21. fejezet. ~Wrong perfection.

Kedves olvasóim!

Rohamosan közeledünk a vége felé, ezt láthatjátok Ti is, hisz a történet oldalán (melyet megtaláltok a fejléc alatt), ott van a fejezetek száma, ami 25-öt mutat. Szóval már nincs sok hátra, csupán négy és ez. Remélem, tetszik a történet, még ha néha nem is jeleztek vissza ezzel kapcsolatban. Ez a rész ismét kicsit pikáns lesz, de még mindig nem fog összejönni szegény Liz-nek és Louis-nak, hogy lefeküdjenek egymással. Ja, és egy bizonyos személy borzalmas dolgot tesz. Majd meglátjátok. #hahaha

Jó olvasást, remélem, elnyeri a tetszéseteket.

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

21. fejezet.

Tommy már három napja van itt, és egészen megszerette a Kenyérgyárat is azt hiszem. A srácokról jó a véleménye, de nem akar olyanná válni, mint mi. Ezt mondta, én pedig nem erőltettem. Úgy gondoltam, majd ha készen lesz rá, ami kicsit necces tekintve, hogy nem gyakran látjuk egymást. De volt egy reménysugaram, ami már sokszor megfordult a fejembe, de nem mertem neki felvetni az ötletet. De úgy döntöttem, most elkezdem körülírni, hátha Ő is kedvet kap hozzá.

- Úgy gondoltam, hogy a Berkley-re megyek tovább itt, L.A.-ben. - mondtam egy vállrántással, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.

Pedig nekem nagyon is megvolt ezzel a hátsószándékom. Azt akartam, hogy Ő is ide jöjjön, és együtt legyünk immáron heten. De neki ez nem tűnt fel, Ő csak elviccelte ezt az egészet.

- Már ha felvesznek... - kuncogott magába az ágyam szélén ülve.

- Már mért ne vennének fel? Még mindig kitűnő vagyok, csak pár rontásom lett, de kijavítottam őket. - mondtam komolyan, és végre felé fordultam.

- Jól van, na. - nevette el magát.

Hát ez nem jött be. Tommy észre sem vette, hogy ezt azért mondtam, mert manipulálni akartam, hogy ide jöjjön. De Őt ez nem zavarta. Ahogy elnéztem, inkább izgatott volt a ma este miatt. Ismét bulizni menünk, először ismét a Dark Angel-be, aztán kitudja megyünk-e még valamerre.  Megcsörrent a telefonom, ami azt jelentette, menjünk ki a ház elé. Ismét elköszöntünk gyorsan Anyától, aki már kicsit furcsállta, hogy minden este bulizunk, mikor régen soha nem tettük ezt együtt. Szerintem Ő úgy gondolta, hogy majd Tommy kicsit helyrerak, és visszahozza a régi Louis-t, de az már soha nem jön vissza. Az nem volt az igazi Louis, a mostani a valós.

A klubban ismét nagyon sokan voltak, de ez már egyáltalán nem zavart minket. Tommy is beállt táncolni, mivel Liz meggyőzte, hogy Ő sem haragudna rám, ha táncolnék más lányokkal, amíg etikus keretek között teszem. Ez alatt azt értette, hogy nem smárolok a csajjal. Mire Haz diszkréten hozzátette:

- Meg persze úgysem tudná meg a csajod.

Erre persze nevetés lett, és Tommy végül egy barna lánnyal kezdett táncolni. Én persze Liz-zel űztem ezt az elfoglaltságot. De a sokadik pohár után, amikor már nem számoltuk, meg talán nem is tudtuk, Liz egyre felszabadultabban kezdett táncolni. Persze nem bántam, de nem akartam vele ezen a héten lefeküdni, amikor Tommy is itt van. Hisz nálunk nem alhat most, Tommy-t pedig nem hagyhatom egyedül, hogy Liz-nél töltsem az éjszakát. Majd bepótoljuk. Viszont már egyre inkább esedékes volt, hisz mindketten nagyon akartuk. Így aztán a táncparkett közepén olyan vad csókot váltottunk, mint talán még soha. Abban a pillanatban semmi nem érdekelt. Talán fel sem fogtam, hol vagyunk. Vadul csókoltunk faltuk a másik ajkát. Áttértem Liz nyakára, aki ezért cserébe a hajamba túrt, és úgy húzta közelebb magához a fejem. Szívtam a nyakát, és csókolgattam, mire szaporábban kezdte venni a levegőt. Azt hiszem, neki is jelentéktelenné vált a helyszín, mivel nyíltan rámarkolt egyre növekvő férfiasságomra gatyán keresztül. A nyakába sóhajtottam, amit a hangos zenétől csak Ő hallhatott. De szerintem ezt bíztatásnak vette, mivel masszírozni kezdett. Ijedten néztem a szemébe, azt hiszem, ezen a ponton esett le, hogy mi most tulajdon képpen mit is csinálunk és legfőképpen hol. Ijedten nyúltam a kezéhez, és elvettem onnan, de Ő csak gonoszul elvigyorodott, és húzni kezdett. Nem tudom, merre mentünk, és miért, csupán a mosdók felé tartottunk. Liz gyorsan szétnézett a sötét folyosón, és mikor senkit nem látott, behúzott a női mosdóba. Ijedten néztem rá, és bent egyből a szemem elé kaptam a kezem, hogy a lányok ne kezdjenek sikongatni. De Liz csak felnevetett, mire én is bátrabban felnéztem. A mosdó szerencsére üres volt. Vagyis pár wc foglalt, de a kézmosó rész üres volt. Még mielőtt ez megváltozhatott volna, behúzott a mozgáskorlátozott mosdóba, és befordította a zárat. Így kényelmesen elfértünk ebben a teljesen zárt helyiségben. 

