Halihó!
Örömmel jelentem, hogy a vizsgák tűrhetően sikerültek,
4-es mindkettő megvan, aminek nagyon örülök. Ne tudjátok meg, milyen köcsög
volt mindkettő, de mindegy már.
A LÉNYEG: itt a rész, tudom, nagyon fogtok utálni,
ugyanis elég gonosz módon hagytam abba. Nem baj, találgassatok csak, ki az a
bizonyos ismerős hahaha.
Jó szórakozást!
xoxo
Zsoo
- Szóval ma este buli lesz? - kérdezte Zayn, mikor
visszafordultunk a korláthoz, és tovább néztük a meccset.
- Úgy tűnik. Hazza? - kérdezte Louis felém pillantva.
Látszólag mindketten nagyon várták a válaszom.
- Benne vagyok, de nem iszunk! Holnap is szerepelnünk
kell! - emlékeztettem Őket.
A válaszuk csupán egy mindentudó mosoly volt egymás felé,
aminek a jelentését nem értettem, de valahogy úgy éreztem, addig nyugodt
lehetek. Reménykedtem benne, hogy nem terveznek semmit sem az estére, de
ismertem már Őket annyira, hogy tudjam történni fog valami, és valószínűleg
engem is rántanak magukkal.
- Uraim, nem gondolják, hogy már régen a pályán kéne
lenniük? - hallottunk meg magunk mögül egy ismerős hangot.
Az edző volt az, maga előtt összefonta kezeit, komoly
tekintettel meredt ránk, de szája sarkában most is ott bujkált egy csalafinta
mosoly, amit előttünk soha nem engedett ki, mégis mindenki tisztán láthatta.
Egymásra néztünk, nem hittük, hogy ennyire hamar kezdünk, nekünk senki nem
szólt. Sietősen indultunk meg a szobáink fele, ahol összekapva a cuccunk
siettünk le az öltözőkbe. Mire én beértem, Zayn és Louis már javában öltözött.
Pólójuk lábuknál hevert, és amint nekem háttal álltak, magam sem tudom, miért,
de késztetést éreztem, hogy titokban végigmérjem íves hátukat. Mozdulataik
közben lapockájuknál kidagadtak az izmok, amitől ajkaimba haraptam. Valamilyen
okból kifolyólag tetszett a látvány, de amint ezt elismertem magamnak,
megráztam a fejem, és levágva a táskám a szekrény elé, elkezdtem átöltözni.
Ekkor eszméltek, hogy én is itt vagyok, és intéztek felém egy-egy kedves
mosolyt. Sietnünk kellett, bár Louis mindig tököl egy ideig, mire térdzokniját
ráerőlteti sípcsontvédőjére. Zayn nem használ védelmet, így aztán neki hamar
megy ez az egész, nekem pedig nincs rá szükségem.
Végül kiértünk a pályára, ahol a csapat már melegített.
Látszólag engem vártak, ugyanis amint beálltam a kapuba, meg sem várták, hogy
kicsit nyújtsak, egyből próbálgatni kezdtek. Védtem, ahogy csak tudtam, de egy
idő után ez (a meccs jelentőségének ellenére) mókába fordult. Egyszerre több
labda is érkezett, én pedig nevetve sétáltam oldalra, és neki dőltem a
kapufának. Úgy döntöttem, rugdossanak csak nyugodtan, én nem állok a labdák
kereszttüzében tovább. Egyszerre hármat képtelenség megfogni.
- Srácok, normálisan már! Mindjárt kezdünk! - hallottuk
meg az edzőn kiabálását oldalról.
Mindenki elnevette magát, tudtuk, hogy azért Ő is jól
szórakozott az imént. Visszaálltam a kapuba, és kaptam a csatárainktól a
lövéseket (főleg Zayn-től és Louis-tól), míg a védők hátul passzolgattak.
Egy sípszó jelezte, hogy vége a bemelegítésnek, így
felálltunk egymás mellé a pálya szélén, majd középre vonulva lepacsiztunk a
szokott módon az ellenféllel, valamint jó játékot kívántunk egymásnak. A két
csapatkapitány (nálunk Lou) bediktálta a tagok mezének számát és hozzá nevüket.
