Oldalak

2014. április 15., kedd

10. fejezet. - School for boys.

Halihó!
Örömmel jelentem, hogy a vizsgák tűrhetően sikerültek, 4-es mindkettő megvan, aminek nagyon örülök. Ne tudjátok meg, milyen köcsög volt mindkettő, de mindegy már.
A LÉNYEG: itt a rész, tudom, nagyon fogtok utálni, ugyanis elég gonosz módon hagytam abba. Nem baj, találgassatok csak, ki az a bizonyos ismerős hahaha.
Jó szórakozást!
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo



- Szóval ma este buli lesz? - kérdezte Zayn, mikor visszafordultunk a korláthoz, és tovább néztük a meccset.
- Úgy tűnik. Hazza? - kérdezte Louis felém pillantva. Látszólag mindketten nagyon várták a válaszom.
- Benne vagyok, de nem iszunk! Holnap is szerepelnünk kell! - emlékeztettem Őket.
A válaszuk csupán egy mindentudó mosoly volt egymás felé, aminek a jelentését nem értettem, de valahogy úgy éreztem, addig nyugodt lehetek. Reménykedtem benne, hogy nem terveznek semmit sem az estére, de ismertem már Őket annyira, hogy tudjam történni fog valami, és valószínűleg engem is rántanak magukkal.
- Uraim, nem gondolják, hogy már régen a pályán kéne lenniük? - hallottunk meg magunk mögül egy ismerős hangot.
Az edző volt az, maga előtt összefonta kezeit, komoly tekintettel meredt ránk, de szája sarkában most is ott bujkált egy csalafinta mosoly, amit előttünk soha nem engedett ki, mégis mindenki tisztán láthatta. Egymásra néztünk, nem hittük, hogy ennyire hamar kezdünk, nekünk senki nem szólt. Sietősen indultunk meg a szobáink fele, ahol összekapva a cuccunk siettünk le az öltözőkbe. Mire én beértem, Zayn és Louis már javában öltözött. Pólójuk lábuknál hevert, és amint nekem háttal álltak, magam sem tudom, miért, de késztetést éreztem, hogy titokban végigmérjem íves hátukat. Mozdulataik közben lapockájuknál kidagadtak az izmok, amitől ajkaimba haraptam. Valamilyen okból kifolyólag tetszett a látvány, de amint ezt elismertem magamnak, megráztam a fejem, és levágva a táskám a szekrény elé, elkezdtem átöltözni. Ekkor eszméltek, hogy én is itt vagyok, és intéztek felém egy-egy kedves mosolyt. Sietnünk kellett, bár Louis mindig tököl egy ideig, mire térdzokniját ráerőlteti sípcsontvédőjére. Zayn nem használ védelmet, így aztán neki hamar megy ez az egész, nekem pedig nincs rá szükségem.
Végül kiértünk a pályára, ahol a csapat már melegített. Látszólag engem vártak, ugyanis amint beálltam a kapuba, meg sem várták, hogy kicsit nyújtsak, egyből próbálgatni kezdtek. Védtem, ahogy csak tudtam, de egy idő után ez (a meccs jelentőségének ellenére) mókába fordult. Egyszerre több labda is érkezett, én pedig nevetve sétáltam oldalra, és neki dőltem a kapufának. Úgy döntöttem, rugdossanak csak nyugodtan, én nem állok a labdák kereszttüzében tovább. Egyszerre hármat képtelenség megfogni.
- Srácok, normálisan már! Mindjárt kezdünk! - hallottuk meg az edzőn kiabálását oldalról.
Mindenki elnevette magát, tudtuk, hogy azért Ő is jól szórakozott az imént. Visszaálltam a kapuba, és kaptam a csatárainktól a lövéseket (főleg Zayn-től és Louis-tól), míg a védők hátul passzolgattak.
