettem ujjaimat, míg Ő fél kézzel pólóm tűrte fel a mellkasomig, és hasam kezdte cirógatni. Szájába sóhajtottam, nem tudtam visszafogni magam, de egyből ismét csókolt. Minden egyes érintésnél egyre jobban vágytam rá. Csodásan csinált mindent, levett a lábamról, nem úgy, mint a kocsiban.
Lassan távolodott el, de éppen csak pár centire, én pedig képtelen voltam visszafogni lihegésem, mely éppen ajkaira csapódott ki. Szélesen elmosolyodott.
- Még soha nem csókoltam így senkit sem. - suttogta ajkaimra, amire azok elnyíltak.
Elpirultam, tetszett, hogy ezt váltom ki belőle.
- Ha így indítasz, nem tartanék tőled. - feleltem halkan.
Lehunyta a szemét pár pillanatra, és mélyen magába szívta a levegőt. A kezét, mely még mindig hasamon pihent, végigvezette felsőtestemen felfele, majd lágyan megcirógatta arcom. Kirázott a hideg, de egyben fel is forrt bőröm érintése nyomán. Ekkor észleltem, hogy még mindig kint van a hasam, így lehúztam a fölsőm, és elpirultam.
- Sajnálom. - nyögte ki végül egészen halkan.
Úgy hatott, mintha még soha nem mondta volna ezt a szót...legalábbis őszintén nem. Lepetten kerekedett ki a szemem, erre a gondolatra, de egyben melegséggel is töltött el. Harry egy óriási könyv, mely bár nyitva van, senki nem tudta még kiolvasni...talán csak Liam, és én örömmel fogok neki, hogy megfejtsem titkait.
- Semmi baj. Csak csillogjon a szemed rám is úgy, mint mikor a családodra néztél, vagy mikor a rajongókra a színpadról. - kértem halkabban.
Féloldalas mosolyra húzta a száját, melytől kivillantak gödröcskéi, és szeretetteljesen nézett rám pont úgy, ahogy az imént elmondtam. Lágyan érintette össze ajkainkat, ujjai gyengéden cirógatták arcom bőrét. Apró puszikat lehelt számra, de egyfolytában összeértek még emellett is.

7. fejezet.

