Sziasztok!
Íme a rész, de most nem ezzel kapcsolatban szeretnélek
titeket első sorban tájékoztatni. Az a helyzet, hogy én és a családom, valamint
a család közeli barátai elutazunk holnap délután. Elméletileg lesz wifi ott,
ahova megyünk, és telefonomon is lesz még net. Úgy volt, hogy síelni/én
snowboard-ot tanulni megyünk Szlovéniába/Szlovákiába/Ausztriába, de sehol
nincsen hó, szóval csak szimplán kirándulni megyünk a Mátrába egy meseszép kis
helyre. Sajnos még ott is haladnom kell a tételek kidolgozásával, ennek
ellenére biztosan jelentkezem, One-Shot-tal...remélem. Szóval ne aggódjatok,
ehhez pedig nagyon jó olvasást kívánok mindenkinek.
xoxo
Zsoo
Mély sóhaj csúszott ki ajkaim közül, miközben a plafonra
vetülő árnyékokat figyeltem. A Hold ismét ezüstre festette az ablak alakzatában
a plafont fejem fölött, de ezt a csillogást pár langyos szélben hajlongó fa ága
megtörte. Szokásomhoz híven, most is nehezen ment az elalvás. Ma is jól
mulattunk a srácokkal büntetésünk alatt, de ezúttal szerencsére nem álltunk
neki üvegezni. Szombat este volt, és míg más velem egykorú most éppen mulatozik
egy bárban, mi szenvedünk ezen a helyen.
Lehunytam a szemem, nem akartam ilyeneken agyalni tovább,
csupán az álmok édes világába vágytam, ahol gondtalannak éreztem magam, semmi
sem tudott bosszantani. Ezúttal kivételesen hamar elaludtam, Niall egyenletes,
halk horkolása megnyugtatott.
Hirtelen egy erős kéz tapadt számra ezzel megnémítva, míg
két másik a matracon tartott, de nem túl erősen. Először fel sem fogtam, mit
történet, azt hittem, álmom része, de a testem észlelte, hogy ez külső beavatkozás,
így szemeim sebesen pattantak ki, és idegesen néztem a két fejre fölöttem.
Mindketten mosolyogtak, mintha csak egy Anya keltette volna fel szeretett
kisgyermekét, de én sajnáltam azt a gyermeket, ha így keltik. A szívem hevesen
dobogott, nem tudtam mire vélni ezt. Louis szája elé emelte mutató ujját
jelezve, hogy maradjak csendben, mire zavartan bólintottam, így Zayn elvette
kezét számról. Homlokráncolva néztem rájuk, miközben feltoltam magam ülésbe.
Tudtam, hogy sántikálnak valamiben már csütörtökön, de nem hittem, hogy engem
is be akarnak vonni. Ellenkezésemet figyelmen kívül hagyva kérdőn meredtem
rájuk, hisz tulajdonképpen betörtek a szobánkba, és engem akarnak.
- Öltözz, megyünk mókázni! - formálta a szavakat
hangtalanul, vigyorogva Zayn, mire zavartan húztam össze szemöldököm.
- Hova? - kérdeztem ugyan olyan nesztelenül, mint Ő.
- Élni! Nem fogod megbánni, ez biztos! - felelte Louis,
és kedvesen megfogta a kezem, így felhúzott állásba.
Niall és Liam felé lestem, akik éppen az igazak álmát
aludták, szőke barátom továbbra is hortyogott halkan, nyitott szájjal, amin
mindig jót mosolygok. Liam szokott módon a fal felé fordult, csendesen aludta
az igazak álmát. Visszanéztem két "elrablómra", akik mindketten
csillogó szemekkel mértek végig tetőtől-talpig. Lenéztem magamra, ekkor eszméltem
csupán, hogy egy pólón és alsón kívül nem takar más. Elpirultam, így elkapták
tekintetüket, bár őszintén nem értettem, miért voltam olyan érdekes.
- Bulizni fogunk, csinos legyél! - utasított hangtalanul
Zayn, mire bólintottam, és felkapva pár ruhát bementem velük a fürdőszobába.
