Oldalak

2014. április 2., szerda

8. fejezet. - School for boys.

Halihó!
Remélem, tegnap nem hoztam rátok nagyon a szívrohamot, bár ahogy elnéztem a kommenteket, pár emberre sikerült. Sajnálom, de muszáj volt elsütnöm, de legalább jövőre már nem lesz ilyen poén, hisz ismeritek...igen, szerintem még jövőre is itt fogok írni nektek hahaha.
Az a harci helyzet, hogy én pénteken és szombaton nem leszek egyáltalán gép közelben, röplabda mérkőzésre megyünk, két napos lesz. Jól kell teljesítenünk! Ebből adódóan nem valószínűleg várható bármiféle történet is ezen a két napon, de még én sem vagyok biztos benne, hogy nem leplek-e meg titeket mondjuk egy időzítős One-Shot-tal.
Erről a részről annyit, hogy betekintést kaptok kicsit Liam bonyolult életébe, de még nem tálalok ki, a legfontosabb kérdés marad meg bennetek: Ki az Apja? Eredetileg csupán a fizika kicsengőéig írtam a részt, azonban úgy döntöttem még ma délután, hogy ideje még előrébb lépni ezen a szálon is, hát jött a levél.
Jó szórakozást kívánok hozzá!
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo



*Liam*
A focimeccs! Az a bizonyos meccs, amit már mindenki oly' annyira vár, bár nekem úgy tűnik, Harry fél tőle. A göndör ma is edzésen van suliba sem jöttek be, az igazgató minden lehetséges módon segít nekik, hogy többet tudjanak edzeni, és győzzenek. Holnap után elutaznak abba az iskolába, ahol megrendezésre kerül a verseny, három napot, két éjszakát fognak ott tölteni. Nem lennék a helyükben, soha sem bírtam a túl nagy figyelmet.
Pontosan tudtam, mi zajlik a hátunk mögött, de egy árva szót sem szóltam érte. Rossz alvó vagyok, de erről senki sem tud. Este általában rémálmaim vannak, ha sikerül álomba merülnöm, ha pedig éberséggel kínzom magam, a gondolataim terelődnek ilyesmi irányokba. Azonban azon a bizonyos estén is hallottam, amint Zayn és Louis kuncogva vonszolják be a részeg Harry-t. Nem fordultam ki a fal felől, nem mutattam jelét, hogy ébren vagyok. Niall horkolása tompította ugyan a hangokat, azonban megtanultam, mire kell figyelni. Nem mondhatnám, hogy rosszul esett, hogy Harry nélkülünk lépett le, tudtam, ha hív is, bizonyára csak csalódást okozok neki. Nekem nem szabad ilyen helyekre járnom, túl veszélyes. Apa nem örülne neki, kitérne a hitéből, ha megtudná, mennyire veszélyes játékot űzök. Én pedig nem akarok neki bajt, jobb itt nekem, mint otthon a szobába bezárva, nehogy miattam kerüljön bajba. Volt már rá példa, egészen kicsi voltam, mikor történt, mégis tisztán emlékszem mindenre. Csak egy kisfiú voltam a játszótéren, de mások inkább neveznének tökéletes alkalomnak. A kínok borzalmasak voltak, de Apa megkeresett, és megmentett, azt inkább nem akarom tudni, milyen áron. Azt hiszem, magát okolta, még ha nem is mondta ki. Tényleg a munkája tehet mindenről, de nem áll szándékomban ócsárolni, tudom, kulcsfontosságú, és ezért büszke vagyok rá.
Aztán 15 voltam, mikor ismét megtörtént...legalábbis megpróbálták, de akkor már éberebb volt "Őrangyalom". Nem hibáztatom azért, hogy ide küldött, és a támadásokért sem, nekem jobb itt biztonságban. Legalább rám nem kell még ügyelnie, pedig tudom, szeret, és fáj neki, hogy miatta ilyen életem van. Én erre csupán egy vállrántással tudok felelni, teszem a dolgom; tanulok.
- Mr. Payne! Elárulná, mi olyan érdekes a padlón? Ha csak nem azt számolgatta, hogy hány Newton erő hat rá vízszintesen lefelé. Ebben az esetben kérem, ossza meg velünk is eredményét. - állt meg előttem Mrs. Holler ezzel kitakarva az eddig vizslatott padlót. Idegesen pillantottam fel rá, soha nem kerültem bajba, az nem az én műfajom volt, inkább meghagyom Louis-nak és Zayn-nek, csak abban reménykedek, hogy Harry-t nem tudják nagyon belerántani.
