10. fejezet. - The decision. ~TMTTOS.

Hi! ( - Oops!)

Íme, itt van a következő rész, de úgy olvassátok, hogy az estének még koránt sincs vége itt, Louis-ra várnak az ajtóban, majd a következő részből kiderül, mit rejteget még az este, de talán nem fogtok ennek annyira örülni.

Ismét elmondom, mint ahogy a Can a winter love lastforever?-nél is elmondtam, hogy kedden várható egy új történet, amelynek a címe: School for boys. Azt hiszem, ez nagyon sokat elárul, hisz egy fiúiskolában ugye nincsenek lányok.

Jó olvasást kívánok ehhez a részhez, remélem, elnyeri a tetszéseteket!

                                                                                                                      xoxo     Zsoo  

Szombat este volt, még most is emlékszem, mekkora fájdalommal keltem reggel, de Zayn édes csókjainak íze elűzte elmémből a tényt, miszerint sajog hátsó felem. Életem legszebb estéjét kaptam tegnap tőle, és ezt senki nem veheti el tőlem. Örökké elmémbe égett, mint holmi kőbe vésett álomkép.

- Gyerünk, Baby! - motyogta a fülembe...vagyis inkább kiabálta, de a hangos zenében motyogásnak tűnt.

Imádtam Zayn-nel táncolni, talán éppen azért, mert irányított, és így nem kellett attól félnem, hogy valami olyat teszek, ami neki nem tetszik. Ismertem testének minden egyes centijét, ahogy Ő is enyémnek, így már egyáltalán nem voltam visszafogott vele, úgy mozogtam vele, mint még soha senkivel. Egy csöppnyi gátlásom sem maradt, de talán erre a pia is rásegített, mely már igencsak nagy mennyiségben csordogált véremben.

Úgy egy fele kimentünk a klub elé ugyanis Zayn el akart szívni egy szál cigit, én pedig nem gátolhattam meg ebbe, inkább vele mentem. Összehúztam pulcsim magamon, hogy ne fázzak meg, hisz ki voltam melegedve a sok tánctól, bár a mi városkánkban szinte soha nem volt igazán hideg. Maximum dzseki kellett, igazi kabát soha sem.

Előkotorta zsebéből dobozát, majd oldalra álltunk, és a falnak dőlt. Meggyújtotta, és lehuny szemmel, mélyen beleszívott. Csodálattal figyeltem, ahogy évezi a káros füstöt tüdejében. Olyan szépnek tűnt szememben, mint még soha senki, olyan tökéletesnek, mint egy Angyal, akire rossz szokásokat kényszerített az élet vasfoga.

Felém fordította fejét, és édesen elmosolyodott.

- Kipróbálod? - kérdezte vidáman.

Felém nyújtotta a cigit, mire kérdőn meredtem a kis anyagra. Még soha nem cigiztem, leszámítva azt az alkalmat, mikor Zayn szándékosan a torkomba fújta a füstöt. Mégsem lehet olyan rossz, mikor Ő is csinálja. Megrántottam vállam, és elvettem tőle a kis anyagot. Óvatosan fogtam mutató- és hüvelykujjam közé, talán kicsit esetlenül is, majd beleszívtam. Ismét éreztem, ahogy végigmarja a füst a torkom, de ezúttal nem kezdtem köhögni, nem fájdult meg a fejem. Tudatosan vettem rá magam, és be kell, valljam, nem is volt olyan vészes. Egész tűrhető, én azt hittem, ez egész bódító. Zayn elégedetten figyelte, majd előkapott egy másik szálat is. Ezt hagyta nálam, majd jelzett, hogy vegyem a számba, ahogy Ő tette a nem égő darabbal. Megtettem, és vártam, mi fog történni. Hozzám hajolt egészen, míg orrunk összeért, majd a csikk végét is összeérintette, és egyszerre szívtunk bele, így sikeresen megnyújtotta az én cigim az övét. Mosolyogva távolodott el, és elégedetten pöfékelt. Nálam maradt a szál, és mivel nem akartam megbántani azzal, hogy eldobom, így szívni kezdtem ráérősen. Egész tűrhető volt, megértettem, miért szoknak rá az emberek. Valahogy megnyugodtam tőle, bár nem mintha ideges lettem volna. Oldalra néztem, ahol a srácokat láttam meg. Louis ismét szorosan Harry-hez bújt oldalról, míg Liam szomorúan méregetett minket a járda széléről. Pontosan éreztem, hogy látták az iménti jelentünk a cigivel, és nem tetszett nekik. Mondani akartam valamit, odamenni, és magyarázkodni, mégsem engedte Zayn mellett kifejlődő egyéniségem. Harry összeszűkült szemekkel megrázta a fejét, amolyan lenéző módon, mintha csak azt akarta volna mondani; "szánalmas, hogy idáig süllyedt". A szívembe egy láthatatlan fájdalom nyilallt, mely minden egyes végtelennek tűnő pillanatban egyre mélyebbre hatolt, míg egymást néztük. De Louis súgott valamit párjának, mire az csak bólintott, és elindult hátrafele a járdán. Liam még pár pillanatig szomorú pillantásokkal illetett, majd követte a szerelmeseket. Hazafele mentek, tudtam, hisz annyiszor megtettem én is velük azt az utat. Leszegtem a fejem, rossz volt ezt látni. Vagy inkább az esett rosszul, hogy Ők végignézték, mit is teszek Zayn-nel. Talán ez nem helyes, talán nem is én vagyok. De ahogy a mellettem falnak dőlő srácra néztem, minden megváltozott elmémben. Vele akartam lenni, és nem érdekelt a srácok véleménye. Csupán irigyek, mivel én is megtaláltam a párom, és végre boldog vagyok. Mindig annyira akartam szeretni, mint most, nem vehetik el tőlem.