Kicsit feszélyezett, hogy néznek, miközben öltözök, és
fogat mosok, de tettem, amit mondtak, és nem éreztem hibának. Úgy gondoltam,
végre én is élhetek, szórakozhatok kicsit, mint a korombeliek. Árgus szemekkel
figyelték mindketten mozdulataimat, én pedig vörösödve próbáltam annyira
elfordulni öltözködés közben, amennyire csak lehetett. Kínosan éreztem magam,
és nem értettem az okát fene nagy csodálatuknak hirtelenjében. Végül
beállítottam hajam is, majd feléjük fordultam, és szembe találtam magam
csillogó mosolyukkal, mellyel végigmértek. Elégedettek voltak a látvánnyal,
szóval késznek éreztem magam, így mikor kimentünk nesztelenül a fürdőből
felkaptam a mobilom és a pénztárcám, majd már mentünk is ki a szobánkból az
alvó Liam-et és Niall-t hátrahagyva, mely kicsit rosszul esett, de nem akartam
erőszakoskodni, örültem, hogy engem elrángattak. Kiértünk, Ők pedig vezettek,
merre, hogyan megy a járás a kamrák elől bujkálva. A sövény mögött végigfutva
megpillantottam ablakunkat, melyből csütörtökön figyeltem Őket. Haloványan
elmosolyodtam, és halkan megkérdeztem:
- Mit is akartok csinálni pontosan?
- Elmegyünk szórakozni! Király lesz! - mondta izgatottan
Zayn hátra pillantva, majd tovább settenkedtünk.
- Hogyhogy eljöttetek értem? - kérdeztem óvatosan.
Nagyon örültem neki, félreértés ne essék, alig vártam,
hogy végre éljek kicsit, de nem értettem, miért vagyok én olyan fontos, hogy
magukkal rángassanak, és megkockáztatva a lebukást bejöjjenek este a szobámba.
- Mindketten arra gondoltunk, hogy Te is kijöhetnél
velünk! Király srác vagy! - rántotta meg a vállát könnyeden Louis.
Szélesen elmosolyodtam, és kicsit talán el is pirultam
ettől a dicsérettől, pláne mert az Ő szájából jött, Zayn pedig hevesen
bólogatott megerősítésképpen. Besétáltunk az erdőbe, ahol még soha nem jártam,
de nem is nagyon hajtott a vágy főleg így, este, de velük más volt. Ők
megszokottan mozogtak, ismerték már a járást itt. Végül elékeztünk a falhoz,
mely elválasztott minket évek óta a külvilágtól. Magasodott előttünk, nagynak
tűnt, azonban Louis egyszerűnek tűnő mozdulatsorral a fán, majd a fal tetején
termett, és egy kötelet nyújtott le nekünk. Lepetten pislogtam rájuk, nem
hittem a saját szememnek. Soha nem hittem volna, hogy ennyire komolyan
gondolták ezt.
- T-ti már voltatok kint? - kérdeztem ledöbbenve, mire
elmosolyodtak mindketten.
- Csak csütörtökön. Pár srác vár ránk, és elmegyünk
bulizni. - magyarázta Louis a fal tetejéről, miközben Zayn felmászott hozzá a
kötélen.
- Na, Hazza? Jössz? - kérdezte Zayn immáron szintén a fal
tetején ülve. Egyik lába erről lógott le, míg a másik már a szabadságban volt,
ahogy Louis-nak is. Fél lábbal az életben, mondhatjuk. Kicsit mérlegeltem. Nem
akartam bajba kerülni, de vágytam kifele, szórakozni akartam. Aprót
bólintottam, majd megfogtam a kötél végét, és felmásztam a fal tetejére
hozzájuk. Mosolyogva figyelték tettem, majd Zayn átlendítette a kötelet a másik
oldalra, ahol lemásztunk kb. 3 méter magasból. Hirtelen vett körbe egyfajta
boldogság és izgalom, mely a szabadságra irányult. Teljesen elkábított, immáron
nem tudott érdekelni, ha lebukunk, vonzott magához ez az újdonság, mely sok
mindenkinek megadatik, de nekünk nem.
A srácok vezettek, én pedig ámulva figyeltem a házakat,
melyek olyan békésnek, barátságosnak tűntek. Aranyos volt ez a városka, nem is
értem, miért éppen mellette épült az a Büntetőtábor, melyet iskolának becéznek
nagyon finoman. Ők már ismerték a járást én pedig, mint a kiskutya mentem
utánuk a rosszba, mely olyan csábítónak tűnt, hogy mellette elhomályosult a
helyes út.
Úgy 10 perc után elértünk valószínűleg a főtérnek
nevezett helyet, ahol pár srác integetve sietett elénk, én pedig lepetten
néztem rájuk. Zayn és Louis egy este alatt ennyi barátot szereztek
volna...normális barátot?
- Zayn, Lou! - kiáltott fel egy srác, majd lepacsizott
velük, Ők pedig csak köszöntek.
- Helló, Harry vagyok! - mosolyogtam rá, és próbáltam
utánozni azt a mozdulatot, amit a srácok is csináltak előttem.
- Troy, csá. - nevetett, majd a többiek felé fordult. - Menjünk,
így is régen dekkolunk itt.
Közben én bemutatkoztam a többi srácnak, de nem igazán
tudtam megjegyezni a neveket. Mindig is rossz volt a memóriám ilyen
szempontból, a nevek soha nem voltak az erősségeim. Elindultunk egy irányba,
nem tudtam, hova megyünk, de mivel Zayn és Louis követték Őket, így gondoltam,
nem lesz gond.
- Haver, nem is mondtátok, hogy hárman jöttök. - nevetett
fel egy srác, a neve 'O' betűvel kezdődik, talán Oliver.
- Így alakult. - rántotta meg a vállát közömbösen Zayn,
mire mélyen magamba szívtam a levegőt. Gondoltam, hogy nem akarják elmondani
nekik, kik vagyunk.
- És amúgy honnan jöttetek ebbe a városba? - kérdezte
Troy felénk pillantva.
- Londonból. - feleltem halkan.
- Párizsból. - hadarta Zayn.
- Moszkvából. - rántotta meg a vállát Louis velünk egy
időben.
Nem csupán a helyi srácok, de még én és Zayn is kérdőn
pillantottunk Lou-ra zavart ránccal homlokunkon. Úgy éreztem magam, mint holmi
idióta szappanoperában, ahol mindenki mást mond egyszerre, és ezzel buknak majd
le. Elég abszurd, nem hittem a tv előtt ülve, hogy ilyen megtörténhet a
valóságban.
- Moszkvából? Tényleg, Lou? - kérdezte Zayn cinikusan,
miközben én elnevettem magam.
- Öhm...csak vicceltem, Londonból jöttem én is. -
rántotta meg a vállát nevetve, mire a srácok is csatlakoztak. Megkönnyebbülten
fújtam ki a levegőt.
- Zayn, akkor Te francia vagy? Mondasz valamit franciául?
- kérdezte, ha jól emlékszem talán Freddy. Idegesen pillantottam Zayn-re, aki
látszólag eléggé ledöbbent, majd gondolom azt, amit a többiek hatásszünetnek
gondoltak, Ő kutatással töltötte agyában egy francai...vagy legalábbis annak
hangzó mondat után.
- Öhm...Voulez vous coucher avec moi? - motyogta
halkabban, mire a szemem lepetten kerekedett ki.
- És ez mit jelent? - kérdezte Troy.
- Uh...A lány fekszik az ágyon. - rántotta meg a vállát
Zayn.
A vállam felfelé megrándult a kitörni készülő nevetéstől.
Tudok franciául kicsit, és ha ezzel nem csak én vagyok így egyedül, akkor
pillanatokon belül le fogunk bukni, de szerencsére ez egy kis városka, ahol
egyáltalán nem található meg a francai nyelv ezek szerint, szóval szerencsénk
van. A srácok csak mindent tudóan bólintottak, míg én észrevétlenül Zayn mellé
settenkedtem, és fülébe suttogtam:
- Ugye tudod, hogy azt kérdezted: Le akar feküdni velem?
- kuncogtam halkan, Ő pedig lepetten pillantott rám. Nem sokan tudják, hogy
tudok franciául, de a nagymamám Párizsban élt, és mivel gyakran jártam el
hozzá, így kicsit megy a nyelv, bár vele angolul beszéltünk.
- Komolyan? Basszus. - nevette el magát, amihez én is
csatlakoztam végre.
A többiek kicsit talán értetlenül is néztek ránk, de
akkor nem érdekelt, gondolom Ők is azt hitték, valami mókásat találtunk ketten,
így nem is kérdeztek rá szerencsére. Alig pár perc séta után megérkeztünk egy
buszmegállóba, ahol zavartan pillantottam körbe. Az váróterem üvegein
kivilágított a fény, bent hajléktalanok beszélgettek, legalábbis a ruhájuk
alapján annak tűntek. Kirázott a hideg, ha sokra viszem az életben, biztosan
segítek az embereken ilyen szempontból is. Tovább haladtunk, így egy most éppen
zárva lévő bevásárló központ mellett is elmentünk, mindezt alig 5 perc alatt
olyan közel volt egymáshoz. Közben persze folyamatosan beszélgettünk, bár én
nem nagyon folytam bele. Louis került mellém, nem is tudom, mikor, és kedvesen
mosolygott rám, próbált szóra bírni:
- Na, milyen az élet, Hazza? - kérdezte halkan,
izgatottan.