- Elnézést Tanár nő. - hebegtem pislogva párat, majd leszegtem a fejem.
Szusszantott egyet, és arrébb állt. Írni kezdtem, kicsit lemaradtam. Oldalra pillantottam, és megláttam Niall aggódót tekintetét. Tudtam, hogy aggódnak értem Harry-vel. Semmit nem tudnak rólam, míg én szinte mindent róluk, de elfogadtak ilyennek.
Az emberek azt mondják; Mosolyogj, jól áll! Megteszem, de soha nem őszintén. Nincs miért mosolyognom, annak ellenére, hogy ez a hely a legoptimálisabb, nem szeretem. Fáj látnom, hogy némelyik srác minden este beszél a családjával, a szüleivel, én pedig örülök, ha évente egyszer-kétszer kapcsolatba lép velem Apám. Azt mondja; veszélyes felhívnia, mert akkor le tudják nyomozni, hol vagyok. Persze, sajnálom, ami vele/velünk történt, de hiányzik. Engem megvédett, Anyát nem tudta.
A kicsengő zavart meg ismételt bambulásomból, de ezúttal már vagy a tanár nem vette tudomásul, vagy fel sem tűnt neki. A teremből kilépve szokott módon cuccaim szorongatva vártam Niall letámadását, ami nem is késett.
- Haver, mi van veled? Mostanában még furább vagy. - csóválta meg a fejét Niall.
A nyakamba akaszkodott, szó szerint teljes súllyal rám nehezedett mikor átvetette vállamon kezét. Ők Harry-vel szinte már a családommá váltak, még ha semmit sem tudnak az életemről. Jó érzés, hogy van pár ember, akik velem vannak, és érdeklem kicsit is őket.
- Semmi, jól vagyok. - rántottam meg a vállam.
Szomorkásan elmosolyodott, majd megcsóválta a fejét, nem hitte el. Magamnak akartam a legnagyobbat hazudni azzal, hogy ezt mondom, de ebbe már annyiszor belebuktam. Képtelen vagyok elfelejteni a történeteket, bezárkózott lettem tőle, azonban megtanultam, hogyan kell védekezni. Még egyszer nem tudnák megtenni velem azt, amit kisfiú koromban, felnőttem, és ha vége a giminek, Apám nyomába fogok lépni, de én nem követem el azt a hibát, hogy családot alapítok. Nem teszem ki ennek a feleségem és a gyermekem. Nekem sem, ahogy neki sem lett volna szabad szeretni.
Azonban arra nem számítottam, hogy a folyosón az egyik iskolatitkár megállít. Nem tudtam a nevét, ellenben azzal tisztában voltam, hogy Ő szokta az üzeneteket, leveleket, hívásokat közvetíteni. Sajnos én ilyet nem gyakran kapok, így nem is emlékszem rá, hogyan hívják. Kedvesen mosolygott rám, mikor leszólított, én pedig kérdőn fordultam felé.
- Mr. Payne! Várjon! Ez sürgősségin jött. - adta a kezembe a levelet.
Elesetten bólintottam, teljesen lesokkoltam. Nekem levél? Mióta? Idén talán ez az első. A hölgy már távozott is látszólag még volt pár küldemény kezében. Zavartan pillantottam le a kezemben tartott levélre. Nem volt rajta feladó, csupán a címzett, hófehér volt, tartalmát tekintve papír lehetett benne. Megtanultam megfigyelni a környezetem, elővigyázatosnak kell lennem.
- Kitől jött? - kérdezte Niall izgatottan.
- Fogalmam sincs. - hebegtem halkan.
Rájöttem, össze kéne szednem magam, összehajtottam, és zsebre tettem, bár fájt összegyűrnöm kicsit. Reménykedtem benne, hogy talán Apa üzent nekem, Niall előtt viszont nem olvashatom el. Izgatott voltam, a nap hátralevő részében tűkön ültem minden órán. Nem tudtam figyelni, ezt a tanárok is látták rajtam, némelyik elfogadta, némelyik szóvá tette kicsit sem kedvesen, de akkor ez sem érdekelt. Alig vártam, hogy végre szabadulhassak, és megnézhessem, kitől jött a levél. Folyamatosan számoltam a kínosan lassan telő perceket, az órám mutatója azonban a szokottnál is lassabban haladt előre.
