Sziasztok!
Sajnálom
a késői időpontot, de az edzésem kicsit elhúzódott. A részről annyit, hogy egyenlőre
csak boldogság van...egyenlőre.
Hálás
vagyok a sok oldalmegjelenítését, látogatóért, feliratkozóért és szép szórét. Remélem,
elnyeri a tetszésetek a rész, jó olvasást.
xoxo
Zsoo
Bevásároltam
otthonra magunknak, és volt mit, így eltelt egy kevés idő, míg kipakoltam a
hatalmas szatyrokat, mert persze Zayn ilyenkor éppen nincs sehol. Közben végig
azon rágódtam, vajon, hogyan mondjam meg Louis-nak. Zayn javaslatai jutottak
eszembe. Fehér ló és virág nem kell, de romantikusan. Egyszerűen csak
megcsókolom!
Mély
levegőt vettem, sajnos már végeztem, így nem volt mivel húzni tovább az időt.
Kimentem a szobából, és egyenesen a szembe lévő szobába tartottam. Aggódtam,
hogy talán már nem tudom jóvátenni. Talán már nem fog bennem bízni, már
eljátszottam a bizalmát. De ha minden igaz, azzal, amit Zayn javasolt pár
napja, le tudom nyűgözni.
Óvatosan
kopogtam kettőt az ajtón, és reménykedtem benne, hogy Louis fog ajtót nyitni. Kicsit
kínos lenne, ha Niall előtt történne minden.
-
Niall! - hallottam meg Louis letört, érzelemmentes hangját.
Ezek
szerint itthon van, de Niall is. Francba! Sietős lépteket halottam meg, majd
Niall nyitott ajtót. Ahogy meglátott, azonnal elmosolyodott.
-
Harry! Szia. - széles mosolyán meglepődtem. Talán nem mondta el neki Louis?!
Elnéztem mögötte, de a srácot sehol nem láttam. Nekik máshogy volt a szobájuk,
az ajtóval szembe a fürdőszoba volt, valahol jobbra helyezkedett el a konyha és
az ágyak.
-
Szia Niall. É-én Louis-hoz jöttem. - hebegtem halkabban, és haloványan
elmosolyodtam.
-
Ó, rendben. Gye... - akart beinvitálni, de ekkor jobbra nézett, és gondolom
meglátta Louis-t, aki természetesen itthon volt. Niall arca lesápadt, komoly
lett, majd hirtelen fordult vissza felém. - Vagyis nincs itthon. Most ment el
valahova. Megmondom, hogy kerested, oké?
Szemöldököm
szomorúan húztam fel középen, csalódott lettem. Louis itthon volt, ez
egyértelmű, de nyilván nem akart engem látni, így jelzett Niall-nek, hogy
hajtson el.
-
Ó, értem. Ebben az esetben mondd meg neki, miután becsuktad az ajtót, hogy ez
nem volt szép. - hajtottam le a fejem, és megfordultam, hogy visszamegyek a
szobámba.
Niall
sóhaját hallottam meg magam mögött, majd hirtelen egy kéz ragadta meg a karom,
és ezzel egy időben megszólalt tulajdonosa:
-
Harry, várj!
Ijedten
torpantam meg, és húztam ki magam, de nem mertem megfordulni. A levegőt
gyorsabban kezdtem kapkodni. Hangja érzelemmentes volt, és halk, ahogy
általában. Tudtam, mit kell most tennem, mégsem engedelmeskedett testem. Csak a
sokadik próbálkozásra sikerült uralmam alá vonnom végtagjaimat, és
megfordultam. Érzelemmentes szemével találtam szembe magam, de vonásai ezúttal
nem voltak olyan kemények. A szemébe néztem, szinte elvesztem bennük még annak
ellenére is, hogy nem olvashattam ki belőle semmit.
Hirtelen
hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Lepetten szívta magába a levegőt, de szinte
azonnal reagált, és az arcomhoz kapott. Erőtlenül simította állam vonalára a
kezét, és elmélyítette a csókunk. Abban a pillanatban az sem érdekelt, ha az
egész Campus minket bámul ezen a szerencsétlen hátraeső folyosón. Mindent
kizártam, csak Louis-ra koncentráltam. Nyelvünk szenvedélyesen táncolt,
élveztem. Jobban, mint a legelső csókunk. A hátához kaptam, és még jobban
magamhoz húztam. Érezni akartam, hogy velem van, hogy megbocsájtott nekem, hisz
ez azt jelenti. Szabadon lehettem vele, ez nem bűn. Ez ajándék, ahogy Zayn
mondta.
