Oldalak

2014. április 9., szerda

Juliet - The sexy animal with red lipstick

Sziasztok!
Íme egy újabb Kisregény. Tudom, nem a két ígért, de azokat most félretettem, nincs hozzájuk ihletem. Ehhez viszont jött, így egy nap alatt megírtam...a betegség nagy úr, de semmi komoly.
Nem hiszem, hogy a héten lesz időm nagyon írni, pénteken versenyre megyünk Debrecenbe, és valószínűleg végig fogom tanulni a napokat, ugyanis hétfőn töri míg kedden angol írásbeli kis-érettségim lesz. Szurkoljatok nekem! 
A történetről annyit, hogy a címből talán már rájöttetek, hogy részben a Lawson - Juliet ihlette, míg a másik fele a Just can't let her go-ból ered.
WARNING: +18-as részek bőven...szinte minden fejezetben, szóval okosan olvassátok!
Jó olvasást kívánok hozzá, várom a véleményeket!
                                                          
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo


1. fejezet.

A sors fintora, hogy pont azok az emberek esnek a legkönnyebben fogságba, akik világ életükben szabadok voltak. Fogság alatt nem csupán azt a kalitkát értem, mely képes megfosztani egy élőlényt a szabadságától, hanem mondjuk egy olyan személyt, helyzetet, mely kordában tartja a józan ítélő képességét és a cselekedeteinek önállóságát. Ez két különféle megközelítése ennek az egésznek, de bizton állíthatom, hogy a második eshetőség borzalmas, az elsőt szerencsére nem tapasztaltam.
- Nagyon vigyázz magadra ma este! Ne bulizz sokat, ne feledd, holnap délután meglátogatlak! - hallgattam barátnőm csilingelő, halk hangját a telefonban.
- Megígérem. Szeretlek! Sok sikert holnap! - feleltem mély hangon, ahogy mindig is, mivel ezt a szót soha nem szerettem hangosan kimondani.
- Én is, Hazza! Köszi. - felelte vidáman, majd letettük.
Ezt szerettem Rose-ban. Hogy soha nem fogott vissza, mindig a háttérből figyelte a cselekedeteimet, soha nem szólt bele a dolgaimba. Megbízott bennem, soha nem hitte, hogy képes lennék megcsalni annak ellenére, mekkora nőcsábász hírében állok. Azonban talán tévedett. Ő egy csodaszép lány, és tényleg gyengéd szálak fűznek hozzá, de soha nem hittem, hogy egy nőszemély képes a megszokott, nyugodt életemet fenekestül felfordítani.
Mosolyogva tettem el a szükséges dolgaimat, majd elhagyva az immáron bezárt, sötét házamat beszálltam a kocsimba. A megadott címet bediktáltam a GPS-be, és elindultam. Fogalmam sem volt, újonnan hol tervezett egy bulit a baráti társaságom, de örömmel vettem részt rajta. Ez amolyan "Titkos" party-nak ígérkezett, ugyanis csupán ma reggel küldték szét SMS-ben az időpontot és a helyszínt. Éppen ezért nem is hagyhattam ki, vonzott ez az érdekes újdonság. Rose holnap reggel vizsgázik, még csak egyetemista, így bár elhívtam volna magammal szívesen, nem tudott jönni. Megálltam egy ház előtt, ahol már magasra ívelt a hangulat, ahogy a sok autóból, fényekből és kiszűrődő zajból leszűrtem. Remélem, a szomszédok nem jelentenek fel minket, van engedély, bár az ilyen buliknál mindig van. Bementem az ajtón, ahol úgy döntöttem, felesleges kopognom vagy csengetnem, úgysem hallaná meg senki.
