Oldalak

2014. április 23., szerda

11. fejezet - School for boys

Sziasztok!
Jó olvasást, ebben a részben kiderül, ki a titkos csók tulajdonosa. Bejön egy új szereplő, aki eddig még csak a háttérben húzódott meg, de fontosabb lesz, mint hinnétek.
Mellesleg egy kis KÖNYVAJÁNLÓ! Megkaptam a Touch-ot, és édes istenem! Mindenkinek el kéne olvasnia az Ethan és Carter után! Tegnap a mai vizsgákra kellett volna készülnöm, helyette 4-kor már végeztem, így olvastam. Már a háromnegyedénél vagyok, és komolyan ezzel álmodtam. Ahogy Kale az üveghez vágta a poharat Cross fejénél...woah nagyon menő volt. Cuki rosszfiú, jégkék szemekkel...ah. Nagyobb volt bennem az izgalom, hogy mi lesz Dez-zel, Kale-lel, Alex-el és Sue-val, mint a vizsgadrukk hahahaha.
A lényeg; jó olvasást, és ha kedvet kaptok a fent említett két könyvet mindenkinek javaslom!
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo
Ui.: Mellesleg mind a történelem, mind az angol vizsgám 5 lett 90-90%-kal. Yeah, high-five!


Az emberek mindig örülnek, mikor azon ritka napok egyike integet rájuk az ablakból, mikor Angliában süt a nap, azonban én ma a pokol legmélyebb bugyraiba kívántam a fényt. Egy sugár éppen az arcomat érte beszökve az ablakon, én pedig csukott szemeimen keresztül is érzékeltem ezt. Ettől ébredezni kezdtem, így rájöttem, mennyire fáj a fejem. A saját gondolataimat sem hallottam, annyira dobolt a fejemben egy gonosz kis manó azt várva, hogy végre kinyissam szemeimet. Megtettem, de a fájdalom nem csillapodott. Azonnal hunyorítani kezdtem az éles fénytől. Fejemre húzva a párnát kezdtem keresni a telefonom magam mellett az éjjeliszekrényen. Megtaláltam, így pár pillanat erejéig, míg megnézem az időt, kilestem párnám alól. 8 óra volt, ahogy elnéztem. Azonnal ledobtam fejemről a párnát, és idegesen pillantottam körbe a szobában. Már régen reggeliznem kéne a csapattal. Bár nincs megszabva az idő, csupán annyit mondtak; 8-9-ig van reggeli, azonban 10-kor már játszunk, és tele hassal nem biztos, hogy eredményes leszek.
Felkeltem, de azonnal megszédültem, így vissza is ültem az ágy szélére fekete pontokkal látószögem oldalán. A gólyának már nyoma sem volt, biztosan a csapattal van. Meg kéne kérdeznem, mi a neve... Gondolataim teljesen elkalandoztak, mikor a tegnap estéhez értem emlékeimben. Ismét igen szegényes volt emlékezetem, addig emlékszem a történtekre, hogy Toddy megitat velem valami rumot. Tovább minden homályos. Várjunk csak! Van itt egy emlék...egy illat, ajkak. Valakivel csókolóztam, de nem tudom, ki volt az. Talán Belle volt, akivel táncoltam. Annak ellenére, hogy az első csókom volt, és nem emlékszem rá, nem bántam. Valamiért biztonságban éreztem az illetőnél, pedig azt sem tudtam, ki az. Magam is meglepődtem ezen, hisz legutóbb teljesen beparáztam, de most valahogy nem tűnt butaságnak. Az illető nagyon jól csókolt ez tény, de elég irányító volt nő létére...
