Oldalak

2014. március 19., szerda

6. fejezet. - School for boys.



Szép jó napot/estét/reggelt! (Attól függ, ki mikor olvassa el)
Szóval, meghoztam nektek szerda lévén a következő részt az egyedüli futótörténetből. Kaptam pár kérdést az elérhetőségeim alatt, hogy vajon lesz-e még ilyen sztori. Megnyugtatok mindenkit, egészen biztosan lesz, de egyenlőre nincs olyan ihletem, amivel érdemes lenne belevágni, és sokáig kitartana. Sajnálom, majd ha jön a sztori, akkor úgyis látjátok a blogon. Tudom, megemlítettem már, hogy még hétfőn megírtam egy kisregényt, de sajnos még nem igazán volt időm átolvasni és ellenőrizni, szóval holnap várható...jobbik esetben még ma. A címe Twist of fate lesz, vagyis A sors fintora.
Ehhez pedig nagyon jó olvasást kívánok nektek, remélem tetszik a rész, bár kicsit talán eseménytelen lehet.
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo



Kómásan keltem vasárnap reggel, nem másra, mint Niall kiabálására. Hirtelen el is felejtettem, hol vagyok, zavartan pillantottam körbe, mikor sikeresen kinyitottam szerintem megdagadt szemeimet. Semmire nem emlékeztem az előző estéből, csupán a Reachel-lel való táncra az elején, és utána a hányásomra. Azt sem tudom, hogy jutottam vissza a suliba.
- Harry, nyisd ki a csipás szemed, és told ide a segged! Tudom, hogy nálad van a sötétkék pólóm, hova tetted? - kiabált nekem Niall, mégis hallottam mosolyog.
Hunyorítottam, hogy rá tudjak nézni, csak reménykedtem benne, hogy nem szerzett tudomást a tegnap estémről. Nem akartam, hogy így tudják meg, el akarom rángatni magunkkal Őket is feltéve, ha Louis és Zayn is beleegyezik.
- Hmm... Mi a fasz? - kérdeztem dörmögve, és fejemre húztam a takarót.
A fejem sajgott, végtagjaimat túl súlyosnak éreztem, az ágyat pedig túl puhának, és ezek együttese elég volt ahhoz, hogy ne akarjak felkelni egész nap. Azonban szerintem a tőlem nem megszokott modorral felhívtam magamra a figyelmüket, így közeledő lépteket hallottam, majd egy kéz lerántotta rólam a takarót, így meztelen felsőtestem kivillant, amitől nem csupán Ők, de én is meglepődtem. Mióta alszom én póló nélkül? Még szerencse, hogy alsó volt rajtam. A fény hirtelen hatolt be elmémbe szememen keresztül, és szinte elvakított, miközben rájuk hunyorítottam, majd pár pislogás után kitisztult a kép. Zavartan pillantottak rám mind a ketten, mire kezem szemem elé kaptam. Mint a kisgyermekek, akik azt gondolják, ha Ők nem látják a világot, akkor a világ sem látja Őket. Bár ilyen egyszerű lenne!
- Mi a fene történt veled? - kérdezte ledöbbenve Liam.
Mélyen magamba szívtam a levegőt, majd ismét rájuk néztem, miközben kínosan oldalra pillantottam párszor. Feltoltam magam ülésbe, közben apró nyöszörgés hagyta el ajkaimat, hiszen olyan volt, mintha minden végtagomat súlyos kilók láncolnák az ágyhoz, melyeknek makacsul ellenszegülök. Dehogy akartam én ellenkezni, szívesebben aludtam volna még, de nem volt rá tovább lehetőségem.
- Keveset aludtam az este. - rántottam meg a vállam.
Azzal nyugtattam magam, hogy egyáltalán nem hazudtam, csupán nem mondtam el a teljes igazat, és ez nem minősül ugyanúgy bűnnek. De ezzel csupán áltattam magam, soha nem akartam hazudni nekik, hisz Ők voltak a legjobb barátaim, azonban ezt nem most akartam elmondani, azt gondolnák, hogy Ők nem fontosak nekem, és nem akartam elveszteni Őket emiatt.
Hallva magyarázkodásom megrántották vállukat, és visszamentek a szekrényhez. Niall-nek hirtelen már nem is volt olyan fontos a pólója, szerintem csak ürügy volt, hogy felkeltsen, nem bírta tovább nézni, hogy én még alszom. De én így szerettem bolond, ír fejét, ami mindig mosolyt csal arcomra, legyen bármilyen rossz kedvem.