***

- Szóval arra gondoltam, hogy a hétvégén elmehetnénk valahova...mondjuk az aquaparkba. - magyarázta Zayn ismét a falnak dőlve egyik szünetben.

Kérdőn pillantottam felé, eddig még nem szerveztünk nagyon ilyen programokat, és bevallom, kedvem lett volna elmenni vele, de valahogy furcsa volt, hogy ezt pont Ő ajánlotta fel.

- Benne vagyok! Imádom az fürdőt. - mosolyogtam rá.

Én is a falnak dőltem mellette, és figyeltem, ahogy hanyag mozdulattal szájához emeli a cigit, majd beleszív. Vajon én is így festhetek. Próbáltam Őt leutánozni, de kétlem, hogy ennyire szexi lennék. Lehunytam a szemem, és a falnak vetettem a fejem, miközben kifújtam a füstöt. Így, hogy látásom megszűnt, felerősödött a többi érzékszervem. Hallottam a diákok nyüzsgését, ahogy beszélgetnek, és egy pillanatra Liam nevetése is megütötte a fülem, majd egyből utána Louis-é és Harry-é is. Szemem kipattant, és automatikusan asztalunk felé pillantottam. Hazz nevetve csípte meg párja hasát, gondolom, most is valami idiótaságot mondott Lou, mint általában. Bevallom, hiányoztak idióta viccei, a velük töltött idő, de valahogy nem éreztem azt, hogy baj lenne a mostani álláspontom. Aztán hirtelen Louis rám pillantott, és teljesen lefagyott látva, én is Őt nézem. Kicsit talán félve is bújt Harry-hez, de közben továbbra is nézett, nekem pedig eszem ágába sem volt megszakítani szemkontaktusunk. Már nem voltam az a félénk srác, mint másfél hónapja. Hamarosan Hazz is felém fordult, és Liam is csatlakozott. Láttam Li szemében a fájdalmat, ahogy végigmért, és tekintete megakadt kezemben az égő cigarettán. Halovány zavar ült ki arcomra ezt látva, nem értettem, mire irányul fájdalma. Ugyan mit érdekli Őt, mit csinálok? Harry érzelemmentes arccal megrázta a fejét, majd lenézett karjaiba bújó párjára.

- Semmi baj! Gyere! - mondta neki elég halkan ahhoz, hogy ne halljam meg, mégis le tudtam olvasni szájáról.

Louis felnézett párjára, mire Harry arca meglágyult, és átkarolva fordította vissza asztalukhoz, ahogy Liam is inkább rájuk figyelt, és szigorúan kerülte tekintetem.  Valamiért fájt ezt látnom. Louis valamiért aggódott vagy félt valamitől, aminek egész biztos hozzám is volt köze. Elidőztem rajtuk, egyáltalán nem zavartattam magam bámulásukban. Elgondolkoztam, valóban mennyit változtam a hetek alatt. Már egyáltalán nem voltam az a félénk srác, egészen rászoktam Zayn stílusára. De ez nem baj, igaz?

***

Tudtam, hogy késő van, de Anya még egészen biztosan nem alszik, így nyugodt szívvel jöttem be a kapun. Muszáj volt elhoznom egy képet, melyet a nappaliba felejtettem. A ballagásomon készült, és még Greg is rajta van. Sokat jelentett nekem, és egész eddig hiányoltam, és mindig úgy voltam vele; "majd holnap elhozom". És ez végre eljött. Mindezek ellenére mégsem mertem berontani, így halk léptekkel, szinte hangtalanul nyitottam ki az ajtót, majd belestem. A konyhában és a nappaliban is égett a villany, ahogy elnéztem a folyosóról. Levettem cipőm, és megindultam, de valami megakadályozott. Ismét meghallottam Anya kiabálását.

