Oldalak

2013. szeptember 12., csütörtök

8. fejezet. ~Wrong perfection.



Sziasztok!
Megjött a rész, ugye csütörtök van. Előre is boldog születésnapot Niall-nek! Remélem, tetszeni fog ez a különleges rész, és megleptek azzal, hogy leírjátok a véleményetek. Jó szórakozást!

8. fejezet.

Utáltam a fizikát. Soha nem volt a kedvencem, de ez is egy olyan szükséges rossz volt, mint a legtöbb tantárgy az iskolában. Nem is ellenkeztem, inkább leheveredtem az ágyamra, és elkezdtem bemagolni a dolgokat. Nem volt gondom a megértésével, mégis sokáig tartott a tanulása. Azt utáltam a legjobban, hogy annyian tökéletesnek tartanak, és lestrébereznek, csak mert mindent tudok, de azt nem látják, hogy sokszor éjszakákon át fent vagyok, hogy egy-egy dolgot megtanuljak. Ők ezt nem tudják, mégis azt hiszik, nekem olyan könnyű. Nem az, csupán én teszek érte. Megint késő volt, és ott feküdtem az ágyon. Tanultam, de már vagy huszadszorra próbáltam bemagoltam azt az idióta törvényt, sikertelenül. De hirtelen koppant valami az ablakomon. Már jól ismertem ezt, de csak hétvégéken volt megszokott ez a jelenség, most pedig határozottan hétfő volt holnap egy fantasztikus fizika témazáró.
Kimásztam az ablakon a tetőre füzettel a kezembe. Szembetaláltam magam a kis csipetcsapattal.
- Jössz Baglyocskám? - mosolygott rám Liz.
Lepetten méregettem Őket. Nem bírtam felfogni, hogy kérdezhetnek ilyet, mikor holnap iskola. De Ők már csak Ők. Hozzák a szokásos formájukat.
- Holnap iskola van!
Erre mindannyian felnevettek. Nem is értem, 4 hét alatt hogy nem szokták még meg, hogy én ilyen vagyok. Szerintem inkább nem akarták megszokni. De jól esett, hogy azért hívtak. Haz hangosan felnevetett. Hiába a srácok közül, vele lettem a legjobb barátságba.
- Na ne mond Colombo. Nem ezt kérdeztük. Megpattansz velünk, vagy inkább rohadsz itthon magadba? - kiabált fel hozzám Haz.
Igaza volt. Rossz volt egyedül itthon, és őszintén szólva, én is el akartam menni velük, de hát ott van az iskola meg minden. Nyár végén, még tudtam nekik nemet mondani, most már nem. Pláne nem úgy, hogy Liz is ott vár lent, és édesen mosolyog rám. Egész nap azon fantáziáltam, ami ma történt köztünk az edzése előtt, közben és után. Annyira felfoghatatlan számomra.
- Rendben, megyek.
Mindenki elmosolyodott, és Niall nevetve pacsizott le Haz-zal. Jól esett, hogy ennyire várnak rám, és befogadtak maguk közé. Felkaptam magamra egy pulcsit, és lerohantam a lépcsőm. Legnagyobb meglepetésemre a konyhában égett a villany. Nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, egyenesen az előszobába mentem a cipőmhöz. De nem maradhattam nyugiban. Az ajtóban Anya feje jelent meg, és lepetten mért végig.
- Louis?!
Kérdőn néztem fel rá. Nem értettem, mi a gondja. Ő bíztat mindig, hogy menjek el valahova bulizni. Hát tessék, elmegyek. Ő kérdő arckifejezésemre még zavartabb lett.
- Hova mész Édesem?
- Csak a Haverokkal elmegyünk kicsit szétnézni. - egy mosoly kíséretében megrántottam a vállam. Lazának éreztem magam, és ez tetszett. Mint a többiek.
- De Louis. Már 11 is elmúlt. Hétfő van.
Anya ijedt volt. Nem szokott hozzá ehhez, hisz én vagyok a tökéletes jófiú. Ilyet még soha nem tettem. Igazából még soha nem volt ott, mikor este leléptem a srácokkal. Mindig alszik, de most valamiért nem így alakult.
- És? Az még nem késő.
