Sziasztok!
Tudom, én sem nagyon szeretek időhúzós részeket írni, de
néha muszáj, ugyanis ennek a végén fontos dolgok történnek, és majd a
büntetésnek is szerepe lesz később. Ez a majdnem csók segít ráébreszteni
valamire Louis-t és Zayn-t, így szegény Harry-nek nem éppen lesz nyugodt estje.
Hahaha, majd meglátjátok.
Jó olvasást, várom a véleményetek.
xoxo
Zsoo
Jó kedvvel keltünk fel másnap reggel, széles vigyor égett
arcunkon, ami nem is csoda tekintve, mennyire király esténk volt. És vár ránk a
szombat, alig várom! Aztán pofon vágott a felismerés, miszerint péntek van, és
holnap lesz életünk egyik legjobb éjszakája. Vágyakozva néztem a dolgok elébe,
azon agyaltam, vajon milyen egy igazi szórakozóhely itt. Minden vágyam volt
végre megismerni, így aztán széles mosollyal mentem be a fürdőszobába, és
beálltam a csaphoz Zayn mellé készülve a fogmosásra. A poharában lévő
fogkeféhez nyúltam, de tudtam, többé ez a poén nem válik be, azonban meglepődve
tapasztaltam, hogy a kis tárgyon ezúttal nem díszeleg a nevem. Elnevettem
magam, mire kérdő nézett rám. Alig tudtam egy szót kinyögni, Ő is biztosan el
van varázsolva a tegnaptól, ha bedőlt ismét ennek a poénnak. Pillanatnyi
beszédképességem híján felmutattam a kezemben tartott fogkefét, mire Ő kihúzta
szájában lévő, és megnézte nyelnének hátsó részét. Valóban ott díszelgett
nevem, bevette.
- Ezt nem hiszem el! - nevette el magát Ő is, majd
megrántva vállát visszatette szájába az én fogkefém, és folytatta a fogmosást.
Én csupán nevettem, majd forró vízzel leforrázva az övét én is elkezdtem fogat mosni.
Ismét elindultunk a főépület felé a kolitól, így
meghallottuk percre pontosan, a napirend szerint Mrs. Faihling kiabálását.
- Képtelen vagyok felfogni, hogyan nem képesek normálisan
hordani az egyenruhájukat Uraim. Talán majd egy hét büntetés megteszi.
Mostantól minden délután egy héten át 4-től várják magukat a büntető szobán. -
mosolygott elégedetten, mire csupán megrántottuk a vállunk, és mentünk tovább
ugyanolyan hanyag öltözetben a suli fele. Nem hatott meg igazán jelen
pillanatban egyikünket sem. A büntetés az egyetlen olyan dolog, amit soha nem
lógtunk el, hisz ott csupán csendben kell lenni, szóval ledőltünk mindig a
padra és csupán aludtunk. Ez igazán nem nagy dolog, este attól függetlenül
ugyanúgy kilógunk, és az öltözködési szokásainkon sem változtat, de ha ez
megnyugtatja a Kaméleon lelkét, ám legyen.
*Harry*
Tudtam, hogy a srácok mentek valahova tegnap, ami másnap
meg is látszott rajtuk. Valahányszor láttam Őket a suliban nevettek, és
próbálták visszafogni izgatottságukat, mely nem tudom, mire irányult.
Irigykedtem rájuk, talán sikerült volna kiszökniük? Az edzés előtt, az
öltözőben is feltűnően jó kedvükben voltak, amitől az egész csapat nevetésre
kényszerült. Bolondoztak együtt, de rengeteget, még soha nem láttam ilyennek
Őket.
- Mi van veletek? - kérdeztem óvatosan, mikor Zayn
megállt mellettem a szekrénye mellett, és végre óhajtott elkezdeni átöltözni.
- Semmi-semmi. - nevetett rám, majd hátrafordult.
Egy mindent-tudó pillantást váltottak Louis-val, aminek
nem értettem okát, mégis tudtam, nagyon jelentőséggel bír. Megvártam, míg a
csapat többi tagja elszállingózik, így a mi szekrénysorunknál, már senki nem
volt. Ezt tartottam a legjobb időpontnak rákérdezni.
- Oké, mi van veletek? Láttalak titeket tegnap este az
ablakból. Mibe keveredtetek? Ugye nincs baj? - kérdeztem óvatosan.