Összekaptam magam, és úgy döntöttem, nem fecsérlem az időt a srácokra, valószínűleg még alszanak, így egyből az ebédlő fele indultam meg. Odanyögtem egy jó reggeltet az ajtó mellett ülő csapatnak, akik közül páran széles vigyorral köszöntek vissza, és le is becéztek. Biztosan velük voltam tegnap este. Zavartan néztem rájuk, homlokom ráncba szalad, amúgy is fájt a fejem. Láttam pár ember szemében, hogy elkönyvelik magukban; K.O. a Doyle suli kapusa, ami nekik csak jól jön.
Ahogy haladtam a nekünk kijelölt asztalhoz, a csapat ismerős tagjai között fel véltem fedezni még Louis és Zayn fejét is, ami meglepett. Egy részt az, hogy már ébren vannak, másrészt pedig, hogy nem rontottak be a szobánkba, és vertek ki az ágyból. Morcos, elővigyázatos mozdulatokkal ültem le hozzájuk, mire mindketten kuncogni kezdtek.
- Mi van? - fordultam oda kicsit sem kedvesen, nem volt kedvem ehhez ilyen fejfájással.
- Nocsak, csak nem másnapos valaki?! - kérdezte incselkedve Zayn.
- Kapd be! - vágtam vissza morogva, majd belekortyoltam az előttem lévő teába.
- Tedd ki! - felelt rögtön, mire a korty megakadt, és lepettségemben visszafele kezdett jönni, kis híján leköptem a velem szemben ülő Zayn-t. Ők csupán nevetni kezdtek ezen, én is csatlakoztam, de visszafogottabban, még mindig fájt a fejem.
- Idióta! - nevettem, majd elkezdtem falatozni a kikészített hidegtálból.
Jól esett a reggeli, de nem bírtam sokat enni. A gyomromat kicsinek éreztem, mintha összeszűkült volna, nem akartam hányingert. Gondolkoztam rajta, hogy kérek egy fájdalomcsillapítót a konyhán, de inkább elvetettem az ötletet. Majd elmúlik, nemde?! Visszamentem a szobánkba, ahol már ott volt a gólya kapus, éppen a telefonját nyomkodta a saját ágyát. Rám nézett egy pillanatra, de amikor összeakadt tekintetünk, azonnal elkapta azt. A homlokom zavart ráncba szaladt, miközben bőröndömhöz mentem.
- Amúgy...bocsi, de elfelejtettem. Mi is a neved? - kérdeztem kicsit kínosan megvakarva a tarkóm, miközben a táskámban matattam.
- Öhm... - eléggé meglepődött először. - Vern...vagyis Dux . - válaszolta halkabban, mire nevetve néztem fel rá. 
- Biztos? Nem tűnt valami meggyőzőnek. - nevettem, mire Ő is szélesen elmosolyodott.
- Igen. Vern Duxler, de mindenki csak Dux-nak hív. - felelte kicsit félénken.
Illett hozzá ez a visszafogottság, szótlanság. Eddig soha nem figyeltem rá, mindig csak egy kis gólya volt a csapatban, de most úgy éreztem, gonoszság volt így bánni vele. Jó fej srácnak tűnt, kedves a mosolya.
- Én Harry vagyok. - feleltem mosolyogva.
- Tudom. - mondta azonnal, mire kérdőn pillantottam rá, homlokom ráncba szaladt, amitől kicsit elpirult. - Úgy értem...mindenki tudja. - javított össze-vissza pillantva, amit összezavart.
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem felállva, így könnyebben fel tudtam rá nézni a kétemeletes ágy tetejére.
