2. fejezet. ~My religion & your mistake.

Nagyra-becsült Olvasóim!

Íme, itt van a második része a történetnek, ahogy ígértem keddenként. Azt hiszem, ezt a szokást megtartjuk, rendben? Örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket az előző rész, remélem, ez is hasonló sikereket fog aratni. Jó olvasást! #smile

Még mindig kevés sokk hatása alatt álltunk, miután a két ismeretlen srác lelépett. Vagy nem is voltak olyan ismeretlenek, csupán még újak. Én, aki soha nem ismerkedtem hamar, most hirtelen három új barátot is szereztem. És persze egy ellenséget is, de ez nálam már megszokott. Talán az lenne igazán új, ha nem szereztem volna egy ellenséget sem. De ez az én formám, nem is tudom, mit várok.

Ott maradtunk hárman. Zayn félő pillantásokat lopott Liam felé, amit egy homlokráncolással nyugtáztam. Legalább nem rám indult be. De látszólag Liam nagyon elnyerte a tetszését, és észre sem vette, mi folyik itt.

- Szóval, akkor Ti is a gólyatáborba jöttetek? - kérdezte Liam az egyértelműt, de látszólag csak azért tette, hogy megtörje a csendet, ami beállt köztünk.

- Igen. Milyen szakon vagy? - kérdezte Zayn kicsit előrébb hajolva, hogy így is közelebb kerüljön Liam-hez.

- Sportszervező szakra mentem. - mosolygott ránk a srác, majd Ő is megkérdezte, amire ismét elmondtuk ugyanazt a választ, mint egymásnak korábban. Valójában tényleg látszott rajta, hogy szereti a sportot, nagyon kidolgozott teste volt. Talán ez tűnt fel Zayn-nek is, de engem nem hozott nagyon lázba. Bár kicsit azért irigykedtem Liam izmos karjaira, amik a pólóban kidagadtak. Hátának is szép íve volt, de azért nem panaszkodtam. Én is sokat edzek.

- A szobatársad hol hagytad? - kérdezte Zayn.

Liam csak elmosolyodott, míg én ismét végignéztem a tömegen. Pontosan tudtam, Zayn azt szeretné tudni, van-e vetélytársa. A nővérem pszichológus és igazságügyön is volt, megtanított értelmezni az emberek hangsúlyát, arcmimikáját. Neki köszönhetem, hogy tudom értelmezni a szemekben az érzelmeket, a gondolatokat, hogy egy adott pillanatban mi járhat az emberek fejében. De ez mindig is hasznomra vált, és soha nem éltem vissza vele. Mindig magamba tartottam csendben. De én soha nem tudtam ezeket alkalmazni magamon, soha nem tudtam azt az érzelmet mutatni, amit akartam. Egy kicsit se ment, erre Gemma sem tudott megtanítani, így maradtam az a félénk kisfiú, aki most is vagyok. Bár ebből még soha nem lett bajom, ha nagyon muszáj, meg tudom védeni magam. Ezért sem érzem hiányát, hogy tudjam kontrollálni arcom rezdüléseit. De Louis-nak tökéletesen ment. Valahonnan Ő is megtanulta, profi módra fejlesztette. Hogyan? Miért? Mit akar eltakarni?

Liam hangja visszazökkentett gondolataimból a kegyetlen valóságba:

- Egyszemélyes szobába vagyok. Későn jelentkeztem koliba, pedig jobban szerettem volna, egy kétszemélyes szobát. - magyarázta. Zayn csak bólintott, mire Liam végignézett rajtam. - Ti szobatársak vagytok, vagy már régebbről ismeritek egymást? - kérdezte kettőnkre mutatva.

- Szobatársak vagyunk, most találkoztunk. - magyarázta Zayn, mire én csak bólogattam.

Liam kérdőn nézett rám, majd mondani akart valamit nekem, de egy hang félbeszakította, ami hangosan törte meg a halk morajlást a parkban. Azt kérte, mindenki üljön le, és mikor ez teljesült, végre megláttam egy pad tetején egy srácot. Mellette még hárman sorakoztak. Idősebbnek tűntek, felsőbb évesek lehettek, de nagyon jó fejnek néztek ki.

- Szóval, mi vagyunk a táborvezetők. Őket nyugodtan hívhatjátok Gólyamamának, az én nevem pedig Troy. - nevetett a srác a mellette álló másik háromra, akik erre játékosan meglökték, majd elnevették magukat. - Ez vicc volt. Épületenként csoportokra lesztek bontva. Először is, azt szeretném kérni, hogy azok, akik az "A" épületben vannak, a hídhoz álljanak, akik a "B"-ben a szökőkútnál gyülekezzenek. - utasított minket.

