Nos
Manook!
Úgy
tűnik, ezen a hétvégén nagyon aktív vagyok, de ha egyszer engedi időm... Hozam
nektek még egy történetet, mely két nap eredménye. Röpke 20 oldal, a fele a You're angel
III.-nak. Igazából pont annyi, mint az Eveything for you. Egy újságcikkből jött
az ötlet, a Bravo-ban olvastam, amit még Angliába vittem ki magammal. Egy tilalomról
szól, de erre Ti is biztosan rájöttetek a címből...többet nem árulok el, majd megtudjátok,
milyen tilalom. Szóval így alakult, hogy nekifogtam, ahogy hazaértem, de két
oldal után félbemaradt, így tegnap és ma fejeztem be. Remélem, elnyeri a
tetszésetek, mint az előzőek.
Felhívnám
a figyelmet két dologra: A TÖRTÉNET TÖBB
+18-S RÉSZT IS TARTALMAZ !
valamint SOK OBSZCÉN SZÓ ELHANGZIK BENNE !
Szóval
jó olvasást, írjátok le a véleményeteket, kérlek! #smile
xoxo
Zsoo
1.
fejezet.
Benyitottam
a lakásba, csak reménykedni tudtam benne, hogy itthon van. Általában reggelente
meg szoktam látogatni, hozok neki reggelit, és együtt megyünk dolgozni, így ma
reggel is egy csomag péksüteménnyel a kezemben nyitottam be a lakásának
ajtaján. A házban csend honolt, pedig már 10 óra is elmúlt, de Ő még biztosan
alszik. Jobbik esetben még aludni szokott, rosszabbik esetben nincs itthon,
legrosszabbik esetben még itt van vele a tegnap esti áldozata is. Csak
reménykedtem benne, hogy most a legjobb eshetőség fog bekövetkezni, de mint
minden reggel, most is vigyorogva, optimistán tettem le a reggelit a
konyhapultra, és indultam el fel a lépcsőn a hálója fele. Mély levegőt véve
benyitottam, és legnagyobb megkönnyebbülésemre ott feküdt az ágyon egyedül. Hason
aludt, a kispárnáját ölelte, ferdén feküdt hatalmas franciaágyán. Ja, és nem
mellesleg a takaró lecsúszott róla, így éppen csak a fél farpofáját takarta.
Meztelenül aludt, de ezt már teljesen megszoktam. Rosszabb helyzetben is láttam
már az évek során. Haja kócosan meredezett a létező összes irányba, mélyeket
lélegzett, de kétség kívül, ami a "legelragadóbb", hogy a szája
nyitva volt, és csordogált belőle nyál a párnájára. Elnevettem magam, nem
bírtam megállni, előkaptam a farzsebemből a telefonom, és lefényképeztem
először egész testét, utána pedig csak a fejét, elvégre a meztelen hátsóját
csak nem kéne megosztani, de az arca az egész netet bejárta alig fél perc
múlva. Jót kuncogtam magamba, és már előre elképzeltem milyen fejet fog vágni,
mikor megtudja, hogy feltettem ezt a képet róla.
Mint
általában, most sem tudtam megállni, hogy ne valami hihetetlenül szemét módon
keltsem fel, így rávetettem magam az ágyára, majdnem a hátán landoltam, de
azért oda figyeltem, hogy ne okozzak neki fájdalmat.
-
Gyerünk, Babycakes, irány a színpad, mindenki rád vár! - kiabáltam a fülébe
mély hangon akárcsak a koncertek előtt szokták a hangosbemondókon.
Hangosan
felnyögött, és oldalt kezdett el matatni a bal kezével a takaró után, amit
mikor megtalált, a fejére húzta. A másnaposság sütött róla, egyből tudtam, mi a
helyzet. Mint szinte minden este, tegnap is bulizni volt, berúgott, lefeküdt
egy csajjal (jobbik esetben egy ágyban), aztán hazabotorkált, és bedőlt az
ágyába.
-
Legalább szőke volt? - kérdeztem nevetve.
Soha
nem érdekelt a nemi élete, ennek ellenére, rendszeresen kitárgyaltuk. De ez már
csak így megy szinte testvérek között, nemde?!
-
Nem. Szőkésbarna. - motyogta alig hallhatóan, kómásan a párnájába.
És
itt elégeltem meg ezt a helyzetet, nevetve rántottam le róla a takarót, így
feje ismét kibukkant. Fájdalmasan felnyögött, és még jobban összeszorította
szemét, hogy véletlen se kelljen kinyitni.
-
Örülök, hogy jól szórakoztál, de ideje indulnunk a megbeszélésre! - mondtam
komolyan, és beletúrtam kócos hajába.
Nagyot
sóhajtott, és végre kinyitotta szemét, majd rám emelte tekintetét.
-
Hogy tudsz ilyen kibaszott friss lenni minden reggel? - kérdezte morcosan,
miközben próbálta feltolni magát ülésbe kisebb-nagyobb sikerrel.
-
Úgy, hogy nem bulizom szét az agyam minden este, és bújok ágyba minden utamba
kerülő csajjal. - rántottam meg a vállam vigyorogva, és felálltam, hogy
szabadon le tudjon ülni az ágy szélére. Tényleg kegyetlenül másnapos feje volt.
-
De neked ott van Eleanor. - felelte kómásan.
Kevesen
tudták, de Ő természetesen közéjük tartozott, hogy én nem vagyok szerelmes
Eleanor-ba. Jó volt vele, mert pont olyan bolond, mint én, de ha arra kerülne a
sor, pillanatok alatt szakítanék vele, és szerintem ezzel Ő is hasonlóképpen
van. De a fő, hogy élveztük egymás társaságát, mind a beszélgetésben, mind az
ágyban, és ezen nem akartunk változtatni semerre sem.
-
Neked is lehetne valakid, ha nem csak a lányok alsófelét látnád egyfolytában. -
nevettem, és szórakozottan figyeltem, ahogy próbált felállni, közben homloka ráncba
szalad, gondolom, a fejfájásától.
-
Én biztos nem fogom elkötelezni magam. Nem leszek olyan idióta, hogy egy csaj
mellett pengessem le az életem. - morogta másnaposan, és egy alsót magára húzva
elindult kifele.
Elnevettem
magam, és követtem. Ezt gyakran elmondta, és eddig hűségesen be is tartotta, de
biztos voltam benne, hogy egyszer belebotlik abba a lányba, akit nem fog tudni
elfelejteni, és meg fog változni a nézőpontja. Ezt régebben tudtára is adtam,
de mivel mindig makacsul ragaszkodott az agglegény életéhez, így egy idő után
már nem szálltam vitába vele ebben a témában. Persze én sem Eleanor mellett
akarom leélni az életem, de ha nem jön az igazi, végtére is, miért ne?! Hisz
vele tényleg jól érzem magam, az már más téma, hogy nem vagyok belé szerelmes.
Viszont jelen pillanatba tényleg sajnáltam azt a lányt, akit Harry kiszemel
magának párjaként, mivel biztos vagyok benne, hogy meg fogja csalni párszor,
amit tuti, nem tud majd meg a csaj. Ha most olyan kicsapongó életet él, egy idő
után vissza fog vágyna hozzá, hacsak tényleg nem szeret bele kegyetlenül abban
a lányba. De erre még jó sokat kell várni, még régen nem nőtt be a feje lágya.
-
Ah, reggeli! Imádlak, Lou! - dőlt le a konyhasziget székére, és maga elé húzta
a péksüteményekkel teli zacskót.
Én
a szekrényhez mentem, és egy pohár víz kíséretében elé toltam egy fejfájás
csillapítót, mint a legtöbbi reggel. Ismét csak hálásan nézett rám, és bevette,
majd falatozni kezdett. Leültem vele szembe, egy pohár narancslével.
-
Liam szerint a menedzsment meg fog minket szorongatni, mert elkanászosodtunk,
de nem tudom, mire értette pontosan. - mondtam két korty között.
-
Biztos vagyok benne, hogy megint én leszek a téma a nőügyeimmel. Kíváncsi
vagyok, ezúttal mit találnak ki. - rántotta meg a vállát, és beleharapott a
kakaós csigába.
-
Akkor meg miért nem változtatsz már rajta? - kérdeztem a szokottat.
-
Mert nekem ez így jó. - rántotta meg a vállát lazán.
Mindenki
tisztában volt vele, hogy Harry a banda nőfalója. Csak éppen a számokkal nem
voltak tisztába. Én tudtam. Talán betegesnek fog látni minket mindenki, viszont
tavaly számoltuk ketten, Harry ágyba vitt nőit. Egy év alatt lefeküdt 396
csajjal....leesett?! Nem?! Akkor segítek! Egy év 365 napból áll. Már megvan?!
Helyes!
Szóval
ez volt tavaly, de idén még jobban rákapcsolt. Már nekem is kezdi szúrni a
szemem, de nem szólok érte semmit. Az Ő élete, én pedig legjobb haverja révén
jót nevetek rajta. Csak erre szokták azt mondani, hogy egyszer majd visszanyal
a fagyi.
Összekapta
magát, és elindultunk az iroda fele, ahol természetesen már mindenki csak ránk
várt. Helyet foglaltunk a többiek mellett, és kezdődött a megbeszélés. Tudtam,
mi lesz a téma, egyértelmű volt. Három nap, és indulunk turnéra. Már mindent
tudunk vele kapcsolatban, de valami még nyilván kimaradt, ezért hívtak össze
egy ilyen sürgős megbeszélést.
-
A hirtelen jött találkozó oka az, hogy úgy döntöttünk erre a pár hónapra
bevezetünk egy új szabályt. - kezdett bele a menedzserünk. Lepetten húztam fel
a szemöldököm, hogy ugyan mit találtak ki ismét. Harry halkan kuncogott
mellettem, hisz sejtette, mire fog utalni, ahogy mindannyian. - Szóval a
közvélemény kutatások szerint a rajongók nem szívesen támogatnak olyan
sztárokat, akiknek csak arra kellenek, hogy szétnyissák a lábukat. Hisz a
rajongóitok még fiatal tinédzserek, nem a szexet kéne megtanítanotok nekik.
Ráadásul ez simán minősülhet pedofilitásnak is. - mondta komolyan a szemünkbe
nézve a férfi. Harry felnevetett mellettem, de hamar el is hallgatott. - Szóval
szextilalomba lesztek a turné ideje alatt. Őrök fognak rátok vigyázni, így nem
szedhettek fel egy lányt sem a bulikban vagy bárhol. Természetesen a barátnőkre
ez nem vonatkozik. - nézett rám és Zayn-re, majd komolyan Harry felé fordult. -
És ezt most nem úgy értettem Styles, hogy felszedsz egy csajt, azt mondod, a
barátnőd, és három hétig naponta meghúzod, oké? - mondta komolyan, mire Harry
mérgesen fújta ki a levegőt, mi pedig felnevettünk a srácokkal. Engem személy
szerint kimondottan szórakoztatott ez a szituáció. - Vissza kell fognotok
magatokat srácok, vagy lehúzhatjátok a vécén a karriereteket. Értitek? -
kérdezte mindannyiunk felé fordulva, mire csak bólintottunk.
Felettébb
kíváncsi voltam, ebből mi fog kisülni. Ahogy ismerem Harry-t, úgyis találni fog
egy kiskaput. Érdekelt, hogy fog kimászni ebből a helyzetből, hisz eddig is
mindig megoldotta valahogy, hogy szabadon élhesse a szívtipró férfi életet.
2.
fejezet.
Már
két hónapja megy a turné, és a menedzsment valóban betartotta a szavát. Őrök
lesték minden egyes léptünket, jobban bebiztosítottak minket, mint az angol
királynőt, ami azért elég ijesztő volt. Bár engem nem kimondottan érintett meg
ez az egész, semmi bajom nem volt a tilalommal. Tény, hogy mindannyian jobban
megfordultunk egy-egy csinosabb lány után, de nem volt gond. Bezzeg Harry...
Látványosan
frusztráltabb lett, egyre többet káromkodott, és egyik este még meg is próbált
kiszökni. Mindent elkövetett, hogy levezesse feszültségét, de nem engedték
lelépni. Egyre ijesztőbb lett. Gyakran tört el egy-egy tányért, mert kicsúszott
a kezéből, nem igazán figyelt, egyre több kínos, szexuális tartalmú kijelentése
volt a színpadon is. Ilyenkor próbáltam oldalba lökni, és visszafogni kicsit,
de nem tulajdonított nekem nagy jelentőséget.