Végül meghallottam a kicsengőt, azonban nem akartam túl furcsán viselkedni, így nyugodtan álltam fel, és megvárva Niall-t kimentünk a teremből. Ő el akart menni megnézni Harry-ék még mindig tartó edzését.
- Még van egy kis elintéznivalóm. Menj csak, máris megyek utánad. - mondtam neki halovány mosollyal, ahogy szoktam.
- Rendben, siess! - vigyorgott szélesen, és el is indult.
Sietősen haladtam a kosárpálya fele, tudtam, hogy ott ilyenkor nincs senki, viszont árnyékos, bokrokkal takart, kis padok annál inkább. Leültem az egyikre, és mély sóhajt hallatva lassan előhúztam zsebemből a levelet. Egy darabig csupán meredtem a külsejére, kisimítottam, bár a gyűrődések így sem tűntek el, közben hallgattam a madarak édes szimfóniáját. Mély levegővel fordítottam meg, és bontottam fel a makacs ragasztót. Óvatosan csináltam, nem akarta eltépni, de kicsit kénytelen voltam. Kihúztam belőle a lapot, melyet rejtett. Széthajtottam, és azonnal megismertem azokat a bizonyos kacskaringós betűket. Mindig elnyújtja a "t" áthúzását, olyan sokáig kitartja a tollal, hogy egészen művészi lesz a végeredmény. Szélesen elmosolyodtam, mint egy kisgyermek, aki ajándékot kap. Nekem ez többet ért a legdrágább meglepetésnél is; egy levél Apától.
"Liam!
Tudom, régen jelentkeznem, és most sem a szokott Apai dolgok miatt. Sajnálom, hogy ennyire zaklatott életed van miattam, hidd el, nagyon szeretnélek elvinni focizni, kempingezni, vagy csak együtt reggelizni, vacsorázni veled minden áldott nap, de remélem, megérted, hogy ez nekünk nem adatott meg. Büszke vagyok rád a realista, komoly felfogásod miatt, ezért kérlek, hogy nagyon figyelj, és felnőttek módjára próbáld meg kezelni, amit most mondok:
Ez a levél régen íródott, ha megkapod, bár nem általam, de azt jelenti, hogy veszélyben vagy. Elméletileg azon a helyen nem eshet bajod, de nagyon kérlek, ne tűnj ki mostanában sem sporttal, sem tanulmánnyal. Tudom, nem ez a szokványos kérés egy Apától, de sajnos nem is vagyok szokványos.  A lényeg: rossz emberek keresnek ismét fogást rajtam, és az egyetlen ilyen pont Te vagy. Nem akarom, hogy megint bajod essen, nem szeretnélek belekeverni, de ehhez neked is vissza kell fognod magad, és nagyon ébernek lenni.
Nem akarlak stresszelni, éld nyugodtan a teenager éveidet boldogan, de most kicsit együtt kell működnöd. Nincs okod félelemre, megvédelek, tudod, hogy mindig ott termek. Emlékszel még? "Te és én a világ ellen". Ezt soha ne felejtsd el!
                                                                                                                      Szeretlek, Fiam!
                                                                                                                                             Apa.
Ui.: Tüntesd el a levelet, ha megkaptad! "
A kezeim remegni kezdtek, ahogy leengedtem a levelet az ölembe. Leszegtem a fejem, és csupán megcsóválni volt erőm. Erősen összezártam szememet, nem akartam gyengének tűnni. Azt hittem, felkészültem egy ilyen helyzetre, egy ilyen figyelmeztető levélre, tanultam önvédelmet, azonban az emlékek, melyek még mindig kísértettek nem tűnnek el csak úgy, csettintésre. Élénken élnek elmémben, kísértenek, démonként zaklatnak, próbálnak összeroppantani, de nem engedem nekik. Apa miatt maradok erős! Nem veszthet el engem is, magát okolná, mint Anya halálakor. Tény, hogy a munkája tehet mindenről, de akkor tényleg mindent megtett a megmentéséért. Ha engem nem sikerülne megmentenie, végképp összeomlana. Pedig azok az emberek nem olyanok, hogy a különleges tanulmányi eredményemről szeretnénk csevegni velem. Nekik mindegy hány éves, nő vagy férfi, netán gyermek.


