Sziasztok!
Tudjátok,
ez a csütörtök igencsak húzós lett számomra, amióta visszajárok a fiúk edzésére
is, és bár ma semmi kedvem nincs menni, kénytelen vagyok tekintve, hogy ma
tanár diák röplabdamérkőzés lesz, és bár a fiúknak, minket is hívtak lányokat. Arról
nem is beszélve, hogy az edző egyben a föcitanár is, és holnapra még van egy
komplett földrajztételem, szóval rohanásban vagyok, így elnézést kérek, ha lesz
benne hiba, de nem olvastam át mielőtt feltöltöttem. Remélem, elnyeri a
tetszéseteket, amit ki is mutattok, és az eddigi csodás szavakért is nagyon
hálás vagyok.
xoxo
Zsoo
Eljött
a nagy reggel, amit annyira nem vártam. Louis-val minden nap beszéltünk, most
nem mertem felhívni, mivel csak röpke 8 óra különbség volt köztünk. Féltem,
hogy alszik. Martha lent reggelivel várt, mikor megérkeztem. Már megvolt minden
autónk, minden cuccom megékezett, ami azért kicsit feldobta a kedvem.
-
Hárry, melyík kocsivál mégy? Beteszém a táskáját. - mondta, miközben mosolyogva
méregette, ahogy jóízűjen megeszem a reggelimet.
-
Nem kell Martha, de azért köszönöm. Felesleges, én is ki tudom vinni majd. Nem
tudom, melyik kocsival megyek, nem akarok nagy feltűnést már az első nap.
Elgondolkoztam
az autókon, amik a rendelkezésemre állnak. Az a "gond", hogy volt egy
fekete Audi R8-asom, egy fehér Aston Martin One 77-esem és a fekete Porsche
Boxter S. Ezek mind, egytől egyig nagyon kihívó autók voltak. Csupán egyetlen
egy fekete Range Rover állt a bejárónkon, de abba nem voltam hajlandó beülni,
pedig kétség kívül az lett volna a legjobb. A gond csak az volt, hogy az Apáé.
Kizárt, hogy kölcsönvegyem. Anyának nincs jogsija, pedig biztos az Ő autóját
vinném el, ha egyszerűbb lenne, mint az enyém. Utáltam, hogy ilyen autók állnak
a bejárón. Azt akartam, hogy a suli ne tudja meg, ki is vagyok én. Mert
egyáltalán nem vagyok olyan, mint amilyennek a látszat tartja.
-
Megértém Hárry. - mosolygott rám Martha.
Megreggeliztem,
és egy halovány mosolyt engedtem meg felé.
-
Nagyon finom volt, köszönöm szépen.
-
Egészségéré. - biccentett nekem.
Elköszöntem
tőle, majd kiléptem a házból a cuccommal. Hosszan válogattam az előszobában a
kulcsok között, majd végül megfogtam az Aston Martin kulcsát. Nem az volt a legvisszafogottabb
a három közül, de kétség kívül az volt a kedvencem. Úgy ment, mint egy angyal,
álom volt vezetni. Ez terelte el a legjobban a figyelmem a mai napról. Az
elmúlt idő alatt már felderítettem, hol az iskolám, hova kell mennem, így most
könnyűszerrel megtaláltam. Megálltam egy, a bejárathoz közeli parkolóban, és
kiszálltam. Kiszedtem a válltáskám, majd megfordultam, hogy elindulok, de
fogalmam sem volt, hova kell mennem. Zavartan néztem szét a suli előtt, mely
mellett volt egy apróbb park, ami a diákoknak volt fenntartva a
kikapcsolódáshoz. Lejjebb húztam a jacket-em cipzárját, mivel hirtelen nagyon
melegem lett ettől a sok ismeretlen embertől. Egyedül éreztem magam, nem voltam
ehhez hozzászokva. Próbáltam nem emlékezni, miért kerültek ide. Így, hogy
tegnap is beszélünk, nem volt olyan elviselhetetlen Louis hiánya. Legalább a
hangját hallom nap, mint nap. Arra bíztatott, érezzem jól magam, így úgy
döntöttem, nem fogok kizárni mindent. Nagyot sóhajtottam, és elindultam a
lépcső fele, melynek két oldalán, a korlátokon diákok ültek. A lányok mind
loptak felém egy-egy pillantást, ami már kezdett idegesíteni. Mi bennem olyan
különleges?
-
Szia. Te vagy Harold Styles? - kérdezte egy óvatos női hang mögöttem.
Megtorpantam,
és lepetten fordultam meg. Egy magas lánnyal találtam szembe magam. Majdnem egy
magasságban voltunk. Szoknyát viselt a hideg ellenére és térdzoknit valamint
egy hosszú ujjú garbót. A haja feszes lófarokba volt kötve a feje búbján, egy
barna tincs sem rakoncátlankodott. Szemei félénken méregetek. Igazán szép volt.