- Mennyi az idő? - dörmögtem.
Reggeli, rekedtes hangom visszhangzott a szobában. Talpam letettem a padlóra, és leültem az ágy szélére, miközben hunyorítva végigmértem a szobán, mint aki azt sem tudja, hol van. Soha nem hittem, hogy egy olyan csodás dolgot, amit tegnap este éreztem, egy ilyen borzalom képes követni, mint a másnaposság. Valahogy többé nem volt kedvem inni, de tudtam, ha következőnek ismét kimennénk, ugyanúgy részeg lennék, csak talán most nem ennyire.
A szobában Niall sürgött forgott, szedegette össze a szokott dolgokat; telefon, a kedvenc lánca, óra...stb. Liam a fürdőből sétált ki éppen, még neki is elég fáradt feje volt, gondoltam; Ő is nemrégen kelt, talán Őt is hasonló ébresztésben részesítette közös barátunk. Megcsóváltam a fejem, és halk sóhajjal felálltam ügyelve, hogy semmit ne csináljak túl gyorsan, utáltam, mikor szédülés közben fekete pontos homályosítják el látásom.
- Mennyi az idő? - kérdeztem hajamba túrva, miközben a fürdő fele tartottam egy alapos rendbe szedésre.
- Fél óra és reggeli. - felelte egyszerűen Liam.
Ebből rájöttem, hogy 7:30 fele jár az idő. Arcot mostam bent, és ekkor tudatosult bennem, hogy mit is tettünk pontosan tegnap este a srácokkal. Kicsit megijedtem, de az adrenalin annál jobban nőtt a véremben, minél inkább felfogtam, hogy valóban éltem egy este erejéig. Azonban az nagyon érdekelt, mit csináltam, és remélem, semmi butaságot. Nem akartam egy lánnyal sem kikezdeni, nagyon reménykedtem benne, hogy nem vesztettem el első csókomat valami idióta ribanccal, akit nem is ismerek, és nem is emlékszem semmire az egészből. Nekem nagyon fontos volt, hogy az első csókom méltó személy lopja el, ahogy az első éjszakámat is, így nem akartam elsietni semmit sem, mint a korombeliek szokták. Megijedtem, hogy talán az alkohol hatására mindent megszegtem, amihez eddig tartottam magam, így sietősen végeztem el teendőimet a fürdőben, ilyen gyorsan talán még soha nem tusoltam le.
Magamra kapkodtam fekete nadrágom, és egy fehér inget, amely a szokott viselet volt iskolánkban, majd az ajtóból beszóltam a srácoknak:
- A reggelinél találkozunk, el kell intéznem valamit.
Választ sem várva távoztam, nagyon reméltem, hogy hamar megtalálom Zayn-t és Louis-t, minél előbb meg akartam tudni, mi is történt velem tegnap este pontosan. A koli-részen lévő padokon és szokott helyeken nem láttam Őket a pár diák között, így tovább indultam az iskola fele. Idegesen barangoltam be a lehetséges helyeket, melyeknél talán megtalálom Őket, de semmi. Nem is tudom, mit hittem, hogy tényleg sikerül rájuk bukkannom egy olyan hatalmas helyen, mint ez. Talán a másnaposság hatása. Sóhajtva indultam el az ebédlő fele, ahova belépve megláttam a tömérdek diákot, akik mind beszélgettek, zajongtak. A szokott asztalhoz mentem, ahol Liam és Niall fogadott mosolyogva, leültem velük szembe, és kelletlenül elfordítottam a fejem ételük felől. Egyáltalán nem volt most szükségem kajára, úgy éreztem, ha egy falatot is legyömöszölök hajszál méretű torkomon, akkor azonnal megindul gyomrom egész tartalma visszafele. Bár a srácok unszoltak, hogy egyek, kedvesen visszautasítottam, mire csupán megrántották vállukat. Ekkor pillantottam oldalra, és megláttam Zayn-t és Louis-t az egyik asztalnál. A szokott társaságukkal ültek, akik nagyban beszélgettek, és ismét láttam a két fiú arcán azt a felszabadult, elégedett vigyort, amit csütörtökön is. Louis tekintete elcsípte enyémet, és széles mosolyt villantott felém, olyan ragyogót, melyet talán még soha nem láttam arcán. Zayn ezt észlelve szintén rám pillantott, és szintén vigyor égett keskeny ajkain. Eldöntöttem, miközben elpillantottam, hogy ha vége a reggelinek, megkeresem Őket, és beszélek velük a tegnap történtekről. Talán Ők majd kitöltik az én hiányzó részeimet emlékeim között.
