19. fejezet. - School for boys.

Sziasztok!

Íme itt, az újabb rész. Szombattól jövő hét szombatig elméletileg  csak időzítő fog nektek részt feltenni, de igyekszem én is jelentkezni. Nyaralni megyünk, és Anyáéknak nem volt olyan fontos a foglalásban a wifi, mint nekem, így királyul elfelejtették, hogy azt is nézni kell. Nekik csak a tenger közelsége és a tengerre néző szoba volt a fontos. Remélem, azért lesz lehetőségem netezni. Egy biztos, rész nélkül nem fogtok maradni!

Remélem, tetszik, jó olvasást!

                                                                                                                                             xoxo    Zsoo

*Harry*

Kérdőn pillantottam minden fele, mikor mindannyian körbe álltuk az asztalunkat, csupán Liam hiányzott.

- Srácok, Liam? - kérdezte magasba emelve szemöldökét Niall.

- Az előbb még egy csajjal láttam táncolni. - nevette el magát kicsit italos állapotban Zayn.

Ő nagyon örült a sikerének, azonban ez koránt sem volt olyan jó hír. Liam bárhol lehet, és bevallom megijedtem, hogy valami történt vele, hisz még nem igazán ivott alkoholt. Minden megfordult a fejemben a csajoktól a hányásig.

- Oké, szerintem nézzünk szét! Hazza kijössz velem? - kérdezte Niall, látszólag Ő is aggódott.

- Igen. Srácok, megtennétek idebent? - kérdeztem feléjük fordulva.

- Majd valahogy körberángatom ezt a részeget. - bólint Louis segítőkészen Zayn-re utalva.

- Nem vagyok részeg. - ellenkezett Zayn. Jellemző.

Megcsóváltam a fejem, majd megindultunk ki. Niall-lel a klub előtt mindenki arcát végigmértük, hátha meglátjuk barátunkat, de semmi. Nevetések, zene, cigarettafüst terjengett a levegőben, de egyik sem kapcsolódott Liam-hez. Kezdtem megijedni. Úgy döntöttünk, körbejárjuk az épületet, hátha valahol részegen dőlöngél.

Bekanyarodtunk egy sarkon, de azonnal megtorpantunk, mikor megláttuk, mi vár minket a sikátorban. Ereimben megfagyott a vér, amikor megláttam a nagy fekete autót, mely mellett Liam és egy férfi állt. Nem láttam távolról az arcát az idegennek, túl messze voltak. Minden olyan gyorsan történt. Abban a pillanatban, amikor a férfi keze lendült, valami csillogó tárggyal, talán egy fegyverrel, Niall kiabálni kezdett:

- Ne! Liam!

A sikátor visszhangzott tőlünk, így a férfi is felénk pillantott. Rohanni kezdtem, ezt látva Niall is kapcsolt. Sietősen rohantunk az immáron ájult barátunk és a néger pasi felé. Azonban a távolság nagy úr, túl messze voltak. Szívem a torkomban dobogott, ahogy egyre gyorsabban próbáltam futni, adrenalin-szintem a magasba hágott. A férfi betuszkolta Liam ájult testtét az autóba, majd beugrott Ő is. Mire oda értünk a lámpája kigyulladt, és teljes sebességgel kihajtott az utcából. Elcsesztük, nem értünk ide időben. Ha fél perccel hamarabb jövünk, ha egyből erre vesszük az irányt...

- Harry... - suttogta halkan Niall, mikor mellém ért.

Mindketten szaporán vettük a levegőt, csak bámultam a kocsi nyomát, amerre kihajtottak Liam-mel. Nem hittem el, hogy ez tényleg meg tud történni. Ilyen csak a filmekben fordulhat elő, nem? Liam soha nem beszélt sokat sem magáról, de látszott, hogy más, mint a legtöbben itt. Talán most jöttem rá erre igazán.

- Mi lesz most, Harry? - kérdezi elhűlten Niall.

- Nem tudom...szólnunk kell a többieknek! - fordultam felé.

Végre visszanyertem valamennyire a lélekjelenlétem, és ismét rohanni kezdtem Niall-t magam után húzva. Szegénynek biztosan elege van a sok futásból, de nem tudtam mást tenni. Segítséget vártam a srácoktól, még ha Zayn italos állapotban is volt. Reménykedtem benne, hogy Ők tudni fogják a megoldást. Liam tudta, Ő gondolta, hogy ennek nem lesz jó vége, de mi erőltettük, és valóban elrabolták. Nem tudom, miért, nem tudom, ki, de megtörtént, és én tehetek róla. Könnyű lenne azt mondani, hogy mi tettük, jól esne, ha nem egyedül lennék hibás, de én vettem rá, én győzködtem, nem fogadtam el nemleges választ.

Berohantunk a klubba, mellkasom mardosta a bűntudat, míg Niall teljesen kétségbeesett. Idegesen pillantottam körbe a rácokat keresve, és megláttam, amint bemennek a csendesebb helyiségbe, ahol italozni szoktunk. Besiettünk oda Niall-lel, majd mint egy őrült, estünk elébük.

- Srácok! - lihegtem, de nem tudtam kinyögni egy szót sem tovább.

- Megtaláltátok? - kérdezte azonnal Louis reménykedve.

- Liam... - akartam belekezdeni, de képtelen voltam folytatni, lihegtem a sietős futástól és a kétségbeeséstől, a félelemről nem is beszélve.

