12. fejezet. (+18) ~Nobody knows how can I love you.

Sziasztok!

Nos, én jövő héten nem leszek, London utcáit fogom koptatni, de a részek nem maradnak el. Beütemezem nektek a Blogger-t, így felteszi, amikor kell, viszont a fejléc alá nem fogom tudni belinkelni nektek. Remélem, ez azért nem olyan nagy baj, majd azt megcsinálom, ha hazaérek. A lényeg, hogy a rész a főoldalon fent lesz. #simle

Ja, amúgy a részről annyit, hogy remélem, elnyeri a tetszéseteket jó olvasást.

Ui.: A RÉSZBEN +18-AS JELENETEK IS FELLELHETŐK, elolvasni csak saját felelősségre!!!

 

Louis felült az ülés támlájára, így kimagasodott a kocsim szélvédője fölött. A lábával erősen szorította az ülés támláját, így biztosan tartotta magát. Felemelte a kezeit a magasba, és olyan erővel üvöltött egy erdős részen, a város szélén, mint még soha. A hangjában hallatszódott, hogy most a felhők felett lebeg. Elnevettem magam, ahogy felnéztem rá. A hajába tépett a szél, a fejét megrázta boldogságában.  A mai nap felülmúlhatatlan volt. Még nem volt olyan késő, de már sötétség honolt. Talán 8 fele lehetett. Azért engem sem kellett biztatni, tövig nyomtam a gázpedált annak ellenére, hogy a szerelmem életveszélyesen ült a kocsimban. De tudtam, nem eshet baja. Végül fokozatosan lassítani kezdtem, ahogy egyre beljebb értünk a városban. Louis is visszaült az eredeti helyére, és a combomra csúsztatta a kezét. Nem néztünk egymásra, mégis mosolyogtunk mindketten. Boldogok voltunk, talán, mint még soha. De, biztosan voltunk már ennél boldogabbak is, viszont azok most elhalványultak. Most csak a jelen volt a fontos...még pedig Lou-val.

Végül megálltam a házunk előtt, ahova természetesen Louis is bejött. Szinte már együtt is lakhattunk volna, hisz egyfolytában egymásra voltunk utalva kb. 14 éves korunk óta. Mondanom sem kell, a kajarendelést profi módra fejlesztettük.

Én felrohantam letusolni, mivel még bűzlöttem a meccstől, Louis addig megvárt valahol. Nem tudom, hol, nem is izgatott. Ismerte a házunkat, mint a tenyerét, ahogy én is az övékét. Megszámlálhatatlanszor volt már egyedül nálunk, de ez kölcsönös.

De azért én mégis siettem kicsit a zuhannyal, magam sem tudom, miért. Talán, hogy hamarabb láthassam Őt. Sietősen mentem ki a boxeremben. Egyenesen a szobámba siettem, hogy felkapok egy pólót legalább. Louis ott fogadott az ágyon ülve. A telefonját babrálta. Ahogy beléptem összerezzent, és arrébb tette a telefont. Egyből lezárta, nem láttam, mit csinált. De nem is érdekelt. Louis olyan édesen mosolygott rám, hogy másra nem tudtam figyelni. Felállt, és hozzám jött. Úgy láttam, Ő is alaposan végigmérte a testem, amibe kicsit talán belepirultam. Gyengéden nyomta ajkait az enyémekre, mintha félne, hogy összeroppanok. Nem mélyítette el a csókunk, pedig én vártam. Ehelyett eltávolodott, de nem nagyon. Csupán annyira, hogy éppen pár centi válasszon el minket egymástól. 

- Ahogyan ma csókoltál a meccs előtt...kiakasztott. - suttogta halkan, és kicsit talán bele is pirult.

Gondoltam, hogy bejön neki a vadságom. Még soha nem voltam vele ilyen azelőtt. Csajjal persze már voltam vad és durva...őket mindig beindította. Persze biztos van olyan, akit nem, de én soha nem olyan nőket fogtam ki. De már nem is kellett nekem nő...csak Louis, amibe így belegondolni elég ijesztő volt.