Ismertem már Őket eléggé ahhoz, hogy tudjam valami bajt
okoztak. Nem most fordult volna elő először a "világtörténelemben",
hogy amikor viszonylag vidámak, akkor hirtelen megszólal a hangosbemondó, és
azt parancsolja az igazgató, hogy aki leeresztette kocsijának kerekét, kékre
festette a szürke iskola ajtót, vagy éppen belenyírta fűnyíróval a focipálya
füvébe; "Freedom", jelentkezzen azonnali hatállyal nála. Tudtam, hogy
Ők voltak azok ketten, voltak hatalmas dobásaik, az egész iskola tudta, mégsem
dobta fel Őket senki, hisz mindenki egyet értett lázadásukkal.
- Semmit, komolyan. - vágta rá egyből Zayn, és huncut
vigyorral Lou-ra nézett.
Én csupán megcsóváltam a fejem, nem akartam tovább
faggatózni, arra jutottam, hogy úgyis lebuknak, és akkor majd megtudom. De
féltem, hogy nagy bajba kerültek, olyanba, amiért el is tanácsolhatják őket.
Nem tudtam, milyenek a szüleik, de saját Apámból kiindulva, nem akartam, hogy
hatalmas szidást kapjanak otthon. Ennek ellenére csendbe maradtam, és inkább
fejcsóválva mentem ki a pályára bemelegíteni.
Ma úgy döntött az edző, hogy a múltkori lazulásunk miatt
keményen meghajt minket. Teljesen kifáradtam, alig vártam, hogy végre bedőljek
az ágyba, és nem érdekelt, hogy még csak 3 óra, aludni akartam, semmi egyebet.
Pénteken lenne egyedül 1-ig órám, akkor is van még utána egy 2 órás edzésem, de
nem baj, legalább a focit szeretem. Bementem az ajtón, de ott Liam és Niall
szomorú arccal fogadott.
- Mi történet? - kérdeztem döbbenten rájuk nézve, mire
Liam elhúzta a száját, Niall viszont csak felnevetett.
- Bevágtam az ajtót magam mögött. - nevette el magát a
szöszi, mire teljesen értetlen ábrázattal meredtem rá.
- Bevágta az ajtót, és azért az egész szoba egy hét
büntetést kapott. Szóval egy óra múlva a büntető szobában a helyünk. - csóválta
meg a fejét Liam kiegészítve Niall mondatát.
Kikerekedett szemekkel néztem a szöszire, aki csupán
ártatlan vigyorral felhúzta vállát jelezve, Ő semmiről sem tehet. Én csupán
megcsóválta a fejem, majd nevetve levágtam magam az ágyra. Nem érdekelt a
büntetés, amúgy sincs ott felügyelő tanár, ha szerencsénk van, szóval tudunk
beszélgetni meg egyéb. Általában a felügyelő tanár elmegy, és intézi a dolgát,
nagyon ritkán marad csak bent velünk....legalábbis ezt tapasztaltam, ugyanis
még csak kétszer voltam egy-egy hétig büntetésben, ami nem sok valljuk be.
Alig volt időm valamire, így aztán 4-kor morcos arccal
indultunk meg a büntető felé. Liam természetesen hozta a könyveit, Ő tanulni
akart itt is. Megcsóváltam a fejem, miközben leültünk. Bent volt a tanár, soha
nem szerettem Mr. O'Burn-t, de most kivételesen nem tűnt olyan erőszakosnak,
mint eddig. Halovány mosollyal mérte végig a tanuló Liam-et, azt hiszem,
szerette, ha valaki szorgalmas, és nem csupán alszik büntetés alatt.
Ismét nyílt az ajtó, így mindannyian oda néztünk. Zayn és
Louis jött be rajta, majd leültek azon padok közül a leghátsóba, melyek eddig
üresek voltak. Mr. O'Burn csupán megforgatta a szemét, majd felállt, és kiment.
Ebből tudtam, hogy több embert nem várunk. Szerencsénkre magunkra maradtunk,
nem óhajtott velünk foglalkozni, de sajnos idő előtt sem mehettünk el, ugyanis
szúrópróbaszerű ellenőrzésre vissza szokott jönni, és ha nem talál itt minket,
mehetünk az igazgatóhoz.