Már
azon gondolkoztunk a srácokkal, hogy megbeszéljük a menedzsmenttel, hogy kap
egy szabad estét, amikor is kiélheti vágyait, aztán megint bírja úgy, ahogy két
hónapig. De most pedig már attól féltünk, hogy egy póráz nélküli estén hatalmas
butaságokat fog csinálni. Többször is próbáltam vele beszélgetni, hogy ez már
nem normális, de velem is ellenségesebb lett, ami kimondottan bántott.
Mint
általában esténként, most is bent ültem a hotelszobámban, és a tévét néztem.
Most éppen Amerikában voltunk, és igazán élveztem. Persze mentünk megnézni a
látványosságokat, de akkor is velünk voltak a testőrök, így Harry-nek esélye
sem volt. Megszoktam, hogy esténként soha nem jön át, nem nézünk együtt filmet,
helyette inkább szépen lassan az őrületbe kergeti magát.
Ezért
is lepődtem meg, mikor kopogtak az ajtón.
-
Szabad! - kiabáltam ki, hisz gondoltam, hogy az egyik srác vagy testőr lesz az.
Harry
feje jelent meg az ajtóban, majd becsukta azt, és óvatos léptekkel jött hozzám,
hogy leüljön az ágy szélére. Ábrázata ideges és frusztrált volt, komolyan
megijedtem, így előre dőltem, és kikapcsoltam a tévét is. Leült az ágyra velem
szembe, törökülésbe. Reménykedtem benne, hogy most végre ismét megnyílik nekem,
de azért aggódtam is érte.
-
Sajnálom, hogy seggfej voltam, de nem bírom ezt tovább. Segítened kell, Lou! - szegte
le a fejét, mintha csak gyilkolt volna.
-
Semmi baj, felejtsük el. Megpróbálhatom elterelni az őrök figyelmét, hogy ki
tudj szökni. - rántottam meg a vállam.
Már
nem érdekelt, ha bűntárs leszek, de nem bírtam így látni a legjobb barátomat,
mert mi sokkal közelebb álltunk egymáshoz, mint a többiekkel.
-
Nem fog menni, Liam-mel már megpróbáltuk. - csóválta meg a fejét szomorúan.
Kicsit
kuncogni kezdtem, nem tudtam, hogy ezt már elsütötték, de a gondolat, miszerint
elkapták őket, elég vicces volt számomra. Elképzeltem, ahogy Liam az ájulás
szélén áll, hogy elterelje az őrök figyelmét, míg Harry kémet meghazudtolóan
próbál kisurranni, de végül elkapják a grabancánál fogva. Persze valószínűleg
ez nem így zajlott, de vicces volt a gondolat. Viszont Harry látszólag sápadt
volt, és komolyan féltem, hogy tényleg emiatt, a szarság miatt esik baja, ami
azért már tényleg elég beteges lenne.
-
Akkor mégis mit tehetnék én? - kérdeztem zavartan.
Nem
értettem, mit vár tőlem, hisz én nem tudok szerezni neki egy csajt, ha még Ő
sem tud magának.
Olyan
vigyort villantott, amit nagyon régen nem láttam az arcán. Mint amikor tudja,
hogy hamarosan minden a régi lesz. Előre dőlt, így egyre jobban közeledett arca
felém, majd a fülemhez hajolt.
-
Kívánlak, Lou! - suttogta sóvárogva a fülembe.
A
szemeim lepetten kerekedtek ki, nem hittem a saját fülemnek. Hangja vágyakozó
volt, agya teljesen elbódult, mintha csak részeg lenne. Szerintem azt sem
tudta, mit cselekszik, csupán átvette ez az egész felette az irányítást. De a
szavai lesokkoltak. Mi van, ha mégis saját akaratából jött hozzám, és nem a
kényszerből? Ha tényleg kíván? Ekkor gondoltam végig, hogy valójában nem mindig
jelentette ki konkrétan, hogy csajjal volt egy-egy este, de ez nekem olyan
magától értetődő volt. Viszont, most komolyan átgondoltam, hogy Harry talán
biszex lenne. Elszörnyedtem a gondolattól, hogy engem is bele akar rángatni
ebbe.
Határozott
mozdulattal löktem el magamtól, így ismét a régi távolságba voltunk, ami nagyon
megnyugtatott.
-
Elment az eszed ettől a tilalomtól! Miért nem segítesz magadon?- förmedtem rá,
de nem emeltem feljebb a hangom.
De
Ő ismét csak elvigyorodott, és közelebb hajolt hozzám, de én dőltem hátra.
Végül megállt, így én sem dőltem tovább. Úgy 15 centi lehetett köztünk, amit
még jó távolságnak ítéltem meg.
-
Az nem segít. - rántotta meg a vállát.
-
Nem fog menni, Harry. Nekem ott van Eleanor, nem akarom megcsalni. -
méltatlankodtam, hisz valóban nem akartam ezt.
-
Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy nem szereted Őt. - felelte egyszerűen, és be
kellett látnom, hogy teljesen igaza volt. - Kérlek, Lou! Te vagy a legjobb
barátom. - suttogta esdeklőn a szemembe nézve.
Magamba
mérlegeltem. Én még soha nem csináltam ilyet, egyáltalán hogy gondolhatta
Harry, hogy ilyet kér tőlem?! Hisz férfi vagyok, ahogy Ő is. Tudhatta volna,
hogy nem fogok ebbe belemenni. Vagy talán én lettem volna az utolsó mentsvára?!
Miért nem a többiekhez ment? Mondjuk tény, hogy mi sokkal jobban összetartunk
ketten, mint bárki más a bandában. Arra gondoltam, hogyha elküldöm, biztosan
kikészül ettől az egésztől, és talán butaságot fog csinálni. De ha belemegyek,
tönkreteszek mindent, amit eddig képviseltem, és az önérzetem a becsületemmel
együtt a lábam előtt fog heverni. De Harry a legjobb barátom, és tudtam,
szüksége van a segítségre, valamint ezt Ő is bevallotta.
Sóhajtva
bólintottam egyet, mire először még Ő is meglepődött, majd szélesen
elvigyorodott. Meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem. Ez azért már
tényleg sok. Kicsit csalódottan nézett rám, de kifejtettem a dolgot.
-
Könnyítek rajtad, de nincs semmi egyéb, mint például a csók. Ez csak egy
egyszeri, baráti szívesség, amit senkinek nem szabad megtudnia, és mi sem
hozzuk fel többé. - szögeztem le még most, az elején.
Elvigyorodott,
majd bólintott egyet. Láttam a szemében a csillogást, és a vágyat. Sóhajtva
böktem a fejemmel az ágy fele, mire elterült rajta. A vigyor nem fagyott le az
arcáról, olyan volt, mint egy kisfiú, aki karácsonyeste elégedetten hunyja le a
szemeit. Fogalmam sem volt, mit kéne most tennem, így kicsit ültem ott, és még
el is fordultam. Harry láthatta rajtam a hezitálást, eléggé zavarban voltam.
Felült, és átkarolt hátulról, amitől eléggé megilletődtem. Most már nem tudtam,
hogy viszonyuljak hozzá.
-
Ha nem akarod, nem kell Lou, ugye tudod? - kérdezte lágyan a nyakamba csókolva.
Bólintottam
válaszul, és egy pillanatra én is élveztem a helyzetet, ahogy nyakamat
csókolgatta. Arra jutottam, hogy túlesek rajta, hisz már megígértem, aztán
minden olyan lesz, mint régen, de legbelül tisztában voltam vele, hogy ez sok
mindent meg fog változtatni.
Harry
felé fordultam, ezzel megszakítva ajkai és nyakam kapcsolatát. Határozott
mozdulattal eldöntöttem ismét az ágyon, és fölé másztam. Arra gondoltam, hogy
mindent úgy fogok tenni, ahogy az évek során megfigyeltem a lányoknál és
Eleanor-nál. Mint kamaszkoromba magamnak.
Ezen
gondolatokkal a fejemben, húztam le róla a felsőjét, és hintettem be csókokkal
nyakát. Jólesőn felsóhajtott, és hátamra vezette kezét jelezve, folytassam.
Ujjaim végigvezettem mellkasán, majd hasán. Végül elszántam magam, és lehúztam
nadrágját róla. Kezeim végigjárattam combjain visszafele menet, amitől
mocorogni kezdett. Láttam már Harry-t ennél szegényesebb öltözetben is, de most
mégsem akartam tovább menni. Még nem bírtam megszabadítani alsójától, így még
járattam kicsit ujjaim felsőtestén, de láttam, már nagyon kezdi megelégelni a
helyzetet. Alsója is elég szűkös volt, de lehet, ez már hetek óta így van. El
akartam rohanni, elrejtőzni, és sírni, de nem tehettem. Ha most itt hagyom, az
rosszabb lenne, mintha végigcsinálnám, és úgy égne a fejem.
Beültem
lábai közé a sarkamra, és mély levegővel próbáltam rávenni magam, hogy lehúzzam
alsóját. Kezeim hasán pihentek, és egyre inkább szuggeráltam a dudort, mintha
így magától elmenne, és én megmenekülnék. Egyszer két lágy kezet éreztem meg az
enyéimre csúszni Harry hasán. Lepetten kaptam fel a tekintetem, mire bíztató
pillantásaival találtam szembe magam. Zöld íriszei szeretetteljesen csillogtak
rám, mint mikor együtt bolondozunk, vagy reggel kiverem az ágyból egy
fájdalomcsillapítóval. Ebből erőt merítettem, így egy határozott sóhajjal
lehúztam róla alsóját. Nagyot nyeltem, mikor megláttam meredező férfiasságát,
mely már nagyon igényelte a törődést. Óvatosan fogtam közre kezemmel, és
mozgatni kezdtem csuklóm.
Mintha magamnak csinálnám 16
évesen.
Ezzel
próbáltam nyugtatni magam gondolatban, lehunyt szemekkel, de nem nagyon jött
össze. Egyfolytában hallottam Harry lágy nyögéseit, és ez eszembe juttatta, mit
is teszek most éppen. De végtére is nem undorodtam, nem volt vészes, inkább
csak az önérzetemnek ártott, hogy ezt teszem. Még valahol legbelül jól is
esett, hogy ilyet váltok ki Harry-ből.
A
kezemmel egyre gyorsabb tempót diktáltam, és néha-néha még a hüvelykujjammal is
köröztem makkján, ami egy mély, öblös nyögést váltott ki belőle. Úgy döntöttem,
kinyitom a szemem, és megláttam Őt, ahogy minden egyes mozdulatomnál megemeli
mellkasát, homlokán izzadságcseppek csillogtak, így haja is oda tapadt. Szemeit
minden egyes nyögésnél összeszorította, fejét kicsit hátravetette ilyenkor.
Kezeivel maga mellett markolta a takarót.
Itt
kezdtem megérteni, miért feküdt le vele fél London. Tényleg olyan volt, mint
egy ártatlan angyal, ahogy szenvedett alattam. Mintha soha nem vétett volna
hibákat, mintha nem más ágyában hemperegne minden este. És én akkor, ott hittem
a látszatnak, miszerint Ő teljesen tiszta kisfiú.
Aztán
a háta ívbe feszült, mellkasa minden eddiginél magasabbra emelkedett, fejét
hátraszegte, és egy hatalmas nyögés szaladt ki a száján. Kicsit talán undorodva
is hunytam le a szemem, ahogy megéreztem ujjaimon a forróságot.
A csúcsra juttattam egy
férfit...
Egyre
inkább ez a tudat lebegte be az agyam, miközben ugyanúgy, mint eddig ültem ott.
Ujjaim között már elgyengült Harry férfiassága, mégsem tudtam megmozdulni, és
elvenni róla kezem. Aztán hallottam, ahogy megnyugszik. Itt eszméltem, mit is
tettünk, mire kért engem, én pedig teljesítettem. És ismét be kellett vallanom
magamnak:
A csúcsra juttattam egy
férfit...