Anya először csak hebegett. Látszólag nem tudta, hogyan kezelje ezt a helyzetet.
- De. Nem akarom, hogy elmenj. Inkább pihend ki magad. Holnap iskola.
Lepetten húztam fel a szemöldököm Anya hallatán. Nem ismertem még ezt a parancsoló, határozott arcát. Soha nem kényszerült arra, hogy velem így beszéljen, én mindig jó voltam.
- Anya, elmegyek. Majd jövök. Az én életem, én alakítom magamnak. Kint várnak a többiek. Szia.
Szoktam nyomni egy puszit az arcára, ha szemtől szembe köszönünk el, de most szándékosan nem tettem. Ezen meg is lepődött. Csak tűrte, ahogy kikapom a kulcsom a tálból, és kimegyek az ajtón. Soha nem mondtam még ellent Anyának. Soha nem használtam fel azt, hogy van saját életem, amibe nincs beleszólása. Ez kicsit rossz volt, de ahogy megláttam a kis csapatot, elmosolyodtam. Liz mosolya még a bú legkisebb morzsáját is elűzte belőlem. A srácokkal lepacsiztam, míg Lisa-t megöleltem.
- Tudtam, hogy jönni fogsz Baglyocskám. - nevetett a lány nyakamba.
Elvarázsolt az illata és forró lehelete a nyakam bőrén. Annyira felbecsülhetetlen volt. Ölelés közben tekintetem az előttem lévő házunkra szegeződött. Láttam, hogy a konyhában el van húzva a csipkés függöny, ami amúgy sosincs, így egyértelművé vált, hogy ott áll Anya. Hosszan néztem oda, és szinte éreztem, hogy a szemébe nézek. Éreztem magamon aggódó tekintetét. Mérgesen néztem rá, és a srácokhoz fordultam.
- Haladjunk, megint sokan vagyunk az utcán.
Egyből mindenki a házunk felé nézett, de semmi újat nem láttak. Ők nem élnek ott, nem tudják, mi nincs a helyén. Én már egy függönyből rájövök. Sietősen mentünk el a házunk elől, majd mikor már két házzal odébb jártunk, kezdtünk lelassítani.
- Mi volt a gáz Lou? - nézett rám kérdőn Niall egyszer.
Kicsit elhúztam a szám. A barátaim voltak, kötelességük volt tudni. Csendbe mentünk be a füves részre a Kenyérgyárhoz.
- Anya ott állt az ablakba. Eddig soha nem volt fent, mikor leléptem. És Ti...
Megakadtam. Nem akartam nekik kimondani ennyire nyersen Anya véleményét. De szerencsére nem is kellett. Liam ritkán szólalt meg, inkább csak nevetett a többiek viccein. De ha mondott valamit, akkor vagy nagyon odaszúrt, vagy elsimított egy-két helyzetet. De most Liam fejezte be helyettem a mondatot, miután bemásztunk az ablakon.
- ...Mi nem illünk a Te tökéletes világodba.
Kicsit lehajtottam a fejem, de nem csak Én. Ezt próbáltam elrejteni a srácok elől, amióta megismerkedtünk. Próbáltam mindig eltussolni, mekkora a köztünk lévő szakadék, de valójában mindannyian tisztába voltunk vele. De nem akartam ezzel senkit sem megbántani.
- Hát Ő így gondolja, de engem nem érdekel. Soha nem voltam ilyen rossz, de valahogy vágytam rá. Így most végre élek kicsit, és ez tetszik.
Azt vártam, hogy a srácok kinevetnek, de helyette csak egy vállveregetést kaptam, és apróbb mosolyokat. Levágtuk magunkat a kanapékra. Liz hosszan nézett. Éreztem magamon, de mikor ránéztem, elkapta a tekintetét. Beszélni akartam vele, bár nem tudtam, mit mondanék. Én csupán vele akartam lenni a srácok nélkül. Elgondolkoztam, vajon milyen helyek vannak itt, ahol ketten lehetünk? De ekkor leesett, hogy még semmit nem tudok erről a helyről. Ezt akaratlanul is szóvá tettem.
- Amúgy mekkora ez a hely? Még csak ezt a szobát láttam belőle.
Liz kérdő nézett Hazza-ra, aki csak felnevetett és bólintott. A lány hirtelen leugrott az asztalról, ahol eddig ült. Hozzám jött, és megállt előttem.