Mindhárman felálltunk, és legnagyobb megkönnyebbülésemre Liam is velünk együtt indult el a híd fele. Ezek szerint Ő is az "A" szárnyban van. Ezen csak nevettek, én pedig mosolyogtam. Nem voltunk nagyon sokan, úgy 15-20-an lehettünk. Tudtam, hogy nem jött mindenki gólyatáborban, sokan majd később költöznek be, mivel nem volt annyi hely.

Troy és még egy srác idejött hozzánk, míg a többi három a másik csoporttal foglalkozott.

- Üljetek le egy körbe a füvön! - mondta Troy, mi pedig megtettük.

Én Zayn és egy lány közé kerültem. Zayn természetesen Liam mellett ült. Végigmértem a kis csoportunkon, és a szemem megakadt majdnem velem szembe, egy szőke srácon, aki szélesen mosolygott ránk. Niall volt, így én is küldtem felé egy óvatos mosolyt. A tekintetem a mellette lévő, velem pont szembe ülő Louis-ra vezettem. Ő is hasonlóképpen mért végig az embereken érzelemmentes arccal. Zayn-nél és Liam-nél kicsit elidőzött, de a tekintetét tovább vezetette. Mikor hozzám ért, megakadt. Csak bámul a szemembe, kék íriszei a lelkemig hatoltak, és belülről égettek lyukat testembe. A homlokom aggodalommal teli ráncba szaladt, és lenéztem a köztünk lévő füves részre. Egyszerűen képtelen voltam szemébe nézni, semmit nem tudtam kiolvasni belőle. Megszorítottam a keresztet a nyakamban, mikor feltűnt a látószögemben, majd visszacsúsztattam a pólómba. Nem szeretem, ha szem előtt van, a vallásom csak rám tartozik. Egy nagy sóhajjal néztem fel ismét, de a tekintetemmel szigorúan kerültem Louis-t. Magam sem tudom, miért nem mertem, de mégis vágytam rá nézni. Én nem ilyen vagyok, ilyenkor hagyom a francba, és nem tulajdonítok annak a személynek több jelentőséget, de most valahogy hívogatott, hogy megismerjem, mi tette ennyire keménnyé. Eddig mindig ki tudtam olvasni az ilyen emberekből az okokat, de most nem ment. Pedig Gemma tényleg remekül megtanított.

- Remek. - csapta össze kezeit Troy, majd a másik férfira nézett.

- Akkor én is bemutatkozom. Jimmy vagyok, és hamarosan én leszek a kedvenc táborvezetőtök, ugyanis hoztaaam: - nyújtotta el jól a végét, és letett maga elé egy nagy szatyrot. Az ennek hatására megcsörrent. Kipakolta belőle a tömérdek mennyiségű üveget, ami mind tömény alkohol volt. Mindenki ujjongani kezdett, csupán én és Louis néztük komoly arccal a sok üveget. Tőle ez nem meglepő, én viszont kicsit ijedtnek tűntem. - Aki nem bírja a piát, vagy nem ihat, még most szóljon vagy menjen haza. Valakinek valami gond? - kérdezte Troy.

Egy lány elmondta, hogy most van túl egy műtéten, én még nem ihat, egy férfi pedig a vallása miatt maradt ki az iszogatásból. Teljes mértékben megértettük őket, így Troy odadobott nekik egy-egy Coca-Cola-t. Zayn mellett óvatosan Liam is megszólalt, mire lepetten néztem oda.

- Én sem ihatok nagyon sokat. A fél vesém nem szuperál valami jól. - mosolygott őszintén a srác.

- Rendben, de valamennyit ihatsz, nem? - kérdezte Troy, mielőtt a szatyorba túrt volna.

- Persze, de azért nem kéne full részeg lenni. - magyarázta Liam nevetve.

Troy megértően bólintott, majd Liam-nek dobott egy sört. A srác határozottan elkapta, majd letette maga mellé. Éreztem, ahogy Zayn mellettem szélesen elmosolyodik. Látszólag ez még inkább vonzóbbá tette számára Liam-et. Kicsi furcsa volt, hogy egy ilyen ember mellett ülök, de végtére is aranyos volt a maga módján. Elfogadtam, és nagyon rendes srác volt, így örültem, hogy a szobatársam lett. Tudtam, nem kell tőle tartanom. Így meg pláne nem, hogy látszólag Liam-be szeretett bele.

- Még valaki? - kérdezte Jimmy.