Sietősen
pattantam fel az ágyról, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Így
visszagondolva, hányszor bolondoztunk együtt, hányszor kerültünk olyan vészesen
közel egymáshoz, hogy simán elcsattanhatott volna akár egy csók is, és mégsem
jutott eszembe ilyesmi. Most viszont minden egyes együttalvásunk felrémlett
bennem, minden egyes érintése, és persze minden egyes alkalom, mikor a
fenekemre csapott. Ő már akkor is megmondta, hogy imádja a hátsóm, de ha tudtam
volna, hogy egyszer ez egy teljesen már jelentést fog kapni. Akkor azt hittem,
ez vicc, de most...
Már
nem értem, mi folyik körülöttem, nem értem, mi volt ez az egész. Egyre inkább
sikáltam kezeimet, és bár már teljesen tiszta volt, mégis éreztem rajta a
forróságot. Nem bírtam felfogni, hogy belementem ilyenbe, még ha a legjobb
barátom kedvéért is. Minden romba dőlt, amit eddig hittem magamról, ott kezdve,
hogy szépnek találtam közbe Harry-t.
-
Minden rendben, Lou? - hallottam rekedtes hangját magam mögül, mire ijedten
fordultam meg.
A
szappan kiesett a kezemből, és valahol köztünk állt meg. Kezeim úgy tartottam
magam előtt, mintha leprásak lennének, holott csak vizesek voltak. Ijedten
néztem Harry-re, aki immáron boxert viselt. Látta rajtam, hogy ez az egész
eléggé megviselt, így szemei szomorúsággal teltek meg.
-
Boo Bear, én... - indult meg felém, de a csaphoz hátráltam.
Felrémlett,
hogy értem hozzá az imént, és mennyire el akartam rohanni, de megtettem érte.
Most viszont nem bírtam elviselni égető, zöld tekintetét. Aggódva mért végig,
mikor megtartottam köztünk a távolságot.
-
Nézd, én nem tudtam, hogy ez lesz utána. Ha azt mondod, hogy nem akarod,
elmentem volna. Nem kellett volna megtenned. - mondta csalódottan.
-
De megtettem, mert a legjobb barátom vagy. És itt a gond! Hogy a legjobb
barátom vagy, érted, Harry?! - akadtam ki, és még mindig magam előtt tartottam
a kezeim, mintha fertőznének.
-
De ez az egész semmit nem fog változtatni ezen. - rántotta meg a vállát.
Lepetten
húztam fel a szemöldököm. Hogy foghatja fel így?! Bár én is így fogtam fel a
legelején, de már eszméltem. Kár, hogy csak most.
-
De, igenis megváltoztatott mindent. Eddig hazudtál nekem, tévhitben éltem.
Áruld már el nekem, hogy abból a tavalyi 396 emberből, amit megszámoltunk
viccből, hány volt férfi? - kérdeztem idegesen.
A
szeme lepetten kerekedett ki. Erre Ő sem számított, és arckifejezése láttán,
már meg is bántam a kérdésemet. Talán jogtalan volt.
-
Micsoda? Egy sem! Életemben nem feküdtem még le férfival, nem vagyok meleg! Azt
hittem, benned bízhatok, a legjobb barátom vagy. Nem hittem, hogy így fogod
lereagálni. Tudod mit?! Felejtsük el, kerülj nyugodtan mostantól, ha úgy jobb
neked! - förmedt rám mérgesen, majd kiviharzott a fürdőből, és rám csapta az
ajtót. Még gondolom, felöltözött kint, így megbeszélhettem volna vele, de nem
mentem ki. Egyszerűen nem ment.
-
Babycakes. - motyogtam egészen halkan.
Nem
akartam megbántani, én csak...azt sem tudom, miért is kezdtem undorodni a
végére ettől az egésztől. Talán, mert rájöttem, hogy ez mindent feldönthet
köztünk, de semmi gond nem lett volna, ha nem kezdek el parádézni.
Itt
eszméltem, hogy utol kell érnem, így sietős léptekkel indultam el a fürdőszoba
ajtaja felé, de persze, hogy vagyok olyan szerencsétlen, hogy nem jutok el oda
épségben. Már a vizes kezem sem érdekelt, a kilincs felé nyúltam, viszont
valami csúszós került a lábam alá, így amit következőnek láttam, a plafon volt,
utána pedig már a fenekemen ültem a hideg csempén. Fájt a hátsóm az eséstől, és
közben a vállam is bevertem.
-
Kurva élet! - szitkozódtam kicsit sem visszafogva a hangerőt.
Oldalra
néztem, és persze, hogy azon a szerencsétlen szappanon csúsztam el, amit akkor
ejtettem ki a kezeim közül, mikor Harry benyitott. Még az a kis vacak is
keresztbe tesz nekem. Az ajtó sietősen vágódott ki, így egyenesen sípcsonton
talált teljes erővel. Fájdalmasan felüvöltöttem, még ez is. Harry idegesen
guggolt le mellé, és egyből sajnálkozni kellett a sípcsontom miatt:
-
Annyira sajnálom Boo Bear.
-
Ma minden kibaszott szar ellenem van?! - nevettem el magam a végére fájdalmasan.
Harry
kicsit méregetett, majd Ő is csatlakozott hozzám. Megcsóválta a fejét, aztán
megragadta a kezem, és felhúzott. A sípcsontom nagyon fájt, nem tudtam ráállni,
a fenekem is sajgott, de legalább a vállam megnyugodott. Harry kitámogatott a
szobába, és leültetett az ágy szélére, míg Ő elém guggolt.
-
Tisztában vagy vele, mennyire tehetséges vagy? - kérdezte tőlem nevetve.
-
Te vágtad a lábamnak az ajtót izomból. - emlékeztettem vigyorogva.
Fájt,
de mit tudok tenni ellene?! Inkább nevettem rajta, úgy sokkal egyszerűbb
minden. Lágyan helyezte kezét a sípcsontomra, és óvatosan megsimította, majd
ismét a szemembe nézett.
-
Sajnálom, hogy úgy kirohantam, idióta voltam. Ez az egész csak egy semmiség
volt. - mondtam leszegett fejjel.
-
Imádlak Boo Bear. - nevetett fel kis idő után, majd levágta magát mellém az
ágyra, és elterült mellettem.
3.
fejezet.
Egy
hónapom volt elfelejteni azt az estét Harry-vel, mégsem jött össze, mivel heti
rendszerességgel megismétlődött. Minden egyes alkalommal, mikor hozzám ért,
vagy a szexszel viccelődtünk, felrémlett bennem az összes mozdulat.
Belevésődött az emlékezetembe. Viszont Harry szemmel láthatóbban jobban volt.
Hallottam is, ahogy a srácok röhögtek, hogy valahogy biztosan kisurran
esténként, és még az őrök sem szúrták ki. De örültek neki, hogy végre helyre
jött. Köztünk valóban semmi nem változott, azon kívül, hogy egyfolytában ez
járt a fejemben.
-
Szép munka volt srácok, megérdemlitek a pihenést. - mosolygott ránk Paul, mikor
megálltunk a Hotel előtt, és kiszálltunk a kocsiból.
Elindultam
fel a szobámba, majd levágtam magam az ágyra. Ismét egy fárasztó, agyleszívó
napon vagyunk túl. Félreértés ne essék, imádom a munkám, de tény, hogy nagyon
ki tudja fárasztani az embert. Levetkőztem boxerre, és elindultam a fürdő fele.
Semmi másra nem vágytam, csak egy megnyugtató zuhanyra az újabb ismeretlen
Hotelbe, ahonnan már tovább is állunk holnap. De kopogtak, én pedig tudtam,
hogy nem tud bejönni az illető, ha nem nyitok ajtót, ugyanis a kulcs már nem
divat, kártyával lehet kinyitni a szobákat. Ha minden egyes Hotelbe
megtarthattam volna a kártyát, amit kaptunk, már külön kártyajátékot
találhattam volna ki.
Az
ajtóhoz indultam egy száll boxerben, és kinyitottam. Harry állt benne, mint
általában. Gyakran járt át hozzám, és bolondoztunk, filmet néztünk, hogy
gyorsabban teljenek az unalmas esték. Beengedtem, Ő pedig megállt az ágy előtt.
-
Épp tusolni készültem, várj meg, oké? - kérdeztem tőle sietősen, és el is
indultam a fürdő fele.
El
is jutottam volna oda, ha nem kapja el a kezem, és állít meg. Kérdőn fordultam
felé, vajon, mi lehet ilyen sürgős?! Szeme csillogott, ahogy végigszántotta
tekintetével testem. Kicsit meglepődtem ettől, még soha nem láttam ilyennek,
mikor rám néz.
Határozott
mozdulattal tolt a csukott fürdőszobaajtónak, és a nyakam kezdte csókolgatni.
Lepetten húztam fel a szemöldököm, de nem volt erőm ellenkezni. Részben mert,
annyira el voltam fáradva, részben pedig mert tényleg jól esett, amit csinált.
De tudtam, mi lesz ebből, amihez most tényleg nem volt erőm.
-
Megint Harry?! De hát egy hét telt el. Nem halaszthatnánk holnapra? - kérdeztem
sóhajtva.
Nem
tagadtam meg tőle a segítségem, hisz rám mindig számíthatott, és mindig
számítani is fog. De most tényleg nem volt ehhez energiám.
-
Most nem kell tenned semmit sem. - suttogta a fülembe vággyal telve, majd a
fülcimpámba harapott, és lágyan meghúzta.
Felsóhajtottam
ettől, majd ezt rögtön követte egy nyögés, mikor rámarkolt férfiasságomra
nadrágon keresztül. Ez teljesen letaglózott, miért teszi ezt velem?!
-
Hazz...nekem erre nincs szükségem. - hebegtem.
Az
arcom vörösben pompázott, de csak nem engedett el, sőt. Inkább még egyszer
rámarkolt büszkeségemre.
-
A tested mást mond. - lehelte lágyan a szavakat, lehelete csiklandozta nyakam
bőrét.
Utáltam,
hogy igaza van, mivel valóba kezdtem élvezni a helyzetet, de a tény, miszerint
egy férfi teszi ezt velem, eléggé megalázó volt. Még akkor is, ha a legjobb
barátomról van szó. Intenzív csókokkal ajándékozta meg nyakam, amitől ismét
felsóhajtottam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem hiányzott a nemi
élet, de kibírtam volna nagy nehezet a turné végéig, vagy legalább Eleanor
látogatásáig.
-
De Te a leg... - akartam belekezdeni szokott mondandómba, de egy nyögés
félbeszakított, amikor benyúlt alsómba, és úgy markolt rá férfiasságomra.
-
Csak felejtsd ezt el, oké? Csak a pillanat számítson. - nézett komolyan a
szemembe.
De
ekkor olyat tett, amit soha nem hittem. Olyan sietősen tapasztotta ajkait
enyémekre, hogy időm sem volt reagálni. Az agyamba gondolatok százai cikáztak,
hogy most mit is kéne tennem. De egy mindennél erősebb volt:
Egy férfi csókolt meg! De
nem akárki, Harry volt az!
Így
aztán nem löktem el magamtól, és nem is viszonoztam. Csupán tűrtem, ahogy
próbál bejutást szerezni, de akármit tett, nem hagytam neki. Viszont egyszer
rámarkolt férfiasságomra, így kénytelen voltam nyögni egyet. Itt pár pillanat
erejéig sikerült átcsúsztatni nyelvét számba. Az a pár pillanat édes ízt
eredményezett, melyet el tudtam volna viselni gyakrabban is, viszont eszméltem,
mit is teszünk, amit még az elején leszögeztünk, hogy tabu. Így aztán
ráharaptam nyelvére, Ő pedig ezt érezve fájdalmasan felszisszent, és elrántotta
a fejét.
-
Rendben, ha Te így, akkor én is így. - jelentette ki határozottan, és erősen az
ágy felé kezdett tolni.
Ijedten
néztem rá, talán hagynom kellett volna neki, és akkor elenged. Lelökött a puha
matracra, majd csípőmre ült. Ismét nyakamhoz hajolt, de előtte még lerántotta
fölsőjét. Pillanatok alatt csinált mindent, azt sem tudtam még, hol vagyok. A
vállára helyeztem a kezem, hogy eltoljam, de nem engedett nekem. Részben
erősebb is volt nálam, részben pedig nem volt elég energiám határozottan
ellökni magamtól.
-
Tudom, hogy élvezed, miért nem vallod be magadnak is? - suttogta a fülembe
kéjesen.
