Oldalak

2014. július 9., szerda

22. fejezet. - School for boys.

Sziasztok!
Szerintem ilyet még nem csináltam ezen a blogon, de muszáj feltennem, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Éjfél múlt 1 perccel, tehát hivatalosan is szerda van. Jön a rész!
Valaki az mondta nekem, hogy kevés ebben a sorozatban az erotikus kavarás, így kaptok egy kicsit, rögtön egy borzalom előtt.
Remélem tetszik, várom a véleményeket! Ne sajnáljátok a betűket, kérlek.
                                                                                                                                             xoxo    Zsoo

  
*Harry *
Nem telt el sok idő, nem akartunk, illetve nem volt mire várni. 2 nap múlva megindultunk a szabad kijárású szobáinkból a város felé. Ez volt az első alkalom, hogy nyugodtan elhagyhattuk az iskola területét a főbejáraton át, nem kellett titokban kiosonni.
- Hova is megyünk? - kérdezte Niall zavartan.
Amióta Liam eltűnt, még a mindig vidám ír szőkeség sem mosolygott. Mind megváltoztunk, engem személy szerint lassan őrölt fel a bűntudat, miszerint én okoztam ezt a katasztrófát.
- Troy-ékhoz! - jelentette ki Zayn.
Előre szegezte a tekintetét, ahogy én is, és Louis is. Ezt látva Niall szerintem nem akart kilógni a sorból, így szintén az utcát kezdte pásztázni. Biztos vagyok benne, hogy nem tudta, kiről beszélünk, ellenben nem kérdezett, amiért most mind hálásak voltunk. Talán neki sem volt kedve többet beszélni a kelleténél.
Haladtunk a tér fele, Niall pedig mindent alaposan megfigyelt, míg nekünk már ismerősebb volt, neki még teljesen új. A téren elhaladtunk a tiszta, ám még víz nélküli szökőkút előtt, majd a növényekkel keretezett úton megpillantottuk a szórakozott csapatot. Ismét deszkáztak vagy bmx-eztek. Már távolabbról kiszúrtam az ismerős arcot, aki felé mindenki gyűlt, hisz Ő a csapat vezéregyénisége. Ő is kiszúrt minket, így megállt, és kérdőn nézett ránk.
- Srácok? Újra előkerültök, ismét egy új taggal?! Mi a helyzet? - kérdezte széles vigyorral, miközben lepacsizott velünk. Niall-lel megismerkedtek, ahogy a többiek is, de nekem is jól jött, hogy a szőke miatt mindenki bemutatkozott, ugyanis a pocsék névmemóriám semmit nem változott.
- Haver, gáz van! - jelentette ki Zayn hamarosan.
- Mi a para? - kérdezte letámasztva maga mellé deszkáját Troy.
- A barátunkat elrabolták két napja. - jelentette ki Louis, mintha ez már eldöntött lenne. Mintha nem tehetnénk semmit sem, pedig éppen azért vagyunk itt, hogy megmentsük.
Troy nem tűnt meglepetnek, sokkal inkább elgondolkozott ezen az egészen, majd szemében megcsillant valamit megvilágosodás-féleség.
- Erről hallottam! Ott voltunk a klubban, de csak a végére értünk ki. Az a Ti barátotok volt? De miért? - kérdezte ledöbbenve, de ezt azzal próbálta leplezni, hogy megpörgette végére állított deszkáját, majd visszatámasztotta combjának.
- Nem tudjuk, de az fontosabb, hogy ki. - szóltam közbe komolyan, mire rám pillantott.
- Mi folyik itt, Srácok? - kérdezte komolyan ránk nézve.
Észrevette, hogy valami más is van e mögött az egész mögött, amibe bár tudtuk, be kell avatnunk, nem nagyon hajlott rá egyikünk sem.
- Tudod, nem mindig mondtunk igazat arról, honnan is jöttünk. Az az igazság, hogy a Doyle Fiúiskolából szöktünk ki ide eddig. - szegte le a fejét Zayn, miközben megdörzsölte szája mellett borostáját.
- És most kicsaptak minket, amiért elrabolták miattunk Liam-et egy ilyen alkalommal. Meg akarjuk találni! - egészítette ki Louis a történetet.
Troy látszólag lefagyott pár perc erejéig. Kemény srác, legalábbis eddig ezt a látszatot keltette, és most meginogtam, hogy tényleg képes komolyan kezelni a helyzeteket.
- És hogy jövünk mi a képbe? - kérdezte logikusan.
- Ti mindent ismertek ebben a városban. Nem láttatok valahol, egy eddig lakatlan háznál egy szokatlan, nagy, fekete autót? - kérdeztem végül.
Nem tudtuk biztosan, hogy még itt lesznek, ebben a városkában, ellenben reménykedtünk benne. Ha elvitték innen, végképp esélyünk sincs megtalálni. Mindenhol próbáltunk segítséget kérni, de az életbe nem tudnánk felkutatni ezt a város, kifutunk az időből.
- Oké. - jelentette ki Troy egyszer határozottan, mire felkaptam rá a fejem. Teljesen kizökkentett gondolataimból. - Megpróbálunk mindent, de nem ígérhetek semmit. Megvan még a számotok, majd hívlak. Segítünk. - bólintott hozzá, hogy még magabiztosabbnak tűnjön.
Ebben a pillanatban egy szőke srác karolta át a vállát, és szintén bólintott, mire haloványan elmosolyodtam, bár inkább nevezném a gesztusom hálásnak, mint örömtelinek. Látszólag a bandája mellé állt, így nagyon reméltem, hogy találnak valamit. Ha nem lesz meg Liam, nem tudom, mihez kezdek a bűntudatommal.

*Louis*
A nap már lenyugodott vörösre festve maga után a horizontot, mely átfordult a fejünk fölött sötétkékbe, majd feketébe. A szeszélyes égitest nem várta meg, míg hazaérünk, fejünk fölött öltöztette gyászosba az eget, majd csillagokból készült kötéllel előhúzta egy fa takarásából a holdat.
Nem értettem, miért ragyognak annyira, mikor semmi szép dolog nem történt, amiért érdemes lenni megszínesíteniük a sötét éjszakát. Lemondón csóváltam meg a fejem az ablak irányába, majd visszafordultam a mosdókagyló fele. Fogkefémet másik oldalra toltam számban, és ott is alaposan megsikáltam fogaimat. Az erős mentás fogkrém csípte szememet, így úgy döntöttem, elég lesz a fogmosásból. Lehajoltam, és kiköptem a pasztát, majd kiöblítettem a szám. Az elmosott fogkefét a pohárba ejtettem, végül felnéztem a tükörbe.
Meg akartam vizsgálni elnyúzott vonásaimat, helyette ijedten markoltam a csap szélébe, mikor megláttam Zayn komoly arcát a tükörben. Nem tudom, hogyan került mögém, de ha ez egy horrorfilm lett volna, akkor az ijesztő zene biztosan tetőfokára hágna most. Ellenben ez csak Zayn volt, én pedig megkönnyebbült szusszanással fújtam ki a levegőt egy elhaló mosoly kíséretében.
- A frászt hoztad rám. - panaszkodtam, és lazítottam kezeimen a mosdó szélén.
- Bocs. - nyögte ki, majd hozzám jött.
Figyeltem a tükörből mozdulatait, melyek először kimértek voltak, amint mögém állt, majd hirtelen belemarkolt hajamba. Panaszosan felnyögtem, mikor oldalra rántotta tincseimnél fogva fejemet, és nyakamra tapadt.
- Mi...mi a faszt csinálsz? - nyögtem ki lihegve, ugyanis tetszett túlfűtöttsége.
Maga felé fordított, és derekamnál fogva a pultnak nyomott. Lepetten néztem fel rá. Akkor először éreztem azt, hogy ez nem a mindig kimért, rosszfiú Zayn. Valaki egészen más volt vággyal és erotikával, mégis elvette az eszem.
Hagytam, hogy ajkait keményen enyémekre nyomja. Nyelvünk pillanatokon belül találkozott, hazudnék, ha az mondanám, hogy nem élveztem. A perverz énem mindennél jobban vágyott a jól irányzott érintésekre. Zayn fordított a helyzetünkön, és a csempének tolt a mosdóval szemben. Fájdalmasan felnyögtem ettől, de nem sok szabadságot hagyott ajkaimnak. Pólómba markolt oldalamon, így előre rántotta csípőmet, majd ismét visszavágta azt a hideg csempének, így kihúzva magamat, markoltam hajába feje két oldalán.
- Öhm..srácok! Szeretnék elmenni zuhanyozni. Bemehetek? - hallottuk meg Harry hangját az ajtó túloldaláról, mire idegesen néztem Zayn szemeibe.
A vágy eltűnt belőle, a puszta félelem és kétségbeesés csillant. Végül kapcsolt, így a pulthoz rántott, és a számba nyomta a fogkefémet, majd Ő is bekapta a sajátját, így teli szájjal szólt ki a göndörnek.
- Ühüm. - hangozta.
Elkezdtük mosnia fogunkat, én pedig éreztem, amint az arcom vörösbe vált. Feltűnő lehetett, hogy nem volt fogkrémhab szánk körül, de reménykedtem benne, hogy ez Harry-nek nem tűnik fel, mikor benyitott. Ledobta a törölközőjét az pultra, majd haját hátragumizva megvárta, míg megmossuk fogunkat - ami őszintén nem telt sok időbe. Kimentünk Zayn-nel magára hagyva a göndör szépséget. Még soha nem láttam hátragumizott hajjal, de határozottan jól állt neki.
- Szerinted mi van most Liam-mel? - kérdeztem Zayn-t, miközben leültem az ágyamra.
- Nem tudom. - csóválta meg a fejét, és az ajtó felé pillantott, ahol belépett Niall.

