Kedves
Olvasóim!
Először
is el szeretném mondani, hogy a mai hét egyben volt fantasztikus és borzalmas
is számomra, de ma minden rendbejött. Hétvégén bevásároltam CD-ből, megvettem
az Union J albumát és Jason Derulo-tól a Tattoo-t is. Nos, csütörtök van, és ma
van a szülinapom! Hahaha. És mi érkezett meg pont ma? A rendelt Midnight
Memories, szóval ma egész nap azt hallgattam, és még este is tervezem
folytatni. Komolyan mondom még soha nem volt olyan napom, amin ennyi minden
összejött volna.
A
történetekkel kapcsolatban el akartam mondani, hogy készülőben van egy új
történetem, ami ismét részes lesz, mint ez. Lesz benne Larry, de az
alaptörténet Ziall lesz. A címe Take me to the other side (Igen, mint Jason
Derulo száma #hahaha), hamarosan jön az első rész. Még nem tudom, mikor, de
szerintem vasárnap...viszont ne harapjátok le a fejem, ha mégsem így alakulna.
Erről
a résztől pedig annyit, hogy sok olyan dolog elhangzik benne, ami negatív
érzelmeket hordoz, szóval zsepit készíteni! Remélem, ez is tetszik, nagyon
hálás vagyok az olvasóimnak, akik még mindig velem vannak.
xoxo
Zsoo
Ma
jött két hatalmas kamion, és elvitték az autókat a házból, valamint a
leglényegesebb dolgokat. A szobám üres lett, csak az apróbb dolgok maradtak,
amiket a repülőre is fel lehet vinni majd. Így is három nap múlva érkezik meg a
cuccom hajóval az Atlanti-óceánon át. Nagyon jó lesz. Ma volt a búcsúnk ideje
Louis-val. Nem engedték, hogy ketten
találkozzunk valahol, így aztán eljött hozzánk az egész család. Arra fogták,
hogy így legalább Ők is elköszönnek Tőlem, de tudtam, nem ez volt a főbb ok.
Így
aztán pontban háromkor nyílt az ajtó. Innenstől kezdve fél óránk volt. Úgy
gondolták, az éppen csak a búcsúzásra elég. De valójában ez semmire nem elég. Louis
gyorsan sietett be rajta, és egyből hozzám jött. Már vártam Rá az ajtóban.
Mennyei volt újra látni. Mintha évek óta nem találkoztunk volna. A hajamba
túrt, és pár pillanatig a szemembe mosolygott, majd megölelt. Erősen
szorítottam a hátát. Féltem, hogy kámforrá válik a karjaimban, és soha többé
nem látom. Féltem, elvesztem Őt.
De
a tekintetem a körülöttünk álló szülőkre tévedt, akik árgus szemekkel figyeltek
minket, és kicsit talán undorodva lesték mozdulataink. Megfogtam Louis kezét,
és elkezdtem felfele húzni, de Apa elém állt.
-
Nem fogunk kiszökni az ablakon megnyugodhatsz. - mondtam neki mérgesen, amitől
kicsit megfeszült az álla, de nem érdekelt.
Elhúztam
mellette Lou-t, majd berántottam a szobámba. Az ajtót Ő csukta be, egészen
konkrétan a hátával, mikor nekinyomtam bent. A homlokom az övének döntöttem, és
gyorsan vettem a levegőt. A hajamba túrt, és úgy húzott közelebb magához. Úgy
csókoltunk, mintha ez lenne az utolsó. Semmit nem csináltunk sem túl erősen,
sem túl gyengéden. Sem túl gyorsan, sem túl lassan. Pont tökéletes volt minden,
pont utolsó csókhoz illően. Louis lassan húzta el a fejét, és lihegve
támasztotta homlokát az enyémnek. Én is kapkodtam a levegőt.
-
Harry. - lihegte.
Annyira
édesen mondta ki a nevem, hogy ott helybe le tudtam volna teperni, de ezt most
nem ronthattam el a türelmetlenségemmel. Most csak mi ketten léteztünk.
-
Lehet, már nem találkozunk, de tudd, én komolyan gondoltam minden egyes szót,
ami elhangzott köztünk. Komolyan gondoltam, mikor azt mondtam másfél éve
szerettelek, komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, az égben érzem magam, hogy
engem szeretsz. De legfőképpen komoly volt minden egyes szó tegnap este. Örökké
bennem fogsz élni, örökké Téged foglak szeretni. Ha soha nem leszel már az
enyém, a szívem soha többé nem fog dobogni. Csak Te éltetted az évek alatt,
várni fogok Rád, teljen el egy hét, egy év, vagy egy évtized, lényegtelen. Neked adom a szívem, ne törd össze!
