Oldalak

2014. március 21., péntek

Carnival (+18)

Kedves Olvasóim! Kedves B!
A tavaszi madarak azt csivitelték, hogy ma van a születésnapod! Kaptam nemrég egy megbízást, miszerint valaki meg szeretne lepni Téged. A legjobb barátnőd, K* felvette velem a kapcsolatot, és elmagyarázta, hogy ily' módon szeretne téged felköszönteni. Természetesen igennel feleltem kérésére, miszerint egy sztorinak nagyon örülnél. Szóval, íme a szülinapi ajándékod K*-tól! Remélem, elnyeri a tetszésed.
És persze én is Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Neked! Remélem, jól telt a napod, és már csak jobb lehet. Jó olvasást!
                                                                                                                                             xoxo    Zsoo
! KÉP ! (így teszem ki, mert...khm) 
Carnival

- Nem mondom meg, majd megismertek...vagy nem! - nevettem, miközben a vállam és az arcom közé szorítottam a telefonom, hogy közben be tudjam zselézni a hajam oldalt is, így göndör tincseim végleg eltűntek.
- Csak nem kishableánynak öltözöl, Harold? - nevetett a telefonba Zayn, mire felhorkantam.
- Hogy találtad ki? Most kereshetek mást! - játszottam velük, mire kis csend lett a vonal másik végén, aztán nevetésben törtek ki.
Én is elnevettem magam, reménykedtem benne, hogy ma jó estém lesz, csupán el akarok felejteni mindent, és mindenkit. Nem fognak megismerni a srácok, nem velük megyek, és nem áll szándékomban felfedni magam előttük. Nem mintha nem szeretnék velük bulizni, de most kivételesen önmagam akarok lenni úgy, hogy senki se tudja igazi mivoltom. Nem akarom, hogy a srácok megtudják, hogy valójában a férfiakhoz vonzódom, így ma álruhámat fogom felhasználni, hogy felszedjek egy pasit. Még ha csak egy éjszakára is, de már nagyon hiányzik a testiség.
- Majd ott találkozunk, sziasztok! - nyomtam ki választ sem várva, ugyanis eszméltem, hogy Ők már úton vannak, én pedig még alsóban csinálom a hajam a tükör előtt.
Halovány mosollyal néztem meg teljesen lenyalt hajam a tükörben, és elégedetten nyugtáztam, hogy tökéletes lett. Felhúztam egy vastag keretes szemüveget, anyajegyet rajzoltam szám fölé, baloldalra. Elégedett voltam a látvánnyal, öltözetem, akár egy tipikus stréber srácé, felismerhetetlen lettem. Ma jó estém lesz, ez egészen biztos.
Kicsi...oké, sok késéssel, de megérkeztem a farsangi házibuli helyszínére, ahol már javában folyt a mulatság. A zene kiszökött a hatalmas házból, az ablakokon csupán villódzó fények jutottak ki. Kizárt, hogy ilyen körülmények között bárki is felismerjen. Elégedetten mentem be, már tömve volt minden, igen, eléggé késve érkeztem, de ez akkor nem volt lényeges. Nem köszöntem senkinek sem, nem akartam, hogy azon agyaljanak, ki is vagyok, és talán mégis felismerjenek. A srácokat kerestem tekintetemmel, de nem állt szándékomban oda menni hozzájuk, mikor megtaláltam Őket. Ez csupán arra volt jó, hogy velük véletlen se flörtöljek részegen öltözetük idegensége miatt. Megláttam Őket, Liam Batman volt, Zayn azt hiszem, rosszfiúnak öltözött, ugyanis semmi egyebet nem tett, mint felvett egy bőrdzsekit, és a szokott stílusával keverte. Igazán nem vitte túlzásba. Niall rendőr egyenruhában feszített, igazán csinosan állt neki. Ők is mintha kerestek volna valakit a szemükkel, biztosan engem, azonban kizárt, hogy megismerjenek ennyire elváltoztatott külsővel. Göndör tincseim lennének az egyetlen ismertető jeleim ilyen fényben, de azok is eltűntek most. Louis-t viszont sehol sem láttam, amitől kicsit rosszul éreztem magam. Fájt beismernem, de Ő nagyon fontos volt nekem, azonban még véletlenül sem mertem volna bevallani magamnak, ez miért is van, próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy ne menjen tönkre köztünk semmi sem.