A házban minden fele emberek nyüzsögtek, kicsit féltettem is ezt a csodás, igényes, elegáns helyet egy ilyesféle durva rendezvényhez, de nem nekem kell takarítani holnap. Megittam pár pohárkával, majd táncolni kezdtem pár lánnyal, de kizárólag szigorú keretek között, nekem ott van Rose. Találkoztam jópár ismerőssel, köztük Liam-mel és Zayn-nel is, így abból a pár pohárkából sok pohárka lett, mígnem a látásom már teljesen homályossá vált. Ismét mentem táncolni, de ezúttal nem én választottam magamnak partnert, engem kaptak el. Egy lány simult hozzám, gyönyörű volt. Arca édesen kerekded, éppen amennyire kell, makulátlan. Haja vöröses árnyalatban pompázott, de visszafogottan, barnásba fordult. Vörös ruhát viselt, dekoltázsa hívogatott magához, a feszülős anyag édesen fogta közre vékony derekát, tökéletes lábait combja közepéig. Fekete magas-sarkújában úgy mozgott, akár egy sportcipőben, csinos lába enyém közé férkőzött. Bőre hófehér, puha volt, akár egy kisbabának. Dús ajkai vörösen hívogatták magukhoz a tekinteteket, pisze orra csillogott a fényben. Szemei nagyok voltak, mély barnák, majdhogynem feketének mondanám. Benne ravaszság, értelem csillogott. Olyan okosságot, rafináltságot láttam ebben a lányban, hogy a belsőm azt kiáltotta; menekülnöm kell. Azonban a testem nem engedelmeskedett. Éreztem, amint lassacskán vaddá válok, és nem vadásszá, tekintete dominanciáról árulkodott. Tudtam, ismerős volt valahonnan, de nem tudtam, honnan. Fenyegetést láttam benne, ennek ellenére elbódult agyam már nem volt elég a tiltakozáshoz, hagytam, hogy rongybabaként rángasson, úgy húzzon maga után, ahogy csak akar. Az orromnál fogva vezetett.
***
Fejfájással ébredtem reggel, semmi egyéb nem maradt meg, csupán egy lány, akivel a saját kocsimban ülök. Ki akartam nyitni a szemem, mikor a hátamra fordultam, de lehetetlennek bizonyult. Egyszerűen képtelen voltam a külvilágból bármit is felfogni. Lassan haladtam át a határon mely az éberségtől választott el. Amint átértem rajta, azonnal éreztem, hogy valamit tudnom kell, ami igencsak fontos, mégsem tiszta számomra. Kinyitottam a szemem, és gyakran pislogtam jó párat, míg felfogtam, hol is vagyok. Természetesen a saját hálószobámban, de hogy hogyan kerültem haza, arról fogalmam sem volt. Tudtam, hogy valami köze van ahhoz a lányhoz, aki az utolsó emlékemben szerepel az autómban. Idegesen ültem fel, mikor belém nyilallt a felismerés, hogy talán megcsaltam Rose-t. A szoba olyan volt, mint eddig, csupán a tegnap esti ruháim hevertek szanaszét a földön az ajtótól indulva. Lepetten pillantottam rájuk, majd felkeltem, így szembe találtam magam a szekrényem ajtaján lévő tükörrel. A szívem biztosan leállt egy pillanatra, mikor megláttam, mi díszeleg rajta eltakarva egy-két testrészem.
"Jó reggel, Szépfiú!
Köszönöm a tegnap estét, biztosan hallasz még felőlem.
xoxo Juliet
PS.: Lenyúltam emlékbe azt a cuki, kék alsót, ami tegnap volt rajtad. Nagyon szexi."
