Oldalak

2013. október 26., szombat

Just a clever girl!


Kedveseim!
Íme egy újabb történet külön Tess* kérésére, aki azt írta nekem; nagyon szeretne olvasni egy Niall fanfiction-t tőlem. Tudjátok, hogy nekem Ti, vagyis az olvasóim a legfontosabbak, így természetesen megírtam. Elkezdtem agyalni egy alap-sztorin, és másnap a matekóra legunalmasabb részén be is ugrott. Nagyon jó volt ismét visszakanyarodni ehhez a témához, de azért belecsempésztem Larry-t, remélem, nem baj. Hahaha.  Öhm...amit még el kell mondanom, hogy érdekes a szerkezete ugyanis E/3-ban íródott, mint mostanában a történeteim. Nem tudom, miért, de rákaptam erre. Sokkal több mindent le tudok írni, ugyanis utálom váltogatni a szemszögeket, ezt azt hiszem, Ti is megtapasztaltátok már.
Ennyi lenne tömören, jó olvasást kívánok, remélem, elnyeri a tetszéseteket.
                                                                                                                      xoxo    Zsoo


1. fejezet.

- Nem hiszem el, hogy képes voltál ezt tenni! Tönkre akartál tenni, hogy voltál erre képes?! - kiabált mérgesen Niall önmagából kikelve.
A lány, akibe olyan szinten beleszeretett, mind eddig még senkibe egyre jobban összehúzta magát előtte. Ő is szégyellte saját magát, ha tudja, hogy ez lesz ebből, soha nem fog hozzá, de már késő volt ezen rágódni.
- N-Niall, nagyon sajnálom, hidd el, megbántam. - hebegte a lány halálosan félve attól, hogy ezzel mindent tönkretett.
- Menj el, Brook! - csóválta meg a fejét Niall többször is hajába túrva.
- Micsoda? - kérdezte a lány ledöbbenve.
- Menj el! Nem tudok ezek után megbízni benned. Semmivel sem vagy jobb, mint az eddigi lányok. Neked is csak a nevem miatt kellettem. - fordult Brook-nak háttal szőke hercege, és szorosan lehunyta szemét, hogy ne engedjen el egy könnycseppet sem, míg itt van (ex)barátnője.

2 hónappal ezelőtt

- Biztos vagy benne Brookie? - kérdezte komolyan a férfi az íróasztal mögött.
Jobb kezének ujjaival merengőn dobolt a hatalmas faasztal szélén. A lány már milliószor elmondta, hogy semmi kétsége sincs, de még mindig nem hitt neki Apja.
- Igen! Csak egy esélyt kérek! Adj egy szerencsétlen lehetőséget, és bebizonyítom, hogy erre születtem. - támaszkodott ingerültebben az asztal szélére a lány.
Apja maga elé meredve gondolkozott, hogy vajon felkészült-e már lánya, de semmi akadályát nem látta, hogy egy lehetőséget adjon, csupán azt nem tudta, mit kéne rábíznia. Sokat agyalt mostanában ezen, de nem tudott kitalálni semmi olyat sem, ami nem lenne veszélytelen, és nem ütne vissza keményen, hogyha elrontja. A legokosabb lehetőséget eszelte ki, amit csak lehetett jelen pillanatban, és egyben kapnának érte az emberek is. Előre dőlt székében, és komolyan lánya szemébe nézett.
- Rendben, legyen. Van egy srác... - kezdett bele komolyan a dologba, mire Brookie arcára széles mosoly kúszott, és figyelmes hallgatta Apját. Végre megkapta azt a lehetőséget, amire oly' régen vágyott.
2 hónap...ennyit kapott elvégezni feladatát, melyet, ha sikeresen véghezvisz, az egész világ megtudja nevét. Semmi egyébre nem vágyott, mint arra a bizonyos álomra, melyért annyira dolgozott, és most megkapta élete nagy lehetőségét. Kislány kora óta Apját tekintette példaképének, legfőbb célja volt olyanná válni, mint Ő, és átvenni a helyét a cég vezetésében, de ehhez sikeresnek kellett lennie, és minimum olyan ügyesnek, mint Édesapja. Végre bebizonyíthatja, van olyan talpraesett, hogy elnyerje a tisztelet.
A tükör előtt állva gondolkozott, vajon, hogyan kéne a srác közelében jutni. Tudta kiről van, hogyne ismerte volna, ahogy az egész világ, és hála az internetnek azt is tudta, hol lesz ma áldozata. Nehéz dolga lesz, Apja nem könnyítette meg feladatát, de a módszer az Ő fantáziáján múlik. Nagy dolgot akart, olyat, amely egy életet tehet tönkre, ezzel mindenki megismerheti a Brooklyn Mortange nevet. Végignézett magán a tükörben, és az a terv, mely eddig csupán körvonalazódott elméjében, most határozottan kirajzolódott. Szélesen elmosolyodott, amint maga elé meredve kezdte kitervelni a 2 hónap minden egyes percét, napját. Hibátlan tervet hozott össze, egy homokszem sem képes a szerkezetbe kerülni, minden érinthetetlen, többszörösen bevédett lépés törhetetlen.
Ágyához sietett, melyen telefonja pihent, így azt azonnal fel is kapta, és kikereste a megfelelő nevet.
- Brook szia! Mi a helyzet? - kérdezte a vidám hang, melyhez most is társult Brookie képzeletében egy széles mosoly.
- Lucy, mit csinálsz ma este? - kérdezte a lány elszánt hangon.
- Úgy vélem, valami fontosat veled a hangsúlyból ítélve. - nevetett a lány, mire Brook arcára is halovány mosoly kúszott.
- Jól látod. Ja, és a bátyádnak van bármi dolga? - fordult ismét a tükör felé Brook, és alaposan végigmérte alakját. Csípőjének vékonysága, kiemelte csinos lábait, és kebleit, melyek ebben a pólóban még nem voltak olyan kihívóak, mint abban a ruhában, melyet este tervez felvenni.
- Mire készülsz már megint Brooklyn? - hallotta meg aggódó barátnőjének hangját, mely kizökkentette gondolataiból.
- Bebizonyítom, hogy vagyok olyan jó, mint Apám. Estre 6-ra gyertek hozzám, díjátadóra megyünk! - mondta komoly hangon, ellentmondást nem tűrve, de Lucy ezt már megszokta.
Brook hallotta barátnője szomorú sóhaját, majd bontotta a hívást. Saját szemébe nézett a tükrön keresztül, melyben égett az elszántság, a bizonyításvágy. Ma este minden eldől, sikerrel kell járnia.

Erőteljes kopogás az ajtón, melynek hatására a tükör előtt készülődő srác ajkait halk sóhaj hagyta el. A zaklató bár nem kapott engedélyt a bejövetelre, mégis nyílt az ajtó és egy göndör fej jelent meg benne.
- Azt ugye vágod, hogy már vagy fél órája a konyhádban dekkolunk rád várva? - kérdezte Harry játékos vigyorral.
Niall nem felelt semmit, tovább igazgatta haját a tükörben. Érezte, olyat tudna visszaszólni, mely nem lenne okos dolog, mostanában elég feszült, fáradt. Magába fordult, senki se érti, miért, de Ő pontosan tudja, mire van szüksége. Egy lányra, egy emberre, aki végre megérti, és szereti Őt. Aki mellette lesz. Mindenhol kereste, megrökönyödve vágyott a szerelemre, de az eddig mindig csupán nekiment, és feldöntötte.
- Menjünk! - fordult Harry fele, és rezzenéstelen arccal indult el az ajtó fele, ahonnan ketten folytatták útjukat lefelé.
Valóban a maradék három srác is a konyhában várakozott szépen kiöltözve a ma esti díjátadóhoz. Sietős léptekkel indultak meg a nekik rendelt kocsi fele, mely Niall háza előtt várakozott már egy ideje. Niall tudta, ma este ismét viselnie kell maszkját, miszerint semmi gondja sincs, és Ő a legboldogabb ember, akit valaha hátán hordott a világ. Nem is sejtette, hogy a mai este gyökerestül megváltoztatja életét.
A vörös-szőnyeg, a sok kamera és villogó vaku, a híresebbnél híresebb emberek, akikkel jó pofizni kellett, mind azon dolgok egyike volt, mely a hírnévvel járt. Niall szívesen elrejtőzött volna néha napján. Ábrándozott egy olyan szigetről a világ másik végén, ahol senki se ismeri, az emberek kedvesek, és van egy olyan lány, aki csak Őrá várt, hogy végre megmentse.
A díjat megnyerték, de ezt már napok óta tudták, máskülönben el sem jöttek volna. Mindent megnyernek, nem is értették soha, hogyan képesek ennyi mindenre a rajongók, ez volt sikerük titka; az a millió fiatal, aki mögöttük állt.
Niall érdekes ízű italt kortyolgatva figyelte az éppen kivonuló énekesnőt, aki nyert egy díjat. Gyakran pislogott párszor, ahogy egyre kevesebb levegő jutott tüdejébe. Jól légkondicionált, hatalmas stadionban voltak, ahol kényelmesen elfért a több szár ember, mégis alig kapott levegőt, úgy érezte fojtogatja az oxigénhiány. Úgy érezte, mindenki Őt nézi, feszengeni kezdett. Pedig valóban csupán egyetlen egy lány figyelte Őt, aki eléggé bánta is, hogy legjobb barátnője belerángatta ilyenbe, de megtette érte természetesen. Semmi egyéb dolga nem volt, csupán egy kis tablettát Niall italába csempészni, mely idegességet okoz, így várható lesz, hogy a srác valószínűleg hamarabb lelép.
- Minden rendben? - kérdezte suttogva Liam.
- P-persze, csak ki kell mennem a mosdóba. - felelte dadogva Niall, majd fel is állt.
Feltűnés nélkül sietett le a lépcsőn a folyosókhoz, így kijuthatott a stadion azon részéből, ahol az ünnepség került megrendezésre. Nem mosdóba ment, úgy érezte az nem eléggé szabad hely. A hátsókijárat fele sietett, hisz tudta hol találja, annyiszor volt már itt koncertjük. Nagy léptekkel haladt előre a folyosón, míg ki nem érkezett egy aprócska utcára. Hátát a falnak vetette, és próbált megnyugodni. Jól esett tüdejének a frisslevegő, mely kicsit talán csípte is kipirult arcát. Nem értette, mi történik vele, még soha nem fordult elő ilyen. Arra gondolt, talán csak a fáradtság teszi ezt vele, eszébe sem jutott, hogy egy alaposan kigondolt terv áldozata.
- Nee! Segítség! Kérem, ne! - hallotta meg egy nő kétségbeesett kiabálást.
Azonnal abba az irányba kapta a fejét, és egy hangos dübbenést hallott meg, majd egy fájdalmas nyögést, és halk sírást. Sietősen indult el a megfelelő irányba, és egy konténernél meg is látta a hang forrásait.

