Oldalak

2014. május 4., vasárnap

Wave after wave

Sziasztok!
Eléggé eltűntem a szünetben tudom. Ennek az oka három dolog: haverok, sorozat, könyv. Ennek ellenére, tudjátok, hogy nem tudnálak titeket sztori nélkül hagyni, íme itt ez a történet, amelyet egy Névtelen kért tőlem. Remélem, tudja ki az, akinek szól. Ellenben bárkinek ajánlom, akinek tetszik, és szívesen elolvassa.
A másik dolog, hogy ez alatt a bejegyzés alatt, nem szeretnék látni olyan kommenteket, miszerint valaki kérne még sztorit. El vagyok havazva, nem tudnám megírni, így is elég hosszú a listája a megírandó sztoriknak, azonban nem tudok ennyi szexjelentet írni. Sajnálom, majd idővel haladok velük. Ha valaki mégis szeretne még jobban lestrapálni (hahaha), attól az kérem, hogy az elérhetőségeim alatt (inkább Twitter) személyesen kérjen, névvel és pontos elképzeléssel ellátva. Azt hiszem, ez így fair.  
És végül a részt a Waves ihlette Mr. Probz-tól. Csodás szám, meseszép, na meg a QAF.
Jó olvasást mindenkinek, remélem, tetszik.
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo


Wave after wave

Az ember azt hiszi magáról, hogy annyival felsőbbrendű, hogy különlegesebb, mint bármi más a bolygón. Hát elárulom, hogy ez hazugság. Nem vagyunk egyebek, mint aprócska porszemek, melyeket néha lesöpörnek a szekrény tetejéről, és ez ellen semmit sem tehetünk. Tehetetlenül vergődünk életünk tengerén, mint holmi hajó, a hullámok pedig egymás után jönnek, mintha örökké le akarnának borítani, és mélybe rántani. Semmi esélyünk ellenük.
A tenger kellemes hullámzása ringatott, éreztem, hogy lassan lecsukódnak nehézkes szempilláim lebegés közben, de még nem hagytam nekik. Eltűnődtem a felettem repkedő sirályokon, szabadok, gondtalanok voltak. Szívesen lennék valami más, valaki más. Aki nem érez, aki nem tudja, mi szárad a lelkén, mit tett. Miért nem én voltam? Cserélnék vele! Az én életem senkinek nem fontos, ellenben Őt egy fél város siratja - és mindezt miattam.
Felrémlett előttem csillogó kék szeme, szőke haja, mely az éjszakai fényben fakónak hatott, mégis rikított a tömegben. Azon az estén láttam meg, elveszettnek tűnt. Nem tudtam, mit keres egy ilyen helyen, nem neki való. Minden akkor kezdődött, még két éve. Megláttam őt, hanyagul az oszlopnak dőlni. Menőnek akart látszani, azonban a szemében csillogott a tapasztalatlanság félelme. Kiszúrtam magamnak, de nem hittem, hogy a nyakamon marad.
Elnézést sem kérve a barátaimtól hozzá mentem, és megtámaszkodtam előtte az oszlopnál. Idegesen szívta magába a levegőt. Ha őszinte akarok lenni magamhoz - és már igazán felesleges lenne hazudni - már akkor is éreztem, hogy Ő különleges.
- Ez a hely nem kisfiúknak való. - suttogtam kéjesen ajkaira, de tartottam a szokott távolságot.
Igazság szerint nem értem, miért nem vetettem be nála azonnal a szokott csúnyaságok suttogását, amivel minden pasit az ujjaim köré csavarok. Talán láttam rajta az ártatlanságot.
- Majd ha látok egyet, szólok neki. - felelte édes mosollyal.
Egyértelmű volt, miért jött ide. Azt akarta, mint mindenki. Akkor azzal áltattam magam, hogy megesett rajta a szívem, és úgy döntöttem, megadom neki azt a kiváltságot, hogy Zayn Malik-kal vesztheti el szüzességét. Hisz melyik pasi nem vágyna erre?! Bárki megveszne értem, ha megkaphatna. Nos, nem okozok csalódást, megkapnak, viszont csupán csak egyszer. Még nem volt olyan, akivel kétszer is lefeküdtem volna, ami meglepő tekintve, hogy szinte minden átkozott nap van egy kalandom. De akkor ez a dolog a porba hullt, ugyanis Ő megkapott egyszer, kétszer, háromszor...és folyamatosan 2 éven át.
Egy játéknak indult, mókának, mint minden este, azonban azután, az este után szuszogásra keltem magam mögött. Fogalmam sem volt, mi történt tegnap este, a "hangulatfelelősöm" ismét ellátott megfelelő parti-drogokkal, így kiesett megint minden....hittem én azt. Azonban megfordultam, és egy srácot láttam magam mögött. Édesen mosolygott rám, szeme kéken csillogott, ilyen szép fiút még soha nem láttam.
- Te meg ki vagy? - nyögtem ki álmosan.
A szeme üvegessé vált, azonban őszintén nem nagyon érdekelt akkor. Úgy éreztem, csak egy újabb áldozat, akinek megadtam, amit akart. Most már tudom, mekkorát tévedtem.
- Niall. - motyogta halkan, fájdalommal.
- Ja, tényleg. - húztam el a szám álmosan. Fájt a fejem, és nem volt kedvem tovább bájcsevegni. Beugrott, hogy tegnap elvettem a szüzességét, garantálom, hogy azt az estét soha nem fogja elfelejteni. Többször is elfelejtettem a nevét az este folyamán, de ez megszokott volt nálam. Túl sok kalandom van ahhoz, hogy észben tudjam tartani a neveket és az arcokat. - És mit keresel még itt? - kérdeztem fejemre dobva egy párnát, de egyik szemmel még láttam lepett tekintetét, és pirult arcát. Bevallom, aranyos volt így.