Így aztán tűkön ülve vártam a szabadulást, Liam és Niall beszélgettek, és néha engem is próbáltak belevonni. Ilyenkor feleltem egy igennel, majd párat még bólintottam, mikor jónak gondoltam csak, hogy érezzék; "figyelek". Végül elengedtek minket, így sietősen távoztam a srácoktól elnézést kérve. Szerintem furcsának találták viselkedésem, de majd kimagyarázom valahogy. Sietősen haladtam Zayn és Louis fele, akik még mindig a szokott társaságukkal sétáltak nyugodt tempóban. Végül megragadtam Zayn karját nevét kiejtve, mire kérdőn fordult felém. Amikor meglátta, hogy én vagyok az, szélesen elmosolyodott, és érdeklődve pillantott rám. Louis is megfordult, és ugyanolyan szeretetteljes kedves mosollyal méregetett, mint fekete barátunk.
- Beszélnünk kell! Sürgős! - hebegtem idiótán.
Egymásra pillantottak, majd határozottan bólintottak. Ezúttal Zayn ragadta meg az én karom, és húzni kezdett a koli irányába, majd beesve az Ő szobájukba kérdőn pillantottak rám. Csupán egyszer jártam még csak náluk, amikor Zayn véletlen az én nyitott öltözőszekrényembe tette a cuccát, így elhoztam neki, és visszaadtam. A szobájuk pont olyan volt, mint nekünk, csupán eggyel kevesebb ágyat fedeztem fel.
- Mi a helyzet, Hazz? - kérdezte mókásan Louis, látszólag nagyon jó kedve volt.
- Én csak...tudni akartam...öhm...Mi történt velem az este? - kérdeztem hebegve, miközben tarkóm vakartam.
- Nem emlékszel? - kuncogott Zayn, mire kínosan leszegtem a fejem, és megráztam, így göndör fürtjeim lomhán ugráltak kicsit.
- Hát... Iszogattál azzal a csajjal, aztán hirtelen eltűntél. Mikor visszajöttél, azzal dicsekedtél, milyen kurva jót szexeltetek (a Te szavaiddal élve) valami mosdóban, aztán kidobtad a taccsot a férfi vécében. - magyarázta tömören Louis, mire kérdőn kaptam fel a tekintetem. Azt hiszem egyértelmű volt a döbbenet és a csalódottság arcomon. Nem hittem volna, hogy ekkora baromságot tettem, valóban mindent megszegtem, melyet eddig képviseltem. Úgy éreztem, én sem vagyok különb, mint bármelyik pasi, erkölcstelen, mocskos disznónak láttam saját magam.  Hirtelen Zayn-ből kibukott a nevetés, mire kérdőn pillantottam rá. Szinte már sírt, annyira kacagott, majd Louis is csatlakozott hozzá, én pedig tehetetlenül álltam ott figyelve az eseményeket, mint az a bizonyos testrész a búcsúban.
- Hogy Te mekkora barom vagy, Lou! - nevetett Zayn az említettre mutogatva, majd ágyára zuhanva nevetett tovább hasát szorongatva. Louis csak kihúzta magát, de látszólag alig bírta visszafogni nevetését, miközben elnézőn szemembe nézett. Kezdett derengeni valami, de még nem mertem volna megkönnyebbülni.
- Bocs, Hazza! Nem bírtam ki! Vicceltem! De...de látnod kellett volna a képed. - nevetett rám Louis, mire a szemem üvegessé vált. Hirtelen fel sem fogtam a mondandója lényegét, de a szívemről már tonnás súlyok zuhantak alá, melyektől felszabadultnak éreztem magam, mint még soha máskor.
- Komolyan? Ezt nem hiszem el... - csóváltam meg a fejem, és hajamba túrtam egy apróbb mosollyal. Nem tudtam rá haragudni. Idő közben Zayn feltolta magát a könyökére, és abbahagyta a nevetést.
- Amúgy ha ez megnyugtat, semmit sem csináltál tegnap. Piáltál, táncoltál azzal a csajjal, kiütötted magad, hánytál a mosdóban, aztán hazarángattunk. - rántotta meg a vállát egyszerűen Zayn, mire megnyugodva fújtam ki a levegőt. Hatalmas kő esett le a szívemről, és immáron én is szélesen mosolyogtam.