Harry-vel csodásan alakulnak a dolgok, egyre jobban élvezem az együttlétet vele. Még soha nem vonzódtam ennyire senkihez sem, mint hozzá alig másfél hónap alatt. Viszont ezzel csak nehezebbé teszem az életet saját magamnak tekintve, hogy nem mondhatjuk el senkinek Liam-en, Zayn-en és Niall-en kívül. Arról nem is beszélve, hogy már csak egy hetem van itt, és tisztában vagyok vele, hogyha elmegyek, újra kicsapongó életét fogja folytatni. Ez a gondolat kettétépte szívem, és el is döntöttem, hogy beszélni fogok vele erről.
Talán már ma este a koncerten, ahova ismét VIP jegyet kaptunk, de már megtudtuk, hogy van egy hátsóbejárat, ahol be tudunk osonni, és Harry is szólni fog, hogy várjanak ott minket. Így aztán ismét a VIP szektorban álltam este ugyanott, ahol másfél hónapja, és figyeltem Őt a színpadon. Örökké el tudtam volna nézni, ahogy csillogó szemmel, felszabadultan nevet. Ez volt az igazi Harry, aki engem szeretett..bár ezt még nem mondta ki nyíltan. Sokszor nézett le rám, mikor a mi oldalunkon ugrált, és egyszer még kacsintott is, ami természetesen az óriáskivetőn is látszott, így sikítás lett. Gondolom, azt hitték, itt van az új barátnője, de nem tudhatták biztosra. Elpirultam, és leszegtem a fejem, amire hallottam csengő nevetését hála a mikrofonnak. Biztos vagyok benne, hogy most rajongók száza őrül meg, hogy kedvencük talált valakit. Ha tudnák, hogy ez egy pasi...
Nem értettem, miért csinálja ezt, mikor nem lenne szabad megtudnia a világnak, hogy kedvencük valójában meleg. De nekem már elmondta, hogy eddig minden barátnője csak alibi volt, és mind azért szakított vele, mert bevallotta nekik kikhez is vonzódik, valamint, hogy sokszor megcsalta őket pasikkal. És esténként sem csajokat szedett fel mindig...de persze azokat is a látszat miatt. 
Nagyon jól elvoltunk a srácokkal, és Liam is sokszor meglátogatott minket. Nagyon jóban lettünk vele is, igazán rendes srác volt, amolyan csupa szív. Aranyosan tudott nevetni, és kiderült, hogy nagyon jó hangja van, de inkább marad a dalírásnál. Elmondása szerint buli egy dal megírása, közben rengeteget baromkodnak Harry-vel. Zayn is tapsolt a koncert végén. Már kezdte megkedvelni Harry-t, miután a srác bocsánatot kért tőle, bár ez igazán nehezére esett, de végül kinyögte.
Végül Harry lejött hozzánk a koncert után, és egy gyors puszit nyomott az arcomra. Nem mert megcsókolni ennyi lehetséges kamera előtt. Niall és Liam mosolygott ránk ezt látva, de Zayn azért még kicsit féltett engem, láttam a szemében.
- Lesz egy buli nálam a koncert után. Ma jött az ötlet. Remélem, tudjátok, hogy ti is meg vagytok hívva. - mosolygott a srácokra Harry, miközben átkarolta a derekam.
Ahogy összeért oldalunk egyből egy köhögés hangzott fel pár méterre tőlünk. Hátranéztem, ahogy Harry is, és egy férfi állt ott mérgesen méregetve párom mozdulatát felém. Hazz csak felsóhajtott, és szem forgatva elengedett.
- Most jó? - kérdezte élesen a férfit.
- Tökéletes, Mr. Styles. - felelte elégedett vigyorral arcán, hogy még jobban idegelje szerelmem.
- Kicsit sem félti az állását? - kérdezte keresztbe font karokkal Harry, de Liam megfogta a vállát, és visszafordította felénk.
- Nyugi, Hazz. Csak a munkáját végzi. - nyugtatgatta, én pedig leszegtem a fejem. Fél szemmel lestem fel a srácokra, így láttam, ahogy Zayn és Niall feszülten figyelik az eseményeket.
- Ha így folytatja, nem sokáig. - jegyezte meg, és egy szúrós pillantással illette a férfit a válla fölött. - De én leszek az erősebb. - rántotta meg a vállát, majd felém fordult.
Határozott mozdulattal rántott magához a derekamnál, és megcsókolt. Fél kezét a hátamra vezette derekamról, úgy kényszerített egyre jobban magához. Egy pillanatra el is felejtettem, hol vagyunk. Élveztem édes, lágy csókját, melytől fellángolt testem. Meghallottam a srácok nevetését mellettünk, így sietősen távolodtam el. Még soha nem csókolóztunk előttük...vagy bárki előtt. Soha!
- Mr. Styles, ha ez megismétlődik, kötelességem jelezni a menedzsment felé. - fogta meg a vállát a férfi határozottan.
Harry felvont szemöldökkel fordult felé, míg én pirulva leszegtem a fejem. Egy magasak voltak, féltettem párom ettől a pasastól. Láttam Harry-n, hogy kezdett betelni nála a pohár, és minden áron nyerni akart. Liam ösztönösen mozdult, de tudtuk mind, hogy Ő is kevés lesz. Úgy éreztem, tennem kell valamit. Harry és a férfi közé préseltem magam, mivel elég közel álltak egymáshoz, és szerelemem mellkasára helyeztem kezem, mely gyorsan emelkedett és süllyedt. Mérges tekintettel pásztázta a férfit, cselekedetem meg sem kottyant neki, rám sem pillantott.
- Hazz, nézz rám! Elég lesz! Csak menjünk innen! Emlékszel még? Ma egy jó kis parti, táncolunk, iszunk. - emlékeztettem lágy hangon.
Lenézett rám, és elmosolyodott, miközben megölelt, de tudtam, még mindig szúrós szemmel méregette a pasast, aki ismét visszaállt az eredeti helyére. Harry vett egy mély levegőt, mikor elengedtem, és úgy fordult vissza a többiek felé, mintha mi sem történt volna.
- Akkor mehetünk bulizni? - kérdezte boldogan, mire egy egységes bólintás volt a válasz, ugyanis még mindannyian kicsit az események hatása alatt álltunk.
Meglepett, hogy Harry ennyire hamar képes volt hangulatot váltani...vagy inkább tökéletesen palástolni.
***
Idegesen néztem szét a hatalmas házban, mikor beléptünk az ajtón a srácokkal. Bár már sokszor jártam itt, de most teljesen máshogy festett. Most tele volt élettel, mindenfele emberek nyüzsögtek, bár tény, hogy kicsit késtünk. Senkit nem ismertem, és ez aggasztott, de úgy döntöttem, most majd megismerkedem velük. Nyitottan álltam az este elébe.
Bent Liam sietett hozzánk, és egyesével lepacsizott velünk, majd megölelt minket.
- Sziasztok! Mit kértek inni? A konyhába van minden önkiszolgálásra. - nevetett ránk. - Ja, és Lou a helyedben vigyáznék Harry-vel. Teljesen elázott. - nevetett rám Liam.
- Máris teljesen részeg lenne? - kérdeztem ledöbbenve Liam kijelentésén, mire lepetten húzta fel a szemöldökét, majd nevetni kezdett.
- Nem, dehogyis. Úgy értve elázott, hogy csurom víz. Beleugrott a medencébe. Bár már tényleg van benne alkohol. - nevetett rám.