Senki nem mondott semmit, bár én szívesen kitaláltam volna valami indokot, de úgy voltam vele, majd kimaradok pár körből. Leerőltetni csak nem fogják a torkomon.

- Oké, akkor játszunk. - mosolygott ránk Troy. - A játékszabályok a következők: mindenki elmondja a keresztnevét, amit aztán sorba vissza kell mondani. Ha valaki hibázik, iszik. - rántotta meg a vállát, de én kicsit megremegtem. Liam járt a legjobban, mert Ő bár mégis iszik, nem olyan töményet, mint mi. Irigyeltem, és átkoztam magam, hogy miért nem találtam ki én is valamit. De már késő volt. Mindenki elmondta a nevét és honnan jött. Ezután indult a játék. Igyekeztem mindenkinek megjegyezni a nevét, és az is könnyítette a dolgom, hogy előttem már sokan próbálták elmondani a neveket kisebb-nagyobb sikerrel, így még akkor is magoltam. Liam-nek egyszer kellett innia söréből, Zayn-nek háromszor vodkából, aztán én jöttem. Nagyon izgultam, de mikor előtte magamba elmondtam a neveket, simán ment. És most sem volt gond. Persze a srácok nevét, már tudtam, így néggyel kevesebb volt a dolgom. Simán elmondtam, amin mindenki csak nézett, majd megtapsoltak.

- Úgy látom, Te nagyon nem akartál inni. - nevetett rám Troy, majd haladtunk tovább.

Igaza volt, hisz voltak olyanok, akik szándékosan rontották el, hogy igyanak. Ezt soha nem értettem. Niall is hibázott kétszer, majd Louis következett velem szembe. Lehunyta a szemét, és vett egy mély levegőt. Mikor kinyitotta, egyből elkezdte mondani a neveket. Villámsebességgel szaladt végig a társaságon, egy pillanatig nem hezitált az emberek előtt, és hibátlanul végigmondta. Mindenki kikerekedett szemekkel figyelte, majd végül a felügyelők nevével lezárta a sort. Az egész alig volt fél perc. A fejem előre döntöttem, a szemem kikerekedett, szemöldököm az égbe szaladt, mikor Louis még mindig érzéketlen arccal tűrte, ahogy megtapsolják. Troy megdicsérte, majd Niall is gratulált, miközben oldalba lökte. Ő csak bólintott, majd rám emelte tekintetét. Eszméltem, hogy még mindig ugyanolyan lepette pásztázom, mint egy perce, így gyorsan megráztam a fejem, és lehajtottam a fejem. Elpirultam kicsit, de nem nagyon. Mikor felnéztem, halványan mosolygott. Állj! Mi van? Mosolygott? Komolyan mosolygott? Rám mosolygott halványan. Tényleg! Gyakran pislogtam párat ettől, nem értettem, mi van vele. Most láttam rajta először bármilyen mimikát. Az eddig rezzenéstelen arca, most pár pillanat erejéig mosolyba fulladt, majd hamar ismét komoly lett, mikor észrevette, ez meglepett. Oldalra nézett a lányra, aki éppen ivott egyet, mivel eltévesztett egy nevet. Nem értettem, hogy tudja ilyen jól kordában tartani az érzelmeit. Igazán érdekelne, milyen szakra ment. Talán az majd többet elárul nekem, de mégis hogyan tudnék erre rájönni?! Csak nem állhatok elé, és kérdezhetem meg. Majd idővel úgyis kiderül.

Vége lett a játéknak, miután háromszor végigmentünk a körön, de én és Louis voltunk az egyetlenek, akik egyetlen egyszer nem ittak. Sokakon már látszott is a hatása. Troy és Jimmy csak nevetett rajtunk, de még én is mosolyogtam. Büszke voltam magamra, hogy még nem ittam. Ezek szerint jól kell teljesíteni, vagy full részeg leszek az 5 nap alatt. Már előre félek, de én akartam ezt, hisz amúgy is olyan visszahúzódott vagyok, így legalább pár ismerősöm lesz majd.

- Oké, a következő játékhoz 5-ös csoportokba kell állnotok. - magyarázta Jimmy, majd felállt, és középre ment. Az alapján, ahogy ültünk kijelölt 5-ös csapatokat. Bejött a számításom, pontosan 20-an voltunk, így kijött a 4 csapat. Az ülésrend alapján én Zayn-nel, Liam-mel, és még két nagyon csinos, szép lánnyal voltam együtt. Igazán rendesek voltak Mer megtanultam nevüket, a fekete hajú, kicsit kreol bőrű lány neve Maya volt, míg a világosbarna Brigitte volt. Aranyosak voltak. Mikor mindenkinek meglett a csapata, Troy ismét megszólalt. Ekkor vettem észre, hogy Jimmy éppen végzett a távolban a pakolással a betonon.