Bementem az amerikai típusú konyhába pia után kutatva, és mikor megtaláltam, kifele menet megláttam Tom-ot egymagába ácsorogni. Kétség sem fért hozzá, kihez vezet az első utam.
- Hellő, Haver! - álltam meg előtte, mire zavartan pillantott rám itala mögül, éppen kortyolt egyet.
- Öhm...bocsi, de ismerlek? - kérdezte zavartan, mire elnevettem magam.
- Harry vagyok. - mondtam...kiabáltam a zenébe, de ügyeltem rá, hogy más ezt ne hallja meg.
A szeme lepetten kerekedett ki, kínosan mért végig rajtam, azt hiszem, röstellte, hogy nem ismert meg.
- Woah, Haver! Bocs, de ebben a göncben lehetetlenség téged kiszúrni. - nevetett kínosan, mire elégedetten elvigyorodtam.
- Kösz, ez volt a célom.
- És mire fel ez a nagy titkolózás? Csak nem pasizgatsz? - kérdezte huncut vigyorral, mire kicsit kínosan néztem körül, és mikor megbizonyosodtam róla, hogy senki sincs hallótávolságon belül, és a zene is elég hangos volt, feleltem.
- De. Nem akarom, hogy mások megtudják. - feleltem halkabban, így közelebb is hajoltam hozzá. Kuncogni kezdett, majd közelebb állt, és kezét lágyan végigvezette felsőtestemen.
- Tudod...elég lett volna, ha csupán felhívsz.
Érintése váratlanul ért, kirázott a hideg, közelsége elkábított, de tudtam, csupán a vágy teszi ezt velem, vele nem szabad! Az agyam vadul ellenkezett, a nálam alacsonyabb úszó pedig csodálattal húzta végig felsőtestemen kezét, majd még közelebb állt hozzám, és kis híján megcsókolt.
- Ne! - toltam el magamtól sietősen. - Tom, nem szabad, tudod! Az hiba volt, sajnálom! Nem kezdek haverral! - hebegtem kínosan, és abban is kételkedtem, hogy meghallotta a hangos zenében.
- Nekem úgy tűnt, nagyon is élvezted ahhoz, hogy hiba legyen. Elég szenvedélyes, erőteljes voltál. - kuncogott magában, miközben kacéran nézett a szemembe.
Én csupán megcsóváltam a fejem, és haját összekócolva otthagytam. Nem akartam vele vitába szállni erről, ugyanis valóban igazán élveztem a szeretkezésünk, még ha hiba is volt egy buliban, de vitt előre a hév. Tudtam, hogy ha Tom-on múlt volna, folytatnánk, de én nem akartam vele kezdeni. Rendes srác, de titkon tudtam, hogy nekem nem rá van szükségem. Pedig micsoda este volt... igen, nekem is gyakran jut eszembe, Tom csodásan csinált mindent, úgy éreztem, én kezdő vagyok hozzá képest, pedig jó sok pasival voltam már együtt. Mindig figyeltem rá, hogy a partneremnek is jó legyen alattam, én mindig aktív voltam, sohasem passzív. Tom teste pedig...hát eléggé beindított. Tudtam, hogy kiváló teste van, mivel úszó, nem is akármilyen, Anglia sokat köszönhet neki, de azok az izmok... A V vonala tette be a kulcsot anno, ugyanis a sok izom annyira kiemeli, hogy szinte vonzza tovább lefele a tekintetem. Nem tudtam parancsolni magamnak, megtörtént.
Megráztam a fejem, és az új célomra koncentráltam: felszedni ma este valaki egy éjszakára, aki nem jó haverom. Az este telt, én pedig táncoltam, buliztam, piáltam, de kínosan ügyeltem arra, hogy ne fussak össze Batmen-nel, a rosszfiúval és a rendőrrel. Tom-mal sokat beszéltem még utána, de már csupán csak alap dolgokról volt szó, nem próbálkozott be ismét szerencsére.