Egy sípszó jelezte, hogy vége a bemelegítésnek, így felálltunk egymás mellé a pálya szélén, majd középre vonulva lepacsiztunk a szokott módon az ellenféllel, valamint jó játékot kívántunk egymásnak. A két csapatkapitány (nálunk Lou) bediktálta a tagok mezének számát és hozzá nevüket. A formaságok után az edző köré gyűlt mindenki, aki meghatározta a kezdő csapatot. Mily' meglepő, a legjobbak voltak benne. Persze én és Lou egyértelmű, hisz a csapatkapitány végigjátszik egy meccset, hacsak nem sérül le, vagy önmaga nem kéri a cserét, nekem pedig alap, ugyanis kétlem, hogy a gólya kapussal jól járnánk.
A meccs elkezdődött, mindenki hozta a szokott formáját, ami annyit tett, hogy remekeltünk. Az ellenfél erős volt, de nem ért fel velünk, ez egyértelműen látszott az eredményjelzőn is. Csupán párszor sikerült nekik addig eljutni, hogy kapura lőjenek, akkor is megfogtam. Azért egy gól becsúszott, de az nem az én hibám volt, nagyon csúnyán lőtte meg. Látszott, hogy nem így akarja, a játékos labdaérzéke egyenlőnek tűnt a nullával, így rosszul pattant le a lábáról a labda, és oldalt becsúszott. Nem is vettem magamra ezt a "potya" gólt. Azt "imádom" az edzőnkben, hogy még ha 3 ponttal vezetünk, akkor is ordítva kiabál a pálya szélén. Neki első sorban nem a győzelem a fontos, sokkal inkább a szép, tisztességes játék. Ezt becsülöm benne, erre edzett minket, és meccs közben is ezért kiabál. Elfáradunk a végére, és inkább potyázunk, mintsem oda tennénk magunkat.
Mivel a labda nagyon ritkán jött hátra, hozzám, így a kapufának dőltem, és pihentem kicsit. A meccs vége fele járt, így a következő csapat, aki erre a pályára lett beosztva már gyülekezett oldalt, mögöttem. Hallottam, amint kivesézik a csapatunk, miszerint remekül játszunk, félniük kell tőlünk a holnapi meccsen. Ezek szerint velük másnap fogunk játszani. Elmosolyodtam a "bajszom" alatt, nem hiszem, hogy gondolták volna, meghallottam, amint kivesézik, hogy a 17-es (Louis) és a 21-es (Zayn) milyen jól játszik, aztán pedig rám tértek át, miszerint jól védek. Ez jól esett. Végül az iskolánkat elemezgették, és arra jutottak, hogy ebből a kemény suliból nem csoda, hogy ilyen eredményes játékosok jönnek, biztosan kemény az edzés. Nem mondanám, de tény, hogy az edzőnk tud valamit. Visszasétáltam a kapu közepére, és közben gyanútlanul feléjük lestem, hogy mezükről le tudjam olvasni az iskolájuk nevét. Ha jól láttam Leeds csapata állt éppen mögöttem, de nem vagyok benne biztos. Ide minden városból, kerületből, ahol több iskola van, csupán a legjobban jutottak tovább, onnan bizonyára Ők a legeredményesebbek. Nekünk senkivel sem kellett megmérkőznünk az ide jutásért szerencsére, így nem sejtik, mire vagyunk képesek. Ellenben London csapatának biztosan rengeteg elődöntőt kellett játszani, hisz rengeteg gimnázium lehet ott, amelynek van focicsapata.
Gondolataimból a hosszú sípszó zökkentett ki, mely a meccs végét jelezte. Valljuk be, alig volt dolgom, még csak meg sem izzadtam. Nem tudom, kik ellen játszottunk, de valahogy már jelentéktelennek tűnt. Nem voltak nagyon "túlképzettek". Az edző gratulált nekünk, majd az öltözőben elmondta, holnap kik ellen fogunk játszani. Amikor a Leeds gimit kiejtette, kuncognom kellett, eszembe jutott, amit mögöttem mondtak. Most már biztos voltam benne, hogy Ők beszélgettek mögöttem.
Az edző elhagyta az öltözőt, mikor elmondta, mikor van vacsora, és hol kell gyülekeznünk. Zayn és Louis huncut módon mosolygott rám, gondolom, az este jutott eszükbe. Én személy szerint nem bajlódtam azzal, hogy átöltözök, visszamentem kapus cuccban a szobánkba, és ott letusoltam. Ellenben páran az öltözőben tették meg ezt, azonban én soha nem bírtam a meztelenkedést mások előtt.