- Én csak...azt gondoltam...mindegy, megyek is. - húzta el a száját, és felkelt az ágyból.
Megkönnyebbültem sóhajtottam fel, hogy végre magamra hagy, amúgy is mennem kell dolgozni. Ha szerencsém van, az egyik ügyfelem éppen meleg lesz, és sikeresen kielégíthet a mosdóban. Hazudnék, ha azt mondanám, nem figyeltem meg meztelen hátsóját, ahogy kikel az ágyból. Hófehér volt bőre, és apró anyajegy díszítette bal farpofáját. A háta alján kikandikáló gödröcskékről nem is beszélve. Lapockája körül megmozdultak az izmok lépés közben. Nála sokkal izmosabb pasikkal is volt már dolgom, ellenben Őt néztem meg csak ennyire reggel.
Kimásztam az ágyból, és ahogy voltam, meztelenül a konyhába mentem. A lakásom elrendezése tökéletes volt falak nélkül, így láthattam amint öltözik. Mosolyogva töltöttem ki egy bögre kávét. Immáron készen jött hozzám, és beharapott ajkakkal mért végig. Meg akart csókolni és enyelegni, mint holmi szerelmespárok, azonban eltoltam magamtól, és undorral pillantottam rá - most mit nem adnék érte, ha ezt tenné.
- Mit csinálsz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Én csak...azt gondoltam... - hebegett ismét össze-vissza. Deja vous. Ezt már hallottam egyszer, ébredéskor.
- Itt vagy még? - kérdeztem bunkón a kávémat meghúzva, mire lepetten pillantott rám.
- Öhm...mikor látlak? - kérdezte óvatosan
Lepetten kerekedett ki a szemem, majdnem kiköptem a kortyot. Sietősen lenyeltem, majd nevetni kezdtem. Szemébe fájdalom költözött, így kihúztam magam, és komolyan a szemébe néztem.
- Nézd... - akadtam el, és kérdőn néztem rá. Megint elfelejtettem a nevét.
- Niall. - forgatta meg a szemeit, amit vonzónak találtam.
- Nézd Niall! Szexeltünk, ne képzelj bele olyat, ami nem volt. Örülj, hogy lefeküdtem veled, simán feljelenthetnének pedofilitásért. Most pedig menj suliba, vagy ahova akarsz, bánom is én! - rántottam meg a vállam, majd ismét belekortyoltam a kávémba.
- Seggfej. - nyögte ki megrökönyödve, majd kiviharzott.
- Csukd be magad után az ajtót, kérlek! - kiabáltam utána unottan.
Hatalmas csattanással záródott be a bejárati ajtó...más ajtó nem is volt a házban, csupán a gardróbomé és a fürdőszobáé. Inkább lépcsők voltak, a hálószobám ugyanis egy kis emelvényen pihent. Az volt a lakás központja, mily' meglepő. Igencsak csapodár életet éltem, de élveztem.
Azt gondoltam, akkor látom utoljára, de nem így alakult. Másnap, és minden este ott volt a klubban. Próbált ismét közel kerülni hozzám, azonban elhajtottam. Kicsi volt még, kiskorúakkal nem kezdek. Azt sem értem, hogy jutott be esténként a klubba.
Azonban egyik este éppen két pasival táncoltam, és a fülükbe suttogtam szokásos ocsmányságaimat. Éppen indulni készültünk a sötét szobák fele, mikor a szöszi mellettünk kezdett el táncolni póló nélkül. Meglepő módon a két srác átpártolt hozzá, és vele kezdtek mozogni. Tudtam, ez az egész arra ment ki, hogy megmutassa mennyit ér, és vele kéne kezdenem. Nekem pedig elöntötte az agyam valamiféle különleges köd, ami előtte soha sem, így eltoltam a két pasit, és a sráccal kezdtem táncolni. Így feküdtünk le másodszor is. Ő volt az első, aki kétszer fordult meg az ágyamban.
Szépen lassan azon kaptam magam, hogy valahogy mindig eléri, hogy vele foglalkozzak. A baráti társaságom az övé is lett, a kedvenc helyeimen mind ott volt, tudta, hol szoktam kajálni, kávét venni, 10 előtt és 10 után bulizni. Arról nem is beszélve, hogy gyakori vendége volt csak úgy a lakásomnak. Tudom, meglepő, de Ő volt az első, akivel szinte hetente lefeküdtem. Végül már törődni is kezdtem vele, és elmentem a suliba érte. Meglepő egy olyan pasitól, mint én, ugye?