-
Öm...csak Harry. - feleltem.
Az
én akcentusom olyan szokatlan és csúnya volt az Ő tökéletes kiejtése mellett.
Kicsit elmosolyodtam, hogy ne féljen annyira tőlem, ugyanis feltűnően
feszélyezve érezte magát mellettem. Ezt látva félénken oldalra pillantott, és
kicsit el is pirult. Hát ezért nem mert velem beszélni. Vajon mivel váltom ki
azt a nőkből, hogy ennyire vonzónak találjanak? Vagyis nem csak a nőkből, hanem
Louis-ból is...
-
É-én Kimberli vagyok, va-vagyis Kim. Engem jelöltek ki, hogy fogadjalak. -
hebegett, és közben nem mert a szemembe nézni.
Kicsit
elmosolyodtam az ügyetlenkedésén. Nem tudtam róla, hogy várni fognak, de
könnyebb lesz így.
-
Örvendek Kim. Nagyon örülök neked, mert fogalmam sincs, hova kell mennem.
Ettől
elpirult, és intett, hogy kövessem. Bejártuk a sulit, majd megmutatta a szekrényem,
és átadta hozzá a kulcsot. Egyből bevágtam a táskám, csak a két telefonom csúsztattam
a zsebembe. Az normálisat a farzsebembe, ahol mindig is szokott lenni, míg a
másikat előre. Kim szerint első óránk matek, de előtte bejön az öfő az én
tiszteletemre. Még soha nem találkoztam előtte az osztályfőnökkel, pedig ez nem
így szokott lenni, igaz?
Az
ofő bemutatott az osztálynak, így én lettem az új látványosság. A második óra
végére az egész iskola a nevemtől zengett; Harry Styles, az új gyerek L.A.-ből.
Megalázó. Megkörnyékeztek páran, akik
"meg akarták mutatni az iskolát", de kedvesen leráztam őket, hisz
mind lányok voltak, akik édesen pislogtak rám. Kim segítségét is elutasítottam
a továbbiakban, de persze kedvesen. Igyekeztem kerülni a feltűnést és a diákokat.
Szerintem pont ez tűnt fel sokaknak.
De
ez az ebédszünetben megváltozott. Leültem egy üres asztalhoz, nem csatlakoztam
senkihez. Láttam, sokan elindultak felém, mégsem ült le senki szerencsére. Nem
volt annyi bátorságuk, pedig én nem voltam olyan ijesztő, mégis örültem a
magánynak. Nem volt szükségem senkire Louis-on kívül.
Elindult
felém három lány nagy bátorsággal. Láttam rajtuk, hogy Ők nagy embereknek
számítanak a suliban. Már az öltözködésük és a menésük ezt árulta el.
Mindhárman az osztálytársaim voltak. Azt hittem, Ők is megfutamodnak, és
stílusosan távoznak, de csak közeledtek, és mereven figyeltek. Kezdett nem
tetszeni a helyzet, de ezt nem mutattam. Inkább visszahajoltam az ebédem fölé.
De
azt már végképp nem tudtam figyelmen kívül hagyni, mikor a mellettem lévő szék
kihúzódott, majd a velem szembe lévő kettő is. Erős, már-már fojtogató
parfümszag csapott meg, ahogy leült mellém a lány. Közel csúszott hozzám, ami
nagyon nem tetszett, de nem akartam bunkó lenni. Kíváncsi voltam, mit akar, bár
volt egy sejtésem.
-
Szia Harry, igaz? - kérdezte a lány mellettem. Válaszul csak bólintottam, és
ránéztem. Egy pillanatra megakadt, majd félénkebben folytatta. - Én Lara
vagyok, Ők pedig Abby és Maya. - mutatta be saját magát és a barátnőit is, bár
azt nem tudtam, melyik-melyik. Csak biccentettem egyet, majd visszafordultam az
ebédem felé, de csak turkáltam. Nem volt étvágyam.
-
És Te Los Anegeles-ből jöttél, ugye? - kérdezte ismét Lara.
-
Aha. - feleltem egyszerűen, és ismét ránéztem.
Komolyan
a szemembe nézett. Szerintem ezzel az volt a szándéka, hogy rabul ejtsen barna
íriszeivel, de el kell szomorítanom, nem vált be. Nekem csak Louis kék szemei
jutottak eszembe, de ezt gyorsan elhessegettem.
-
Úristen, az meseszép város. - áradozott Maya, mire Lara egy határozott
pillantással illette.
Erre
a lány elszégyellte magát, és nem szólt többet. Ebből arra következtettem, hogy
Lara itt nagy hatalommal rendelkezik valamilyen okból kifolyólag. Otthon ilyen
nem volt megszokott.