- Nem! Elegem van belőled! Szándékosan ki akarsz készíteni. - kiabált.

- Jaj, mélységesen sajnálom, hogy már nem tudsz önfeledten pletykálni a barátnőiddel a szépségszalonban. - felelte Apa cinikusan, és elég gúnyos hangsúlyt használt a "barátnő" szónál.

Megtorpantam az ajtóban, és bár nem szép dolog, hallgatóztam. Már az is megfordult a fejemben, hogy hangtalanul elmegyek, és nem mutatom, hogy tudok folytonos vitájukról, ahogy eddig sem, de valahogy érdekelt a folytatás. Zayn-nel teljesen más lettem, és hálás voltam érte, mert egyértelműen érezhető volt, hogy már nem hatott meg annyira szüleim veszekedése. Ők nem tudják, hogy férfi párom van, nem mondtam el nekik. Ismerik Zayn-t, de mint csak haveromat. Pedig hamarosan kénytelen leszek elmondani nekik.

- Ne gúnyolódj! Tudom, hogy megcsalsz a hátam mögött! - akadt ki mérgesen Anya.

Felhúztam szemöldököm. Valóban megcsalná Apa Őt?! Ezt eddig nem tudtam, soha nem vágták egymás fejéhez, pedig már igen sok minden elhangzott, de még soha nem kérdőjelezték meg a másik hűségét.

- Dehogy csallak meg! Azért van gerincem, még ha minden áldott nap belém is kötsz valami apróság miatt. Úgy csinálsz, mintha már nem is szeretnél. - felelte halkabban Apa.

Bevallom, én azt hittem, már egyikük sem szereti a másikat, de akkor ott megértettem, hogy Apa nagyon is szerette még Anyát. Úgy éreztem, eddig hazugságban éltem, eddig ezzel sem dobálóztak még.

- Nem erről van szó, Te is nagyon jól tudod! Elkergetted mindkét gyermekünk! - akadt ki ismét Anya, mintha az iménti mondat el sem hangzott volna Apa szájából. Pedig elhangzott, és ott lebegett köztük fájdalommal megtöltve a szobát, de még a folyosót is, ahol én álltam.

- Ne fogd ezt rám, Te... - akart belekezdeni Apa látva, hogy semmi esélye sincs Anya ellen, ismét csak kötözködik, de én ezt nem hallgattam tovább.

Beléptem a nappaliba, bár a régi Niall pillanatok alatt kiszaladt volna a házból, de már nem tehettem ezt. Nem érdekelt, ha engem is belevonnak, de tudniuk kellett, hogy nem egyikük hibája, ketten keserítették meg az életem másfél évig. Mindketten lepetten fordultak felém, szemükbe fájdalom telepedett, mikor rájöttek ittlétem jelentőségére.

- Niall... - akart belekezdeni Anya, de egyszerűen leintettem, bár a saját Anyám lenne.

- Nem! Elegem van abból, hogy ezt csináljátok. Egymást okoljátok, és engem és Greg-et is belevonjátok ebbe az egészbe, de minket nem kérdeznétek meg az egész felől. Másfél éve ezt hallgattam az ágyban fekve, fejemre húzott takaróval. Mégis mit hittetek, hogy nem hallom?! Ugyan már! Tudjátok mit? Greg-nek ehhez semmi köze, akkor még nem veszekedtetek, de én tényleg miattatok költöztem el olyan sietősen. Nem Anya miatt, és nem Apa miatt. Mindkettőtök volt az oka. Oltári baromságokat vágtok egymás fejéhez semmiségekért, ahelyett, hogy megölelnétek egymást, és mondjuk képesek lennétek őszintén szeretni. - korholtam Őket mérgesen, majd felkaptam a képet, amiért jöttem. - Én ezt a családom akarom visszakapni, az új elég szar. - csóváltam meg a fejem, és mérgesen kirohantam.

- Niall... - szóltak utánam majdhogynem egyszerre.

Nem érdekelt, mit akarnak mondani, nem érdekelt a magyarázatuk vagy netán kioktatásuk. Végre szembesítette Őket valaki azzal, amivé váltak, és talán most minden megváltozik. Úgy éreztem, innen már minden rajtuk áll vagy bukik. Egy hajszálon táncol az egész kapcsolatuk, és most fog eldőlni, hogy a vége válás lesz, vagy sikerül visszatalálniuk régi önmagukhoz.