Sziasztok!
Köszönöm szépen a tegnapi remek Livestream-et, és nagyon
sajnálom, hogy az elején annyit ügyeskedtem, ne haragudjatok.
A történet egy videóból született, amit a végén linkelek
is. Fontos mondanivalója van a történetnek, pont annyira jelentős, mint a Story
of my life sztori. Ezzel is az ország helyzetére akarom felhívni mindenki
figyelmét.
Jó olvasást, és előre szólok, sírós az eleje!
Xoxo Zsoo
Little
Blind Beauty
Az utca csendjét nevetgélés, kiabálás, rázta meg, ép eszű
ember ilyenkor még alszik, azonban van, aki még csak most készül hazamenni,
hogy nyugovóra térjen. Azonban két fiú még csak most tart a házuk fele, hogy
egy fárasztóan hosszú, mégis mókás éjszaka után végre összebújva elaludjanak. Nem
ittak sokat, szinte csak egy-két sört ketten tekintve, hogy másnap délután
dolgozniuk kell - még szerencse, hogy nem reggel.
Harry kuncogva haladt párja mellett, aki tetovált kezével
átölelte derekát, hogy biztosan maga mellett tartsa a fiút immáron 3 éve
folyamatosan. Hazza száján idegesen szaladt ki a levegő, mikor Zayn hirtelen
felindulásból a falnak tolta, és megcsókolta. Ezen az épületek mögötti,
elhagyatott, konténerekkel teli részen a kutya sem járt - hitték ezt Ők.
Azonban egy aprócska lélek idegesen húzta össze magát a sarokban meghallva a
két fiú zaját.
Zayn Harry mézédes ajkairól áttért állkapcsára, és élén
csókokkal haladt végig göndör szerelme nyaka felé, miközben mocskos dolgokat
suttogott arról, mit tenne a fiúval, mikor hazaérnek.
- ...és miután letéptem rólad minden ruhát... - folyatta
volna mocskos képzelgését, ami Harry-nek nagyon is tetszett, de meghallotta az
ártatlan kis mocorgást oldalról.
- Várj! - tolta el magától idegesen Zayn-t.
A fekete fiú zavartan pillantott párjára, míg az fülelve
pillantott oldalra, hátha hallja ismét azt az érdekes hangot. Azonban az az
ártatlan csöppség nem mert ismét megmozdulni, teljesen behúzta magát a sarokba
beletörődve sorsába. Érezte, hogy neki nincs tovább, képtelen lett volna
bármire is, ki volt szolgáltatva a külvilágnak - még csak védekezni sem tudott
volna. Ereje elszállt, csupán hallására és szaglására tudott hagyatkozni.
- Mi az, Szerelmem? - kérdezte suttogva Zayn látva Harry pásztázó
tekintetét.
- Csst, hallottam valamit. - suttogta a fiú, és ki akart
bújni Zayn elől, de az megakadályozta, és visszatolta a falhoz.
- Biztos csak egy patkány, ne foglalkozz vele! -
mosolygott rosszfiúsan, és ismét meg akarta csókolni Harry-t.
A göndör azonban eltolta magától, és telefonjáért nyúlt a
zsebébe. Érezte, hogy van ott valami, egy 7. érzék néven emlegetett megérzés azt
súgta, igenis nézze meg, mit hallott. Bekapcsolta a telefonján a vakut, így az
utca megvilágosodott, nem csupán a sarkon lévő pislákoló lámpa fénye űzte el
gyengén a sötétséget. Zayn megfogatta szemét, és göndör párja után indult, aki
nesztelen, óvatos léptekkel közeledett a zaj ártatlan forrása felé.
- Kérlek, Harry, menjünk már haza! - kiabált neki
távolabbról Zayn.
A göndör kellemetlenül lesütötte a szemét, amiért
élettársa nem bírja felfogni, hogy most csendben kéne maradnia, de talán jól
tette, ugyanis így ismét hallotta a neszt. Az ártatlan kis teremtés próbált még
hátrébb húzódni a falhoz, amikor rájött, Zayn hangja milyen közelről szólt.
