Kedves
Olvasóim!
Nagyon,
nagyon hálás lennék, ha kapnék ismét pár kommentet. De ahogy elnézem, nagyon
nincs kedvetek írni. Pedig igazán jól esne egy kis vélemény. Jöhet hideg-meleg,
fejlődök.
5.
fejezet.
Már
csak két nap van vissza a suli kezdetéig. Utáltam ennyire közel lenni, hisz
mégis olyan távol van még. Most meg pláne féltem ebben az új suliban, bár már
ismertem 5 embert. Ez megnyugtatott kicsit. Azóta is minden nap kint ültem a
tetőn, de nem jöttek. Elszomorított, hogy talán azért, mert nem akarnak többet
látni. Ezt nem is csodálom, hisz annyira mások voltunk, én mégis megszerettem
Őket. Úgy döntöttem, ma nem ülök kint a sötétben, inkább tanulok a szobámban.
Elnyúltam az ágyon, és magam elé vettem a töri füzetem. Szinte mindenre
emlékeztem, de azért jól jött az átnézés. Így legalább majd nem kell annyit
tanulni az érettségi előtt. Hisz az idén következik. Már most félek tőle, hogy
esetleg nem fogok tudni olyan jól teljesíteni, mint ahogy azt elvárják tőlem.
Belemerültem a 11.-es törianyagba. Éppen a világháborúk menetét néztem át, és
egy fontos csatánál voltam, mikor koppanást hallottam. Zavartan rezzentem
össze. Szétnéztem, de semmit nem láttam. Talán csak beképzeltem. Már elvette az
eszem a sok tanulás. Visszafordultam a füzetem felé, de ismét egy koppanás jött
az ablak felől. Nem lehet, hogy képzelődök, mikor megismétlődik. Az ablakhoz
mentem, elhúztam a függönyt, és kinyitottam. Lent a díszes kis 5 tagú
társaságot pillantottam meg, ahogy integetnek. Kimásztam a tetőre. Rittig akkor
jönnek, mikor nem várom őket.
-
Jössz Baglyocskám?
Liz
szájából ezt elnéztem. Élveztem, ahogy csilingelő hangja felkúszik hozzám, és a
fülembe férkőzik. Ma is azt akarták, hogy tartsak velük, de nem lehetett.
Tényleg át kellett néznem a dolgokat, és már amúgy is fél 12 volt.
-
Nem lehet.
Rossz
volt nekik nemet mondani, hisz Ők annyira függetlenek, én pedig kötve vagyok
ehhez a hülye iskolához, bár ezt én választottam magamnak.
-
Mert? - kiabált fel nekem Haz is.
Nem értették, én pedig nem akartam nekik
elmondani a valós indokot. Nm értenék meg, és csak elítélnének, így
füllentettem.
-
Holnap korán kell kelnem. Majd legközelebb.
Nem
hazudtam nagyot, hisz amióta ideköltöztünk, próbáltam rávenni magam, hogy
elmenjek reggelente futni, mint otthon, de nem ment. Túl idegen volt ez a hely,
túl más. De most vágytam rá, hogy megismerjem. Vágytam arra, hogy végre jobban
felfedezzem a környéket.
-
Te tudod, mit hagysz ki Lou. Pedig most elbúcsúztatjuk a nyarat. - nevetett rám
Niall, és megrázta a kezében a zacskót, melyben megcsörrent pár üveg.
Ezek
szerint piálni fognak a nyár tiszteletére. Egyel több ok, hogy ne menjek velük.
Nem voltam oda az ok nélküli piálásért. Nekik lehet elég nagy indok volt, hogy
vége a nyárnak, de nekem nem annyira. Én csak bulikon, szülinapokon szoktam
inni, és akkor is ritkán vagyok full részeg.
-
Jó szórakozást. - többet nem akartam mondani.
