Sziasztok!
Aktívkodok kicsit nektek, de szerintem nem bánjátok. Íme
egy újabb történet, az Instagrammot nézegetve jött az ihlet, mikor meglátta
Lottie egyik aranyos selfie-jét. Előre leszögezném, hogy a történetnek SEMMI
köze nincs a valósághoz!
Mellesleg a sztori (többek között) Larry Stylinson-nak íródott, aki bár igazán nem régen jegyezte meg, hogy szeretne egy Larry-t, mégis hamar meghoztam, ugyanis megvolt a laptopomon, és csupán Ő kért ilyen párost. És köszönöm, hogy írtál.
Jó olvasást, nagyon remélem, tetszik, ugyanis úgy láttam,
mostanában nem arattam nagyon sikert a sztorijaimal.
Xoxo
Zsoo
The
sister behaves like her brother
A madarak ijedten repültek fel a ház melletti magas fa
ágairól. Talán akkora csattanás még soha nem rázta meg a mindig békés, a
szomszédok szemében tökéletes házat, mint mikor Lottie Tomlinson bevágta
szobája ajtaját Édesanyja orra előtt.
- Kincsem, engedj be! Tudod, hogy nem úgy értettem. -
kopogott Joy az ajtón.
Lottie hajába túrva szelte át a szobát, majd mérgesen
felsóhajtott, és visszaindult az ajtó felé. Feltépte Anyja előtt, még most sem
tervezte abbahagyni a veszekedést.
- Hát akkor hogy? - kérdezte ingerülten.
Kék szemei villámokat szórtak minden egyes pillantásnál,
melyet a nőre vetett, akit szeretett, megcsillant benne a düh és a
csalódottság.
- Én csak... - hebegte Joy, Ő sem tudta pontosan, mit
akart ebből kihozni.
- Ne erőlködj! Pontosan tudom, hogyan értetted, és nem
érdekel! Az már jobban érdekel, hogy kidobtad Melanie-t! Hogy képzelted ezt? -
kiabált ismét Lottie magából kikelve.
- Anya vagyok, az Isten szerelmére! Te is ezt tetted
volna a helyemben! - felelt ingerültebben a nő.
- Faszt! Én megértettem volna! - ütötte meg erősen a
mellkasát Lottie magára utalva, haja minden egyes heves gesztikulálásnál
meglebbent.
- Ne beszélj így velem! - emelte fel fenyegetőn a
mutatóujját Joy.
- Miért? Nem tetszik, hogy fasz?! Pedig úgy tűnik, jobban
örülnél, ha azt szopnám! - kiabált mérgesen Lottie.
Ezúttal végleg bevágta az ajtót maga mögött, majd hallani
lehetett a kulcs kattanását a zárban. Joy idegesen kapkodta a levegőt ajkai
között, soha nem hitte, hogy egyszer ilyen veszekedésbe fog kerülni Lottie-val,
vagy bármelyik gyermekével. Megcsóválta a fejét, és miközben visszament a
konyhába a sütikhez, amik még langyosak voltak, azon gondolkozott, hol rontotta
el? Mit csinált rosszul, hogy Lottie így döntött?
A lány eközben idegesen rohangált fel alá a szobában,
próbálta lenyugtatni magát, de erre képtelen volt ebben a közegben. El akart
tűnni, soha többé nem akarta látni Édesanyját, de ezt nem tehette meg a
testvéreivel. Tudta, mire van most szüksége, így zsebébe csúsztatta telefonját
és egy kis pénzt, majd feltolta az ablakot, hogy ki tudjon mászni rajta. Még
szerencse, hogy Ő kapta a földszinti szobát. Pillanatok alatt a rózsabokor
mögött találta magát, amely mellett óvatosan haladt el, nehogy elszakítsa
ruháját, vagy megsebesítse. Végül végigrohant az udvaron, és meg sem állt
célpontjáig.