Talán már 2 óra is elmúlhatott, amikor "enyhén" ittas állapotban indultam meg a nappali felé, ahol mindenki táncolt. Bementem, és kutatni kezdtem a szememmel, egy valódi áldozat után. Néger srác, csinos fenékkel...ne-hem. Kalóz, hosszabb, szőke hajjal...ne-hem. És végül megakadt a tekintetem Rajta! Ott táncolt középen egyedül, nem csapódott egyik körhöz sem, ahol még mozgás közben is ment a beszélgetés. Ő csupán egyedül riszálta csinos hátsóját egymaga várva, hogy valaki végre beálljon mögé. Zöldbe burkolózott, íjásznak öltözött. Bár a hátán nem volt ott a jól ismert fegyver, a zöld kapucni, fejébe volt húzva.
Céltudatos léptekkel indultam meg felé, megálltam mögötte, majd határozottan megragadva csípőjét, magamhoz húztam hátulról. Egy pillanatra lefagyott mindenben, kicsit talán idegesen is szívta magába a levegőt, amitől elmosolyodtam. Nyakához hajoltam, és leheltem rá egy csókot, majd fülébe suttogtam.
- Szia Szépfiú! Nagyon csinos vagy, tudsz róla? - kérdeztem kacéran, mire kirázta a hideg.
Kezemhez kapott, mely még mindig csípőjén pihent, és legnagyobb megkönnyebbülésemre nem fejtette le magáról, sokkal inkább rákulcsolta ujjait, és közelebb húzódott mellkasomhoz hátával, így feneke is ágyékomhoz ért. Siker, Ő is meleg! Nyakát kezdtem csókolgatni ismét, miközben egyik kezem megindítottam pólója alatt hasán. Vállamra hajtotta maszkos fejét, mellkasa gyorsabban kezdett emelkedni és süllyedni.
- Egy szobában kéne folytatnunk! - suttogtam fülébe ismét, de utána ismét elkezdtem nyakát kényeztetni.
Azonnal bólintott párszor, így széles mosolyt villantottam. Örültem, hogy végre találtam valakit, még ha csak ma estére is. De valamiért olyan furcsa volt ez a srác, különleges kisugárzás áradt belőle, tetszett. Sietősen fordítottam magam felé, Ő pedig lejjebb hajtotta fejét, így kapucnijának hála semmit sem láttam arcból, de akkor nem érdekelt, hogy néz ki. Csupán egy jó éjszakára vágytam, hát megragadtam csuklóját, és húzni kezdtem az emeletre, ahol reményeim szerint találunk egy szobát. Így is lett, oda pedig egyből beestünk.
Ismét magam felé fordítottam, és megragadva állát felemeltem fejét, majd megcsókoltam. Viszonozta, de még hogy?! Istenien csókolt, azt éreztem, hogy örökké el tudnám viselni ezt, minden áldott nap, mikor felkelek, vagy mikor elalszok. A nyelve mámorosan mozgott, ajkai dúsak voltak, tökéletes metszésűek, még ha semmit nem is láttam belőlük a sötét miatt. Alkoholos íz keveredett mindkettőnk szájában, de ez akkor egyáltalán nem érdekelt. Ő is részeg, ahogy én is, de ez mióta lényeg?!
Sietősen toltam az ágy felé, Ő pedig hagyta magát. Mikor lába beleütközött, ledöntöttem, és fölé másztam. Nem ellenkezett, ebből gondoltam, hogy nem lesz gond közöttünk a felekkel/szerepekkel. Letoltam fejéről a kapucnit, és ismét megcsókoltam. Nagyon tetszett, hogy nincs egy minimális fény sem, így mindent pusztán a tapintásomra, és hallásomra bíztam. Az ösztöneim vezettek, szemem annak ellenére, hogy nyitva volt, teljesen vaknak bizonyult. Még csak körvonalak sem rajzolódtak ki előttem. A szobában semmiféle fényforrás nem mutatkozott, de nem is érdekelt, nekünk csupán egy ágy kellett, az pedig adott volt. Miközben nyakára tértem rá, azt a pici szemkötő szerű maszkot is lehúztam róla, amit a Zöld íjász hord. Állán borostát éreztem meg, de ezt már tapintottam a csóknál is. Ő eközben arcomhoz nyúlt, és lágyan végighúzta rajta ujjait, hogy fogalma legyen arról, hogyan nézhetek ki. Hajamra is rátért, amibe beletúrt, de göndör tincseim elrejtettem.
- Levehetem a szemüveget? Csak jelmez? - kérdezte óvatosan, angyalian mély hangon, és az említett tárgy széléhez nyúlt, mire elmosolyodtam.