Megfogta
a kezem, és a mellkasának bal oldalára helyezte azt. Éreztem, ahogy a tenyerem
alatt gyorsan ver a szíve. Közben egy pillanatra sem távolodtunk el, ugyanúgy
az ajtónak dőlt, a homlokunk is egymásnak támasztottuk. Az arcomon végigfutott
egy könnycsepp a szavaitól. Fájt a tudat, hogy külön kell élnem ettől a csodás
embertől. A könnyem látva megremegett, majd óvatosan letörölte azt a
hüvelykujjával.
-
Vigyázok rá. Nálam lesz a legjobb helye, nem fogom hagyni, hogy egy karcolás is
essen rajta. Megígérem. Én is komolyan gondoltam mindent. Minden egyes szót. Te
vagy az életem, nélküled ez már nem élet. Találkozni fogunk még, ezt megígérem.
És együtt boldogok leszünk.
A
kezem a mellkasán megremegtek. Annyi mindent akartunk még mondani, most mégis
úgy éreztük ez tökéletesen elég. Elég volt, hogy ajkaik egymást cirógatják.
Elég volt összekulcsolt kezünk. Elég volt suttogó hangunk, melyen egyre inkább
azt hajtogattuk; "szeretlek". Nem vágytam többre, tökéletes volt ez
így. A szívembe fájdalom költözött minden egyes érintéstől. Túl sok titok volt
köztünk. Túl sok titkot rejtett ez a hely, melyeknek soha nem volt szabad
kiderülniük. Testünk erősen ragaszkodott a másikhoz, lelkünk egybefonódott. Nem
létezett annyi idő, ami elég volt Vele. Még az örökké is rövidnek tűnt
mellette, még az is mulandónak látszott.
De
a perc elszállt talán gyorsabban is, mint mi azt akartuk. Az ajtón kopogtattak,
amibe mindketten beleremegtünk. Arrébb álltunk, és vártuk, vajon kinek a feje
jelenik meg. Mark jött be rajta, és alaposan végigmért minket. Mindkettőnk
szeme csillogott, hajunk kócosan meredezett mindenfelé. Erősen szorítottuk a
másik kezét tudva, lehet ez az utolsó alkalom, hogy megfoghatjuk. Lehet, most
érintjük utoljára a másik lágy bőrét.
-
Lejárt a fél óra. - jelentette ki Mark komolyan, majd kitárta előttünk az ajtót
jelezve, menjünk le.
Szorosan
egymás mellett, csendben sétáltunk le a nappaliba, majd megálltunk.
-
Lassan indulnunk kell Harry. - állt fel szomorkásan Anya.
-
Ilyenkor bezzeg sietős, ugye? - kérdeztem vissza kelletlenül.
Anya
szomorúan lehajtotta a fejét. Apa komolyan felpattant, és érzéketlen hanggal
közölte velünk:
-
Fél 5-kor indul a gép.
Komolyan
Louis felé fordultam. Kétségbeesetten nézett fel rám. Éreztem, ahogy kifolyik
egy könnycseppem. Louis is sírt, nehéz volt megállni, és mi nem ellenkeztünk a
sós cseppek ellen. Erre már végképp nem volt energiánk. Fájdalmasan nyúltam az arcához, Ő pedig a
hajamba túrt.
-
Még egyszer, utoljára. - suttogta,
majd pipiskedni kezdett.
Tudtam,
mit akar, így lejjebb hajoltam. Fájdalmasan tapasztottuk össze ajkainkat. Tisztában
voltam vele, lehet, utoljára érzem ezt, lehet, utoljára súrolja ajak a számat,
mert Louis-on kívül nem fogom hagyni, hogy más megcsókoljon az biztos. Nem
fogom bemocskolni bőrömet egy ismeretlen, jelentéktelen ember csókjával, Louis
tökéletessége után. Ő túl különleges ahhoz, hogy bárki is birtokolja utána az
ajkaimat. Az Ő tulajdona lett.
Valami
hangosan csattant mellettünk, majd Apa kiabálását hallottam meg.
-
Elég! Mit műveltek, ez nem helyes!
Lassan
távolodtunk el, és közben mindkettőnk szeméből potyogtak a könnyek. Nem akartuk
elengedni egymást, de megint kötelességünk volt különválni.
-
Örökké szeretlek. - suttogtam Louis-nak, miközben külön kényszerültünk.
-
Én is. Az életemnél is jobban. - felelte, és egy halvány, fájdalmas mosolyt
villantott.