*Liam*
Fájdalmasan szisszentem fel, amikor a néger férfi végighúzta az éles kés hegyét arccsontom mentén, így éreztem, ahogy kiserken vérem, majd már nyakamon folyik lefelé, míg el nem nyeli egykor hófehér pólóm.
- Még hogy barmok?! - kérdezte ingerülten.
Magamban elbizonytalanodtam, hogy jó volt-e ezt a jelzőt használni rájuk, de ezt nem akartam mutatni. Egyáltalán nem akartam, hogy gyengének lássanak, jól esett azt a látszatot kelteni, hogy nem törnek meg, és így én magam is elhittem, hogy így van. Nem fognak megtörni.
Ekkor rontott be a társa a szobába, amitől ismét megcsillant az ablak által keltett aprócska reménysugár, azonban az ajtó csukódásával ez is elveszett. A kezében lévő dolgoktól összeszűkült a gyomrom, sok féle kínzást ismertem - nem ez a legjobb, amit egy Apa taníthat a gyermekének -, így pontosan tudtam, mihez kezdenek azokkal.
Megállt a fal mentén, és kesztyűs kezébe fogta a miniatűr lánghegesztőt, miután segítségül hívott  némi áramot a konnektorból. A forró tűz, mely hatalmat adott kezébe kéken és sárgán szökött az ég felé csóvákban. Ijesztően visított a nagy erősségű hő, melyet kibocsájtott, nekem pedig nyelnem kellett egyet, hogy könyörgésemet visszafojtsam torkom legaljába.
A férfi megfogta a maga mellé letámasztott vasrudat, majd melegíteni kezdte a lánghegesztővel, mintha egy egyszerű kémcső lenne kémiaórán. A torkom minimális méretűre szűkült, ahogy a fém először csak egy pontban kezdett vörösen izzani, majd ahogy forgatta, mindenhol vörösre váltott a színe. Eközben a társa, aki eddig kínzott azzal az amatőr késsel, egy vödör vízzel tért vissza. Reménykedtem benne, hogy ezt kínzásom helyett akarják használni, és nem utána, hogy lehűtse a fémet.
A pillanat túl szürreálisnak tűnt, én magam sem hittem el, hogy valóban ilyen helyzetbe kerültem, azonban a millió sérülés és belső vérzés ezt kellőképpen igazolja.
- Milyen szépen izzik, nem? - kérdezte a néger férfi csodálkozva.
Nem várta el, hogy bárki is megerősítse vagy cáfolja, ez csupán egy pszichofizikai eszköz volt ellenem, hogy megfélemlítsen. Figyeltem, ahogy a rúd fele már izzik, és úgy tűnt, elégnek találta a több mint 10 centi perzselő vasat, ugyanis leállította a lánghegesztőt. Felém indult meg, és előttem megállt kesztyűs kezében az izzó fémdarabbal.
- Alábecsültél minket, Kölyök. Tudunk kemények lenni, ha akarunk. - csóválta lesajnálón a fejét.
Leguggolt elém, és átvette másik gumis anyagba bújtatott kezébe a vasrúd nem izzó végét. Oldalra tolta bal térdem, így hozzáfért combom belsejéhez. A szívem a torkomba ugrott, bár először a gyomromba akart szökni, azonban az mogyoróméretűre szűkült, így felfelé indult meg nyelőcsövemen. Fülemben is hallottam a heves dobogást ketyegőmtől származtatva.
Végül hozzáérintette bal combom belső részéhez az izzó vasrudat. Egy századmásodpercig csupán langyosságot éreztem fekete farmeromon keresztül, majd az anyag füstölve megadta magát a hőmérséklet perzselésének, így bőrömhöz tapadva égett bele akkor már perzselt húsomba. Az anyag szagát egy egészen más váltotta fel, melyet eddig szerencsére még nem volt lehetőségem megtapasztalni. Az égő hús szaga terjengett körülöttünk. Fájdalmasan felszisszentem, nyelvemre haraptam, hogy ne ordítsak fájdalmamban. A karfához kötözött kezemmel megmarkoltam a fát, ujjaim elfehéredtek, és abban a pillanatban minden végtagom pihekönnyűnek tűnt, csupán a lábamba nyilalló őrjítő fájdalomra tudtam koncentrálni. Próbáltam jó dolgokra gondolni, mint a barátaim, Apa, de egyszerűen semmi sem tudta elnyomni az égő gyötrődés.
A másodpercek óráknak tűntek, de végül elvette az akkor már kevésbé vörös vasdarabot bőrömtől.
- Én mondtam, hogy ne húzz velünk ujjat. - felelte elégedetten a férfi, majd beleejtette a vasdarabot a vödör vízbe mellettem.
Arcomba balról gőz csapódott, a fém sisteregve hűlt le végre. Kimentek mindketten, arcukon elégedett vigyor égett. Mélyeket szippantottam a forró levegőből, miközben vállamba dörzsöltem arcom, hogy az izzadság egy részét eltűntessem. Lihegve nyugtattam magam, hogy vége van, és akkor kezdett eloszlani a pára, mely keveredett az égetett hús szagával.
Lenéztem a combomra, és elszörnyedve nyögtem fel. A látvány undorítónak tűnt, és őszintén nem tudtam eldönteni, hogy az a fekete az én húsom, vagy a farmerom szenes anyaga, melyet beleégetett az a barom. Akkor jöttem rá, hogy ki kell innen jutnom, mert ezek nem viccelnek; komolyan kinyírnának. 

