Oldalak

2014. május 7., szerda

13. fejezet. - School for boys.

Halihó!
Szerda van, és ez azt jelenti, hogy ismét bepillantást kaphattok a Doyle Fiúgimnázium pár tanulójának életébe. A verseny utolsó éjszakája, szurkoljatok a srácoknak.
Egészen más: Szombaton ismét várlak titeket egy Livestream erejéig 17:00-kor !! ITT !!. Oldalt kint van egy szavazás, hogy lássam, nagyjából hány emberre számíthatok, kérlek, töltsétek ki! Előre is köszönöm, és azt is, ha megtiszteltek a jelenlétetekkel.
Jó olvasást a részhez, remélem, élvezni fogjátok!
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo



*Zayn*
Zaklatott volt mindkét srác mellettem vacsora közben. Egymásra sem néztek, és ez nagyon idegesített. Nem tudtam, mi okozza a feszültséget köztük, de bevallom, kicsit örültem neki. Eddig úgy éreztem, Louis képes lenne közém és Harry közé állni, de most úgy tűnt, hogy szabad utat kaptam. Eldöntöttem, hogy talán kicsit aljas, mégis beszélni fogok Harry-vel, Lou háta mögött. Tudom, hogy a legjobb barátom, de Harry kurva jó pasi, és bevallom, többet akarok tőle, mint a csapattársa lenni. Szerelemben és háborúban pedig mindent szabad, nemde?
Azt hiszem, jelen pillanatban én voltam az összetartó kapocs köztük, és ezt ki is használtam. Reméltem, hogy az este folyamán lesz esélyem kettesben beszélni Harry-vel. A fiú pedig tudtán kívül, de remekül segített nekem.
- Megyünk ma este valahova? - kérdezte rám pillantva kérdőn.
- A doki szerint pihenned kéne. - szólalt meg aggodalmasan Lou, láttam a szemében a féltést.
Harry csupán megrántotta a vállát, majd kérdőn rám pillantott, közben édes mosolyt villantott. Imádtam, mikor gödröcskéi is megjelennek.
- Hát, állítólag ma ugyanott lesz egy kis összejövetel. Benne vagytok? - kérdeztem felváltva nézve a két srácra. Louis határozottan bólintott, így Harry-re néztem.
- Persze. De ma nem iszok! - nevette el magát, de láttam, amint egy jelentőségteljes pillantással illeti Louis-t. Egyre jobban érdekelt, mi ez az egész.
Így alakult, hogy 10-kor ismét az aulában találkoztunk pár sráccal, akiket már jól ismertünk tegnapról, és ismét elindultunk a szórakozóhely fele. Közben persze nevettünk, beszélgettünk. Ott ismét nagy volt a tömeg, de főként ismét a focisták tették ki a forgalmat. Kíváncsi lennék, hogy megy ez a hely, ha nincs verseny. Már szinte mindenkit ismertem, megjegyeztem a nevüket tegnapról. Harry nem ivott velünk köszöntőt sem, de ezt mindenki megértette. Én egyszer koccintottam közösen, Louis azonban jóval többször. Mintha szándékosan le akarná inni magát a sárga földig, és egy óra elteltével jó úton haladt felé. Befészkelte magát a bárpulthoz, és szépen lassan elkezdte önteni magába a piát.
- Srácok, egy kis foci? - kiabálta Robert a doveri csapatból.
Kérdőn fordultunk felé, én személy szerint éppen meg akartam nézni Lou állapotát. 
- Ezt mégis hogy gondoltad? - kérdezte zavartan Phil, a csapattársa.
- A terem még nyitva van. - rántotta meg a vállát.
Igaz, hogy nagypályán játszunk, és már mindenkiben volt alkohol, ennek ellenére szinte mind beleegyeztünk. Jól hangzott, imádtuk ezt a sportot, és este még soha nem játszottam. Harry izgatottan pattant fel mellettem, nagyon örültem, hogy ilyen boldognak láthatom. Sietősen indultam el Louis fele, aki nem hazudtolta meg önmagát, a pultnál ült.
- Lou, megyünk vissza a terembe focizni kicsit. Jössz? - kérdeztem mellé támaszkodva, a zenében kicsit kiabálva.
- Aha. - húzta el a végét, majd rendelt magának még egy pohár piát.