Mikor végeztem, ledőltem az ágyra, és lehunytam a szemem. Jól esett kicsit pihenni, elfáradtam a...magam sem tudom, miben, mégis úgy éreztem, menten leragad a szemem. Nem aludtam, csupán pihentem, de egyszer kopogásra lettem figyelmes. Nem volt erőm felkelni, azonban a szobatársam ajtót nyitott. Akkor jöttem rá, hogy Ő is bent van, de mikor jött be? Talán mégis sikerült aludnom egy kicsit. Az ajtóban ismét Zayn és Louis állt, de mikor meglátták, megint ki nyitott nekik ajtót, egyszerűen elmentek mellette, és hozzám jöttek.
- Kaja van, Haver! Ne feledd, utána buli! - emlékeztetett, látszólag egyáltalán nem zavarta, hogy a gólya is bent van.
Halovány, fáradt mosoly kúszott ajkaimra, majd felkeltem az ágyról immáron óvatosabban, mint délelőtt, így nem kerültem kínos helyzetbe ismét. Elindultunk az ebédlőbe, ahol több csapattal is összefutottunk, de illedelmesen jó étvágyat kívántunk egymásnak. Tetszett, hogy a pályán kívül nem versengünk, hisz ma este is együtt megyünk bulizni valószínűleg több csapattal vegyesen. Egyszerre vártam is, és tartottam is az estétől, ebből adódóan az idő sokkal gyorsabban telt, mint általában. Próbáltam ugyan lenyugtatni magam, mégsem ment, éreztem, hogy valami gond lesz, azonban próbáltam pozitív maradni. A szobatársam lefekvéshez készülődött, míg én éppen a fürdőből jöttem ki parfümfelhőt hagyva magam után, tökéletes hajjal.
- Jó éjszakát. - köszöntem neki, mire csak bólintott, majd befeküdt az ágyba.
Lekapcsoltam a villanyt, amikor elmentem. Halkan próbáltam lenni, bár a tanárok nem éppen ebben a részben vannak. Nem is tudom, mitől tartottam ennyire. 10 óráig még volt 5 perc, így elindultam a folyosó végén lévő szobába, tudtam az Louis-é és Zayn-é. Kopogás után Louis nyitott ajtót látszólag készen. Mosolyogva üdvözöltük egymást, majd bementem. Zayn még ide-oda rohangált a szobában, pedig ahogy elnéztem, Ő is tökéletesen nézett ki, készen volt.
- Mehetünk? - kérdeztem óvatosan.
- Zayn még nincs kész. - forgatta meg a szemeit Louis, mire kérdőn meredtem a feketére.
- Jól van már, csak egy perc, oké? - kérdezte sietősen, és bevonult a fürdőbe. Kérdőn pillantottam Lou-ra, aki kuncogni kezdett. Számomra Zayn már késznek nézett ki, jól állt a haja, a ruhája, mindene.
- Már háromnegyed órája ezt csinálja. - tájékoztatott kuncogva Louis, mire mindent-tudóan bólintottam.
A tükör elé mentem, amely a szekrényük ajtaját díszítette, és megnéztem benne magam. Megigazítottam a hajam, nem zavart különösebben, hogy Louis figyel a háttérből, és közben kuncog. Talán szórakoztatónak találta, nem tudom, de nem akartam tróger külsővel bemutatkozni a csapatoknak. Végül kijött Zayn a fürdőből, így sietősen hagytuk el a szobájukat, és mentünk le az aulába. Lent már jó páran gyülekeztek, fel véltem fedezni Toddy arcát is, aki intett Louis-nak egyet. Még éppen nem késtünk el, de a csapat már indulni készült. Velük tartottunk, közben pár srác csatlakozott hozzánk, és beszélgetésbe elegyedtünk, mely teljesen normálisan azzal indult, hogy honnan jöttünk. Mikor megtudták, akkor gratuláltak, szerintük nagyon jól játszottunk ma.
- Nem várom a vasárnapi meccsünket. - nevette el magát az egyik srác.