Mert nem élvezem! kiabáltam magamba, de ennek
azonnal ellent is mondott testem, mikor megremegtem Harry érintése alatt.
Élveztem, hogyne élveztem volna, de tudtam, ez nem helyes. Tulajdonképpen ott a
legnagyobb gond, hogy világ életemben az eszemre hallgattam, és nem a szívemre,
így most kicsit nehéz átállni, és engedni, amit ez a bolond ketyegő diktál.
Mert a szívem valóban vágyott Harry becéző ajkaira, lágy érintéseire, de az
eszem nagyon jól tudta, helytelen, amit teszünk, és hatalmas gondok lehetnek
belőle.
Kezeim
erőtlenül estek le válláról, amivel eddig próbáltam eltolni, és mellettem
landoltak az ágyon. Megadtam magam, amit Harry egy elégedett vigyorral
díjazott.
-
Jó fiú. - suttogta a fülembe, és rátért a mellkasomra.
Minden
egyes szegletét csókokkal hintette be, én pedig próbáltam egy biztos pontot
találni, amibe kapaszkodhatok, de nem nagyon jött össze. Aztán hirtelen
mozdulattal lerántotta rólam az alsómat. Tisztában voltam vele, mit teszünk
most, éppen, de nem akartam megállítani. Felhagytam a próbálkozással. Nem lett
volna ételme, túl határozott volt az én könnyen befolyásolható egyéniségemhez
képest.
Egy
hangos nyögés hagyta el számat, és ezzel egy időben meg is feszítettem a
nyakam, hogy le tudjak nézni rá. Olyat láttam, amit soha nem hittem volna.
Harry...Harry...Harry szájában voltam. Nagyot nyeltem, és ijedten néztem rá,
majd összezártam térdeim. Fájdalmasan nyögött fel, és egyenesedett ki az ütésre
arca két oldalán. Felmásztam az ágytámlához, és megragadtam a takarót, hogy magamra
tekerem, de nem sikerült, ugyanis rajta ültünk mindketten. Jobb híján egy
párnát húztam ölembe, de férfiasságom jelezte, nem tetszik neki, hogy
félbeszakítottam a kényeztetést. Elszörnyedtem magamtól, hogy továbbra is
vágyom Harry-re, de azzal nyugtattam magam, hogy nem rá vágyom, csupán a
kényeztetésre, de nem nála fogom ezt megkapni.
Mérges
arccal nézett rám, és felém kezdett mászni az ágyon. Felsőtestén megfeszültek
az izmok, minden egyes mozdulatkor, száját egy vonallá préselte, így úgy
festett, mint egy sértődött kisgyerek, amikor nem kapja meg a játékot, amit
akar. Ez a játék most én lettem volna.
-
Mi a faszért nem hagyod magad, mikor élvezed?! - kérdezte keményen, és
megragadta a párnát, amivel takartam magam.
-
Ne! Harry, kérlek! Nekem erre tényleg nincs szükségem. Könnyítek rajtad ismét,
ha akarod, de hadd őrizzem meg a méltóságom. - mondtam ellentmondást nem tűrő íriszeibe
nézve, melyekben mondataimtól megcsillant a harag szikrája.
-
Szóval úgy gondolod, hogy nekem nincs méltóságom?! Nos, lehet nincs, de akkor
neked sincs már. Elárulok valamit, jól figyelj! Kismillió alkalom lett volna,
hogy kiszökjek, túl nagyra tartják magukat azok az idióta őrök. De nem mentem
el, mert jobban vágytam az átkozott kezedre, mint egy lányra. És ne gyere nekem
azzal, hogy van méltóságod, mert már akkor elvesztetted, mikor álmodban először
kimondtad a nevem, és rámarkoltál a gatyádra. Aztán heti rendszerességgel. -
vágta fejemhez a szavakat ingerülten.
A
szemem üveges lett szavai hallatán. Rám vágyott, és nem egy lányra. Ez mégis
hogyan lehetséges? Harry nem meleg, világ életében szoknyapecér volt, és nem
olyan, aki buzi-bárokban koptatja a pultot. Vagy talán én ismertem félre?
-
Te figyeltél álmomba?! - förmedtem rá én is.
A
legjobb védekezés, a támadás, és jobb tényleg nem jutott eszembe. Haragudtam
rá, de azért hízelgő is volt, amit mondott.
-
Tényleg nem fogod fel?! Badszki, Louis! - kiabálta hangosan, majd mérgesen
megrázta a fejét, és felkapva földről pólóját otthagyott.
Olyan
erővel vágta be maga után az ajtót, hogy szinte az egész Hotel beleremegett, de
az én szobám biztosan. Ott maradtam egyedül megsemmisülve. Bambultam magam elé
a semmibe, nem hittem el, amit hallottam. A fejemben mindenféle gondolat
kavargott, míg a szívemben érzelmek sokasága borított ki. Nem bírtam felfogni,
mi lehet vele. Még soha nem borult így ki, bár tény, hogy ilyen helyzetbe sem
kerültünk még soha, mint mostanában.
Szavai
elmémbe égtek, és belülről zaklattak. Próbáltam értelmezni, mi oka lett volna
figyelni engem álmomban, és nem inkább egy-egy nővel elmenni a turné alatt.
Talán csak azóta figyelt, amióta elsőre....khm? Vagy már otthon is? De hát nem
is éltünk együtt. Minden összezavarodott bennem, csak egy volt biztos, amitől a
szívem elszorult:
Harry haragszik rám.
Fájdalmasan
döntöttem hátra a fejem, és hangosan kifújtam a levegőt. Elvettem a párnát az
ölemből, és lenéztem. Legalább a merevedésem lelohasztotta ez az egész. Ekkor
beugrott, milyen érzés volt pár perce, mikor Harry... "NEM! Louis, erre még csak ne is gondolj!
Hazudott neked, még van méltóságod, és jó, hogy megállítottad, mert még ennyi
sem lenne." kiabálta a fejemben egy kis hangocska. És maximálisan
igaza volt.
Rávettem
magam, hogy felkelek, majd megfogtam a földön heverő alsóm, és elindultam az
eredeti célom fele, tusolni. Azonban a meleg víz csak még jobban Harry
érintését idézte elő bennem, de ezt egyáltalán nem kértem.
4.
fejezet.
Úgy
éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Egész este forgolódtam, nem
voltam képes aludni. Egyre inkább azon járt az eszem, hogyha megint álmodok
valamit, lehet, hogy tudatomon kívül Harry nevét hajtogatnám, és egyéb, amit a
fejemhez vágott. Az út során, míg a másik városba értünk semmit nem beszéltünk
egymással, sőt direkt előre ült, hogy véletlen se lásson, és zenét hallgatott.
De ez nem csak akkor volt így... minden áldott nap, már majdnem egy hete. Nem
beszéltünk, csak ha muszáj volt, nem érintkeztünk, csak ha már mindenki unszolt
minket. Távolról kerültük a másikat.
Bevallom,
ennek kicsit örültem azok után, ami lejátszódott köztünk, de ugyanakkor üres is
lett az életem. Hiányzott a sok közös bolondozás és nevetés. Minden, amit eddig
természetesnek véltem, most rájöttem, hogy elveszhet, és talán soha többé nem
fogom visszakapni a legjobb barátom. Ez a tudat kikészített, szükségem volt
Harry-re, még ha ezt nehéz is volt bevallanom magamnak.
Mély
levegővel gyűjtöttem erőt, és halkan kopogtam kettőt az előttem lévő ajtón. Nem
kaptam választ, pedig nagyon szerettem volna. Lehajtott fejjel indultam meg
vissza, a szobámba. Pedig végre elszántam magam, hogy beszélek vele.
-
Ha már úgyis kísérget mindenhová, legalább odaadhatta volna a törölközőm. -
hallottam meg egy morcos hangot zsörtölődni.
A
hang irányába kaptam a fejem, és megláttam tulajdonosát. Harry közeledett a
szobája felé fürdőgatyában és papucsban. Vállán át volt dobva egy fehér
törölköző, mellyel gondolom, próbálta felitatni bőre nedvességét, de hajából és
nadrágjából még mindig csöpögött a víz bordóra festve az amúgy vörös szőnyeget.
Izmai kirajzolódtak még nyirkos bőrén. Mögötte a testőr jött, aki minden egyes
lépését figyeli, nehogy csajozni merjen, de én már tudtam, hogy nem tenné.
Éppen a férfit osztotta ki, bár nem csodálom. Nekem sem tetszett, hogy
figyelték minden tettünk.
Meglátott,
és fájdalmas mosoly kúszott arcára, melyet próbált azonnal korrigálni. Átnézett
rajtam, mikor elment mellettem, mintha egy idegen lennék, akivel összefutott a
folyosón. Talán azt hitte, a saját szobámba tartok.
-
Hazz... - hebegtem esetlenül.
Megtorpant,
és lassan fordult meg. Kérdőn nézett rám, talán kicsit reménykedve is. Nem
tudtam, mit is kéne kinyögnöm, erre a helyzetre tényleg nem számítottam. Szemei
reményteljesen csillogtak rám.
-
É-én, hozzád jöttem, de nem voltál bent. - dadogtam, mint egy komplett idióta.
Fél
szemöldökét felhúzta, majd a szemei lágyan kezdtek csillogni. Aprót bólintott,
és miután kinyitotta a szobaajtaját, előre engedett. Beléptem, és zavartan
néztem körbe. Oké, hogy itt most három napot fogunk maradni, de azért ezt a
felfordulást...mindenfele ruhadarabok hevertek, a bőröndje tárva-nyitva,
felforgatva.
-
Te jó ég! Tornádó volt a szobádba? - kérdeztem felé fordulva.
Elnevette
magát, majd egyszerűen csak megrántotta a vállát. Nem felelt szavakkal, mégis
ki tudtam olvasni a szeméből, hogy kíváncsi, miért kerestem. Mély levegőt
vettem, és egy lépést tettem felé.
-
Nézd, Harry! Én...én nem akarom elveszteni a legjobb barátom. Bármi is volt az
a veszekedés köztünk, kérlek, felejtsük el, és legyen minden úgy, mint régen. -
mondtam halkabban.
A
szemébe néztem, de a végére megszakította szemkontaktusunk. Hirtelen kapta el
tekintetét, és a padló érdekesebbé vált, mint én. Ajkaihoz kapott, és
végighúzott rajta hüvelykujjával, mint mindig. Gyakran csinálta ezt, én pedig
tudtam, hogy lányok milliói őrülnek meg tőle. Nagyon gondolkozott, aztán egy
mély sóhaj kíséretében leengedte kezét, és komolyan rám nézett. Közelebb jött
pár lépéssel, ezzel alig hagyva kötünk 20 centit. Megrémített a közelsége.
-
Nem! Én pontosan tudom, mi volt az az állítólagos "veszekedés" -
formált ujjaival idézőjelet. -, és szerintem Te is érted legbelül, csak túl
naiv vagy bevallani magadnak. Én tisztába vagyok vele, hogy nem leszek képes
ugyanúgy viselkedni, mint azelőtt. - jelentette ki határozottan.
Hangsúlyától
megremegtem, komoly volt, irányító, majdhogynem parancsoló. Zavartan néztem fel
rá, felfogtam szavait, mégsem tudtam, hogyan értette, és mire vonatkoznának.
Próbáltam magamba nézni, de nem jöttem rá semmi többre, mint az eddigi
kétségeimre.
-
De én nem értem! Magyarázd el! - próbáltam mondani olyan határozottan, mint Ő,
de szerintem nem nagyon jött össze.
Mérgesen
fújta ki a levegőt, és csillogó szemeiben ismét düh forrongott értetlenségem
iránt.
-
A kibaszott picsába, Louis! Tudom, hogy szándékosan nem nyitod ki a szemed, de
legyen. Kimondom! Szeretlek, vágyom rád, akarlak! De oké, nem fogok tenni
semmit, mert látom, ez téged egyáltalán nem hat meg. Viszont egy nap majd
könyörögni fogsz, hogy érintsem össze újra ajkaink, hogy kényeztessem nyelved
és tested. Vágyni fogsz becéző ajkaimra, és mindent megadnál egy neked szóló
mosolyomért. De akkor már késő lesz, mert én egy hete neked adtam volna mindenem,
de Te faképnél hagytál. Szóval, hagyj engem békén, így is elég szar, hogy nap,
mint nap veled kell lennem. - szűrte fogai közt a szavakat ingerülten, és talán
túl meggondolatlanul is.