- Le, csak jelmez. - feleltem a vágytól rekedt hangon.
A hangján agyaltam, miközben ismét megcsókoltam. Azon gondolkoztam, hogy hallani lehetett, csupán a vágy tette ilyen méllyé, akkor milyen az igazi hangja?! Kicsit ismerős volt, talán már beszélgettem vele a buliban, vagy máshol.
Pillanatok alatt lekerült rólam ingem, fel sem tűnt, mikor gombolta ki. Talán túl sokáig merengtem. Eszmélve, nehézkesen én is lehúztam róla egybe ruháját, gondoltam, így kölcsönözte, hisz a sorozatban is egybe van a színészen. Teste ontotta magából a hőt, szinte forrt alattam, és mikor egyik lábam övéi közé helyeztem, éreztem, hogy a boxere is igen szűkös már. Letértem mellkasára nyakáról, és lágyan hintettem be csókokkal kulcscsontját, majd szegcsontját is. Ő eközben letolta rólam nadrágom, de csupán combom feléig ment, így tovább én tűntettem el. Már csupán egy-egy alsó takart mindkettőnket, engem pedig a hév vezérelt, az élvezet hajkurászása.
Enyhén izmos hasán csókokkal haladtam lefelé, miközben ujjaimat már most boxere gumis szélébe akasztottam. Még mielőtt letoltam volna róla, az anyagon keresztül számba vettem a dudort, és kicsit megszívtam. Felnyögött, ami felettébb tetszett, igazán aranyos hangja volt. Kicsit magas, vékony, de tetszetős. Lehúztam róla az anyagot, és lábai közé ültem sarkamra. Kezembe vettem férfiasságát, amit bár egyáltalán nem láttam, éreztem, hogy tisztességtelenül tökéletes. Párszor végighúztam rajta kezem, majd nyelvemmel is cirógattam oldalát, végül tetejét szívtam meg egyszer-kétszer, és számba vettem. Hangosakat nyögött, amikor dolgozni kezdtem rajta, éreztem kezét vállamra csúszni, majd hajamra. Élvezete közben, beletúrt párszor, így tudtam, oda az álcám, ha így folytatja, hamar elő fognak bukkanni a zselé alól göndör tincseim. Közben egyik kezemmel (mellyel nem a combját markoltam) fenekénél kezdtem munkálkodni, hogy fájdalommentessé tegyem számára lassan elkövetkező szeretkezésünk. Nem ellenkezett, így egy ujjam belé vezettem. Éreztem, hogy már volt dolga férfival, hát folytattam mindent, amit eddig elkezdtem. Az élvezet elterelte a figyelmét tevékenységemről, így kíméletessé vált a dolog számára. Éreztem, már elég közel került a csúcshoz, és nem akartam, hogy így menjen el, ezért elemeltem fejem, szám cuppanó hangot adott ki, ahogy elszakadt férfiasságától. Ujjaim is kihúztam belőle, úgy éreztem, készen van. Halkan nyöszörgött, miközben (bár Ő ezt nem láthatta a sötétben), lehúztam magamról a nagyon kényelmetlen boxerem, és felgörgettem férfiasságomra az óvszert. Fölé helyezkedtem, és közel hajolva hozzá tettem fel kérdésem:
- Kész vagy? Mehet? - kérdeztem halkan.
- Csináld már! - utasított türelmetlenül, mire elnevettem magam.
Lassan megcsókoltam, hogy eltereljem a figyelmét, miközben belé hatoltam, de nem hiszem, hogy sikerült, ugyanis számba nyögött, és elfordította fejét. Vártam, míg megszokja méretem, ami egész hamar ment, meg is lepődtem kicsit, majd mozogni kezdtem.
Bizton állíthatom, hogy ez volt életem legjobb szeretkezése, és nem azért gondolom így, mert nagyon régen nem voltam már senkivel sem. Ez a srác...valami hihetetlen. Úgy éreztem, minden tulajdonság megvan benne, amit eddig kerestem a férfiakban, számomra tökéletesnek tűnt. Az eredeti elképzelésem, miszerint képtelen lennék letelepedni egy férfi mellett, aki nem Lou, megdőlt. Ez a srác magával ragadott, beleszerettem.