Aztán az Apja megtudta, hogy meleg, így elmenekült otthonról. Hol máshol talált volna menedéket, mint nálam? Én pedig voltam olyan idióta, hogy befogadtam. Megengedtem, hogy meghúzza magát a kanapén, azonban általában mellettem kötött ki mindig az ágyban. Gyakran látott mással szeretkezni, hisz annak ellenére, hogy nálam lakott, nem vetettem meg a pasikat. Olyankor láttam a szemében a fájdalmat. Kicsit neheztelt rám az ilyenek után, de rájött, ezzel semmit nem ér el, ugyanis nem érdekelt. Vagyis nagyon is érdekelt, csupán a büszkeségem túl nagy volt ahhoz, hogy ez megmutatkozzon. Hozzá szoktam egy életformához, és ezt nem fogom feladni egy kis gimnazista miatt.
Lassacskán máshogy kezdtem viselkedni vele. Én is meglepődtem magamon, mikor szeretkezés után magamhoz öleltem, és úgy aludtunk. Vagy reggel csókkal köszöntöttem, mikor kávét csinált nekem. Ez nem volt helyes, én soha nem voltam ilyen, és bevallom, megijedtem ettől az új dologtól. Felvittem két pasit magamhoz, és lefeküdtem velük Niall-lel nem törődve. Szemébe néztem, amikor meglátott minket a franciaágyon, és láttam, amint egy könnycsepp indult meg arcán lefelé, majd elrohant. Aznap nem jött haza, én pedig kezdtem megbánni, amit tettem. Talán nem volt helyes.
Olyan érzéseket keltett bennem pár hónap alatt, mint még soha senki, és ez felettébb meglepő. Nem tudtam, mi zajlik bennem, de olyan kényszer tört rám, mintha bocsánatot kéne kérnem. De miért? Mert önmagam voltam? Ez vagyok én, képtelen ennék leragadni egy embernél, a párkapcsolat nem nekem való. Végül lenyugodva hazajött, és megbeszéltük a dolgot.
- Nézd, annak ellenére, hogy nálam élsz, és olyanok vagyunk, mintha egy rossz filmben, nekem megvannak a szükségleteim, amit Te nem mindig tudsz megadni. Ez van! Ezt el kell fogadnod, ha továbbra is velem szeretnél maradni. - néztem komolyan a szemébe.
- Felfogtam, de akkor nekem is van egy feltételem! - mondta komolyan. Imádtam, mikor tetteti a felnőttességet. Kérdőn pillantottam rá. Még soha, semmilyen szabályhoz nem tartottam magam. - Senkit nem csókolsz meg a száján, csupán engem! - jelentette ki komolyan.
Kicsit meglepődtem, de hamar elmosolyodtam. Magam sem tudom, miért, de belementem. Talán kezd benőni a fejem lágya, és vágyom egy komolyabb kapcsolatra.
Lassacskán elfogadtam, hogy Niall-lel élek, és napról napra jobban igényeltem törődését felém. Nem jártam olyan sokat klubbokba, gyakran néztünk filmet, és nem feküdtem le szinte senkivel csak vele. Egy idő után teljesen megszűntek a kalandjaim, csak Ő maradt nekem. Jó érzés volt esténként, a munka után hazamenni hozzá, tudva, hogy ott vár rám talán vacsorával. Egyetemista lett, én pedig azon kaptam magam, hogy büszke vagyok rá, és boldogan megcsókolom, mikor kiderült, hogy jól sikerültek vizsgái.
Nem ismertem be még magamnak sem, de beleszerettem Niall-be azután, milyen életet éltem, és hogyan találkoztunk. A napok csodásan teltek, és hirtelen megértettem, mit éreznek a párkapcsolatban élő barátaim. Eddig ezt baromságnak tartottam, most már azonban képtelen lettem volna mást ölelni, csókolni, mint Niall-t - és a bunkó modorom is csökkent állítólag.
Azonban elkövettem életem legnagyobb hibáját. Elmentem vele strandra. Egy olyan szakaszra, amelyet én jónak ítéltem meg. Arra gondoltam, mókás lesz majd, hogy csak ketten vagyunk, és szórakozunk kicsit. Jó idő volt, én pedig bekötött szemmel vezettem Őt a szikla tetejére, fürdőruhában. Láttam a táblát elől, miszerint tilos a vízbe menni itt, azonban nem érdekelt. Gondoltam, mi baj lehet?!
Levettem a szeméről a kendőt, és vártam reakcióját. Szétnézett, majd egyenesen alánk pillantott a hullámzó tengerre. Széles vigyorral fordult felém, és örömmel megcsókolt. Büszke voltam magamra, hogy örömet tudtam neki okozni, és meglephettem. Kéz a kézben ugrottunk le a szikla tetejéről először, aztán már össze-vissza. Élveztük a szabadságot, a zuhanás a mély vízbe. Felemelő érzés volt tele adrenalinnal.
