Oldalak

2014. április 30., szerda

12. fejezet - School for boys.

Sziasztok!
Trópusi vihar a paradicsomban! Azt hiszem, elég rövid rész lett, de nézzétek el nekem. A könyv regényen is dolgoznom kell, mellette pedig beleszerettem egy új sorozatba. A címe Queer as folk magyar fordításban: Fiúk a klubból. Édes istenem, imádom Brian karakterét! Múlt héten könyvajánló volt, most sorozat!
Jó szórakozást mind a sorozathoz, mind a részhez.
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo



Lebegtem, mintha egy magas sótartalmú tengerben lennék, melyben képtelenség elmerülni. A víz kellemesen langyos volt, jól éreztem magam ott. Mintha otthon lennék, biztonságban, Anya ölelő karjaiban, melyeket gyermek korom óta nem érezhettem. A rossz dolgok kiszivárogtak elmémből, azonban tudtam, van ott valami, melyre nagyon kéne emlékeznem. És akkor a víz lerántott, abban a pillanatban, mikor rájöttem, mit is tettem Louis-val. Minden rosszra fordult, fulladozni kezdtem, akárhogy szívtam magamba levegőt, nem jutott tüdőmbe. Hallottam, egy ideges hangot, mely azt kiabálta visszhangot verve:
- Valaki hívjon orvost! - ismerős volt, nagyon is.
Ebben a pillanatban a szemeim kipattantak, mélyen szívtam magamba a levegőt, miközben előre dőltem az ágyon, majdhogynem ülésbe. Egy teljesen más közegbe kerültem, magamhoz tértem. Sietősen szívtam magamba a levegőt, a gép idegesítően gyorsan csipogott mellettem, mely gondolom, a pulzusomat jelezte. Idegesen pillantottam körben, egy szobában voltam, de nem tűnt kórháznak, ennek ellenére mindenféle műszer fellelhető volt. Talán a verseny miatt egy rögtönzött rendelőbe kerültem. Az arcok aggodalmasan meredtek rám. Zayn és Louis idegesen topogott mellettem, az edző pedig most kivételesen gondterhelt vonásokkal nézett rám. Ebben a pillanatban a doki lépett be, akiért az imént hallottam Zayn-t kiabálni.
- Látják, mondtam, hogy nem lesz semmi gond. - mosolygott rám a doki, mire értetlen fejjel válaszoltam. Hozzám jött, és kedvesen rám mosolygott őszes bajsza alól. - Hogy érzed magad?
Elgondolkoztam, hogy valóban mit érzek, de semmit. Az érzelmek persze ott kavarogtak bennem, de amellett nem szédültem, a fejfájásom is elmúlt, mely a meccsen meg tudott volna őrjíteni. Ekkor ugrott be. A meccs!
- Jól. Megnyertük a meccset? - kérdeztem idegesen. Tudtam, ennyiért nem állítják le, van csere, de Dux nem biztos, hogy eredményes lesz. Az edző elnevette magát ezt hallva, majd válaszolt:
- Meg. Kibírtuk 10 percig.
- Pedig, jönni akartunk ide. - bólogatott aggodalmasan Zayn.
- Jól vagyok. - ültem fel, és fel is akartam állni, de a doki megállított benne.
Aggodalmasan nézett a szemembe, majd kijelentette, hogy amíg le nem ellenőrzi, nem megyek sehova. Egy kis lámpával a szemembe világított, ami kis híján kivakított, de követtem a fényt. Ezután a légzésem is megnézte, és a pupillám reakciója is rendben volt.
- Rendben, tényleg jól van, de ne erőltesse meg magát. - fordult az edzőm fele.
- Persze. - mosolygott Mr. Hunter...találó név egy edzőnek, nemde? De Ő nagyon jó fej. Felkeltem, és bár feleslegesnek éreztem, Zayn és Louis azonnal támogatni kezdett. Szúrós szemekkel löktem el magamtól Lou-t, és hagytam, hogy Zayn felsegítsen, majd tőle is eltávolodtam hálás mosollyal. A kék szempár értetlen meredt rám, látszólag fájt neki az iménti dolog, de jobb is, ha tisztában van vele, hol vannak a határok. Amint kiértünk az ajtón, a doki szeme elől, azonnal felém fordult az edző, és iménti ígéretét megcáfolta. - Ugye tudsz játszani mostantól? - kérdezte, de hallottam hangján, nemleges választ nem fogad el.
- Persze. - rántotta meg a vállam hanyagul, azonban még igencsak gyengének éreztem magam. Holnapra ki kell pihennem magam teljesen, nem engedhetem meg magamnak az ájulást ismét. Kiértünk az épületből, ahol az edző utasítására a szobánkba mentünk, míg Ő teljesen más fele.
- Amúgy mi volt a gond? - kérdezte Louis mellettem aggodalmasan.
- Csak előjöttek az emlékek...a TEGNAPI emlékek. - hangsúlyoztam ki azt a szót, miközben szúrós tekintettel meredtem kék szemeibe.