- Mutatok neked valamit.
A srácok körülöttem csak felnevettek, majd figyelték, ahogy Liz kihúz a teremből. Egy ajtón bevetettük magunkat a sötét épületbe. Az ablakokon beszökött a nagy Hold fénye, így nem volt olyan vészes. Mindenfele kartondobozok és széttépett alufólia-zsákok hevertek. Liz egy lépcsőhöz húzott, így időm sem volt jobban megfigyelni a helyiségeket. A lépcső csigába futott felfele. Az egyik oldalán csak ablak volt, mely szinte mindenhol kitört. Életveszélyes volt, ahogy lenéztem, és csak a magasságot láttam alattam. Ijesztő. De Lisa-t ez meg sem hatotta. Csak sietősen húzott felfele. Egy ajtóhoz értünk, melyet egyszerűen csak kinyitott. A vasajtó csapódott, Ő pedig nem hagyta, hogy visszacsukódjon. Egy betontömb volt odakészítve, melyet egyből az ajtó elé húzott egy apró rést hagyva. Gondolom, már tudta, hogy kívülről nem nyílott. A tető egyszerű volt, mint minden elhagyatott épület teteje. Az egyik végén egy korlát volt csupán, ahova Liz is húzott. A kezem fogta, ami elvette az eszem. A világ végére is követtem volna. Rám mosolygott, majd leült és a korlát alatt kilógatta a lábát. A két léc közül az alsóra támasztotta a karjait, majd felnézett rám. Biccentett egyet a fejéve jelezve, hogy üljek le mellé. Mosolyogva megtettem, és ugyanúgy elhelyezkedtem, mint Ő. Még szerencse, hogy nem volt tériszonyom. Nagyon magasan voltunk. A város fényei az égbe szöktek előttünk a távolban. Nagyon messze még a tengerpartot is lehetett látni. Velünk szembe kivirított a Hollywood felirat a dombon. Lenyűgözött a látvány. Liz kis idő után halkan, nyugodt hangon kezdett beszélni.
- Ez az én saját kis helyem. A srácok tudják, hogy itt szoktam lenni, de soha nem jönnek fel. Tiszteletben tartják, hogy ha itt vagyok, azt nyilván azért teszem, mert egyedül akarok lenni. Az igazság az, hogy eddig még csak Haz-t hoztam fel ide. Nem is értem, miért akartam neked is megmutatni. Talán, hogy megérts.
Elmosolyodtam. Liz a karjára döntötte a fejét, és felém fordította azt. Annyira csodaszép volt, ahogy Los Angeles fényeiben csak engem figyel. A felsőtestemmel felé fordultam. Mosolyogva figyelt. Még a kis barna folt is mosolygott a szemében. Csak néztem. Azt hittem, képes leszek elmondani neki mindent, ha kettesben maradunk, de nem ment. Itt volt a tökéletes alkalom, a tökéletes hely, mégsem tudtam kinyögni egy szót sem. Nem tudom, mennyi idő telt el, nem figyeltem. Liz szépsége magával ragadott. De a szemébe csalódottság és fájdalom telepedett. Felemelte a fejét a karjáról, és komolyan, szomorkásan nézett rám. Ezt nem értettem, és rossz volt így látni. Hirtelen felváltotta a sok érzelmet egy sziklaszilárd érzés: a harag.
- Miért nem csókolsz már meg Louis? Azt hittem, Te is akarod, hisz nap mint nap figyelsz, és ábrándozva nézel rám. Mégsem teszel semmit. Nem hiszem el. Mire vársz?  Vagy nem vagyok elég jó?