Egyszer másztam fel a szikla tetejére, Niall pedig már fent volt. Felém fordult édes mosolyával, és csilingelőn kiabálni kezdett nekem:
- Kapj el, Szerelmem!
A végére még kacsintott egyet, majd leugrott a szikla tetejéről ismét. Felrohantam a csúcsra nevetve, azonban kicsit sokkolva is. Még soha nem mondta azt, hogy "szerelmem", ahogy én sem. Ellenben jól eső melegség járta át ettől mellkasom, még soha nem éreztem ilyet, és tetszett. Lenéztem a fodrozódásra, ahol valószínűleg eltűnt, azonban ezt hamar eltűntették a hullámok. Vigyorogva figyeltem, hol jön fel, de egyenlőre még semmi. Hirtelen egy hatalmas hullám közeledett a part felé, én pedig megijedtem. Tehetetlenül álltam fent, és a homokos részt figyeltem, mikor úszik ki oda. Azonban a hullám elérte azt a részt, ahova ugrott, neki pedig nyoma sem volt. Hatalmas erővel csapódott a víz a sziklafalhoz, és akkor megláttam, amit senkinek sem kívánnék. Vért a víz felszínén. Azonnal levettem magam, és amint a vízbe érkeztem, azonnal kinyitottam a szemem, nem érdekelt a só. Keresni kezdtem Őt a sziklafal mentén, és meg is találtam. Hozzá úsztam, és karjaim közé zártam. Nem láttam, mi történt, hol sérült meg, csupán a vért körülötte. Sietősen úsztam a felszínre, szívem a torkomban dobogott, még soha nem éltem, akkora félelmet, mint akkor. Kihúztam a partra, és akkor vettem észre, hogy a vér a fejéből szivárog még most is elég erősen.
Karjaimba kapva a cuccomhoz rohantam vele, miközben idegesen kiabáltam neki, hogy nem hagyhat itt, és tartson ki. Óvatosan helyeztem le a langyos homokra, miközben egyikünk telefonja után kutattam. Hívtam a mentőket, miközben pólómat fejéhez szorítottam. Az anyag már átázott, azonban még mindig erősen szivárgott vére. Gondolatban magamat átkoztam, hogy lehettem ekkora barom? Hogy hozhattam ide? Ennek nem így kellett volna történnie!
Arca békésnek tűnt, szemei csukva voltak. Csókot leheltem ajkára idegességemben, hátha attól felkel, de semmi. És akkor jöttem rá, hogy sírok. Könnyeim végigfolytak arcomon. Még soha nem sírtam, a nagy Zayn Malik nem sír. Ellenben most képes lettem volna a tenger vízszintjét többszörösére növelni.
- Nem hagyhatsz itt, hallod Ni?! Szeretlek! - suttogtam halkan.
Ezt még soha nem mondtam, és talán már soha nem fogja megtudni, mit érzek iránta. Ő mondta már, hogy szeret, de én soha nem feleltem neki viszont, féltem ettől a szótól, hisz még soha, senkinek nem mondtam. Most mondtam volna neki ezerszer is, ha ettől felébred, de nem tette.
A mentősök megérkeztek, de nem tudták megmenteni, én pedig ott maradtam összerogyva a homokban, majd a két férfi lábra állított, és bevittek a városba. Úgy éreztem, mindent elvesztettem, ami eddig fontos volt. Ő volt az első, aki bármilyen érzés kicsikart belőlem a szarkazmuson, cinizmuson és bunkóságon kívül, erre most elvesztem.
Így kerültem ide. A tenger feszínén lebegek annyi altatóval a szervezetemben, amennyi egy lovat is kinyírna. Mindig azt hittem, AIDS-ben fogok meghalni, életstílusom miatt, erre egy üveg altató végez velem. Ő is itt halt meg az én butaságomból, ezt soha nem bocsájtanám meg magamnak, inkább megyek utána. Mit nem adnék, hogy visszatekerjem az időt. Akkor már az első este máshogy bánnék vele, és nem kéne hónapokig próbálkoznia, míg engedek neki. Azonnal kimondanám, hogy beleszerettem, tudnia kell, de tudatlanul halt meg.
A hullámzás lassan ringatott el, mint egy kellemes altatódal. Lágyan merültem álomban mosollyal arcomon, hisz tudtam, az én jól-meggyötört hajóm végre megtört a vaskos hullámok ostroma alatt, a mélybe merült örökké. 