Harry erre felfigyelve indult meg abba az irányba magabiztosan, és óvatosan
világított előre, hisz nem tudhatta, mi vár rá.
Egy kiugró betonfalat látott meg, mely egy kis sarkot
képzett a mögötte lévővel. Az oldalának kidobott seprűt támasztottak, míg a
tövében szemétnek való rongydarabok hevertek. Alig látta meg a zaj ártatlan
forrását, úgy beleolvadt a környezetbe és a sötétségbe. És akkor észrevette Őt!
Egy aprócska kis teremtmény, egy ártatlan kiskutya próbált minél hátrébb
húzódni Harry elől a sarokba. Fejét leszegte, nem nézett fel, bundája szürke
volt a sok kosztól. Remegett, fázott, hisz már igencsak tél eleje volt. Harry
száján egy halk sóhaj szökött ki, szemöldökét középen összehúzta, és nagyon
kellett koncentrálnia, hogy akkor ne csorduljon ki egy könnycseppje.
- Zayn! - intett hátra barátjának halkabban, mire a
kutyus még jobban összehúzta magát, de nem nézett fel.
Zayn kellemetlen sóhajjal indult el, hogy megnézze, mit
talált ismét Harry olyan érdekesnek, hogy feltétlen látnia kell. Mellé ért, és
kérdőn nézte barátja arcát, aki a kutyus felé mutatott. Zayn szeme lepetten
kerekedett ki, majd szintén elérzékenyült.
- Istenem! - suttogta halkan.
Zayn nem tétlenkedett, ha egy életről van szó, bármire
képes, éppen ezért szeretett bele Harry is; a hatalmas szíve miatt. De ez
kölcsönös volt. Lassan, óvatosan guggolt le a kutyustól és a körülötte lévő
hasztalan dolgoktól nem messze, míg Harry idegesen figyelte az eseményeket, és
világított a telefonjával.
- Szia Kishaver! Mi történt veled? - beszélt hozzá lágy
hangon Zayn, miközben lassan nyújtotta felé a kezét.
A kutyus füle megmozdult, de a fejét nem emelte fel, fel
sem tűnt neki, hogy Zayn keze már mindjárt hozzáér. Lassan érintette meg a feje
búbját, mire az állat idegesen kapta fel a fejét, de nem tett semmi egyebet.
Zayn kicsit visszahúzta a kezét, majd mikor lenyugtázta, hogy nincs mitől
félnie, ismét a csöppség fejéhez nyúlt, és simogatni kezdte azt. A kutyus félt
ugyan, hisz minden áldott napja rettegéssel telt, de Zayn érintése jól esett
neki, régen nem értek hozzá, pláne nem gyengéden. Úgy érezte, ha most jönne el
a vég, boldog lenne, mivel kis ideig szeretet kapott egy embertől. Arról azonban
fogalma sem volt, hogy ezután minden megváltozik.
- Harry... - szólalt meg nagyon halkan Zayn, még mindig
simogatva a kutyust. A fiú idegesen hajolt lejjebb ügyelve, hogy ne világítson
a kutyus szemébe a vakuval. - Szerintem vak. - suttogta halkan Zayn.
Harry zavartan pillantott barátjára, majd vissza a
kutyusra. Óvatosan tartotta feljebb a lámpát, hátha akkor reagál valamit a
fényre az állat, de semmi. Fel sem tűnt neki, ami alátámasztotta Zayn
elméletét. Harry érezte a szemébe szökő nedvességet, mindig is érzékeny volt az
állatokra. Zayn lassan húzta el a kezét, mire a kutyus ismét leszegte a fejét. Kihúzta
magát guggolásában, és sietősen kapta le kabátját. Harry idegesen nézett rá,
hisz hideg volt tél elején hajnalba, párján pedig csupán egy pulcsi meg alatta egy
póló volt így. De csendben figyelte, amint a kabátját ráhelyezi az ártatlan
kutyusra, akinek már nem volt ereje ellenkezni, csupán tűrte, bármit tesznek is
vele. Zayn óvatosan emelte fel az állatot, majd alaposan köré tekerte a még
jócskán meleg kabátot. Az állat hálásan hunyta le vak szemeit, nyár óta nem
érzett ilyen kellemes meleget, és a puha belsejű kabátnak is nagyon jó illata
volt. Kellemes, meleg, otthonos.
