Sziasztok, Kedves
Olvasóim!
Meghoztam nektek a
következő történetet. Sokan azt mondtátok, hogy más Bomance-et is szeretnétek
olvasni tőlem, nem csak Larry-t. Hát, íme, de mivel az én szívemhez csak Larry
áll a legközelebb, így részben e köré épül az egész...majd meglátjátok, hogyan
értem ezt. A lényeg, hogy ilyet még soha nem írtam ezzel a párossal, de felettébb
élveztem ennek a történetnek az írását. Meglehetősen szomorú, ajánlom a PAPÍRZSEPIT
magatok mellé venni. Nem mondhatnám hosszúnak, ez a szokott 20 oldal lett. Ebbe
most inkább úgy mondanám, hogy +16-OS RÉSZEK FORDULNAK ELŐ.
A történet maga egy
álomból született...pontosabban csak egy álom foszlányból, ahol én lettem volna
Harry (magam sem tudom, ez hogy fordult elő, de az álmok már csak ilyenek.),
Zayn hasán feküdtem (Harry-ként) a fűben, és szomorú voltam. Tudtam, hogy
azért, mert fontos embert vesztettem el, és majd kiderül, ez ki volt az
álmomban, és a történetben is.
Csak akartam, hogy tudjátok,
ez most így született.
Szóval a történet
megtekinthető:
Egy kis ízelítő:
"Tovább mentem az
íróasztalához, mely üresen állt, a fölötte lévő polc viszont tele volt képekkel
rólunk. Mindegyiken vidámak voltunk, és nevettünk, vagy éppen csókolóztunk. Azt
sem tudom, már mikor és ki készítette ezeket, de egyértelműen fontosak voltak
neki. Az egyik képen át volt húzva egy "x"-szel az Ő feje, amin
azonnal meg is akadt a szemem. Kezembe vettem, és alaposan végigmértem.
Kicsúsztattam a fotót a keretből, éreztem, hogy lesz valami írva a hátuljára. Nem
értettem, mi oka lett volna lehúznia magát mellőlem. "Utálom
magam!" ez szerepelt a hátulján."
Jó olvasást, írjátok le,
hogyan tetszett.
xoxo Zsoo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése