7. fejezet. - School for boys.

Üdvözletem!

Meghoztam szokás szerint a következő részt. Elég jelentéktelen dolgok történnek benne, de a végén hagytam egy kis tudást szökni Harry kezébe, melytől bár több kérdés lett fejében, de szüksége lesz majd erre az infóra.

Említettem már, hogy a szombatom foglalt lesz, és még egyéb dolgok is közbejöttek. Jelenleg két kisregényen/regényen dolgozom párhuzamosan: Magic in me (Larry) és How you remind me? (Zarry) a címük. Kétlem, hogy bármelyiket is hoznám most hétvégén, de kitudja. Valamilyen történet biztosan lesz, nem hagylak titeket olvasnivaló nélkül.

Ehhez pedig jó szórakozást!

                                                                                                                                 xoxo    Zsoo

*Harry*

A büntetésünk hamarabb letelt, mivel elég jól viselkedtünk, a tanár szerint tanultunk a hibánkból, bár nem is értem, honnan veszi, hogy jók voltunk, mikor soha nem volt bent. Talán csak elege volt már a folytonos felügyeletből, így hazudott, hogy szabaduljon. Nekünk minden esetre semmi kifogásunk nem akadt ellene, így boldogan vettük tudomásul, hogy többé nem leszünk lefoglalva délutánonként.

Sietősre vettem a tempót, miközben az elhagyatott folyosón haladtam késve (mint gyakran) edzésre. Tudtam, hogy bár az edző sokkal jobb fej, mint a tesi tanár, a kötelességeink mulasztását nem nézi jó szemmel. És különben is...nyerni akarunk majd a versenyeken tudtommal, és hamarosan el is érkezik egy, melyet én személy szerint nem annyira várok. Én vagyok a kapus, hát rajtam van a legnagyobb felelősség, de néha még én sem tehetek semmit sem.

Beestem az öltözőben, melyből kiszűrődő zajokat már távolról hallani lehetett. Bent már csupán csak páran öltöztek, a többiek szerintem már a pályán voltak. Zayn és Louis a szekrénysor közötti padon ült, és bár át voltak öltözve, úgy tűnt, engem vártak. Ennek nagyon örültem, még inkább megkedveltem Őket, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Eddig csupán a csapat miatt voltunk barátok, de most már kicsit erősebb lett ez a kötelék. Még mindig nem értem, azon az estén miért engem vittek magukkal, de ez már nem is érdekel annyira. Csupán örülök, hogy így alakult, hisz így mondhatni én is közéjük tartoztam, befogadtak, így a létszámuk háromra bővült.

 Ahogy megláttak, felpattantak, és széles mosollyal üdvözöltek, amitől nekem is vigyorognom kellett. Visszaköszöntem, majd a megfelelő kombinációval kinyitottam saját szekrényem. Szinte azonnal lekaptam a pólóm, majd kezembe véve a mezem, de még nem véve fel feléjük fordultam.

- Mi a helyzet? - kérdeztem mosolyogva.

Azonban választ nem kaptam, sokkal inkább tűnt bámulásnak. Érdeklődve húztam fel a szemöldököm, és figyeltem, amint Zayn és Louis is egyaránt a felsőtestemen legelteti tekintetét. Kezdtem kicsit kínosan érezni magam, azt gondoltam, mindjárt kiröhögnek, mivel valami gáz dolog van rajtam. Zavartan pillantottam le magamra, majd kínosan néztem ismét rájuk.

- Öhm...van valami gáz dolog rajtam? Nagyon siettem, mit felejtettem el? - kérdeztem zavartan.

