8. fejezet. - I love you! ~TMTTOS.

Sziasztok!

Remélem, mindenki elkezdte már olvasni a Just a clever girl! című sztorit, ennek az írását nagyon élveztem, magam sem tudom, miért. Jó volt, kicsit visszalépni a sima fanfiction írására.

A rajzot most készítettem hozzá gyorsan, fél óra alatt, ezért sem lett olyan nagy szám, de ehhez a részhez végképp nem találtam képet. A részről annyit, hogy hatalmas szavak hangzanak el benne, melyeknek nagy a jelentősége. Jó olvasást hozzá, és nagyon, nagyon hálás vagyok a sok szép szóért, ami eddig ért. Köszönöm.

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

Talán soha nem kellett volna ennek az egésznek megtörténnie, én mégis belementem, és tárt karokkal fogadtam az újdonságot. Csupán arra nem gondoltam, hogy ez talán nem felfele visz utamon, hanem lefele. Tudtam, letértem az utamtól, mégsem éreztem hibának. Inkább csupán az életnek. Zayn mindig azt mondta, az életnek izgalommal kell telnie, és mivel én hittem neki, hagytam, hogy eltérítsen utamról...ez persze akkor nem tűnt fel. Nem éreztem hibának semmit sem.

- Hé, Baby! - hallottam meg hangját magam mögött a teremben.

Kérdőn hátrafordultam, mire megpillantottam Őt hátul. Most nem láttam reggel a szokott falnál, talán elaludt, mint a múltkor. Már másfél hete, hogy akkor péntek este új esélyt kért, és én azóta sem csalódtam benne. Tény, hogy gyakran igencsak erőszakos velem, de hamar észhez tér, és visszafogja magát. Talán csak a kedvemért teszi, de nekem bőven elég.

Megpaskolta maga mellett a széket, mire félve pillantottam a mellettem ülő Liam-re. Nem tudtam, mit szólna, ha elülnék mellőle. Talán megharagudna rám? De tényleg szerettem volna átülni Zayn mellé. Biztosan megértené.

- Leyum, ha nem gáz, én most hátraülök. - mondtam neki óvatosan, mire kérdőn nézett fel jegyzeteiből.

Láttam a szemében a pillanatnyi zavart, majd hátrapillantott a vigyorgó Zayn felé, és minden tiszta lett neki. Kicsit talán sajnálkozva is nézett rám, miközben aprót bólintott, de nekem tökéletesen elég volt. Széles vigyort villantottam, és cuccom felkapva siettem hátra Zayn-hez. Éreztem magamon a srácok pillantását, de nem érdekelt. Biztosan megértik, mi okom van erre. Azt hiszem, szeretem Zayn-t.

Leültem mellé, mire szélesen elmosolyodott, és egy birtokló csókot nyomott ajkaimra. Kezét combomra simította, amitől megremegtem, majd bejött a Tanár, és elkezdődött az újabb unalmas óra. Bár nem nagyon érdekelt, mégis jegyzeteltem, amit Zayn zavart pillantásokkal illetett. Viszont nem nagyon hagyott figyelni, bár nem is nagyon akartam, de azért mégis túlzás volt simogató kezei combom belsején. Ajkaimba haraptam, hogy ura tudjak lenni testemnek, de éreztem, hamarosan elszabadul a pokol bennem a vágytól. Zayn felé fordultam, és határozottan megráztam fejem, mire gonosz vigyort villantott, és feljebb csúsztatta kezét. Odakaptam, és lefejtettem magamról, amin csak kuncogott, majd kényelembe helyezte magát hátradőlve a széken.

Ilyen szempontból nem volt szerencsés, hogy mellé ültem, de nem bántam meg. Jól éreztem magam mellette, még ha néha nem is egészen úgy viselkedik, ahogy én etikusnak tartom. Valahogy biztonságot nyújtott, és megmutatta az élet többi oldalát is.

***

- Hol is van az a lakás, Baby? - kérdezte Zayn, mikor péntek délután beszálltam kocsijába a házunk előtt.

- Mondom az utat. - feleltem mosolyogva, és irányítani kezdtem.

Meglepett, hogy hagyta, hisz olyan domináns, de talán csak én képzelem ebbe bele ezt, hisz most én navigálok. De ez két külön dolog, nemde? Végül hiba nélkül megérkeztünk a lakásomig, mely tényleg nem volt messze a háztól. Zayn leparkolt előtte, majd felmentünk a lépcsőn, és benyitottunk kulcsommal. Felajánlotta, hogy segít nekem, ami nagyon meglepett, de egyben jól is esett. Így legalább még több időt tölthetek vele. Bent kupi volt, az eddigi bútorok le voltak fedve, a festékek és ecsetek szanaszét hevertek, és a fal is még csak félig volt kifestve néhány szobában.

Zayn elmosolyodott, majd megfogta az egyik ecsetet az asztalról, mely szintén be volt borítva fóliával.

- Hol kezdjük? - kérdezte vidáman.

Annyira imádtam ezt az oldalát, mely nem parancsolt, nem durvult be, csupán boldog volt az életével. Elmagyaráztam neki, hogy is lesz, de mivel nem nagyon tudta elképzelni gondolatmenetemet, így fél óra azzal ment el, hogy a szájába rágtam a dolgokat, de az utolsó 10 percben már nem is figyelt rám, sokkal inkább nevetett. Végül nagy nehezen hozzáfogtunk a munkához, és elkezdtük festeni a hálómat.