Megszorítottam
összekulcsolt ujjainkat, majd engedtem Apa rántásának a vállamon, és
eltávolodtam. Mark kihúzta Louis-t a házból, majd még odamondott nekem, egy
"Viszlát"-ot, és beültek a kocsiba. Mi is kimentünk, hogy bepakoljuk
a csomagokat a taxiba. Láttam, ahogy Louis a kocsiablaknak támasztja a fejét,
és sírva figyel engem, miközben elhajtanak. A szívem szakadt meg, hogy így kell
látnom, és ismét kifolyt egy könnycsepp. De mit tehettem volna?! Apa túl erős
volt, túl nagy hatalma volt felettem.
Csendben
roskadtam magamban a taxiban csakúgy, mint a reptéren és a repülőn. Csak
bámultam ki a felhőkre és a tengerre, melyek egyre messzebb vittek Louis-tól.
Felfoghatatlan volt a távolság, mely elválasztott minket. Egyetlen tettől,
melytől azt hittük szabadok leszünk, és nem kell titkolózva élnünk, hirtelen a
fél világ lett az akadálya a kapcsolatunknak. Egy óceán nőtt közénk, melyen
lehetetlenség átkelni. Visszafordíthatatlanul egymásba szerettünk talán
túlságosan meggondolatlanul. Talán annak az egésznek nem kellet volna
megtörténnie a konyhánkban még a legelején, de nem bántam. Életem legcsodásabb
pár hetét kaptam Louis-tól, és ezt senki nem tudja elvenni tőlem. Mert a szívem
és az elmém csak az enyém akárhogy is próbálnak betörni oda. És ott örökké Louis
fog élni történjen bármi is. Az az Ő lakhelye, soha nem tudják elűzni onnan.
Vicces,
hogy akkor jövünk rá, mekkora hatással van az életünkre valaki, mennyit jelent,
mikor elveszítjük. Louis különleges volt. Egyetlen tettével embereket tudott
megváltoztatni, és ezzel soha nem élt vissza. Ő sem volt egy szent, nekem mégis
olyan ártatlannak tűnt. Úgy éreztem, csak Ő volt nekem, senkim nincs rajta
kívül. Mindent hátra kellett hagynom miatta. Minden elveszett, már nincs miért
élni. Egyedül csak az éltetett, hogy egy nap valahol, valami módon újra látni
fogom, újra a karjaimban tarthatom, újra csókolhatom. Nem kételkedtem a
hűségében, mégis megfordult a fejemben, mi van, ha máshoz menekül, mert nem
bírja nélkülem?! Maximálisan megértettem, ha nem vár rám, hisz kitudja,
látjuk-e még egymást, de azért ez a gondolat kettétépte a szívem amúgy is
összetört darabjait. Egy biztos: én várni
fogok rá az idők végezetéig.
ajjjjjjjj ne máááááááááááááááááááár.. :( ez nagyon szomorú. ne csináld eszt léci.. valahogy enyhüljenek már meg azok a bolond szülők.. és hagyj legyenek boldogok Larry-ék.. ! :) hamar köviiit és legyen egy kicsit hosszabb ..:))
VálaszTörlésSajnálom, de vannak olyan szülők, akiknek ilyen a felfogásuk. Talán majd egyszer Ők is megenyhülnek, és minden rendbe jön..reméljük.
TörlésEz a szívemig hatolt és szétszaggatta azt. A végén kicsit el is pityeredtem és kellett a egy perc, hogy újra láthassam és elolvashassam az utolsó sorokat, mert a könnyektől elmosódott. Nagyon jó volt, siess a kövivel. :) :'(
VálaszTörlésEzt örömmel hallom, bár nem akarok gonosznak tűnni, ezt mindig elmondom, de tényleg jól esik hallani, hogy sírtak a történetemen. :)
TörlésIstenem, szegények!! :( Sikerült ismét könnyeket csalnod a szemeimbe! :')
VálaszTörlésNagyon várom, hogy mi lesz a folytatásban! :D
Sok Boldog Szülinapot kívánok!!! :D
ui.: Én imádom az 1D új albumát!! Szerintem nagyon jó lett!! :D
Örülök, hogy ennyire tetszett, és köszönöm szépen. Én is már rongyosra hallgattam :D
TörlésImádom ! :") :"( ♥ boldog szülinapot!♥
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
Törléshiszek benne, hogy boldogok lesznek még. csak ezért nem esett darabokra a szivem.>< annyira gyönyörű ahogy ezt a szerelmet, amit egymás felé éreznek leírtad. megintcsakszuperfejezetvolt:D
VálaszTörléséés nagyon boldog szülinapot!*-*<3
szeretettel, egy Larry shippertől.:3
Talán egyszer majd tényleg minden rendbe jön. Köszönöm ezeket a szép szavakat, boldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésed.
TörlésÉs köszönöm szépen. :)