Láttam, amint csillogásuk üvegességbe fordul, fájdalom költözik bele reakcióm látva. Pontosan tudta, miről beszélek, talán azt hitte, nem fogok rá emlékezni, és aljas módon kihasználhatja részegségem. Ennek ellenére nem volt bűntudatom, hogy Ő lopta el az első csókom. Louis éppen szólásra nyitotta volna a száját, talán mentegetőzni akart, azonban Zayn megelőzte.
- Mi történt tegnap este? - kérdezte óvatosabban.
- Semmi. - jelentettem ki komolyan, nem akartam, hogy faggassanak.
El akartam felejteni ezt az egészet. Rettegtem a gondolattól, hogy bárki is megtudja, egy pasi csókolt meg, név szerint Louis. Beugrott, mit mondott előtte, ezek szerint Ő vágyott rám, vágyott a csókomra. Ez azért kicsit jól esett, tekintve, hogy Ő egy top 10-es pasi. Visszafele indultunk a koli fele, azonban az épület előtt várakozott a csapat több tagja is. Mind megöleltek, és különféle szavakkal kifejezték, mennyire örülnek, hogy nem esett nagy bajom. Zayn és Louis visszakísért a szobánkba, ahol elköszöntek, bár Louis kicsit félve intett búcsút. Azt hiszem, ezután minden megváltozott köztünk, én legalábbis biztosan nem fogok tudni tovább olyan lenni vele, mint eddig. Megcsókolt, és ez örökké az agyamba éget...egy pasi!
- Harry! Jobban vagy? Minden rendben? - hallottam meg egy óvatos hangot belépve a szobába.
Gondolataimat sietősen rekesztettem el egy titkos szobába elmémbe, mintha valaki megláthatná, majd ideges tekintettel pillantottam fel az ágy tetejére. Dux ült ott szokott módon, a falnak dőlve, felhúzott lábakkal.
- Igen. Minden oké. - feleltem, és ekkor esett le, hogy Őt nem is láttam a csapat többi tagja között korábban. - Hallom, Te védtél helyettem a végén.
- Ja...igen. - mondta halkabban, és a száját is elhúzta, miközben oldalra pillantott.
- Mi a gond? - kérdeztem zavartan.
A táskámhoz mentem. Kivettem belőle az üdítőmet, és beleittam. Szomjasnak éreztem magam, kegyetlenül. Talán ez az ájulás utóhatása, mint az alkoholnál a másnaposság. Még soha nem ájultam el eddig, nem tudtam, hogy hajlamos vagyok ilyenre, így fogalmam sem volt, hogyan kezeljem ezt a helyzetet.
- Semmi, csak...hosszú. - rántotta meg a vállát.
Kérdőn néztem rá, Ő azonban szigorúan a takaróra meredt mellette. Hozzá mentem, és megtámaszkodtam az ágy szélén. Zavartan pillantott le rám, kicsit meglepte, hogy érdeklődöm, talán nincs ehhez szokva.
- Van időm, most szabadultam egy ideiglenes kórházból. - nevettem el magam.
Rám kapta tekintetét, és Ő is elmosolyodott, aminek őszintén nagyon örültem. Sikerült kicsit kicsalogatnom csigaházából, melyet védekezésképpen emelt maga köré.
- Csak nem szeretek játszani. - mondta halkan.
- Miért? - lepődtem meg. Akkor miért focizik?
- Igazából nem nagyon vagyok oda a fociért, csak Apám kötelezővé tette. Nem szeretem, ha sokan figyelnek. Kész szerencse, hogy nem kaptunk gól, csak álltam volna egy helyben. - hunyta le a szemét kínosan.
Kicsit lepetten húztam fel a szemöldököm. Ez a srác kész rejtély számomra, még soha nem találkoztam ilyen csendes, visszahúzódó sráccal. Nem szereti a figyelmet, nem szereti, ha sok szem mered rá, mondjuk ezt eddig is sejtettem.
- Mivel foglalkozik Apukád, hogy ennyire erőlteti a focit? - kérdeztem óvatosabban, nem tudtam, el szabad-e mondania.
- Edző. - felelte halkabban.
Arra számítottam, hogy focista, vagy legalábbis próbált az lenni, ehelyett ismét meglepődtem. Egy edzőnek kemény dolga van, rajta múlik a csapat sorsa. Szerencsére mi jól jártunk Mr. Hunter-rel, de kíváncsi lettem volna, Dux Apukája hogyan végzi a munkáját.
- Hol? - kérdeztem meg puhatolózva.
- Argentínában. Elhívták, én pedig nem akartam költözni. - motyogta halkan.
Hirtelen minden világos lett számomra. Dux egy visszahúzódó srác, nyilván nem akarta Apját követni, és focizni vagy éppen edzősködni, még soha nem hallottam hangosan beszélni. Nem akart a családjával elutazni Angliából, hát ide küldték mondván, hogy maradhat. Én inkább elutaztam volna, ha csak ennyi lett volna az oka idekerülésemnek, bár lehet, neki is több minden áll a háttérben. Minden esetre nem akartam faggatózni, biztosan, nem véletlen ilyen csendes.
- Pedig ügyes kapus lennél. - mosolyogtam rá kedvesen.
Kicsit meglepődött ezen, majd ismét elpillantott oldalra. Mélyet sóhajtottam, de közben mosolyogtam, és eldőltem az ágyamon. Még mindig kicsit kábának éreztem magam, álmos voltam. Volt elég időm vacsoráig egy kis alvásra, jól fog esni. 