- Én csak...semmi, csak...úgy értem, mindenki tudja, ki vagy, ahogy Zayn-t és Louis-t is tudják. Mármint... én nem...én csak... - hebegte össze-vissza, amitől szélesen elmosolyodtam, majd kibukott nevetésem, így zavartan pillantott rám, arca vörösbe fordult, amitől aranyosnak találtam.
- Nyugi, nem vallatáson vagy. Nem érdekel, ha tudják a nevem. - rántottam meg a vállam, mire haloványan elmosolyodott. - Mennünk kéne a pályára. - jegyeztem meg a telefonomra pillantva, mire bólintott, és lemászott az ágyról.
Előszedtem a kapus cuccom, ahogy Ő is, bár tudtuk mindketten, nem fogja használni, azonban majd idővel fejlődik. Hisz ha én lelépek, akkor Ő marad a csapatnak. Tulajdonképpen szinte az összes csapattag az én évfolyamomból való, csupán 3 10.-es van benne, meg Dux, aki gólya. Úgy tűnik, a mi korosztályunk a normális. Elindultunk egymás mellett az öltözőbe, de nem szóltunk egy szót sem. Kínos csendnek éreztem, ami köztünk volt akkor, de legalább már tudom a nevét, és jó is, ha kicsit jobban megismerem, hisz csak az én posztomat kapja majd meg. Mellesleg rendes srác.
A fejem már nem fájt annyira, miközben elkezdtem átöltözni a csapat többi tagjával köztük Zayn-nel és Lou-val is. Folyamatosan azon agyaltam, hogy ki lehet az a személy tegnapról, akinek sikerült megszereznie az első csókom. Az istenért nem ugrott be, pedig tudtam, fontos lenne. Élveztem, jól éreztem magam vele...bár még ha ki is derülne, valószínűleg egy helyi lány volt az, így kizárt, hogy legyen köztünk bármi is.
Mikor felmentünk a pályára bemelegíteni, a másik csapat már fent volt. A Leeds ellen játszottunk, amit én személy szerint inkább baráti meccsnek tekintettem. Meg is nyertük könnyű szerrel, nem akarok nagyképűnek tűnni, de nem voltak nagyon ügyesek. Jól mértek fel minket a szemlén, tényleg semmi esélyük nem volt. 4:0-ra nyertünk...
A délutáni meccs már kicsit más volt. Őszintén szólva pár arc ismerős volt a csapatból tegnapról, de nem tudtam volna megmondani, a nevüket, vagy mennyire lettem velük jóban. Azonban látszólag eléggé, ugyanis páran azonnal hozzám jöttek az ellenfél csapatból, és letámadtak minket Zayn-nel és Louis-val.
- Hazza, tegnap durván kiütötted magad. Jól vagy? - kérdezte az egyik srác, akiről fogalmam sem volt, hogy kicsoda.
- Megvagyok. - mosolyogtam rá féloldalasan, mire csupán kedvesen bólintott, majd vállba veregetett.
Nem mondhatnám, hogy repestem az örömtől, miszerint mindenki megtudta, tegnap milyen dicsőséges estém volt, de próbáltam nem törődni vele. Nem ismételhetem meg ma is, akkor holnap végképp zokni lennék. Azt sem tudom, mennyit aludtam, de biztosan nem sokat. Oldalt állva elkezdtem nyújtani, mire a mellettem lévő, néző lányok kuncogni kezdtek, és hallottam, amint összesúgnak, miszerint én vagyok az a cuki srác tegnapról. Még a nevem is tudták. Próbáltam leplezni széles vigyorom, de mivel nem nagyon ment, így inkább beálltam a kapuba.