Lehúzta, és felkelt. Kicsit ugyan megszédült, de úgy tűnt, rendben van. Elindultunk vissza, azon az úton, ahol másfél órája jöttünk, talán csak páran maradtak még bulizni. Néhányan hoztak még egy-két üveg piát magukkal, hogy a további jókedv sem maradjon el. Én tudtam, hogy a sport és a pia együtt egyenlő egy hányással, így kimaradtam az út-közbeni körökből. Louis nem hazudtolta meg önmagát, remélem, nem készül játszani ennyi elfogyasztott alkoholmennyiséggel.
Lassacskán visszaértünk a terembe, ahova belépve valamelyik srác felkapcsolta a villanyokat, és egy labda is előkerült oldalról. Beálltunk egy körbe, és nevetgélve, mókázva rugdostuk össze-vissza különféle mutatványokkal megspékelve. Harry önfeledten nevetett, míg Lou oldalt ült még pár sráccal, de aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe.
- Ezt nem hiszem el! - nevetett Martin oldalt, Toddy történetén.
- Komolyan így történt. Az a forgóajtó megáll, ha hozzáérinted a hátuljához a sarkad. Próbáljátok ki! Lefejeli az elöl menő az üveget. - nevetett a srác, amikor elmesélte hogyan szívatták meg a haverját egyszer.
Nagyon jókat nevettem rajta, ahogy mindenki, kivéve Harry-t és Louis-t. A göndör morcosan meredt maga elé, éreztem, hogy hamarosan meg fog szólalni, és milyen igazam lett.
- Pihenek kicsit. - mosolygott ránk kicsit talán erőltetetten.
Elhagyta a kört, és kiment a teremből, amitől zavart ráncba szaladt homlokom. Azt hittem, csak le akar ülni kicsit. Louis-ra néztem, aki sóhajtva leszegte fejét. Éreztem, hogy történt valami köztük, amiről tudnom kell, így én is elnézést kértem a srácoktól, és kiosontam a teremből.
Fogalmam sem volt, merre ment Harry, így először a mosdó felé indultam meg, azonban mivel ott nem volt, így kimentem az épület elé. És nem csalódtam, ott ült oldalt a fal tövében, fejét a téglának támasztotta, lábait felhúzta, úgy meredt maga elé a kihalt utcára. Festőinek tűnt ez a kép, kedvem lett volna megörökíteni, azonban mivel ez nem állt módomban, így alaposan elraktároztam agyamban, hogy bármikor felidézhessem.
Hozzá sétáltam. Szeme sarkából rám pillantott lépteim zaját hallva, de több figyelmet nem szentelt nekem. Leültem mellé, és vártam, hogy esetleg megszólal, de nem úgy tűnt, hogy lenne kedve beszélni bármiről is. Azt hiszem, változott kicsit mellettünk. Átvette a mi stílusunk, a mi életformánk, de ezt egyáltalán nem bántam, sőt.
- Ha azért jöttél, hogy kérdezgess, akkor felesleges fáradnod, menj vissza játszani. - jelentette ki határozottan, rám sem pillantva.
Lepetten pillantottam rá, nem hittem, hogy megszólal, de megtette. Akkor nem tetszett, hogy átvette a mi stílusunk, Ő nem volt ilyen rideg és komor. Érzékeny srác volt, és még most is az, csupán Louis valami oltári nagy baromságot tett, ami ennyire megviseli.
- Nem állt szándékomban faggatózni, csupán azt akartam mondani, hogy tudd, nekem bármit elmondhatsz, a barátod vagyok. - helyezkedtem pont úgy, ahogy Ő. Térdünk összeért, nekem pedig kedvem lett volna ettől mosolyogni, de visszafogtam magam.
Azonban mondandómra leszegte a fejét, és nagyot sóhajtott. Úgy éreztem a gondolatok cikáznak a fejében, szinte hallottam a kis kerekek kattogását. Megrémített, aggódtam érte sokkal jobban, mint az egy baráthoz méltó.
- Faszt! - motyogta morcosan, és átkarolva térdeit rájuk hajtotta fejét.
- Ezt meg hogy érted? - néztem rá furcsán. Nem hittem, hogy egyszer hallani fogom csak úgy káromkodni, de mostanában egyre gyakrabban teszi.
- Faszt akarsz a barátom lenni! Semmivel sem vagy jobb, mint Ő. - jelentette ki rám sem pillantva.