A formaságok után az edző köré gyűlt mindenki, aki meghatározta a kezdő
csapatot. Mily' meglepő, a legjobbak voltak benne. Persze én és Lou egyértelmű,
hisz a csapatkapitány végigjátszik egy meccset, hacsak nem sérül le, vagy
önmaga nem kéri a cserét, nekem pedig alap, ugyanis kétlem, hogy a gólya
kapussal jól járnánk.
A meccs elkezdődött, mindenki hozta a szokott formáját,
ami annyit tett, hogy remekeltünk. Az ellenfél erős volt, de nem ért fel
velünk, ez egyértelműen látszott az eredményjelzőn is. Csupán párszor sikerült
nekik addig eljutni, hogy kapura lőjenek, akkor is megfogtam. Azért egy gól
becsúszott, de az nem az én hibám volt, nagyon csúnyán lőtte meg. Látszott,
hogy nem így akarja, a játékos labdaérzéke egyenlőnek tűnt a nullával, így
rosszul pattant le a lábáról a labda, és oldalt becsúszott. Nem is vettem
magamra ezt a "potya" gólt. Azt "imádom" az edzőnkben, hogy
még ha 3 ponttal vezetünk, akkor is ordítva kiabál a pálya szélén. Neki első
sorban nem a győzelem a fontos, sokkal inkább a szép, tisztességes játék. Ezt
becsülöm benne, erre edzett minket, és meccs közben is ezért kiabál. Elfáradunk
a végére, és inkább potyázunk, mintsem oda tennénk magunkat.
Mivel a labda nagyon ritkán jött hátra, hozzám, így a
kapufának dőltem, és pihentem kicsit. A meccs vége fele járt, így a következő
csapat, aki erre a pályára lett beosztva már gyülekezett oldalt, mögöttem.
Hallottam, amint kivesézik a csapatunk, miszerint remekül játszunk, félniük
kell tőlünk a holnapi meccsen. Ezek szerint velük másnap fogunk játszani.
Elmosolyodtam a "bajszom" alatt, nem hiszem, hogy gondolták volna,
meghallottam, amint kivesézik, hogy a 17-es (Louis) és a 21-es (Zayn) milyen
jól játszik, aztán pedig rám tértek át, miszerint jól védek. Ez jól esett.
Végül az iskolánkat elemezgették, és arra jutottak, hogy ebből a kemény suliból
nem csoda, hogy ilyen eredményes játékosok jönnek, biztosan kemény az edzés.
Nem mondanám, de tény, hogy az edzőnk tud valamit. Visszasétáltam a kapu
közepére, és közben gyanútlanul feléjük lestem, hogy mezükről le tudjam olvasni
az iskolájuk nevét. Ha jól láttam Leeds csapata állt éppen mögöttem, de nem
vagyok benne biztos. Ide minden városból, kerületből, ahol több iskola van,
csupán a legjobban jutottak tovább, onnan bizonyára Ők a legeredményesebbek.
Nekünk senkivel sem kellett megmérkőznünk az ide jutásért szerencsére, így nem
sejtik, mire vagyunk képesek. Ellenben London csapatának biztosan rengeteg
elődöntőt kellett játszani, hisz rengeteg gimnázium lehet ott, amelynek van
focicsapata.
Gondolataimból a hosszú sípszó zökkentett ki, mely a
meccs végét jelezte. Valljuk be, alig volt dolgom, még csak meg sem izzadtam. Nem
tudom, kik ellen játszottunk, de valahogy már jelentéktelennek tűnt. Nem voltak
nagyon "túlképzettek". Az edző gratulált nekünk, majd az öltözőben
elmondta, holnap kik ellen fogunk játszani. Amikor a Leeds gimit kiejtette,
kuncognom kellett, eszembe jutott, amit mögöttem mondtak. Most már biztos
voltam benne, hogy Ők beszélgettek mögöttem.
Az edző elhagyta az öltözőt, mikor elmondta, mikor van
vacsora, és hol kell gyülekeznünk. Zayn és Louis huncut módon mosolygott rám,
gondolom, az este jutott eszükbe. Én személy szerint nem bajlódtam azzal, hogy
átöltözök, visszamentem kapus cuccban a szobánkba, és ott letusoltam. Ellenben
páran az öltözőben tették meg ezt, azonban én soha nem bírtam a meztelenkedést
mások előtt.
Mikor végeztem, ledőltem az ágyra, és lehunytam a szemem.