Ekkor eszméltek, és hirtelen mindketten szememre pillantottak. Megkönnyebbülve láttam, hogy nem csupán én érzem magam kínosan, Ők is elpirultak, majd Zayn szólásra nyitotta a száját, de egyből be is csukta, és inkább megrázta a fejét jelezve; nincs semmi. Én csupán gépiesen bólintottam, és miközben felkaptam a pólóm fél szemmel gyanúsan méregettem őket. A gatyámat is alig mertem levenni, kitudja, mi lenne a reakciójuk. Kezdtem érteni, miért történt ez az egész, de ezt valahogy nem akartam elismerni magamnak. Olyan abszurdnak tűnt, hogy két fiú képes irigykedni rám, hisz nincs bennem semmi különös. Talán a tesi tanár és Apa kegyetlen edzése miatt lehetnek kicsit nagyobbak az izmaim, de szerintem nekik is van bőven belőle, szóval nincs okuk rám féltékenynek lenni emiatt, becsszóra, egy lányt sem fogok tőlük elhódítani.

Sietősen öltöztem át, ezek után már nem volt kedvem tökölni, pláne nem feléjük fordulni hiányos öltözetben. Kipárnázott kapusnadrágomban mindig is idiótán éreztem magam, és ez most sem volt másképp. Olyan érzés menni benne, mint akinek tele van a gatyája, azonban már egészen megszoktam az évek alatt, így nem volt olyan vészes.

Kimentünk a pályára, és az edző úgy döntött bemelegítés képpen engem áll szándékában szekálni. Ezt tudtomra is adta: 

- Rendben srácok, kezdjük egy kis kapura lövéssel. Izzasszátok meg Styles-t, ha már úgyis csak áll ott egész meccs alatt. - veregette meg a vállam játékosan.

Tudtam, hogy csak viccel, hisz én vagyok az egyik legfontosabb játékos, és be kell vallani, elég jól megy a védés, 10-ből 8-at megfogok...és azok Zayn és Louis erősségű gólok, nem gyenge kis passzok. Pillanatok alatt megizzadtam, ahogy az edző kérte nem kíméltek. Ráadásul vastag párnázott nadrágom sem engedte szabadulni a hőt, úgy éreztem magam a bemelegítés végére, mint egy grillcsirke. És még csak ezután jött a játék, ahol a legjobbat kell nyújtanom. Nem okoztam csalódást szerintem, csupán két gólt engedtem be, a másik/gólya kapus még nagyon zöldfülű, sokkal többet hibázott.

Zayn közeledett felém átvágva a védőkön, és bár oldalt kiabált csapattársa, hogy passzoljon, nem tette meg. Helyette teljes erejéből megrúgta a labdát, így az éppen felém közeledett. Jobb ötlet híján magam elé helyeztem kezeimet, így sikeresen tompítottam az ütést, azonban kesztyűm ellenére is eléggé fájt az ujjam. Hallottam a roppanást, és mikor a labda kigurult a pályáról, földre rogytam. Ép kezemmel lerántottam a bal kesztyűmet, és idegesen pillantottam le remegő, vörös ujjaimra. Megmozgattam Őket, és bár fájtak, zsibbadtak, nem törtek el. Kicsit fellélegeztem. Minek a kesztyű, ha annak ellenére is ilyen szinten le tudok sérülni egy erős rúgástól?! Zayn egyből hozzám rohant, letérdelt mellém a fűre, és idegesen simította kezét hátamra, miközben másikba az én remegő mancsom fogta. Megvizsgálta, majd aggódva pillantott fel rám.

- Annyira sajnálom, Hazz. Minden rendben? Ugye nem tört el? Nagyon fáj? - bombázott a kérdésekkel.

Louis is leguggolt velem szembe, és a csapat többi tagja is közelebb gyűlt hozzánk, de Ők már nem voltak ennyire kíváncsiak....legalábbis nem mutatták aktívan.

- Jól vagyok. Mi a francért tudsz ennyire erőset rúgni? - nevettem el magam.

Ők is csatlakoztak, majd ezt látva a srácok szépen lassan ismét szóródni kezdtek a pályán. Látszólag csak addig érdekeltem Őket, míg érdekesnek tűnt a dolog, de lehet, csupán megkönnyebbültek, és folytatni akarták a fárasztó játékot.

- Styles, minden rendben? - közeledett felém az edző, de már távolról kiabálva kérdezte. Válaszul bólintottam, így Ő megtorpant. - Akkor pattanjon fel, gyerünk! A meccsnek még nincs vége! - tapsolt kettőt széles mosollyal. Jellemző.