A szavak kétségbeesetten törtek ki belőle. Nem hittem a fülemnek. Nem akartam ilyen helyzetbe hozni, nem akartam, hogy miattam legyen neki rossz. A szám lepetten pattant ki kicsit. Soha nem hittem volna, hogy ezt pont Ő fogja mondani. Én azt hittem, Ő nem szeret, képtelen rá, erre pont Ő mondja ezt. A szemébe kétségbeesés és bánat ült, amit nem bírtam elviselni. Lehajtotta a fejét. Egy sóhajjal felállt, és hátat fordított nekem. Azt hitte a szavaira megcsókolom. Én is azt hittem, mégsem ment. Elindult vissza az ajtó felé. Ha most hagyom kisétálni, mindkettőnknek fájdalmat okozok. Itt volt a jó pillanat, és nem tudtam vele élni. Azt kívántam: bár olyan lennék mint Zayn! Ő biztosan nem hezitált volna. Már hetekkel ezelőtt megcsókolta volna Liz-t a helyemben. Figyeltem tökéletes alakját, ahogy távolodik tőlem. Ezt nem hagyhattam. Ha most nem megyek utána, minden összedől. Felpattantam, és két nagy lépés után megragadtam a karját. Visszarántottam magamhoz. Lepetten, kicsit talán ijedten is a mellkasomra kapta a kezeit, hogy meg tudjon állni hirtelen erőhatásomtól. A teste hozzám simult, és ahogy felnézett rám, arcunk szinte összeért. A szája kicsit elnyílt. Tekintete csillogott, és szaporábban vette a levegőt. Egyik kezemmel az Ő apró ujjait fogtam a mellkasomon, míg másikkal a derekát tartottam. A tekintete gyorsan vándorolt a szám és a szemem között, amit jó előjelnek vettem. Már megtanultam, hogy a lányok önkéntelenül is a számra néznek, ha csókot várnak tőlem, és ha elég közel vagyunk egymáshoz. Lehajoltam, és az övének döntöttem a homlokom. Ettől idegesen magába szívta a levegőt. Kicsit meglepett, hogy ez a kemény csaj tud ennyire..."lány" lenni.
- El sem tudod képzelni mennyire meg akarlak csókolni, de nem mertem.
Kicsit elmosolyodott, és ismét lenézett az ajkaimra. Figyeltem gyönyörű kék szemeit a barnasággal.
- Mire vársz még?
Szélesen elmosolyodtam, és lassan tapasztottam ajkaim az övéire. Kicsit megdöntöttem a fejem, ahogy mindig is szoktam. Liz mellkasa gyorsan süllyedt és emelkedett. Legnagyobb meglepetésemre egyből szétnyitotta édes ajkait, várva, hogy elmélyítsem csókunk. Hát nem kellett kétszer kérnie, megtettem. Nyelveink táncba fogtak. Annyira tökéletes volt, ahogy kezeim maguktól cselekedtek, és még közelebb húzták Őt magukhoz. Végigsimított a mellkasomon, miközben felfelé vezette törékeny kezeit. A nyakam köré fonta kezeit, és egyikkel a hajamba túrt. Bizsergés futott végig a gerincemen, majd megállapodott a hátam alján. Annyira tökéletes volt, és így utólag már nem is értem, mitől féltem. Liz is szeret, ami a fellegekbe repített. Lassan távolodtam el, de Ő még követett kicsit ajkait az enyémen hagyva. Elmosolyodtam, mire kapcsolt, és nevetve eltávolodott. Hiába azért még csak itt van az a vad lány is, akit megismertem. Tudnom kellett, hallanom kellett az Ő szájából is, de azért egy kicsit még csak tartottam tőle. Mi van, ha ez csak egy móka neki?
- Ha azt mondom, szeretlek, mit felelsz?
Szélesen elmosolyodott, és szerintem el is nevette volna magát, ha nem ilyen helyzetbe lettünk volna. Tényleg elég idióta mondat volt, de tudni akartam. A tarkómra csúsztatta a kezeit, és elmosolyodott. Kicsit szorosabban fogtam a derekát.
- Csak úgy tudod meg, ha kipróbálod.
Édesen huncut mosolyt villantott. Ebből tudtam, nyugodtan megkérdezhetem. Elmosolyodtam.
- Felfoghatatlanul szeretlek, amióta megpillantottam ezt a csodás lányt legelső este a tetőről. Elvetted az eszem.
Szélesen elmosolyodott, amitől ismét vágyat éreztem, hogy megcsókoljam, de tudnom kellett a válaszát. Vette a levegőt, és a szívem vadul dobogott, hogy vajon mit fog felelni.
- Én is nagyon szeretlek, amióta Liam-nek hála megláttam ezt a tökéletes Baglyot a tetőn.