Utált futni, de akkor úgy érezte, soha nem fárad el. Arca
nedves lett, fájt neki, hogy Anyja így reagált le egy egyszerű dolgot. Könnyeit
maga mögött hagyta a járdán, nem érdekelte szemfestéke sem. Agyában újra meg
újra végigpörögtek az események. Melanie kézszorítása, amikor köszönt Joy-nak a
konyhában, majd Lottie odaszólt, hogy felmennek a szobájába. És itt kezdődtek a
gondok. Ledőltek az ágyra, és kis ideig jelentéktelen dolgokról beszélgettek,
majd Lottie nem bírta tovább. Megcsókolta barátnőjét. Csak a barátaik tudtak
róluk, de meg volt szabva, hogy Ők sem mondhatják el senkinek sem, hisz Fizzy
is egy iskolába jár velük, nem tudhatja meg.
Már a két lány sem emlékszik, hogy jött ez az egész,
egyszer csak megtörtént. Lottie-t mindig lenyűgözte Melanie tökéletessége. A
haja barnás-szőke volt, nem olyan világos, mint Lottie-nak. Arcának makulátlan,
hófehér bőrét halovány szeplők díszítették minden fele, még a homlokán is. A
szemei tengerkékek voltak, majdnem olyan árnyalatúak, mint Lot-nak. És az
ajkai! Lottie kedvenc része rajta. Csábítóak, kívánatosak és mindig pont
annyira nedvesek, amennyire kell. Tökéletesek voltak együtt, de egy valaki szerint
talán mégsem.
Joy friss süteményt akart felvinni a lányoknak, de
elkövette azt a hibát, hogy kopogás nélkül nyitott be, így éppen meglátta a két
lányt az ágyon csókolózni. Ezt egy Anya sem akarja így megtudni, és Joy nem
tudott mit reagálni. Teljesen ledöbbent, de lánya arca is halálra vált. Végül
az Édesanya felemelve hangját utasította Melanie-t, hogy most azonnal hagyja el
a házat, és többé ne menjen Lottie közelébe. Persze ezt Lot sem hagyhatta szó
nélkül, így miközben Melanie könnyes szemmel elrohant, addig párja Édesanyjával
kiabált.
Lottie levegője elfogyott, így kénytelen volt megállni az
utcán. Kétségbeesetten nézett szét, mint akit üldöznek. Szemében elszántság
csillant, letörölte könnyeit, és ismét futni kezdett. Innen már nem volt
messze, így hamar odaért a nagy házhoz, melynek oldalán és kapuján felfutott a
borostyán. Idegesen nyomta a csengőt, türelmetlenül toporgott az ajtóban. Végül
a jól ismert hölgy nyitott ajtót kezét törölgetve egy konyharuhába.
- Lottie, szia! - köszöntötte széles mosollyal a szintén
szeplős asszony.
- Jó napot Miss Pletts. Melanie-hoz jöttem. Itthon van? -
kérdezte Lottie kedvesen. Próbálta nem mutatni, mennyire ki van bukva.
- Az előbb hallottam, amint felrohan a szobájába. Menj
fel nyugodtan hozzá. - mosolygott kedvesen a nő, miközben betessékelte Lottie-t
A lány udvariasan megköszönte, majd levette a cipőjét, és
minden egyéb nélkül megindult a jól ismert úton Melanie szobája felé az
emeleten. Kopogás nélkül, halkan nyitott be a szobába. Barátnője az ágyon feküdt
felé fordulva, és egy párnát ölelt éppen mellkasához. Szemei könnyesek voltak,
idegesen csillogtak Lottie-ra. Ő becsukta maga mögött az ajtót, majd be is
zárta biztos, ami biztos. Az ágyhoz ment, és lassan dőlt le Melannie mellé.
Mell némán lökte el magától egyből a párnát, és szorosan Lottie-hoz bújt, Őt
ölelte inkább. Mindketten elengedték könnyeiket, nem hitték, hogy ez ilyen
nehéz lesz. Melanie el akarta mondani a szüleinek a hétvégén, de ezek után már
nem igazán lesz hozzá bátorsága. Félt, hogy az Ő Édesanyja is így reagálná le.
Nagyon féltette Lottie-t, hisz szerette. Csupán a tudat nyugtatta Őket, hogy Ők
ketten legalább ott vannak egymásnak.
Eközben otthon Joy még mindig tiszta ideg volt, fel alá
rohangált a házban, bármihez fogott, félbe kellett hagynia, mert keze remegése
felmérgelte. Végül úgy döntött, segítséget kér egy olyan embertől, akire Lottie
mindig is hallgatott. A telefonhoz nyújt, és leülve a kanapéra tárcsázni kezdte
a jól ismert számot.