Nagyot nyeltem, majd én is elvigyorodtam. Vicces látvány lehetett, mikor belevetődött a vízbe, de arra gondoltam, hogy egy részeg Harry, idióta Harry-t jelent. Pedig én meg akartam beszélni vele egy fontos dolgot, hisz mindjárt vége a nyárnak, és jövő héten hazautazok.
A buli telt, és én nem láttam Harry-t. Pedig már fél órája biztosan beszélgettem egy csapattal oldalt, míg Zayn táncolt egy csajjal, Niall pedig fogalmam sincs, hol lehetett. Arra gondoltam, talán Harry most éppen egy csajt dönget a szobájában. Talán már olyan részeg. Ezt a gondolatot nem bírtam kiűzni elmémből, így aztán elnézést kérve a kis csapattól elindultam megkeresni Harry-t. Mivel lent nem találtam, így az emelet felé vettem az irányt. Egyenesen a hálója felé mentem, ahol már igen sokszor jártam, de ÚGY még soha. Csodálkozom is, hogy így is bírta még mellettem... vagy talán nem is bírta.
Mély levegőt vettem mielőtt benyitottam, hátha tényleg egy lánnyal találom bent. Kinyitottam az ajtót halkan, és tekintetem egyből az ágyra terelődött, de az üres volt. Harry a szekrény előtt állt, és éppen az ingek között válogatott.
- Gemma, segíts már! Melyik ing áll jobban? A fekete vagy a fehér? - kiabálta Harry még mindi az ingeket figyelve.
- A fekete sokkal jobban áll! - hallottam meg egy magasabb női hangot, mely visszhangot vert a fürdőszobában.
A szívem apróbb darabokra hullott, miközben egyensúlyom vesztve dőltem az ajtó fele, így azt becsaptam a hátammal. Harry ijedten ugrott meg, majd felém fordult. Széles vigyor ült ki arcára, mikor meglátott, de én csak csalódottan, fájdalmasan méregettem. Olyan tökéletes volt, ördögien érinthetetlen, ahogy félmeztelenül állt előttem.
- Itt vagy még Hazz, vagy már le is léptél? - hallottam meg a női hangot kiabálni az ajtócsapódásra. Fájt a tudat, hogy megcsalt, és ráadásul még vigyorog is rám.
- Nem! Gemma kijönnél, kérlek? - kiabált be.
Zavartan húztam fel a szemöldököm. Még be is akar mutatni a lánynak, akivel megcsalt? A lány kilépett, én pedig ledöbbentem, amikor megismertem. Ő a nővére volt, akivel még a legelső koncert előtt láttam beszélgetni. Teljesen félreértettem mindent, a tonnás súlyok lánca elszakadt, így lehullottak szívemről. Elmondhatatlan az a megkönnyebbülés, ami akkor hatalmába kerített.
- Louis, Ő itt a nővérem, Gemma. Gem, Ő Lou. - mutatott be minket egymásnak.
A lány egyből hozzám sietett tökéletes külsővel, és megölelt. Annyira hasonlított Harry-re, ezt ismét lenyugtáztam, mikor közelebbről is megfigyelhettem.
- Már sokat hallottam rólad, Lou. - nevetett a fülembe, amin felkuncogtam.
Harry csak megforgatta a szemét, majd szeretetteljesen megcsóválta a fejét, mikor ránk pillantott. Gemma elengedett, majd huncut vigyorral az arcán kiment a szobából azzal az indokkal, hogy nem akar zavarni.
Harry jött hozzám, és lágy csókot lehelt ajkaimra, amitől megremegtem, majd mellkasára simítottam kezem. Akármennyire is vágytam csókjára, most sokkal fontosabb dolgot kellett megbeszélnünk.
- Harry, beszélnünk kell. - mondtam halkabban, mire kérdőn húzta fel a szemöldökét.
- Mondd csak! - vigyorodott el játékosan, és a szekrényhez ment, hogy kivegye belőle a fekete ingjét.
Haja még kicsit nyirkos volt, gondolom a medencébe ugrálás miatt jött fel átöltözni. Leültem az ágyára, míg Ő megállt előttem. Igencsak tetszett a látvány, ahogy előttem öltözik.
- Én elutazok jövő héten. - sóhajtottam lehajtott fejjel, és nem mertem felnézni rá. - Csak annyit szeretnék tudni, hogy érdemes reménykednem, vagy elfelejthetek? Nos? - kérdeztem leszegett fejjel.
Éreztem, hogy megakad mindenben, láttam lábai megfeszüléséből előttem. Féltem válaszától, de tényleg csak ennyit akartam tudni. Nem akartam ráerőltetni magam, de azt sem akartam, hogy megcsaljon a hátam mögött. Ha tisztában van vele, hogy megtenné, akkor még most mondja el, és akkor nyugodtan válok el tőle, de ha bízhatok szerelmében irántam, akkor várok rá. Mélyen magába szívta a levegőt, a következő pillanatban pedig leült mellém az ágyra, így ránéztem. Az ingje még nem volt begombolva, így látni engedte izmos felsőtestét. Szeme szeretettel csillogott.
- Nézd, Lou! Ha most azt mondanám, hogy kibírom, hazudnék. Nem fogom kibírni...nélküled. Régen valóban máshoz menekültem volna, egyéjszakás kalandokba, de veled más. Talán mert végre egy igazi párt találtam, de soha nem csalnálak meg. Inkább a lehető leggyakrabban foglak meglátogatni, de az én munkám is sok különlétet igényel, sok utazást. - felelte komolyan, majd egybefűzte ujjainkat.
- Bízhatok benned? - kérdeztem óvatosan.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha rébuszokban beszélt volna, még nem éreztem rajta a teljes hitelességet.
- Bízhatsz bennem! Ezt még soha, senkinek nem mondtam ki, de...szeretlek. - csóválta meg a fejét szeretetteljesen, mire kipattant a szám.
Soha nem hittem, hogy ezt egyszer tőle fogom hallani. Ő olyan más volt, mármint domináns, önfejű, makacs, mindig azt hittem, ezt a szót nekem kell majd elsőnek kimondani, neki túl nagy a büszkesége. De nem így alakult, és ettől a szívem kivirágzott.
- Én is szeretlek. - vigyorogtam, és ajkaira vetettem magam.
Semmi másra nem vágytam ezen szavak után, csupán csókolni Őt, és minden lehetséges módon érezni. Átkarolta a derekam, és hátradőlt az ágyon engem is húzva magával. Meglepődtem, amikor eszméltem, hagyta, hogy felül legyek. A nagy Harry Styles komolyan alulra került az ágyban? Értem még ezt is bevállalta. Belevigyorogtam csókunkba, majd úgy döntöttem, ha már én vagyok felül, akkor megadom a módját, és nyakát kezdtem kényeztetni. Egy halk sóhajt szakadt fel belőle, ami többre ösztönzött, mígnem már tőlünk zengett az egész szoba. Féltem, hogy meghallják kéjes nyögéseinket, megalázó könyörgésem, hogy soha ne hagyja abba, amit éppen velem művelt, de akkor még a hangerőm sem tudott érdekelni. Harry minden lehetséges módon tökéletes volt, és képtelen voltam elhinni, hogy ez a csoda csak az enyém. A bulival nem törődve töltöttük fent az egész estét, egymás érintésétől függővé válva, másik csókjaitól kábultan. Ha most jött volna el a világ vége, boldogan vigyorogtam volna a halál arcába egy egetrengető este után, védelmező karjaiba burkolózva.