Ez a szöveg díszelgett a tükrömön vörös, rikító rúzzsal, melyet tegnap este az a lány is viselt. Te jó ég, megcsaltam Rose-t! Teljesen bepánikoltam, nem tudtam, mi tévő legyek. Nem akartam elveszteni a barátnőmet, hisz már olyan régen együtt vagyunk, hogy az életem részévé vált, még ha az elején nem is szerettem, de aztán szépen lassan elkezdtem. Ki ez a Juliet? Kivel találkoztam én össze tegnap? Ismerős volt valahonnan nagyon is, tudtam, hogy tudnom kéne a kilétét, nagyon fontos lenne. Szétnéztem a szobában, majd tekintetem a falon lógó órára terelődött, mely 11-et mutatott. Idegesen pillantottam vissza a tükörre, Rose délután átjön a vizsgája után, addigra el kell tüntetnem ezeket. Magamra kaptam egy boxert, és sietősen indultam meg a fürdő fele ablaktisztítóért, és papírtörlőért. Letöröltem a tükröt, jó párszor végigmentem rajta, mire az a makacs rúzs mindenhonnan eltűnt. A szívem a torkomban dobogott, nem akartam újra látni azt a lányt, bár a tükrön azt állította, még találkozunk. Kétlem, London hatalmas hely, nem fogunk többé összefutni, Rose pedig semmit nem fog hallani az egészből. Összekapkodtam a ruháimat, majd végül arra jutottam, hogy elmegyek lezuhanyozni.
A fürdőben immáron alkalmam volt magamat is szemügyre vennie, itt nem volt írás a tükrön. Az arcom elég nyűzött volt, kicsit sápadt is talán a tegnap estétől, de ezen egy zuhany könnyen segíthet. Azonban a tekintetem a mellkasomra tévedt, és elszörnyedtem. A két madárkám között egy hatalmas vöröses folt éktelenkedett, mintha valaki kiszívta volna. Juliet! Elég feltűnő helyen volt, ez a tetoválásom a legtöbb pólómból kilátszódik, így kénytelen leszek most egy-két napra eltérni a megszokottól. Remélem, Rose nem veszi észre. Ismét kezdtem bepánikolni, de igyekeztem tiszta fejjel gondolkozni. Kimentem a telefonomért a szobába, majd miközben visszafele tartottam a fürdőbe írtam egy-egy SMS-t Zayn-nek és Liam-nek, hogy jöjjenek át AZONNAL! Ők ott voltak a buliban, hátha tudják, mit csináltam azzal a lánnyal, akinek mellesleg még a teljes nevét sem tudom. Amíg ideérnek, addig éppen le tudok tusolni. Miközben beálltam a zuhany alá, hallottam, amint megrezdül a telefonom, így kilestem, és láttam, hogy Zayn visszaírt egy "k"-t. Biztos vagyok benne, hogy Liam is látta, csupán lusta írni, de siet. A meleg víz nem tudta kiverni a fejemből a gondolatokat. Szégyelltem magam, bűntudatom volt, amiért ilyet tettem Rose-sal, hogy fogok ezek után a szemébe nézni?
A törölközőt a nyakamra terítettem, így a vízcseppek arra hullottak nedves hajamból, míg felkaptam egy alsót és egy melegítőnadrágot. Többre nem futotta. Leballagtam az alsó szintre, ahol minden normálisnak tűnt, ezek szerint csak a hálóm változott csatatérré hála ennek a lánynak. A konyhába belépve megpillantottam Zayn-t és Liam-et a pultnál, miközben éppen kiszolgálták magukat kávéval. Meg sem lepődtem, ismertem már őket, tudtam, vannak olyan pofátlanok, hogy kopogás nélkül berontanak, és otthon érzik magukat...bár én is így szoktam náluk.
- Jó reggelt! Mi olyan sürgős? - kérdezte Liam érdeklődve.
Töltöttem magamnak egy csésze ébresztőt, majd kínosan vakargatva a tarkómat szabad kezemmel feléjük fordultam.
- Mi a szar az a mellkasodon? - kérdezte rögtön Zayn szemöldök ráncolva.
Erre Liam is oda nézett, én pedig fülig vörösödtem, miközben leszegtem a fejem, majd a törölköző szélével próbáltam eltakarni, de az visszacsúszott oldalra.
- Öhm...én...nem tudjátok, mit csináltam tegnap este? - kérdeztem óvatosan.
Kis csend állt be köztünk, majd hirtelen Zayn kacaját hallotta meg, mire kérdőn pillantottam fel rájuk félbehagyva a járólap vizsgálgatását. Liam sajnálkozva megcsóválta a fejét, valószínűleg leesett nekik, hogy egy nővel voltam. Azt hittem, Ők többet tudnak mondani erről a titokzatos személyről, de úgy tűnik, tévedtem.
- Kösz, nem ezt vártam. Nem tudjátok, ki volt az a lány, akivel leléptem? - kérdeztem morcosan.
- Bocs, Haver! Amúgy nem, nem láttunk már a beszélgetés után. De látszólag nagyon jó éjszakád volt. Talán meg szeretnéd keresni, és megismételni? - kérdezte incselkedve fekete barátom, mire összeszűkült szemmel pillantottam rá.
- Fenét! Megcsaltam miatta Rose-t. Hagyott üzentet a tükrömön. Elvitte a tegnapi alsóm, és szerinte még találkozunk. - vörösödtem el kicsit.
Ezúttal már Liam is kuncogni kezdett, nem hogy Zayn. Idegesített, hogy ennyire nem fogják fel a helyzet komolyságát, nekem a kapcsolatom a tét Rose-sal. Látva sértett fejemet elhallgattak, majd Liam szólalt meg elsőnek.
- Érdekes egy csaj. Elvitte az alsód?! - kuncogott ismét, mire megforgattam a szemem. - Semmit nem tudsz róla?
- Csak, hogy a neve Juliet. - rántottam meg a vállam. - Ti nem láttátok tegnap este?
Liam szeme kicsit kikerekedett, míg Zayn megcsóválva a fejét az asztalra könyökölt gondterhelten. Idegesen pillantottam rájuk, láttam, hogy valami nagyon is dereng nekik, csupán nem akarják elmondani. Egymásra pillantottak, és láttam, amint néma beszéd bontakozik ki köztük ezzel a lánnyal kapcsolatban. Éppen szólásra akartam nyitni a számat, mikor Zayn előkapta a telefonját, és valamit nyomkodott rajta, miközben hozzám beszélt.
- Remélem, nincs igazam Haver, de ha mégis... - motyogta fejcsóválva, majd felém mutatta a telefonját.
Közelebb mentem pár lépést, hogy meg tudjam vizsgálni a képernyőn szereplő alakot. A vöröses haj, a vakító piros ruha, a telt ajkak, ravasz, igéző szemek...mind visszaköszönt rám onnan. 
- Ez Ő! Ez Juliet! Honnan tudtad? Hol találtad? Ismered? - kérdeztem azonnal hadarva.
Zayn Liam-re nézett, ki sóhajtva pillantott rám, látszólag valami nagyon nincs rendben, csak azt tudnám, hogy micsoda.
- Harry, figyelj! Ez a csaj Juliet Freese. Biztosan hallottál már róla. Ő a...hát a sztárvilág kurvája. A lehető legtöbb hírességgel lefekszik, aztán a neten minden év végén közzé tesz egy listát, hogy az adott évben kiknek az ágyában fordult meg. Most már Te is ott szerepelsz az elsők között, mert valljuk be, Harry Styles nagy dicsőség, pláne mikor van csaja. - magyarázta Liam a szemembe nézve együtt érzőn.
Azt hiszem, az volt az a pillanat, amikor megállt körülöttem a világ pár percre, és csak meredtem magam elé lesokkolva. Még hogy én, és egy ilyen csaj...Hogyan? Miért? Miért én? Olyan egyszerű életem volt eddig, talán csak vihar előtti csend lett volna? Hirtelen leesett, hogy innen volt olyan ismerős tegnap este is már, de soha nem hittem, hogy egyszer összeakadok vele. Rose meg fogja tudni, hogy megcsaltam, és akkor nekem végem. Idegesen túrtam a hajamba, fogalmam sem volt, hogy mit tegyek.

2. fejezet.