A srácok éppen új albumuk egyik számát vették fel a
stúdióban, és Louis eleve nagyon nyugtalan volt, mintha érezte volna, hogy
rossz dolog történik szeretett családjával. Azzal próbálta nyugtatni magát,
hogy a szerető kéz most is láthatatlanul simul hátára, és ez biztosan csak a
rossz idő miatt van. Hirtelen a zene megállt fülesükben, mire mind zavartan
pillantottak fel az üvegfal mögötti stúdiórészre. Ott kopogott kettőt az üvegen
Dave, a hang-technikus, majd az üvegnek nyomta Louis telefonját, melyen az Anya
név villogott. Louis azonnal levette a fülesét, és elindult ki az ajtón.
Hálásan mosolygott Dave-re, mikor elvette a telefont. Kiment a folyosóra, a
családdal folytatott beszélgetés mindig is magántéma volt.
- Szia Anya. - szólt bele örömmel, hogy hallhatja
Édesanyja mindig vidám hangját, azonban most nem ezzel találta szembe magát.
- Louis, de jó, hogy felvetted. Ne haragudj, hogy
zavarlak, de Lottie... - hebegte Édesanyja idegesen, de itt elakadt.
- Anya, törtét valamit Lottie-val? - kérdezte azonnal a
fiú.
- Igen...vagyis nem úgy. Ma eljött egy barátnője, és
sütit akartam bevinni hozzájuk, aztán már kiabáltunk, a kislány meg elszaladt,
Lottie pedig rám vágta az ajtót. - hadarta kétségbeesetten Joy.
- Micsoda? Anya, szedd össze magad! Semmit nem értek? -
túrt idegesen a hajába Louis.
Joy mély levegőt vett, próbálta lenyugtatni magát. Borzalmas
volt erről beszélnie, félt, hogy így Louis is máshogy fog nézni húgára, és
talán elpártol tőle.
- Lottie az ágyon csókolózott a barátnőével, mikor
benyitottam. - suttogta halkan Joy, Louis szinte alig hallotta.
A fiú szeme lepetten kerekedett ki, alig tudta felfogni,
amit Anyja mondott az imént. Lottie a saját neméhez vonzódna? Louis-n valami
egészen ismeretlen érzés söpört végig, szinte iróniát érzett ebben a tényben.
- És mit tettél? - kérdezte idegesen Anyját.
- Elküldtem a kislányt, Lottie pedig rám támadt. -
sóhajtott Joy.
- Az a legrosszabb, amit tehetsz, Anya! - csóválta meg a
fejét Louis csalódottan, majd sóhajtva folytatta. - Rendben, ne aggódj, máris
indulok, 2 óra és ott vagyok. - hadarta sietősen Louis, majd kinyomta a
telefont.
Idegesen túrt hajába, miközben a folyosó falának
dőlt. Fejében zavar uralkodott, belegondolt,
mi lett volna, ha...
Minden összezavarodott benne, csupán egy dologban volt
biztos; Lottie-nak most Rá van a legnagyobb szüksége, Ő tud a legtöbbet
segíteni. Joy szépen elcseszte, Louis sem örülne, ha így reagálna, és rossz
érzése volt, hogy Lottie mássága derült ki először. Mély levegővel gyűjtött
erőt, majd visszasietett a stúdióban, ahol a srácok nevettek szüntet tartva.
Harry fordult felé elsőnek, de látva Louis ábrázatát, egyből lefagyott mosolya.
- Én elmegyek, holnap se számítsatok rám. Lottie bajban
van. Harry eljössz velem? - nézett határozottan Louis az említettre.
Harry csupán bólintott egyet, és azonnal megfogta
kabátját. Látta Lou-n, hogy fontos a dolog. A srácok igyekeztek faggatózni, hogy
mi történt, de Louis semmit nem mondott, még Harry-nek sem. Első útjuk hazavezetett
és összedobáltak pár cuccot. Még szerencse, hogy Harry fél szekrénye már
Louis-nál van, így nem kellett még hozzá is elmenni. Olyan sokkal talán még
soha nem lépte át Louis a sebességkorlátozást, mint akkor.