8. fejezet.

Nagyon nem akaródzott beszállni autómba, de nem volt mit tenni. Ideje volt hazamennem a családomhoz, és újra visszarázódni a normális élet komor hétköznapjaiba, de ez képtelenségnek tűnt Harry után. A csomagom már a csomagtartóban hevert, a srácok pedig szomorúsággal szegezték rám tekintetüket.
- Annyira hiányozni fogsz, Lou! - borult a nyakamba Niall, és erősen megszorongatott.
- Te is nekem, Ni. - feleltem halkan, és összeszorítottam szemem.
Elszakadtunk egymástól, de megkönnyebbülten tapasztaltam, Niall mosolyát, mely bár most haloványabb volt, mint szokott, mégis arcán égett.
- Vigyázz magadra, Haver! - ölelt meg Zayn is, és kicsit megpaskolta a hátam.
- Te is! Vigyázz a gyerekekkel! - mosolyogtam a nyakába, mire felnevetett, és bólintva engedett el.
Liam is elköszönt tőlem, mivel elég jóban lettünk a nyár alatt. Volt egy olyan érzésem, hogy Harry szándékosan maradt utolsónak, így hozzá fordultam. Egyből megölelt, és magához húzott.
- Hiányozni fogsz. - motyogtam a nyakába, hogy csak Ő hallja.
- Te is nekem, Lou! Szeretlek. - felelte halkan, és egy lágy csókot lehelt fülem mögötti részre, amitől kirázott a hideg.
- Én is Téged. - öleltem erősebben.
Nem akartam Őt elengedni. Itt akartam maradni a srácokkal, de ezt nem lehetett. Zayn és Niall is eszméletlenül fog hiányozni, és már Liam is. De kétség kívül Harry hiánya lesz a legleviselhetetlenebb, és nem tudom, hogy fogok ezekkel megbirkózni.
Harry eltávolodott legnagyobb bánatomra, de az sokkal inkább meglepett, mikor megcsókolt. Azt hittem, az utcán ez ki van csukva, hiszen bárki felismerheti Őt, és lefotózhatják, ahogy engem csókol. Ennek ellenére mégsem bántam, örömmel viszonoztam gesztusát, és nyelveink táncba fogtak. Soha nem akartam nélkülözni ezt az érzést, felbecsülhetetlen.
De kénytelen voltam elszakadni tőle, és egy puszival orrán otthagyni, majd beszállni a kocsimba. Megbíztam benne, hogy nem fog a hátam mögött átverni, de azt hiszem, az újságokból úgyis megtudnám, ha mégis megtenné. Elhajtottam, de a visszapillantó tükörből figyeltem őket, ahogy Zayn és Niall görnyedt testtartással bevánszorog a lakásba, míg Harry csak néz a kocsim után, amitől a szívem szakadt meg. Majd Liam ment hozzá, és tolni kezdte az Ő autójuk fele, de tovább nem tudtam figyelni, ugyanis le kellett kanyarodnom.
A szemembe nedvesség szökött, de nem hagytam elhatalmasodni, ugyanis akkor nem látnék rendesen. A mellkasomban egy lyuk tátongott. Szívem egyik fele vissza akart fordulni, és itt maradni, míg a másik vágyott haza a családomhoz. Bár ketté tudnék szakadni!
***
Az út borzalmasan lassan telt és unalmasan, bár szólt legalább a rádió. Néha énekelgettem a kedvenc számaimat, ha éppen az szólt, de ez nem ment így sokáig. Ugyanis, amint meghallottam egy oly' ismerős hangot felcsendülni, melyet millió közül is felismernék, kikapcsoltam. Képtelen lettem volna most hallgatni Harry egyik számát, mikor így is eléggé fájt hiánya. De tudtam, minden nap beszélni fogunk, és hallhatom a hangját, vagy láthatom Őt Skype-on.
Végül megálltam az ismerős bejárón, és kiszálltam az őszies estébe. Kivettem a csomagtartóból a cuccom, de mire az ajtóhoz értem, az magától kivágódott, és benne két legkisebb húgom fogadott. Azonnal a nyakamba ugrottak, éppen csak annyi időm volt, hogy letegyem a bőröndöm. Nevetve köszöntöttek, melyet én viszonoztam is. Bár hiányzott London, mégis örültem, hogy hazaérem a családomhoz. Aztán sorban feltűnt másik két húgom is, és Anya feje is megjelent az ajtóban. Mind kedvesen fogadtak, már hiányoztam nekik. Vacsorával vártak, így egyből asztalhoz is ültünk. Bár gyakran beszéltünk telefonon a nyáron, mégis kíváncsian várták történeteimet. Nem tudtam, be merjem-e avatni Őket a Harry-s dologba, bár tudták rólam, hogy a másik nemhez is vonzódom. Lottie mondta is, hogy biztosan miattuk van, mivel ennyi nő között élek, de nem bántam. Szóval inkább kértem, hogy előbb Ők meséljenek, hogy telt itthon a szünet. Lottie és Fizzy rengeteget fecsegtek, mennyit bolondoztak a haverokkal, és Lottie új barátjáról is többet megtudtam. Említette telefonba, de most végre jobban megismerhettem. Majd szeretném személyesen is látni, csak hogy tudja, kivel van dolga. Ha megbántja a húgom, nem állok jót magamért.
- De most már Te is mesélj Louis! - mosolygott rám Anya.
Sóhajtottam egyet, és bekaptam egy falatot. Úgy döntöttem, elmondom nekik, de előtte szépen bevezetem az egészet.
- Lányok, Ti ismeritek Harry Styles-t? - kérdeztem homlok ráncolva, mintha én is most hallanám először a nevét.
Fizzy olyan hirtelen kapta rám a tekintetét, hogy villájáról leesett az étel, amin jót kuncogtam. Lottie zavartan kezdett méregetni, de a szemében egy szikra csillant.
- Persze, minden száma le van töltve. - sóhajtott fel Fizzy.
- Állj! Te találkoztál Harry Styles-szal? - kérdezte Lottie ledöbbenve, mire a másik rajongó is idegesen kapta szája elé a kezét.
Onnan jöttem rá, hogy pirulásom kiszökött arcomra, mivel Anya kuncogni kezdett mellettem. Kicsit kínosan éreztem magam, nem tudtam, hogy mondjam el nekik. 
- Hát...találkoztam vele, és elég jóba lettünk. - hebegtem halkan, mire minden szem kikerekedve szegeződött rám, csupán az ikreké nem, de Ők ezt még nem értették.
- Mennyire jóba? - kérdezte Anya arcom méregetve.
- Elég jóba...- hebegtem zavartan, és leszegtem a fejem, majd kinyögtem. - Mondjuk úgy, hogy csókkal köszöntünk el. - kínomban már felnevetettem, ez nehezebb, mint hittem.
Bezzeg, mikor egy lánnyal jöttem össze minden egyszerűbb volt, de most még egy világsztárról is van szó, aki a húgaim példaképe.
- Ezt nem hiszem el! Lou, nem versz át! Harry Styles-szal? Hagyjuk már! - nevetett fel Lottie velem szembe, mire lepetten kaptam rá a tekintetem. Fizzy is nevetni kezdett, csupán Anya nézett rám féltőn, de azért Ő is kételkedett, ha jól láttam a szemében. Felsóhajtottam, hogy ez ilyen nehéz.
- Nem viccelek. Komolyan azt várjátok, hogy mutassa meg a híváslistám? Harry meleg, de nem engedik neki, hogy nyilvánosságra hozza. Egy buliban ismerkedtünk meg, és a többi jött magától. - rántottam meg a vállam, mire a három női szem lepetten méregetett.
Még mindig láttam bennük a hitetlenkedést, így megrántottam a vállam, és annyiba hagytam az ügyet. Inkább másról kezdtem beszélni. Meséltem nekik a többi bolondozásunkról a srácokkal, de szerintem félig még mindig azon agyaltak, hogy vajon igazat mondtam-e vagy nem.
De vacsora után egyértelmű választ kaptak, mikor elkezdtünk Anyával bepakolni a mosogatógépbe. Négy húgom még mindig az asztalnál bolondozott, amin jókat mosolyogtam, és néha én is közbeszóltam, amin szintén nevettünk.
Aztán meghallottam a telefonom csörgését, és egyből keresni kezdtem a készüléket. Hova is tehettem le? A pulton láttam meg világítani, így egyből oda siettem, miután megtöröltem a kezem. A lányok is rám figyeltek ettől. Elmosolyodtam a hívón, ugyanis nagyba kezdett villogni az a kép, amit még Harry csinált magáról azon az estén. Elpirultam, és elindultam kifele a konyhából, miközben felvettem. A nappaliba mentem, és a kanapé szélére támaszkodva beleszóltam.
- Szia. - mondtam halkabban.
- Szia. Azt hittem, hívsz, mikor hazaérsz. Aggódtam, hogy baj történt. - kezdte idegesebben, mire csak elmosolyodtam. Aranyos volt, hogy így aggódott értem.
- Bocsi, a húgaim letámadtak. - mentegetőztem.
- Értem. Majd egyszer bemutathatnál nekik. - jegyezte meg játékos hangsúllyal ehhez pedig automatikusan elképzeltem a szokott gödröcskés vigyorát.
- Bemutatnálak én, de most is kiröhögtek, mikor próbáltam elmondani. Nem hiszik el, hogy összejönne velem egy világsztár. - nevettem a telefonba halkabban, és megdörzsöltem a tarkóm.
- Pedig ki ne dőlne be ilyen szemeknek, pofinak és persze fenéknek?! - nevetett Ő is velem együtt. Erre nem tudtam mit felelni, és őszintén nem is akartam. Hamarosan abbahagyta a nevetést, ahogy én is, és egy sóhajt hallatott. - Máris hiányzol, ez normális? - kérdezte halkabban. Elmosolyodtam ezt hallva.
- Te is hiányzol nekem, úgyhogy gondolom, hogy normális. - feleltem szeretetteljesen.
Tekintetem magam elé szegeztem egy pontra, de egyáltalán nem azt figyeltem. Csupán jól esett bambulni, és figyelmem teljesen Harry-nek szentelni.
- Most hívtak fel, hogy holnap után el kell utaznom Görögországba. - sóhajtott ismét gondterhelten.
- Ne panaszkodj, Görögország szép hely, és meleg. Majd napozol, meg fürdesz a tengerben. - próbáltam jobb kedvre deríteni, de Ő csupán cinikusan felnevetett.
- Te is jól tudod, hogy erre semmi esély. Olyan sűrű programom lesz, hogy örülök, ha este beesek az ágyba. Utálom ezt. - hallottam a hangján, hogy nem viccel.
- Hé, bárki megveszne, ha annyi ember szeretné, mint Téged. Tudom, hogy élvezed, az már más dolog, hogy fárasztó. És különben is, Te vágytál erre. Amúgy a Húgaim is oda vannak érted, mint kiderült, szóval eggyel több ok, hogy ne így állj hozzá. - bíztattam még mindig kitartóan.
- Tudom, és szeretem is, de néha kiakasztó, hisz most is egyre messzebb kerülök tőled. - felelte halkabban, és szerintem most biztosan elpirult, bár még soha nem láttam úgy...pedig biztosan nagyon aranyos vörös rózsákkal az arcán.
- De majd jössz vissza, és találkozunk. - feleltem optimistán.
- Ígérem, hogy egyszer elviszlek valahova, ahol csak ketten lehetünk minimum egy hétig.
Hallottam a hangján, hogy sokkal jobb kedve van ettől, de ez a gondolat nekem is felcsigázta a fantáziám.
- Alig várom. - mosolyogtam szélesen.
- Le kell tennem, vár rám Liam. Szeretlek, Lou. - hallottam beszédén, hogy mosolyog.
- Én is szeretlek, Hazz. - feleltem, és minden egyes szót komolyan gondoltam.
Letettük a telefont, de még kicsit jól esett magam elé mosolyogni, csupán azon, amiket mondott nekem. A nappaliban igazán sötét volt, nem égett a villany, de egy kis fény beszökött a konyhából. Azonban halk kuncogás hallatszott magam mögül, majd egy csitítás is. Kérdőn fordultam meg, és két idősebb húgommal valamint Anyával találtam szembe magam, akik hallgatóztak az ajtóból. Azonnal fülig vörösödtem, és kínosan felnevettem. Ők csak mindenttudóan vigyorogtak rám, de legalább már láttam a szemükben, hogy hisznek nekem.
- Khm...hallgatózni nem illik. - nevettem kínomban.
- Egy világsztár a bátyám pasija! - kiabálta örömmel Fizzy, majd Lottie-val együtt a nyakamba borultak.
Ez elég hülyén hangzott, de végtére is igazuk volt. Nevetve öleltem vissza őket, örültem, hogy már nem kételkednek szavaimban. Elengedtek, de Anya azonnal átvette helyüket.
- Remélem, legalább szeret. - ölelt szorosan Anya.
- Igen, nagyon szeret. - mosolyodtam el szégyenlősen, és el is pirultam, amin mindhárman jót kuncogtak.
Soha nem állítottam, hogy a családom komplett, de hát én sem vagyok jobb. Hisz ízlésficamom van, de ezzel legalább megszereztem magamnak a világ legtökéletesebb pasiját, akiért csajok milliói vannak oda, Ő mégis engem választott helyettük, egy vidéki srácot.