 Bár a vasárnapi menetrendet még nem tudtam, ebből rájöttem, hogy ezek szerint az Ő csapatukkal akkor játszunk. Az biztos, hogy utolsó nap kell a legjobb formánkat hozni, hisz akkor a normális egy meccsünk mellett, még a döntők is lesznek, amikre nagyon esélyesek vagyunk az edző szerint.
A beszélgetésből a zene zökkentett ki, mely egy szórakozóhelyből eredt. Séta közben fel sem tűnt, hogy már a városba értünk, jót beszélgettünk a doncasteri csapat pár játékosával, de többen is csatlakoztak hozzánk máshonnan. Kb 10-15 fős volt a társaságunk, ahogy elnéztem. Minden csapatból jöttek páran, de csupán a menőbbek külsőre...és szerencsére a jobb fejek. Senki nem volt arrogáns, nagyképű, normálisan el tudtam beszélgetni, nevetgélni mindenkivel. Az ajtó előtt a helyi csapatból ismertem meg pár játékost, ránk vártak. Lányok is gyülekeztek velük, de Őket már a nézők között is láttam a meccseken. Megismerkedtünk, de képtelen voltam ennyi nevet megjegyezni, még mindig nem jött helyre a névmemóriám.
Bementünk a szórakozóhelyre, ahol eddig még nem voltak sokan, de velünk tömegnek tűnt. Lepakoltunk külön-külön asztalokhoz, de a legnagyobbhoz gyűlt mindenki, és míg iszogattunk, beszélgettünk. Hamar megkedveltem mindenkit, jókat nevettem. Hirtelen a széken ülve átkarolta mellkasom egy aprócska, fehér kéz, és ezzel egy időben a fülemhez hajolt valaki.
- Jössz táncolni? - kérdezte egy vékonyka hang.
Lepetten fordultam meg a széken, és szembe találtam magam egy vörös hajú lánnyal, igazán kedves arca volt, mosolya is tetszett. Bólintottam egyet, és felálltam, de mielőtt elmentünk volna, a srácok felé fordultam, és mosolyogva elnézést kértem, mire jöttek a poénok a különböző csapattagoktól. Kimentünk ebből a nyugisabb, világosabb teremből, ahol páran már lefoglalták a billiárd- és csocsóasztalokat. Nem elég a három napos verseny, még itt is asztali foci bajnokságokat rendeztek. A táncparkett, a bárpult egy másik helyiségben foglalt helyet, itt már nem volt villany, csupán diszkó-fények, és már igen sokan élvezték egymás társaságát a táncolók között. Mi is csatlakoztunk a tömeghez, és táncolni kezdtünk. A lány csinos teste hozzám simult elölről, miközben mozogtunk. Magas volt, de még éppen nem előzött meg cipője ellenére sem. Nagyon csinosnak mondanám, modell alkattal rendelkezett.
- Amúgy mi a neved? Én Harry vagyok. - kiabáltam neki a zenében, hisz mégsem szívesen táncolok egy teljesen idegennel.
- Belle. - felelte hangosan, édes mosollyal.
Bólintottam, és nekem is kivillantak fogaim, melyek ebben a fényben szerintem még fehérebbnek hatottak. Belle-lel nagyon élveztem a táncot, illett hozzám, azonban éreztem, amint lassan elég lesz, elfáradtam, így elnézést kérve visszamentem a srácokhoz. Szemeimmel két barátom kerestem, amint beléptem, de egy kéz megakadályozott ebben. Toddy nyomott a kezembe egy poharat, mely igencsak félig meg volt töltve valamiféle színes löttyel.
- Egészségedre, Haver! - mosolygott rám.
Koccintottunk, én pedig lehúztam, pedig éreztem, már nagyon nem kéne. Nem ittam még sokat, de alig volt valami a gyomromba, már nem most volt vacsora, így eléggé megártott ez a kevés pohárka is. Azonban ez a valami eléggé fejbe csapott, ráadásul elég nagy mennyiségben is ért. Homlokom ráncba szaladt, gyakran pislogtam párat, a látásom azonnal homályossá vált.
- Ez meg a mi a fene volt? - kérdeztem hangosabban.
- Rum. Portorico. - magyarázta elégedett vigyorral, mely inkább tűnt részegesnek.
