Kedves
Olvasó!
Remélem,
ez a rész is elnyeri a tetszésed! Kérlek, foglald véleményed szavakba,
hideg-meleg jöhet...bár remélem, inkább szép szavak lesznek. Jó szórakozást!
#smile
9.
fejezet.
Lustán
ettük a pizzánkat. Ma ez volt a kaja a suliban. Nem volt bajom a gimi
főztjével, már ha Ők csinálták egyáltalán. Doncaster-ben már több gond volt
vele. Liz szorosan mellettem ült, míg velem szembe Niall foglal helyet. Ma kicsit
felborult az ülés rend, hisz tegnap összejöttünk Liz-zel, így átült mellém. Lényegtelen,
hogy nem vagyunk osztálytársak, mégis együtt ebédelünk hatan. Befogadtak engem,
így már egyel többen ültünk egy nyolcszemélyes asztalnál. Soha senki nem csatlakozott,
de nem is bántuk.
-
Ma délután lesz a verseny. Semmi kedvem nincs ott rohadni...ráadásul ki kell
állnom a suli elé abban a szar ruhában. - panaszkodott Liz.
Elmosolyodtam,
és megfogtam a kezét az asztalon. Meg akartam nyugtatni.
-
Szerintem, csinos az a ruha.
Liz
kicsit elmosolyodott, és el is pirult. A pasija voltam, kötelességem volt megnyugtatni.
Éppen egy puszit akart adni a számra, mikor Niall közbeszólt.
-
Menjetek szobára!
Elnevettük
magunkat, és visszahelyezkedtünk a pizzánk felé. Nyugodtan nevetgéltünk, minden
a legnagyobb rendben ment. Még nem írtunk fizikát, de meglepő módon nem féltem
tőle. Az anyag felét nem tudtam, de szerintem tanultam annyit leckéről leckére,
hogy össze tudjam hozni.
De
ekkor olyan dolog történt, mint még soha. Egy gyík gyerek tálcával a kezében
hozzánk jött, és le akart telepedni mellénk. Lepetten néztünk rá mindannyian.
Még én is. Haz egész normálisan kérdezte meg a srácot:
-
Már ne is haragudj, de mi a francot csinálsz?
Azért
a hangjában érezhető volt a kelletlenség, a bunkóság. A srác halál nyugodtan,
ami soha nem volt jellemző azokra, akik a csapatunkkal beszéltek, felelt.
Feltűnt, hogy csend lett az ebédlőben. A tekintetem a húgomra tévedt, aki egy
tőlünk nem olyan távoli asztalnál ült. Még a 9.-esek is minket figyeltek. Bár
nem voltak itt régen, tudták, hogy az a kis csapat, ahova én bekerültem,
elérhetetlen és tabu.
-
Ha Ő leülhet hozzátok, hát mi is.
Tudtam,
hogy ezzel a jegyeimre és a jellememre utalt. Mindnyájan lepetten néztek fel
rá, míg én kicsit lehajtottam a fejem. Liz felállt mellettem, majd ez látva Haz
és Zayn is felpattant. Niall fel akart állni, de Liam halál nyugodtan
visszahúzta Őt. A szöszi lepetten kapkodta a fejét Liam és az események között,
de maradt ülve.
-
Miért is? - kérdezte Liz élesen.
-
Mert ugyanolyan, mint Mi. Ha őt befogadtátok, hát minket is. Miben különbözik
tőlünk? Hisz Ő is stréber.
A
srác bártan felelt. Nem látszott ijedtnek. Liz komolyan előrébb állt, majd
megragadta a kezem, és felhúzott maga mellé. Nem tudtam mit fog tenni, de
tudtam, a srácnak igaza van. Nem tartoztam közéjük, ezt én is tudtam jól.
-
Sok mindenben különbözik. Mutatok egyet, hogy a drága kis okos lelked
megnyugodjon.