9. fejezet.

Már majdnem másfél hónap telt el, így kezdtem visszarázódni a megszokott életembe. Tudom, hogy Harry szeret, mivel majdnem minden nap beszélünk telefonon, de ha mégsem így lenne, akkor is tudom, hogy hív, csupán majd másnap reggel, ugyanis biztosan ismét hullafáradtan engedték haza, hogy bedőlhessen az ágyába. A nyár még viszonylag nyugisan telt neki, de most, ősszel meghajtják szegényt. Sajnáltam ezért, de nagyon büszke voltam rá, hisz minden okom megvolt erre. A srácokkal is rendszeresen beszélek, és sok mindent mesélünk egymásnak. Annyira hiányoznak mind, olyan egyedül érzem magam Doncaster-ben.
Ma is éppen hazafele tartottam a munkából, és el is tervezem magamba, hogy mit fogok ma este vacsorára készíteni a lányoknak és Anyának. Beugrottam még a boltba alapanyagokért, így mikor hazaértem az üres házba, már hozzá is fogtam. Ennek a húsnak sok idő kell, így amíg bent pihent a sütőben, elvégeztem a ház körüli dolgokat, amit az ikrek szívesen tettek tönkre azonnal. Végül már nem volt több dolgom, csupán várni a kaját és családom többi tagját. Leültem a nappaliba az ikrekkel játszani a kedvenc társasjátékukkal. Már kívülről tudtam a kártyákat, de Ők nagyon élvezték, ami melengette szívemet.
Nyílt a bejárati ajtó, és a lányok köszönését hallottam meg. Lottie és Fizzy együtt jött haza. Visszakiabáltunk nekik az ikrekkel, majd játszottunk tovább. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, és a lányok kuncogása ütötte meg a fülem.
- Milyen volt a napotok? - kérdeztem nekik háttal, miközben húztam egy kártyát a társasból.
- Jó, de most jön a java. - hallottam meg egy rekedtes, mély hangos közvetlen a fülem mellől, amitől a hátamon végigfutott a hideg. Lehelete lecsapódott fülemen, szívem hevesebben kezdett verni. Minden mozdulatomban hirtelen megakadtam, és próbáltam felfogni, mi is zajlik most velem. Végül eszméltem, és sietősen pattantam fel, és megperdültem. A kártya kiesett a kezemből, nem is érdekelt. És valóban ott állt előttem Harry teljes életnagyságban, édes vigyorral az arcán.
- Hazz! - örültem meg, és a nyakába ugrottam.
Felnevetett, és erősen szorított, majd elhajolt, hogy egy csókot nyomhasson ajkaimra, de többet nem engedtem neki tekintve, hogy kiskorúak is vannak a szobában. Ismét öleltük egymást. Erősen kapaszkodtam felsőjébe, mélyen magamba szívtam ismerős illatát. Lottie és Fizzy kuncogását hallottam meg mellettünk, amitől odafordítottam a fejem, de nem engedtem el Harry-t.
- Ti beengedtétek ezt az önelégült világsztárt a házunkba?! - nevettem rájuk, mire Harry játékosan harapta meg fülcimpám. Feljajdultam, de persze csak viccesen, és azonnal eltoltam magamtól, hisz ez már eléggé kapcsolódott a felnőtt tartalom elé, amit nem lenne szabad látniuk húgaimnak. De továbbra is derekam szorongatta.
- Elmondta a kapuban, mire készül, és segítettünk neki. - mosolygott Lottie elégedetten.
Szeretetteljesen néztem Harry-re, már annyira hiányzott. Legszívesebben megcsókoltam volna most azonnal rendesen, de nem akartam a lányok előtt ezt. Ezután Harry leguggolt, és bemutatkozott az ikreknek is, akiknek tetszését azonnal elnyerte. Nem tudom, hogyan csinálta, hogy pillanatok alatt meg tudta szerettetni magát mindenkivel...talán a zöld szemei tették, vagy a gödröcskés mosolya, vagy a göndör haja, nem tudom.
 - Francba, elfelejtettem a vacsorát! - pattantam fel, és a konyhába siettem.
Harry érkezése váratlanul ért, teljesen kiment a fejemből a hús. Idegesen rohantam oda, és egy ruhát felkapta kinyitottam a sütő ajtaját, majd kivettem belőle a vacsorát. Szerencsére még éppen időben voltam, így nem égett le. Az órára pillantottam, és mosolyogva tapasztaltam, hogy Anya bármelyik pillanatban megérkezhet, így nem fog elhűlni. Elkezdtem teríteni, de Harry lépett be a konyhába, és innen már tudtam, hogy sietnem kell, ha be akarom fejezni az előkészületeket, mert hamarosan vele kell foglalkoznom, ezt persze egyáltalán nem bántam. Karjai körül ölelték derekam, de még éppen volt annyi időm, hogy elhelyezzem a maradék két villát, mielőtt maga felé fordított. Édes mosolyával találtam szembe magam.
- Milyen kis házias valaki. Isteni illata van. - mosolygott rám játékosan, mire csak megrántottam a vállam.
Valakinek a házzal is kell törődni, már évek óta én főzök, mosok, takarítok...stb. De ezt nem akartam Harry-vel tudatni. Soha nem panaszkodtam még senkinek, pedig majdnem annyi dolgom van, mint Hazz-nak egy nap, csupán kicsit más jellegű.
Lágyan csókolt meg, nyelveink pedig azonnal táncba fogtak. Ha tudná, mióta vágyom erre! Nyelve cirógatta enyémet, tempója egyre gyorsult. Hajába túrtam, Ő pedig derekamnál fogva húzott közelebb magához. Ez az egész odáig fajult, hogy akaratosan indított meg hátra, így az asztalnak ütköztem, amin megcsörrentek a tányérok, de ez akkor nem tudott foglalkoztatni. Egyre vadabbul faltuk egymás ajkát, minden lehetséges módon közelebb akartam érezni magamhoz ilyen sok külön töltött idő után. Beleharapott alsóajkamba, mire szájába sóhajtottam, de ettől hirtelen eszméltem, hol is vagyunk.
- A lányok. - nyögtem csókjába, mire zavartan nézett a szemembe. - A lányok megláthatnak minket. - lihegtem halkan.
Minden erőmmel azon voltam, hogy rendezzem a légzésem, majd megfordultam karjaiban, és előre dőlve megigazítottam az asztalt. Ennek csupán az volt a hátránya, hogy így a fenekem Harry ágyékának simult, míg ki nem bújtam előle. Felkuncogott, de én csupán pirultam. Eszembe jutott az együtt töltött esténk, soha nem akartam elfelejteni, milyen csodás volt. Beszívtam alsóajkam, és próbáltam ezt kiverni a fejemből.