"Eindult" látta meg az üzentet telefonján Brook legjobb barátnőjétől. Elégedett vigyor kúszott ajkaira, és újra beletúrt hajába, hogy barna tincsei még kócosabbnak tűnjenek. Szeme alatti részre apró csíkot kent az irritáló hatású kenőcsből, melyet az egyik kellékes boltból szerzett be. Azonnal folyni kezdtek könnyei, most már minden színészi képességein áll vagy bukik. Letolta ruhájának egyik pántját, és cipőit is levette. Egyiket eldobta a sikátorban, hogy úgy tűnjön, mintha futás közben esett volna le lábáról, míg másikat tőlük nem messze ejtette le a konténer sarkába. Tökéletes díszletet teremtett ahhoz a jelenthez, mely hamarosan kezdetét veszi.
- Mindjárt kezdődik. Ügyesen, Bard, nem ronthatjuk el. - suttogta komolyan Brook könnyektől úszó arccal.
- Rajtam ne múljon. - villantott gonosz mosolyt a srác, és azonnal a falhoz tolta Brookie-t.
- Még ne! - forgatta meg szemeit a lány, de Bard nem távolodott el.
Brooklyn tisztában volt vele, mennyire szerelmes belé a srác, és bármit megtenne, hogy megszerezze magának, így természetesen ebbe is belement, még ha tudta is, mi lesz a vége ennek az egésznek, de az vigasztalta, hogy így áhított szerelme eléri álmát. És Ő segíteni fog neki ebben.
Brook-nak semmi több nem volt ez az egész, mint egy színpadi előadás, mely 2 hónapig fog tartani. Minden információt meg kell szereznie, hogy büszke legyen rá Apja, elismerje tehetségét, és elismerjék az emberek. Hallották az ajtó nyitódását, mely azt jelentette, áldozatuk kijött a megfelelő vészkijáraton. Mostantól számolva úgy 5 perc és kezdhetik. Annyi idő kell, hogy kicsit helyreálljon légzése a tabletta után. Idegesen figyelték Niall-t a konténer mögül úgy 40 méterrel arrébb, nehogy elmenjen, vagy bármi máshogy alakuljon, mint Brook eltervezte. Végül a lány határozottan bólintott Bard-ra, mire az ismét gonosz vigyort villantott, és a falnak tolta a lányt. Végre érezhette Őt, még ha kis ideig, és csak játékból, akkor is.
- Nee! Segítség! Kérem, ne! - kiabálta Brookie hangosan, miközben Bard kezei élvezettel jártak testén.
Tudta, hogy a fiú élvezi ezt, de neki semmit sem jelentett, mint egy játékot. Gondosan el volt tervezve a forgatókönyv, így Bard a konténer oldalának tolta a lányt, háta erősen csapódott hozzá. Fájdalmasan felnyögött, mire a srác azonnal leállt, de Brook megszorította karját, jelezve, folytassa. Sírni kezdett, melyhez csupán hangokat kellett imitálnia szeméből ígyis folyta a könnyek hála a kenőcsnek. Combján lila foltok éktelenkedtek, melyeket már egy órája okozott magának.
- Hé, Te kapucnis! Hagyd békén a hölgyet! - kiabált Niall úgy 20 méterről, mikor észrevette, mi is folyik ott.
Bard idegesen hátrafordult, majd egy utolsó pillantást vetve Brook-ra rohanni kezdett. Niall-nek éppen annyi ideje volt, hogy a kapucnit lerántsa a fejéről, viszont az arcát nem látta. Kicsit üldözte, hátha elkaphatja, de rájött, rá nagyobb szüksége van a védtelen lánynak. Alaposan végigmérte a srácot, és lepetten nyugtázta, ugyanolyan Supra cipője van, mint neki, és a gatyáját is ugyanannyira tolja le, mint Niall. A nyakán is kiszúrt egy tetoválást, mintha egy hajó lett volna, viszont nem foglalkozott ezzel tovább, a lányhoz sietett a konténer mellett, aki idő közben már lecsúszott a fal tövébe, és félve húzta fel térdeit, hogy még észrevehetetlenebbnek tűnjön. Brook tudta, hogy Niall el van szállva magától, öntelt popsztár, de reménykedett benne, hogy egy védtelen nőt azért nem hagy magára a bajban...és szerencsére igaza lett.
Niall idegesen térdelt le a lány elé, kinek arcán rettegés játszott, bőre könnyektől csillogott, szemében olyan félelem lakozott, melyet a szöszi még sosem látott. Óvatosan nyúlt a lány kezeihez, és lágyan simított végig bőrén, mire az azonnal elkapta kezei az idegen érintésre. Halkan szipogott, rémülten bámult Niall-re, amitől a srác szíve összefacsarodott.
- Semmi gond, elment! Nem fog bántani! - mosolygott rá biztatóan.
A lány csak aprót bólintott, Niall-t elbűvölte szépsége. A fény épp elegendő volt, hogy megvilágítsa tökéletességét. Arcának szép formája volt, ártatlan, kedves, félénk. Bőre napbarnítottan hibátlan volt, zöldes barna szemei távolságtartón csillogtak. Világosbarna haja kócosan omlott vállára, az iménti támadástól. Niall kedvesen dőlt előre, és megnyugtatón ölelte magához a lányt, hogy ezzel is csitítsa. Csupán biztonságban akarta tudni, de reménykedett benne, hogy még találkoznak.
- Jobban vagy? - kérdezte tőle lágyan, mikor eltávolodtak pár perccel később.
A lány óvatosan bólintott, mire Niall elmosolyodott. Felhúzta, és Ő is feláll. Végigmérte tökéletes alakját, és nagyon tetszett neki a látvány, de nem akarta megrémíteni ismét, így csupán szemébe nézett. Azonban Brook nagyon is jól látta, Niall mennyire kívánatosnak találta Őt, amit már fél-sikernek könyvelt el.
- Niall vagyok. Niall Horan. - mosolygott rá kedvesen bemutatkozva.
- Brooklyn Mortange. - vezetett Brook remegést halk hangjába.
- Hazaviszlek, gyere! - mosolygott rá Niall, de Brook félve elkapta karját ezzel megállítva. 
- Ne! Tudja, hol lakom, azt mondta onnan követett. - magyarázta idegesen, és ismét a sírás szélén állt.
- Jól van, nyugodj meg! Akkor hozzám megyünk, rendben? - kérdezte óvatosan Niall.
Brook kicsit hezitált, de valójában mindvégig ez volt a terve. Aprót bólintott végül, mire Niall barátságos mosolyt villantott rá. Felvette a lány cipőjét a földről, és alaposan végigmérte a magas-sarkút.
- Hol a párja? - kérdezte Niall.
- Valahol arra. - mutatott egyik irányba Brookie halkan.
Niall csak bólintott, és elindult abba az irányba, megkeresni a lány cipőjét. Hamar meg is találta, így visszakocogott a számára földre szállt angyalhoz.
- Tudnál benne most járni? - kérdezte óvatosan Niall.
Brook haloványan elmosolyodott, és bólintott. Kivette Niall kezéből a cipőjét, majd felhúzta lábaira, és kiegyenesedett. A srác ismét végigmérte, és lenyugtázta, mennyire hihetetlenül csinos ebben a cipőben, meg amúgy is. Szorosan maga mellett tartva a számára törékeny teremtést kisétáltak a főút széléig, ahol sikeresen fogtak egy taxit. Niall megadta a megfelelő címet, így egy hosszadalmas, szótlan út után megérkeztek a házhoz. Brook nem tudta, hogy itt lakik, ennyire nem nézett utána, hisz úgy gondolta, úgyis eljut ide Niall által. Otthonos ház volt, nem ilyenre számított. Kirikítóra, felvágósra, csupa luxuscikkekkel, ehelyett Niall egy olyan házban lakott, melynek másik felében egy házaspár élt a névtáblából ítélve. Brookie mindent alaposan felmért, miközben még mindig mutatta a félő lány képét.
- Itt élsz? - kérdezte óvatosan, mikor Niall az ajtóval bíbelődött.
- Rajongó vagy? - kérdezett vissza a szöszi, mikor betessékelte a lányt.
- Rajongó? Minek? - kérdezte zavartan Brook, miközben megállt az előszobában.
Niall haloványan elmosolyodott, és felettébb megkönnyebbült belül, mivel rajongóval nem akart kikezdeni, viszont Brooklyn-t nagyon csinosnak találta.
- A One Direction-nek. - rántotta meg a vállát Niall, miközben segített levenni a lány cipőjét, majd sajátját is lekapta.
- A One Direc...? Oh.. - esett le Brook-nak. - Akkor innen voltál olyan ismerős. - mosolyodott el haloványan.
Niall széles vigyort villantott, tetszett neki, hogy nem ismerte fel. Brook nagyon sokat agyalt rajta, hogy vajon egy rajongó vagy csupán egy idegen képében közelítse meg Niall-t. Nem tudta, Niall mit szeret, melyiket. Hisz amilyen önteltnek tartotta, lehetséges, hogy azt szereti, ha fényezik, dicsérik, ezért inkább rajongónak kéne lennie, viszont ahhoz nagyon sokat kellett volna utána olvasnia, amire nem volt ideje, szóval maradt inkább az idegennél. És éppen így nyerte meg Niall-t.
- Szóval...van egy vendégszobám, addig maradsz, míg jólesik, de el kéne mennünk holnap a rendőrségre. Tanúskodom melletted, megígérem. - mosolygott rá kedvesen Niall.
- Felesleges. - sóhajtott gondterhelten Brook. - Semmit nem tudok róla, még az arcát sem láttam. Bárki lehet, a rendőrség nem fog tudni tenni semmit sem. Megússza az a szemét. - csóválta meg lehajtott fejét a lány.
- Én sem láttam az arcát, sajnos... Csinálok teát! Jót fog tenni. - kapott észbe Niall, és azonnal a konyhaszekrényhez ment, de Brooklyn kedvesen visszautasította:
- Nem szükséges. Egy pohár víz sokkal jobban esne. - mosolygott haloványan.
Niall csupán bólintott, és azonnal töltött neki vizet, majd lerakta a lány elé a konyhaasztalhoz, mivel Brook addigra már helyet foglalt. Úgy érezte, most jön a színészkedés java része, így legjobb maszkját öltötte magára.
- Niall, én alapvetően nem vagyok ilyen félénk, de az a férfi...sajnálom, nem akarok a terhedre lenni. Inkább fogok egy taxit és hazamegyek. - nézte a poharában maradt vizet, melyet nem tudott meginni. - Köszönöm, hogy megmentettél, nem tudom, mit tettem volna, ha nem vagy ott. - mosolygott fel a szöszire, majd felállt.
- Micsoda? Nem mehetsz haza! Tudja, hol laksz, és le merem fogadni, hogy egyedül élsz. Nem vagy a terhemre, addig maradsz, ameddig csak akarsz, komolyan. - állt elé Niall határozottan.
Brook pont erre számított, de el kellett hitetnie Niall-lel, nem az a célja, hogy itt maradhasson éjszakára. A lány haloványan elmosolyodott ezen, nem volt meglepetés Niall reakciója. A férfiak mind olyan kiszámíthatóak. Meglátnak egy szép, félénk pofit, egy csinos lábat, feneket, dús dekoltázst, és máris bármire képesek. Brooklyn ezt az elvet vallotta, de arról fogalma sem volt, hogy Niall teljesen más, mint hiszi. Niall nem ezek miatt marasztalta, egyszerűen csak meg akarta óvni. Semmi hátsószándéka nem volt az estét tekintve, csupán biztonságban akarta tudni Brook-ot, és reménykedett benne, hogy talán el tudja hívni egy randira ezt a tökéletes lányt. Teljesen más volt, mint a férfiak többsége. Brooklyn nem merte elfogadni az ajánlatát, félt, hogy akkor Niall átlátna szitáján, így inkább csak megölelte a srácot, és szorosan hozzá bújt. Halkan szipogni kezdett, és szemeit is erősen összezárta, hátha akkor sikerül kicsikarnia belőlük egy könnyet. Most nagyon jó hasznát vette annak a 4 év színjátszó szakkörnek a gimnáziumban. Nagy nehézségek árán, de sikerült előcsalogatnia egy sós cseppet, így mikor Niall eltolta magától, hogy szemébe tudjon nézni, ismét egy megtört lányt látott, akinek egy könnycseppje már elő is tört, de többet nem enged el.
- L-lezuhanyozhatok? - kérdezte szipogva Brookie, mire Niall kedves mosollyal az arcán bólogatni kezdett.
Felkísérte a lányt az emeletre, majd a fürdőszobába vezetve adott neki törölközőt, egy alsóját és egy pólót, amiben aludhat. Brook hálás mosollyal vette el a dolgokat.
- Fogkeféket találsz a csap fölötti szekrényben. - szólt még az ajtó túloldaláról Niall, mire Brook kinyitotta azt a szekrényt, és valóban volt benne 4 darab bontatlan csomagolású fogkefe.
- Köszönöm. - felelt színészi hangon, de valójában mosolygott.
Ezek szerint sok ember tölti itt az éjszakát, hisz eléggé felkészült ilyen szempontból. Brookie megjegyezte ezt az infót, miközben szétnézett a fürdőszobában. Semmi érdekes nem akadt, mint egy átlagos fürdőszobában. Belenézet a szennyestartóba, és kicsit beletúrt, így a kezébe akadt egy fekete tanga, amit azonnal el is dobott undorral arcán. Elgondolkozott, és felmérte a helyzetet. A pohárban egy darab fogkefe, nyoma sincs női parfümnek, dezodornak egyéb ilyen dolognak, szóval nem valószínű, hogy a barátnője volt, sokkal inkább egy futókaland. Megcsóválta a fejét, és a pult szélére támaszkodott. A kis tartóra nézve előtte megpillantotta Niall parfümjét, melyet elvett, és óvatosan beleszagolt. Meglepően olcsó fajta volt ahhoz képest, hogy egy világsztárról van szó, de nagyon kellemes illata volt Brook szerint. Széthajtotta a pólót, amit kapott. Egyszerű fehér póló volt, vállán valamiféle logo, melynek egy része a mosástól lekopott. Valamiféle gimnáziumi póló lehet, talán egy sportegyesülettel. Telefonját kihalászta combfixéből, és rákeresett, hova járhatott Niall iskolába. Meg is lett a gimnázium neve, és a focicsapatának logoja lenne a pólón. Szóval Niall focizott. Megszagolta a ruhadarabot, mely kellemesen frissen mosott illatot árasztott magából. Vagy idejár az Anyukája mosni, aminek az esélye minimális tekintve, hogy Írországban él, vagy van egy bejárónője. Az meg sem fordult a fejében, hogy Niall esetleg magára mos, főz, takarít. Az alsót vette a kezében, és azonnal megvizsgálta méretét. Elmosolyodott, mikor lenyugtázta, hogy Niall L-es alsót használ, viszont látszik, hogy nincs rajta felesleg.
Levette ruháját, és gondosan összehajtva a pultra helyezte, majd beállt a zuhany alá. Ott első dolga az volt, hogy beleszagoljon tusfürdőjébe, melynek kellemes férfi illata volt. Oldalra nézett, és egy borotvát látott meg, melytől lepetten húzta fel szemöldökét. Elhúzta a kabin ajtaját, hogy kinézzen, és valóban a pulton is volt egy borotva. Huncut vigyort villantott, kezdett rájönni, ez mire is vonatkozhat, de hamarosan úgyis személyesen is megtekintheti, mihez van szüksége Niall-nek két borotvára. Nem vonzotta a gondolat, hogy egyszer majd ágyba kell bújnia Niall-lel, de ha ez kell ahhoz, hogy elérje célját, megteszi. Fontos része a feladatának, megtudni milyen az ágyban.

Niall eközben azzal volt elfoglalva, hogy megágyazzon a világ legszebb lányának, akivel valaha is találkozott. Nem tudja, mi ütött belé, de azonnal fülig belezúgott Brook-ba. Mellette erősnek, férfinek érezhette magát, rászorult segítéségére, és Niall lovagnak érezte magát, hogy képes volt megvédeni attól a férfitól. Azt várta, hogy minden olyan lesz, mint a mesében. A szőke herceg megmentette a híresen szép királylányt a csúf gonosztól, ezek után örökké együtt élnek az Óperenciás-tengeren túl, ahol a kurta farkú kismalac túr.
Brooklyn nyitott be a szobába Niall-t kizökkentve gondolataiból, és kedvesen mosolygott. Haja selymesen omlott vállára, arca kipirult a gőztől, a póló és az alsó, melyet Niall adott tökéletesen passzolt pizsamának, bár meglehetősen nagy volt rá. Mezítelen lábujjait behúzta a parkettán, majd lépett előre egyet, így a szőnyegre érkezett. Niall szívesen gyönyörködött volna természetes szépségében, de nem akart teljesen idiótának tűnni, szóval hebegve elmagyarázta, hogy megágyazott, és nem éhes-e Brook. A lány kedvesen visszautasította az ajánlatot azzal, hogy most inkább csak lepihenne, és nagyon hálás mindenért.
- Rendben, akkor jó éjt. Ha bármi gond van, kelts fel nyugodtan. - mosolygott rá Niall az ajtó elé indulva, de mikor elment a lány mellett, az megállította.
- Niall! - mondta halkan.
Mosolygós arccal fordult a fiú felé, és lágy puszit nyomott arcára hála képpen, egy őszinte köszönöm mellett. Niall csak hebegett valami olyasmit, hogy bárki megtette volna, majd kiment a szobából. Teljesen zavarba jött Brooklyn-tól, de a lány ezt felettébb élvezte, és kezdett rájönni, hogy több érzelem lehet ebben a srácban, mint amit Ő gondolt.

2. fejezet.

Brook halovány mosollyal az arcán kelt fel, és azonnal eszmélt, hogy az álmai 2 hónap múlva valóra válnak, és Niall-nak semmi esélye sem lesz ellene. Sajnálta kicsit, hogy porba fogja tiporni, de ez az élet rendje; van, aki elesik, hogy a másik felemelkedhessen. Feltolta magát, majd hajába túrt. Mosolya továbbra sem tűnt el, de vissza kellett fognia magát, ha nem akar lebukni. Mezítláb, a Niall-től kapott pizsamában indult meg a konyha felé, hátha ott találja a srácot. Reménykedett benne, hogy ébren van, majd mikor a lépcsőről hangokat hallott, rájött, hogy nagyon is felkelt, és vendégei is vannak. Az csak még jobb, hogyha mind az 5 srácról kiderít valami különlegeset, szóval eldöntötte, hogy úgy fog tenni, mintha reggeli kómájában nem hallotta volna, hogy vendégek vannak.