Liz cinikusan felelt, majd hirtelen
megcsókolt. Nagyon meglepődtem, mégis automatikusan lehunytam a szemem. Egyből
megfogtam a derekát, és magamhoz húztam. A hajamba túrt, és bátran csókolt,
hogy mindenki láthassa, én más vagyok. Jól esett, hogy a srácok megvédtek. Jól
esett, hogy mindenki felállt. Tudtam,
Liam is megvédett volna, de jobbnak látta, ha ezt mi rendezzük el. Tudtam, ha
úgy alakul fél perc alatt odaszúr a srácnak egy olyat, hogy nyikkanni se tud.
Mosolyogva távolodtam el Liz-től, aki elégedetten kacsintott rám, majd a srác
felé fordult. A gyerek szeme kikerekedett, de nem csak az övé. Az ebédlőben
mindenki így reagált. Összekulcsoltam ujjaink, míg Zayn mellénk jött, és egy
hessegető mozdulattal jelezte a srácnak, hogy ideje lelépnie. A gyerek csak
becsukta a száját, és szó nélkül megfordult. Nyomtam egy puszit Liz szájára,
majd leülünk ismét a székekre.
-
Hú, de felcseszte az agyam ez a kis buzi. Ezentúl nem lesz nyugta itt az
biztos.
Zayn
mérgesen motyogott maga elé. Én csak felnevettem, de mindenki ezt tette. Az
asztal felé néztem, ahova a gyerek letelepedett, a többi tudós közé.
Szégyenkezve lehajtotta a fejét. Kicsit rossz érzés volt, hogy ennyire
beégettük, de hát Ő kezdte. Aztán a tekintetem a 9.-esek asztalára tévedt. A
húgomra néztem, aki lepetten pásztázott. Kicsit elmosolyodtam, és felhúztam a
szemöldököm. Lottie csak gyorsan pislogott párat, és elégedetten rám
mosolygott. Egy lány, akivel mostanában mindig együtt láttam (még egyszer
jöttek is haza együtt), meglökte a vállát. Valamit mondott neki, de abból,
ahogy felém lökött a fejével, levettem; Rólam/Rólunk van szó. Lottie kicsit
elnevette magát, majd megrántotta a vállát. Rám nézett, de közben még mondott
valamit a lánynak. A tekintete a kezemre tévedt, mellyel Liz-ét fogtam az
asztalon. Kicsit elkomolyodott, majd kedvesen mosolygott. A húgom további
figyeléséből csodás barátnőm zökkentett ki mellettem.
-
Mit nézel ennyire Lou?
A
szemem továbbra sem vettem le húgomról, de közben feleltem Liz-nek.
-
Lottie. Meglepte a dolog. - tömören feleltem.
Liz
mellém hajolt, mivel az előtte ülő Niall-től pont nem látta a húgom. Még soha
nem beszéltek egymással, de természetesen tudta, kicsoda Lottie, hisz Ők
mindent tudnak a suliban. Rámosolygott húgomra, mire Lottie lepetten kapta el a
tekintetét. Liz felnevetett, és visszahelyezkedett eredeti helyére.
-
Pont olyan félénk, mint Te voltál. Talán Őt is meg kéne kicsit dolgoznunk.
Liz
szavaira az összes srác felnevetett, és helyeselt. A szemeim ijedten kerekedtek
ki. Nem volt semmi bajom a társaságukkal, de nem akartam, hogy a Húgom is
bekerüljön ebbe. Nem azért, mert a Húgom, hanem, mert Ő jó barátokat érdemel,
nem olyanokat, akik megrontják. Persze nekem ez tetszett, és vágytam arra, hogy
rossz legyek, de nem akarom, hogy Ő is ilyen legyen, mint amilyenné én váltam.
-
Ne! Ő még csak 16.
Megnyugtattak,
hogy csak vicceltek, mire megengedtem feléjük, egy nem éppen szalonképes
megjegyzést, mennyire gonoszak. Ezen ismét csak nevettünk, hogy már én is
kezdem átvenni a stílusuk. Hiába, csak velük vagyok szinte egész nap. De nekem
ez pont jó volt így.