Jól esett kicsit pihenni, elfáradtam a...magam sem tudom, miben, mégis úgy
éreztem, menten leragad a szemem. Nem aludtam, csupán pihentem, de egyszer
kopogásra lettem figyelmes. Nem volt erőm felkelni, azonban a szobatársam ajtót
nyitott. Akkor jöttem rá, hogy Ő is bent van, de mikor jött be? Talán mégis
sikerült aludnom egy kicsit. Az ajtóban ismét Zayn és Louis állt, de mikor
meglátták, megint ki nyitott nekik ajtót, egyszerűen elmentek mellette, és
hozzám jöttek.
- Kaja van, Haver! Ne feledd, utána buli! -
emlékeztetett, látszólag egyáltalán nem zavarta, hogy a gólya is bent van.
Halovány, fáradt mosoly kúszott ajkaimra, majd felkeltem
az ágyról immáron óvatosabban, mint délelőtt, így nem kerültem kínos helyzetbe
ismét. Elindultunk az ebédlőbe, ahol több csapattal is összefutottunk, de
illedelmesen jó étvágyat kívántunk egymásnak. Tetszett, hogy a pályán kívül nem
versengünk, hisz ma este is együtt megyünk bulizni valószínűleg több csapattal
vegyesen. Egyszerre vártam is, és tartottam is az estétől, ebből adódóan az idő
sokkal gyorsabban telt, mint általában. Próbáltam ugyan lenyugtatni magam,
mégsem ment, éreztem, hogy valami gond lesz, azonban próbáltam pozitív maradni.
A szobatársam lefekvéshez készülődött, míg én éppen a fürdőből jöttem ki
parfümfelhőt hagyva magam után, tökéletes hajjal.
- Jó éjszakát. - köszöntem neki, mire csak bólintott,
majd befeküdt az ágyba.
Lekapcsoltam a villanyt, amikor elmentem. Halkan
próbáltam lenni, bár a tanárok nem éppen ebben a részben vannak. Nem is tudom,
mitől tartottam ennyire. 10 óráig még volt 5 perc, így elindultam a folyosó
végén lévő szobába, tudtam az Louis-é és Zayn-é. Kopogás után Louis nyitott
ajtót látszólag készen. Mosolyogva üdvözöltük egymást, majd bementem. Zayn még
ide-oda rohangált a szobában, pedig ahogy elnéztem, Ő is tökéletesen nézett ki,
készen volt.
- Mehetünk? - kérdeztem óvatosan.
- Zayn még nincs kész. - forgatta meg a szemeit Louis,
mire kérdőn meredtem a feketére.
- Jól van már, csak egy perc, oké? - kérdezte sietősen,
és bevonult a fürdőbe. Kérdőn pillantottam Lou-ra, aki kuncogni kezdett.
Számomra Zayn már késznek nézett ki, jól állt a haja, a ruhája, mindene.
- Már háromnegyed órája ezt csinálja. - tájékoztatott
kuncogva Louis, mire mindent-tudóan bólintottam.
A tükör elé mentem, amely a szekrényük ajtaját
díszítette, és megnéztem benne magam. Megigazítottam a hajam, nem zavart
különösebben, hogy Louis figyel a háttérből, és közben kuncog. Talán
szórakoztatónak találta, nem tudom, de nem akartam tróger külsővel bemutatkozni
a csapatoknak. Végül kijött Zayn a fürdőből, így sietősen hagytuk el a
szobájukat, és mentünk le az aulába. Lent már jó páran gyülekeztek, fel véltem
fedezni Toddy arcát is, aki intett Louis-nak egyet. Még éppen nem késtünk el,
de a csapat már indulni készült. Velük tartottunk, közben pár srác csatlakozott
hozzánk, és beszélgetésbe elegyedtünk, mely teljesen normálisan azzal indult,
hogy honnan jöttünk. Mikor megtudták, akkor gratuláltak, szerintük nagyon jól
játszottunk ma.
- Nem várom a vasárnapi meccsünket. - nevette el magát az
egyik srác.
Bár a vasárnapi
menetrendet még nem tudtam, ebből rájöttem, hogy ezek szerint az Ő csapatukkal
akkor játszunk. Az biztos, hogy utolsó nap kell a legjobb formánkat hozni, hisz
akkor a normális egy meccsünk mellett, még a döntők is lesznek, amikre nagyon
esélyesek vagyunk az edző szerint.