Lassan
távolodtunk el, de nem teljesen. És ekkor olyat láttam, amit még soha. Louis
vigyorgott. Igazán, szélesen mosolygott. A szeme csillogott, ahogy az enyémbe
nézett. Szeme körül ráncokba gyűrődött bőre mosolyától, szinte kivirult.
-
S-sajnálom. - hebegtem halkan.
Ő
csak boldogan megrázta a fejét, egyfolytában a szemembe nézett. Boldog volt,
láttam a szemén. Igazán boldog volt, ez pedig nagyon feldobott engem is.
Tekintetem a Louis mögött ácsorgó Niall-re tévedt. Ledermedt az ajtóban, majd
szeretetteljesen elmosolyodott. Csak megcsóválta a fejét, és bement. Ezek
szerint Ő tudta.
-
Ha tudom, hogy ezért jössz, nem kérem Niall-t, hogy küldjön el. - mosolygott
rám szélesen.
-
Miért nem akartál látni? - kérdeztem óvatosan.
-
Ezt nem itt kéne megbeszélnünk! - nézett szét a folyosón, de legnagyobb
örömömre még mindig mosolygott.
Én
is szétnéztem, majd rövid mérlegelés után behúztam a mi lakásunk ajtaján. Hisz
nála ott van Niall, Zayn viszont nincs itthon. Mosolyogva nézett szét, majd
ismét rajtam állapodott meg a tekintete. Leültem az ágyamra, és felhúztam a
lábam törökülésbe, ezt látva Ő is így tett. Egymással szembe helyezkedtünk, így
tudtam figyelni arca vonásait. Most nem rejtett el semmit...remélem. Kérdőn
néztem rá, hogy válaszoljon. Halkan nevetett, amitől lepetten húztam fel a
szemöldököm. Még új volt nekem ez az érzelmes Louis.
-
Nem akartalak látni, mert tudtam, úgy csak még nehezebb lenne ez az egész.
Akkor este nagyon megbántottál, ugye tudod? De már minden tökéletes. -
mosolygott rám szeretetteljesen.
Lehajtottam
a fejem, és szomorúan pásztáztam köztünk a takaró gyűrődéseit. Tudtam, hogy
összetörtem, és fájt hallani, hogy ezt Ő is megerősíti.
-
É-én...megijedtem, mert. Azt hittem, a hitem tiltja ezt, de...de ma a Pap azt
mondta, ez már nem vétség. - hebegtem össze-vissza, mint általában.
Elnevette
magát, mire én ismét lepetten kaptam fel rá a tekintetem. Tetszett a nevetése,
csilingelően felemelő volt. Egyrészt meglepődtem, hogy egyáltalán nevet,
másrészt pedig, hogy ezt viccesnek tartja, de nem kérdeztem semmit. Még szoknom
kellett Louis-t, minden új volt benne. Vágytam a megismerésére, hisz semmit nem
mutatott eddig nekem. Semmit nem hagyott, hogy lássak.
-
Imádom, hogy ilyen félénk vagy. - hadarta mosolyogva, majd előre hajolt, és
megcsókolt. Fél kézzel támaszkodott köztünk, a másikkal pedig az arcom
érintette. Én a mellkasához kaptam, éreztem teste forróságát. Jobban csókolt,
mint eddig bárki, akivel kapcsolatba kerültem. Bár tény, hogy Ő volt az első
férfi. Talán tényleg olyanokat képes adni nekem, amit más nem.