- Sziasztok, megjöttem! - hallottam meg anya mindig vidám hangját az előszobából.
Harry egy pillanatra lefagyott, ez egyértelműen kiült arcára. Félt, hogy rossz első benyomást kelt Anyában.
- Te kérted, hogy mutassam be Őket...már csupán Anya van hátra. - mosolyogtam rá elégedetten, mire felsóhajtott, és bólintott.
Széles vigyor égett arcomon, miközben kézen ragadtam, és az előszoba felé húztam. Anya éppen a kabátját vette le, mikor betoppantunk az ajtón. Felnézet, így észrevette Harry-t. Azonnal széles vigyor kúszott ajkaira, és hozzánk sietett.
- Nahát, Harry! - lepődött meg teljesen, mitől nekem is mosolyognom kellett.
A családom simán elfogadta szerelemem, amitől a szívemről tonnás kő esett a földre, és hangos csattanással tört darabokra.
***
Szemhéjam nehezen próbált le-le csukódni, de még nem engedtem neki. Jól esett figyelni az előttem elterülő bőrfelületet, mely néhány naptól barnított részét tetoválások fedték. Apró köröket rajzolgattam pár négyzetcentijére, melytől éreztem, hogy kirázza a hideg. Az elmúlt óra csodásan telt. Hamarabb elmentünk lefeküdni Harry-vel...szó szerint. A lányok még lent játszottak Anyával, de mi elvonultunk, és igencsak jó programot találtunk magunknak végre ismét. Olyan nyugodtnak és teljesnek éreztem magam, mint régen nem. Úgy éreztem, most ismét nincs gondom semmire. Ha Harry mellettem van, mindig ezt érzem.
- 5 nap múlva 3 hónapot kell nélküled töltenem. - sóhajtott fel halkan.
Lepetten toltam fel magam. Erről eddig szó sem volt, az több mint kétszer annyi, mint a mostani külön töltött időszak. Teljesen ledöbbentem, nem értettem az okát.
- Miért? Hogyan? - kérdeztem fájdalmasan.
- Amerikába megyek turnéra. Gyere velem! - javasolta széles vigyorral.
- Te is tudod, hogy azt nem lehet. - sóhajtottam, és visszafektettem mellkasára fejem.
Folytattam a körök lágy rajzolgatását, az elmémbe akartam vésni, teste minden egyes szegletét, hogy legyen valami emlékem arra a három hónapra. Az nagyon sok idő!
- Dehogynem! Gyere el velem, mint az asszisztensem Liam mellett. Akkor dolgozol is, és együtt is lehetünk, hisz csak úgy úgysem fogadsz el tőlem pénzt. - állt elő a remek ötletével, amitől tényleg feltoltam magam.
Hogy mondhat ilyet? Még hogy dolgozzak neki, vele? Felmérgelt, hogy Harry-nek minden olyan egyszerű, soha nem fogja megérteni az én helyzetem. Nem mehetek el csak úgy, nem hagyhatom itt a családom. A pénz lenne a legkevesebb, de a lányoknak szükségük van háziasságomra, mikor egész nap az iskolában vannak. Muszáj várnom őket vacsorával, és a házat is rendben kell tartanom.
- Nem leszek az alkalmazottad! A családom nem boldogul nélkülem, nem hagyhatom itt őket. - feleltem határozottan, és kicsit talán ingerültebben is, hogy ilyet képes kitalálni.
- Rendben, akkor gyere el velem úgy, mint a barátom! Felfogadok egy bejárónőt, aki itt lesz, és vigyáz a húgaidra. Nem lesz gond. - mosolygott rám elégedetten ötletével.
Ez volt az a pont, ahol felment bennem a pumpa. Harry értetlensége, és szűk nézetei teljesen kiakasztottak. Tudtam nagyon jól, hogy ilyen, de ez akkor nagyon rosszul esett. Talán csupán érzékeny napon voltam, vagy pont úgy találtak el szavai, nem tudom, de akkor kikeltem magamból.
- Micsoda? Nem! Harry fogd már fel, hogy nem vehetsz meg mindent pénzen! Nem mehetek veled! Akármennyire is szeretlek, nem hagyhatom magára a családom. Oké, hogy Te ezt megengedheted magadnak, de én képtelen vagyok. - emeltem feljebb a hangom ingerülten.
Felültem a nagy kiabálásban. Lepetten húzta fel szemöldökét, majd Ő is felült velem együtt az ágyon.
- Nem is akarsz velem jönni! Minden lehetséges módon próbálom kitalálni, hogy együtt lehessünk, de neked semmi nem jó, amit én kigondolok! Szólhattál volna, hogy nem akarsz velem lenni! - vágott vissza szintén kiabálva.
- Ezt senki nem mondta! Igenis veled akarok lenni a lehető legtöbbet, de néha előbújik az elkényeztetett sztár éned, és akkor azt hiszed, pénzen bármit meg lehet venni. Tévedsz, engem nem lehet! - fontam össze magam előtt a karjaim mérgesen.
- Tudod, mit?! Elegem van abból, hogy Te lennél az egyetlen, akit szeretni tudnék, de úgy tűnik, képtelen vagy elfogadni, hogy sikeres vagyok! - állt fel, és a táskája felé indult.
Felkapta magára ruháit, majd táskáját a vállára, és megállt előttem. Én is felkeltem, nagyon felmérgelt azokkal, amiket jogtalanul a fejemhez vágott. Semmi valóságalapja nem volt, csak mert híres már mindent megengedhet magának?
- Egyáltalán nem zavar, hogy sikeres vagy, de attól nem kéne elszállni magadtól. Ha kapcsolatot akarsz, akkor tartsd szem előtt a másik érdekeit is, és ne a neved vagy a pénzed használd fel, hogy megold a problémákat. - kiabáltam rá mérgesen.
- Ha így gondolod, akkor szépen félreismertél, de én is téged, Lou. Nem is értem, miért szenvedek veled. - vágta a fejemhez mérgesen, és kiviharzott a szobámból.
Hallottam Anya és a lányok aggódó hangját, mikor sietősen távozott feldúlva. Nem bírtam elhinni, hogy tényleg faképnél hagyott egy idióta veszekedés miatt. Bár soha ne szólaltam volna meg! De jogosnak éreztem mindent, amit mondtam, mégis fájt szívem. Arcomon egy könnycsepp gördült le, ahogy lerogytam az ágy szélére egy száll boxerben. Tényleg szerettem, fájt a tudat, hogy ezek után mindennek vége köztünk. Az ajtóban családom aggódó feje jelent meg, de nem érdekelt. Én csupán sírtam ott egymagam. Hoogyan lehettem ekkora barom, hogy egy ilyen butaság miatt hagytam elmenni?! De valóban kicsit elszállt magától, és bár eddig próbáltam a földön tartani, nem nagyon ment, mint látszik. Pedig Harry-be tényleg belefektettem, minden érzelmet, amit ember képes nyújtani...hát, ennyit ért.