A szívem a torkomban dobogott, ahogy rájöttem, hogy mi minden történhetne most itt, de én nem akartam ezeket. Itt nem. Benne vagyok egy kis játékban, de Liz is tudja nagyon jól, itt semmi komolyabb nem fog történni. Maximum csak egy kis feszültség levezetés.

Liz a mosdó pultjához húzott, én pedig csók közben felültettem rá. Elmosolyodott, majd a nyakam kezdte csókolgatni. Heves volt, talán túlságosan is, de nekem mégis tetszett. Lehúzta a pólóm, és leugrott a pultról. Egyre lejjebb kalandozott csókjaival a testemen, amitől egyfolytában csak remegtem. Valamiért éreztem, hogy ez nem helyes, de nem tudtam leállítani. Egyszerűen túlságosan akartam már. Kikapcsolta az övem, és egy egyszerű mozdulattal letolta a nadrágom. Lepetten szívtam magamba a levegőt, de abbahagyta. Felegyenesedett, és megcsókolt. Ez meglepett, de imádtam a csókját. Bódító és vad volt. Kicsit sem hasonlított az eddigi csókjaimhoz az előző barátnőimmel. Ők óvatosak voltak és szelídek, de Liz...egy új világot mutatott mg nekem, amibe már nagyon régen bele akartam kóstolni.

Erősen fordított meg, és hátralökött, így a pulthoz simultam. Ez meglepett. Eltávolodott, és kacéran elmosolyodott.

- Még ha kis időre is, de szeretek irányítani. - rántotta meg a vállát, és ismét eltűnt. 

Lepetten néztem le ezt hallva. Ilyenbe még soha nem volt részem, és bevallom, megijedtem kicsit. Liz előttem térdelt, az agyamban pedig kattogtak a gondolatok. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak égető kezeire, melyek lassan lecsúsznak hasamon, majd végigsimítanak a boxerből kilátszódó V vonalamon. Ijedten szívtam magamba a levegőt, és oldalra kibújtam érintése alól. Lepetten nézett rám, én pedig majdnem elestem hála a nadrágomnak a bokámnál. Kicsit felkuncogott ezt látva, majd mikor már megkapaszkodtam a pultba, szomorúan nézett rám.

- Nem akarod, Lou?

Felhúztam a nadrágom, hogy ne essek el, és végre könnyen tudjak járni, majd az övem bekapcsolása után, Liz-re néztem, akit látszólag ez nagyon megbántott. Lehajtotta a fejét, és elszégyellte magát, pedig nem is az Ő hibája.

- Liz! Nagyon is akarom, de tudod nagyon jól, hogy nem itt. Csak még pár nap, oké? - mondtam halkabban, és magam felé fordítottam a fejét, hogy a szemembe nézzen.

- Oké, de tudd, ilyenkor nem bírom Tommy-t. - nevetett rám, és nyomott egy egyszerű csókot a számra.

Mindig elképesztett, hogy mennyire hamar tudja váltogatni az énjeit. Van egy félénk, szégyenlős kislány, aki csak akkor jön elő, ha visszautasítást kap, és van egy vad, bolond csaj, aki mindig önmaga. Imádtam, ahogy az a kis barna folt is mosolyog rám a szemében.

Kimentünk a mosdóból, és egyenesen a megszokott helyünkhöz vettük az irányt. Niall és Haz ott ült. Zayn tőlünk nem messze egy szőkével táncolt, míg Liam a bárpultnál kért italt. Lepetten néztem szét, Tommy-t kerestem. De Ő sehol nem volt.

- Tommy? - kérdeztem a srácokat az asztalnál.

Ők csak megrázták a fejüket jelezve, hogy nem látták. Felmentem a mellettünk lévő lépcsőn a fenti kis galéria részre, ahol csak pár táncos lány ropta elég kihívón. Innen mindent beláttam, de Tommy-nak nem volt nyoma. Idegesen rohantam le, Liz pedig követett. A mosdókhoz mentem, hátha csak elment wc-re, de ott sem volt. Idegesen kapkodtam a fejem, már nem tudtam, hol keressem. Eszembe jutott Gevin.  Legnagyobb félelmem lenne, ha történne vele valami...az egyik szerettemmel. Megpróbáltam azt, ami a legalapvetőbbnek tűnt, de egy buliban, a hangos zene mellett már más a helyzet. Felhívtam Őt. Közben Liz nyugtatóan simogatta a kezem. Látta rajtam, hogy nagyon aggódom, és szerintem neki is beugrott Gevin. A mosdók előtt, a sötét folyosón mertem telefonálni, itt nem volt olyan hangos a zene. Pár csörgés után legnagyobb megkönnyebbülésemre felvette.