Niall nem örült, hogy a srácok éppen most jöttek, nem akarta, hogy megtudják, ki aludt nála az este. Csak gyanakodnának, és nem akarta elmondani nekik, mi történt tegnap Brooklyn-nal, hisz talán nehéz neki erről beszélnie. Az engedélye nélkül senkinek sem szól egy szót sem. Teljesen megbabonázta az este, mikor természetesen jött be a szobába. Tökéletes volt, még soha nem látott senkit ilyennek.
- Szóval, ma el kell mennünk a rádióba. Fél 2-re várnak minket, ne késs! - mondta komolyan Liam, mire csak bólintott egyet, de gondolhatta volna, hogy nem fognak lelépni, amint elmondták, amiért jöttek.
Louis felpattant a pultra, Harry pedig figyelte mozdulatait. Szemében elhatározás csillant, amiről nem tudta Niall, mire vonatkozott, mikor Lou-ra nézett, de nem is nagyon tartotta fontosnak. Zayn nem jött, egyértelműen menyasszonyával van. Niall szerint felettébb aranyosak együtt, alig várta az esküvőjüket, de még nincs kitűzve az időpont. Perrie tavaszi esküvőt szeretne, ahhoz pedig még várni kell egy évet.
- Harry, itt vagy? - kérdezte Liam zavartan, mire a göndör kérdőn odakapta a fejét.
Lepetten pillantott Niall is az iménti jelenetre. Louis-nak fel sem tűnt, hogy Harry ennyire bámulta?
- Szóval Niall jó estéd volt? - kérdezte incselkedve Louis, mire az említett kérdőn pillantott rá.
- Hmm? - kérdezte zavartan.
- Láttuk a női magas-sarkút az előszobába. Ha engem kérdezel elég sáros, megtakaríthatná néha, de csinos darab. Gondolom, még itt van, hacsak nem szeret mezítláb mászkálni. - nevetett Louis, mire Liam és Harry is kérdőn fordult Niall felé.
- Én...öhm.. - kezdtem volna bele valamiféle magyarázatba, de nem volt rá szükség.
Ekkor kinyílt az ajtó, és Brooklyn jött be rajta. Álmosan túrt hajába, majd szemét dörzsölte, és csak ezután pillantotta meg a srácokat. Arcán ijedtség, lepettség, döbbenet égett, mikor meglátta a jövevényeket, és azonnal védekezőn összefonta maga előtt karjait vállait felhúzva. Louis vágyakozva mérte végig a lányt, még soha sem látott ilyen szépséget, mint Brook. Liam eléggé meglepődött, míg Harry kérdőn méregette Louis-t, féltékeny volt.
- Oh, Te jó ég, én... - nyöszörögte idegesen Brook, mikor minden figyelem rá irányult.
- Brooklyn, Ők a barátaim, Harry, Louis és Liam. Srácok, Ő itt Brooklyn Mortange. - mutatta be Niall egymásnak Őket, mire a lány csupán apróbb mosollyal köszönt egyet. Brook el akarta játszani, hogy új neki ez az egész felhajtás, nem kedveli az ismeretlen arcokat, pedig valójában nem volt ilyen zárkózott. Szociális lény volt, nagyon is. A srácok alaposan végigmérték Őt, ami elég kínosan hatott mindannyiuknak.
Végül a srácok észhez tértek, és hamar leléptek, bár teljesen félreértették a helyzetet. Viszont sem Niall, sem Brook nem magyarázta el nekik, mi is történt, hisz akkor el kellett mondani az igazat nekik.
- Niall, hazamegyek. Köszönöm szépen, amit értem tettél, de muszáj hazamennem. - mosolygott haloványan Brook a szőkeségre.
- Biztos? Nem fogsz félni? - kérdezte aggódva Niall.
- N-nem...nem hiszem. - rántotta meg a vállát oldalra pillantva Brookie.
Niall azonnal válaszolt Brooklyn kedve szerint, hisz a lány pontosan tudta, mi lehet a reakció erre. A pasik számára nyitott könyvek voltak, mind ugyanazt akarták; egy csinos lányt. Brook-ot az sem érdekelte, ha Niall-nek csupán kis időre kellett, de gondolta, hogy nem a szex miatt van vele, hisz akkor már régen elcsábította volna. De Niall semmit sem tett. A lány abban sem lett volna biztos, hogy egyáltalán van bármi esélye Niall-nál, ha nincs annyira képzett, hogy kiszúrja a titkolt pillantásokat.
- Figyelj! Írd be a számom! Bármikor hívhatsz! Komolyan! Akár az éjszaka közepén is, rendben? - mosolygott Niall kedvesen.
Brook csupán bólintott, hisz a telefonja fent volt. Elkezdett készülődni, jobb ötlet híján a tegnapi ruháját vette fel, mely elég gyűrötten nézett ki, igényes koktail-ruha lett volna, de ez most nem igazán látszott. Kifésülte haját, és befújta magát Niall parfümjével. Még mindig kellemesnek tartotta illatát, de nem értette, miért ilyet használ Niall. Minden esetre megjegyezte a nevét.
Leérve a konyhába ott találta Niall-t. Ismét megfigyelhette, ahogy a srác ámulattal végigméri, miközben úgy hiszi, ezt Brook nem látja. Telefonszámot cseréltek, majd a lány elindult, hogy hív egy taxit, de Niall nem engedte. Erősködött, hogy hazaviszi, amit Brook el is fogadott. Hasonló lakást bérelt ugyanabban a városrészben, mint Niall, szintén laktak a másik felében. Szerette a szomszéd gyerekeket, az idősebbik lány gyakran átjárt hozzá tanácsokat kérni szerelmi dolgokban. Két lány egyedül maradt az Édesapjukkal, a férfi számított Brook-ra ilyen szempontból.
Az autóban nem sokat beszélgettek, így Brook-nak volt ideje merengeni, és belegondolni, miért is kezeli úgy a szomszéd lányokat, mintha a saját gyermekei lennének, mikor még csak 22 éves. Brook-nak kismillió kapcsolata volt már, a leghosszabb fél évig tartott. Valamiért soha nem volt szerencséje ilyen szempontból a pasikkal. Egy srác sem bírta sokáig elviselni nehéz, határozott személyiségét, és persze Apja küllemét.
- Megérkeztünk. Ez az a cím, nemde? - kérdezte Niall leparkolva egy ház előtt.
- Igen, még egyszer köszönök mindent, Niall. Majd egyszer talán sikerül meghálálnom. - mosolygott rá a lány, miközben a kilincsért nyúlt. Eleget tapasztalt már ahhoz, hogy tudja, erre minden pasi ugyanazt felelné, de Niall egy igencsak enyhe választ adott.
- Mondjuk, eljöhetnél velem egy randira...persze csak, ha neked is van kedved...nem akarom rád erőltetni...öhm, én... - kezdett össze-vissza hebegni Niall tarkóját dörzsölve.
- Niall! Nyugalom. Szívesen elmegyek veled egy randira. - mosolygott rá kedvesen Brook.
- Akkor holnap este ráérsz? Elmehetnénk vacsorázni. - kérdezte kedvesen Niall.
- Tökéletes. - bólintott a lány.
Közel hajolt Niall-höz, és látta, amint a srác visszatartja lélegzetét idegességében. Lágy puszit lehelt arcára, majd halovány mosollyal kiszállt az autóból, és bement a lakásba kulcsát előhalászva a postaládából. Niall figyelte a lány mozdulatait, és aranyosnak találta, hogy ott tartja kulcsát, de persze ezzel nem akart visszaélni.
Brook széles mosollyal az arcán esett be a házba, nagyon örült, hogy sikeresen halad előre tervében. Niall kedves srác, talán félreismerte, nem ilyennek hitte személyiségét, de nem is számít. A lényeg, hogy minél több pikáns, kínos dolgot meg kell róla tudnia, amiről eddig senki sem tudott. Mosolyogva kezdett készíteni magának egy reggelit, hisz eddig erre eddig még nem volt lehetősége, és a hasa igencsak jelezte, mennyire szüksége van már a táplálékra.

Niall napjára kihatott reggele, nem is bírta felfogni, hogyan lehet esélye egy ilyen csodás lánynál. Úgy érezte, most megtalálta azt a személyt, akinek tényleg önmaga miatt fog kelleni, hisz megmentette, és talán most lehet olyan sikeres kapcsolata, mint Zayn-nek vagy mondjuk Louis-nak. Fél 2-kor még mindig levakarhatatlan mosollyal ment be a rádióba, ahol már ott vártak a srácok, csupán Harry-nek nem volt még nyoma sehol. Zayn azonnal vállba veregette a srácot, és gratulált neki.
- Haver, hallom, milyen csinos csajt szedtél fel az este. Minden elismerésem. Végre Te is kezdesz normálisan viselkedni. - mosolygott rá Zayn.
Niall ezt csak egy grimasszal díjazta, gondolhatta volna, hogy a srácok elmondják azonnal mindenkinek a nagy hírt.
- Nem történt semmi. Holnap este elviszem vacsorázni, ha annyira érdekel. - rántotta meg a vállát Niall, de még mindig nem tudta eltűntetni elégedett vigyorát, csupán minimálisan csökkenteni.
A srácok csak megcsóválták fejüket, nem hittek saját fülüknek, de ezt nem mutatták. Zayn és Harry próbálta kikupálni a srácot, hogy kicsit jobban élvezze a lányok jelenlétét, ha lehet így fogalmazni, de Niall nem lelete örömét idegen lányokban. Ő komoly kapcsolatot keresett, és szent meggyőződése volt, hogy ezt megtalálta Brook-ban.

Brooklyn eközben a kanapén ült laptopjával ölében, és átolvasta, amit eddig sikerült összehoznia. A rádió szólt a házban, de persze csupán háttérzajként.
"Emberek milliói vannak oda érte, mégsem ismerik igazi arcát. Minden rajongó csupán azt a Niall Horan-t ismeri, aki a kamerák előtt szerepel. Íme a valóság; milyen is Niall a valóságban?
Könnyen megtéveszthető, fogalma sincs a körülötte zajló világról. Nyitva van a szeme, mégsem képes vele látni, ami segítette ezt a cikket. Niall lovagias, örökké védelmezni akar. Olyan lány való neki, aki mindig bajba kerül, őrző-védő kutyusnak képzeli magát. Szóval, lányok, ha össze akartok jönni Niall Horan-nal, kerüljetek bajba az orra előtt, de ne feledjétek a kutyasípot!"
Brook elégedett mosolyt villantott, mikor rájött, hogy eddig így jó lesz a dolog, de még sok mindennel ki lesz egészítve a cikk. Megmutatja Apjának, hogy igenis érdemes a munkára, a Seventeen magazinhoz való, kicsi-kora óta ez az álma, és Apja segítségével talán be is kerülhet az egyik számba, hisz Ő a lap főszerkesztője, tulajdonosa.
Az ajtón kopogtak, Brook pedig azonnal kikiabált; "Bújj be!". Csak három ember van, ki bejön a kapun, és nem a csengőt használja, hanem kopog. Lorell feje jelent meg az ajtóban, az idősebbik lányé. 17 éves volt, legrosszabb kor. Szőke haját most éppen felkötötte, kék szem csillogott, fogszabályzója, jelen pillanatban világoskék színben pompázott.
- Szia Brook! - köszöntötte a lányt.
- Hello. - köszönt az vissza, de még a laptopját tanulmányozta.
Örült, hogy átjött Lorell, ugyanis már beszélgetni szeretett volna vele. Kíváncsi volt, Ő mennyit tud Niall-ről, hátha Lorell rajongó, és mesél neki, így nem kell átrágnia magát a millió netes oldalon. Lorell levágta magát a Brook mellé, és belekukkantott a lány laptopjába.
- Ezúttal miről írsz? - kérdezte óvatosan, hisz tudta, ez érzékeny téma a lánynál.
- Végre kaptam egy cikket, 2 hónapom van megcsinálni. - szakította el végre a tekintetét Brooklyn a képernyőtől, és Lorell-re mosolygott elégedetten.
- Hát ez király! Miről?  - kérdezte kedvesen a lány, miközben Brook lehajtotta laptopja tetejét, és az asztalra helyezte.
- Niall Horan-ről kell valami nagy dolgot írnom, de eddig nem sok. Kedves srác, olyan, mint egy juhász kutya. Védelmezni akar mindenkit, olcsó parfümöt használ, a háza sem kihívó, egyik este egy nővel volt a fekete tangából ítélve a szennyesben, de nem a barátnője, ha randira hívott. Ja, és két borotvája van, amit szerintem mindketten tudunk, mit jelent. Alig van valamim. - rántotta meg a vállát unottan Brook.
Lorell szeme egyre inkább kezdett kikerekedni, semmit nem szólt, de teljesen ledöbbent. Rajongó volt természetesen, és nem volt képes felfogni Brook szavait.
- T-te találkoztál Niall-lel? - kérdezte sokkolva.
- Ja, csak egy bajba-esett hölgy kellett, és szőke hercegnek képzelte magát. - nevette el magát a lány, mire Lorell még ennél is jobban ledöbbent, ha ez lehetséges egyáltalán.
- Mire készülsz Brooklyn? - vonta kérdőre a lányt, mire Brook összeráncolta homlokát.
- Jaj, akkor Te is rajongó vagy. Remek, mesélj nekem róla! Minden tény, ami az eszedbe jut, bármi jöhet. - mosolygott elégedetten a barnaság.
- Nem! Gonoszságot tervezel ellene, nem segítek neked! - fonta össze maga előtt karjait Lorell. Brook csupán megforgatta szemeit, és készült, hogy átrághatja a millió rajongói oldalt, ahol azt tárgyalják, milyen tökéletes a szőkeség. Soha nem volt az a könyörgő, kiengesztelő típus, ha nem, hát nem, majd megoldja máshogy. Viszont tudta, hogy Lorell valószínűleg érdekesnek találja ezt az egészet, így úgyis rákérdez:
- Szóval randizol Niall-lel? - kérdezte izgatottan a lány.
Brook arcára elégedett mosoly kúszott, tudta, hogy ez itt nem marad félbe. Bólintott egyet, és Lorell-re nézett, aki csak sóhajtott egyet.
- Mázlista. Minden nő álma, amit Te elértél, mikor csak össze akarod törni. - csóválta meg a fejét Lorell fájó arccal.
Brook erre nem felelt semmit, valóban fájdalmat fog okozni Niall-nek, de még mindig úgy fogta fel, hogy ez egy szükséges rossz, hogy a csúcsra jusson. Nem érdekelte Niall fájdalma, nem tudta meghatni, hogy esetleg utálni fogja, az emberek ettől jobban fogják venni a lapot, és mindenki megtudja, ki is írta ezt a cikket. Brook neve ismert lesz, sikereket fog aratni ezzel a sztorival kezdve.