Óvatosan
döntött hátra az ágyon, én pedig egy pillanatig nem ellenkeztem vagy
hezitáltam. Elnyúltam a párnákon, lábam behajlítottam, így be tudta fészkelni
magát közé. Fölöttem tartotta magát, hatalmas ereje volt. Kezeim még mindig a
mellkasán pihentek, de most egyiket a hajába, másikat pedig a hátára vezettem,
hogy még közelebb tudjam húzni magamhoz. Ajkaink mintha egymásnak lettek volna
teremtve, tökéletes táncot jártak együtt. Louis végigszántott ujjaival hajában
lévő karomon, majd a hasam felé vette az irányt, és óvatosan megcirógatta bőröm
a pólóm alatt. Hasizmaim összerándultak ettől, a hátam aljába jóleső hidegrázás
kötözött. Lágyan csókolt, mint még senki, éreztem csókjában az önzetlen
szeretetet.
-
Ó, baszdki! - hallottunk meg egy káromkodást oldalról, így én automatikusan
letoltam magamról Louis-t, és ijedten ültem fel. Ő lepetten nézett rám,
egyáltalán nem zavarta, hogy már nem csak ketten vagyunk. Azonnal fülig
elvörösödtem, és félő pillantást vetettem Zayn fele, aki ledöbbenve állt a
szoba közepén.
-
Basszus, tudtam! Jaj, srácok úgy örülök nektek! - vigyorodott el szélesen, és
közben nagy mozdulatokat tett a kezével. Louis halványan elmosolyodott
mellettem. Megint mosolyog! Mi a...? Erre Zayn is felfigyelt. - És mosolyogsz!
Louis! Azt a kurva! - örvendezett.
Nos,
igen, ebben az egy hétben több káromkodást hallgattam, mint valaha. Én soha nem
beszéltem trágár módon, a hitem kötelezett. De itt az emberek többsége normális
fiatal felnőtt, így természetesen gyakran hangzik el egy-két obszcén szó. Zayn
is szokott káromkodni, néha meglepően sokat, de nem zavar. Nem veszem át, nem
szólok érte, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyom.
-
Oké, Haver lenyugodnál? - kérdezte még mindig mosolyogva, a legkevesebb bántó
szándékkal Louis.
-
Jaj, bocsi. Már lépek is, hagylak titeket. - mosolygott Zayn, és már hátrált
volna, de az csak még kínosabb lett volna, hisz már nem tudtuk volna ugyanazt
folytatni Louis-val, amit elkezdtünk.
-
Zayn, várj! Nem kell menned! - hebegtem félénken, ahogy általában.
Zayn
megtorpant, és lepetten mért végig kettőnket. Láttam a szemében a csillogást,
mely szerelemre utalt, és ez most nem a mi látványuktól lett. Lepetten
pislogtam rá, ebből már Ő is tudta, hogy sejtek valamit.
-
Mitől vagy ilyen? Kivel voltál? - kérdeztem zavartan, miközben próbáltam kizárni
a mögöttem ücsörgő Louis-t, aki egyre közelebb csúszik hozzám, és már szorosan
hozzám simul hátulról.
-
Én...- hebegte kínosan, és lehajtott fejjel a tarkóját kezdte dörzsölni. -
Utálom, hogy ennyire jó emberismerő vagy. - nevette el magát, amin én csak
elmosolyodtam. - Liam-mel voltam. - felelte 1000 wattos vigyorral az arcán.
Eszembe jutott a reggeli csevejem Liam-mel. Ezek szerint, akkor megbeszélték a
dolgokat.
-
És megbeszéltétek? - kérdeztem reménykedve.
-
Igen. Bár nem olyan jól, mint Ti. Azt hiszem, nem emlékszik semmire. - húzta el
a száját, de nem mondhatnám nagyon letörtnek. Talán még kicsit örült is neki,
hogy Liam mindent elfelejtett. De én pontosan tudtam, már mindenre emlékszik,
hisz reggel felvilágosítottam. Azt hittem, Ő is szereti Zayn-t, most mégsem
akar tőle semmit. Úgy tesz, mintha semmiről nem tudna. Ezen meglepődtem, amit
ki is mutattam, de szerencsére egyikük sem volt olyan jó emberismerő, mint én,
így betudták annak, hogy Liam nem emlékszik a tegnapra. Bár Louis amúgy sem
értett semmit. - És Ti hogyhogy itt így, ketten? - kérdezte huncut vigyorral.