Elmosolyodtam, hogy még mindig így hív. Azt hiszem, ez már rajtam marad, de nem is nagyon bántam. Már egészen megszerettem ezt a becenevet. Ismét megcsókoltam.  De ezúttal nem türtőztette magát. Épphogy elkaptuk egymás tempóját, már a nyakam köré fonta a karjait, és már ugrott is. Tudtam, hogy kicsit sem félénk és szelíd, mégis meglepett, hogy ennyire hamar az ölemben van. Gyorsan kaptam a fenekéhez, hogy meg tudjam tartani. Belemosolygott a csókunkba, hisz ez nekem új volt ilyen gyorsan. Ezt Ő is észrevette. Szánalmasnak éreztem magam, hogy lány létére vadabb, mint én, de az ellentétek vonzzák egymást. Csak ez általában fordítva szokott lenni szerintem. Nekem eddig mindig a megtestesült jóság jellemezte a barátnőimet. Ő volt az első, aki rosszlánynak számított. De piszkosul tetszett. Azt hiszem, ezért is szerettem bele ennyire visszafordíthatatlanul. Akaratosan túrt a hajamba, amitől a szájába nyögtem. Úgy éreztem, nekem is kell tennem valami rosszat. Belemarkoltam a fenekébe. Lepetten nyögött egy aprót a számba, amitől elállt a lélegzetem. Annyira tökéletes volt, és nagyon tetszett, hogy ezt váltottam ki belőle. Eltávolodott, és a nevetni kezdett, még mindig tartottam.
- Nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz Baglyocskám.
- Veletek gyorsan tanul az ember. - mosolyogva feleltem.
Elégedett volt a válaszommal. Kaptam egy puszit a az orromra, aminek nagyon örültem. Én személy szerint még maradtam volna kicsit Liz-zel idefent, de az Ő kérésére lementünk. A lépcsőn megfogtam a kezét. Azt hittem, elengedi a srácok előtt, de nem tette. Bementünk. Én levágtam magam a kanapéra, Ő pedig mellé ült, és az ölembe tette csodás lábait. A kezünket még mindig nem engedtük el. Csend lett, mindenki minket nézett, ami már kezdett kicsit kínos lenni. Végül Zayn törte meg a csendet nevetve:
- Ez gyors menet volt Gyerekek.
Lepetten néztem rá. Liz mérgesen méregette, amit nem nagyon értettem. Felhúztam a szemöldököm ezzel jelezve, nem értek semmit.
- Mi van? - kérdeztem.
Zayn elnevette magát, majd Niall is. Haz csak lehajtotta a fejét kicsit kelletlenül, míg Liam szokásához híven csendben figyelte az eseményeket. Minden srác tisztába volt Zayn kijelentésével, csak én nem.
- Semmi. - Liam szólalt meg legnagyobb meglepetésemre.
Ez most nem beszólás volt, sokkal inkább helyzetmentésnek tűnt. Lepetten néztem Liam-ra. Haz hálásan kapta fel a fejét, és kicsit Liz is megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Zayn elégedett vigyort villantott rám, majd Liam-ra nevetett. Kérdezni akartam még, de inkább nem tettem. Még csak most kaptam meg életem szerelmét, és nem akartam elrontani. Bár ez nekem nagyon furcsa volt, hisz kétszer csókolóztunk, szerelmet vallottunk egymásnak, majd levágtuk magunkat a többiek közé a kanapéra. Azt reméltem, esetleg velem marad, együtt leszünk, bár nem tudom, ezt hogy gondoltam. Hisz a srácok itt ültek lent. És igazság szerint tökéletesen megfelelt nekem ez így.

4 megjegyzés:

  1. áááá dejóóóóó! *-* imádoom! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ennek nagyon örülök, és azért is hálás vagyok, hogy leírod. :)

      Törlés
  2. Imádom! :D Bocsi, hogy csak ilyen későn írtam! :) Lou a kis tudatlan Bagoly! :D Nagyon várom a kövit! *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem lényeg, mikor, örülök, hogy írtál. úgy látom, már az összes történetem végigolvastad. ennek végtelenül örülök :)

      Törlés

Music Note 4