Hangosan nyögött alattam, miközben én szuszogva mozgattam csípőmet. Kezét nyakam, lábát pedig derekam köré kulcsolta, amitől még közelebb érezhettem Őt magamhoz. Tenyerem helyett könyökömre támaszkodtam, így lejjebb kerültem, és izzadt felsőtestünk össze tudott tapadni. Azonban akárhogy is kerestem érzékeny pontját, hogy Ő is el tudjon menni ettől, az istenért nem találtam. Kicsit felmérgeltem magam, így nyomtam egy puszit ajkaira, és megszólaltam.
- Figyelj! Ne lepődj meg! - mondtam komolyan, mire hallottam zavart sóhaját.
Megragadtam derekát, és egy pillanatra kicsúsztam belőle, míg feltornáztam magam térdelésbe. Ugyanúgy háton fekve magamhoz húztam, és behajlítottam térdeit, így azok az én combomra kényszerültek. Előttem terült el, és úgy éreztem, most szükségem lenne egy kis fényre, hogy lássam ezt a tökéletes látványt. Biztosan csodásan festett. Idegesen nyúlt combomhoz fél kézzel, én pedig ismét beléhatoltam. Felnyögött, úgy hallottam, tetszik neki az újdonság. Gondoltam így hátha sikerem lesz azzal a bizonyos ponttal, és igazam is lett. Hangosan nyögött, izmai görcsbe rándultak egy pillanatra, ami nagyot lökött előre a csúcs felé. Ismét próbáltam azon a helyen eltalálni, és sikerült is, így biztos lettem tartózkodási helyében. Folyamatosan az stimuláltam, Ő pedig tehetetlenül vergődött alattam, éreztem, nem sok van vissza egyikünknek sem. És Ő elélvezett, háta ívbe feszült, de oly' mértékben, hogy derekát tartó kezemmel, háta alá nyúltam, és éreztem, hogy az nem is ér az ágyhoz, csupán a feje. Még soha nem láttam senkit sem, aki ennyire tudott volna homorítani, mint Ő, de ez megadta nekem is az utolsó löketet, szintén elélveztem.
Kifulladva dőltem mellé az ágyon, Ő pedig mellettem pihegett. Vállunk, oldalunk összesimult, de máshol nem értünk egymáshoz, csupán egymás mellett feküdtünk.
- Ez fantasztikus volt. - suttogtam halkan, mire egyetértő hümmögést kaptam válaszul.
- El tudnám viselni minden áldott nap. - suttogta kuncogva, mire a fantáziám beindult.
Pont olyan perverz, mint én, mellette nem unatkoznék. Ő lenne a tökéletes társ nekem, így eldöntöttem, hogy amint kilépünk ebből a szobából, el fogom hívni egy randira, nem hagyom, hogy eltűnjön a feledésben.
- Fel kéne öltöznünk. - suttogta, bár nem értem, miért.
Ekkor tűnt csak fel a zene üvöltése, a ritmus beszökött az ajtón, de semmi volt szívem sebességéhez képest. Sóhajtottam, be kellett látnom; igaza van. Felkeltem az ágyról, és mikor ruháimat kezdtem keresni, rájöttem, hogy ez így lehetetlenség, semmit sem látunk. Kénytelen leszek felkapcsolni a villanyt ezzel megkockáztatva, hogy valószínűleg felismer. Göndör tincseim már szabadon meredeztek, annyiszor túrt bele, a tetoválásaim is elég felismerhetőek, de nem érdekelt akkor. Tovább tervezek vele, joga van hát megtudni, ki is vagyok valójában.
- Felkapcsolom a villanyt. - jelentettem ki.
Egy rendbent kaptam válaszul, magas, mégis férfias hangon, amitől ráncba szaladt a homlokom. Miközben gondolkodtam, mit is találok ebben a hangban furcsának még mindig, elindultam abba az irányba, ahol szerintem leledzik a kapcsoló, az ajtó felé. Megtaláltam, és felpattintottam, de még mindig azon agyaltam, amin eddig is: a hangján. Ismerős volt, túl ismerős...
- Te jó ég! Hazza! - hallottam meg ismét a hangot.
Lepetten fordultam teljes testemmel felé, és a látvány ledöbbentett. Louis feküdt az ágyon, arcán döbbenet ült. Könyökére tolta fel magát, hogy jobban végigmérhessen, szerintem biztos akart lenni, hogy valóban engem lát-e. Képtelen voltam felfogni, hogy ez mit is jelent, azonban a kérdések milliói már beszöktem zavart elmémbe.