- Miért kerültetek ide? - kérdezte Zayn, miközben lábát
feltette a pad tetejére, és kényelmesen elhelyezkedett.
- Bevágtam az ajtót. - rántotta meg a vállát Niall
morcosan.
- Úristen, csoda, hogy nem kaptál életfogytiglanit. -
nevette el magát Louis, mihez mindannyian csatlakoztunk.
- És Ti? - kérdeztem rájuk mosolyogva, mire Louis szeme
megcsillant, amint végigmért gödröcskéimen.
- Nem tűrtük be az ingünk. - rántotta meg a vállát Zayn.
Niall viccesen elkezdett "Ó"-zni, ami arra
vonatkozott, hogy tehettek ekkora szabálysértést, mire mindannyian elkezdtünk
nevetni, csupán Liam nem. Ő továbbra is csak olvasta a könyvét, és közben
jegyzetelt pár sort. Nem értettem, miért nem nyit Louis és Zayn felé jobban, de
nem szóltam semmit, hisz Ő teljesen máshogy fogta fel ezt a helyet, mint mi
kezeltük.
- Csinálhatnánk valamit, ha már itt vagyunk. - jegyeztem
meg megrántva a vállam.
- Üvegezzünk! - nevetett fel Louis, mire szemöldök
felhúzva mértem végig Őt.
- És mégis mivel? - nézett rá szemrehányón Zayn.
Látva kis játékuk felnevettem, majd figyeltem, amint Lou
elgondolkozik, és szétnéz a szobában. Üres üdítősüveget ugyan nem találtunk, de
az egyik polcon egy palack díszelgett benne egy hajóval. Louis felnevetett,
majd lekapta a kis tárgyat. Nekem személy szerint nem igazán tetszett, hogy egy
dísszel játszunk, de úgysem törjük össze, nem igaz?!
Indult a játék, Louis pörgetett, hisz az Ő ötlete volt ez
az egész. Éreztem, hogy ezt még meg fogom bánni, de akkor nem érdekelt. Azonban
a keze megállt az üveg felett, és kérdőn Liam-re pillantott, aki nekünk háttal
tanult még mindig. Én is oda néztem, és óvatosan kezdtem méregetni. Én is meg
akartam szólalni, de Niall megelőzött.
- Li, nem játszol velünk? - kérdezte kedvesen, mire a
srác felénk nézett, és végigmérte a társaságot. Megrázta a fejét, amitől kérdőn
pillantottam rá.
- Miért, Liam! Gyere, jó móka lesz! - győzködtem én is.
- Jah, nehogy már tanulj! Lazulj kicsit! - csatlakozott
Zayn is.
Liam csak felsóhajtott, majd becsukta maga előtt a
könyvet. Nem értettem szótlanságának okát, nem volt ilyen. Miért feszélyezte
Zayn és Louis jelenléte? Mert valószínűleg ez volt a gond. Kifordította székét,
így hozzánk tudott ülni az asztalhoz. Mind az 5-en körbe ültünk az újonnan
szerzett üvegünket, melyben a kis hajó talán érezte, hogy most Ő lesz
tengeribeteg a sok forgástól.
Louis végre pörgetett, szívem hevesebben vert, nem
akartam sorra kerülni. Niall lett az első áldozat, aki kis gondolkodás után azt
a feladatot kapta, hogy nyalja meg a földet egyszer. Mondhatom, elég gusztusos,
de kénytelen volt megtenni.
- Sós! - jegyezte meg miután végzett, belőlünk pedig
kitört a nevetés.
Niall pörgetett, a kérdések pedig egyre inkább fokozódtak
csakúgy, mint a feladatok. A végén már ki sem láttam a könnyeimtől a sok
nevetés közben, mindannyiunknak nagyon jó humora volt, az az egyetlen
szerencsém a büntetés alatt. Még Liam is nevetett, és egyre jobban feloldódott,
de láttam, sokszor néz az ajtóra, félt, hogy esetlen lebukunk.
Aztán eljött a játék legrosszabb pillanata, de egyben a
legjobb is. Niall engem pörgetett, én pedig meg akartam mutatni neki, hogy
bátor vagyok, így a merést választottam. Kicsit elgondolkozott, majd széles
vigyorral a játék hevében benyögte:
- Csókold meg Zayn-t!