Viszont
láttam rajta, igazat mond. Letaglóztam szavai hallatán, teljesen lefagytam. Nem
tudtam, mit kéne mondanom, mit kéne tennem válaszul. Szavai visszhangot vertek
elmémben, és soha nem halkultak el. Újra meg újra felcsendült az Ő hangja
azokat a bizonyos szavakat kimondva.
Zavartan
megráztam a fejem a szemébe nézve, de Ő csak fájdalmasan felnevetett ezt látva,
majd az ajtóhoz ment. Kinyitotta, és kezével jelezte, hogy nem kívánatos vendég
vagyok, hagyjam el szobáját. Teljesen összetörtem, és mondani akartam neki
valamit, de képtelen voltam egy értelmes mondatot összehozni. Ő is tudta nagyon
jól, hogy a vicces egyéniségem mögött egy kisfiú rejlik, aki könnyen
befolyásolható, de ha a srácokon kívül más is lát, igyekszem irányítóvá válni.
És Ő most halálra rémítette azt a fiút, mégsem próbálta meg helyrehozni. Jónak
érezte így a helyzetet, amitől a gyomrom görcsbe rándult, és idő kérdése lett
volna, mikor sírom el magam.
Jobbnak
láttam tenni, amit akar, így lehajtott fejjel ballagtam ki a szobából, és ahogy
kitettem a lábam a küszöb másik oldalára, már csapódott is mögöttem az ajtó.
Eddig ment a mozgás, tovább nem bírtam menni a szobám fele. Harry ajtajának
dőltem, hogy legalább egy biztos pontot találjak. Magam elé meredtem, nem
tudtam felfogni, hogy mondhatott ilyeneket, de...
-
Mr. Tomlinson, minden rendben? - kérdezte az Őr, akit eddig észre sem vettem,
de persze, hogy őrizte Harry ajtaját.
Rá
emeltem üveges tekintetem, aggódón vizslatott. Éppen szólásra akartam nyitni a
szám, hogy minden rendben, mikor bentről egy nagy csattanást hallottam meg.
-
A kurva életbe! Orbitális fasz vagy, Harold! - hallottam meg Harry igencsak
hangos káromkodását.
A
szívem összeszorult, lábaim megremegtek. Az Őr idegesen mozdult az ajtó felé,
de megráztam a fejem jelezve, ne zavarja. Jobb lesz, ha nem avatkozik bele.
Ismertem már Harry-t, tudtam, hogy ilyenkor ki kell adnia magából a dolgokat.
Mozgásra bírtam lábaimat, és elindultam a saját szobám fele, de az odáig vezető
út végtelennek tűnt.
Alig
vártam, hogy végre beesek a szobámba, és ahogy ez megtörtént, levágtam magam az
ágyra. Szabadjára engedtem könnyem, melyek az eddigi fogságtól már belülről
égették bőröm. Utáltam magam, hogy képes voltam elveszteni a legjobb barátom.
"Miért is alakult
így?"
kérdezte egy kis hangocska a fejemben, mire vadul kutatni kezdtem Harry
mondatai között, de az istenért nem találtam a megoldást. "Mert beléd szeretett. Már nem a barátja vagy, hanem a szerelme.
Hallottad, csókolni és kényeztetni akar, figyelt álmodban, de Te elűzted
magadtól. Már soha nem lesz a legjobb barátod! Elcseszted, Te pöcs!"
förmedt rám a hang.
Szorosan
lehunytam a szemem, és még jobban sírni kezdtem. A párnába temettem a fejem,
hogy kicsit enyhítsem bömbölésem. Az a legrosszabb, hogy még én sírok, de
elvesztettem a legjobb barátom. Viszont Ő már soha nem fog úgy kezelni, mint
régen. Mindent tönkre tettünk, miért kellett ennek pont velünk megtörténnie?!
Én nem akartam ezt, soha nem vágytam Harry-re, mégis az áldozatok szenvednek a
legjobban. Ő elfelejt, jönnek ismét az egyéjszakás kalandok, de én itt maradok
egyedül az örökös magányban.
5.
fejezet.
Hát...Harry
betartotta az ígéretét. Két hét telt el, de nem szólt hozzám, nem mosolygott
rám, és igaza volt. Vágytam érintésére, mosolyára, becéző szavaira. Hiányzott,
ahogy Boo Bear-nek hív, és én sem ejthettem ki a számon többé: Babycakes.
Úgy
éreztem, muszáj tennem valamit, mégsem voltam képes közeledni felé. Egyszerűen
nem ment. Egy részem szerint jobb nekem nélküle, míg a másik felem vágyott rá,
újra akarta érezni...de a legjobb barátjaként...azt hiszem.
Lehajtott
fejjel szálltam fel a repülőre. Amerikában végeztünk, így indultunk tovább
Ausztráliába. Még volt vissza 27 koncertünk, ebből 25 a Kenguruk Országában. Ne
kérdezzétek, mit lehet ott olyan sokat ellenni, én sem tudom, mikor alig van
pár nagyváros. De nem is különösebben érdekelt, csupán tettem a dolgom, és
próbáltam minden mást kizárni. Viccelni sem tudtam nagyon, míg Harry
látványosan magába burkolózott, és észrevettem még Amerikába, hogy párszor
kisurrant este a múlt héten. Ha még én is észre vettem, akkor azok a
szerencsétlen őrök, hogyan nem?! De nem lényeg, a tudat, hogy valószínűleg egy
lányhoz ment, kikészített. Azt mondta, engem szeret, rám vágyik, mégis máshoz
megy. De ez engem miért is zaklat fel?! Hisz ez csak jót jelent, így el fog
felejteni hamarosan.
"Hacsak nem azt akarod,
hogy ne felejtsen el, és tovább udvaroljon neked." szólalt meg a fejemben az a
kis hangocska, mely sok minden elrontott már. Mérgesen horkantam fel a repülőn,
mire Liam kérdőn kapta rám a tekintetét, de én csak visszafordultam az ablak
fele, és kifele bámultam a felhőket. Eszembe jutott, hogy mikor jöttünk
Amerikába, a repülőn azzal bolondoztunk Harry-vel, hogy olyanok, mint a
vattacukor, és szívesen beleharapnánk.
A
szemem sarkából láttam, ahogy Liam leül mellém. Nagyot sóhajtottam, tudtam,
hogy most mindenről tudni szeretne, de nem állt szándékomban elmondani neki a
történteket, így felé sem fordultam.
-
Louis, mi a baj? Látom, hogy valami nincs rendben már hetek óta. Harry is
teljesen más lett. Min vesztetek össze? - kérdezte lágyan, mint egy igazi testvér,
de nem akartam neki válaszolni, így tovább bámultam ki az ablakon. Nem akartam
felemlegetni soha többé ezt, nemhogy másnak, még magamnak sem, de akkor is
nagyon hiányzott a legjobb barátom. - Nézd, bármit is vágott a fejedhez, nem
azért mondta, hogy megbántson. Tudod, mennyire nehéz neki ez a tilalom,
butaságokat beszél mindannyiunknak. - mondta halkabban, mire mérgesen kaptam rá
a tekintetem.
-
Igazán? Nektek is szerelmet vallott? - kérdeztem cinikusan, mire Liam szeme
lepetten kerekedett ki.
Itt
eszméltem, hogy ezt nem kellett volna, de már mindegy. Már nem tudtam
visszaszívni, pedig nagyon szerettem volna. Liam szemébe néztem, aki teljesen
ledöbbent, és megijedtem. Elszóltam magam, és mindent elrontottam még jobban.
Most Liam máshogy fog nézni rám is, és Harry-re is. Sietősen pattantam fel, és
megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy a srácok a gép másik részében beszélgetnek,
így kizárt, hogy hallották volna, amit mondtam. Harry pedig...nos Ő ismét a
zenébe merült, és szintén kifele bámult az ablakon, mint én az imént. Talán Ő
is rajtunk gondolkodik?
-
Lou... - akart belekezdeni Liam teljesen összezavarodva, és megfogta a karom,
hogy lehúz ismét ülésbe, de kirántottam ujjai közül.
-
Nem! Hagyj békén, nem akarok erről beszélni! - mondtam szomorúan a szemébe
nézve, és elsiettem tőle.
Egyenesen
a mosdó fele mentem, és bezárkóztam. Azt gondoltam, hogy ki sem jövök, míg le
nem szállunk, de ez még nem most lesz, így kénytelen leszek kijönni, viszont
még kicsit elidőzök idebent. Lehajtottam a vécé tetejét, és ráültem. Arcom
kezeimbe temettem, majd megdörzsöltem. Nem tudtam, mit kéne tennem, de tény,
hogy ez így nem mehet tovább. Csupán saját magam készítem ki, mégsem vagyok
képes lépni bármit is...még csak elfelejteni sem ezt az egészet. Valóban
vágytam ismét érintésére, és még csókját is el tudtam volna viselni, csak
szóljon hozzám ismét...vissza akartam kapni a régi Harry-t, akivel legjobb
barátok voltunk. De milyen árat kéne fizetnem érte? Már soha nem lenne semmi a
régi. Ha bele is mennék abba, amit Ő szeretne, biztosan nem tudnám szeretni.
"Miért is nem? Hisz már most is
szereted!" szólt be az a kis hangocska, mintha egy belső ördögöm
lenne. Igen, szerettem, de nem úgy, ahogy Harry és a hang gondolja. Barátilag
szerettem. Mindent Az az este rontott el. Ha akkor nem esik meg a szívem
Harry-n, talán nem történt volna ez az egész. De lehet, Ő már régebb óta
szeret? Ebbe bele sem mertem gondolni.
Eleanor
jutott eszembe. Vajon miért nem vagyok képes szeretni Őt? Miért nem érzek
semmit csókjaink közben? Miért csak az élvezet tűnik fel szeretkezés közbe, és
nem a szenvedély? Vajon ezt megkapnám Harry-től? Annyi kérdés kavargott bennem,
de egyikre sem tudtam a választ. Szerencsétlennek éreztem magam, egy kisfiúnak,
aki elveszett a hatalmas bevásárlóközpontban.
Megmostam
az arcom, és erőt vettem magamon, hogy kimenjek a többiekhez. Csak reménykedtem
benne, hogy Liam nem mondta el senkinek, bár nem úgy ismerem. Még jó, hogy Ő
jött hozzám, Zayn-ben már nem bíztam volna ennyire. Tudtam, hogy Ő imád
viccelődni az ilyenekkel, így biztosan felhozná még párszor, de Liam nem ilyen
legnagyobb szerencsémre. Visszaültem a helyemre, de előtte még összeakadt a
tekintetem Liam aggódó pillantásával. Próbáltam vele nem törődni, de nem nagyon
ment. Tudtam, hogy megbántottam azzal, ahogy leráztam, mégsem kértem tőle
elnézést. Majd később....
De
később sem tettem, egy héttel később sem mertem elé állni, és bocsánatot kérni
tőle, így vele is megromlott a viszonyom. Ő sem mer elém állni, szerintem azt
gondolja, haragszom rá, pedig ez egyáltalán nem így van. Még egy barátot elűztem
magam mellől, gratulálok Louis. Ez így nem mehet tovább. Kezdenem kell valamit
az életemmel, és saját magammal, vagy tényleg depresszióba fogok esni. De nem
tudtam, hogy induljak el, melyik irányba, így maradtam ott, ahol voltam. Minden
felborult körülöttem, hála Harry-nek. Tönkretette az életem aznap este, és
ezért haragudtam rá, de egyben mindennél jobban is vágytam arra, hogy
visszakapjam.
-
Louis, megyünk kajálni le! Jössz velünk? - kérdezte Niall, mikor kopogás után
benyitott a szobámba.
Az
ágyamon feküdtem, és meredtem magam elé a semmibe. Éppen az elcseszett életemen
gondolkoztam, mikor megzavart. Éhes voltam, de belegondoltam, hogy valószínűleg
Liam-mel és Harry-vel kéne egy asztalnál ülnöm, azt pedig nem bírnám ki, így
visszautasítottam ajánlatát. Arra gondoltam, majd rendelek valamit
szobatelefonon.