- L-Lou?! - ennyit tudtam csupán kinyögni.
- Lefeküdtem a legjobb barátommal... jellemző. - sóhajtott, és hátravetette magát a matracon.
Ezzel a mondattal minden megváltozott bennem. Felfogtam tettünk súlyát, és bár először megrémültem, utána rájöttem, hogy talán, hangsúlyozom; TALÁN ez nem is olyan rossz, mint az gondoljuk. Hisz bevallhatom magamnak, hogy eddig sem volt közömbös számomra Louis, és most, ezzel az estével belé szerettem végképp.
- Én...én nem bánom. - motyogtam, felhúzva a boxerem, miközben alaposan végigmértem tökéletes testét ennyire kiszolgáltatottan.
Lepetten tolta fel magát ismét, és rám pillantott. Maga elé kapta a fehér takarót, és felült az ágyon. Kihúztam magam, és rá néztem, szemében csillogott valami, amit nem tudtam mire vélni.
- Nem tudtam, hogy Te is...hogy meleg vagy. - hebegte halkan, megcsóválva a fejét.
- Nem akartam, hogy bárki is megtudja. Azt gondoltam, eltávolodtok tőlem. - rántottam meg a vállam egyszerűen, pedig ez nagyon is kínos téma volt számomra. Elnevette magát, mire kérdőn pillantottam rá. Felkelt az ágyról, és miközben a ruhák között alsóját kereste, beszélt, bár nem nézett rám.
- Ez butaság. A srácok tudják, hogy én meleg vagyok, és semmi sem változott. - magyarázta, majd széles mosolyt villantott, mikor végre a farmerom alatt megtalálta alsóját, és ledobva a takarót gyorsan magára kapta. A szemem kikerekedett, kicsit talán sértve is éreztem magam ettől.
- Nekem miért nem mondtad el? A legjobb barátod vagyok, és engem kihagysz ebből, míg a srácoknak elárulod?! - kérdeztem felháborodva, sértetten.
Bűnbánón szemembe nézett, kék íriszei olyan szépen csillogtak, hogy rabul ejtették tekintetem. Közelebb jött hozzám, és megállt előttem. Kicsit felfelé nézett, míg én lefelé. Tudtam, mindig zavarta, hogy alacsonyabb, mint bármelyikünk, de én így szerettem.
- Sajnálom. Nem mondtam el, mert...mert nem akartalak elveszteni. Te sokkal többet jelentesz nekem, mint a többiek. - motyogta leszegett fejjel, kínosan.
Zavartan pillantottam rá, és bár agyam még nem éppen fogta fel, ez mit is jelent, a szívem már hevesebben kezdett kalimpálni mondatától. Széles mosolyt villantottam, amit észlelve szeme sarkából óvatosan felpillantott rám. Szeretetteljesen megcsóváltam a fejem, miközben suttogva kiszaladt számon:
- Bolond vagy!
Megcsókoltam, talán először fel sem fogta, mi történt, de hamar viszonozta gesztusom. Ez most nem volt heves, szenvedélyes, viszont annál inkább szerelmes és gyengéd. Olyan törékenynek éreztem Louis-t karjaim között, hogy elgondolkoztam, az iménti vad szeretkezésünk közben, hogy nem törtem össze ezt a tökéletes srácot?! Lihegve szakadtunk el egymástól, az arcunkon pedig széles vigyor ült, miközben hol egyik, hol másik szemébe pillantottam. Ő azonban lenézett szám környékére, és kuncogni kezdett, így zavartan ráncoltam össze homlokom.
- Mi az? - kérdetem kínosan, és biztosra vettem, hogy van valami az arcomon, aminek nem lenne ott a helye.
- Mi ez a festék? Teljesen elmosódott. - kuncogott, majd lágyan letörölte hüvelykujjával a szám fölötti részt bal oldalt.
Zavartan húztam össze szemöldököm, majd a megvilágosodás nevetés képében tört ki rajtam, amitől Ő is szélesen elmosolyodott.
- Rajzoltam egy anyajegyet, hogy egyáltalán ne ismerjenek fel. - magyaráztam.
Nevetve megrázta a fejét, szeme szeretetteljesen csillogott rám, miközben kacajától ráncok gyűltek aköré. Én csupán gyönyörködtem benne, nekem ekkor tűnt a legszebbnek; mindig mikor nevetett. 