Lepetten kerekedett ki a szemem, de nem csak nekem, hanem
Louis-nak is, amit személy szerint nem igazán értettem. Niall és Zayn szélesen
elvigyorodott, míg Liam óvatosan méregetett engem. Kicsit megremegtem. Talán
Niall csak segíteni akart nekem, de ezzel csak ront a helyzeten. Nem akarom,
hogy az első csókom így csattanjon el. Ennek ellenére közelebb helyezkedtem
Zayn-hez, és hajolni kezdtem felé. Figyeltem féloldalas vigyorát, amitől a
szívem megdobbant, majd oldalra pillantva kiszúrtam Louis ideges, fájdalmas
tekintetét. Zavartan emeltem fel a szemöldököm ismét Zayn-re nézve, aki
csillogó szemekkel várta csókom.
A fejemben egy kis hang örült, hogy végre meglehet életem
első csókja, míg egy másik kiabált, hogy ez nem helyes, hagyjam abba most
azonnal. Én pedig az utóbbira hallgatva idegesen szívtam magamba a levegőt,
miközben oldalra hajoltam, és csupán egy puszit nyomtam szája sarkába.
Lepetten nézett rám, mikor eltávolodtam, míg én fülig
pirultam. Mi a fene folyik körülöttem? Az egyik legjobb barátom kerítő szerepbe
bújt, és a csapattársam várja, hogy megcsókoljam, míg a másik látszólag
féltékenyen méregeti mozdulatom. Most Louis vagy engem akar, vagy Zayn-t, míg a
fekete látszólag vágyott csókomra, azonban nem kapta meg. Nem voltam képes
ilyen jelentéktelen módon elveszteni az első csókom. Azt akartam, hogy
különleges legyen, nem pedig ilyen olcsó trükk.
Lépteket hallottam az ajtó elől, ahogy mindenki, mivel
odakaptuk fejünket. Gyorsan ültünk vissza a helyünkre, míg Zayn a padjába
rejtette a palackot, majd lefeküdt a pad tetejére, mintha aludna. Éppen időben
kerültünk a helyünkre, ugyanis ekkor benyitott Mr. O'Burn. Összehúzott
szemöldökkel nézett végig rajtunk, majd intett, hogy menjünk. Sietősen
pattantam fel, ahogy mind, és gyorsan távoztunk, egy perccel sem akartunk több
időt itt tölteni, de holnap is kénytelenek leszünk. Egyszerűen csak nem akartam
erről beszélni soha többé. Csak el akarom felejteni, ami történet...vagyis
majdnem történt.
Jaj ez nagyon jó! Örülök, hogy nem Zayn-nel vesztette el Harry a ,,szájszüzességét''
VálaszTörlésHahaha, erre még lehet lehetősége :)
TörlésJajj milyen kis cukik már xd mindenesetre én végig vigyorogtam az egészet :D
VálaszTörlésEzt örömmel hallom, örülök, hogy tetszett :)
TörlésUuuuuristen!!!
VálaszTörlésWaaaaaa! Allati joooo! Hm... Louis, Louis, Louis... Hat, nem nagyon tudod leplezni az erzelmeidet. De mondjuk ez engem eggggggggyaltalan nem zavar. ;D
Imadommmm! Nagyon jooo! Olyan jol irsz. Olyan hihetetlen, hogy valaki ennyire jol irjon. Nem hiszem el. Nagyon szeretlek! :')
Varom a kovit! :3
Pusziiii!! xXx
Reni
Hahaha, kénytelen vagyok kavarni, így ki kell hogy mutassa érzelmeit. Köszönöm szépen, annyira jól esik ez a sok dicséret, nagyon hálás vagyok :)
Törlésjuj. juj. juj. juj. juj. juj. Larryt szimatolok :3 jó abbahagyom a fangirlinges dolgaim.xd nagyon jó rész.:D bírom ezt a kis sorozatot.:D
VálaszTörlésKöszönöm szépen, boldog vagyok, hogy tetszett, úgy látom, Te a Larry tábort erősíted a történettel kapcsolatban :D
TörlésÉn is a Larry táborba tartozom. És a szurkoló csapat kapitánya vagyok. Hajráááá LARRY!! Yeeeeey! :3 *pom-pom lány szurkolás*
TörlésHahaha, ennyire szeretnétek Larry-t?! Remélem, nem okozok csalódást :)
Törlés