3. fejezet.

Nem izgatta különösebben a randi, de kénytelen volt úgy tenni, mint akinek minden álma az volt, hogy megmentőjével vacsorázhasson. Niall ellenben majdnem kiugrott a bőréből, mikor 8 előtt nem sokkal befordult azon a bizonyos sarkon. Tenyere izzadt a kormányon, és nem akarta, hogy ezt Brook észrevegye, hisz Ő maga is visszataszítónak tartotta eme rossz szokását. Lefékezett a ház előtt, és kiszállt a kocsiból. Becsengetett, mire Brook megkapta a jelet, hogy ki kéne mennie. Készen volt teljesen, csupán ki kéne nyitnia az ajtót, de nem akarta, hogy Niall azt higgye, mindvégig ott várt, így elszámolt magában 20-ig, majd kiment. Bezárta az ajtót maga mögött, és Niall fele indult meg. Egy kedves puszival az arcán köszöntötte a szavak mellett, amitől Niall szíve hevesebben kezdett verni. Kinyitotta Brook-nak az ajtót, majd Ő is beült, és elindultak.
- Hova megyünk? - kérdezte az ablakon kibámulva a lány.
- Van egy aranyos kis étterem egy hajón a Temzén. Oda foglaltam asztalt magunknak. Aranyos hely. - magyarázta kedvesen Niall.
Brook csak egy elismerő bólintással válaszolt, majd tovább tanulmányozta az ablak túloldalán rohanó várost. Brook-nak úgy tűnt, minden ember céltalanul bolyong, legalábbis nincs álmuk, amiért küzdhetnének. Neki nagyon is volt, és éppen a lehető legjobb úton halad annak elérése érdekében.
Niall lefékezett a Temze partján egy út széli parkolóban, majd udvariasan kiengedte Brook-ot, aki kedves mosollyal karolt a szőkeségbe. Elindultak a rámpa fele, mely a kedves kis hajóra vezetett fel. Nem volt flancos hely, Brook-nak mégis nagyon elnyerte tetszését. Virágok díszelegtek teraszán, hisz most jó idővel büszkélkedhetett Anglia. Fájt neki is beismernie, de Niall tökéletesen eltalálta az ízlését, imádta az ilyen helyeket, de itt még soha nem volt. Ámulva nézte a kis hajót, ahova Niall felvezette, majd udvariasan előre engedte az ajtón. Leültek asztalukhoz a pincér vezetésével, és rendeltek italt.
Brooklyn-nak nehéz volt elhinnie, de valóban nagyon jól érezte magát az este, és bármikor szívesen elmenne ismét egy randira. Nevettek, megismerte Niall-t, aki imád viccelődni, a nevetése pedig igazán édes Brook szerint. De ki kellett vernie ezen gondolatokat fejéből, és a feladatára koncentrálnia, így aztán kérdezősködni kezdett finoman.
- Nem nehéz néha, hogy híres vagy? - kérdezte egy falat köretet bekapva.
Niall kezében egy pillanatra megállt a villa, majd sűrűn pislogva oldalra nézett. Brook elkönyvelte magában, hogy ez a kérdés valamiért érzékeny pontot érint a srácban. 
- Sajnálom, én... - hebegte, hisz tudta, hogy Niall ettől felelni fog. Annyira kiszámítható.
- Nem, semmi gond. Elég nehéz, nem tehetem, amit akarok, és amikor akarom, de ez volt az álmom. Nem panaszkodom. - rántotta meg a vállát, és tányérjára szegezte tekintetét.
Brook csupán bólintott, ebben a válaszban semmi hírértékű sincs, mintha külön a média kedvéért lett volna ilyenre formálva. Egy buktató sem volt benne, csupán amit a józan ész is diktál. De az, ahogy Niall reagált a kérdésre váratlanságában, már sokkal különlegesebbnek tűnt Brook számára, így nem is vette komolyan a srác válaszát.
- És Te minek készülsz? - kérdezte Niall.
- Kommunikációt tanultam az egyetemen, de még nem tudom, mihez kezdek vele. - mosolygott Brook kedvesen.
Félig igazat mondott, az újságírói szak valóban a kommunikáció egy része, csupán azt nem kell tudnia Niall-nek, hogy nagyon is van célja ezzel.
- Értem. És milyenek voltam az egyetemi évek? Biztos rengeteg bulizással teltek. - mosolygott fájdalmasan Niall.
Brook azonnal észrevette, a srácnak fáj, hogy Ő nem élhette át ezen egyszerű dolgok egyikét sem. Ez ígéretes témának tűnt a lány számára, így úgy döntött, ebből többet kihoz.
- Fantasztikus volt, életem egyik legszebb időszaka. Neked nem hiányzott? - kérdezte óvatosan.
- Pár dolgot nem tapasztalhatok meg, amit az átlag emberek, de sok mást viszont igen, szóval megint csak azt mondanám; nem panaszkodom. - mosolygott kedvesen Niall.
Brook magában kezdett egyre idegesebb lenni. Niall nem nyílik meg neki, ugyanazokat a válaszokat adja, mintha egy interjún lenne, semmit többet vagy kevesebbet, de majd idővel ezeket is kideríti. Csupán kis idő, és Niall mindent el fog árulni neki.
Az este csodásan telt, Brook kimondottan élvezte, és úgy döntött, ma előrébb lép egy szinttel kapcsolatukban, így mikor Niall hazavitte, és udvariasan kinyitotta neki az ajtót a lány egyszerűen megállt előtte. Niall édesen elmosolyodott, és lassan kezdett közelíteni az ajkai felé. Brook hagyta, így szájuk összesimult, lágy csókot váltottak. Niall derekához ért, és kicsit közelebb húzta magához, amitől szíve megugrott. Azt hitte, most előtör a srácból az ösztön, és ruháját letépve tolja be az ajtón, de nem így lett. Niall lágyan elmosolyodott, mikor eltávolodott, és egy puszit hagyva Brookie orrán elköszönt tőle. A lány csak mosolygott, majd bement a házba. Niall elhajtott, de a mosolya nem fagyott le arcáról. Csodás estét köszönhet Brookie-nak, és egy nagyszerű lányt tudhat maga mellett, amitől a felhők fölött érezte magát.

Brook eközben az ajtajának dőlve próbált megnyugodni. Elpirult, de Ő maga sem tudta, mitől, a csóktól bizseregtek ajkai, és úgy érezte, meg is duzzadtak kicsit. Megrázta a fejét, hogy elűzze ezen érzéseket, de nem sikerült, csupán háttérbe tudta nyomni őket. Sürgősen ki kell vernie ilyen ismeretlen dolgokat a fejéből, ha nem akar elbukni.
Leült a laptopja elé, és egy újabb jegyzetbe leírta ismét, amit ma tapasztalt dátummal ellátva. Niall csókját is részletesen leírta, amitől ismét bizseregni kezdtek ajkai.
***
Brook teljesen összezavarodott, de legalább már több dolgot megtudott Niall-ről. Két hét telt el, és Niall megkérte, hogy legyen a barátnője, amit természetesen el is fogadott. Így aztán Niall átkarolva Brook-ot ücsörögtek a lány kanapéján, miközben valamit idióta vígjátékot néztek. Niall jókat nevetett rajta, de Brookie számára már nagyon fárasztó volt. Jobb szerette a komoly filmeket, az elvont témájúakat, viszont a srác kedvéért nevetett rajta, mikor a szöszi is.
- Oké, inkább nézzünk mást. - simított végig a lány karján Niall, miközben másik kezével lejjebb vette a hangerőt.
- Mi? Miért? - kérdezte lepetten Brook, és felülve Niall-re nézett.
- Mert látom, hogy nem élvezed. - mosolygott szeretetteljesen Niall.
- Ez nem igaz. Nevettem rajta. - fonta össze maga előtt karjait a lány. 
- Igen, mikor meghallottad, hogy én nevetek. - kuncogott a szöszi, és lágyan megsimította Brook arcát.
Brooklyn testén bizsergés futott végig, mikor megérezte a szeretetteljes érintést. Niall-höz hajolt, hogy megcsókolja. A srác természetesen azonnal viszonozta a gesztust, és azt is hagyta, hogy Brook eldöntse a kanapén, és fölé másszon. Lágyan csókolták egymást, de ez egyre szenvedélyesebb csatává kerekedett ki. Niall kezeit Brook derekára vezette, és lágyan simogatta azt, míg a lány egyik kezét a szőke tincsekbe fúrta.
- Szeretlek! - nyögte a csókba Niall, mire Brook lepetten távolodott el, és felhúzott szemöldökkel bámulta a srácot. - Sajnálom, tudom, mit gondolsz, de kibukott. - pirult el a szőkeség, és oldalra pillantott. Brook aranyosnak találta félénkségét, nem akarta megbántani, így a létező legnagyobbat hazudta, amit egy ember mondhat:
- Én is szeretlek. - és még egy szeretetteljes mosolyt is sikeresen magára öltött.
Niall örömtáncot tudott volna járni, mosolya olyan széles lett, mint talán még soha. Brook szívébe fájdalom költözött, de ezt nem engedte kiszivárogni. Rossz volt neki látnia Niall boldogságát, mikor hazudott neki. Hitegette, hazug módon, és ezért undorodott magától, de ismét az jutott eszébe, hogy egyeseknek el kell bukniuk, ahhoz, hogy ez erősebb csúcsra jusson.
De Niall-lal más volt a helyzet, élvezetből adta neki magát, teljesen elvarázsolta Niall tökéletessége, olyan éjszakát nyújtott neki, mint keveseknek sikerült eddig. Niall pont olyan kedves, figyelmes volt az ágyban, mint a hétköznapi életben is, Brook minden egyes kívánságát leste, amitől a lány szíve nagyra dagadt, de ezt elhessegette az aktus végével.
Mindezek ellenére reggel mégis elégedett mosollyal ébredt Niall karjaiban, aki védelmezőn tartotta Őt ölelésében. Lehelt egy lágy puszit a srác állára, aki ettől mélyen magába szívta a levegőt, és széles mosollyal nyitotta ki csodás, kék szemeit. Azonnal megtalálták Brook zöldes-barna íriszeit, melyeket egyre csodásabbnak, és csodásabbnak tartott, de látta bennük, hogy valami nincs teljesen rendben. Akármennyire is volt jó színész Brook, azért azt nem tudta elrejteni, hogy csupán érdekből van együtt Niall-lel, és ezért bűntudata volt.
- Jó reggelt Hercegnőm! - lehelt egy lágy csókot ajkaira Niall, majd erősen magához ölelte.
Brook csupán mellkasába mosolygott, és kezével eltolta magától Niall-t. Egy puszival orrán hagyta ott a srácot, és a fürdőszoba felé vette az irányt. Niall nem tudta figyelmen kívül hagyni Brook csinos hátsóját bugyijában, és mezítelen felsőtestét. Tökéletes volt szemében a lány, semmi egyébre nem vágyott, csupán örökké maga mellett tartani. Brookie pontosan tudta, Niall mit néz, így elégedett vigyorral lépett be a fürdőszobába, ahol fogat mosott, majd mikor bejött Niall, az Ő kezébe is nyomott egy felbontatlan csomag fogkefét.
- Rózsaszín? Komolyan? - nevetett a srác, mire Brook csak fogkefével a szájában megrántotta a vállát, és kedvesen oldalba lökte Niall-t saját csípőjével.
Ni nevetve kezdte mosni fogát, miután beállt a másik csap elé. Brook végzett, de még kifésülte a haját, amiben Niall immáron leplezetlenül gyönyörködött a tükrön át. Brook tudta ezt, így néha-néha szélesen rámosolygott a srácra, de épp mikor az kiköpte a fogkrémet, csörögni kezdett a telefonja. Mérgesen sóhajtott fel, míg Brookie csupán nevetett. Kiment és felvette a telefont, ami egyáltalán nem közölt jó hírt: 5 perce van odaérni egy fotózásra egy ilyen csodás éjszaka után.
- Brookie el kell mennem. - kiabált be a fürdőszobába, miközben sebesen kapkodta magára a ruháit.
- Micsoda? Miért? - sietett ki a hálóba a lány értetlen arccal.
- Annyira sajnálom, egy fotózás. Köszönöm éjszakát, fantasztikus volt. Szeretlek. Felhívlak, ha a végeztünk. - fordul felé Niall a végére, és lepetten mérte végig barátnőjét, aki még mindig csupán egy francia-bugyiban állt előtte. Brook soha nem volt szégyenlős, most pedig különösen nem, hisz el kellett érnie céljait, és őszintén vágyott Niall-re ismét. A srác álla leesett, és alsóajkát beharapva nézett végig párján, aki ettől széles vigyort villantott. Közelebb lépett, és lágyan megcsókolta Niall-t, aki azonnal visszacsókolt. De tényleg nem volt hosszú életű, ugyanis mennie kellett, akármennyire akart volna maradni Brook-kal.
- Imádlak, hívlak! - puszilta meg a homlokát, majd kisietett a szobából.
Brooklyn magára kapott egy combközépig érő, fekete selyem-köntöst, és még éppen elcsípte Niall-t, amint kimegy az ajtón, de még visszadob egy csókot szerelmének.