Liz
csak felém intett, és már hátat is fordított. Hazza a szokásos két ujjas
biccentését mutatta, míg többiek vagy
bólintottak, vagy csak egyszerűen elsétáltak. Rosszul éreztem magam, hogy Liz
ennyivel lerendezett. Nem arra vágytam, hogy marasztaljon, vagy ilyenek, csupán
azt hittem elhúzza a száját legalább vagy valami. De nem tette. Ebből láttam,
nem voltam neki fontosabb, mint egy új arc, akiben látott kicsi lehetőséget,
hogy bekerüljön hozzájuk a csapatba. Persze erről még remélem nem mondott le,
hisz én szeretnék hozzájuk tartozni. Annyira családiasak és kötetlenek, de nem
vagyok oda való. Ezt mindannyi tudjuk, Ők mégsem engednek el. Ez jól esett, és
kicsit fájt, hogy vissza kellett utasítanom ezt a csábító ajánlatot, de most
inkább a sulira kellett koncentrálnom.
Nem
meglepő, hogy ezek után nem nagyon tudtam a füzetemre figyelni, de már nem volt
vissza sok. Négy lecke és végeztem a tavalyi törivel. Így holnapra már csak az
irodalom marad, ami mindig is a kedvencem volt. Szerettem a műalkotásokat,
imádta a versek csavart megfogalmazását. Szinte átnézés nélkül emlékeztem
mindenre, de azért csak belenézek holnap pár óra erejéig. Így aztán átvettem a
pizsamám, ami ugye nálam nem volt sok, és bedőltem az ágyba. Beállította az
órám fél 7-re, így 7-kor már tudok menni majd futni. Igaz ez csak egy indok
volt, de megindított bennem valamit. Hirtelen kedvem volt hozzá.
***
6:50-kor
felfrissülve baktattam ki az ajtón. Még mindenki aludt, mivel a család
általában 7-kor kel. Nem éreztem magam álmosnak, inkább életerősnek. Dúlt
bennem az energia. Egy egyszerű fekete rövidgatya és fehér trikó volt rajtam.
Még kellemes volt az idő, nem tűzött a nap, pont jó idő a futáshoz. A fülembe
helyeztem a fülhallgatót, és elindítottam a gondosan összeállított lejátszási
listát, mely a "Futás" nevet kapta. Az iPod-om, aminek a hátulja
hozzám illően kék volt. Imádtam ezt a színt. A zsebembe csúsztattam, és egy
mély levegővel leugrottam a lépcsőkről. A járdára már futva kanyarodtam ki.
Magam sem tudom, miért, de balra indultam, a Kenyérgyár fele. Elfutottam
mellette, és közben alaposan végigmértem. Mintha meglátnám Őket, ahogy jönnek
ki, de persze a hely üres volt. Az ablakon, ahol bemásztunk, lehetett látni a
plafont. Ebből arra következtettem, hogy már nincsenek itt, hisz akkor ott
lenne a fekete karton, amitől nem tudnék belátni. Kikanyarodtam az utca végén
balra, így a parkba érkeztem. Ilyenkor még csak futók voltak, ami tetszett. Jól
esett kicsit kiüríteni a fejem, és csak élvezni a mellettem elterülő tó mámoros
látványát. Körülöttem csodaszép zöld fű, és mindenféle pálma illetve
lombhullató fa sorakozott. Meseszép volt ez a hely, eddig még soha nem néztem
meg komolyabban. Mindig csak elhaladtam mellette, ha mentem valahova. Mintha a
természet velem mozgott volna a zenen lüktető ritmusára. Mintha körülöttem
minden velem lélegzett volna. Gyors tempóban futottam, mégsem fáradtam el. Úgy éreztem,
az erőm kifogyhatatlan, és ha egy kicsit míg gyorsítok, akár repülni is tudnék.
Nem érdekelt, hány pasi bámul meg a tempóm miatt, és hány lány a külsőm miatt.
Még most sem éreztem az enyémnek ezt a várost, még most is olyan távoli és
megfoghatatlan volt. Nem nekem való, pedig csodaszép.