A mondatai nagyon beindítottak, így ismét megcsókoltam. Ezúttal vadul kebeleztük be egymás ajkát. Soha nem hittem volna, hogy így bárkit is lehet csókolni. Nem hogy férfit, de nőt sem. Olyan vadul, de egyben meghitten csókolóztunk, mint még soha senkivel. Nagyon tetszett. Az érzékeimet Louis töltötte ki, senki másra nem tudtam figyelni, csupán rá. De ez nekem tökéletes volt.

Louis sokáig nem bírta, hamar áttért a nyakamra. A hajába túrtam, és nagyot sóhajtottam jelezve, mennyire tetszik. Ez felbátorította. Lekapta a pólóját, és rátért a felsőtestemre. Lepetten sóhajtottam, mikor a mellbimbóm vette kezelésbe. Soha senki nem csinálta még ezt, pedig számtalan kalandom volt már. Louis pontosan tudta, mi a jó, mitől készülök ki, és ezt fel is használta ellenem. Belegondoltam, vajon hogyan jött rá ezekre? Hogy ezek kikészítik a férfiakat is? De elhessegettem ezt, mikor már az én mellbimbóm is megkeményedett. Soha nem hittem, hogy ilyenre egy pasi is képes. Eddig mindig azt hittem csak a lányok melle érzékeny, erre tessék. Még Louis tanít meg rá, hol érzékeny a testem. Nagyokat sóhajtottam, majd mikor visszatért az arcomhoz, és csók közben levette a nadrágját, rájöttem, mit is csinálunk mi most éppen.

Féltem Louis-tól ilyen szempontból. Tudtam, én nem akarok neki fájdalmat okozni, szerintem Ő sem akar nekem, de valakinek muszáj lesz. Viszont én erre még nem voltam kész. Valamelyikünknek muszáj volt feláldoznia magát.

Louis elhajolt tőlem, és hozzám simult a testével. A bőröm lüktetett, ahogy forró testünk összesimult a falnál, de bennem mégis beindult egy vészvillogó, mely megálljt parancsolt.

- Louis, ne! - fogtam meg a vállát, de nem volt erőm eltolni magamtól.

A testem ellentmondott a szavaimnak. Túlságosan beindított már. Igaz szerettem Louis-t, mégis megrémített, ahogy a testem reagált rá. A nadrágom kezdett szorítani, és ez kiakasztó volt tudva; a volt legjobb barátom teszi ezt velem, aki most már a szerelmem.

Louis eltávolodott, és vággyal telve nézett végig rajtam.

- Nyugalom. Nem teszünk semmi rosszat, oké? Bízz bennem Édes. - jött ismét közelebb hozzám, de még nem csókolt meg.

Várta a reakcióm. Én komolyan meggondoltam, mibe megyek bele, de ahogy végignéztem Louis testén, melyet csak egy boxer takart, a fejem magától bólintott válaszul. Az agyam már nem volt képes gondolkozni, már túl messzire mentünk el. Csak egy bólintás kellett neki, gyorsan húzott az ágyra. Kicsit megrémített, mikor lelökött, Ő pedig az ölembe ült. Testünk ismét összesimult.

Nem mertem bevallani neki, de fogalmam sem volt milyen fajtáji léteznek az azonos neműek szexuális kielégülésének. Én csak egyet ismertem, amit nagyon nem akartam.

Lou megnyugtatóan szorította meg felkarom, a kezeimmel magam mögött támaszkodtam. Ismét a nyakam kezdte csókolgatni, és egyszer erőteljesen előre lökte a csípőjét, amitől az hozzám simult. Éreztem, neki is szűkös már az alsója, ami megrémített. De valahol imponált is, hogy így reagált rám a teste. Louis mindent olyan tökéletesen és észbontóan csinált. Pont úgy, ahogy kell. Nagyot nyögtem, mikor ismét előre lökte a csípőjét. Ezen elmosolyodott, és Ő is a nyakamba sóhajtott a következőnél. Egyik kezét levezette a hasamon. Nem tudtam, mire készül, beleremegtem érintésére. A bőröm bizsergett ujjai alatt. A hátam aljába idegesítően jóleső hidegrázás költözött, ami nem akart alább hagyni.