A szöszi olyan felemelően érezte magát, mint még soha. Ujjaival játékosan dobolt a kormányon a rádióban szóló zene ritmusára, és újra meg újra Brook járt a fejében. Fülig belezúgott, ezt nem is tudta volna tagadni. Sebesen hajtott a londoni forgalomban a megbeszélt helyre, ahol a fotózás lesz. A srácok kocsija már mind ott állt, csupán Ő hiányzott. Bekocogott az épületben, ahol azonnal letámadták a sminkesek, valamint az öltöztetők, így pillanatok alatt tökéletes külsőt teremtettek neki. A srácok immáron készen csatlakoztak hozzá, míg csinosították.
- Brook-kal voltál az este? - kérdezte Liam játékosan.
Niall csupán megforgatta szemeit, majd aprót bólintott. A srácok néha olyan gyerekesen tudnak viselkedni, hogy teljesen kiakad tőlük, de Ő sem volt jobb, ezt tudta magáról.
- Szóval igen. Haver, király estéd lehetett. - veregette hátba Louis viccelődve.
- Elmondtam neki, hogy szeretem. - mondta halkabban Niall, és kicsit el is pirult.
- Az örök aduász. Fogadok, hogy az ágyban landolt azonnal. - nevetett Zayn hangosan, de a srácok azonnal lecsittelték, hisz bárki lehet itt, aki kiadja egy újságnak a hallottakat. Niall a földre bámult ezzel megnehezítve a sminkes munkáját, és el is pirult.
- Tehát igaza volt Zayn-nek. Oh, Haver, az a csaj... - csóválta meg a fejét elismerőn Liam.
Niall azonnal mérgesen ránézett, mire Liam elnevette magát, és védekezőn maga elé emelte kezeit. A szöszinek nem tetszett, hogy ennyire vonzónak tartják barátnőjét, de persze tudta, hogy a srácok semmit sem tennének. Tiszteletben tartják egymást barátnőit, hisz mind egytől egyig kedves lány. Harry meglepően szótlan volt, semmilyen idióta poént nem sütött el a szex-el kapcsolatban, amit Niall szokatlannak tartott. Csupán állt ott, és meredt a semmibe. Mikor a többiek nevettek, akkor Ő is elmosolyodott, de semmi egyebet nem tett. Mintha nem is itt járna. Niall eldöntötte, hogy majd kifaggatja.

4. fejezet.

Brook eközben még mindig köntösben készített magának reggeli kávét, mikor csengettek. Lepetten húzta fel szemöldökét, majd a kaputelefonhoz ment bögrével a kezében, és kiszólt rajta:
- Ki az? - kérdezte határozottan.
- Brookie, én vagyok az. - hallotta meg Apja hangját, így megnyomva az egyik gombot, beengedte Őt a kapun.
Lepetten ment vissza a konyhába, mikor észrevette Niall kanapén pihenő pulcsiját. Tegnap este letette oda, és otthagyta. Csupán elmosolyodott, és visszasétált a konyhába, ahol a konyhaszigethez ülve várta Édesapját. Hamar meg is jelent feje az ajtóban, és mosolyogva ment lányához. Brook felállt, és üdvözölje a férfit, és két puszit nyomott arcára, majd megölelte.
- Kérsz esetleg egy kávét? - kérdezte udvariasan, de a férfi visszautasította.
Helyette inkább lányát mérte végig alaposan, amit Brookie nem tudott hova tenni. Nem tudta, mi nézni való van rajta az Apja számára, hisz Niall teljesen más.
- Még csak most keltél? - kérdezte óvatosan a férfi.
- Igen. Legközelebb telefonálj, ha jössz! Alig 5 perce ment el Niall, Téged biztosan felismer, és ugrott a cikkem. - korholta kedvesen Apját, mire a férfi szeme lepetten kerekedett ki.
- Micsoda? Ti lefeküdtetek? Te jó ég, Kincsem! Nem az volt a feladat, hogy bújj ágyba vele, hanem, hogy írj róla egy sztorit. Ezt nem hiszem el! Egyáltalán hogyan gondoltad, hogy egy ilyen csavargóval... - akadt ki Apja, mire ezúttal Brook lepődött meg, majd elnevette magát.
- Apa, már 22 vagyok. Különben is, együtt vagyunk Niall-lel, azt hiszi, én vagyok a Nagy Ő. Hamarosan minden titkát elmondja majd nekem, tökéletes cikket fogsz kapni, az emberek úgy fogják kapkodni a lapot, mint a cukrot. - mosolygott elégedetten a lány.
Édesapja nem tudta, hogy büszke legyen rá, vagy inkább lekorholja azért, amiért ilyen aljas módon akarja megszerezni az információt, de valószínűleg a helyében Apja is így cselekedett volna, így teljes mértékben rá ütött Brook. Így inkább csupán csendben maradt, és normális dolgokról kezdtek beszélgetni, majd a férfi elővette telefonját, és egy képet mutatott Brooklyn-nak az e havi szám egyik beszkennelt oldaláról. A lány lepetten vette el a telefont, hogy jobban végig tudja olvasni a pár soros részletet.
"Következő számban olvashatjátok Niall Horan titkos szokásait, mindent, amit eddig nem tudtál róla!"
- Na látod! - adta vissza neki a telefont Brook. - Ennél jobban ezekre rá sem jöhetnék. - kortyolt kávéjába elégedetten a lány. Apja csupán megadón mégis szeretetteljesen bólintott, hisz büszke volt lányára. Utólag már megbánta, hogy eddig nem bízott rá sztorikat, igazán tehetséges újságíró vált belőle.

A fotózás végeztével Niall beült kocsijába, de nem hazafele vette az irányt. Harry autóját követve előre megbeszélték, hogy hozzá megy. Niall tudni akarta, mi baja lett göndör barátjának. Harry sejtette, mi lesz beszédtémájuk, és úgy döntött, elmondja Niall-nek, hisz csak jó barátja, és egyben testvére is.
Így aztán a két kocsi egymás mögött parkolt le Harry háza előtt, mely már sokkal inkább fényűzőbb volt, mint Niall háza. A göndör szótlanul ment Ni előtt befele, amit a srác nagyon furcsállt, ez egyáltalán nem jellemző rá, de mostanában ilyen. Ennek fogja most kideríteni az okát. Leültek a nappaliban, Harry a kanapéra, míg Niall vele szembe egy fotelbe.
- Szóval...mi a baj? Mi történt, hogy ilyen szótlan lettél? Mondd el, hátha tudok segíteni! - kérdezte biztatón Niall.
Harry bár tudta, hogy ezzel talán csak furcsa nézéseket fog kapni, és tönkreteheti a kapcsolatukat, mégis úgy döntött, elmondja Niall-nek, hisz szüksége van valakire, akinek kitalálhat. Már nem bírja tovább titkát egyedül, és mostanában egyre nagyobbra nő az is.
- Nem tudsz segíteni, de elmondom. Louis...azt hiszem, szeretem. Ez van, nem tudok ellene mit tenni. Van róla fogalmad, milyen pokoli egy érzés, mikor nap, mint nap melletted ül a szerelmed, mégsem csókolhatod meg, vagy érhetsz hozzá?! Neki ott van Eleanor, én pedig csak az édes, göndör Harry vagyok számára. - buktak ki Harry-ből a szavak, mintha egy láthatatlan gát átengedte volna az eddig felgyülemlett hatalmas mennyiségű víztömeget. Niall-nek lepetten kerekedett ki a szeme, álla szinte a földet súrolta. Kellett kis idő, míg felfogja, ez mit is jelent, és ezek szerint Harry valójában az azonos nemhez is vonzódik valamilyen szinten, mégsem érzett fenyegetést. Sajnálta barátját, hogy ennyire fáj neki a szerelem, ha Brook-kal ez lenne, valószínűleg Niall-nek is megszakadna a szíve.
Harry fájdalmasan meredt maga elé. Borzalmas érzéssel járt kimondania ezen szavakat, úgy érezte, így még valósabb lett, hogy szerelme viszonzatlan marad immáron örökké. Vágyott valakire, aki megérti, azt akarta, hogy határozottan álljon elé egy ember, és két pofon után mondja meg nyíltan, mit tegyen. De erre Niall sem volt képes, csupán átült Harry mellé, és magához ölelte a srácot. Segíteni akart neki, de nem tudott mivel. Ilyen szempontból soha nem volt a szavak embere, nem tudta, mit mondhatna, csupán ölelte barátját, ezzel próbálta megnyugtatni.
***
Niall még másnap is ezen agyalt, mikor Brooklyn-nal feküdtek a srác ágyán, és filmet néztek, de helyette Ni inkább a plafont bámulta. Arra gondolt, talán meg kéne kérdeznie óvatosan Louis-t, Ő mit gondolt Harry-ről, mint pasi. Talán úgy kéne bevezetnie, mint egy rajongó, vagy ilyesmi.
Hirtelen már csak arra lett figyelmes, hogy az elvont témájú film, amilyet Brook imád, hirtelen elhalkul, a lány pedig hasán ülve néz rá nagy szemekkel.
- Mi a baj, Ni? - kérdezte Brookie óvatosan.
Niall lehunyta a szemét, nem mondhatja el neki, hisz egy nagyon fontos titkot bízott rá Harry. Bízott Brook-ban, de talán ezek után máshogy fog nézni Hazz-ra, amit pedig nem akart.
- Mindegy, nagyon hosszú. - nézett halovány mosollyal a lányra, de soha nem volt jó hazudozó és színész ellenben barátnőjével, aki már 1 hónapja tökéletesen alakítja szerepét. És most is megvolt az aduásza, mellyel kiszedi Niall-ből a dolgot.
- Nekem elmondhatod, tudod, hogy figyelek. - mosolygott rá kedvesen.
- Nem, ezt nem lehet. Sajnálom. - húzta el a száját Niall, mire Brook bevetette ütőkártyáját.
- Nem bízol bennem, Niall? - kérdezte fájdalmas arccal, és lenézett a srác hasára.
Niall szíve megfacsarodott, nem akarta ilyen szomorúnak látni szerelmét, akinek pont az volt a célja, amit Niall tenni készült:
- Nem erről van szó, Kicsim, bízok benned, de ezt nem értenéd meg, ez nem az én titkom. - támaszkodott fel Niall könyökére, és egyik kézzel lágyan végigsimított a lány arcán.
- Nem érteném meg? Bármit megértek, ami veled kapcsolatos, nem tudsz olyat mondani, amitől nem szeretnélek. - mosolygott rá kedvesen Brook, mire Niall megadón felsóhajtott.
- Rendben, de ne mondd el senkinek! - szögezte le Niall, mire Brooklyn határozottan bólintott, de ez már akkor meg volt szegve, mikor még el sem hangzott. - Harry-ről van szó. Beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad, és ennek a bizonyos embernek kapcsolata van, ha amúgy is nem lenne elég maga a személye.  - csóválta meg a fejét fájdalmasan Niall. Brook zavartan ráncolta össze a szemét.
- Szegénykém! Ki ez a bizonyos személy? Én is ismerem? Hátha tudok segíteni? - aggodalmaskodott azonnal a lány, de persze az igazi célja a név kiderítése volt.
- Nem tudunk segíteni, ismered, ahogy én is. Louis az. - motyogta a nevet alig hallhatóan Niall. Brook szeme döbbenten kerekedett ki, még fel kellett fognia, amit Niall mondd. Nem hitt a saját fülének, megerősítésre volt szüksége.
- Komolyan? Nem viccelsz, Ni? - kérdezte ledöbbenve.
- Nem, kérlek, ne mondd el senkinek. Ez az Ő titka kell, hogy maradjon, amíg úgy nem dönt, hogy elmondja Louis-nak. - nézett komolyan szerelme szemébe Niall.
- Persze! Szegény, te jó ég! Nem is tudtam, hogy Harry hajlamos...öhm...ilyenre. - hebegte halkabban Brooklyn, hisz annak ellenére, hogy újságíró ilyet még tapasztalt, bár még csak kezdő.
- Én sem. Remélem, összejön nekik, utálom ennyire levertnek látni. - csóválta meg a fejét Niall.
Brook belegondolt, hogy mostantól nem csupán egy életet fog tönkretenni, hanem egyből hármat. Majd Ő segít Harry-nek, hogy Louis megtudja, mégpedig a Seventeen magazinon keresztül. Belegondolt, Louis-nak mekkora fájdalommal járhatna ez, és Harry mennyire utálni fogja majd magát valamint Niall-t. Egyetlen lány képes felrúgni az egész bandát, ha elég okos, márpedig Brooklyn az volt. Túl okos is, de a szívének egy ember sem tud parancsolni, az pedig bűntudatot érzett, de nem hagyta ezt elhatalmasodni magán.
Az idő megdörrent kint, amitől Brook zavartan kapta tekintetét az ablak felé. Azonnal elhúzta a száját, mikor meglátta a kinti időjárást.
- Remek! Esik. - húzta el a száját, mikor ez egyáltalán nem ritkaság London-ban. 
- Nem szereted? - kérdezte Niall lepetten. 
- Mindig lehangol. - felelte teljesen őszintén Brook, mire Niall csak kuncogni kezdett.
Elkönyvelte magában, hogy ezek szerint Brookie elég gyakran lehet szomorú, hisz London-ban nincs olyan hét, mikor ne esne az eső legalább kétszer. De eldöntötte, hogy majd Ő megszeretteti vele az esőt.

5. fejezet.