- Eddig...mókás, de érdekes. - feleltem intézve felé egy
mosolyt, mire csupán bólintott.
- Srácok! Az az a hely, ott? - hallottam meg Zayn
hangját, mire oda pillantottam.
Előttünk úgy 100 méterre egy szórakozóhely pihent, előtte
cigiző emberek ácsorogtak. Felkeltette a kis csapatunk a figyelmüket, ugyanis
minket figyeltek, és nagyon mosolyogtak. Troy intett, nem tudom pontosan, kinek
szólt, későn kaptam észbe. Az viszont biztos, hogy megérkeztünk. Bentről zene
hallatszódott ki, és mellé még kiabálás is, amin mosolyogtam. Nem dulakodó
kiabálás volt, sokkal inkább tűnt mókásnak, mintha valakik játszanának, de nem
tudtam, mit. Mellé még csattogások is társultak, ahogy jobban füleltem, de
kétség kívül a zene volt a domináló zaj. Odaértünk a cigizős csapathoz, akik
látszólag mind ismerték egymást, így addigra összeverődtek. Három fiúból és két
lányból állt, igazán szimpatikusnak tűntek mind.
- Srácok, sziasztok! - mosolygott az egyik fiú Troy-ra
főként, egyértelmű volt, hogy Ő a kis csapat feje.
- Richy, mi a pálya? - kérdezett vissza a srác, miközben
lepacsizott vele, majd mindkét lánynak egy-egy puszit adott. A többi srác is
így tett, mi pedig csak álltunk ott hárman, végül Zayn bemutatkozott, majd
Louis, így én is kénytelen voltam. Még soha nem találkoztam ennyi ismeretlen
arccal 30 perc leforgása alatt, mi lesz még bent?!
- Harry, igaz? Szia, Reachel vagyok. - jött mellém az
egyik lány, elég közel állt hozzám, így alig észrevehetően egy lépést
hátráltam, és úgy mosolyogtam vissza rá.
- Igen, szia. - feleltem nyugodtan.
- Honnan jöttél? Újak vagytok itt? Még soha nem láttalak
titeket a városban. - kérdezősködött tovább hatalmas szempilláit rebegtetve,
cigivel a kezében.
- Csak ideiglenesen vagyunk itt. - magyaráztam halkabban,
és Zayn valamint Louis felé pillantottam, akik mindketten engem figyeltek,
csupán máshonnan.
- Honnan jöttél? - kérdezte tovább.
- Londonból.
- Gyerünk, Hazza, megyünk be! - hallottam meg Louis
hangját, mire oda kaptam a fejem.
- Mennem kell, majd még összefutunk. - hadartam a lánynak
egy mosollyal felé, de már nem rá néztem.
- Ha rajtam múlik, biztosan. - kuncogott, miközben
elmentem mellette, így egy pillanatra zavartan pillantottam vissza rá.
Megráztam a fejem, hogy kicsit leplezzem döbbenetem, majd bementem Louis után
az ajtón. Ez a lány komolyan flörtölt velem? Hogy is hívták? Rose, Rita,
Rebecca? Reachel! Ez az, ez volt a neve! Furcsa, hogy bárki is flörtöl
velem...vagy talán eddig is történt ilyen, csak nem tűnt fel? Egy fiú iskolában
kizárt, butaság.
Bent kellemes meleg fogadott minket, a srácok azonnal egy
asztalhoz vezettek, ahol letettük kabátunkat, az értékeimet a zsebemben
hagytam, eleget hallottam a sok lopásról, bár nem tudtam, ez a kis városka
mennyire biztonságos. A bárpulthoz mentünk, és mindenki rendelt magának italt.
Én azt kértem, amit Zayn, gondoltam, Ő biztosan tudja, mit csinál. Lepetten
figyeltem az aprócska pohárkát, melynek alján csupán egy barnás folyadék
díszelgett, mégis érdekesnek tűnt. Még soha nem ittam alkoholt, nem akartam lerészegedni.