13 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett, mint mindig. Nem örülök, hogy Louis-val így alakult, de kell bele dráma. Az mindenbe kell :) Dux pedig nagyon szimpatikus nekem, jó fejnek tűnik. De az edző a kedvenc :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha akkor ezek szerint jól formáltam meg a karaktereket. Köszönöm szépen :)

      Törlés
  2. Imádtam, bár nem tetszik, hogy így viselkedik Louisval, de ez érthető, elég béna lenne, ha rögtön a nyakába ugrana és minden happy lenne! ;) Várom a kövit :D
    A sorozatot én is imádom, már legalább 3x végig néztem és megmondom őszintén volt, hogy megsirattam... Egy gyönyörű és igazán szívmelengető rész van benne, amitől folytak könnyeim, szerintem, ha végig nézed rá fogsz jönni melyik az :3 Brian nekem is a kedvencem, irtó jó karaktere van! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett, én is így gondolom.
      Hát én egyszer már sírtam, bár az nem a "szívmelengetőség" miatt. Szegény Brian ahogy hordta azt a kibaszott, véres sálat. Majd meghaltam a könnyektől, érzékeny napon kapott el. De ha lesz még egy boldog siratós rész, akkor alig várom. :)

      Törlés
  3. Nagyon nagyon jó! :) Imádom, egyszerűen nem lehet betelni a sztorijaiddal. Dux nagyon szimpatikus, kis félénk srác. :) Louis lopta el Harry első csókját... szegény Lou, még mennyit fog szívni emiatt. :D
    Sok sikert az íráshoz, van még egy vásárlód. ;)
    Kriszti xx
    Ui. : A gif nagyon aranyos xdd (de találó :P)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen mind a támogatást a könyvvel, mind a szép szavakat. Sokat jelentenek. :)

      Törlés
  4. Imádom! Bár ez azt hiszem már nem meglepetés neked.:D
    Egyre jobban kezdem megkedvelni Dux-ot,kíváncsi vagyok milyen szerepet tölt majd be.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök, majd meglátod. Kiderül a maga idejében, de az is lehet, hogy azt a szerepet másra hagyom, még nem tudom. Két jelöltem van :D

      Törlés
  5. Szia, jó volt, szokáshoz híven! - és most őrjöngeni fogok...
    A QUEER AS FOLK-OT NÉZED -VAGY OLVASOD?!?!?!?! OMG ÉN MOST NÉZEM A NETEN AZ ELSŐ ÉVADOT ÉS TELJESEN BELÉJÜK SZERETTEM! JUSTIN <3 !
    Ez után még jobban várom a sztorit!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök, köszönöm. És nézem, miért olvasni is lehet hahaha? Ennek utána fogok járni! Szerintem is halál jó, kicsit siratós, de az évadzárók ilyenek, nem? :D

      Törlés
  6. a QAF az egyik abszolút kedvenc sorozatom, örülök, hogy rátaláltál.:D
    a részmeg juj juj juj.:3 nem tudom jól kifejezni. egyre izgalmasabb. várom a következőt:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most már nekem is a második helyre tornázta magát :D Nagyon örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  7. Tudod, amennyit én FB-n töltök...sajnálom, de nem vagyok rajongója ezeknek a közösségi oldalaknak, már csupán a barátaimmal szoktam beszélni rajta. :)

    VálaszTörlés

Music Note 4