A meccs kezdetén ismét átestünk a formaságokon, Louis szintén bediktálta a számunk és a nevünk, majd kezdődött a meccs. Az elején rögtön kaptam egy kapura lövést, de mivel a les miatt nem tudott előrébb jönni a játékos, elég messziről lőtte, így pedig könnyűszerrel megfoghattam. Oldalt pár szurkoló a nevem kiabálta, amit felettébb élveztem, hisz én is pasiból vagyok, és jól esik, mikor felkeltem a figyelmet. Ezután a csapatunk nem engedte hátra a labdát, így ismét volt egy kis pihenőm.
Az első félidő eredménye 3:1 természetesen a mi javunkra, a második félidőben viszont látszólag összekapta magát az ellenfél csapat, de ügyesen védekeztünk, nem hagyták hozzám jutni a labdát, aminek nagyon örültem. Azonban hirtelen cserélt az edzőjük, így egy magabiztos kiállású srác lépett a pályára. Azonnal megszerezték a vezetést, mintha csak ennyi bíztatás kellett volna a csapatuknak. Nem rétem, eddig miért nem állította be akkor...na, nem mintha bánnám.
Azonnal megszerezte a srác a labdát, és ügyesen cselezgetve, passzolgatva, hozzám jutott vele. Igyekeztem elé állni, felkészültem, egy rövid lövésre, gondoltam, nincs olyan ügyes, hogy ebből a szögből hosszút tudjon rúgni. Azonban megtette, én pedig ugrottam érte. Beleértem egyik kézzel, így annyira sikerült eltéríteni a labdát, hogy kapufa lett, attól pedig kipattant ismét hozzá. Újra lőni készült, de én a földön feküdtem, nem volt időm felkelni még. Hallottam az edző kiabálását oldalt, felnéztem a srácra, miközben igyekeztem felkelni. Elrúgta a labdát, de Louis megmentett. Éppen jókor ért oda, így a combjáról lepattant a srác erős labdája, végre kiért a pályáról. Megkönnyebbülve fújtam ki magam, oldalt éljenzés lett, míg a srác mérgesebben állt hátra eredeti posztjára.
Louis hozzám jött, és felhúzott a földről, majd hanyag módon megölelt, miután lepacsiztunk. Illata az orromba mászott, és nem szabadult onnan. Akkor hasított fejbe a felismerés, mikor hátra fordult még, és rám mosolygott féloldalasan. A lábaim megremegtek, amint fejbe vágtak az emlékek, melyeket eddig elhomályosított az alkohol.
Nem tudom, mi történt, de a hirtelen ért felismerés, miszerint egy pasival csókolóztam, személy szerint Louis-val...és élveztem is. A lábaim remegtek, nem voltak elegek súlyom megtartásához. A fejfájásom ismét felerősödött, őrjítő lett, miközben látásom fekete pontok lepték el. A kapufába kapaszkodtam, azonban kezem lecsúszott róla, mikor lábaim megrogytak, így térdre buktam. Nem láttam semmit sem, a fekete pontok már teljesen megvakítottak, a hangok egybe folytak, de kétség kívül a mellettem lévő lányoktól származott, akik kétségbeesetten kiabálták a nevem. Hallottam a sípszót, mely leállítja a meccset, majd lassan kezdtem végképp elveszteni eszméletem. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy Louis hozzám rohan, és elkap, így nem dőltem hátra, közben kiabált az edzőnek. A karjaiban feküdtem, ismét magamba szívtam az illatát, mely a tegnap estéről rémlett alkohollal keverve. Ez tette be az utolsó lökést, végképp elnyelt a sötétség. Miért éppen Ő? Ez az én formám. 