- Akkor a feladat a következő: Látjátok ott Jimmy alkotását? - mutatott a 4 kicsi kupacra egymás mellett. Bólintottunk. - Oda kell elfutnotok. Ez egyfajta sorverseny lesz. Az elsőnek ki kell pakolnia, és félbe kell vágnia a citromot. A második kifacsarja a citrom egyik felét, majd kiönti a cukrot egy tálba. A harmadik belemártja a pohár száját a citromlébe, majd a cukorba is. A negyedik önt bele a vonalig Tequilát, de ha több lesz, nem gáz, csak kevesebb ne legyen. Az ötödik pedig megissza az egészet. Amelyik csapat a leghamarabb végez, az győz. - mosolygott elégedetten Troy.

Ezt tényleg jól kitalálták. Kaptunk egy kis időt megbeszélni a sorrendet. Liam kipakol, Maya kifacsarja a citromot, én belemártom a poharat a cuccokba, aztán Brigitte önt bele piát. Végül Zayn bevállalta, hogy megissza, de megkérte Brigitte-t, tényleg csak a vonalig öntsön neki. Troy megállt oldalt, mi pedig beálltunk megfelelő sorrendbe a rajthoz. Végül felhangzott a sípszó, és Liam futásnak eredt. Nagyon gyors volt, látszik, hogy sportszervezőnek megy. Kipakolt a jól becsomagolt zacskóból. Sok csapat szenvedett a zacskó szájának erős csomójával, de Liam egy pillanat alatt elszakította, és kipakolt belőle. Mikor visszaért, Maya rohanni kezdett, és villámgyorsan kifacsarta a citromot, és kiöntötte a cukrot. Nagyon háziasnak tűnt. Izgalmakkal figyeltem, ahogy közeledik a lány, hisz utána én jöttem. Ahogy átlépte a vonalat, elkezdtem rohanni. Olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam. Éreztem, ahogy lobognak göndör fürtjeim, néha az arcomba buktak. Gyorsan belemártottam a pohár száját a citromlébe, majd a cukorba is, majd visszatettem a betonra. Ismét villámtempóban kezdtem visszafutni a csapat fele. Oldalra néztem, és megláttam, ahogy Louis bámult oldalról. Egy pillanatra elidőztem rajta. Ahogy bámult, megnyalta alsó ajkát, majd beszívta azt, így ajkai egy vonallá váltak. Szemeiben ezúttal láttam érzelmet, és szerencsére ki is tudtam olvasni, nem voltam olyan messze. Kék íriszei elszántságot sugalltak, ahogy rám nézett. A hátamon végigfutott a hideg, ahogy elidőztem arcán. Megráztam a fejem, és ismét a csapatra koncentráltam, majd próbáltam még jobban gyorsítani. Ahogy beértem, Maya elindult, hogy töltsön italt Zayn-nek. Megálltam, kevés lassítás után és visszafordultam a pálya fele. Maya apró termete ellenére, nagyon fürge volt. Hamar odaért, töltött italt, majd visszafutott. Ugyan innen nem láttam pontosan, de ahogy elnéztem, tuti nem töltötte tovább a vonalnál, hogy Zayn kérte. Végül Zayn indult el villám tempóban, majd ahogy odaért, felkapta a poharat, és inni kezdett. Oldalra néztem, hogy a többi csapat, hogyan áll. Louis-t pillantottam meg. Ő is éppen ivott Zayn-től nem messze. A gond ott volt, hogy Ő már letette a poharat, és futott vissza, míg Zayn most nyelte le az utolsó kortyot. Végül a mi fekete srácunk is elindult vissza, de mire beért, a másik csapat már ujjongott. Louis ismét egy érzelemmentes pillantást vetett felénk, de pontosan tudtam, hogy most elégedett magával, hogy legyőzött minket. Mi lettünk a másodikak. Az utolsó a mellettünk lévő csapat lett, akik felborították a poharukat, így kezdhették elölről, de ebből persze hatalmas nevetés lett.

És még ilyen játékok sokaságával találtuk szembe magunkat. Igyekeztem nem sokat inni, ami nagyjából be is jött, mivel nem voltam részeg, csupán kezdtem, de az még semmi. Nagyon sokat nevettek a többiek, de én csak mosolyogtam mindenen. Louis többször méregetni kezdett, de többé nem mutatott érzelmet. Ismét keménnyé váltak vonásai.