A beszélgetésből a zene zökkentett ki, mely egy
szórakozóhelyből eredt. Séta közben fel sem tűnt, hogy már a városba értünk,
jót beszélgettünk a doncasteri csapat pár játékosával, de többen is
csatlakoztak hozzánk máshonnan. Kb 10-15 fős volt a társaságunk, ahogy
elnéztem. Minden csapatból jöttek páran, de csupán a menőbbek külsőre...és
szerencsére a jobb fejek. Senki nem volt arrogáns, nagyképű, normálisan el
tudtam beszélgetni, nevetgélni mindenkivel. Az ajtó előtt a helyi csapatból
ismertem meg pár játékost, ránk vártak. Lányok is gyülekeztek velük, de Őket
már a nézők között is láttam a meccseken. Megismerkedtünk, de képtelen voltam
ennyi nevet megjegyezni, még mindig nem jött helyre a névmemóriám.
Bementünk a szórakozóhelyre, ahol eddig még nem voltak sokan,
de velünk tömegnek tűnt. Lepakoltunk külön-külön asztalokhoz, de a
legnagyobbhoz gyűlt mindenki, és míg iszogattunk, beszélgettünk. Hamar
megkedveltem mindenkit, jókat nevettem. Hirtelen a széken ülve átkarolta
mellkasom egy aprócska, fehér kéz, és ezzel egy időben a fülemhez hajolt
valaki.
- Jössz táncolni? - kérdezte egy vékonyka hang.
Lepetten fordultam meg a széken, és szembe találtam magam
egy vörös hajú lánnyal, igazán kedves arca volt, mosolya is tetszett.
Bólintottam egyet, és felálltam, de mielőtt elmentünk volna, a srácok felé
fordultam, és mosolyogva elnézést kértem, mire jöttek a poénok a különböző
csapattagoktól. Kimentünk ebből a nyugisabb, világosabb teremből, ahol páran
már lefoglalták a billiárd- és csocsóasztalokat. Nem elég a három napos
verseny, még itt is asztali foci bajnokságokat rendeztek. A táncparkett, a bárpult
egy másik helyiségben foglalt helyet, itt már nem volt villany, csupán
diszkó-fények, és már igen sokan élvezték egymás társaságát a táncolók között.
Mi is csatlakoztunk a tömeghez, és táncolni kezdtünk. A lány csinos teste
hozzám simult elölről, miközben mozogtunk. Magas volt, de még éppen nem előzött
meg cipője ellenére sem. Nagyon csinosnak mondanám, modell alkattal
rendelkezett.
- Amúgy mi a neved? Én Harry vagyok. - kiabáltam neki a
zenében, hisz mégsem szívesen táncolok egy teljesen idegennel.
- Belle. - felelte hangosan, édes mosollyal.
Bólintottam, és nekem is kivillantak fogaim, melyek ebben
a fényben szerintem még fehérebbnek hatottak. Belle-lel nagyon élveztem a
táncot, illett hozzám, azonban éreztem, amint lassan elég lesz, elfáradtam, így
elnézést kérve visszamentem a srácokhoz. Szemeimmel két barátom kerestem, amint
beléptem, de egy kéz megakadályozott ebben. Toddy nyomott a kezembe egy
poharat, mely igencsak félig meg volt töltve valamiféle színes löttyel.
- Egészségedre, Haver! - mosolygott rám.
Koccintottunk, én pedig lehúztam, pedig éreztem, már
nagyon nem kéne. Nem ittam még sokat, de alig volt valami a gyomromba, már nem
most volt vacsora, így eléggé megártott ez a kevés pohárka is. Azonban ez a
valami eléggé fejbe csapott, ráadásul elég nagy mennyiségben is ért. Homlokom
ráncba szaladt, gyakran pislogtam párat, a látásom azonnal homályossá vált.
- Ez meg a mi a fene volt? - kérdeztem hangosabban.
- Rum. Portorico. - magyarázta elégedett vigyorral, mely
inkább tűnt részegesnek.