-
Reggel óta nem ettünk, biztosan éhes vagy. - ült le hozzám az ágy szélére. -
Ugye nem akarsz anorexiás lenni a nagy depresszióban? - kérdezte viccesen, de
nem találtam mulatságosnak.
-
Nem vagyok depressziós. - jelentettem ki határozottan, és felültem az ágyon.
-
Nem, persze, hogy nem. - felelte cinizmussal hangjában, amitől összeráncoltam a
homlokom. Amire most legkevésbé szükségem volt, az Niall baromságai, és ezt
sajnos a tudtára is adtam.
-
Nézd, nincs kedvem lemenni, és leülni hozzátok egy asztalhoz, mintha annyira
tökéletes lenne a bandánk. És annak is örülnék, ha nem fárasztanál a bugyuta
szarkazmusoddal. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, mire lepetten húzta
fel a szemöldökét.
Ahogy
kimondtam meg is bántam a szavakat, de ismét nem volt mit tenni, mint Liam-nél,
így inkább csak visszavetettem magam a párnák sokasága közé, és vártam, míg
Niall kimegy.
-
Rendbe, roskadj csak nyugodtan magadba egyedül, de nem volt szép, amiket a
fejemhez vágtál. - mondta fojtott hangon, hallottam, hogy nagyon megbántottam,
majd becsukódott mögötte az ajtó.
Fájdalmasan
sóhajtottam fel. Fantasztikus, Niall-lel is elcsesztem mindent. Talán az lenne
a legjobb, ha megbeszélném ezt az egészet Harry-vel, és talán minden rendbe
jönne. De Ő elmondta, hogy ez lesz, hogy hozzá fogok menni, mivel megbántam
mindent, de akkor már késő lesz. Így aztán minek törjem magam?! Ő ismét kiéli
vágyait egyéjszakás kalandokban, nekem pedig marad a magány, hisz szépen lassan
mindenkivel összeveszek.
6.
fejezet.
Ismét
elreppent egy hét a turnéból, és már csak ugyanennyi van vissza legnagyobb
örömömre. Talán ha nem leszek folyton összezárva valamilyen módon a srácokkal,
akkor le tudom ezt az egészet rendezni magamban. Harry és Niall szóra nem
méltat, míg Liam félve ugyan, de küld felém egy-egy sajnálkozó pillantást, Zayn
pedig...nos már csak Ő maradt velem, így ügyelek, hogy vele ne vesszek össze,
bár alig beszélünk, ami megkönnyíti ezt. A koncertek is egyre kínosabbak
tekintve, hogy nem éppen szerencsés ennyi ember előtt elszeparálódnom, mégis
megteszem. Hallottam, hogy kezdenek is értem aggódni a rajongók, de fölösleges.
Komolyan fontolgatom, hogy ki kéne lépnem, és akkor minden megoldódna, de erre
nem vagyok képes. Hisz csak Ők a testvéreim, és már három éve egyfolytában
egymás mellett vagyunk. Nem vagyok képes itt hagyni Őket, de így csak jobban
fáj, hogy minden áldott nap látom, hogy csesztem el minden magam körül velük.
És
végül elérkeztünk az utolsó koncerthez, ami Tokyo-ban volt! Csodás ez az város,
olyan világító, fényei az égbe szöknek. Szerettem ide jönni, de most nem
élveztem egyáltalán. Alig vártam hogy vége legyen a koncertnek, és végre
hazamehessünk a jól megérdemelt pihenésünkre. Végre láthatom Eleanor-t, és
talán ha vele megbeszélem ezt az egészet, akkor könnyebb lesz. Ő mindig jó
tanácsokat ad. Arról nem is beszélve, hogy végre külön lehetek a srácoktól még
ha csak pár napra is, de akkor is. Talán hazalátogatok Doncaster-be, ott mindig
megtalálom a megoldásokat a problémákra...és a családom is eléggé hiányzik már.
Így
aztán megkönnyebbülten estem be az olyan régen áhított házam ajtaján, és egyből
levágtam magam poros kanapémra. Arra gondoltam, hogy végre minden rendbe fog
jönni. Bele sem mertem gondolni, mihez kezdek, ha mégsem lenne így.
Kopogtak
az ajtón, én pedig pontosan tudtam, hogy ki az, így mentem kinyitni. És valóban
Eleanor állt kívül, és haloványan mosolygott rám.
-
Szia! Hiányoztál! - mondtam lágyan, és magamhoz öleltem az előszobában, de Ő
nem viszonozta ölelésem.
Lepetten
távolodtam el, és kérdőn néztem a szemébe. Szomorúság, de egyben boldogság is
csillogott szemében, amit nem tudtam mire vélni.
-
Baj van? - kérdeztem óvatosan.
-
Ami azt illeti... - hebegte félve, aztán erőt vett magán, és belekezdett. -
Amíg nem voltál itthon, megismerkedtem valakivel, és mivel mi soha nem voltunk
igazán egy pár... Nem akartam telefonban elmondani, de tudnod kellett, hogy van
egy srác, akit tényleg szeretek. - hebegte, és arcára óvatos mosoly kúszott.
Tényleg szerethette azt a srácot.
-
O-oké...persze. - hebegtem megsemmisülve.
-
Köszi, Lou. Jó volt veled, remélem, ugyanúgy barátok maradunk. Akkor én megyek
is, majd valamikor összefutunk, és mindent elmesélsz a turnéról, rendben? Jó
éjt. - mosolygott rám örömmel, majd egy csókkal az arcomon hagyott ott az
előszobában, és ment ki az ajtón.
Csak
bámultam utána, teljesen összetörtem. Félreértés ne essék, nem az fájt, hogy
megtalálta a szerelmet, hanem az, hogy Ő is magamra hagyott. Meg akartam
beszélni vele ezt az egészet, tanácsot akartam kérni, de látszólag már nem
számítok neki, ott van a szerelme.
Hátrálni
kezdtem még mindig az ajtót bámulva, így a falnak ütköztem. Lecsúsztam a
tövébe, és itt eltört a mécses. Könnyeim kihulltak, fölöslegesnek éreztem
magam, nem voltam a bandába való, de még az életbe sem. Minden sokkal
egyszerűbb lenne mindenkinek, saját magamnak is, ha kilépnék, és szépen
hazamennék Doncaser-be. Azt hittem, kész leszek a nagybetűs életre, de
tévedtem. Mindent tönkretettem magam körül, mindenkit elűztem, aki fontos volt
egy kicsit is.
Megsemmisülve
mentem a nappalba, és az asztalon heverő telefonom után nyúltam. Felhívtam a
menedzsmentet, bár már 8 óra fele járhatott, de nem érdekelt. Fel is vette a
telefont az egyik férfi.
-
Mr. Tomlinson. Valami gond van? Letámadták a rajongók? - kérdezte egyből, de a
hangján egy cseppnyi aggodalom sem volt.
-
Nem. Ennél sokkal fontosabb dolog miatt hívom. Szeretnék kilépni, szóval
megköszönném, ha mindent elrendezne, és ha holnap délután bemegyek, akkor csak
alá keljen írnom egy papírt, hogy szabad vagyok. - mondtam.
Hangom
elszántan csengett, egyáltalán nem vágytam többre, csak olyan hamar elmenekülni
innen, ahogy csak lehet. Harry is megmondta, elég szar, hogy nap, mint nap
látnia kell.
-
Ezt meg mégis, hogy gondolja? Ez nem ilyen egyszerű. A szerződés... - kezdett
volna bele, de félbeszakítottam.
-
A szerződés azért van, hogy felbontsuk. Gondoljon bele, mekkora reklám lenne ez
a bandának, és én is megkapnám, amit akarok. Fél évig ezen csámcsogna a sajtó,
ami csak jól jönne, nemde? - mondtam meggyőzően, amibe nem tudott belekötni.
Tisztában
voltam vele, hogy van egy szerződés, melyet mindannyian aláírtunk, és
leszögezzük benne, hogy 2015-ig együtt maradunk, de nem bírtam tovább. Ráadásul
igazam volt, és tudtam, hogy a menedzsmentnek a reklám és a hírverés a
legfontosabb, így semmi kifogása nem lehetett.
-
Rendben. Holnap 4-re mindent elrendezek. - felelte határozottan, mire
megköszöntem, és leraktam a telefont.
Tudtam,
hogy ez a szöveg bejön, így simán le tudok majd lépni. Remélhetőleg a srácok
sem fogják megtudni, mire értesülnek róla a szabadságuk végén pedig már messze
fogok járni Doncaster-ben. Fájt itt hagynom őket, fájt a gondolat, hogy
elvesztem a testvéreimet, de az utóbbi időben, amúgy sem foglalkoztunk
egymással. Az pedig a szívembe markolt, hogy Harry-t is itt kell hagynom, de
így lesz a legjobb mindenkinek. Nem bírtam elviselni, hogy mindenkinek fájdalmat
okozok, és tönkreteszem a bandát és a barátságainkat. Nem akartam több kárt
okozni, ez lesz a legjobb.
Nyugodtan
hunytam le a szemem, de a fájdalom minden egyes álmatlan percben közelebb
settenkedett, miszerint el kell hagynom a négy öcsém...de otthon várnak az
igazi húgaim. Ezzel nyugtattam magam, így nagy nehezen sikerült elaludnom.
Reggel
10 óra is elmúlt mire felkeltem. Tudtam volna még aludni, de a természet nagy
úr, és úgy éreztem, bepisilek, ha nem kelek fel, így egyenesen a fürdőszoba
fele vettem az irányt. Már fölösleges lett volna visszafeküdni, nem tudtam
volna tovább aludni, így leballagtam a konyhába. A reggeli teám után arra
gondoltam, hogy elkezdek csomagolni, így amikor 4-kor felbontom a szerződést
már utazhatok is haza a családomhoz. De, mint minden tervemet, ezt is
megzavarta a csengő folyamatos hangja. Mintha valaki ráragadt volna, és nem
engedné el. Rossz érés töltött el, így oda ballagtam, és boxerben valamint
pólóban ajtót nyitottam.
Az
a három srác állt benne, akik elől el akartam menekülni, de csak hárman voltak.
Harry nem jött, amitől egyszerre tört össze a szívem, és könnyebbültem is meg.
Nagyot sóhajtottam, és beengedtem Őket, így kabátban, cipőben a nappaliba
csődültek. Nagyon fontos az ügy, amit amúgy sejtetem is, ha nem vetkőztek le.
-
Hogy gondoltad, hogy elmész? Ha rajtad múlt volna, simán lelépsz egy szó
nélkül? - akadt ki Zayn, és mérgesen rivallt rám.
-
Ha nem megyek be ma, akkor nem is tudtuk volna meg? - kérdezte csípőre tett
kézzel Liam is.
Nagyot
sóhajtottam, és leszegtem a fejem. Nem volt hangulatom válaszolni kérdéseikre,
nem akartam mindent kitálalni nekik, ami bennem zajlott, márpedig Ők ezt
várták. Így aztán arra kérdeztem rá, ami engem érdekelt.
-
Hol van Harry? - néztem végig rajtuk.
Ezt
hallva mind kicsit megenyhültek, és sajnálkozva pillantottak rám.
-
Dolga volt. - nyögte ki végül Zayn, mire Niall sűrűn bólogatni kezdett.
Elhúztam
a szám, ismertem már ezt, nem tudtak nekem hazudni, túl sok időt húztunk le
együtt ahhoz.
-
Nem érdekli, igaz? - kérdeztem keserű ábrázattal, mire Liam lehajtott fejjel
bólintott. - Gondoltam. - sóhajtottam egyet, és éreztem, ahogy ismét
összeszorult a szívem. Hiányzott nagyon, és tudtam, az Ő hiányába fogok
belebolondulni a legjobban. - Nézzétek, én nem akartam egy szó nélkül lelépni.
El köszöntem volna egy levélben, mert tudom, hogy szemtől szembe képtelen
vagyok elmondani az okokat. - szegtem le a fejem, és huppantam le a kanapéra.
Liam
aggódva mért végig, majd leült mellém, és egyből magához ölelt, ami meglepett.
-
Az az oka, igaz? Azért vesztél össze velem és Niall-le is, ugye? - kérdezte együtt
érzőn, mire csak bólintottam, és nyakába temettem arcom.
-
Nekünk bármit elmondhatsz, Lou! Meséld el! - ült le a másik oldalamra Niall,
míg Zayn velem szembe a dohányzóasztalon talált ülőhelyet.