Brook otthon ücsörgött a kanapéján egy héttel később. Már 14 napja volt a  lapzártáig. Apja alig várta a nagy sztorit, de  a lány még nem mondta el neki, miket is tudott meg, amik valóban tönkre tudnák tenni az egész bandát.
Öt!
Ennyi élet dőlne romba Brook által, de megrázva a fejét verte ki ezen gondolatokat a fejéből. Nekik el kell bukniuk, hogy Ő felemelkedhessen. Vannak ilyen emberek, akik csak azért lettek teremtve, hogy az erősebb általuk jusson a csúcsra. Ezzel vigasztalta magát.
Hamarosan nyílt az ajtó, hisz ma Ő vigyázott a lányokra. Lucy már eleve nála volt, szóval tarthatnak egy csajos estét négyen. Christine azonnal széles vigyorral ugrált Brook-hoz, aki egy meleg öleléssel fogadta Őt. Még csak 12 volt, ennek ellenére Ő is nagy rajongója a bandának. Éppen ezért nem is volt szabad megtudnia, amit Nővére, Lorell is tud. Egy 12 éves hamarabb fecseg, mint egy 17, ezzel akár romba is dőlhet az egész tervet.
Már egész hosszúvá nőtte ki magát a cikk. Leírta benne az eddig viccnek hitt brománc valóságát, Niall érzékenységét és védelmezését, na meg persze, hogy milyen az ágyban, hisz ez kell az olvasóknak. Azt sem hagyta ki, mire kell a második borotva, ugyanis Niall alhasán egy aprócska csík töri meg tökéletes bőrét lefelé haladva. Nem nehéz innentől kitalálni.
- Hogy haladsz? - kérdezte Lorell, mikor Christine éppen Brook sminkcucca között válogatott, ahogy mindig is.
- Niall teljesen megbízik bennem, belém szeretett. Olyanokat elmond nekem, amit soha sem gondoltam volna. Csak egy ártatlan pislogás és a jó öreg "Nem bízol bennem?" szöveg kell. - utánozta el a lány, mire Lorell csak megforgatta szemét. Lucy csupán elhúzta a száját, Ő mindig is sokkal visszafogottabb volt, mint legjobb barátnője.
- Nagyon gonosz vagy. - csóválta meg a fejét Lucy, így fekete, göndör loknijai lengedezni kezdtek. Brook csupán megrántotta a vállát. Valójában kedves lány volt, ezt mindenki tudta, de a céljaiért nem érdekelte, kiken gázol át.
- Komolyan beléd szeretett? Te jó ég! - hebegte ledöbbenve Lorell.
- Igen. Múlthéten kimondta, én pedig hazudtam válaszul. - felelte Brookie maga elé meredve. Kicsit rossz érzése volt emiatt, de nem tudott vele mit kezdeni. Bűntudat? Fájdalom? Elűzte őket szívéből, nem volt szabad elterelnie figyelmét. - Ebből lesz az eddigi legnagyobb cikk. Majd meglátjátok! - fonta össze maga előtt karjait Brook és elégedetten dőlt hátra a kanapén.
Lucy és Lorell sem szólt egy szót sem. Inkább csendben maradtak, bár nem tetszett nekik, hogy barátnőjük ennyire önfejű, és szívtelen. Ők tudták nagyon jól, mekkora szíve van, csupán elnyomja magában érzelmeit. Lucy biztos volt benne, hogy Brook nem olyan közömbös, mint az mutatja, kezd többet érezni Niall iránt, mint szeretné, csupán nem ismeri be.  
- Jaj, Brookie! Bard szülinapja most szombaton lesz! Bulit szervezünk neki, meglepetés lesz. El kell jönnöd! Hozhatod Niall-t is, ha gondolod. - magyarázta izgatottan Lucy, majd a szőkeség felé fordult. - Gyere el Te is, Lorell! Majd Brook kezeskedik felőle, hogy Apukád elengedjen. - mosolygott rá a lány.
- Ez nagyszerű! Természetes, hogy megyünk! - örült meg Brook, majd azonnal kérdezgetni kezdett, miben segítsen, mit vigyen, kiket hívjon meg.
Megbeszélték a dolgokat, nem akadt sok dolga, csupán eljönni Lorell-lel. Brook úgy döntött, nem szól Niall-nek, de ez a terve megdőlt, mikor másnap a sráccal mentek el ebédelni, hisz most éppen akadt ennyi ideje a rohanásban a szöszinek.
- Szombaton elmehetnénk moziba. Van egy film, most kezdték vetíteni, de nem jut eszembe a címe. Egy srácról szól, betörő, és beveszik valami nagy balhéba. - magyarázta izgatottan a srác, mire Brook csak haloványan elmosolyodott.
- Sajnálom, nem jó. - csóválta meg a fejét.
- Igazán? Mit csinálsz, amiről nem tudok? - kérdezte játékosan Niall, de kicsit sem tartotta viccesnek, hogy Brook nélküle tervez programot. Ezt látta rajta a lány, így a legjobbat hozta ki az egészből.
- Igazából egy meglepetés buli lesz Lucy bátyjának. Eljöhetnél velem. - mosolygott kedvesen a lány. Niall már találkozott Lucy-val, és nagyon kedves lánynak találta szép kék szemekkel, melyek tökéletesen passzoltak éjfekete hajához.
- Rendben. Nyolcra érted megyek. - mosolygott Niall kedvesen, mire Brook hasonló gesztussal válaszolt.
Így alakult, hogy 6 nappal később Niall autójában ücsörgött Brookie, és együtt mentek el a meglepetés bulira, mely tökéletesen meg lett tervezve. Bard olyan 9 körülre várható, addig mindenkinek megjön a hangulata. Hátul ücsörgött Lorell is, aki ugyan kínosan érezte magát, hogy belerondított ebbe az egészbe, mégis jól érezte magát, ugyanis Niall az úton végig beszéltette. Brook melegséget érzett, mikor Niall-re nézett. Azok az apró pillanatok jutottak eszébe, melyeket még egy barátjával sem élt meg. Niall más volt, romantikus, figyelmes, kedves, A Tökéletes Pasi. Brook nem tudta mi ez a különös érzés a mellkasába, mintha a szíve hevesen dobogna, mikor Niall rámosolyog, vagy hozzáér. Próbálta elűzni ezen érzelmek sokaságát ismét, de ezúttal nem járt sikerrel. Eldöntötte, hogy nem érdekli ez az egész, ma önmaga lesz, és csak jól fogja érezni magát Niall társaságában.
Megérkezetek a buli helyszínére, ami egy kedves kis szórakozóhely volt külön Bard számára kibérelve. Niall udvariasan kinyitotta az ajtót szerelmének, aki ezúttal teljesen őszinte mosollyal karolt bele párjába, és hármasba megindultak a bejárat fele. Lucy azonnal széles mosollyal fogadta Őket, és egy-egy italt nyomott kezükbe. Lorell is elfogadta, de ez az volt az első, és az utolsó, amit tervezett inni. Nem akart berúgni, hisz még csak fiatal volt. Ő is tisztában volt vele, hogy nem a részegség miatt jött el, és nem akarta, hogy Brook-nak miatta fájjon a feje, mikor rábízta Édesapja.
Niall sok mindenkit megismert Brook baráti köréből, és kedves embereknek tartotta Őket. Végül Bard is betoppant, és teljesen ledöbbent, amint meglátta, mit szerveztek neki barátai. Elérzékenyülve ölelt meg mindenkit, majd Niall-lel is megismerkedett. Bár Bard tudta, a szöszi szépen át lesz verve Brook által, mégis fájt együtt látnia Őket, hisz még mindig szerelmes volt a lányba. Annak ellenére is, milyen nehéz személyiség, viszont Bard nem volt Brook esete, nem akart vele kezdeni már csak Lucy miatt sem.

Niall számára az egész este kiesett, így mikor reggel Brook mellett ébredt a lány ágyában meztelenül kicsit meglepődött. Feje majd' szétrobbant, mindene sajgott, de a hiányos öltözetből ítélve volt egy jó éjszakája szerelmével ismét. Brook fel sem kelt arra, mikor Niall kimászott mellőle, és pólóját valamint alsóját magára kapva kiment a konyhába. Előtúrt a szekrényből egy fájdalomcsillapítót és reggeli kávéja előtt bevette. A konyhaszigetnél ült, és azon agyalt, ami tegnap este történt, de semmi sem ugrott be neki, csupán egyetlen egy kép. Egy hajó tetoválás, melynek tudta jelentése van, de nem értette, hogyan függ ez össze bármivel is. Valaki nyakát díszítette, de még arra sem emlékezett, kiét, pedig rémlett neki, hogy sokat beszélgetett az illetővel az este folyamán. Lehunyt szemmel próbált visszaemlékezni a részletekre.

Eközben Brook a szobában kezdett magához térni, és eléggé meglepődött, mikor nem találta maga mellett Niall-t. Tisztán emlékezett mindenre az estéből, arra a csodás egy órára is, amit Niall adott neki úgy 3 fele. Úgy érezte, beleszeretett a srácban, de ezt még nehéz volt elfogadnia. Nem tudta, mi tévő legyen, Niall minden porcikája vonzotta, de ez nem volt helyes. Neki tönkre kellett tennie a srácot egy leleplező cikkel, és nem beleszeretnie. Így aztán kiűzte ezeket a fejéből, mikor fekete köntösét magára kapva kisétált a konyhába. Nem hitte, hogy ott találja a fiút, azt gondolta, elment. Ehelyett ott várta, és azonnal egy kávét adott szerelmének reggeli csókjuk után. Brook elmosolyodott a kedves gesztuson, még soha nem voltak vele ilyen figyelmesek. Vagyis de, viszont ez most valahogy mást jelentett számára.
- Semmire nem emlékszem. Ugye nem csináltam hülyeséget? - kérdezte óvatosan Niall.
- Nem! Tetszett a részeg éned, miután átlendültél a lelkizős részen, hogy milyen nehéz az élet, beindultál, és hazarángattál, de nem bántam meg. - nevetett Brook, és játékosan Niall fenekébe csípett jelezve, mire is értette mondatait.
Valóban Niall úgy fél órát sírt, és panaszkodott az alkohol hatására, miszerint a média minden szavát kiforgatja. Brook-nak rossz volt ezt hallani, de arra gondolt, hogy Ő nem fog kiforgatni semmit sem, a színtiszta igazat fogja leírni mindenről, még ha ez fájni is fog a rácoknak.

6. fejezet.