Nekem
perceknek tűnt, de a telefonom szerint egy óra 10 perc telt el, mikor hazaértem,
és végre megálltam a házunk verandáján. A lépcső tetején lévő egyik fehér
oszlop kőből kirakott részére támaszkodtam, melyre Mark néha lerakta a kávéját,
és ott felejtette. Most nem volt itt
bögre, de nekem jól jött ez a kis támasz. Végre kifújtam magam, majd
benyitottam. Lerúgtam magamról a cipőm, és izzadtan bementem a konyhába. Egyből
kikaptam a hűtőből a vizet. Mit sem törődtem Anyával és Lottie-val, akik ott
ültek, én csak ittam.
-
Teve lettél, hogy ennyit iszol? - mérte végig Lottie a már szinte félig üres
ásványvizes üveget a kezemben.
Én
csak szemrehányóan ránéztem miközben még magasabbra emeltem az üveget, hogy
több hideg víz jusson a számba. A levegőm is kezdett fogyni, és már kezdtem
megtelni így lihegve tettem le az üveget a pultra. Gonoszul néztem Lottie-ra az
előbbi beszólásáért, de ekkor olyat tettem, amit még soha azelőtt.
Visszaszóltam. Ez nm vall rám, én nem vagyok kötekedős, de az a társaság jóra
nevelt.
-
Gyere, hadd öleljelek meg Húgocskám, úgy szeretlek!
Kitárt
karokkal felé mentem. Először lepetten nézett rám, hogy nem álltam meg szó
nélkül csipkelődését, majd gyorsan kihátrált előlem. Az arcára undor telepedett.
-
Fuj, Louis menj innen. Tiszta izzadt vagy!
Persze,
hogy az voltam, mikor megállás nélkül futottam le, mint utólag kiderült több
mint egy órát. Nevetve mentem el előle, és visszatettem a hűtőbe a vizet. Mikor
megfordultam, Lottie már sehol nem volt, de Anya aggódva méregetett. Kérdőn
néztem rá.
-
Jól vagy Édesem?
Ez
meglepett, így a szemöldököm az égbe szökött. Még soha nem voltam ilyen jól.
Annyira felszabadultnak érzem magam.
-
Persze. Miért?
Anya
kicsit gondolkozott, vajon hogy is mondja el, mire gondolt. Kicsit kínos
helyzetbe hoztam, hogy téves következtetést vont le.
-
Csak olyan más vagy. Visszaszólsz a Húgodnak, és megint elkezdtél futni.
Kicsit
elnevettem magam. Ha tudná, hogy milyen társaságba keveredtem ráadásul
önszántamból, szerintem igencsak kiakadna. Pont ezért nem mondhatom el neki, mi
a helyzet. Nem szeretek hazudni, de most mosolyogva tettem meg Anyának.
-
Csupán várom a sulit, és örülök a kocsinak.
Anya
ezen elmosolyodott. Részben igaz volt, bár nem ez a főbb oka a kedvemnek, és a
hirtelen változásomnak. Kicsit sajnáltam, hogy nem mentem el tegnap este, de
ezzel már úgysem tudok mit csinálni. Kimentem a konyhából, egyenesen fel a
szobámba. Rám fért egy zuhany. Lemostam magamról az izzadtságot, majd ledőltem
az ágyra füzettel a kezemben. Az irodalom hihetetlenül gyorsan ment. Nem hiába
ez volt a kedvencem, mindenre emlékeztem. Alig volt, amit át kellett nézni.
Elég volt,ha megláttam egy téma címét, és azonnal beugrott minden. Csak
reménykedni tudtam benne, hogy tényleg egy szinten vagyunk az osztályommal, de
ez majd holnap derül ki. Liz-t és a srácokat hiába kérdeztem volna meg, biztos
voltam benne, hogy semmire nem emlékszenek abból, hol tartottak. Ebből is
látszik, mekkora egy stréber vagyok. Ez a legnagyobb gondom. Szánalmas vagyok.
Éppen
befejeztem, és ki akartam mászni a tetőre kicsit agyalni, mikor kopogtak az
ajtómon. Gyorsan visszaugrottam, és kiszóltam.
-
Igen?
Lottie
feje jelent meg. Bejött, majd elmosolyodott. Tudtam, szeretne valamit.