14 megjegyzés:

  1. ujujujujjjjjj *.* izguloook :D nem tudom mi lesz ennek a vége, de az biztos hogy nagyon várom a következő részt :DD *K

    VálaszTörlés
  2. Szegény Liam, remélem, hogy nem az történt vele amire gondolok. Nagyon aranyos, hogy az apukája ennyire szereti őt. Várom a következő részt és sok sikert a röplabdához.
    Emily

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem tudom, mire gondolsz, mindenkinek egy bizonyos dolog jön le elsőnek, hisz ez is (mint eddig majdhogynem mind) homoszexuális tartalmú lesz, de ebben az esetben You've been runnin' in the wrong direction.... :P

      Törlés
  3. Anyám. Mik vannak itt?! Ez egyre izgalmasabb,Fogalmam sincs hogy milyen szakmája van Li apjának,talán valamily kereskedő,vállalkozó de persze nem a jó értelemben. Izgalommal várom. A következő részt.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, majd meglátjátok...eddig nem igazán jók a megérzéseitek. :D Örülök, hogy tetszett.

      Törlés
  4. Juuj nagyoon jó *-* remélem több mindent is megtudunk majd Liamről :) és azt rem,hogy Ziam lesz :) najó akármi lesz tuti olvasni fogom! Am tegnap jól megsirattál,mert nem tudtam végigolvasni csak annyit,hogy be akarod zárni a blogot! Nagyon sírtam :( de hála csak vicc volt,és remélem még vagy 1000 évig fogsz nekünk írni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, a fő páron kívül még én sem tudom, hogy alakítok-e ki másikat is, de majd ahogy hozzák a szálak. Sajnálom, hogy ennyire rosszul érintett, nem úgy szántam. Írni fogok, feltéve, ha élek addig...bár talán nem akarom látni, amint az emberiség elpusztítja önmagát...nem vagyok pesszimista, csak realista :D

      Törlés
  5. Ez a rész nagyon szépre sikeredett :-) Egy ici-picit meghatódtam. A párosokra kitérve nekem mindegy mi lesz csak NE Larry, mert az unalmas. Legyél egyedi :-)

    U.i: Nem bántásból írtam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett. Tudom, hogy csak jószándékból írod, de én magam sem tudom még, merre "fordítom" Harry-t. Elbizonytalanítotok :D

      Törlés
  6. Ajj, szegenykeeeeem! :(
    Konnybe labadt a szemem! Olyan muveszien tudod leirni az erzelmeket, hogy az valami hihetetlen! Gyonyoru! Teljes mertekben bele tudja magat elni az ember es Liam helyebe kepzeli magat! Olyan tokeletes! :')
    Mit csinal az apja? Mi tortent az anyjaval? Miert tortenik ez Liam-el? :c
    Nagyon jo lett, mint minden eddigi sztoridnak barmelyik resze! Imadlakkk! c:
    Pusziiii es oleles! c: xXx
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, ez nagyon jól esik. Hálás vagyok a szép szavakért. Majd meglátod, mi lesz ebből, nem válaszolhatok a kérdéseidre, akármennyire is tudnék kotyogni. :D

      Törlés
  7. Nagyon nagyon nagyon jó lett!!! Egyre izgalmasabb lesz ez a történet! :) Fogalmam sincs ki lehet az apja, de már nagyon kíváncsi vagyok a következő részre!:)
    U.i.: Sok sikert a röplabda mérkőzéshez!! És még egyszer köszönöm a rajzot!! CSODÁS!:)) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog vagyok, hogy így gondolod, majd meglátod. Köszönöm szépen...vegyesen teljesítettünk, és nagyon örülök, hogy tetszik a rajz, nincsen mit köszönnöd, szívesen segítek :)

      Törlés

Music Note 4