-
És miért jöttél ide Harry? - terelte ismét magára a figyelmem a barnaság.
Erre
nem akartam válaszolni, de mégis mit felelnék. Az igazat? Kizárt. De nem fogok
csendbe maradni, az bunkóság, én pedig nem akarom első nap leírni magam a
szemekben. Pláne nem egy olyan szemben, ami ekkora befolyással rendelkezik,
mint Lara. Eldöntöttem, most még jó pofizok vele, de nem leszek a kutyája.
-
Apám úgy döntött, átdob egy másik kontinensre. - rántottam meg a vállam.
Erről
nem akartam beszélni, és ez egyáltalán nem volt vicces dolog, Ő mégis elnevette
magát, így a másik két lány is csilingelő kacajba kezdett. Legszívesebben
undorodva felugrottam volna, de erőt vettem magamon, és helyemen maradtam.
-
Harry arra gondoltam, hogy esetleg suli után megmutathatnám neked a várost. -
mosolygott rám Lara, és a lehető legédesebb arcát vette fel. Gyakran pislogott
fel rám, de én egyszerűen lerendeztem.
-
Köszönöm, de már egy hete itt vagyok. Már szétnéztem. - feleltem komolyan.
Lara
szeme kikerekedett, majd kicsit megfeszült az álla. Látszólag, nem volt
hozzászokva a visszautasításhoz.
-
Úgy látom, nem értettél Harry. Én ezt nem kérdésnek szántam.
Próbált
nyugodt maradni, és halkan beszélni, de láttam rajt a mérget és az idegességet.
Kérdőn
néztem rá, és felhúztam a szemöldököm. Mi az, hogy csak úgy kijelenti, hogy
elmegyek vele ma egy randira?! Ez a csaj nem
százas az biztos.
-
Te valamit nagyon félreértettél. Én nem leszek a bábod. Tőlem elmehetsz
városnéző túrára, de én nem leszek ott, az biztos. - feleltem határozottan.
A
szeme kikerekedett ismét, és láttam, ahogy egyre jobban felmegy benne a pumpa.
-
Elnézést kérek Hölgyeim... - fordultam egyértelműen Abby és Maya felé, Lara-ra
direkt nem néztem. - ...de elment az étvágyam.
Felálltam
a tálcámmal, és elindultam a pult fele. De Lara felállt, és velem szembe
helyezkedett, hogy elállj az utam. Komolyan meredt rám. Majdnem olyan magas
volt, mint én hála a magas sarkújának.
-
Most nagy hibát követsz el. Tönkre tudom tenni az életed itt. - fenyegetett
visszafojtott hangon.
A
szemöldököm az égbe csúszott, majd hangosan felnevettem. Régen nem nevettem, de
most muszáj volt. Már csak azért is, hogy idegesítsen.
-
Sok sikert. Már úgysem tudod jobban elrontani. - mondtam hangosan a szemébe,
mivel idő közben mindenki minket kezdett figyelni.
Letettem
a tálcám a pultra, majd menet közben megráztam a hajam, és a jobb oldalra
húztam a frufrum ezzel jobban idegelve a lányokat és Lara-t. Tudtam, oda van
értem, gondoltam adom alá még egy kicsit a lovat, hogy jobban felmenjen benne a
pumpa. Még engem fenyeget azzal, hogy
tönkreteszi az életem?! Ha tudná, mennyire el van már cseszve így is?! Igazán
befoghatná a lepcses kis száját!
Jahj hát szia:) imádtam mint mindig, várom a kövit mint mindig :D #bestblog *K
VálaszTörlésEzt örömmel hallom, köszönöm szépen :)
Törlés:) Jól van Harry, jól csinálod! Istenem, annyira hiányzik az a sok, édes Larry pillanat! Remélem azért majd minden jóra fordul. :) Még mindig nagyon imádom a blogod! :3
VálaszTörlésMajd meglátod, mi lesz ebből, semmit nem árulok el egyenlőre. :P
Törlésjaj ez egyre izgalmasabb.:D remélem majd találkozni is tudnak. szegények.:((
VálaszTörlésimádom.:D
Talán...nem akarom elrontani a meglepetést, szóval nem árulhatok el semmit sem. :P
Törlésmaradjon ilyen elutasitó nekem nehogy összehozd valamelyik pasival/csajjal mert falnak megyekD:
VálaszTörlésHahaha, majd meglátod, mi lesz Harry-vel :D
TörlésMikor lesz Larry? :) Már nagyon várom! Ez a csaj... falhozcsapnám! :)
VálaszTörlésNagyon imádom, csak így tovább! :)
Én is utálom az ilyeneket, de szerencsére nincs hasonló személyiség a közelemben. De vajon Harry is így vélekedik erről? :P
Törlés