Lepetten húztam fel a szemöldököm. Egyre jobban érdekelt, mit tett vele Louis, amitől így érez. Csupán azt nem tudtam, hogy arra céloz, kihasználjuk, vagy arra, hogy több nekünk, mint barát. Bevallom, megijedtem, magam sem tudom, mitől.
- Nézd, nem tudom, mit tett veled Louis, de... - kezdtem bele óvatosan, azonban hirtelen felém fordult, így megállított beszédemben.
- ...de Te is szívesen megtennéd, igaz? Nem vagyok hülye, látom, ami körülöttem zajlik. - kérdezte bunkón, mire lepetten húztam el a szemöldököm. Mitől akadt ki ennyire? - Megcsókolt. - sóhajtotta ismét visszadöntve fejét a téglának. A szemeim akkorára nőttek, hogy majd' kiestek helyükről. Fel kellett fognom ezt az egészet. Bevallom, akkor elkapott a féltékenység. Louis megcsókolta Harry-t, én pedig nem. Megízlelhette, megtudhatta, hogyan csókol ez a göndör angyal, én pedig csak ülök mellette, és tűröm sérelmeit, ugyanis láthatólag rájött, hogy én is szívesen leteperném. - Mondd, mi ez az egész? Fogadtatok rám? Csak egy játék lennék? - kérdezte leszegett fejjel, szomorúan.
Végre láttam rajta bármilyen érzelmet, és a helyzet ellenére, megörültem tőle. Azonban ez egyből elszállt, mikor meghallottam mondandóját, és rájöttem, mi játszódik le benne. Azt hiszi, nem kell nekünk, csupán kihasználjuk. Talán Ő is érez valamit, ezért fáj neki annyira ez az egész, ezért viseli meg így.
- Nem! Harry, én nem tudtam róla, hogy Louis IS... - hebegtem mentegetőzve.
Talán nem ez volt a legférfiasabb tettem, azonban akkor megrémültem, hogy ezzel a tettével Louis felnyitotta a szemét, és talán most el fog lökni minket magától.
- Is? Kösz. - bólintott komoran.
Azt hiszem, úgy döntött, hogy itt a vége a bájcsevejünknek, határozottan felállt. Leporolta nadrágjának fenekét, így tekintetem arra a részre tévedt. Hamar kényszerítettem magam, hogy arcát nézzem, ugyanis most pláne nem kéne ezt látnia. Én is felkeltem, Ő azonban nem tisztelt meg figyelmével, elindult be. Felmérgeltem magam, féltékeny voltam, amiért Louis megtapasztalta én pedig nem. Elkaptam karját, és a téglának szorítottam mellettünk.
- Zayn, engedj el! - mondta higgadtan, mégis erélyesen.
- Nem! - jelentettem ki komolyan.
Ajkaimat övéire helyeztem, de közben hagytam neki időt, hogy megszokja. Idegesen szívta magába a levegőt, éreztem, erre nem számított. Lassan, de sikerült elérnem, hogy viszonozza a csókot, és akkor megízlelhettem Őt. Mámoros volt nyelve, ahogy enyémhez ért. Minden dühét kiadta magából, úgy csókolt, mint még soha senki. Éreztem rajta a haragot, a szenvedélyt, de egyben az a visszafogott kisfiú is ott rejtőzött valahol, két érintés között. Örökké tudtam volna csókolni, azonban éreztem, lassan elég lesz neki, így eltávolodtam.
- Te nem játék vagy, hanem a főnyeremény. - suttogtam ajkaira, majd még egy puszit hintettem rájuk.
Úgy éreztem magam, mint egy hősszerelmes, de ha ez kell ahhoz, hogy megszerezzem, állok elébe. Nem állíthat meg semmi sem, ha Harry-ről van szó. Ő különleges nekem, vele képes lennék átvészelni a gimis éveket, és az utána következő életet is. Olyan nekem, mint vadvirágnak a nyári szellő. Meghajlásra készteti, mégis érzékelteti vele, hogy él, és ér valamit.
- Csak nem egy...két pasié. - javította ki magát.
Kibújt előlem, és besietett az épületbe. Azt hittem, ettől mindenki elolvad, hisz ki ne vágyna ilyen szavakra, ennyit már megtanultam a szerelemről. De Harry más. Azt hiszem, neki nem az iránta táplált érzéseinkkel van gondja, sokkal inkább a nemünkkel. Mind pasik vagyunk, azt hiszem, ez sérti az önérzetét. Miért kell mindenkinek ilyen kibaszott büszkének lennie? Bezzeg én az imént meghunyászkodtam előtte, Ő mégis oldalba rúgott, hogy el is dőljek. 