24 megjegyzés:

  1. ez de szép volt.:') mindemellett Zayn olyan mintha Brian lenne, Niall pedig Justin, a Queer as Folk-ból.:D Brian lakása. az első este. a kapcsolatuk.:D bocsi, ha ezzel lelőttem egy poént. lehet tévedek, de az jutott eszembe.>< amugy nagyon tetszett.
    minden nap minimum 4x megnézem blogodat, hátha kiraktál valamit. imádom az írásaidat. én tudok várni. és várni fogok.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még csak az elejénél voltam, mikor észrevettem, hogy tényleg tiszta Fiúk a klubból XD

      Törlés
    2. Igen, nem volt jobb ihlet a fejembe a blogra, de nem akartalak titeket sztori nélkül hagyni. Mellesleg az elején leírtam, hogy ez is ihlette :)

      Törlés
    3. Mindig a rész után olvasom el, az elején lévő kisregényeket :)

      Törlés
    4. Hahaha pedig abban általában a résszel kapcsolatban szoktak infók lenni...Akkor talán a végére kéne írnom?! :D

      Törlés
    5. Pont azért a végén olvasom csak el, mert nem szeretem, ha idő előtt lelövik a poént :D

      Törlés
  2. Sajnálom, hogy elhalmoztunk, majd ha nyugi lesz kérek én is, addig nem kereslek meg sehol. Jogos volt a kérésed, én is biztosan szeretném látni, ki kér tőlem sztorit.
    Kurva jó volt, sírtam a végén!! Számítottam rá, hogy Fiúk a klubbólos lesz, írtad az elején, szóval nem volt meglepetés, de a végét nagyon szépre írtad. Tetszettek ezek a hasonlatok a tengerrel és hullámokkal. Nekem is az egyik kedvenc számom a wave!!! :D
    Csak így tovább, minden nap itt vagyok, és többször frissítem az oldalad hátha feltöltöttél valamit, és szinte soha nem hagysz minket hosszú ideig sztori nélkül. Imádlak ezért, köszi. A Kedvenc Bloggerem vagy, imádlak!!! <3 <3
    Puszi Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, köszönöm szépen. Megértetted, mit miért írtam az elején, ez nagyon jól esik. Annak külön örülök, hogy kiszúrtad az elején, hogy a GAF lesz a lényege, és úgy látom a zenei ízlésünk is hasonló. Köszönöm szépen a támogatást, nagyon jól esik. :)

      Törlés
  3. huhh hát szia :) komolyan nagyon közel álltam a bőgéshez, hihetetlenül megható és szép volt :') imádtam, sok ilyet még ;) *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök, igyekszem, és köszönöm szépen :)

      Törlés
  4. Ez tök jó lett :) Szomorkás, de nagyon jó. De állj szomorú vége lesz a QAF-nak? mert már a 4.évad 5.részénél járok és kár lenne... de úgyis hamarosan a végére érek:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és nem azt jelenti, nem tudom. Még bőven nem vagyok a végén, sőt most szüneteltetem :)

      Törlés
  5. Megkönnyeztem ezt édesem, nagyon is! - csak annyit sajnálok, hogy nem Ziall-t láttam az egészben, hanem Brustin-t ( asszam így hívjuk őket...). Ettől függetlenül imádtam, és nagyon várom a következőt!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, tudod többre nem igazán volt ihletem, de nem akartalak titeket sztori nélkül hagyni sokáig. De örülök, hogy azért kicsit tetszett :)