Lottie visszamászott az ablakon, és levágta magát az
ágyára. Melanie ugyan noszogatta, hogy maradjon, de nem akarta még párja
szüleit is felmérgelni. A plafont bámulva azon agyalt, hogy mi lesz, ha
megtudják a húgai, és emiatt Ők is követni fogják ebbe az irányba. Anya
biztosan nem mondja el nekik. Abba is belegondolt, mi lesz, ha Édesanyja azt
mondja, menjen el. Louis jutott eszébe, hozzá mehetne, de Ő Londonban lakik,
Melanie pedig Doncasterben van. Bárcsak itt lenne Louis! Vele mindent meg tud
beszélni.
Louis nem hazudott, 2 óra múlva a kapuban parkolt le
Harry-vel. Erőt merítettek a maguk egyedi módján, hogy bemenjenek, ugyanis
Louis elmondta útközben, mire készül. Lou egy kopogás után benyitott, nem várta
meg Édesanyját ajtót nyit.
- Louis, megjöttél? - hallotta meg Joy hangját.
Az asszony elébe sietett, de arra nem számított, hogy nem
csupán fiával kerül szembe. Egy göndör, gödröcskés fej is üdvözölte, amitől
kicsit meghökkent, majd hamar rendezte vonásait.
- Harry! Nem tudtam, hogy Te is jössz! Hogy vagytok
Édeseim? - ölelte meg mindkét srácot őszinte mosollyal.
Lottie félig zaklatottan, félig pedig kétségbeesetten
feküdt ágya közepén, mikor kopogást hallott. Feltűnt nekik, hogy a lányok
nagyon örülnek valaminek lent, és nagy a nevetést, de arra gondolt, hogy
Édesanyja biztosan azért csinálja ezt, hogy bosszantsa.
- Menj innen! - kiabált ki mérgesen. Nem érdekelte ki az,
nem volt hozzá hangulata.
- Louis vagyok. - hallotta meg bátyja hangját az ajtó
túloldaláról. - Bemehetek?
Lottie egy pillanatra lesokkolt. Tehát Anyukája elmondta
Louis-nak. Ez nem lehet igaz, még Ő is ki fogja osztani. Most már bátyja is
különcként fog rá tekinteni, de kicsit reménykedett benne, hogy Louis megérti,
hisz vele mindig olyan könnyedén lehetett beszélgetni. Sóhajtva állt fel, majd
mély levegő után elfordította a kulcsot a zárban, és kinyitotta az ajtót.
Szerencsére csak Louis várta kint, senki nem volt vele.
- Szia Lot! - üdvözölte széles vigyorral a srác, és meg
is ölelte.
Lottie-nak nagyon jól esett, hogy Louis még mindig
megöleli, pedig valószínűleg tud mindent. Hiányzott neki bátyja, nagyon régen
nem látta, és azért jól esett neki, hogy egyből eljött, amint egy kis gond
akadt itthon. Letelepedtek az ágyra, és Lottie tudta, mi jön.
- Anya azt mondta, összevesztetek. - mondta Louis
komolyan Lottie-t vizsgálva.
- Ezért nem kellett volna ide jönnöd. - rántotta meg a
vállát a lány.
- De. Min vesztetek össze? - jött a következő kérdés
Louis ajkai közül.
- Tudod nagyon jól, úgyis elmondta Anya, milyen selejt
vagyok. - nézett oldalra Lot.
- Ezt a baromságot honnan szedted? Miért lennél selejt?
Louis-nak fájt hallania, hogy Lottie így beszél magáról,
ugyanis akkor Ő is selejt lenne. Eleinte úgy is érezte magát, de aztán az a
különleges személy a szívében meggyőzte, hogy ez nem így van, és azóta úgy
érzi, Ő a legszerencsésebb az egész világon.
- Mert Melanie-t szeretem. - suttogta Lottie leszegett
fejjel, mintha bűn lenne.
- Hé, ezért nem vagy selejt. Szereted Őt, és Ő is szeret
Téged, nem? - kérdezte Louis megfogva húga vállát, mire az csak bólintott. -
Akkor meg élvezd ki, amíg fiatal vagy. Senki nem köthet beléd amiatt, akit
szeretsz. Ez csak a Te dolgod, a Te döntésed, és másnak nincs hozzá köze. -
ismételte el Louis azokat a szavakat, melyekkel a nehéz időkben olyan sok
lelket öntöttek belé azok a csodás metszésű ajkak.