Elengedtem
Liam-et, és mérlegeltem magamba. Joguk volt tudni, mi vezetett ehhez a
döntésemhez, ha már itt hagyom őket. Nagyot sóhajtottam, és a szőnyeget
fürkészve belekezdtem.
-
A turnén kezdődött, amikor Harry nem bírta a tilalmat. Ti azt hittétek, hogy
kilóg esténként, de hozzám járt át. Undorodtam, de azt hittem, hogy csak egy
baráti szívesség. - pirultam el, és éreztem, ahogy meglepődnek, ugyanis erre
egyikük sem számított. - Aztán egyik este viszonozni akarta, de én
elutasítottam, és összevesztünk. Otthagyott a szobában. Meg akartam vele beszélni,
de ismét csak veszekedtünk, és azt mondta, szeret. Azt kiabálta, hogy békén
hagy, levegőnek fog nézni, hogy könyörögjek neki, de akkor már késő lesz. Aztán
kidobott a szobából. És megtette. Nem szól hozzám még most sem. Ezért vesztem
össze veletek. Alig vártam, hogy hazajöjjünk, és végre egyedül lehessek kicsit,
hátha akkor minden helyre jön. Meg akartam beszélni Eleanor-ral, és tanácsot
akartam kérni tőle, mit tegyek. De Ő azzal fogadott, hogy megtalálta azt, akit
tényleg szeret, és mivel mi soha nem voltunk igazán egy pár, így elhagy. Így
jutottam oda, hogy kiszállok, és haza akarok menni Doncaster-be. És higgyétek
el, hogy mindenkinek egyszerűbb leszek, ha kilépek. - sóhajtottam fel a végére,
és könnyes szemekkel néztem rájuk.
Mind
szomorúan méregettek, képtelen voltak felfogni, hogy valóban ezt fogom tenni,
márpedig én már elhatároztam magam, én nem hátrálok meg. Így is elég kínos
volt, hogy el kellett mondanom nekik.
-
Nem! Louis, nem mehetsz el! - fogta meg a vállam velem szembe Zayn.
Kérdőn
néztem fel rá. Ugyan miért nem? Neki is sokkal jobb lesz, ha nem piszkálom
folyton a haja miatt.
-
Igen, Haver! Ki fog ezek után beszólni a gyomorkorgásom miatt? - kérdezte Niall
halovány mosollyal ajkain.
-
Majd Zayn. - rántottam meg a vállam. Zayn már nyitotta is a száját, és éreztem,
hogy innen nem fogok szabadulni. - Nézzétek Srácok! Én már elhatároztam magam,
ma 4-kor aláírom a szerződés felbontását! Sajnálom, ha ezzel csalódást fogok
okozni, de legalább kaptok egy kis reklámot. Az a menedzsment szerint is jól
fog jönni. - mosolyogtam rájuk, és felálltam.
Megöleltem
Őket egyesével, bár még mindig tiltakoztak, majd kikísértem az ajtóig azt a
három srácok, akik eddig a testvéreim voltak. Talán ezek után sem lesz máshogy,
nem tudom, de egy biztos...én nem fogok többé velük énekelni...nem fogok többé
Harry érzéketlen tekintetével találkozni. De valahol a szívem mélyén vágytam
arra az érzéketlen tekintetre. Amikor úgy ment el mellettem, mindig görcsbe
rándul a gyomrom, és a sírás kerülgetett. Miért van ez?
"Mert
szereted, Te Marha!" mondta ismét a hangocska a fejemben. Elgondolkoztam,
hisz már úgysem látom többet élőben. Ha elmegyek nem leszünk rákényszerítve,
hogy egy légtérben legyünk, Ő pedig biztosan nem fog meglátogatni ellenben a
többiekkel. Íme a mintapéldája, hogyan lehet tökéletesen elcseszni egy életet
hónapok alatt. Nekem sikerült.
Felmentem
a szobámba, és elkezdtem összepakolni a lényegesebb dolgaimat, hogy hazautazom
este Doncaster-be. Nem terveztem még visszaköltözni, de egy jó ideig maradni
fogok, az biztos. Hiányzott már a családom, és alig vártam, hogy ismét
ölelhessem őket. Otthon minden olyan csodás, mintha semmi gond nem nyomná a
vállam, talán sikerül elfelejtenem Harry-t.
7.
fejezet.
Össze
akartam húzni a bőröndöt, de elég szépen telepakoltam, ráadásul nem a legszebb
hajtással, így rá kellett ülnöm a tetejére. Nagy nehezen összeszenvedtem a
cipzárt, és diadalittasan elmosolyodtam, mikor lenyugtáztam, milyen ügyes
vagyok. Fél 3 volt, hamarosan mehetek aláírni a szabadságom, és minden
helyrejöhet. De valamiért mégis úgy éreztem, mintha ez nem lenne helyes. Egy
részem még látni akarta Harry-t, és nem csak távolról, hanem egészen
közelről...ijesztően közelről. A karjaimban akartam tartani, szeretni. De ez
csak attól van, hogy teljesen összezavarodtam, nem szabad bedőlnöm ennek az
egésznek.
Elindultam
lefele, de megakadtam az egyik ajtó előtt. A fürdőszoba. És itt bemutatkozott a
pakolós egyéniségem, ugyanis nem tettem el semmiféle neszesszert a bőröndbe.
Miután már összecipzáraztam, jó, hogy rájövök. Mérgesen fújtam ki a levegőt, és
bementem a fürdőszobába.
Pontosabban
csak akartam, ugyanis csöngettek. Négyszer-ötször egymás után, majd abbamaradt.
Felsóhajtottam, és elindultam lefelé a lépcsőn, de ismét rátapadt az illető a
csengőre.
-
Megyek már! - kiabáltam, hogy abbahagyja, és bevált.
Sietős
lépekkel indultam meg az ajtó fele, el sem tudtam képzelni, ki jött hozzám.
Talán a srácok jöttek vissza, és ismét le karnak beszélni. Kinyitottam az
ajtót, és idegesen szívtam magamba a levegőt, ahogy megláttam a személyt, aki
kint állt. Harry nézett rám dühtől izzó szemekkel...de legalább most volt benne
valamilyen érzelem. Még ez is jobb, mint a semmi.
Berontott
mellettem az előszobába, és hadonászva kezdett kiabálni.
-
Mégis hogy képzeled, hogy lelépsz? Minden szó nélkül el akartál húzni? Én nem
ilyen gyávának ismertelek meg! Képes lettél volna hátrahagyni mindent, és
mindenkit? - förmedt rám, mire én egyre jobban összehúztam magam. Legyávázott,
de ezt én is tudtam magamról, viszont szavaitól felment bennem a pumpa, ami
nagyon ritka jelenség.
-
Szerinted kitől kellett volna elbúcsúznom? Liam és Niall nem szólt hozzám,
Zayn-nek pedig jobb, ha nem is tud az egészről. Te is leszartál, miért kellene
maradnom? - vágtam vissza, mire felhúzta egyik szemöldökét.
-
Hogy a faszomba szartalak volna le?! Könyörgöm, nézz már rám! Úgy néztem ki a
turnén, mint egy boldog srác? Szerinted ki miatt lettem ilyen, ha nem miattad?
De Te hozzám se szóltál, meg se próbáltál közeledni felém, miután elmondtam,
mit érzek. - hadonászott ismét, majd levette a kabátját, és felakasztotta. Ez
meglepett. Talán maradni készül? De lehet, csak melege volt ebben a nagy
kiabálásban.
-
Azért nem szóltam hozzád, mert azt mondtad...nem is mondtad, inkább üvöltötted,
hogy késő lesz, mikor meg akartam beszélni veled, utána pedig ismét mentél
esténként a csajokhoz. - feleltem.
- Nem a csajokhoz mentem, hanem piálni
miattad, Te Barom! - kiabálta ismét.
A dühöm elszállt, úgy éreztem, az én hibám,
hogy így alakult, hisz Ő várt rám, csupán nem léptem. Félve pillantottam rá,
szememben szomorúság égett.
Mérgesen
jött hozzám, és vállamnál fogva a falhoz tolt. Halkan felnyögtem a fájdalomtól,
de el is múlt, mikor Harry-re néztem. Közel volt hozzám, de a szemében még
mindig harag csillogott.
-
Utállak! - szűrte fogai közt, majd megcsókolt.
Egyáltalán
nem erre számítottam egy ilyen szó után, így azt sem tudtam, mit reagáljak. Boldogságot
éreztem, hogy még fontos vagyok neki. Nem tudtam, mit kéne tennem, vadul
kattogott agyam.
"Tedd már félre a
kibaszott egód, és csókolj vissza, Te Seggfej!" korholt a hang a fejemben,
de legalább megmondta, mit cselekedjek. Én pedig tettem, amire utasított.
Kinyitottam a szám, így nyelvünk táncba fogott. Kezeim hajába csúsztattam, és
élvezettel túrtam bele, mint régen, de most még mellé társult az az intenzív
érzés is hogy csókolózunk. Kezei derekamra csúsztak, és akaratosan húzta
magához csípőm, miközben a falnak tolt, amitől teljesen összesimultunk.
Elmondhatatlanul élveztem, és visszakönyörögtem magamban minden áldott estét,
amit vele tölthettem volna szenvedéllyel fűtve, én mégsem éltem vele, mert túl
nagy volt a büszkeségem. Érezni akartam minden egyes porcikáját, heves
szívdobogását, lágy bőrét.
Lágyan
szakította meg csókunk, és homlokát az enyémnek döntötte.
-
Ettől függetlenül még mindig utállak, Boo Bear. - nevette el magát.
Én
szélesen elmosolyodtam, és kezeim visszavezettem arcára hajából. Tenyerem alatt
forrt bőre, amitől engem is forróság öntött el. Hüvelykujjammal megcirógattam
bőrét. Lehunytam a szemem, arra gondoltam, hogyha hónapokkal ezelőtt megtesszük
ezt, ilyen érzelmekkel, akkor nem jutottam volna idáig. De már semmi nem fájt,
a napom mintha kiragyogott volna Harry gödröcskéitől, melyek újra nekem
integettek.
-
Remélem, ezek után már tényleg nem mész sehova. - jelentette ki határozottan.
Elgondolkoztam.
Miért is kéne mennem? A srácokkal kibékültem, már csak Harry elől menekültem
volna, de a szívem hozzá húzott, és beleszerettem, így tényleg semmi okom nem
volt távozni.
-
Nem. Maradok melletted örökké. - jelentettem ki óvatosan, és féltem attól, hogy
kinevet.
-
Ebben az esetben azt hiszem, nem lesz mit számolnunk többé az éjszakáim után.
Nem lesznek többé egyéjszakás kalandok, csupán a közös éjszakáinkat
számolhatjuk. - mosolygott rám huncutul, és lágyan érintette össze ajkainkat.
Belemosolyogtam
csókunkba. Felrémlett az a bizonyos 396, és hogy sajnáltam azt a lányt, aki
mellett Harry meg fog állapodni, mert biztosan meg fogja csalni. Rájöttem, hogy
butaság volt az egész gondolatmenetem, onnan indulva, hogy lány lesz az illető.
Biztos voltam benne, hogy soha nem csalna meg, szeret engem, úgy, mint még soha
senkit.
Így
aztán Harry kézét fogva, a srácokkal nyitottam be 4-kor a menedzsment
irodájába, ahol már várt a szerződés.
-
Mr. Tomlinson! Remek! Itt írja alá, kérem! Már el is hintettem az újságoknak, mekkora
hírrel fogunk szolgálni. - mosolygott rám, és elém tolt egy papír.
Felvettem
a szerződés felbontására szolgáló iratot, és alaposan átnéztem. Elismerően
bólintottam, majd egy egyszerű mozdulattal kettétéptem, mire a férfi szeme
lepetten kerekedett ki.
-
Mi a ... ? - akarta folytatni, de Harry mellettem félbeszakította.
-
Louis nem megy sehova, szóval az a nagy reklám törölve! - jelentette ki, és
nyomott egy lágy csókot ajkaimra.