Kedd éjszaka volt, és Niall csak arra a hajóra tudott gondolni, az egyetlen emlékére a szombat estéről. Brook-kal tegnap együtt töltötték az egész napot, le is kapták Őket a fotósok, de Niall-t nem érdekelte. Ellenben Brook-ot nagyon is zavarta. Niall megértette, de arra nem gondolt, hogy azért, mert félt, felismerik Apja után. A lány most már őszintén élvezte az együttlétet Niall-lel, de ezt el kellett nyomnia magában, hogy meg tudja írni a cikket. Tisztában volt vele, hogy nem szerethet bele abba, akit tönkre fog tenni pár nap múlva.
Niall lehunyt szemekkel feküdt kanapéján, és azon gondolkozott, honnan volt ismerős az a tetoválás. Harry nyitott be az ajtón, és levágta magát egy fotelba. Ni meglepődött, hogy csak úgy bejött, de nem szólt semmit.
- Tegnap este majdnem megcsókoltam... - szögezte le Harry egy sóhajjal, mindenféle kérdés nélkül.
Niall lepetten fordult felé, és felült várva a folytatást. Harry csak maga elé meredt, Niall volt az egyetlen, aki ismerte titkát, így meg tudták ezt beszélni.
- Nem ellenkezett, de talán csak azért, mert részeg volt. Megijedtem, szóval nem csókoltam meg. - csóválta meg a fejét Harry. - Ha tudná, hogy pár tetoválásom is miatta csináltattam. Biztosan elítélne, pedig belepusztulnék, ha én bántanám azzal, hogy szeretem. Pedig nem szeret viszont. - motyogta halkan Harry.
Niall csak fájdalmasan elhúzta száját. Értette Harry mondatait, és gondjait, de akármennyire is akart segíteni neki, most nem tudott rá figyelni. Pár szó, melyeket Harry mondott visszhangot vert elméjében: "tetoválás", "bántani", "nem szeret viszont". Ezen szavak kavarogtak elméjében, és érezte, szorosan összefüggenek, mégsem volt képes összerakni a képet. Majd hirtelen minden kitisztult, így idegesen pattant fel, mire Harry lepetten pillantott rá.
- A tetoválás! Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet igaz! Mondd, hogy ez nem igaz! - akadt ki Niall maga elé suttogva a szavakat, melyeket nem is igazán Harry-nek a szánt, a srác mégis zavartan pillantott társára. Niall felhajtotta asztalon heverő laptopját, és megnyitotta az internetet. Harry mellé telepedett, és figyelte cselekedeteit. Niall nem akarta elhinni, ami az orra előtt zajlott, meg akart bizonyosodni mindenről. A Mortange nem olyan szokványos név, beírta a keresőbe, hátha azt adja ki, amitől a legjobban félt. És valóban az első dolog, amit kiadott egy férfi képe volt, aki meglepően jól hasonlított Brook-ra. Az Édesapja lehetett, ha Niall nem téved, és mikor meglátta a férfi foglalkozását oldalt, teljesen lefagyott. "Seventeen magazin tulajdonosa".
Niall hirtelen még lélegezni is elfelejtett, csak bámult a képernyőre, és érezte, ahogy szépen lassan minden összeállt benne, majd amit eddig felépített benne a szerelem, az most darabokra hullott egyetlen ember által.
- Mi ez az egész? Niall jól vagy? - kérdezte aggódva Harry.
- Átvert! Mindvégig átvert! Nem én kellettem neki, csupán a szokásaim. Hallottam, hogy nagy leleplező sztori készül rólam a Seventeen magazinban, de nem hittem, hogy ekkora. Brook volt az, érted? Hogy nem vettem észre hamarabb? Kommunikációra járt, aminek egyik része az újságíró szak, még nincs munkája, én lennék az első nagy sztorija Apja által. És nem is akarták bántani aznap este, mikor megmentettem, a legjobb barátnőjének bátyja volt a támadó. Megismertem a tetoválását, de eddig nem tudtam összerakni. - csóválta meg a fejét Niall, és könnyeivel küszködött. A harag, a fájdalom, a bánat, a megalázottság mind belülről perzselte mellkasát. Azt hitte, végre megtalálta Az Igazit, de Brook mindvégig csak átverte és az orránál fogva vezette. Úgy ugrált, ahogy a lány fütyült, és fel sem tűnt neki, hogy nem kölcsönös szerelme. Abban a pillanatban úgy érezte, képes lenne ártani a lánynak, de saját magának sokkal inkább, hisz vak volt, ráadásul még el is árulta neki nagy titkait.
Harry idegesen figyelte Niall-t, aki rettegve kapta a göndörre tekintetét. Leesett neki, mit tudott még meg Brook, amitől miden romba dőlhet.
- Harry, én annyira sajnálom. Kérlek, ne haragudj rám, de elmondtam neki azt is, hogy kit szeretsz. Azt hittem, bízhatok benne, nem hittem, hogy átver. Bocsáss meg, annyira sajnálom. Utálom magam, ne haragudj rám, kérlek. - hebegte Niall halálra váltan, mire Harry arca elfehéredett, és teljesen ledöbbent. Az egész világ meg fogja tudni, mi történt, és ez ellen semmit sem tehetnek már. Egy okos lány, aki mindent tönkretett, ennyi volt az egész.
***
Harry aggodalommal és fájdalommal hagyta magára az összetört Niall-t, de ezt el kellett intéznie. Nem hagyhatta, hogy Louis az újságból értesüljön érzelmeiről, el kell mondania neki. Így aztán padlógázzal közeledett a srác háza felé, és félelemérzet nélkül szállt ki autójából. Így nem érezte akkora hibának, mintha az újságból olvasná vissza Lou. Sietősen tört be az ajtón, és megkönnyebbülten tapasztalta, hogy nincs női cipő az előszobában, szóval nincs itt Eleanor. Louis hangja csapta meg fülét az emeletről:
- Ki az? Harry Te vagy? - kérdezte a srác, majd meg is jelent a lépcső tetején.
Harry sebesen lerúgta cipőjét, míg Louis megindult lefelé széles mosollyal. A göndör nagy léptekkel, elszánt arccal szelte át a folyosót, és a lépcsőn elindulva Louis elé ért, aki megállt volna pár fokot hagyva köztük, de Harry azt is eltűntette, és határozott mozdulattal húzta magához a srácot, majd megcsókolta. Hála annak a lépcsőfoknak, mely köztük volt, pont egy magasságban voltak. Louis teljesen ledöbbent, pulzusa hirtelen ugrott meg, és azonnal visszacsókolta Harry-t, amitől a göndör a Mennyben érezte magát. Azonnal Louis dereka köré fonta karjait, míg társa hajába túrva vonta közelebb magához Őt. Olyan régen vágyott már erre, és akkor úgy érezte, még jól is jött Brook aljassága, mivel így legalább volt elég mersze megcsókolni Louis-t. Eltávolodva összedöntötték homlokuk, és próbáltak megfelelő mennyiségű oxigént juttatni tüdejükbe, melyet mellkasuk heves emelkedése és süllyedése jelezett.
- Végre gyűjtöttél elég bátorságot. - kuncogott Lou, mire Hazz szélesen elmosolyodott. Ha tudta volna, hogy nincs mitől tartani.
- Azt hittem, nincs esélyem El miatt. - felelte Harry elhúzva száját.
- Már régen nem szeretem Eleanor-t. - simította végig kezét a göndör arcán Louis.
- Szóval akkor engem tudnál szeretni? - kérdezte óvatosan Harry.
- Minden mennyiségben. - bólintott aprót Lou.
- Akkor is, ha jövő héttől mindenki meg fogja tudni, hogyan érzek irántad?
Harry hangja elcsuklott a végére, és elemelte homlokát, hogy távolabb kerüljön szerelmétől, akit végre megkapott azonban az a tény, hogy minden tönkre fog menni, nem hagyta nyugodtan élvezni a tökéletes pillanatokat.
- Történt valami? - kérdezte zavartan Louis.
- Brook újságíró, átverte Niall-t, Ő pedig elkotyogta neki, hogyan érzek irántad. És elég kicsi az esélye, hogy pont ezt a részletet elejti el megemlíteni a nagy leleplező cikkben. - rántotta meg a vállát Harry, mintha ez az egész semmiség lenne, pedig valójában nagyon is félt. Nem attól, hogy megtudják, kihez is vonzódik, sokkal inkább a banda szétesésétől, és Louis elvesztésétől retteget.
- Oh... - hebegte Louis ledöbbenve. - Szegény Niall. Akkor is veled maradok! Szakítok El-lel, már régóta esedékes a dolog kettőnk között inkább már csak barátok vagyunk, azok pedig ezek után is lehetünk. - magyarázta Louis széles vigyorral.
- Szeretlek. - örült meg Harry a hallottaktól, és kicsúszott a száján.
- Én is. - felelte széles mosollyal Louis, és azonnal megcsókolta párját.
Nem érdekelte Őket a cikk, akkor nem. Csupán örültek annak, hogy végre volt elég merszük bevallani a másik iránt érzett gyengéd érzelmeket.
***
Niall semmit sem tett, csupán várt, míg másnap jön hozzá Brook, bár nem aludt sokat az este ez tény. Folyton azon agyalt, hogy dőlhetett be egy ilyen csábító ördögnek. Rájött, hogy a szerelem nem neki való, csupán bajt okoz, és bajba sodorja, ugyanis valószínűleg élete legnagyobb hibáját követte el, mikor elhívta ezt a lányt randira. Miért nem elégedett meg azzal, hogy megmentette?! De Niall túl naiv volt ilyen téren, nem látott át az embereken, bár Brook eszességén és kiváló színészkedésén amúgy is nehéz lett volna.
Brooklyn ezekről mit sem tudva, vigyorogva indult meg Niall ajtaja fele, és felkészült, hogy ma ismét egy csodás napot töltenek együtt, de a cikk mégis aggasztotta. Még nincs kész, s nem tudta, mivel fejezhetné be. Bűntudata volt, de ezt ismét próbálta kizárni, viszont már akkora volt, hogy talán lehetetlenség volt, még számára is.
Benyitott az ajtón, már régen túllépték a kopogós szintet. Levette cipőjét, és a nappali fele indult, ahol egy komoly Niall-lel találta szembe magát, kinek karjai össze voltak fonva maga előtt, és mérgesen bámult a lányra.
- Szia, Ni. Mi a gond? - kérdezte mosolyogva Brook, és hozzá akart menni egy csókra, de Niall hátrált, így a lány is megtorpant. Semmit nem értett, de egy belső érzék jelezte, hogy most bajban van.
- Nincs nekem valami mondandód? - kérdezte Niall fojtott hangon, pedig nagyon is kiabálni tudott volna, ami rá egyáltalán nem jellemző.
- Miféle mondandóm? - kérdezte Brook lepetten.
- Leszögezhetted volna az elején, hogy "Én nem szeretlek Te faszkalap, csupán egy sztori kell rólad, de azért vagyok olyan gonosz, hogy hitegesselek." - játszott Niall mérgesen egy lányt, mire Brook szeme lepetten kerekedett ki. Nem tudott mit felelni, csupán bámult a kék íriszekbe, melyekben minden düh ellenére fájdalom, szeretet, megalázottság lakozott. Nem akarta ezt, abban a pillanatban döbbent rá, mekkora baromságot csinált, és Ő igenis szereti Niall-t. Nem kellett volna ezt tennie vele, de a szöszi folytatta:
- Nem hiszem el, hogy képes voltál ezt tenni! Tönkre akartál tenni, hogy voltál erre képes?! - kiabált mérgesen Niall önmagából kikelve.
A lány, akibe olyan szinten beleszeretett, mind eddig még senkibe egyre jobban összehúzta magát előtte. Ő is szégyellte saját magát, ha tudja, hogy ez lesz ebből, soha nem fog hozzá, de már késő volt ezen rágódni.
- N-Niall, nagyon sajnálom, hidd el, megbántam. - hebegte a lány halálosan félve attól, hogy ezzel mindent tönkretett.
- Menj el, Brook! - csóválta meg a fejét Niall többször is hajába túrva.
- Micsoda? - kérdezte a lány ledöbbenve.
- Menj el! Nem tudok ezek után megbízni benned. Semmivel sem vagy jobb, mint az eddigi lányok. Neked is csak a nevem miatt kellettem. - fordult Brook-nak háttal szőke hercege, és szorosan lehunyta szemét, hogy ne engedjen el egy könnycseppet sem, míg itt van (ex)barátnője.
Brook fájdalmas arccal nézte a tökéletes hátat, melyen úgy szerette végighúzni körmeit az ágyban. A tökéletes hajat, melyet milliószor kócolt már össze csók közben, vagy csupán mókából, de Niall-t soha nem izgatta. Fájdalmas sóhajjal kiment a nappaliból, és cipőjét magára kapva távozott. Mindent sikeresen elcseszett, és azért halálosan haragudott magára. Beülve autójába hajtott haza, semmi másra nem vágyott, csak egyedül lenni, és átgondolni a dolgokat, amit meg is tett, amint becsukódott mögötte az ajtó. Ő maga sem értette, mi ütött belé, de egy könnycsepp futott végig hibátlan arcán. Még soha sem sírt pasi miatt, de Niall más volt. Tényleg belészeretett, de ennek már nincs semmi értelme. Butaság volt belekezdenie ebbe az egészbe, de ha már a szerelmét elvesztette, legalább az álmát érje el. Mérgesen fújta ki a levegőt gyengeségétől, és a laptopja felé vette az irányt. Két napja volt lapzártáig, holnap meg kell mutatnia Édesapjának a cikket, amit összehozott, szóval nekiállt a tökéletesíteni, és kijavítani az apró hibákat. Úgy döntött, már amúgy is lényegtelen neki, Niall rájött, és szakított vele, szóval ennek a cikknek tökéletesnek kell lennie, hogy elérje álmait.
"Emberek milliói vannak oda érte, mégsem ismerik igazi arcát. Minden rajongó csupán azt a Niall Horan-t ismeri, aki a kamerák előtt szerepel. Íme a valóság; milyen is Niall a valóságban?
Könnyen megtéveszthető, fogalma sincs a körülötte zajló világról. Nyitva van a szeme, mégsem képes vele látni, ami segítette ezt a cikket. Niall lovagias, örökké védelmezni akar. Olyan lány való neki, aki mindig bajba kerül, őrző-védő kutyusnak képzeli magát.
Emellett csókja lágy, és gyengéd, képtelen a durvaságra, hacsak nem részeg. Akkor önzővé válik az ágyban, és a legkisebb alkoholmennyiség is képes a padlóra juttatni. Részegségének első szakasza az önfeledt táncolás. Azután jön a hangoskodás, majd a lelkizés, amikor elsírja a világnak, mennyire utálja, hogy nem teheti a média miatt, amit csak akar, és minden szavát kiforgatják. Végül ezt átlépve előbújik domináns, perverz egyénisége, amikor is sürgősen szükség van egy ágyra. Képtelen elviselni, ha arca vagy mellkasa szőrös, alhasán is csupán egy vékonyka csík húzódik lefelé jelezve lányok milliónak a "helyes" irányt.
Szóval, lányok, ha össze akartok jönni Niall Horan-nal, kerüljetek bajba az orra előtt, de ne feledjétek a kutyasípot!
A többi srácról csupán annyit, hogy Harry rajongóitól előre is elnézést kérek, de sajnos semmi esélyük a srácnál, ugyanis az reménytelenül szerelmes legjobb barátjába, Louis Tomlinson-ba. Niall készségesen elfecsegte ezen pikáns részleteket, biztos a forrás.
Íme a One Direction, semmi egyéb, mint szereleméhséggel telt srácok sokasága, érthető, miért váltogatják minden este partnerüket."
Brook elégedetten olvasta vissza a cikket, de valamiért bűntudata volt, és ismét ki akart csordulni egy könnycsepp, viszont nem engedte neki. Erősnek kellett maradnia.
Holnap első dolga Apjához vezetett, hisz másnap lapzárta. A férfi elégedetten olvasta végig a kinyomtatott cikket, mely immáron szép külsőt is kapott hála Brook képszerkesztő programjának. A cím szándékosan kopottas betűkkel hirdette a cikk tartalmát, mely Apja figyelmét is felkeltette. Halovány mosollyal olvasta végig, majd elégedetten felnézett lányára. Brook már Apja arca láttán érezte a siker ízét szájában, de valahogy nem volt őszinte mosolya.
- Zseniális! A valaha volt legjobb cikk! Kapkodni fogják a lapot, millióan akarnak majd idézni belőle. Az én lányom! Nagyon ügyes vagy, Brookie, üdv a lapnál! - mosolygott rá Apja elégedetten.
A lány szélesen elmosolyodott, és hálásan megköszönte. Ez volt, amire a legjobban vágyott, mégis valamiért fájt a tudat, hogy tönkreteszi annak az embernek az életét, akibe beleszeretett önös érdekei miatt.
Hazament, és csak meredt maga elé a kanapén ülve. Nem futotta erejéből semmi többre, mint bámulni a parketta fájának érdekes mintáját. Agyában egyik gondolat követte a másikat, mígnem olyan bonyolult lánc nem keletkezett, amiről már azt sem lehetett megmondani, honnan indult.
Agya tekervényes szálainak tovább csigázásában egy kopogás zavarta meg, majd az ajtó nyitódása. Lucy feje jelent meg kis idő után a nappaliban, Brook számított rá, hisz gondolta, hogy benéz lapzárta előtt. Lucy elrettenve mérte fel Brookie állapotát, nem hitt a saját szemének. Még soha sem látta ennyire elkenődöttnek. Volt már párszor szomorú, mikor valami nem sikerült, de most reményvesztettnek tűnt, összezavarodottnak
- Brook, mi a gond? Valami baj történt? Niall? - kérdezte idegesen, miközben leült mellé a kanapéra.
- Jól vagyok. Beadtam a sztorit, Apának nagyon tetszett. Bekerültem a magazinhoz. - rántotta meg a vállát a lány, de valahogy nem mondta olyan izgatottsággal a szavakat, mint az elvárható lett volna. Lucy azonnal levágta mi a gond, eléggé ismerte már barátnőjét.
- Te beleszerettél... - csóválta meg a fejét Ő is maga elé meredve.
Brook csak aprót bólintott továbbra is maga elé bambulva, mint eddig. Fájt neki beismerni másnak is, de valóban szerelmes lett ráadásul a legrosszabb emberbe, akit megtalálhat magának a szíve. Miért nem volt neki elég jó Bard? Vagy az eddigi barátai? Mert egyik sem Niall Horan volt. - válaszolt egy belső hangocska a millió költői kérdésre, melytől Brook mérgesen fújta ki a levegőt, és hátravetette magát a kanapén.

7. fejezet.

Brooklyn alig hunyta le szemét egész este, végül olyan hajnali 4 fele sikerült elaludnia, így mentsvárat jelentő álmai elhúzódtak egészen délig. Kómásan tolta fel magát az ágyban könyökére, és azonnal rájött, mennyire fontos dolgot vesztett el. Képtelen volt kiverni fejéből Niall-t, és már abban sem volt olyan biztos, hogy az a cikk megér ennyit. Viszont, ha visszavonja akkor Apja csalódik bene, és az sem biztos, hogy Niall adna neki még egy esélyt. Az agyában egy őrült ötlet kezdett megfogalmazódni, melynek már nem volt jelentősége, és talán még nagyobb nézettséget köszönhetne neki a lap, mint a mostani sztorinak.
Köntösét magára kapva, reggeli kávéjával kezében ült le a kanapéra laptopja elé, majd ölébe véve írni kezdett. A sorok maguktól szaporodtak egyre inkább, Brook ujjai villám tempóban jártak a betűk felett. Sürgette a határidő, ha este 5-ig nem viszi be ezt a cikket, akkor minden romba dől benne is. Már csak pár órája volt, ami amúgy nem lenne elég egy normális cikkhez, de most olyan erő szállta meg, mellyel nem tudott mit kezdeni, mégis hálás volt jelenlétéért.
Fél 4-kor bevágta magát a kocsijába a kész cikkel, amely már csupán nyomtatásra várt. Még szerencse, hogy a hátteret nem kellett teljesen elölről kezdeni, csupán egy képet cserélt ki másikra, amin ketten van Niall-lel. Még a buliban csinálták róluk Brook telefonjával.
Fél 5-re beért a szerkesztőségbe, ahol azonnal a nyomda fele vette az irányt. Megtalálta az ottani főnököt, és azonnal hozzá sietett. 
- Ezt cseréljék ki a 6.-7. oldali cikkre. Mr. Mortange utasítása! - mondta komolyan a nő szemébe nézve, aki csak sietősen bólintott, és már ki is cserélte a dolgokat. Brook megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy immáron a rossz példányt tartja kezében, amitől alig várta, hogy megszabadulhasson. Arra gondolt, hogy nem gyűrheti össze egyszerűen és dobhatja ki, hisz akkor még bárki elolvashatja. Vagy elégeti, vagy bedarálja, de inkább az égetés mellett döntött. Elégedett volt magával, megtalálta az arany középutat. Nem érdekelte, mit fognak gondolni róla, csupán abban reménykedett, hogy Niall is elolvassa a lapot holnap. Hazaérve első dolga az volt, hogy egy gyufával meggyújtotta a papírlap alját, amit aztán a mosogatóba ejtett, hogy nyugodtan elégjen, és senki ne tudja meg, mi is zajlik a One Direction magánéletében. Úgy érezte, jót cselekszik, és most először látott némi reményt, hogy újságírói céljai elérése nélkül is boldog legyen, viszont ehhez Niall-re volt szüksége.