Csupán bólintottam, nem voltam otthon a piák terén, de ez
nagyon ütött. Még ha csak egy kis pohárkával kaptam volna, de szinte félig
töltött egy Whiskey-s poharat. Ezután már nehezebb volt megtalálnom a srácokat,
az arcok kezdtek egybe folyni, én pedig néha-néha nekimentem valakinek, akitől
azonnal elnézést is kértem. Tudtam, hogy valamelyik csapat tagja, de nem
ismertem már akkor fel senkit sem. Ismét megállított valaki, ismerős volt az
arca, tudtam, beszélgettem vele idefele jövet, de ha józan lettem volna, akkor
sem tudtam volna megmondani a nevét.
- Koccints velem! - mondta szórakozottan.
Ismét kaptam a kezembe egy poharat, és bár tudtam, már
nem kéne, akkor már át lendültem a ló túloldalára, és nem tudtam nemet mondani.
Lehúztam egy hasonló erősségű, de legalább kisebb mennyiségű löttyöt. Már íze
volt, és tudtam, az csak rosszabb, ha keverem a dolgokat, de akkor lényegtelen
volt.
A már talán megszokott módon haladtam tovább előre, de
már azt sem tudtam, hova megyek. Egy folyosóra értem, alig voltak itt páran,
fertőtlenítő szagot éreztem, talán a mosdók környékén lehetek.
- Hey, Hazza! - hallottam meg egy hangot magam mellől.
Lepetten fordultam oda, de az arcának részletei egybe
folytak. Akkor már elfogadtam, hogy teljesen részeg vagyok, eleve csak pár hete
ittam először, ráadásul most sokat is kaptam más fajtából üres
gyomorra...keresztbe tett ez együttesen.
Az arca és a hangja nagyon is ismerős volt, de akkor nem
tudtam beazonosítani. Csak elnevettem magam, miközben egyensúlyom elvesztve
estem a nyakába. Ijedten kapott el, és a falnak támasztott, miközben még mindig
bárgyú vigyor égett arcomon.
- Édes Istenem! Nagyon bebasztál. - nyugtázta le az amúgy
is tényt, azonban én próbáltam tettetni, hogy minden rendben, így ellenkezni
kezdtem.
- Nem is! Csak kicsit ittam! - feleltem részegesen, ami
azonnal megcáfolta szavaimat...már ha értett belőle az ismerős illető bármit
is.
Láttam, amint mozog a feje, de a szédüléstől nem tudtam,
hogy bólogat, vagy a fejét rázza rosszallón. Nem is érdekelt akkor annyira.
Éreztem, amint a lábaim már nem éppen elegendőek súlyom megtartására, így
szépen lassan kezdtem oldalra dőlni. Elkapott, és nem engedett el, közel került
hozzám, teste enyémnek nyomódott. Illata nagyon is ismerős volt az alkohol
ellenére, azonban még mindig nem tudtam, ki vigyáz rám ennyire. Kettő dologban
voltam biztos csupán: férfi az illető, és nagyon közel van hozzám arca.
- Most úgysem bánod, igaz? - kérdezte halkabban az
ismerős hang.
Homlokom grimaszba futott zavartságomban, meg akartam
kérdezni, hogy mégis mi a francról beszél, de valószínűleg akkor sem tettem
volna meg részegen, ha nem csókol meg. Igen, megtette, én pedig azonnal
lehunytam a szemem. Akkor nem érdekelt, ki az illető, csupán élveztem a mámoros
érzést, mely ajkaimról indult, majd bizsergés képében végigjárta egész testem.
Új volt, és csodálatos. Megnyalta alsóajkam, amitől azok elnyíltak, így
sietősen rontott be nyelve a számba. Homlokom ráncba szaladt, mellkasához
kaptam, amint elmélyítettük a csókot, míg Ő derekamon markolta fölsőmet. Jobban
hozzám préselte magát, minden porcikánk összeért. Egyre mélyebbre és mélyebbre
hatolt a számban, én pedig bár nem tudtam, kicsoda van előttem pontosan, éreztem,
hogy jó ember lopta el első csókom.