Az
ebédnek hamar vége lett, és utána matek, latin majd A fizika jött. Liz és Zayn
leszarta az egészet, Haz azért kézbe vette a füzetét, de bele sem nézett.
Szerintem csak azért fogta, hogy ne legyen bűntudata, hogy meg sem próbálta
megtanulni. Míg én a folyosón, a falnak dőlve vadul bújtam mellettük a
leckéket, és próbáltam megjegyezni. Liz mellém telepedett, én pedig fél kézzel
átkaroltam a derekát, de továbbra is tanultam. Aztán egyszer egy kéz oldalra
tolta a füzetem. Mérgesen néztem fel Zayn vigyorgó arcára.
-
Te meg mi a francot csinálsz ezzel a valamivel a kezedben?
Vicces
volt a megszólalása, de most nem volt kedvem nevetni rajta. Ideges voltam.
-
Tudod, ezt füzetnek hívják, de Te persze ezt nem szoktad használni. Amúgy meg tanulok, mert VALAKIK - utaltam
rájuk jelentőségteljesen. - félbeszakították tegnap a tanulásom.
Csak
felnevettek. Haz megejtett egy megjegyzést, hogy én sem bántam nagyon, de
inkább Liz-re figyeltem, aki édesen nézett fel rám a kis barna folttal a
szemében.
-
Azért érdemes volt eljönni, nem?
Felnevettem,
és határozottan bólintottam, majd megcsókoltam. Persze, hogy érdemes volt, hisz
végre megtudtam, Ő is szeret engem. Annyira jellemző volt ránk a friss
szerelmesek kifejezés. Még csak tapasztaltuk egymást, és sülve főve együtt
voltunk. Jó, mondjuk eddig is, de most máshogy. Most közelebb voltunk egymáshoz
arról nem is beszélve, hogy megcsókolhattam, megfoghattam a kezét és a derekát.
Belefeledkeztünk egymásba csók közben, de egy határozott hang arra késztetett,
távolodjak el Liz-től. Gyorsan megtettem, és oda fordultam. A fizika Tanár nő
éppen nyitotta az ajtót előttünk, és anélkül beszélt hozzánk, hogy ránk nézett
volna.
-
Mr. Tomlinson ez sérti a szabályzatot. Mellőzzék egymást az iskola falain
belül.
Liz
csak gúnyosan felnevetett, de megszorítottam a csípőjét jelezve, ezt most ne.
Sajnálkozva néztem a Tanár nőre, és elnézést kértem. A szemüvege mögül mustrált
minket.
-
Kitudja még a végén magának sikerül megszelídíteni Miss. Green-t és bandáját.
Hálás lenne érte a tanári kar.
A
Tanár nő bement a terembe, így nem látta, hogy Liz és Zayn már készült volna
visszavágni neki, de így csupán mindketten felhorkantak. Haz nevetett, míg én
csak megrántottam a vállam, és elnevettem magam. Azt nem tudta a Tanár nő, hogy
nekem pont azért olyan tökéletesek, mert ilyenek. Egyszerűen vonzott magához a
rosszaság, ami belőlük áradt.
A
dolgozat katasztrófa volt. Mindent tudtam, és mégis semmi nem jutott eszembe. Tudtam,
hogy erről hol tanultunk, tudtam, hogy nagyjából mi volt a lényege, de ez édeskevés
volt, mikor a fogalom kellett. Valamit azért összehoztam, az alapján, ami
rémlett, és amit tudtam már arról a témáról. Szerintem egész jó lett. Rájöttem,
hogy nem is kell olyan sokat tanulnom, és mégis meg tudok írni tökéletesre egy
témazárót. Büszke voltam magamra, és mosolyogva indultam el ki a suliból, mivel
ez volt az utolsó óránk ma. Mivel latinos vagyok, így nekem vége volt a mai
napra az iskolának, és faktra sem mentem ma szerencsére.