12 megjegyzés:

  1. Wow! Ez fantasztikus volt, bár nem rajongok az ilyen kínzós részekért, mégis, ez bizony nagyon ott volt! Nem tudom, hogy ki mondta az erotikus kavarásos részt, de okos ember lehet, egyetértek vele!
    Nagyon tetszett, Troy bejött, hogy tényleg segíteni akar, a Zouis páros...hű, tetszett! :D
    Borzalmasan kíváncsi vagyok, hogy hova, meddig húzod el ezt a részt, mármint, hogy Harry kivel jön majd össze...:3
    Liamet meg mentsék meg! Liamet szeretjük, miért kell bántani? Ejnye, ismerve téged nem ez volt az első...:D
    A rész nagyon tetszett, de szerintem ezt megszokhattad már. A dolgok elindultak, lássuk, majd mi lesz a nagy bumm!
    Jól van, bocsi, kicsit az éjszakában vagyunk már... Ügyes rész volt, jól megírtad, csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha az biztos, hogy jó tippet adott az illető. Majd meglátod, mit tervezek, és amúgy nem vagyok olyan szívtelen, szóval lehet a többi kínzást nem fogom ilyen részletesen leírni. Egyébként nem gáz, hogy éjszaka van, és délután válaszolok hahaha. Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen :)

      Törlés
  2. Ez a rész az egyik kedvencem :3 Liamet meddig kínozzák még.... :( Azon kívül nagyon jó lett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, lesz még ennél cifrább is, hidd el. Köszönöm szépen :)

      Törlés
  3. Könyörögve kérlek hagyd abba Liam kínzását, ez már lassan nekem fáj :(
    Remélem az apukája bedobja magát és megmenti.
    Imádtam Zouis-t, szerintem nem alkotnának rossz párost
    kíváncsian várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, majd meglátod, mit tervezek, nem hiszem, hogy nagy újdonság lesz, de biztosan meg fognak lepődni páran :P

      Törlés
  4. jaj.jaj.jaj. kezdek félni. Li.:(

    VálaszTörlés
  5. Úristen ne, ez nekem nagyon fájt! Kérlek tervezd a következő részre Liam megtalálását, vagy egy kicsivel későbbre, de kevesebb kínzással, mert ezt nagyon fáj olvasni! Nem akarom, hogy kínozzák szegény Leeyumot! :c
    Úúú, Zouis! Még a végén kiderül, hogy egész végig szivattál minket és nem lesz se Larry. se Zary, hanem Zouis lesz. Kinézem belőled. :D
    Nagyon jó, imádtam, mint mindegyiket!!
    Ezer puszi!! xXxXx
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ez még nem is volt olyan vészes kínzás. Gondolkoztam a fellógatós-sós megoldás mellett, de ahhoz nem voltak meg a kellék ebben a szobában, így maradt a pörkölés. Hahaha a párosokról, nem nyilatkozom, találgassatok még egy kicsit. Egy biztos, pikáns részek még lesznek bőven. :)

      Törlés
  6. nem akarom hogy ilyen brutális módon kínozzák Liam-et :( ettől eltekintve nagyon nagyon tetszett :DDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké, visszafogom magam, de azért bevallom, élveztem írni. Örülök, hogy tetszett :)

      Törlés

Music Note 4