23 megjegyzés:

  1. Oh Igen Louis:3 Helyben vagyunk :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, igen, de talán az elkövetkezőkben az örömöd megrendül. Talán mégsem olyan jó, hogy Ő volt az...arra nem gondoltál, hogy ennek rossz vég-kifejlettje is létezik? :P

      Törlés
  2. Nemaaar!!!!
    Mar eppen megorultem, hogy "yeah, Lou volt az ezazzzzz!!" De aztan meglattam a valaszodat Mariann:)-nal, es teljesen elszontyolodtam... ajj... pedig olyan boldog napom volt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh Honey! Minden sztoriba kell dráma, a végén talán minden megváltozik, de ismétlem talán. Nem árulhatok el semmit, még az én fejemben is csak körvonalak vannak :)

      Törlés
  3. neee neneneneeee annyira örültem és fel volt dobva a napom amig el nem olvastam a kommented. neeeeeee nenenenene neeeeeeee:( félek, hogy összetöröd a Larryshipperszívemet:(((

    VálaszTörlés
  4. a vizsgához pedig gratula, ügyes vagy!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne aggódj, vigyázok a kicsit szívecskédre, bár még én magam sem tudom, hogyan zárok majd. Köszönöm szépen. :)

      Törlés
  5. Igen, Louis volt, ohh végem van! :D Aztán a kommented engem is elszomorított... Ne... :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedveskéim, attól, hogy egy kis morzsát elszórtam a következő részből, attól még nem biztos, hogy meggyilkoltam Larry-t, csupán kicsit drámázok, hisz ilyen a jó sztori, nemde?! ;)

      Törlés
  6. Nagyon elszomorodtam amikor kiderült, hogy Louis az. De annak örülök, hogy lehet nem lesz pozitív vége. Mindenestre egyre jobban érzem azt, hogy a Captureden kíbül nincs más amiért feltudnék ide jónni. Semmi újjal nem tudsz szolgálni állandóan csak Larry. És az a legszomorúbb, hogy a blogspot 99% ka Larryvel van tele. Unalmas...viszont még mindig jól írsz csak Larry a probléma. De tudom az én szavam nem számít...

    Ölel: Betti <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, nagyon sajnálom, hogy így gondolod, de ebben jól érzem magam, és különben is, ez egy ilyen jellegű blog. Gondolkoztam azon, hogy kipróbálom "noname" nevekkel, az nagyon vonz, de még nem szántam el magam. Majd egyszer!

      Törlés
  7. Bumm.Örvendés,majd szomorúság. Bár így jó egy történet,izgalmak,dráma..etc.
    Várom a következőt.:)

    VálaszTörlés
  8. Ohhh.. kis szemet! :PXd gonosz vagy.. bar mar megszokhattam volna xd itt abbahagyni a sztorit?! Bun! Xd:D
    Nem tudom hogy fogom kibirni mig nem hozod a kovit...remelem meglepeteskent hamarabb hozod ;) :D siesss!! *-*<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, talán kicsit gonoszkodtam, de remélem, megéri várni. Az csak egyszer fordult elő véletlenül elnéztem a napot. Sajnálom :D

      Törlés
  9. A rész... Istenem! Fantasztikus, de tényleg. Reméltem, hogy Louis lesz a 'csóklopó', és tádám, ő is lett. De ezek szerint mégsem olyan jó, hogy Loui volt az.:( Mindenesetre várom már a következő részt!:)
    És...Úristen! Ethan és Carter történetét én is olvastam, igaz, nem végig, de olvastam. Remélem egy könyvre gondoltunk. Xxklau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire tetszett :) Szerintem nincs másik ilyen, szóval biztosan egyre. Annyira király, olvasd el végig, komolyan! A legutolsó szeretkezés...érdekes (milyen perverz vagyok hahaha) :D

      Törlés
  10. én azt hittem Zayn volt, de így sem rossz ^^ De azért remélem hogy egy kis Zarry pillanattal is megajándékozol minket :$

    VálaszTörlés
  11. Omg...nemrég találtam a blogod és máris belezúgtam. És jeee végre Larry :))
    Hogy tudtad így abbahagyni ezt a részt? Most izgulhatok szerdáig...
    Nagyon jól írsz csak így tovább.
    Puszi:Dancsi

    VálaszTörlés
  12. Óóh...most nézem a kommentedet. :( Össze fogod törni a Larry shipper szívemet, ha Lou és Hazza összevesznek emiatt...könyörgöm,ne!!
    De azért nagyon várom a folytatást (nem szeretnélek befolyásolni,de happy Larry story legyen) :))
    Pussz:Dancsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv nálam, örülök, hogy rám találtál. Köszönöm szépen, nagyon boldog vagyok, hogy ennyire tetszik a blog. Nem bántom a Larry Shipper szíveket hahaha. Nem árulhatok el semmit sem. Jó szórakozást nálam! :)

      Törlés
  13. A jó szórakozás megvan (pláne ha Larry lesz) :))
    Puszi: Dancsi

    VálaszTörlés

Music Note 4