De
az egyik padnál megálltunk Liz-zel, míg a srácok kicsit odább cigiztek. Vagyis
csak Zayn cigizett. Liz kicsit elhúzta a száját. Tudtam, nem akar ma menni, de
ez csak a ruha miatt van.
-
Mikor kezdődik a verseny? - kérdeztem, miközben átkaroltam a derekát.
-
Van addig még két órám.
Lepetten
húztam fel a szemöldököm. Sok, de nem akartam egyedül hagyni addig sem. Hisz
mit kezd itt magában?! És azt hiszem, kötelességem a barátjaként vele maradni.
Hisz imádom, és imádok vele lenni.
-
Itt maradok veled, ne unatkozz.
Mosolyogva
nézett fel rám kicsit talán kételkedve is. Aztán a felismerés gyorsan suhant át
az arcán.
-
Vagy csövezhetnénk addig nálam! Amúgy is rá kell néznem Pömpire.
Lepetten
néztem rá erre a...még azt sem tudom, hogy minek mondhatnám. Talán név lenne?
Csak elnevette magát, és rám kacsintott egy amolyan "majd meglátod"
mozdulattal. Kézen fogott, és elhúzott a többiekhez. Elköszöntünk, majd a
kocsimhoz tereltem. Tudtam, hogy Ő is azzal jött, de most minek menjünk külön
autóval. Úgyis visszahozom. Holnapra amúgy sem kellett semmit sem tanulni, de
ha kellett volna sem érdekelt volna.
Kézen
fogva mentünk a kocsimhoz, de egy kéz fogta meg a karom. Kicsit volt, és
egyáltalán nem fenyegető, mégis gyorsan pördültem meg, és már löktem is volna
el magamtól. Ez is a srácoktól van. Lottie apró alakja állt előttem. Lepetten
méregette fenyegető mozdulatom. Elmosolyodtam, mire Ő is megnyugodott.
-
Lottie.
-
Louis...én csak... - lepetten hebegett, mire kérdőn néztem rá. Ettől elpirul.
-
Baj van Lottie?
Zavartan
néztem rá, megijesztett. Zavarban érezte magát, majd rájöttem, hogy ez biztosan
Liz miatt van mellettem. Kicsit felnevettem.
-
Lottie Ő Liz. Liz, Lottie.
Liz
kedvesen elmosolyodott, amilyet még csak felém villantott. Ez kicsit
letaglózott.
-
Szia Lot. Már hallottam rólad.
Lottie-t
is kicsit meglepte, hogy Liz ennyire rendes és közvetlen. De lehet Ő az új
beceneve miatt fagyott le így. Én csak kuncogtam magamban. Már ismertem Liz-t,
tudtam, hogy a becézgetés a mániája.
-
Hello. - felelte zavartan Lottie.
Kérdőn
néztem rá, hogy ugyan, miért jött hozzánk. Aztán leesett, hogy mit mondott
reggel Anya. Teljesen elfelejtettem.
-
Basszus, én viszlek haza, igaz?
Lottie
szeme lepetten kerekedett ki a trágárságomra. Liz csak elégedetten
elmosolyodott, mire én felnevetettem, és elnézését kértem a Húgomtól.
Mindhárman beültünk a kocsiba, és elindultam. Mi igazán nem laktunk messze a
sulitól, csupán pár perc, de Liz-t nem tudtam.
-
Akkor maradhatunk akár nálunk is, nem? - néztem kérdőn Liz-re mellettem.
Ő
az anyósülésen ült, míg Lottie csendben hátul, ami amúgy nagyon nem volt rá
jellemző, de gondolom, kicsit feszélyezte Liz jelenléte.
-
A-a, mondtam, hogy haza kell mennem. - felelte határozottan.
-
Tényleg, ahhoz a Pötihez.