Hattt szerintem zayn vagy lou nem tudok donteni :D hamar kovit ..iszonyatosan jol irsz ;)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, majd meglátod :)
TörlésOh remélem Louis *-* :D ahh hihi imádom :D
VálaszTörlésHahaha, nem árulhatok el semmit még :P
TörlésMost komolyan itt abbahagyni?? Kínozni akarsz, látom! :D Zayn vagy Louis a tippem, de remélem, hogy Lou az! ;) Imádom! :D
VálaszTörlésAz hagyján, a köviben is a végén derül ki. Kínozlak még kicsit titeket, de megéri, hidd el :)
TörlésHuhuhhhh *---------* hát... Ez... KIRÁLY VOOOLT :D nem tudom melyik srác volt, de valahogy Zaynre inkább gondolok... :3 már nagyon várom a kövit ;)) *K
VálaszTörlésÚgy elmondanám, hogy helyes a megérzésed vagy sem, de nem tehetem. Örülök, hogy tetszett :)
Törlésuu legyen egy kis zarry :$
VálaszTörlésLakat van a számon :D
TörlésTudtam!Megmondtam!Éreztem,hogy lesz valami!Lottóznom kéne,de komolyan.
VálaszTörlésRendben,kiörömködtem magam.:D (Eleve boldog vagyok mivel Dédim jobban van,kapott injekciót,amit minden nap be kell majd neki adni és attól lemegy a duzzanat.Minden rendben lesz.Hiszek benne,ez fog történni!)
IMÁDTAM! Imádtam,mint mindegyiket!Hogy hagyhattad itt abba?Nagyon remélem Louis lesz.:)
Nagyon örülök, hogy a Dédid jobban van, ez a módszer beválik. És attól s boldog vagyok, hogy tetszett a rész. :)
TörlésJESSZUSOM, EZ ÁLLATI LETT!
VálaszTörlésWoooooow! Hm... Vajon ki lehetett aki megcsókolta? Remélem, hogy Lou! Légyszi mond, hogy Lou! Lééééééégysziiiiiiii!! *--------*
Lou-t akarom! Lou-t és Harry-t akarom! LARRY-T AKAROM!
Nagyon jó lett! Imáááááááááááádommmmöö! :3
Na, most nagyon kíváncsi vagyok!! Hogy hagyhattad itt abba???
Pusziii! xXx
Reni
Hahaha, nem kotyoghatok ki semmit, majd meglátod. Minden esetre örülök, hogy tetszik :)
Törlésimádom!! és szerintem Zayn volt. Valahogy őt jobban eltudom képzelni :) siess a kövivel!!
VálaszTörlésHahaha, olyan szívesen elszólnám magam, de kontrollálnom kell a szám ;)
Törlésúristenúristen HARRY
VálaszTörlésZayn megérzésem van, de jaj legyen Lou. Lounak kell ellopnia az első csókot._. LARRY !._.
amugy nagyon tetszett :DD várom a következőt!^^
Nem rossz feltételezés, kérdés, hogy itt megállja-e a helyét. :)
TörlésLou, Lou, Lou, légyszi Lou legyen az!!!!!! *keresztbe tett ujjakkal ugrándozik* TT___TT
VálaszTörlésZayn már ellopta Louis-ét, most Lou-n a sor, hogy ellopja Harry-ét. :D
De nagyon imádtam, még jobban várom a következőt! *------* ~♥ xx
Hahaha, amúgy már ejtettem egy megjegyzést korábban erre utálva, csak mert logikus a gondolatod. Örülök, hogy tetszett :)
TörlésZarry zarry zarry zarry zayn legyen plsssssss :§
VálaszTörlésHát, majd meglátod. :)
Törlésááááá zayn legyen :D
VálaszTörlésNem mondhatok semmit sem :D
TörlésKéérleeeeeeeeeeeek :D biztos, hogy Louis W. Tomlinson lesz!!! :3 mondd hogy Ő aaaz!! Ígyis imádlak, de úgy mégjobban szeretnélek, ha Lou lenne az!!!!! Nagyon siess a kövivel! :33 XoXo
VálaszTörlésClau :* ♥♡♥♡
Köszönöm szépen, majd meglátod, ki lesz az.:)
TörlésÚristen!! Ki az?? :D Annyira várom a kövit,hogy megtudjam :)) Én nem is tudom kinek örülnék jobban:) Nagyon jó lett,mint mindig!:)
VálaszTörlésItt egy kis meglepi nálam --> http://whataboutlovenarryfanfiction.blogspot.hu/2014/04/14dijam.html
Hamarosan hozom a kövit, szerdán a szokott rend szerint. Köszönöm szépen, máris kiteszem :)
Törlés