Napok óta húzom az egészet, kerülöm Rose-t, gyakran a munkámra hagyatkozva mondok le egy-egy találkozót. Bűntudatom van, ha arra a csodaszép lányra nézek. A haja szőkésbarna, arcán aprócska szeplők éktelenkednek, szeme világoskék, de nem csillog benne annyi ravaszság, okosság, mint Juliet-ében. Rose visszafogottabb, háttérbe húzódó típus, csendes. Juliet viszont...rettegek attól, mi lesz év végén, már tél van, nincs sok időm vissza. Úgy döntöttem, elmondom Rose-nak a történeteket, inkább tőlem tudja meg, és ne egy újságból vagy ilyenek. A folt a mellkasomról már eltűnt, nem akadályoz, azonban úgy érzem, az a nő nyomott hagyott rajtam, de végtére is nekem is lehetett volna annyi lélekjelenlétem és eszem, hogy ellenállok neki, de valahogy nem voltam rá képes.
Megcsörrent a telefonom, amin őszintén nagyon meglepődtem, hiszen ma szabadnapos voltam, Rose pedig nemrég ment el 5 óra fele. Talán nálam hagyott volna valamit? Vagy helyzet van a srácokkal? Felvettem az asztalról a telefonom, és megnéztem a képernyőt. SMS-em jött egy ismeretlen számról. Először arra gondoltam, hogy egy telefonszolgáltató vagy bank küldött reklámot, csináltak már ilyet, de amikor felnyitottam, ledöbbentem. Koránt sem ilyen jellegű volt.
"Készülj, Szépfiú! Mindjárt nálad vagyok...hmm. J."
Teljesen ledöbbentem ezen az üzeneten. Pár pillanatig még talán el is gondolkoztam, hogy kitől jött, de egyértelműen Juliet küldte. Még csak nem is ismerem ezt a nőt, mégis pillanatokon belül betoppan a lakásomba, és feltételezem, nem teázni jön. Egyáltalán honnan van meg neki a számom? És arra nem gondol, hogy esetleg van nálam valaki? Bár azt hiszem, talán ez az a dolog, ami a legkevésbé sem érdekli. Vissza akartam írni, vagy felhívni, de ismeretlen számnál ez lehetetlenség. Sietősen pillantottam körben a házban, arra gondoltam, hogy nem engedem be, de erre nem lennék képes, hisz úriembernek vallom magam, Ő pedig egy nő. Felpattantam és fel akartam menni magam sem tudom, miért, de ekkor csengettek. Idegesen szívtam magamba a levegőt, most jön életem talán legnehezebb találkozója. Lassú léptekkel változtattam irányt, és közeledtem az ajtó fele, majd mély levegőt véve kinyitottam azt.
Juliet állt benne, vörös haja most egyenesen omlott vállára, ellenben az előző találkozásunkkor göndör volt. Vörös rúzsa talán védjegye, ismét ott égett ajkain. Szeme csillogott, dominanciát megkövetelően villant rám. Fekete ballonkabátot viselt, és elégedetten rám mosolygott.
- Szia Szépfiú! - duruzsolta.
Mit sem törődve azzal, ki a házigazda, bejött, majd maga után belökve az ajtót a falnak tolt. Ledöbbentem figyeltem, amint nekem feszül aprócska, ám határozott alakja, magas-sarkújában most is könnyedén mozgott. Szétbontotta kabátjának kötését, így kivillant előttem falatnyi ruhácskája, melyből szinte mindene kint volt. Fekete csipkés fehérneműt viselt, amolyan szuper-szexit, és tökéletes alakja volt hozzá, amivel tisztában is volt. A combfixe egy fekete selyem megkötővel kapcsolódott tangájához, majd abból egy fűzőn át eljutott tekintetem dekoltázsára, mely most is hívogatott. Nagyot nyeltem erre a kombinációra, amit észrevett, és elégedetten elvigyorodott. Elkezdte kigombolni kockás ingem, melyet amúgy is csak pár gomb tartott össze hűen a styleisztok által kitalált stílusomhoz.
- Juliet, elég! Nem akarok tőled semmit! - fogtam meg vékony csuklóját, és eltoltam magamtól. A szeme döbbenten nézett fel rám, majd hamar komolyba fordult.