Felkeltem, Zayn támogatott ugyan, de nem volt rá szükségem. Láttam rajta, tényleg nagyon bánja, amit tett, nem akart nekem fájdalmat okozni. Nem haragudtam rá, ez csak egy játék, ilyeneken soha nem szokta megsértődni, az a lányok dolga. Louis kedves mosollyal veregetett vállba, majd visszament posztjára, ahogy Zayn is, de Ő még egyszer bocsánatot kért előtte. Nem értettem, miért verte ilyen nagy dobra, nem tört el a kezem vagy ilyenek, csupán fájt. Pasi vagyok, nem holmi pityergős kislány, aki azonnal rohant az Anyukájához árulkodni hatalmas krokodilkönnyekkel arcán, hogy a jelentéktelen dolgokat kétszeresükre nagyítsa.

A meccs folytatódott, de Zayn látszólag visszafogta magát. Louis egyszer elcsúszott, de csupán nevetett, így két lépés után megtorpantam. Hamar felpattant. A gólya kapusunkat cseppet sem kímélték, volt, hogy idegesen ugrott el Louis egyik erős lövése elől. Az egész csapat felnevetett ezen, az edző viszont csak fogta a fejét, és inkább legyintett. Nem akart ismét agymosást tartani a srácnak...még a nevét sem tudom. Idén jött, de sok edzést kihagyott, egybe esik neki valami mással, így nem is igazán teljes jogú tag. Mindenkit ismerek, jóba vagyok velük, de ez a srác valahogy kivétel. Lényegtelen, soha nem foglalkoztam ilyen jelentéktelen dolgokkal.

Inkább örültem, hogy végre mehetünk öltözni, majd a szobáinkba. Páran itt tusoltak az öltözőben, most kivételesen Louis és Zayn is, de én sietősen elköszöntem, és inkább hazafele indultam, hogy a saját, zárt fürdőszobánkban vegyek egy forró zuhanyt, ahol nem szegeződik meztelen testemre még egy szempár a dupla zuhanyzóban. Mindig is szégyenlős voltam, nem állt szándékomban meztelenül rohangálni a csapat előtt, még ha szerettem is őket.

Az utam kivezetett az öltözőből egyenesen a folyosóra, majd az épület elé. Elhaladt a fal mellett a járdán, a fülemet azonban érdekes hangok csapták meg. Egy hangos csúszás majd egy nagy csattanás. Mintha valaki elesett volna. Ezután hirtelen hatalmas nevetés zendült, amiben Louis hangját véltem felfedezni.

- Lou, Te barom! Elejtetted a szappant! - nyögte fájdalmasan Zayn egy sor cifra káromkodás után, amiből szép kis elemzés lett a családon belüli szaporodás hátrányairól.

Rájöttem, hogy a zuhanyzók, aprócska ablaka előtt állok, melyen képtelenség belátni, elég magasan van, de bukóra volt állítva, így a hangok kiszöktek. Megálltam, és halkan kuncogtam ezt hallva. Mindig is ilyen idióták voltak, soha nem változnak.

- Tudom, de nem akartam érte lehajolni. Gondoltam, csak nem csúszol el rajta, de Te kivételes tehetség vagy, Zayn. - kuncogott Louis.

- Mi a faszért nem vetted fel? Nem a sitten vagyunk, cseszd meg. - akadékoskodott még mindig Zayn, valamijét nagyon beüthette.

- Én azután, az este után az erdőben már kételkedek benned. - nevetett Louis.

- Idióta. - nyögte fájdalmasan Zayn, de hallottam a hangján a halovány mosolyt.

A szemöldököm lepetten húztam fel, az agyam kattogni kezdett, hogy vajon miféle estére beszéltek, és mi is történ akkor, ami ezek szerint szexuális tartalommal is bír. Talán csak én dramatizálom túl, és ez csak egy ártatlan vicc - gondoltam, miközben a lábfejem figyeltem, ahogy lehelyezem az aszfaltra.