- Komolyan? - kérdezte ártatlan szemekkel felnézve
Lottie.
- Igen. - mosolygott rá kedvesen Louis. - Eláruljak egy
titkot? - kérdezte szélesen mosolyogva, mire Lottie bólintott. - Én is szeretem
Harry-t.
Lot teljesen ledöbbent, nem hitte, hogy pont bátyjától
fogja ezt hallani. Az osztálytársai sokat mondták ezt neki, mikor azt akarták,
mutassa be nekik a göndört, azonban Louis szájából lesokkolták ezek a szavak.
- Vi-viccelsz?! - hebegte halkan.
- Nem! Eljött velem, lent van a többiekkel. Gyere,
mondjuk el együtt Anyának, kézen fogva. Joga van tudni, hogy két elcseszett
gyerek van a családban. Reménykedünk benne, hogy a lányok a pasikat fogják
szeretni. - nevette el magát Louis, de Lottie is csatlakozott hozzá.
Louis remekül tudott lelket önteni az emberekbe. Felkelt
az ágyról, és lenyújtotta kezét húgának, aki széles mosollyal fogta meg a
kezét. Együtt indultak el ki a szobából egyenesen le a nappaliba. Lassan
haladtak, de kezük sok erőt adott nekik. Báty és húgi együtt álltak a család
elé egymás kezét fogva. Harry széles mosolyt villantott ezt látva, és
határozott léptekkel Louis mellé ment, hogy másik oldalról Ő fogja a kezét.
Lottie szélesen mosolygott a göndörre, aki viszonozta a gesztust. Joy lepetten
pillantott rájuk, és felállt a kanapéról. A lányok tovább játszottak, bár Fizzy
érdeklődve figyelte az eseményeket.
- Minden rendben? - kérdezte Joy aggodalmasan rájuk
nézve, főként Lottie-ra.
- Szerintem tartozol egy bocsánattal Lottie-nak, amiért
túlreagáltad ezt az egészet, és majd Melanie-tól is. - mondta nyugodt hangon
Louis.
- Louis... - hebegte Joy végigvezetve tekintetét a három
elszánt szempáron előtte.
- Anya, el kell fogadnod, hogy Lottie ilyen. És ha már
itt tartunk, és is meleg vagyok. Szeretem Harry-t. - jelentette ki komolyan,
Harry pedig jelzés képpen átkarolta Louis derekát.
Joy szeme lepetten kerekedett ki, erre végképp nem
számított. Azért hívta ide Louis-t, hogy Lottie-val beszéljen, nem azért, hogy
Ő is bevallja másságát. Azonban elgondolkozott ezen, és ahogy végignézett két
gyermekén, és ideges arcukon, hogy talán most elvesztik az Anyjukat, kapcsolt,
és hozzájuk sietett. Szorosan megölelte Őket, majd Harry-t is bevonta. Louis
láthatatlanul Lottie-ra mosolygott, mikor eltávolodott, és magában elképzelt
egy családi vacsorát, amin az ikrek szokás szerint egymás tányérjába
nyúlkálnak, Fizzy a telefonját bújja, Lottie az asztal alatt Melanie kezét, míg
Louis Harry-ét szorongatja. Szép képzelgés, de mindenképpen mosolygásra
késztetett mindenkit, akinek a fejében megjelent.
kivételesen előre elolvastam a kis mesédet, ami a történet elején van :)
VálaszTörlésteszik, szeretek ilyet olvasni, bár utálom a Larryt (jah, tudom. szar vagyok, tekintve hogy én is azt írok XD)
csak így tovább, Csajszi :P
Köszönöm, és sajnálom, hogy utálod, ugyanis én ezt szeretem a párosok közül a legjobban írni hahaha.
TörlésMélységesen elítélem a nők körében a másságot, tekintve, hogy soha nem ismertem olyan embert, nem tudtam megbirkózni a gondolattal... DE olyan jól megírtad, hogy most az egyszer nem találtam visszataszítónak a dolgot. Szívesen elolvastam és jót mosolyogtam rajta, mikor Larry is a színre lépett. Tetszett!