Louis keze nem állt meg, tovább siklott egyre lejjebb és lejjebb. Ijesztően gyorsan csökkentette a távolságot a vélt célpontja felé. Végül elérte, és én nagyot nyögtem, mikor rámarkolt a dudorra a nadrágomban. Elmosolyodott, és megcsókolt, miközben masszírozni kezdett. Idegesen fészkelődtem csókunk közben. Egyik kezem megemeltem, úgy voltam vele, már úgysem fogunk tudni leállni, miért ne legyen neki is még jobb?! Én is megszorítottam férfiasságát alsón keresztül, amitől egy nyögés kíséretében megszakította csókunk. Lepetten nézett rám, nem hitte, hogy én ilyet is tudok már elsőre. Elmosolyodtam, és ismét megcsókoltam. Vadul kebeleztük be egymás ajkát, szívtuk, húztuk a másikét. Egyre durvábbak, vadabbak lettünk, egyre jobban beindultunk egymás érintésére.

- Vedd le az alsód! - szólt halkan Lou.

Lepetten néztem rá, majd mikor Ő elkezdte letornázni, én is letoltam, és visszahelyezkedtünk ugyanabba a pózba. Egymás ölében ültünk az ágy közepén.

Láttam már Őt meztelenül...sokszor, de ez most más volt. Most a teste vibrált, égett a vágytól, viszont az enyém is. Ajkait beharapta, úgy nézett végig rajtam, én viszont nem mertem lenézni férfiasságára. Úgy éreztem, azzal elárulok minden heteroságot, amit eddig képviseltem, de azt már akkor elárultam, amikor elsőnek megcsókolt Louis. Végül a kíváncsiság felülkerekedett rajtam, és lassan vezettem le tekintetem napbarnított, izmos testén. Végül megláttam férfiasságát, mely már szépen ágaskodott. Soha nem figyeltem meg ennyire Őt, soha nem érdekelt, mi van a lába között, de amióta beleszerettem, kíváncsi lettem. Louis tökéletes volt ebből a szempontból is. Az ajkaimba haraptam, ahogy hozzám hajolt, és lágyan megcsókolt.

- Nem lesz gond, ne aggódj. - mosolygott rám, mikor eltávolodtunk.

A homlokát az enyémnek döntötte, és férfiasságomhoz nyúlt. Lassan húzgálni kezdte rajta a kezét. Halkan nyögtem egyet erre az új erős érintésre. A nők így nem képesek hozzám érni. Ez új és mámoros volt. Louis a másik kezével óvatosan megfogta az én kezem, és saját péniszére vezette azt jelezve, én is lássak munkához. Nem voltam önző, én is elkezdtem kényeztetni Őt, mire hangosan sóhajtott. A homlokunk egymásnak volt döntve, nem tudtuk megcsókolni egymást, túl sok hangot adtunk ki ahhoz. Túl sokra tartottam Őt, túl tapasztaltnak ilyen téren. Én szinte eltörpültem mellette, de látszólag neki tetszett, amit csináltam kezeimmel. A hüvelykujjammal néha-néha megdörzsöltem a makkját, amit lepett nyögésekkel díjazott. Láttam a szemében, ez új számára, tetszett, hogy tudok neki újat mutatni. Válaszul, ezt Ő is megcsinálta nekem. Én imádtam ezt a fajta érintést, most is egy nagy lépéssel közelebb jutattott az orgazmus felé.

Louis volt a legcsodálatosabb ember, akivel valaha is találkoztam. Így izzadtan, lihegve, nyögdécselve volt a legszebb előttem. A szemei sötétebb kékben csillogtak, az ajkait néha az enyémnek érintette, mégsem forrtunk össze jelentősebb csókban. Túlságosan ziláltunk ahhoz mindketten. Kezei csodát műveltek velem, még soha senki nem indított be ennyire.