Nevettem
ezen a még mindig nem tudom, min, de Ő csak morcosan nézett rám. Nem értettem,
mi a gond.
-
Nem Pöti, hanem Pömpi. Most a lelkembe gázoltál Baglyocskám. - szipogott párat,
hogy hitelesebb legyen.
-
Nahát, tényleg jó hatással vagyok rád. Milyen választékosan kezdtél beszélni
hirtelen.
Mindketten
elnevettük magunkat. Majd a sebváltó lévő kezemre helyezte az övét, mire
elmosolyodtam, de továbbra is az utat figyeltem. Lottie csendbe maradt hátul,
ami már kezdett idegesíteni.
-
Mi volt ma a suliba Lottie? Sikerült a matek?
Hirtelen
eszembe jutott, hogy ma Ők is írtak egy dolgozatot. Még tegnap mondta, és most
ez egy ígéretes beszédtéma volt. Azt mondta, semmit nem ért belőle, amit nem is
csodálok. Lottie soha nem értette a matekot, és kicsit meg is lepett, hogy nem
aggódott reggel a dolgozat miatt.
-
Nem írtunk. A tanárunk hiányzott szerencsére. Semmit nem értek belőle. Egyes
lett volna.
Sajnos
minket nem ugyanaz a tanár tanít, így nem tudtam, hogy ma nem volt. Nagyot
sóhajtottam, és kicsit hátramosolyogtam rá a visszapillantó tükörből.
-
Majd ha hazaérek úgy három óra múlva, segítek, oké?
Elmosolyodott,
és bólintott egyet. Tudtam, hogy szüksége van rám, hisz a matekot mindig velem
tanulja. Hiába volt már 9.-es, ez szokás maradt, és csak így értette meg. De
nekem nem volt ellenemre, hisz imádtam a Húgom. Mindig is jóba voltunk, de
azért szerettük húzni egymás agyát, és már én is visszaszóltam.
Megálltunk
a házunk előtt, Ő pedig kiszállt.
-
Lottie, üzenem Anyának, hogy majd jövök, de sietek. És ne aggódj a matek miatt.
-
Oké. Kösz Louis.
Az
ablakom le volt húzva, Ő pedig pipiskedve nyomott egy puszit az arcomra.
Elmosolyodtam, és figyeltem, ahogy bemegy. A táskája a hátán pihent, és lóbálta
a kezeit a levegőben. Mint egy kislány, de Ő már csak ilyen. Így szerettem.
Megvártam, míg bemegy, hátha Anya nincs itthon, neki pedig nincs kulcsa, de az
ajtó nyitva volt. Mosolyogva fordultam ki az üres útra, és kérdőn néztem Liz-re,
hogy mutassa az utat. Először nem értett, de aztán észbe kapott.
-
Ja, itt balra.
Bekanyarodtam,
és összeráncoltam a homlokom. Nem is figyelt, ez megzavart.
-
Hol jártál? - kérdeztem.
-
Csak elgondolkoztam. Olyan cukik vagytok együtt. - mondta kicsit talán
szomorkásan.
Elpirultam,
de nem mertem rákérdezni, hisz ez a szülei miatt volt, tudtam. Rosszul esett
neki, hogy nem törődnek vele, pedig tudtam, Ő űzte el magától Őket. Azt hitte,
így nem fogják bántani, mikor mindig egyedül hagyják, de csak még rosszabb lett
neki. Most pedig már a szülei nem figyelik, ha közeledik. Fel sem tudtam fogni,
hogy ez mennyire borzasztó lehet. Én soha nem kényszerültem ilyen helyzetbe, de
nem is akartam. Ezért próbáltam minden lehetséges módon felvidítani, és
segíteni neki, még ha el is lökött néha.
:D Nem tudok mást írni, csak annyit, hogy tökéletes! :)
VálaszTörlésEnnek elmondhatatlanul örülök :)
Törlésnagyoon nagyoon imádom:))<3
VálaszTörlésennek nagyon örülök :)
Törlés