-
Louis, bevinnél a plázába? Nézni szeretnék magamnak valami cuki szandált.
Az
első dolog, ami felötlött bennem, hogy most rohanjak végig vele a plázába
minden cipőboltot? Aztán arra gondoltam, hogy a Húgom megkért engem egy
szívességre, és nem mondhatok neki nemet.
-
Legyen. Lent találkozunk.
-
Köszi Louis, imádlak.
Pattogva
ugrált ki a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót. Lottie mindenre rá tud
venni. Bá nem nagyon látszik, mivel gyakran csipkelődik, de nagyon szeretjük
egymást, és mindkettőnknek fontos a másik. Így aztán elkaptam magamra a
farmerom, és egy kék pólót. A zsebembe csúsztattam a telefonom és a tárcám,
majd megigazítottam magam kicsit a fürdőben. Ezek után lementem az előszobába.
Lent már Lottie várt. Felhúztam a cipőm, és megfogtam a lakás- valamint a
slusszkulcsom is. Lottie kiment a
garázsba, de még mielőtt követtem volna, bekiabáltam.
-
Anya, elmentünk a plázába.
Nem
kaptam választ, de gondolom, Lottie szólt neki, így én is kimentem a garázsba,
és beszálltam vadonatúj kocsimba a Húgom mellé. Magam szívtam az újautó
illatot, majd beindítottam. A motor felbőgött, amitől öröm kerített a
hatalmába, hogy ez tényleg az enyém. A lakáskulcsomon lévő kis kütyün megnyomtam
a "nyitás" gombot, így a garázsajtó lassan megindult felfele.
Kiálltam, majd becsukódott. Elindultunk Lottie-val a pláza felé. Egy
stoptáblánál álltam, és meredtem előre a pirosra, mintha ettől átváltana.
Lottie oldalba lökött, mire kérdőn ránéztem.
-
Balra téged stírölnek a csajok a kocsiban. Vedd már észre Őket, könyörgöm. -
nevetett rám a Húgom.
Zavartan
néztem balra, és valóban igaza volt. Mellettünk valamivel alacsonyabban egy
nyitott tetejű BMW-ben három lány próbálta meg magára vonni a figyelmem. Mind
engem néztek. Két barna és egy szőke. Az egyik barna, amelyik az anyósülésen
ült, hozzám legközelebb, rám kacsintott. Kérdőn felvontam a szemöldököm, majd
visszafordultam előre. Szerencsére, épp időben, mivel váltott a lámpa.
Elindultam, de a szemem sarkából még láttam, hogy a lányok mérgesen méregetnek,
amiért nem tulajdonítottam nekik nagyobb jelentőséget.
-
Nem változtál semmit L.A.-ben. Ugyanúgy leszarod magad körül azt a figyelmet,
amit kapsz.
Lottie
az ablaknak támasztotta a könyökét, és komolyan rám nézett.
-
Igen, mert ez semmit nem jelent. Nézd meg azokat a lányokat. Semmit nem érnek.
Egy kocsiból flörtölnek velem. Az igazi nők ilyet nem tesznek, adnak magukra.
Lottie
csak megcsóválta a fejét, majd előkapta a telefonját. Azt hiszem, netezni
kezdett rajta. Nemsoká megérkeztünk a plázához. A parkolóban leraktam a utót a
bejárathoz közel, majd bementünk. Lottie egyből leakadt az első cipőboltnál.
Berángatott magával, de úgy 20 percnyi szenvedés után elkönyvelte, hogy semmi
érdekes nincs. Nem értettem, ehhez miért kellett 20 perc. Na mindegy. Aztán
mentünk a következőre, de nekem ide már nem volt kedvem bemenni. A bolttal
szemben volt egy Starbucks.
-
Lottie, én bemegyek, iszok valamit. Figyellek az ablakból, ha végeztél gyere
át!