Csupán bólintottam, nem voltam otthon a piák terén, de ez nagyon ütött. Még ha csak egy kis pohárkával kaptam volna, de szinte félig töltött egy Whiskey-s poharat. Ezután már nehezebb volt megtalálnom a srácokat, az arcok kezdtek egybe folyni, én pedig néha-néha nekimentem valakinek, akitől azonnal elnézést is kértem. Tudtam, hogy valamelyik csapat tagja, de nem ismertem már akkor fel senkit sem. Ismét megállított valaki, ismerős volt az arca, tudtam, beszélgettem vele idefele jövet, de ha józan lettem volna, akkor sem tudtam volna megmondani a nevét.
- Koccints velem! - mondta szórakozottan.
Ismét kaptam a kezembe egy poharat, és bár tudtam, már nem kéne, akkor már át lendültem a ló túloldalára, és nem tudtam nemet mondani. Lehúztam egy hasonló erősségű, de legalább kisebb mennyiségű löttyöt. Már íze volt, és tudtam, az csak rosszabb, ha keverem a dolgokat, de akkor lényegtelen volt.
A már talán megszokott módon haladtam tovább előre, de már azt sem tudtam, hova megyek. Egy folyosóra értem, alig voltak itt páran, fertőtlenítő szagot éreztem, talán a mosdók környékén lehetek.
- Hey, Hazza! - hallottam meg egy hangot magam mellől.
Lepetten fordultam oda, de az arcának részletei egybe folytak. Akkor már elfogadtam, hogy teljesen részeg vagyok, eleve csak pár hete ittam először, ráadásul most sokat is kaptam más fajtából üres gyomorra...keresztbe tett ez együttesen.
Az arca és a hangja nagyon is ismerős volt, de akkor nem tudtam beazonosítani. Csak elnevettem magam, miközben egyensúlyom elvesztve estem a nyakába. Ijedten kapott el, és a falnak támasztott, miközben még mindig bárgyú vigyor égett arcomon.
- Édes Istenem! Nagyon bebasztál. - nyugtázta le az amúgy is tényt, azonban én próbáltam tettetni, hogy minden rendben, így ellenkezni kezdtem.
- Nem is! Csak kicsit ittam! - feleltem részegesen, ami azonnal megcáfolta szavaimat...már ha értett belőle az ismerős illető bármit is.
Láttam, amint mozog a feje, de a szédüléstől nem tudtam, hogy bólogat, vagy a fejét rázza rosszallón. Nem is érdekelt akkor annyira. Éreztem, amint a lábaim már nem éppen elegendőek súlyom megtartására, így szépen lassan kezdtem oldalra dőlni. Elkapott, és nem engedett el, közel került hozzám, teste enyémnek nyomódott. Illata nagyon is ismerős volt az alkohol ellenére, azonban még mindig nem tudtam, ki vigyáz rám ennyire. Kettő dologban voltam biztos csupán: férfi az illető, és nagyon közel van hozzám arca.
- Most úgysem bánod, igaz? - kérdezte halkabban az ismerős hang.
Homlokom grimaszba futott zavartságomban, meg akartam kérdezni, hogy mégis mi a francról beszél, de valószínűleg akkor sem tettem volna meg részegen, ha nem csókol meg. Igen, megtette, én pedig azonnal lehunytam a szemem. Akkor nem érdekelt, ki az illető, csupán élveztem a mámoros érzést, mely ajkaimról indult, majd bizsergés képében végigjárta egész testem. Új volt, és csodálatos. Megnyalta alsóajkam, amitől azok elnyíltak, így sietősen rontott be nyelve a számba. Homlokom ráncba szaladt, mellkasához kaptam, amint elmélyítettük a csókot, míg Ő derekamon markolta fölsőmet. Jobban hozzám préselte magát, minden porcikánk összeért. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a számban, én pedig bár nem tudtam, kicsoda van előttem pontosan, éreztem, hogy jó ember lopta el első csókom. 