10. fejezet.

Magamba roskadtam, használhatatlan voltam bármiféle dologra, amely gondolkodást igényel. A munkába temetkeztem, ha egy pillanatra is megálltam, akkor ismét Harry-n agyaltam. Így aztán mindig ragyogott a ház, mindig melós vacsorákat készítettem, és a maximumot nyújtottam a szállodában is, de a húgaimmal szinte soha nem játszottam. Sem kedvem, sem életerőm nem volt hozzá. Bezzeg Harry már egy hete Amerikába van, és boldogan éli ismét az agglegény életet. Talán még jobb is, hogy így alakult, talán nekünk soha nem jött volna össze ez az egész, és jobb, hogy még most vetettünk véget neki, mint később. Arra jutottam, hogy jobb lesz, ha tovább lépek, és erre Zayn és Niall is bíztatnak. Szívesen látnak egy hosszúhétvégére London-ba, de talán most nem jó ötlet oda mennem. Ott sok minden Harry-re emlékeztetne.
Éppen a vacsorával bíbelődtem, mikor csengettek. A lányok már itthon voltak, Anyának van kulcsa, és tudtommal vendégeket sem vártunk, így lepetten nyitottam ki az ajtót. Egy futár állt benne, és a kezembe nyomott egy dobozt, majd az aláírások után elment. Vajon ki küldött nekem és mit? Zavartan méregettem a dobozt, miután letettem a konyhapultra. Nem volt rajta feladó, csupán az én nevem, és további adataim. Nekem jött, ez egyértelmű. Izgatottan bontottam ki, de azért a félelem is ott bennem valamennyire. Egy apró CD pihent benne, mindenféle további nélkül. Se levél, se üzenet, se szöveg...semmi. Félelem járta át testem, talán valami elmebeteg játszadozik velem, de a kíváncsiság túl nagy volt. A nappaliba mentem, ahol is a laptopom pihent a dohányzóasztalon. Leültem elé, és behelyeztem a CD-t.
- Mi ez? - kérdezte izgatottan Lottie mellőlem.
- Még én sem tudom. - rántottam meg a vállam, és megnéztem a CD tartalmát.
Egy videót tartalmazott, amit el is kezdtem lejátszani rögtön.
A szám tátva maradt, szemeim lepette kerekedtek ki, mikor megláttam, ki van a filmen. Harry ült egy kanapén, ha jól sejtettem egy hotelszobában, és félénken mosolygott rám.
- Szia, Lou! Tudom, hogy idióta módját választottam ennek az egésznek, de a telefont úgysem vennéd fel, elmenni pedig nem tudok hozzád, így kénytelen vagyok így elmondani érzéseimet. Amiket a fejemhez vágtál...végtére is javarészt igazak voltak, de azért az én szavaim között is sok valós akadt. Én tényleg próbáltam rájönni, hogyan oldhatnánk meg a kapcsolatunk, de nem jött össze. Talán tényleg öntelt sztár vagyok, mint sokan mások. Sőt, biztosan, hisz annak kell lennem, de nem vágyom erre többé. Arra szeretnélek megkérni, hogy légy velem toleránsabb, mert én próbálok változni, de nem olyan egyszerű. Viszont érted megérné. - mosolyodott el szeretetteljesen. - És azt is tudnod kell, hogy még soha nem volt ilyen hosszú kapcsolatom, mint veled, és nem akarom, hogy vége szakadjon. Én tényleg szeretlek, és tudom, hogy ezt viszonzod, csupán most kicsit összekaptunk. Ha megkapod ezt a csomagot, hívj fel! Tudnom kell, képes vagy-e megbocsájtani nekem, és bevállalni, hogy talán tényleg nem látjuk egymást 3 hónapig, mégis minden nap beszélhetünk telefonon, vagy láthatjuk egymást Skype-on. Nem akarlak elveszteni...szerelek. - mosolygott szélesen a végén, majd a képernyő feketévé változott, ahogy véget ért a film.
Nem tudtam mit kéne felelnem, csupán néztem a sötét képernyőt. Azon agyaltam, hogy vajon hogyan kéne most reagálnom. Teljesen meghatódtam erre a videóra, képes volt ilyet tenni értem?
- Te jó ég! Min is vesztél Te össze egy ilyen csodás pasival? - kérdezte korholóm, mégis játékosan Lottie mellőlem.
Valóban soha nem mondtam el nekik, mi volt az elindítója veszekedésünknek, bár szerintem részletek leszűrődtek kiabálásunkból a földszintre is.
- Azon, hogy azt hitte pénzzel még engem is megvehet magának. A pénzével akarta elérni, hogy hagyjalak itt titeket 3 hónapra, és menjek el vele. De nem boldogulnátok nélkülem, nem mentem bele. Arrogáns popsztár lett belőle.  - csóváltam meg a fejem.
- Hát...úgy tűnik, érted képes lenne megváltozni. - csóválta meg a fejét szeretettel.
Haloványan elmosolyodtam, és ismét a képernyőre meredtem. Azon gondolkoztam, hogyha megbocsájtok neki, akkor végképp belekeveredek az Ő világába, ráadásul titokban is, mivel nem szabad tudniuk a kapcsolatunkról. De, ha nem bocsájtok meg, abba viszont bele tudnék halni, és talán életem végéig olyan zombi lennék, mint most. Ezt nem tehetem. Szeretem, és vele kell lennem, még ha távolságot is kíván tőlünk a világ.
- Mire is vársz még? - kérdezte Lottie elém tartva telefonom.
Kicsit méregettem a készüléket, majd határozott mozdulattal elvettem tőle, és hívni kezdtem Harry számát. Lottie elégedetten mosolygott mellettem, és várta a beszélgetésünk részleteit. Úgy döntöttem, nem vonulok el, nem is volt kedvem felállni sem. Bár talán a vacsorát illő lenne befejezni, de akkor sem ezen a pár percen fog múlni. Végül Harry felvetette a telefont, és azonnal beleszólt.
- Lou! Megkaptad? Azt hittem, már soha nem érkezik meg! - örvendezett, de alig hallottam ki az Ő hangját, akkora zsongás volt körülötte. Egy éles sikítás süketített meg, amitől eltartottam magamtól a telefont, és így vártam, míg ismét helyre kerül minden körülötte. Talán rosszkor hívtam. Lottie szemöldöke is ráncba szaladt, ezt még Ő is hallotta. Végül lassan csend lett a vonal másik végén. - Sajnálom, megtámadtak. Már nyugi van. Hogyan döntöttél? - kérdezte izgatottan egyből.
Mély levegőt vettem, és félretettem azt a büszkeségem, melyet már akkor elvesztettem, mikor meghunyászkodtam Harry-nek a szórakozóhely mosdójában határozott szavai hallatán.
- Nem haragszom rád, csak többé ne próbálj meg pénzzel megvásárolni, rendben? Veled maradok anélkül is, mert szeretlek. - feleltem halovány mosollyal, és egészen biztosan el is pirultam.
- Édes Istenem, most úgy megölelnélek. Sajnálom, hogy olyan voltam, meg fogok változni, de segítened kell majd benne. - hallottam, ahogy mosolyog.
- Segítek! - feleltem azonnal, amin kuncogni kezdett, de én is.
- Tudod, nélküled szar ez az ország, pedig olyan csodás lenne. Ha vége ennek a felhatásnak, el kell utaznod hozzám, még ha csak egy hosszúhétvégére is. Aztán majd egyszer elmegyünk együtt egy nyugis hétre nyaralni, rendben? - áradozott terveiről boldogan.
- Alig várom. Ilyenek beleférnek, de három hónapot nem tudok veled tölteni, sajnálom. - feleltem óvatosan.
- Persze, értem én. Tényleg baromságokat találtam ki, de a szándék a lényeg. - nevette el magát, mihez én is csatlakoztam.
- Harry, hol a francba vagy már?! Kidöntik az ajtót, ha nem mész ki hozzájuk! - hallottam meg egy mély férfi hangot, melyet egyáltalán nem ismertem. Mérgesen kiabált, mely a telefonba is egészen belehallatszódott.
- Annyira sajnálom, mennem kell. Óriása felfordulás van, már azt sem tudom, hol áll a fejem. De egy biztos, mindennél jobban szeretlek, Lou. - mondta vidáman.
- Én nagyon szeretlek Harry. Vigyázz magadra, nehogy szétcincáljanak nekem! - mosolyogtam szeretetteljesen.
- Vigyázok, szia Édes. - hallottam meg egy cuppanó hangot, amint puszit küld.
- Szia. - nevettem el magam, majd letettük.
Lottie elégedetten mosolygott mellettem. Láttam a szemében a csillogást, majd viccesen megcsípte az arcom. 
- Te szerelmes tinilány. - nevetett fel hangosan, majd nyomott egy puszit is az iménti csípése nyomára.
Én is csatakoztam hozzá. Lehet, olyan vagyok, mint egy tinilány, de nem érdekel. Csak Harry érdekelt, és feltétel nélküli szeretete irántam. Én is hasonló érzelmeket tápláltam, és felkészültem minden lehetséges dolgokra, ami érheti kapcsolatunkat. Ki fogok tartani mellette még, ha ez nehéz is, mert tudtam, szüksége van rám, hogy átvészelje az ilyen napokat, melyeken szét akarják szedni Őt. Lassan ráébredtem, hogy nem feltétlen kell egy boldog élethez más, mint egy család, aki szeret, barátok, akik támogatnak és egy férfi, akit biztos pontként tudhatok magam mellett örökké. És ez a pont Harry volt, én pedig soha nm fogom elengedni, mivel tisztában vagyok vele, képtelen vagyok nélküle élni. Mik várnak ránk? Fogalmam sincs. Hogy mi lesz ezután? Nem tudom. Bevállalom-e ezt ennek ellenére? Igen. Kitartok mellette? Természetesen. És miért is teszem mindezt egy olyan emberért, akit alig láthatok havonta jobbik esetben? Mert az életemnél is jobban szeretem.