17 megjegyzés:

  1. Jesszusom ez nagyon aranyos lett, imádtam! :)

    VálaszTörlés
  2. Hello, egy újabb díjjal érkeztem Hozzád!:)) ----> http://wonderlandforeveryone1d.blogspot.hu/2014/03/award-10.html Egyébként nagyon tetszett ez IS, imádtam!:) xx

    VálaszTörlés
  3. Háhá :D nekem tegnap volt a szülinapom :D ez nekem is egy ajándék :)

    Mariann:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben az esetben: Boldog születésnapot utólag is. :)

      Törlés
  4. Oh te jó ég:$$ ez...ez.....ez a legszebb ajándék amit kaphatok! Könnyekig hatódtam nagyon szépen köszönöm, még most sem tudom elhinni! Uristen egyszerűen annyira boldog vagyok, meg egyszerre sírok is, és nagyon tetszett a sztori....nem tudok mit mondani. Te vagy a legjobb a világon^^ köszönöm K* a suliban nem értettem miről beszélsz de ez...ez...csodálatos!:')))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik, boldog vagyok tőle. Remélem, elég színvonalas volt egy ilyen alkalomra. Nagyon aranyos, hogy ennyire jóban vagytok, és még az érdeklődésetek is ugyanaz. :)

      Törlés
  5. Úúúúúúúúristeeeeeen! *o*
    Wow. Wooooow! Imádom. Ennyi. Imádom. Tökéletes. Imádom. Nem tudok mást mondani. Imádom. Imádlak. Imádom. Mindent imádok!
    Ahwwwww LARRY! *--*
    I-M-Á-D-L-A-K! Nagyon.! <3
    Puszi! xXx
    Reni

    VálaszTörlés
  6. Hahahaha, Te aztán telis-tele vagy szeretettel, és hálás vagyok, hogy nekem is adsz belőle egy kicsit. köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett :)

    VálaszTörlés
  7. Na jól van már!Hogy a Jó Isten nyilába tudsz ilyet??? Igen,mindig ezt hajtogatom,hogy "hogyan?" De hát egyszerűen nem tudom megérteni,hogy hogyan.:D Hogyan tudsz ennyire tökéletes történetet írni? Hogyan tudsz állandóan annyi érzelmet belevinni minden sztoridba? Mert én ha olvasok tőled valamit abból nevetés,sírás,megkönnyebbülés,meglepődés,megdöbbenés,lefagyás..etc. lesz.És mindig csak az merül fel bennem,hogy "hogyan"?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, én magam sem tudom, hogyan, és őszintén én sem értem, mit teszek máshogy, min mások, de felettébb örülök neki, mivel olyan csodás szavakkal illettek, hogy ugrálni lenne kedvem. Talán az közrejátszik kicsit, hogy mivel pszichológusnak készülök, ezért ismerem az emberi természetet, így nagyjából élethűen tudom megfogalmazni, hogyan reagálhat egy ember csoport egy adott szituációban. :)

      Törlés
  8. A vége kicsit összecsapottra sikerült szerintem, de amúgy jó lett! :) várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán? Oh God, nem olyanra terveztem, most tanultunk az Anyegin-ról, az Üvöltő szelekről...ect, és gondoltam, én is bedobom a "beszélgetés és hirtelen vége" dolgot, mint a romantikában. Bocsának, ezen után figyelni fogok rá :D

      Törlés
  9. jajj nagyon tetszett, mint általában :DD naggggyon-nagyon köszönöm hogy megírtad ezt B-nek, nekem és mindenkinek aki olvasta :* *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jajj és mondani akartam hogy király lett a hátteren a rajz ;D *K

      Törlés
    2. Természetes, hogy megírtam, fontos alkalom volt. Örülök, hogy tetszett, ahogy a rajzom is. Sok munkám volt vele, mire méretre igazítottam hahaha :D

      Törlés

Music Note 4