28 megjegyzés:

  1. Hattt szerintem zayn vagy lou nem tudok donteni :D hamar kovit ..iszonyatosan jol irsz ;)

    VálaszTörlés
  2. Oh remélem Louis *-* :D ahh hihi imádom :D

    VálaszTörlés
  3. Most komolyan itt abbahagyni?? Kínozni akarsz, látom! :D Zayn vagy Louis a tippem, de remélem, hogy Lou az! ;) Imádom! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az hagyján, a köviben is a végén derül ki. Kínozlak még kicsit titeket, de megéri, hidd el :)

      Törlés
  4. Huhuhhhh *---------* hát... Ez... KIRÁLY VOOOLT :D nem tudom melyik srác volt, de valahogy Zaynre inkább gondolok... :3 már nagyon várom a kövit ;)) *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy elmondanám, hogy helyes a megérzésed vagy sem, de nem tehetem. Örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  5. uu legyen egy kis zarry :$

    VálaszTörlés
  6. Tudtam!Megmondtam!Éreztem,hogy lesz valami!Lottóznom kéne,de komolyan.
    Rendben,kiörömködtem magam.:D (Eleve boldog vagyok mivel Dédim jobban van,kapott injekciót,amit minden nap be kell majd neki adni és attól lemegy a duzzanat.Minden rendben lesz.Hiszek benne,ez fog történni!)
    IMÁDTAM! Imádtam,mint mindegyiket!Hogy hagyhattad itt abba?Nagyon remélem Louis lesz.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy a Dédid jobban van, ez a módszer beválik. És attól s boldog vagyok, hogy tetszett a rész. :)

      Törlés
  7. JESSZUSOM, EZ ÁLLATI LETT!
    Woooooow! Hm... Vajon ki lehetett aki megcsókolta? Remélem, hogy Lou! Légyszi mond, hogy Lou! Lééééééégysziiiiiiii!! *--------*
    Lou-t akarom! Lou-t és Harry-t akarom! LARRY-T AKAROM!
    Nagyon jó lett! Imáááááááááááádommmmöö! :3
    Na, most nagyon kíváncsi vagyok!! Hogy hagyhattad itt abba???
    Pusziii! xXx
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, nem kotyoghatok ki semmit, majd meglátod. Minden esetre örülök, hogy tetszik :)

      Törlés
  8. imádom!! és szerintem Zayn volt. Valahogy őt jobban eltudom képzelni :) siess a kövivel!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, olyan szívesen elszólnám magam, de kontrollálnom kell a szám ;)

      Törlés
  9. úristenúristen HARRY
    Zayn megérzésem van, de jaj legyen Lou. Lounak kell ellopnia az első csókot._. LARRY !._.
    amugy nagyon tetszett :DD várom a következőt!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem rossz feltételezés, kérdés, hogy itt megállja-e a helyét. :)

      Törlés
  10. Lou, Lou, Lou, légyszi Lou legyen az!!!!!! *keresztbe tett ujjakkal ugrándozik* TT___TT
    Zayn már ellopta Louis-ét, most Lou-n a sor, hogy ellopja Harry-ét. :D
    De nagyon imádtam, még jobban várom a következőt! *------* ~♥ xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, amúgy már ejtettem egy megjegyzést korábban erre utálva, csak mert logikus a gondolatod. Örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  11. Zarry zarry zarry zarry zayn legyen plsssssss :§

    VálaszTörlés
  12. ááááá zayn legyen :D

    VálaszTörlés
  13. Kéérleeeeeeeeeeeek :D biztos, hogy Louis W. Tomlinson lesz!!! :3 mondd hogy Ő aaaz!! Ígyis imádlak, de úgy mégjobban szeretnélek, ha Lou lenne az!!!!! Nagyon siess a kövivel! :33 XoXo
    Clau :* ♥♡♥♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, majd meglátod, ki lesz az.:)

      Törlés
  14. Úristen!! Ki az?? :D Annyira várom a kövit,hogy megtudjam :)) Én nem is tudom kinek örülnék jobban:) Nagyon jó lett,mint mindig!:)
    Itt egy kis meglepi nálam --> http://whataboutlovenarryfanfiction.blogspot.hu/2014/04/14dijam.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan hozom a kövit, szerdán a szokott rend szerint. Köszönöm szépen, máris kiteszem :)

      Törlés

Music Note 4