12 megjegyzés:

  1. Ohh, te jó ég! Ez valami fenomenális volt, imádtam, ahogy Harry megváltozott Louis miatt! Egyszerűen zseniális lett! :DD Amikor belekezdtem, úgy voltam vele, hogy majd később folytatom, de ez nem jött össze, ugyanis amikor a részekhez értem, mindig azt mondtam magamban:csak még ezt az egyet! és aztán a végére értem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog vagyok, hogy nem tudtad letenni a történetem. Olyan jó ezt hallani, köszönöm :)

      Törlés
  2. jaaaj hát ez nagyon aranyos volt.:D imádtam.:3 kicsit bepörgetett így hajnali negyed 4kor.:Dxd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, hatalmas dicséret hallani, hogy eddig fent maradtál csupán, mert érdekelt a vége a történetemnek. Köszönöm. :)

      Törlés
  3. Szóval én most megyek és meghalok....negyed 5 van de leszarom mert ritkajó.*-* És kurvaálmos vagyok de ha kell csipesszel ,de végig olvasom ujra az összes one-shotodat.még kettő van vissza *-*
    Ha esetleg meghalok(álmosság,fangirling,vagy esetleg elolvadok az irásodon)
    Akkor várlak szeretettel a temetésemen˘-˘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, én is este imádok olvasni. Éjszakai baglyok, pacsi! :D
      De komolyra fordítva a szót, boldog vagyok, hogy ennyire tetszik. Jól esik ezeket a szép szavakat elolvasni. :)
      Inkább ne is mondj ilyeneket, nem bírok szomorúságot látni magam körül!

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Te jóságos gatyamadzag!!!!!!
    Faaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaantasztikuuuuuuuuus!!!!!!!!!! Annyira, de annyira Imádom! Olyan állatira cuki!
    Azt imádom a legeslegjobban az írásaidban, hogy olyan rohadtul jól le tudod írni az érzelmeket, hogy az valami hihetetlen! Átérzem minden fájdalmukat! Néha még az én hasam is görcse rándul mikor olvasom! Bele élem magam és teljesen olyan érzés, mintha ezt én most átélném. Mintha én lennék az a személy akinek a szemszögéből írod. Hihetetlen!
    Felfoghatatlan számomra, hogy hogyan tudsz te ilyen jól írni, de mostmár nem is próbálok rájönni. Fantasztikus író vagy. Ennyi. Nem tudok mást mondani. Csak annyit, hogy Imádlak és soha ne hagyd abba az írást! Könyörgöm! Nem akarok megválni ettől az álomvilágtól!! Olyan csodálatos!
    Imádlak! Kurvára Imádlak!
    Puszi és hatalmas ölelés!!! XoXoXoXoXo
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, nagyon örülök, hogy ennyire bele tudod élni magad, ez csodás. Köszönöm szépen ezeket a szép szavakat ismét, hálás vagyok értük. Nem tervezem abbahagyni az írást soha, már nem is tudnám. :)

      Törlés
  6. Csak egyéni kölcsönt és egy Pedro Jerome úr és az ő hitelszervezetének jogosult kölcsönét kértem 3% -os kamatlábbal. A jövő hónapban megkezdem a kölcsön -visszafizetést Pedro Jerome a pedroloanss@gmail.com címen az egyéni vagy jogosult hitelekhez, amelyek egyszerű kölcsön -visszafizetéssel rendelkeznek, mint az enyém.

    VálaszTörlés

Music Note 4