Zayn lágyan tartotta ölében a csöppséget, mikor felállt,
Harry pedig szeretettel pillantott rájuk. A szíve hatalmasra nőtt látva, milyen
tökéletes férfit talált maga mellé. Segíteni akart a kutyuson, de egyben
aggódott is Zayn-ért.
- Meg fogsz fázni! - aggodalmaskodott, miközben
elindultak, és kikapcsolta a vakuját.
- Nem érdekel, inkább én fázzak meg, mint Ő fagyjon
halálra. - simogatta meg óvatosan fél kézzel a kutyus kint lévő buksiját, majd ismét
két kézzel tartotta.
Nem érdekelte a hideg, vagy, hogy esetlen tönkremegy a
kabátja, csekély árnak tartotta egy ilyen ártatlan teremtésért. Harry átkarolta
párját, hogy ezzel is melegítse, miközben arcát egy pillanatra a fiú nyakába
dörzsölte szeretete kimutatására. Zayn lágyan elmosolyodott, és nyomott egy
puszit Harry hajába.
Sietősen mentek tovább, nem laktak innen messze. Az utca
kihalt volt, kitudja mióta tűri az a szegény csöppség a csípős éjszakákat,
nagyon át volt fagyva. A kutyus még soha nem érzett ekkora szeretet, mint amit
akkor este kapott két fiútól és egyetlen kabáttól. Megmentették az életét, és
fogalma sem volt, hogy ez még csak a kezdet.
Amikor beértek a lakásba kellemes meleg fogadta a
kabátban szorongó kutyust. Nem látott semmit a helyből, pedig nagyon vágyott
rá, hogy megnézze, hol van. Ellenben az illatok csodásak voltak. Ilyet még soha
nem érzett, de egy szónak tudta beazonosítani; otthon. Az otthon illatát és
melegségét érezte.
Zayn lerúgta magáról a cipőt, ahogy Harry is, és a
kabátját is levette. A nappaliba mentek, egyenesen a meleg radiátor elé.
- Várj! - mondta Harry halkan, hogy ne ijessze meg a
kutyust.
Berohant a hálószobájukba, és a szekrény alját kihúzva
előrángatott belőle egy régi plédet, és pár puha párnát. Visszasietett Zayn-hez,
és lehelyezte Őket a földre a radiátor elé. Eligazgatta a plédet és a párnát,
így Zayn lágyan helyezte le a kutyust a közepébe, de a kabátját is ott hagyta,
hisz annak már jól ismerte a csöppség az illatát. Harry gondosan betakarta a
remegő kutyust, nem merték az éjszaka közepén megfürdetni, holnapra marad.
Zayn eközben kirohant a konyhába szükséges dolgokért. Nincs
kutyájuk, így rögtönzött ételt kellett keresnie, ami éppen az aznapi vacsora hús-maradványaiból
állt. Egy kistányért alaposan telerakott vele, hisz biztosan éhes a csöppség,
és egy tál vizet is vitt magával.
A kutyus kellemesen befészkelte magát a kabátba és
takaróba, mögötte a radiátor árasztotta rá a meleget, ami jól esett átfagyott
testének. Hallotta a közeledő lépteket, de nem érezte ismeretlen ember szagát,
csupán a két fiúét, akik megmentették. Ellenben egy nagyon kellemes illat
csapta meg az orrát, amitől felemelte a fejét, de sajnos nem látta, mi a
forrása. Az illat egyre közelebb került, ahogy a fiúé is, majd előtte termett. Orra
sebesen járt, ahogy szaglászta a mámoros dolgot.
Zayn letelepedett Harry mellé a földre, és átkarolva
párja derekát figyelték, mit kezd a teremtmény az elé helyezett étellel és
vízzel. Az azonban nem mert megmozdulni félt, hogy ezt neki nem szabad. Az utcán
sokat bántották, és megtanulta, hogy ne menjen oda a jó illatokhoz, ugyanis
utána vakon nehéz volt visszatalálni egy biztonságos helyre. Így aztán az
élelemszerzés nagyon nehéz volt számára.