A
srácok mind megöleltek, így egy oly' régóta nem tapasztalt hatalmas ölelésben
forrtunk össze. Annyira hiányzott már ez az érzés, és akkor ott teljesen biztos
lettem benne, hogy Ők igenis szeretnek, és mellettem fognak állni örökké, még
ha néha össze is kapunk kicsit. És mára már büszke vagyok rá, hogy elmondhatom
az életem pár hónap alatt tönkre ment, mert egy nap alatt helyre is jött, és
jobb lett, mint valaha.
Tudod, tényleg csalódott vagyok. CSALÓDTAM BENNED! Itt van egy remek írónő, aki csodásan fogalmaz, minden szót kedve szerint formál meg, és úgy alkalmaz, ahogy Ő akarja, mégis ilyen témában alkot??? Neked sokkal többre kéne vinned, nem holmi butaságot követni, mint a Larry Stylinson!! Alaptalan pletyka az egész, pár megszállott rajongó agyszüleménye, ami megfertőzte a világot. Nem kéne ilyen baromságokra fecsérelned az időd, mert ezzel húzod le a karriered a vécén. Szeretem az írásod, de amikor látom, hogy ilyenekből töltesz fel egy-egy részt (vagyis szinte egyfolytában kivéve a My Red Teddy-t, és a Wrong perfection-t), akkor UTÁLOM A BLOGOD.
VálaszTörlésHát...mélységesen sajnálom, hogy így gondolod...
Törléslegalább a neved vállalnád-.- ha nem tetszik, ne olvasd. ennyi. Én imádtam Gratulálok:)
TörlésKöszönöm szépen. :)
TörlésMi a szarról beszélsz? Hadd döntse már el ő, hogy miről akar írni és, hogy mit szeret! Ha ő egy Larry shipper, akkor arról fog írni és pont. Nehogy már te mond meg az embereknek, hogy milyen legyen az ízlésük! Mit képzelsz, ki vagy te?Az atyaúristen? K*rvára messze álsz te attól, édes szívem! De legalább a nevedet felvállalhatnád, ha már mások ízlését kritizálod! Ha nem tetszik, akkor ne olvasd! Senki sem kíváncsi a véleményedre! -.- Egyes emberek igazán szánalmasak!
Törléshogy van ehhez bátorságod?! ja bocs nincs is..névtelenül könnyű....
TörlésA pillanat amikor elbőgöd magad a végén,a közepén,az elején és minden fellelhető további helyen.Csodás lett.SOHA ne hagyd abba a Larry Stylinson írását.SOHA.Imádlak, így az éjjszaka közepén :) <3
VálaszTörlésEzt örömmel hallom, ezek után :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésImádtam!! :D Wááó! Éjszaka közepén ezt is elolvastam, gondoltam majd folytatom ma de nem tudtam letenni, annyira kíváncsi voltam mi lesz a végén!! :D Ugyan azt tudom Én is mondani mint az előttem szól, hogy ne hogy abbahagyd a Larrys írásokat!!
VálaszTörlésKöszönöm a biztatást, de tudnom kell, hogy többen gondolják-e így. Azért viszont nagyon örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésed...köszönöm :)
TörlésEgyszerűen elképesztően írsz!!:) Nagyon tetszik az egész történet!Sokszor eltörött a mécses♥Köszönöm,hogy ilyen érzéseket váltott ki belőlem az amit írtál!Én,mint Larry Shipper nagyon is eltudom ezt a helyzetet képzelni:)Utálkozok egyáltalán nem érdekelnek!!SOHA NE HAGYD ABBA AZ ÍRÁST KÉRLEK<3
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm a szép szavakat, örülök, hogy tetszett :)
TörlésUtálom ezt a párost de mégis beleolvastam és nem tudtam leállni most hülyén hangzik de nekem tetszett, nagyon szépen fogalmaztál meg minden egyet szót , és minden érzelmet és tettet szépen leírtál , és csak azt tudom mondani hogy nagyon ügyes vagy , igaz nem szeretem ezt de te úgy írtad le hogy teljesen lázba hozott , és többször is elbőgtem magam , és *-* folytasd ne hagyd abba !!!
VálaszTörlésHát ennek nagyon, nagyon örülök. Jó érzés, hogy sikerült megváltoztatnom a nézőpontod, és sikerült megkedveltetnem veled azt, amit amúgy utálsz még ha egy történet erejéig is. És az az igazság, hogy magamra ismertem, én is így kezdtem a Larry témával, aztán egy történet úgy lázba hozott, hogy már írom is. Még ha nem is változtatja meg ennyire érzelmeid, remélem, legalább az én történeteim sikeresen elfeledtetik veled, hogy miről is szól ez pontosan :)
TörlésWow...hát ez eszméletlenül jó lett!!:) Már fáj a szemem az olvasástól,de megérte hajnali 2-ig fent maradni :D Egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást :D Ez a történet eddig a kedvencem*-* Azt nem tudom pontosan,hogy miért,de nagyon-nagyon tetszett<3 Még mindig teljesen a hatása alatt vagyok:) Tényleg nem tudok mást mondani csam azt,hogy I-M-Á-D-O-M !! Amikor a te történeteidet olvasom,olyan,mintha egy teljesen más világban lennék.Mintha ott állnék Louis és Harry mellett és érezném azt,amiket ôk éreznek.Ez lehet,hogy picit furcsán hangzott,de annyira jól fogalmazol és az érzéseket teljesen át tudod adni*-* Annyira örülök,hogy mindig ilyen hamar jönnek az új részek és az új sztorik,nem tudom,hogy csinálod,de lenyűgözôl<3 És szerintem ne foglalkozz a kritikával.Ha téged a Larry írás tesz boldoggá minket,olvasókat is :D Puszi<3:)
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy így gondolod. Jól esik ezeket a csodaszép szavakat olvasni, igazán hálás vagyok értük. Azért meg különösen, hogy fent maradtál hajnali 2-ig, hogy ezt a kommentet megírd, és ezeket elmond nekem. Ez nagyon sokat jelent, köszönöm szépen :)
TörlésImádom! Sok érzelem van benne, nagyon tehetséges vagy!! Ne hagyd abba az írást!! :33 :)
VálaszTörlésEzt örömmel hallom. Nem tervezem abbahagyni, és már nem is tudná :)
TörlésAmit az első kommentelő irt egy faszság.nagyon jól irsz, csak igy tovabb.es tobbek kozott miattad lettem Larry shipper.♥ xx Ágii
VálaszTörlésEzt örömmel hallom, örülök, hogy sikerült elcsábítanom téged efelé, a téma felé. :)
TörlésMég nem olvastam végig, de, hogy kötekedjek egy kicsit van benne egy olyan rész, miután Louis megtette Harrynek (még az elején), ahol így írtad: "- De, igenis megváltoztatott mindent. Eddig hazudtál nekem, tévhitben éltem. Áruld már el nekem, hogy abból a tavalyi 396 emberből, amit megszámoltunk viccből, hány volt nő? - kérdeztem idegesen.
VálaszTörlésA szeme lepetten kerekedett ki. Erre Ő sem számított, és arckifejezése láttán, már meg is bántam a kérdésemet. Talán jogtalan volt.
- Micsoda? Egy sem! Életemben nem feküdtem még le férfival, nem vagyok meleg!" Itt Lou azt kérdezi, hogy hány volt nő, mire Haz azt válaszolja, hogy egy sem! :D Bocsi, hogy kötekedem. Amúgy eddig nagyon imádom. Már olvasom is tovább. :) :3
:D *.* Istenem! Annyira csodálatos lett! Olyan szép és lehetetlenül gyönyörűen írsz! :D Imádom az írásaidat! :3
TörlésÚristen, tényleg, hahaha. Köszi, hogy szóltál, máris kijavítom. Csak jöttek egymás után a szavak és a gondolatok, így sikerült kicsit elírni. :D
TörlésPER-FECT! Ennyi. Más szó erre nincs. Olyan csodálatosan bele tudom élni magamat a sztoriba, hogy az valami döbbenetes! Velük nevetek, velük sírok és minden fájdalmukat átérzem, mert te ilyen tökéletesen leírod! Te vagy az írói példaképem! Elárulod a titkodat? :D
VálaszTörlésLehetetlenül csodálatos! A Larry-s sztoriaid a kedvenceim! Imádom őket! Mondjuk én nem vagyok egy nagy Larry shipper, viszont rengeteg sztorit olvasok róluk. Habár nekem azzal sem lenne bajom, ha igazi életben is összejönnének, sőt... De én alapból nem shippelem őket. :/ De az akkor is aranyos lenne. :3
Imádom a sztoriaidat! Imádlak téged! Neked ezzel kell foglalkoznod! Akkora tehetséged van hozzá, hogy ezt kár lenne veszni hagyni! :3
Remélem, hogy még nagyon sok Larry-t olvashatok tőled! :3
Pusssssszancs! xXx
Reni
Ui.: Megfigyeltem a képet amit kiraktál a sztorihoz, és ha sokáig tanulmányozza az ember, akkor rá lehet jönni, hogy a srác alatt egy csaj van. :D De lehet, hogy csak nekem csal a szemem, de szerintem az egy lány. De csak szerintem.! ;)
God. Én, mint példakép?! Te jó ég, köszönöm szépen ezt a sok szép szót, nagyon jól esik. Pontosan tudom, hogy érted. Meglepő módon én sem vagyok shipper, csupán szeretek ebben a témában alkotni, bírom a melegeket, sok bátorság kell nekik hatalmas szívük mellé. :)
TörlésSzeretnék ezzel foglalkozni, egy könyv a nagy álmom. Talán egyszer majd összejön. :)
A képről pedig: tudom, hogy egy nő van alatta, ezt a képet úgy is láttam már, hogy az van ráírva "Just sex and nothing else", de azt hiszem ez a változata jobban illik ide. Úgy gondoltam, ezen rajta van Harry nőcsábász énje is egy lánnyal, de egyben a Larry is. Szemfüles vagy, hogy kiszúrtad :)
Orulok, hogy vannak olyan emberek akik tamogatjak a melegeket es nem elitelik oket. En igazabol sokat koszonhetek a noveremnek. O tanitotta meg az ilyeneket nekem, mintpeldaul, hogy melegnek lenni nem bun. Es teljes mertekben igaza van. Ha o nem lenne, lehet, hogy en is csak egy elkenyesztetett picsak lennek, aki 13 evesen elvesziti a szuzesseget, es drogozik, meg cigizik... Szornyu lenne...
VálaszTörlésTeljes mertekben tamogatlak a konyvel kapcsolatban!! Egy ilyen csodatol nem szabad megfosztani a vilagot!! Neked ez van megirva! Nagyon kerlek, hogyha sikerult ezt megvalositanod (amiben biztos vagyok, hogy sikerulni fog, mivel remek irono vagy es nalad nagyon kevesen lehetnek jobbak) akkor azt ird ki ide, vagy valahova, csakhogy ertesulni tudjak rola! Tamogatlak mindenben! Megveszem majd a konyvedet es tobszor olvasom el, csakhogy at tudjam adni magam annak a csodanak amit akkor kapok, ha toled olvasok valamit! Imadlak! Teljes szivembol! :')
pusziiii! xXx
Reni
Ui.: Most, hogy igy jobban belegondolok, igazad van. Ez a kep sok mindent rejt magaba. Pont illik ide. Jo valasztas. :)))
Szerencsés vagy, hogy van egy ilyen nővéred. Az én bátyám bezzeg az ország másik felén él, de most készül költözni külföldre, jó messze Magyarországtól...bár eddig sem beszéltünk sokat. Azt hiszem nem miattam, Ő zárkózott el így, amióta Apa és az Anyukája régen elváltak, és az Anyja új férjét sem bírja nagyon. Ilyen szempontból sajnálom Őt. Értem, mire gondolsz, én is sokat köszönhetek Anyának és Apának, becsüld meg a Nővéred, biztosan fantasztikus ember.
TörlésKöszönöm szépen a támogatást, nagyon szeretném megvalósítani, de sajnos ehhez kell egy olyan ismeretség a könyvkiadók körében, amely nekem éppen nem adatott meg. A szüleim sokféle szempontból nagyon ismertek a városunkban, de ebben a körben éppen nincs senki, aki nekem tudna segíteni egy könyvvel kapcsolatban, szóval azt hiszem, várnom kell még jó sok évet, amíg ki tudok adni egy könyvet, és az sem biztos, hogy sikere lesz. De legalább egy ember már akad, aki megveszi, hálás vagyok neked érte. :)