      Törlés
  6. Jesszus.. atya.. ur... isten...
    Utalok sirni. De valahogy annyira, de annyira imadom a siratos sztoriaidat! Olyan gyonyoruek! Olyan meghatoak! Olyan eszmeletlen sok erzelem van bennuk!! Imadom!
    Persze, termeszetesen mindegyik sztoridat, kivetel nelkul imadom, de valahogy ezeket szeretem a legjobban. Mem tudom miert. Pedig utalom a szomorusagot, a komort, a sirast. De ezek valahogy annyira atjonnek. Annyira szivbol jovoek es annyira meghatoak, hogy az valami elkepeszto. Fura, de ezeket tudom a legjobban atelni. Pedig barmrlyik baratomat megkerdezed, nem vagyok az a siros fajta. Mindig en vigasztalok.
    Imadlak imdlak imadlak!!!! Te vagy a legeslegjobb iro, akitol valaha olvastam! *w* NAGYON SZERETLEK!
    Hatalmas oleles es sok-sok puszi!! XoxoxoxoxoX
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm. Úgy látom, akkor hasonlítunk, dettó ugyanilyen vagyok. Köszönöm szépen ezt a sok csodás szót, és mindet, amit valaha kaptam tőled. Elmondhatatlanul hálás vagyok értük, és hogy mindig itt vagy és követsz :)

      Törlés
  7. Attól függetlenül,hogy nem szeretem a szomorú történeteket ez nagyon tetszett.:) Az elején már voltak utalások,hogy rossz vége lesz,de mivel Te írtad elolvastam és tetszett,majdnem elsírtam magam rajta,de most tartottam magam:) Remélem nem azért írsz ilyet,mert te is szomorú vagy. Nagyszerû író vagy,de ezt tudod:) Amúgy nekem tiszta olyan volt,mintha Zayn Justinnal lenne együtt,csak neki nem kék a szeme :D Te is szereted a Fiúk a Klubbólt? Én még csak az elsô évadnál tartok,de haladok:)) Ja és sajnálom,hogy nem mindig írok kommentet,pedig mindent elolvasok,de úgy sem tudnám kifejezni,hogy milyen jól írsz:) A lényeg,hogy klassz vagy,még mindig a kedvenc írom és imádlak:)) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, azt hiszem a szomorú sztorikba érzem otthon magam igazán, de nem fogok sok ilyet írni, ne aggódj. Igen az ihlette, én is nagyon szeretem, az elején említettem is, hogy onnan van. Semmi gond, tedd a kezed a képernyőre, és érzem a jelenléted - gagyi vicc volt. Köszönöm a szép szavakat :)

      Törlés
  8. Oh my God! Hát majdnem sírtam,de csak visszafogtam magam.Gyönyörű volt!Elképesztő hasonlatokat írsz,annyi érzelem van benne,hogy az hihetetlen.Imádom!Imádlak!Imádok mindent és mindenkit!
    Hallottam már erről a sorozatról,a címe ismerős,de fogalmam sincs miről szól.Na majd mindjárt utána nézek.De ha ennyien nézik és nincsen róla rossz vélemény,hát elkezdem:)
    (Imádom ezt a számot:D)
    Puszika!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, a hasonlataimra nagyon "kényes" vagyok, ezért is örülök, hogy tetszenek, ez nagyon sokat jelent nekem. Vágj bele, megéri. Én nagyon szeretem, és az olyanok, mint mi....mármint, akiket érdekel az ilyen téma, azok általában kedvelik. :)

      Törlés
  9. Szia! Nagyon tetszenek az írásaid. Kérhetek esetleg egy nagyon hard Ziam sztorit? de egy igazán hardot ;) köszii: BB

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, pont ennek a résznek az elején írtam le, hogy az egyik elérhetőségem alatt jobban örülnék a kéréseknek, és kicsit el is vagyok havazva, de természetesen megírom. Nem mondok időpontot, ahogy időm engedi, de többen is vannak, szóval sajnálom, ha várnod kell. Igyekszem, ígérem. :)

      Törlés
    2. semmi baj, köszi :)

      Törlés
  10. A végére elsírtam magam. Csodálatos volt! ♥

    VálaszTörlés

Music Note 4