Harry idegesen dőlt előre, és kivett egy kis darab húst a
tányérból, majd a kutyus elé tartotta tenyerében.
- Edd meg, Kishaver! - szólt lágy hangon mellé.
A csöppség óvatosan alig két foggal vette el, nem mert
Harry bőréhez érni. Annak ellenére, mennyi jót tettek érte, nehéz volt bíznia
az emberekben, sokat bántották. De ez a két fiú más volt, érezte rajtuk a kedvességet,
a törődést, a szeretetet.
Azután Harry a tányért helyezte közvetlenül a kutya orra
elé, így az elsőnek félőn, óvatosan kezdett falatozni, majd végül felállt, és
örömmel lakomázott a finomságból. Harry és Zayn mosolyogva figyelte, amint
mindet megeszi, és utána először óvatosan ugyan, de iszik is a tiszta, friss
vízből. És önszántából fel is állt, aminek külön örültek. Azután visszafeküdt a
meleg kabátra, Harry pedig betakargatta. Zayn felkelt, és ismét kiment a
konyhába. Hozott még egy adag ennivalót, gondoskodott róla, hogy a kutyusnak
legyen mindig a tányérjában valami, vize még volt bőven.
Zayn hátradőlt a szőnyegen, hátát a kanapénak
támasztotta, Harry pedig vállára hajtotta a fejét. Így ültek ketten a földön a
kis csöppség mellett, halovány fénynél, és lassan lecsukódó szemekkel
figyelték, amint az is lecsukja a szemeit, mégis éberen aludt, soha nem merült
mély álomba. Ellenben Harry a kimerültségtől és az izgalomtól hamar szuszogni
kezdett Zayn mellkasán, amitől a fekete srác szeretettel elmosolyodott. Nyomott
egy lágy csókot a fiú fejére, és háta valamint térde alá nyúlva lefektette Őt a
kanapéra. A támlán lévő pléddel betakargatta, majd egy puszival arcán ült
vissza ismét elé, a szőnyegre. Szeretetteljes mosollyal hunyta le Ő is a
szemét, és félig ülve, félig lecsúszva a szőnyegre elaludt.
Reggel arra kelt fel, hogy egy meleg tenyér simul arcára,
míg Ő vízszintesen fekszik valami viszonylag keményen. Álmosan nyitogatta szemeit,
a világosság kicsit irritálta, de amint meglátta Harry meleg mosolyát, ez
jelentéktelenné vált. Édesen elmosolyodott, és a hátára fordult a szőnyegen,
ugyanis teljesen lecsúszott vízszintesbe.
- Jó reggelt! - suttogta Harry halkan.
- Neked is, Szépségem.
- felelte Zayn ugyanolyan hangerőn.
Harry egy lágy csókkal ajándékozta meg, amiből mindketten
mosolyogva szakadtak ki. Zayn feltápászkodott, a nyaka kicsit fájt, de ez hamar
elmúlt, mikor megpillantotta az alvó kiskutyát mellettük. Egészen mélyen aludt
szerencsére, ami azt jelentette, hogy kezd bennük megbízni. Már félig kibújt a
takaró alól, tehát nem fázik, és egy majdnem fél adag kaja előtte volt, szóval
nem éhes. Ennek mindketten örültek, és a konyhába térve megbeszélték, hogy
délután mindketten elkéredzkednek a munkából, és elviszik ezt a csöppséget
állatorvoshoz.
*3 hónappal később*
- Fiona! - szólt ki Harry a konyhából.