Louis annyira ártatlan volt, még úgy is, hogy tudtam, számtalan kalandja volt már előttem. Talán több, mint nekem, most mégis olyan édesen csinált mindent, mintha első szárnybontogatásai lennének. Furcsa volt, az Ő kezei között élvezni a pillanatot, mégis úgy éreztem, jobb helyen nem is lehetnék. Kellettünk egymásnak, szükségünk volt a másikra, ezt le sem tagadhatnánk. Talán már az egész suli tudja, mi együtt vagyunk, talán nem. Talán Dylan bosszúból mindenki szemében buziként állít be minket, talán kussba marad. Ezek mind abban a pillanatban jelentéktelennek tűntek számomra. Csak Louis létezett, csak rá koncentráltam.

Éreztem, ahogy levegővétele felgyorsul, de én is megállíthatatlan gyorsasággal közeledtem a vége felé. Louis túl jól csinált mindent, túl sok mindent jelentett nekem. Hamarabb vége lett számomra, mint hittem. Azt gondoltam, tudom, tartani magam, hogy legalább annyi méltóságom megmaradjon, Ő megy el előbb, de nem sikerült. Soha senki nem váltott még ki belőlem ilyen intenzív orgazmust. Louis alsóajkába haraptam, mikor végigsöpört rajtam az élmény. Hangosat nyögött a számba, és hamar melegség öntötte el a hasam. Nem volt erőm lenézni, pontosan tudtam, mi az. Louis élvezetének jele. Kicsit elszörnyedtem magunktól, mégsem tudott érdekelni, most a nemünk. A lényeg, hogy szerettük egymást, és végre átadtuk magunk a másiknak. Louis-nak igaza volt, semmi rosszat, visszafordíthatatlant nem tettünk, mégis tökéletes lett az este/a nap.

Fáradtam borultam a nyakába még mindig ülésben, Ő pedig erősen szorította a hátam. Mintha csak nem akarna elengedni soha többé. A nyakamba szuszogott, én is így tettem vele. Nem bírtam megnyugodni, ahogy lehunytam a szemhéjam, ismét magam előtt láttam, amit az imént csináltunk.

Elöntött a szeretet iránta, mást már nem tudtam érezni. Ezek után, már végképp hozzá nőttem, nem voltam képes nélküle létezni. Szorította a hátam, szorosan ölelt. Tudtam, ideje lenne megmozdulni. Lassú léptekkel indultam meg a fürdőszoba fele ismét egy zuhanyra, de Louis elkapta a karom. Izzadt, piszkos testünk összeragadt, ami ismét imponált nekem, de nem hagytam eluralkodni magamon az érzést.

- Én is veled tartok. - mosolygott rám szívdöglesztően.

Kicsit megrémített, de ezt nem mutattam. Nem volt ellenvetésem azok után, amit az imént műveltünk együtt. Nem szégyelltem előtte a testem, nem bántam, hogy velem tart, és ketten állunk be a zuhany alá. Bár egymáshoz értünk természetesen tusolás közben, ügyeltünk rá, hogy ne indítsunk el ismét a másikban semmit. Így aztán lenyugodva, tisztán, frissen mentünk vissza a szobámba, ahol felkaptuk a boxerünk, melyek a földön hevertek. Húztam gyorsan új ágyneműt, a régi használhatatlan volt. Majd ki kell mosnom, hogy eltüntessek minden nyomot Anyáék elől. Nem féltem tőlük, mégsem akartam, hogy meglássák ezt. Féltem, csalódnának. Soha nem törődtek velünk, soha nem figyeltek ránk. Féltem, hogy azt hinnék, ez az egész köztünk az Ő hibájuk. Pedig ez csupán az, amit a szív diktált...talán kicsit túl meggondolatlanul is.