Egy
"oké" után, már el is húzott. Bementem, kértem magamnak egy jeges
teát, majd elindultam a pláza belsejében lévő asztalok fele, hogy ott leülök,
és kényelmes rálátást kapok Lottie-ra is. Éppen egy szandált próbált az üveg
mögött a széken. Elindultam egy asztal fele, de ekkor meghallottam egy hangot,
mely bár nem a nevem mondta, mégis egyértelműen hozzám szólt.
-
Bagoly!
Zavartan
néztem hátra. Kicsit meginogtam hátha nem nekem szólnak, csupán egy beszélgetés
szavát csíptem el, de ez a hang olyan közel állt a szívemhez, hogy képtelen
voltam összekeverni. Liz és Haz jött felé egy-egy kávéval a kezükben.
-
Hát te mit csinálsz itt Baglyocskám?
Liz
még mindig így hívott, de nem zavart. Neki elnéztem. A szeme csillogott a
fényben ezzel kiemelve a kis barnát benne. Annyira csodás volt. Haz vállba
veregetett, majd beleivott a kávéjába.
-
A Húgom cipőt akart venni, én meg elhoztam...Hát Ti?
Liz
és Hazza kínosan egymásra néztek, majd nevetve elkezdték mesélni reggeli ciki
történetüket.
-
Hát Haz átugrott hozzánk reggel, de Anya beszerzett valami új kávégépet, és nem
tudtuk, hogy kell használni. Egy órát vacakoltunk vele full másnaposan, aztán
feladtuk. Jó bénák vagyunk.
Immáron
én is csatlakoztam hozzájuk a nevetésben, mivel elképzeltem, ahogy ez a két
boldog ott forgatja a gépet, és nézegetik, hogyan kéne kezelni. Vicces
lehetett.
-
És amúgy hol a Húgod? - nézett szét kérdőn Haz a plázában.
A
cipőbolt felé biccentettem, mire mindketten odanéztek. Lisa lenézett a kezemben
lévő kis üvegre, majd halkan kuncogni kezdett. Persze, hogy nem bírta magában
tartani, mi olyan nevetséges, így hamarosan mi is megtudtuk.
-
Baglyocskám Te teázol? De tipikus.
Haz,
de még én is lenéztem a kezemben lévő jeges teára, ami amúgy nagyon jól esett
most a melegben. Nem is értettem, Ők hogyan voltak képesek meleg kávét inni.
Bár lehet az is jegeskávé, kitudja?! De Liz-nek teljesen igaza volt, ez rám
vall, szóval én is elmosolyodtam. Ekkor Lottie jelent meg mellettem, és kérdőn
nézett ránk. Egy szatyor pihent a kezében, ebből arra következtettem, hogy
talált magának szandált.
-
Srácok Ő a Húgom, Lottie. Lottie Ő Liz és Haz.
-
Hali. - köszönt a húgom, mire egy egységes "Szia" volt a válasz.
Én
már le akartam lépni, hisz kicsit furcsa volt, hogy a Húgom is itt van. De Liz
még rátett egy lapáttal, mielőtt elmentünk.
-
Gondolom, várod már a sulit, de holnap ki fogsz készülni Baglyocskám.
Jóízű
nevetéssel hagytuk ott Őket. Nem vettem sértésnek, ismertem már Őket de
látszólag Lottie-t komolyan gondolta Lisa szavait.
-
Ők a barátiad? - kérdezte a kocsiban ülve, miközben kikanyarodtam a parkolóból.
-
Igen. Jóba lettünk.
Lottie
csendbe maradt. Gondolom, neki is feltűnt, mennyire mások, mint Én. De engem
nem érdekelt. Hisz jól érzem magam Velük, más nem számít. Lottie halkan
kuncogni kezdett, ami szerintem a becenevemnek szólt.
nagyon jó lett! :D már tűkön ülve vártam,hogy mikor lesz következő rész..:D<3 annyira kiváncsi vagyok a folytatásra! :))<3
VálaszTörlésnagyon örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésed. általában csütörtökönként van rész :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKÖVIT KÖVIT!!!! Dóri voltam :DDD
VálaszTörléscsütörtökönként lesz rész :)
Törlés