- Hamarosan felszentelhetjük az új ágyad. - nevetett huncut vigyorral festés közben, mire lefagytam a munkában, és nagyot nyeltem.

Belegondoltam, valóban mi mindent tehetnénk, amit eddig soha nem hittem volna. Bevallom, vágytam Zayn-re, és az olyan szex megismerésére, mely tényleg a szerelmemmel zajlik, de féltem, hogy előkerülne durvasága, és számára nem lenne megállás. Talán rossz értelemben tenné emlékezetessé számomra az első alkalmam férfival.

Nem szóltam semmit, mintha meg sem hallottam volna, csináltam tovább mindent. Még mindig nem nyílt meg nekem, de talán itt a remek alkalom, hogy beszélgessünk kicsit. Felettébb rendesnek tartottam, hogy segít nekem a lakásommal.

- Szóval...még nem meséltél nekem a családodról... - hebegtem halkabban utalva arra, hogy talán most lenne rá lehetősége. Félve pillantottam hátra vállam fölött, hogy lássam reakcióját. Lefagyott mondatom hallva...talán ezt nem kellett volna.

- Ez talán nem véletlen. - jelentette ki bunkón, mire idegesen fordultam vissza a fal felé. Talán most túlfeszítettem a húrt, és ismét durva lesz velem. Mély levegőt próbáltam venni, hogy megnyugodjak, de akármennyi oxigént szívtam magamba, soha nem volt elég a tüdőmnek. - De legyen. - sóhajtott egyet mögöttem.

A szívem megkönnyebbülve lassított kicsit, és hátrafordultam. Felém állt, kezét leengedte a hengerrel, és fájdalmas mosoly égett arcán.

- Nem túl nagy szám, Apám nincs...vagyis biztosan van, de nem ismerem. Anyám pedig egy alkoholista drogos, aki gazdag pasikra bukik. - rántotta meg a vállát egyszerűen.

A szemembe fájdalom szökött, és a döbbenettől az ecset a földre hullott erőtlen ujjaim közül. Hangos csattanással ért földet, de szerencsére csupán a fóliát mocskolta be. Ő leszegte a fejét ezt látva, és kicsit oldalra is döntötte. Hozzá siettem, és megöleltem. Erősen szorítottam, hogy érezze; én itt vagyok neki. Nem akartam, hogy fájdalma legyen. Azt hittem, el fog lökni magától, ugyanis büszkesége ezt nem engedheti meg magának, de helyette inkább nyakamba fúrta fejét. Úgy éreztem, mondanom kell neki valamit, hogy tudja, együtt érzek vele.

- Tudom, mit érzel. - motyogtam a vállába.

Pár pillanat múlva erőszakosan tolt el magától, és megszorította a vállam. Szemei fájdalommal teltek, de egyben harag is csillogott benne gyengesége iránt.

- Fogalmad sincs róla! - rázta meg a fejét dühösen.

- Dehogynem! Tudod, én már másfél éve azt hallgatom esténként, ahogy Anya és Apa kiabál. Már egyáltalán nem szeretik egymást, azt hiszik, nem tudok erről az egészről. Olyanokat vágnak egymás fejéhez, amit egy gyereknek sem kéne hallania. - magyaráztam leszegett fejjel.

Nem mertem a szemébe nézni, mert éreztem, elérzékenyülök. Tény, hogy Ő sokkal rosszabbul áll, mint én, mégis erősebb nálam. Hirtelen ölelt magához ezúttal Ő, és most én temettem arcom mellkasába. Göcsösen szorítottam vállán a pólóját, Ő pedig védelmezőn tartott.

- Olyan erős akarok lenni, mint Te. - motyogtam a fekete anyagba.

- Nekem se megy mindig. - felelte hajamba motyogva, amitől kirázott a hideg.

Soha nem hittem volna, hogy ez a kemény srác képes megtörni néha, de mint látszik, mindenkinek van egy gyenge pontja, ami általában a család, a barátok, a szerelem. És ez mindkettőnknek ugyanaz:  a családunk, és egymás. Legalább is így látom, ugyanis tényleg elfogadtam, hogy igenis beleszerettem Zayn-be minden hibája ellenére, és féltem, hogy Ő talán ezt nem viszonozza. De mily' meglepő, a következő szavai minden kétségem elűzték:

 - Szeretlek, Ni! - suttogta a hajamra egészen halkan.

Mintha attól félne, hogy más is meghallja, hogy én is meghallom. Szavai villámcsapásként értek, a semmiből törtek elő, nekem mégis a világot jelentették. Úgy éreztem, talán én is elérhetem azt a szerelmet, melyet Harry-n és Louis-n látok nap, mint nap. Fájt, hogy otthon ezt nem érezhetem a szüleim között, de Zayn minden miatt kárpótolt egyetlen szavával. Talán neki nem jelentett sokat (bár ezt kétlem, azok után, ahogy kiejtette), bennem mégis hatalmas dolgot mozgatott meg, melyet szívnek hívnak.

- Én is szeretlek, Zayn. - feleltem pólójába, melytől erősebben szorított.

Abban a pillanatban minden jelentéktelenné vált körülöttem, az életemben, csupán Zayn létezett számomra. Vele akartam lenni az idők végeztéig, senki mással. Úgy éreztem, nincs szükségem másra, míg Ő mellette van, minden tökéletes. Talán hiba volt? Egészen biztosan, de a szerelem olyan szinten képes elvakítani még a legstabilabb embert is, hogy az egész világa a feje tetejére fordul, és ezt Ő maga sem veszi észre.