14 megjegyzés:

  1. Juuuj hát ez..ez valami hihetetlenül király volt. Szegény Harry és Zayn és Louis!!! Mindenkit sajnálok xd A livestreamen pedig nagyon sajnálom, de nem tudok ott lenni, versenyen leszek. Pedig annyira kíváncsi lettem volna rád. Azt mondtad, lehet feltenni kérdéseket. Ha én most felteszem, válaszolnál majd rá élőben? Feltétlen visszanézem!!! Szóval a kérdésem: Mi a helyzet azzal a sráccal, aki tetszik? Mesélj kicsit róla! Király lenne, ha válaszolnál rá, alig várom. Előre is köszi. Imádlaaak <3 <3
    Beaaaa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Sajnálom, hogy nem tudsz ott lenni, természetesen válaszolok majd a kérdésedre, remélem, nem felejtem el. Jól esik, hogy képes vagy majd visszanézni :)

      Törlés
  2. Fhu, most aztan tenyleg nem tudom mi van. Azt meg vegkepp nem, hogy mi lesz. Osszezavartaaaaal! >.<
    Akkor is szurkolok Larry-nek!! Nem erdekel!! En Larry-t akarooook!!! xc
    #TeamLarry
    Imadom, nagyon jooo!!!
    En szinte biztos, hogy itt ledzek a Livestream-en. Es csak azrt szinte, mert multkor is elfelejtettem, hogy 5-tol van es nem 6-tol, igy csak a felenel kapcsolodtam be.xd
    Imadlak es varom a kovvviiiiiit!!! *w*
    Pusziii! xXx
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha sajnálom, majd meglátod, a végére hogyan simulnak ki az események, de addig még sok mindenen mennek keresztül a srácok. Köszönöm szépen, hogy csatlakozol hozzám szombaton, sokat jelent nekem. Ne feledd; 17:00 --> 5 óra ! ;)

      Törlés
  3. Wáó, ez fantasztikus lett, igaz Larrynek szurkolok, de tetszik, hogy két pasi küzd Harryért! ;) Izgalmas, és nagyon várom mi lesz a folytatában :)
    Szombaton meg talán itt leszek veled, de még nem biztos, majd kiderül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ez mindenki álma, hogy ketten szeressék, és harcoljanak érte. Boldog vagyok, hogy tetszett, és sok szeretettel várlak. :)

      Törlés
  4. Ohohó! Egyre izgalmasabb! Legyen Larry,kérlek szépen!:)
    Imádom,hogy ennyire meg tudod csavarni a történéseket,nem lehet unatkozni a
    részek olvasása közben!
    Rohadt jó volt,várom a következőt.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, majd meglátod, mi lesz. :)

      Törlés
  5. Ne legyen Larry az unalmas! Zarry sokkal jobb , egyébként meg megint jó rész lett és remélem meg fogsz lepni minket azzal, hogy Zarry lesz c: tudsz te mást is írni nem csak sablont itt értem Larryre.

    Ölel: Betti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, nem lőhetem le a "poént"/végét, de igyekszem mindenkinek eleget tenni, és tartani magam a saját elképzelésemhez is. Örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  6. Ez tök jó volt
    Mondjuk....jobban örültem volna a Larrynek (remélem az is lesz!) :)
    Pussz.: Dancsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésed, sajnos nem árulhatok el semmit sem a következőkből :)

      Törlés
  7. Imádom ezt a sztorit, imádom ahogy írsz és asjndkjnej! Hamar kövit! :)

    VálaszTörlés

Music Note 4