*Louis*
Miután Harry kiment, én is elterültem a saját ágyamon, és lehunytam szemeimet. Semmi egyébre nem tudtam gondolni, csupán Rá! A tegnap este történtek még élénken éltek memóriámban. Emlékszem, mennyire rossz volt látnom, amint azzal a lánnyal olyan jól elvan, aztán az rámászott a már részeg Harry-re. Elhúztam onnan, mire kijelentette, hogy rosszul van. Épp időben értünk be a mosdóba, már hányt is. Sajnáltam, hogy ennyire rosszul lett, hogy így elvetette a sulykot. Az viszont mennyei érzés volt, hogy kis ideig karjaimban tarthattam, és cirógathattam tökéletes bőrét, lágy tincseit. Aztán jött Zayn, én pedig úgy éreztem, hogy vetélytársam akadt, de ezt nem mutattam. Ő is hasonlóan érezhet Harry iránt, mint én, de erre nem hittem, hogy sok esély van. Hisz mind hárman fiúk vagyunk, miért vonzódnánk egymáshoz? Még ha én és Zayn éreznénk is valamit, bármit, akármit, akkor sem biztos, hogy Harry képes lenne ezt viszonozni egyikünk felé. Azonban tegnap mégis gyönyörködhettem benne, mikor hazarángattuk, és egy darabig jött is a saját lábán, azonban amint beértünk szobájába, elengedte magát, és derekánál tartva húztuk be a fürdőszobába. Kis suttogás után arra jutottunk Zayn-nel, hogy levetkőztetjük, és befektetjük az ágyba, hogy szobatársainak ne tűnjön fel reggel semmi sem. Zayn tartott a hangosan szuszogó, még mindig csodaszép Harry-t, én pedig lassan kezdtem el kikapcsolni övét. Nagyot nyeltem, elképzeltem, hogy ezt már körülmények között teszem, ami eléggé beindított. Lassan, óvatosan húztam le róla nadrágját, mire bárgyún kuncogni kezdett. Zayn hezitálva ugyan, de végül szájára tapasztotta kezét, így ismét csak hangos szuszogása hallatszódott. Kis szenvedés után rávettük, hogy lépjen egyet előre, így kilépett a felesleges ruhadarabból, majd óvatosan megemelve először egyik, majd másik lábát is, levettem róla zokniját. Kérdőn néztem Zayn-re, nem tudtam, a pólója marad-e. Végül úgy döntöttünk, hogy annyira bűzlött az alkoholtól és a kevés dohánytól, mely a szórakozóhelyen tapadt rá, hogy inkább levesszük. Zayn pólója alá nyúlva megtámasztotta derekánál, én pedig óvatosan feltártam hasát mellkasáig. Ajkaim elnyíltak, miközben alig észrevehetően végigsimítottam tökéletes hasán, majd mellkasánál tovább toltam a pólóját, így nagy nehezen, de végül kibújt belőle. Zayn figyelte minden tettem, de főleg Harry testét, talán irigy volt, hogy én vetkőztethettem le, nem tudom, minden esetre én nagyon örültem ennek a helyzetnek. Végül egy majdhogynem meztelen, tökéletes Hazza-val tértünk vissza halkan a szobába kilépve a fürdőből, majd halkan befektettük az ágyba. Kicsit még gyönyörködtünk immáron békés, nyugodt arcában, majd behajtottuk ruháját szekrényébe, és távoztunk a csendes, sötét szobából. Az egész olyan varázslatos volt, minden alkohol ellenére is. Harry teljesen rabul ejtett, annyira gyönyörű volt, tökéletes minden szempontból. Talán csak annyi a gond, hogy esetleg ezt nem csupán én gondolom így...