-
Nem tiltja a vallásom. Azt mondta a Pap, mikor ma bent voltam, hogy ez
egyáltalán nem bűn, és nincs mi alól feloldoznia. Bár kicsit szórakozottnak
tűnt, nem válaszolt a köszönésemre, és még faggatott is. - ráncoltam zavartan a
homlokom. Louis mögöttem a vállamra támasztotta az állát, így még közelebb
került hozzám. Kicsit feszélyezve éreztem magam, de ezt igyekeztem nem mutatni.
Persze nem sikerült, hisz én soha nem tudtam befolyásolni az érzéseim
kimutatását.
-
A lényeg, hogy felesleges volt emésztened magad, nem lett gáz. - mosolygott
Zayn, és levágta magát az ágyára. Mostanában egy rajzfüzetbe szokott rajzolni
tollal, de soha nem látom, mit. Most is ezt a füzetet vette maga elé, de még
mindig ránk mosolygott.
-
Harry, egy fagyi? - mosolygott rám oldalról Louis.
Először
az rémített meg, hogy érzéketlen volt az arca, most pedig az, ha mosolyog.
Megdöbbentően hamar váltogatja arcait, mintha egyetlen egy csókunktól hirtelen
megnyílt volna a világ fele. Ha ezt tényleg én tettem vele, akkor hatalmas
erővel bírok.
Aprót
bólintottam, majd felálltam. Ő is így tett, majd köszöntünk Zayn-nek, és
kimentünk a lakásból. Egyenesen az "A" épület előtti fagyizóhoz
mentünk, ahol kértünk két csoki-vanília fagyit. Ez olasz fagyizó volt
csavartfagyival, de ez engem egyáltalán nem zavart, ez volt a kedvencem. Louis még mindig olyan vidám volt. Csendben
sétáltunk el ahhoz a fához, ahol Aznap este először csókolóztunk, és leültünk a
tövébe egymás mellett pont, mint pár napja. Furcsa volt a csend, de már egészen
megszoktam Louis mellett.
-
Zayn szereti Liam-et? - kérdezte óvatosan egyszer.
Felé
fordítottam a fejem, hogy ki tudjam olvasni az érzelmeit, és az alapján tudjak
felelni kérdésére. Boldog volt, semmi mást nem láttam rajta. Pedig egészen
biztos vagyok, hogy sok mindent tudna még mutatni nekem kék írisze, de nem
hagyott mást kiszökni. Ez kicsit még elszomorított, de őszintén feleltem.
-
Igen, és szerintem Liam is szereti, mégsem jön össze nekik. - csóváltam meg a
fejem.
Bíztam
benne, nem fogja elmondani senkinek, hisz ha más nem is, mi pontosan tudjuk,
milyen helyzetbe vannak most Ők ketten.
Louis
erre csak bólintott, és ismét belenyalt fagyijába. Legalább már a boldogságot
láttam rajta, de mást nem. Viszont ezt nem tettem szóvá. Úgy gondoltam, időre
van szüksége, és majd hamarosan teljesen meg fog nyílni nekem.
OMG! Ez egy hihetetlenül aranyos rész lett! Imádom. Végre Larry összejött, ami miatt Louis-éhoz hasonló hatalmas vigyor terült ez az arcomon. Viszont kicsit szomorú vagyok Ziam miatt. Remélem majd összejönnek :)
VálaszTörlésSiess a kövivel, mert megöl a kíváncsiság :D
Örülök, hogy így gondolod. Hát majd meglátod, milyen kavarásokat tettem még bele...Ziam-be is ! :P
TörlésJajj de édesek!! :D Vigyorogtam rajtuk!! :D Szegèny Zayn, egyem is meg, pedig olyan kis szerelmes! :/ :3
VálaszTörlésVárom a folytatást :D
Ezt örömmel hallom. Tényleg, azt de Liam viszont szereti, vagy pofára esik? Hogy Shakespeare-s legyek: Ez itt a kérdés! :D
Törléshttp://larrystylinson-louisandharry.blogspot.hu/p/dijak.html egy kis meglepi! :D
TörlésEz egy jó kérdés, kíváncsian várom, hogy melyik fog bekövetkezni! :D
Köszönöm szépen, mindjárt kiteszem :)
Törléskövi kövit kövit! nagyon jólett már nagyon kiváncsi-fáncsi vok, h mi lesz még itt! :D
VálaszTörlésB
Hahaha, majd meglátod, mi lesz :D
Törlés