- ...elrabolták. - jelentette ki Niall mellettem, szemében könnyek csillogtak.

Louis homloka zavart ráncba szaladt, még Zayn is lepetten pillantott felénk. A szemében még mindig köd ült, de mintha kicsit tisztult volna. Louis biztosan megmosta az arcát, ugyanis haja vizes volt füle mellett.

- Srácok, ez szar vicc. Kint hány, igaz? - kérdezte Zayn büszkén, hogy kitalálta a poént.

- Nem! Komolyan! Egy fekete autóba lökték, láttuk! - kiabáltam kétségbeesetten, mire pár ember felénk pillantott.

- Harry, nem vicceltek? - kérdezte Louis döbbenten.

Niall-lel egyszerre ráztuk meg a fejünket hevesen, így szédülni kezdtem. Soha nem viccelnék ilyennel, teljesen kétségbeestem. Úgy éreztem, el fogok ájulni, szédült körülöttem minden, mint a focimeccsen.

- Te jó ég! Harry jól vagy? Ülj le! - húzott egy fotelba Louis. - Vegyél mély levegőt! Nyugalom. - próbálta elkerülni az ájulásom, és sikerült neki, jobban lettem. - Mi történt? - fordult Niall felé.

A szöszi először csak hebegett, amit Zayn látszólag már unt, azonban nem szólt közbe. Még mindketten sokkos állapotban voltunk a látottaktól. Végül Niall mély levegőt vett, majd beszélni kezdett. Elmondott mindent, az elejétől a végéig. Én csupán bólogattam, és újra átéltem mindent, ami szörnyű volt. Az aggodalmam Liam iránt a tetőfokára hágott.

- Hívnunk kell a rendőrséget! - szólalt meg végül Louis.

Ez meglepett tőle, de valóban ezt kell tennünk. Már így is sok idő telt el a bűntett óta, talán ezzel ártottunk többet, mintsem azzal, hogy nem tudtuk megállítani a néger férfit.

Kisiettünk a sikátorba, hisz mégsem kéne egy szórakozóhely elé kihívni a zsarukat, akkor mindenki frászt kapna. Bár a sikátor sem volt sokkal messzebb tőle. Amint arra a helyre léptem, ahol az autó állt, elfogott a hányinger. A gyomrom görcsbe ugrott, ezzel kikényszerítette magából tartalmát, de sikerült visszafognom magamat. Ha tudom, hogy ez lesz...

Megérkeztek a rendőrök, és érdeklődve siettek hozzánk. Hazudnék, ha azt mondanám, diszkréten kezelték a helyzetet, ugyanis mindenki ide csődült, a megkülönböztető jelzésekre. A sikátor végén sokan ácsingóztak, felkeltettük érdeklődésüket a történtekkel.

- Maguk hívtak minket? - kérdezte egy férfi elénk állva.

Látszólag nem vett komolyan 4 srácot, akikben már biztosan volt alkohol. Talán azon agyalt, hogy először a személyinket kérje el, és megnézze elmúltunk-e 18 évesek, vagy meghallgassa a mesénket, amit be akarunk adni neki.

- Igen. A barátunkat elrabolták. - mondta Louis határozottan. Örültem, hogy legalább Ő józan, és képes érette kezelni ezt az egészet. Nem pánikolt, és ezért tiszteltem.

- Kérem, ebben biztosak? - kérdezte kétkedve. Láttam a hitetlenséget a szemében, mely felbosszantott. Itt mulatja az időt, szórakozik rajtunk, ahelyett, hogy a fekete autó után kutatna.

- Igen! Láttuk, még futottunk is az autó után, de nem tudtuk megakadályozni. - mutattam Niall-re idegesen.

- Mi történt pontosan? Kit "raboltak" el? - formázott macskakörmöt a szónál, még mindig nem hitt nekünk.

- A barátunkat, Liam Payne-t. A sikátor végében álltunk, és láttuk, ahogy egy néger férfi leüti, aztán betuszkolják egy fekete terepjáróba, és elhajtanak vele. Fegyver volt nála. - mondta Niall halkan.

A férfi gondolkozott kicsit, alaposan végigmérte mindannyiunkat. Louis szemén kívül mindhármunk szemén elidőzött. Zayn-ébe nézve elhúzta a száját, talán látta benne, hogy nem beszámítható, azonban az én és Niall íriszeiben pusztán csak a kétségbeesés, a félelem látszott, így szerintem rájött, ideje lenne komolyan venni ezt az egészet.

Felvették a jegyzőkönyvet, kapargatták az aszfaltot, ahol az autó állt, mindannyiunkat kikérdeztek. A félelem egyre nagyobbra nőtt bennem, amikor felfogtam, hogy ez mivel jár. Nem láttuk a rendszámot, esélytelen, hogy megtalálják Őket, már biztosan messze járnak. Rájöttek, hogy a közeli elit iskola diákjai vagyunk, és mikor beültettek minket a kocsiba, hogy elvisznek minket a suliba, lefagytam. A tanárok nem tudják, hogy kiszöktünk, a rendőrök sejtik, bár nem kérdeztek rá, de ez egyértelmű. Kiszöktünk, és a mi lelkünkön szárad, hogy Liam-mel ez történt. A 4 fal között biztonságos lett volna, de mi ezzel nem elégedtünk meg. Mi ez, ha nem egy komplett kicsapás?!