14 megjegyzés:

  1. Úristen ez nagyon jó lett, már nagyon várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
  2. Jujjj naggyon tetszett :DD érzem hogy ez nagyon komplikált lesz, még ennél is jobban :D juhujj :* *K

    VálaszTörlés
  3. Hehe ez szerintem aranyos :D Louis Harryre gondol :3 hah na de ez bonyolult lesz

    Mariann:)

    VálaszTörlés
  4. Haha,nem megmondtam,hogy valami ilyesmi lesz?!:D Én tudtam,hogy Larry lesz benne valamilyen szinten,de Zayn sem marad fontosabb szerep nélkül.Egy jós vagyok:D
    Louis,Louis,Louis..a kis huncut.Fantáziálgat:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg jós vagy, de szerintem a terveimet ezzel a történettel, még Te sem tudod kitalálni, pedig már párszor ejtettem megjegyzést arra, hogy ugyan, mit lesz ebből. :D

      Törlés
  5. Ez nagyon jó lett! :D Louis a kis huncut! ;) Tetszik, hogy Zayn is és, Louis is oda van Harryért! :D A kis kaszanova, mindenkinek elveszi az eszét! XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik. Ki tudna ellenállni azoknak azoknak a göndör tincseknek és zöld szemeknek, mikor össze vannak zárva folyamatosan, kiszolgáltatottan?! :D

      Törlés
  6. Nagyon,nagyon,nagyon remélem,hogy nem Larrys lesz. Lehetne már végre valami egyedi,mint a Zialles sztorid. Remélem, hogy Zarrys lesz ez a történed,mert már marha unalmas, hogy mindenhol Larry van. Ez az én véleményem nem kell megölni miatta.

    Betti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűha, azt gondoltam, hogy kedvezek, hisz mindenki Larry-t akar, de úgy tűnik, van egy Zarry pártink is. Még én sem tudom, megmondom őszintén, hogy a tetőpont után, melyik félnek "adom" Harry-t. Sajnálom, ha esetleg kezd sok lenni ismét Larry-ből, de egyszerűen ebben érzem jól magam, nagyon szeretek róluk írni, és szerintem az megy a legjobban :)

      Törlés
  7. Juuuuuj, csata Harry sziveert! Vagyis lesz... Ez olyan cuki! :3
    Imadom! Olyan aranyos! Es milyen kurva aranyos lenne, ha mondjuk... nem is tudom... esetleg LARRY-s lenne. Szerintem ez egy remek otlet! Szerinted is? Igen? Na, akkor egy velemenyen vagyunk! ;)
    Puszii! xXx
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, szerintem is, de néha kell a változatosság, nem gondolod? Örülök, hogy tetszett. :D

      Törlés

Music Note 4