Lehúztuk, nekem pedig elég szépen végigmarta a torkom. Aprót köhintettem, de
nem akartam jobban kimutatni, így inkább visszafogtam magam, és tűrtem. Ezután
táncolni húztak engem, de nem tudtam, mit kéne csinálni, így zavartan
pillantottam Zayn-re. Mellettem állt, és figyelte Troy-t, aki egy lányhoz ment,
és lekapta azt. Zayn elnéző pillantást vetett rám, aminek őszintén nem igazán
értettem az okát, majd Ő is egy csajhoz ment, csinos fekete ruhában, és
csípőjét megragadva táncba hívta, amit a lány azonnal el is fogadott, amit nem
csodálok, hisz Zayn nagyon vonzó. Louis-ra néztem, aki megcsóválta a fejét, és
visszament a bárpulthoz. Zavartan pillantottam utána, nem akartam, hogy rosszul
érezze magát, aggódtam miatta.
Elindultam utána, de egy kéz elkapta a kezem. Lepetten
fordultam felé, és azt a lányt láttam meg, akivel kint beszélgettem. Megint
elfelejtettem a nevét...hogy is hívták? Reachel, ez az!
- Gyere, Harry, táncoljunk! - mosolygott rám kedvesen, és
átkarolva nyakam mozogni kezdett velem.
Csípőjére helyeztem kezem, és én is mozogni kezdtem,
tudtam, hogyan kell táncolni, rengeteget mókáztunk táncolással a szobában
Liam-mel és Niall-lel, és mivel Li-nek fantasztikus mozgása van, így minket is
megtanított táncolni. Élveztem ezt az egészet, ennek ellenére akaratlanul is
folyton Louis fele pillantottam, aki a pultnál ült, és hol beszélgetett egy-két
emberrel, hol figyelt engem vagy csak a tömegben valakit. Reachel a pulthoz
húzott, ahol meghívtam italra, majd még egyre, és szerintem még nagyon sokra,
ugyanis itt jött el az a pont, hogy az este kiesett.
A következő képem, már az, hogy a mosdó fölött hajolok,
miközben Louis idegesen guggolt mellettem, és fél kézzel izzadtságtól
homlokomhoz tapadt tincseimet simogatja lágyan hátra, míg a másikkal hátam
cirógatja gyengéden. Kellemes bizsergés futott végig gerincemen ettől, mikor
már csak támaszkodtam, végleg kiadtam gyomrom tartalmát. Idegesen pillantgatott
rám, arcom is kényeztette kis ideig gyengéd ujjaival, melyek között el tudtam
volna aludni, majd mikor éreztem, elvesztem az egyensúlyom, és oldalra dőlök,
felé, elkapott és átkarolva derekam, mellkasára húzott, miközben Ő is leült a
fülke falának döntve hátát. Hangosan szuszogtam mellkasának dőlve, Ő pedig
anyai gondoskodással (ha már eddig ez nem adatott meg) cirógatta arcom bőrét,
lágyan simította hátra kusza tincseimet.
- Harry, Lou! Itt vagytok? - hallottam meg egy ideges
kiabálást kintről.
Tudtam, hogy Zayn az, de nem volt erőm megmozdulni. Louis
kicsit talán fájdalmasan is felsóhajtott, majd felnyúlva, kinyitotta a
kilinccsel a fülke ajtaját. Nem mozdult tovább, hogy Zayn ebből is rájött, itt
vagyunk. Éreztem, amint megnyugszok, és józannak éreztem magam, hirtelen fázni
kezdtem Louis ölelő karjai ellenére. Azt hiszem, ez annak a jele volt, hogy az
alkohol hatása kezdett kiszökni szervezetemből.
- Te jó ég! Mi történt? - guggolt le mellénk aggódva.
- Harry túl sokat ivott. - simogatta továbbra is Lou
arcom lágyan, miközben gyengéd hangon felelt.
Hirtelen egy másik kezet is megéreztem, amint nyakam,
majd vállam és karom simogatja védelmezőn, és lassan felnéztem Zayn-re
megszokva a szédülést, de ez most elmúlt.
- Jól vagyok. - feleltem halkan.
Kínosnak éreztem, hogy ez velem történt meg, Reachel-lel
túl sokat ittam. Megfogadtam magamban, hogy ilyet többé nem teszek ismét,
pokoli érzés volt, amikor a torkom marta még gyomrom tartalma, számban
kellemetlen ízt éreztem. Felkeltem, és ki akartam menni a mosdóhoz, de a fülke
falának estem. Zavartan pillantottam hol Zayn-re, hol Louis-ra, akik mindketten
aggódva lesték mozdulataimat, egyből mozdultak felém, amint ismét elindultam.