VálaszTörlésKirázott a hideg, mikor az első sorodat elolvastam... Ha a melegeket bírod, akkor a leszbiket mért nem?
TörlésMiért elítélendő két nő kapcsolata ha két férfié nem az?
TörlésEzt nem értem, hisz ezzel most Te is homofób lennél, márpedig ha a melegetek támogatod, akkor a homofóbok ellen harcolsz, nemde? Ennek ellenére mindenkinek megvan a saját véleménye, és örülök, hogy tetszett a sztori :)
TörlésA családom nagyon elutasító ilyenekkel kapcsolatban, és sajnos én is így lettem nevelve. Viszont van egy meleg unokatesóm, akivel az intő szavak ellenére is nagyon jó a kapcsolatom, és rendszeresen beszélünk. Azt hiszem ez az ok, amiért ilyen a véleményem..
TörlésHát ez irtó jó volt!De komolyan!Tudod,hogy nekem nincs bajom a saját nemhez való vonzódással,sőt ha valaki elítéli az ilyet azt illetem pár "szép" szóval.Életemben nem olvastam leszbikus történetet,igaz nem vonzott annyira,mint a meleg blogok,de be kell vallani,ugyanazt éreztem,mint ha egy meleg történetet olvasnék.Tetszett,a vége szívmelengető volt,mosolyogtam rajta.És megint előjött az érzés,miszerint én rohadtul akarok egy bátyót.Vagy egy nővért.Hugit.Öcsit.Bárkit.
VálaszTörlésAztán még a plusz,Larry:)
Imádtam!
Nagyon örülök, hogy tetszett, én sem írtam még soha leszbikus sztorit, nem tudok erről a fajta érzésről semmit sem, de most úgy döntöttem, szerelem-szerelem, és megpróbálom. Szóval nagyon jó hallani, hogy jól sikerült, köszönöm :)
Törléssziaa. nagyon jó lett nekem tetszett. :)) és köszönöm h meg írtad nekem. :)) <3 egy kicsit zavart h Lottie leszbi de eszt el fogadom. :) akkor is tetszett.. :) kérhetek még egy Larry-sat léciiiii.. *-* eszt vedd úgy h boci szemekkel nézlek.! :D és utána többet nem kérek semmit. :)) ESKÜ. CSAK MÉG EGY LARRY-T LÉGYSZIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII.. :))
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. Szóval nem volt az igazi, nem ilyet vártál, ugye hahaha? :D Sebaj, felírlak, de azt nem kétlem, hogy ilyen hamar tudnám hozni majd. Remélem, az nagyobb sikert arat majd :)
Törlésjaj ez nagyon szép lett. :') és amugy ötletes is. a témáján nem akadtam fenn, az ilyen különleges emberek is olyanok mint a többi. (Larry shiper vagyok, még szép, hogy nem ítélkezem) btw az ítélkezés buta dolog. de a történetre visszatérve nagyon tetszett.:3
VálaszTörlésBoldog vagyok, hogy tetszett, és egyetértek veled. Teljesen igazad van, de szólásszabadság van, az embereknek pedig joguk van megosztani a véleményüket, ahogy mi is ezt tettük :)
TörlésJézusom, ez eszméletlen lett!
VálaszTörlésElőször egy picit fura volt, mivel még sose olvastam leszbikusokról sztorit. Ezt most nem úgy értettem, hogy fura volt , mert én elítélem a leszbiket dehogy! Csak most olvastam ilyet előszőr. :) Egyébként pedig nagyon imádom! Annyira szívmelengetőre sikeredett az egész és olyan édes lett, hogy az valami hihetetlen! Nagyon imádom és állatira csodállak a kreativitásod és írástudásod miatt! Imádlak és mindeeen egyes sztoridat is!!
Egyébként, hogy állsz a könyveddel? Csak érdeklődőm ha szabad. :3
A másik meg, hogy én alapból őrzöm egy ismerősőm nagy titkát, szóval nekem még több indokom van arra, hogy ezt ne ítéljem el. ;)
TörlésÖrülök, hogy én lehettem az első ilyen történet írója, melyet olvastál. Boldog vagyok, hogy tetszett. Köszönöm kérdésed, jól állok...elakadtam hahaha, de haladok vele :)
Törlés