Zayn átkarolta a derekát, és együtt hallgatták a
"körömcipők" izgatott csattogását a járólapon futás közben. Fiona
berohant a konyhába, farkát csóválta, már a szőre is egészen visszanőtt,
ugyanis le kellett nyírni kopaszra, így kiskutyaszőrt növeszt ismét. Fekete,
gombszemével nézett fel a két fiúra, akik megmentették. A nagy íriszek
tökéletes kontrasztot alkottak hófehér, makulátlan bundájával. Egy nagyon ügyes
állatorvos vissza tudta hozni a látását az egyik szemére, így a Fionának
keresztelt, 2 éves szőrgombóc immáron szemügyre veheti a két fiút. Soha nem
kapott még ennyi szeretet, mint itt, soha nem gondolta volna, hogy egyszer Ő is
megtapasztalhatja ezt a szeretet. Egészen feloldódott, játszik, ugrándozik,
csóválja a farkát. A fiúk a mindenei, és soha nem felejti el, mit tettek érte.
Zayn boldog csókot nyomott Harry arcára, úgy érezte, egy nagy család lettek,
igazán elégedett volt az életével.
Itt a videó, ahogy ígértem, én elsírtam magam rajta,
pedig nem vagyok ilyen, csak az állatok a gyengéim. Vigyázzatok a védtelen kis
teremtésekre, fogadok, hogy minden városban van menhely!!
Oh édes Istenem! Annyira utálom az érzést amikor meglátok,egy szegény ártatlan kutyust az utcán.Látni a szemükben a reményt,a hitet,hogy talán szeretetet ad nekik valaki.Nem tudom,hogy van szívük az embereknek egy kis apró,védtelen teremtést kitenni az utcára.Nincs az ilyen emberben semmi érzés?Nem tudom ezt felfogni.
VálaszTörlésÉn is megkönnyeztem a videót nagyon megható volt.
Örülök, hogy tetszett, és pontosan tudom, hogy érted, legszívesebben tele lenne az udvarunk kutyával, de nem lehet
Törlésistenem de aranyos kis kutya.!! szegénykém.. mennyi szeretettet kap.. :') tetszett a rész is.!! :) csak így tovább remélem még hozol majd ilyen részeket. :) én kutya Party vagyok és hát nagyon érzékeny vagyok ha egy ilyen kis ártatlan kutyákkal eszt teszik.!! pedig ők is csak szeretettre vágynak.!! ne haragudj h most írok de nem volt merszem írni neked .. :/ de most már írtam.!! amúgy mindig is olvasom a részeket.!! :)) hoznál egy Larry-s részt is majd. ?? ha tudnál hozni. :)) akkor léci Happy End legyen a vége. :))
VálaszTörlésIsmerős a dolog, pontosan ilyen vagyok én is, és sajnálom, hogy kicsit szomorú volt, de fel akartam hívni a figyelmet, hisz az olvasóim még a "befolyásolható" korban vannak (már elnézést), tudniuk kell, mi az igazán fontos.
TörlésNem haragszom, de azt hiszem, nem lennék ilyen ijesztő. Örülök, hogy most írtál, hálás vagyok érte. :)
Bevallom a történet annyira nem fogott meg, de mikor megnéztem a videót elsírtam magam. Kutyás vagyok és annyira rossz, hogy az emberek csak így kiteszik őket. Hisz nekik is szükségük van szeretetre és gondoskodásra. Annyira rossz amikor kóbor kutyát látok legszívesebben hazavinném az összeset, de nem lehet. Nem értem embereknek hogy van szíve kitenni őket. De nagyon boldog vagyok, hogy Fiona végül szeretettre talált mind itt mind pedig a való életben és egy hatalmas plusz pont neked, mert nem Larryset írtál c:
VálaszTörlésÖlel: Betti
Köszönöm, és teljesen egyetértek veled.Minden városban van menhely (ha más megoldás nincs), az emberek figyelmét próbáltam felhívni erre. :)
TörlésEz olyan szép volt! Különösen meghatott, nekem is menhelyi kutyusom van! Mindenkinek, aki háziállatot akar, örökbe kellene fogadnia, hisz megment vele egy életet, nem is beszélve róla, mennyire hálásak a megmentett állatok!
VálaszTörlésIgen, nekem is van ilyen kutyusom, meg volt is, de Ők sajnos már nincsenek velünk. Teljesen egyetértek veled, jó a meglátásod :)
Törlés