A srácok idegesen ültek az asztalnál Liam kivételével, pontosan tudták, mi fenyegeti Őket. Niall majd' összeroppant a nyomás alatt, miszerint Ő tehet mindenről, ami történt. Szét fog esni a banda, soha többé nem lesz semmi esélyük sem, minden elúszott egyetlen okos lány miatt. Harry idegesen szorongatta az asztal alatt Louis kezét, bár a srácok tudtak róluk, valamint egymás felől lévő bokájukat is összefonták, hogy egy kis biztatást kapjanak. Ők legalább ott voltak egymásnak, ahogy Liam-nek és Zayn-nek a barátnőjük, de Niall-nek senkije sem maradt. Brook-kal még a reményt is elvesztette, hogy egyszer talán boldog lehet egy lánnyal.
Liam rontott be a szobába, és idegesen szorongatott egy újságot, mely kicsit már össze volt gyűrve. Arcán széles mosoly játszott, amit senki sem értett, hisz ez most nem a legmegfelelőbb alkalom az örömre. Éppen a jövőjük megy tönkre a mai nap folyamán.
- Mi ez a nagy levertség? Még nem olvastátok a Twitter-t, igaz? - kérdezte nevetve Liam, mire mindannyian lepetten kapták rá a fejüket. Szándékosan nem nézték a Twitter-t, nem akarták látni, amint romba dől az életük az utálkozók miatt. - Világelső trend a: #BrookAndNiall, meg valami hülye név, mint a #Nrooklyn. - nevette el magát Liam, mire mindannyian ledöbbenve pillantottak rá. Semmit sem értettek. - Brook nem tett tönkre minket, a csúcsra juttatott. - mosolygott Liam elégedetten, majd fellapozta a kezében tartott Seventeen magazint, és Niall elé helyezte a megfelelő dupla oldalt, melyen az Ő története volt.
"Békából királylány!
Az eredeti célom Niall Horan leleplezése lett volna, mivel úgy hittem, egy öntelt popsztár, semmi több....hát nagyon tévedtem.
Be akartam bizonyítani Apámnak, és a világnak, hogy megértem az újságírói feladatra, azt akartam, hogy megismerjék a nevem. Apám végre adott nekem egy sztorit, mely ez lett volna. Arra jutottam, hogy mint minden férfinek, Niall-nek is van annyi hősvágya, hogy nem hagy magára egy bajba jutott nőt. Így aztán eljátszottam, hogy bajba kerültem az orra előtt, Ő pedig megmentett. Láttam rajta, hogy elnyertem a tetszését, és céljaim elérése érdekében ezt ki is használtam. Belementem, hogy elvigyen randira, ami megjegyzem csodás volt. Engem is meglepett, hogy tudatán kívül eltalálta ízlésem egy csodaszép hajó-étteremmel a Temzén. Kedves úriember volt, szóval ha nem lettek volna hátsószándékaim, valószínűleg akkor is hagytam volna, hogy megcsókoljon. Meg akartam ismerni, minden titkát, minden szokását, hogy egy nagyszerű sztorit írjak, ami sikerült is. Ám Niall belém szeretett, amit be is ismert, így kénytelen voltam a szemébe hazudni. Itt kezdődtek a gondok, és jelentkezett elsőnek a bűntudat szívemben. Aztán szépen fokozatosan kezdtem ráébredni, milyen nagyszerű srácot akarok tönkretenni a médiában. Rám bízta minden titkát, én pedig ezekből egy nagyszerű cikket kerekítettem, hatalmas sikere lehetett volna a lapnak, de tönkretettem volna az egész bandát. Niall rájött mindenre, és önmagából kikelve szakított velem. Mikor szemébe nézve láttam a fájdalmat, a csalódást, rájöttem, hogy mindent tönkretettem, és elvesztettem egy nagyszerű srácot. Leadtam a sztorit, és vártam, mikor kapom meg az elismeréseket, melyekre csupán műmosollyal lettem volna képes reagálni. A lapzárta napján döbbentem rá, hogy nem tehetem ezt ezzel a csodás sráccal, így kutyafuttába rohantam a nyomdába azzal a cikkel, amit éppen olvastok. Minden, amit hittem, megdőlt, Niall egy nagyszerű ember, ahogy mind az öten.
Niall, ha olvasod ezt, tudnod kell, hogy nagyon sajnálom, amit tettem, rájöttem, mennyit érsz, és ha hamarabb felnyílik a szemem, minden máshogy alakulna. Remélem, meg tudsz nekem bocsájtani, mert (bár ezt még senkinek nem mondtam őszintén) teljes szívemből beléd szerettem. xoxo"
A sarokban Brooklyn neve díszelgett, amitől Niall-nek minden kétsége eloszlott, hogy ez esetleg csak egy rossz vicc. Csak bámult maga elé az újságra, nem hitt a saját szemének. Úgy érezte, ez nem lehet igaz, ilyen csupán a Disney mesékben fordul elő, vele soha nem történhet ilyen csoda.
- Haver, mi a faszra vársz még? A csaj szerelmet vallott neked az egész világ szeme láttára! - nevette el magát Zayn.
Niall maga elé meredve bámulta az újságban a közös képüket a bulin, ahol rájött mindenre. Nem tudta, mi lesz ebből, és félt, hogy Brook ismét átveri, de valami húzta magához a lányban. Vágyott rá, úgy érezte, mellette más lesz, egy újabb, jobb Niall. Meg akarta ismerni az igazi arcát ennek a szépségnek, aki egyszerre ékes-hangú Angyal és számító Ördög.
Felpattant az asztaltól, és az ajtó fele kezdett sietni.
- Én ezt látni akarom. - nevette el magát Liam, és Louis után sietett, ahogy a srácok is.
Viszont mire az ajtóhoz értek, Niall már elhajtott, így lemaradtak a nagy egymásra találásról. Elhúzott szájjal mentek vissza a konyhába, hol immáron megnyugodva, hogy nem derült ki semmi sem ücsörögtek. Harry nem bírta ki, lehelt egy lágy csókot Louis ajkaira, ami a srácoknak még nagyon új volt, de nem zavarta Őket.

Niall villám sebességgel hajtott Brookie házához, és azonnal be akart menni a kapun, de az be volt zárva. Lepetten nyomta a csengőt, de senki nem jött ki, ami nem meglepő; ha a kapu zárva van nappal, akkor nincs itthon. Helyette a szomszédokhoz csengetett be, ahol szerencséjére pont Lorell nyitott ajtót.
- Niall, szia! - mosolygott kedvesen a lány, és kinyitotta a srácnak a kaput, Ő viszont nem ment be.
- Lorell, Brook-ot keresem. Nem tudod, hova mehetett? - kérdezte sietősen Niall.
- De. A szerkesztőségbe ment. - mondta kedvesen a lány. Niall már meg is fordult, de Lorell még utána szólt gyorsan. - Olvastad a cikket? - kiabálta.
- Igen, pont azért megyek! - fordult meg futva Niall, és egy széles mosolyt eresztett még meg, amiből a lány rájött, hogy mostantól ismét napsütés lesz a Paradicsomban. Niall bevágta magát a kocsiba, és úgy kerülgette a londoni forgalomban a kocsikat, mintha forma1-es pilóta lenne.

- Bár megleptél, nem csalódtam benned! Tudtam, hogy ez lesz belőle, és bár nem az a cikk, amit nekem mutattál, mégis ezrek vették meg az újságot csupán ma. - döntötte össze ujjbegyeit Brook Édesapja a székében ülve, íróasztala mögött, míg a lány ismét az asztal másikvégén ácsorgott vele szembe.
- Köszönöm. - mosolyodott el Brookie kedvesen, és aprót bólintott még pluszba.
- A következő cikked a suli kezdéshez szükséges dolgokról fog szólni. A tinik felmennek egy csodás nyár után a suliba, tanácsokat kell nekik adnod; mit viseljenek, hogyan viselkedjenek, és természetesen, hogyan pasizzanak. - magyarázta a férfi, mire Brook ismét csak bólintott.
Édesapja jelzett, hogy ennyi lenne, így a lány kiment az irodából. Már most tudta, mit fog írni, de nem tudott ezen járni az agya. Folyamatosan Niall-re gondolt, és arra, hogy talán képes megbocsájtani. Minden vágya lett volna, hogy elölről kezdjék, de ez nem csak rajta múlt.
Egy lifttel lement az első szintre, ahol egyenesen a nagy üvegajtó fejé vette az irányt, melyen kilépve megcsapta az immáron őszies levegő London-ban, hisz mindjárt kezdődik az iskola. Az ég kezdett beborulni, és hatalmasat dörrent Brookie feje felett, mire a lány felnézett, így egy esőcsepp éppen az arcán landolt. Fájdalmasan elhúzta a száját, utálta az esőt, mindig lehangolta.
- Brook! - hallott meg egy nagyon is ismerős kiabálást a háta mögül, így az esővel nem törődve arra fordult. Niall-t látta meg, aki immáron csurom vizes hajjal rohant felé, de Brookie sem nézett ki jobban. A lány szemében remény csillant, arca viszont zavartságot tükrözött.
- Niall?! - hebegte ledöbbenve, haja nedves tincsekben tapadt arcához, de Niall szemében ez még szebbé tette Őt. A lány arcához nyúlt, mikor hozzá ért, és egy vizes tincset oldalra tűrt, mire Brook a kék íriszekbe nézett.
- Én is szeretlek. Most megszerettetem veled az esőt. - mosolygott rá a szöszi.
Lágyan érintette össze ajkaikat, egyből elmélyítették csókjukat. Brook élvezettel túrt Niall hajába. Teljesen másmilyennek látta ezt a csókot most, hogy tisztában volt érzéseivel. Testének minden apró centijét elektromosság töltötte meg, mely lágyan csipkedte bőrét belülről. Most még a hűvös eső sem tudta érdekelni, vagy, hogy teljesen eláznak.
Niall is hasonlóképpen élte meg ezen pillanatokat, csupán annyi különbséggel, hogy a legelső csókuk óta érzi ezeket, és még sok más hasonló dolgot, mely arra utál, szerelmes mégpedig ebbe a csodásan okos lányba, aki kis híján tönkretette Őt.

10 megjegyzés:

  1. Én,mint Niall girl most a Paradicsomban érzem magam*-* A kedvenc íróm a kedvencemről ír:D Egyszerűen imádtam:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt örömmel hallom, köszönöm szépen, hogy én vagyok a kedvenced, ez hihetetlen :)

      Törlés
  2. Nagyon jó volt, minden sorát élveztem, és köszönöm, hogy Larryt is tettél bele :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez csak természetes, én sem tudtam megállni, hogy ne legyenek benne valamilyen formában, hahaha. Örülök, hogy tetszett :D

      Törlés
  3. jaj úristen ez hihetetlen volt.:D fel nem foghatom,hogy van ilyen fantáziád.:D
    bár kb a felismerésig, hogy Brook milyen is, kifacsartad vagy én magamnak a szívem és valaki ugrált rajta, mert ahogy írtad az elején, hogy egy van benne Larry és a sztori elején még nem voltak együtt kb egyből leesett, hogy a csajszi tervezi leleplezni őket és jaj nagyon izgultam. szerintem 2x gyorsabban olvastam, pedig amugyis gyorsan olvasok.>< de juuuj a végén észresevettem, hogy vigyorgok.>< nagyon jó lett.:D egek.:DD
    Réka.x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, azt hiszem a fantáziám csakis Anyának köszönhetem, és a millió meséjének :D
      Örömmel tölt el, hogy ennyire elnyerte a tetszésed, és ezek szerint sikeresen bele tudtad élni magad :)

      Törlés
  4. uhhh... áhhh... hűűű... FANTASSSZTIKUS (amazayn:D) lett :DDD tényleg nagyon nagyon nagyon tetszett, és most asszem kicsit túlpörögtem a boldogságtól :DD imádom, ahogy írsz, amit írsz, bármit írsz :)) sajnálom, de a komment írás nem az erősségem, az érzéseimet a történettel kapcsolatban sokkal inkább tudnám kifejezni a vigyorogva/visítva szökdécseléssel, mint így :DD a lényeg, hogy imádtam, csak így tovább :)) egy kérdés: nem gondoltál még egy félig angol sztori megírására? mert nekem, azt hiszem, az egyik legnagyobb kedvencem a Can a summer love last 4ever, és szívesen olvasnék még ilyet :DD azt hiszem ennyit akartam, igen,és remek lett a rész tényleg ;)) *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog vagyok, hogy ennyire tetszett, én is elgondolkoztam már, hogy ha lehetne video kommentet hagyni a blogomon, akkor vajon, milyeneket kapnék. Azt hiszem, most megkaptam a választ, hahaha :D
      A kérdésedre válaszolva, gondoltam már rá, de most jelent pillanatban annyi minden kavarog a fejemben, és az edzések miatt is alig van időm írni, ugyanis kb. fél 8-kor esek haza, és még utána kezdek hozzá tanulni, aztán írni. Benne lesz az elkövetkező történeteimben biztosan, de nem tudok időpontot mondani. Lehet, egy hét, lehet sokkal több. Sajnálom. :)

      Törlés
  5. Bocsánat, hogy még csak most írok hozzászólást, már mikor felkerült a történet, két órán belül elolvastam, csak telefonról voltam. Most volt félév, mindenki meg volt bolondulva, így nem volt időm. Nagyon röstellem, de meg szeretném köszönni nagyon! Eszméletlen egy történet volt, csodállak, amiért ilyenek jutnak eszedbe. Tényleg nagyon köszönöm! Ez a kedvenc Niall-os történetem, amit olvastam. Csak így tovább! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, nem gond, nekem az elég nagy dicséret, hogy még azután is észben tartottad ennyi ideig, hogy írni szeretnél. Annyira jó olvasni, hogy ez a kedvenc Niall fanfiction-öd, igazán hálás vagyok érte. Hihetetlen, mekkora dicséreteket kapok, elmondhatatlanul jól esnek. Köszönöm :)

      Törlés

Music Note 4