Én innentől ismét kihagyott az emlékezetem, fogalmam sincs mit csináltam
rosszullétem előtt és után, de talán nem is akarom tudni, egészen biztosan, nem
lennék rá büszke.
Wooooow nagyon tetszett :D az elején a gif pedig... Grrr :DD kicsit sajnálom, hogy már csak ez az egy futó sztori van, de ezt imádom :)) már várom a jövő szerdát :* *K
VálaszTörlésUi: lenne egy kis kérésem, szóval lehet írok neked facen keresztül ;)
Örülök, hogy tetszik.Biztosan lesz még több futó történet is, de mostanában ahhoz nincsen tartós ihletem. Írj nyugodtan, nyitott vagyok sok mindenre :D
TörlésJujj*-* ez de jó. Hát Harry egy kicsit betépett xd mi lesz még ott huhú
VálaszTörlésMariann:)
Bizony, "kicsit"...és még sok ilyenre lesz példa. :D
TörlésMeglepiiii nálunk!!! :D imádom a blogod, ezért kötelességemnek éreztem, h küldjek neked egy díjat! :D imádlak! <3
VálaszTörléshttp://lirrybromancelove.blogspot.hu/2014/03/1-dij.html?m=1
Woah, nagyon szépen köszönöm. Amint nyugalmam lesz, kiteszem ígérem :)
TörlésElőször is had mondjam el,hogy a Mátra aljában lakok:) Ha van kedved látogass meg minket,Gyöngyöspatán:D Élőbe szeretnék veled beszélni arról,hogy hogy a jó Istenbe van ilyen fantáziád:)
VálaszTörlésMásodszor:Ez a rész is rohadtul tetszett.:) Valamiért van egy olyan érzésem,hogy történni fognak majd még ott dolgok:D
Hahaha megjegyeztem! Bár lehet csalódást okoznék, biztos vagyok benne, hogy nem olyan vagyok, amilyenre sokan számítotok. Örülök, hogy tetszett, biztosan történni fognak dolgok, de még milyenek...:D
TörlésJuuuuh! Na de Hazza!Eleredben eloszor iszol es maris holt reszeg leszel? Ejnye, ejnye!
VálaszTörlésJajj, de cuki, ahogy Zayn es Lou affodnak erte! Es milyen kedves dolog volt mar toluk, hogy magukkal vuttek Harry-t. :3
Imadom! Nagyon jooo! :3
Erezd jol magad kulfoldon! Remelem, gogy jol telnek majd a napjaid. :)
Puszi! xXx
Reni
Nos, általában ha az ember addig nem volt hozzá szokva kevesebb alkoholhoz, és hirtelen kiszabadul szórakozni, akkor pár pohár után (elég akár csak 3 is), máris holt részegen fetreng. Arról nem is beszélve, hogy az üres gyomor, esetleg valami iránti aggódás is sokat dob a latba. Az évek alatt megfigyeltem a srácokon hahaha.
TörlésKöszönöm szépen, igyekszem, és nagyon örülök, hogy tetszett :)
Nagyon tetsziik*---* Kipróbálnám milyen a te nagyszerû fantáziáddal élni :D
VálaszTörlésJó szórakozást a kiránduláshoz,érezzétek jól magatokat te és a családod is:)
U.i.:Remélem nem gond,hogy bejelöltelek facen:)
Ja és,ha még nem kapsz tôllem meg a díjjaimtól agybajt,akkor itt van mégegy --> http://whataboutlovenarryfanfiction.blogspot.hu/2014/03/9dijam.html?m=1
Ezt örömmel hallom, de azt hiszem, semmi egyedi nincs bennem, legalábbis nincs viszonyításom, hogyan látja más a világot. Én felettébb szórakoztatónak találom. Köszönjük szépen, és dehogyis baj, örülök, hogy bejelöltél, remélem, téged/jó embert jelöltem vissza hahaha. Köszönöm szépen a díjat, nagyon nagyon hálás vagyok érte, örülök, hogy mindig meglepsz. Amint lesz egy kis időm, kirakom :)
Törlésjuj juj juj JUJ :D
VálaszTörlésimádom ezt a sorozatot.
nagyon cuki volt ahogy a fiúk vigyáztak Harryre.*-* mint egy cicára.
ugye tudod, hogy te vagy a kedvenc bloggerem?:D
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett, így belegondolva tényleg, mint egy cica. :D Én? Komolyan? Nagyon köszönöm szépen, ez hihetetlen, nagyon jól esik. :)
Törlés