- Tommy! Hova tűntél? Minden rendben? - aggodalmaskodtam egyből.

A válasz csak egy mélyről jövő nevetés volt. Az izmaim megfeszültek, ez nem Tommy volt. Ez Liz-nek is feltűnt, és ijedten nézett fel rám.

- Aranyos. Azt hiszem, most nem adhatom. Jelen pillanatban... - kis szünetet hagyott, valahova sétált, és egy ajtó nyitódását is hallottam. - ... alszik.

Az izmaim megfeszültek, kezem ökölbe szorult. Nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy a telefonnak a kezemben ne essen baja. Idegesen lépem előre egyet, és mérgesen szóltam a telefonba.

- Te rohadék! Hol a... - akartam leüvölteni a fejét szépen megtűzdelve káromkodásokkal, de egyszerűen félbeszakított.

- Nyugalom Louis! Mondom, hogy csak alszik. Én csak le akarom ezt rendezni veled, de ha megfutamodsz, Tommy bánja meg. Gyere a parkba, a régi körhintához...egyedül. Most! - mondta határozottan, és kinyomta.

Soha nem hittem volna, hogy egyszer ez fog történni velem. Ha én nem megyek el, megverik Tommy-t, és otthagyják. Ez a Gevin szerintem túl sok filmet néz. Hogy juthat valakinek ekkora baromság az eszébe?! Túl egyszerű lett volna, ha egyszerűen megállít az utcán?! Fújtatva tettem a zsebembe a telefon, és mérgesen vertem a falba. Ilyet még soha nem tettem. Liz idegesen kapta el a karom, és félve nézett fel rám. Szerintem a szememben égett a harag és a gyűlölet.

- Mennem kell! - mondtam határozottan, és már el is indultam a folyosó vége fele.

De Liz elkapta a karom. Bár tudtam, hogy Ő az, mégis védelmezőn fordultam meg, és egyből hátrébb löktem. Zavartan és félve nézet fel rám, amitől egyből eszméltem.

- Sajnálom. - mentem közelebb hozzá. Idegesen tekintett fel rám. - Mennem kell, oké? De bármi lesz, elmondhatatlanul szeretlek. - közel hajoltam hozzá, szinte már suttogtam a szavakat, de tudtam meghallotta a beszűrődő zene ellenére.

- Én is szeretlek. Veled megyek! - mondta határozottan, de egyből megfogtam a vállát.

- Nem! Akkor csak Te is veszélybe kerülnél! Elintézem, oké? Sietek!

- Vigyázz magadra! - mondta lágyabban.

Csak bólintottam, és megcsókoltam. Nem volt hosszú életű, mégis mindent beleadtunk. Mindent elmondtunk a másiknak, amit el akartunk egyetlen csókkal. Tudtam, aggódik értem, és velem akar jönni, mégis okosabb, ha most itt marad. Itt biztonságban van a srácokkal, és nem eshet baja. Ha eljönne velem biztos Őt is bántaná Gevin. Így jobbik esetben csak engem ver össze, aztán pedig szabadon távozhatok Tommy-val. Pontosabban Tommy hazavihet. Mert gondolom, ha már elcsalt oda, nem csak egy baráti csevejt óhajt váltani velem. Csak abban reménykedek, hogy eddig nem bántotta Tommy-t, hisz valahogy oda kellett vinnie.

Nem tagadom, akkor féltem. Féltem, hogy tényleg baja esik a szeretteimnek. Féltem, hogy Liz-nek fájdalmat okoz, ha úgy fog látni, mikor hazakeveredek valahogy. Féltem, hogy Anya ki fog akadni, és soha nem kapom már vissza a régi Húgomat. Féltem, hogy a srácok esetleg bosszút akarnak majd állni, és minden romba dől. Egyetlen egy ember miatt.

De itt nem hátrálhattam meg. Ha valaki került már olyan helyzetbe, hogy fel kell áldoznia magát egy szerettjéért, hát tudja, miről beszélek, de ezt senkinek nem ajánlom. A szívem a torkomban dobogott. Készítettem magam, hogy most bele kell adnom mindent, hátha esetleg nekem is lesz lehetőségem támadni. De biztos vagyok benne, hogy Gevin bevonja a haverjait is, hogy biztos legyen a sikere. Hisz nincs annyi gerince, hogy egyenlő esélyeket hagyjon, és ketten verekedjünk meg tisztességesen egymással szembe. Mindezt egy idióta beszólásért, mert meg akartam védeni a Húgom.