- A Nagy Harry Styles komolyan megvetné a gyengébbik nemet? Mindjárt kacagok. Hűséges típus lettél hirtelen? Fogadok, hogy a kis barátnőd nem képes megadni, amire vágysz. Én megadhatom. Van egy ajánlatom neked, Harry! - hajolt közelebb hozzám, így alig volt köztünk pár centi. Összehúzott szemekkel figyeltem, és vártam ajánlatát, de nem szólaltam meg. Elmosolyodott, és folytatta. - Két hónap múlva "véletlenül" nem teszem publikussá a Te neved a többivel együtt, amennyiben lefekszel velem...bármikor. Csak egy telefonomba kerül, és az ágyamban akarlak tudni. - mondta elégedetten, és mutatóujjával végigsimított arcélemen.
A szemem még kisebbre szűkült, magamban mérlegeltem. Így bármikor az övé vagyok, azonban életem végéig zsarolhat, és így még többször megcsalom Rose-t.
- Nem versz át, meddig áll ez az ajánlat? - kérdeztem mély hangon.
- Okos vagy, Hazza, azt hittem, nem veszed észre a buktatót. De amiért kiszúrtad, ám legyen, engedek. Év végéig. Szilveszter éjféltől szabad vagy, és örökké titok marad, ami köztünk volt. - mondta elégedett vigyorral dús, vörös ajkain. Meg kell mondjam, jól áll neki a mosoly, eredetileg is tökéletes arca ettől meglágyul, és még szebb lesz. Belegondoltam, hogy az kb. 2 hónap, és ez lenne a legjobb. Rose kiakadna, ha ez kiderülne, valamint szerintem a menedzsment is levágná a fejem, ha elhagyna a lány, és a millió rajongó megtudná, hogy rajta vagyok azon a bizonyos listán. A karrierünk lefelé venne egyenes utat, ezt pedig nem tehetem meg a srácokkal.
- Rendben, legyen. De akkor óvatos leszel, és figyelsz, hogy ne kapjanak le velem, valamint akkor nem jöhetsz ide, amikor vannak nálam. Ja, és nem hagyhatsz árulkodó nyomot rajtam, mint legutóbb. - soroltam az én feltételeimet.
- Majd óvatos leszek Apuci. - vette kislányosra a hangját.
Közelebb állt hozzám, és ismét elkezdte kigombolni az ingem, én pedig összeszorított szemekkel, oldalra fordított fejjel tűrtem, ahogy letolja azt vállamról, majd csókokkal hinti be a nyakam, néha nyelvével is húzott rá egy-egy csíkot. Megremegtem. Nem akartam élvezni, amit csinál, ennek ellenére mégis vágyat szított bennem. Hallottam elégedett kuncogását erre, majd rátért mellkasomra, és kis játék után a kulcscsontommal a mellbimbómra tért rá, amit még soha senki nem csinált, így teljesen váratlanul ért. Annak ellenére, hogy azt pletykálják rólam, mindenkivel lefeküdtem, nem igaz. Alig voltam pár lánnyal, és Juliet-nek igaza volt, ugyanis Rose nem igazán nyitott ilyen dolgokban, igazából elég prűd. Felnyögtem a váratlan mégis jóleső érzéstől. Elégedetten elmosolyodott, és még egy utolsó érintés után lejjebb haladt. Hiába voltam minden erőmmel azon, hogy ne élvezzem, elkéstem, megtörtént. 
- Ugye nem várod el, hogy térképet írjak? Ez az a rész, hogy felviszel a hálóba! - suttogta kéjesen a fülembe.
Sóhajtottam egyet, de most nem az élvezettől. A combjai alá nyúltam, amiket derekam köré font, majd elindultam fel az emeletre. Gondolkodtam azon, hogy a vendégszobába viszem és nem a saját hálómba, de végül arra jutottam, hogy már egyszer lefeküdtünk ott, nincs tovább mit bemocskolni. A lépcsőn arra lettem figyelmes, hogy a súlytól kidagadt bicepszemhez hajol, és lágyan simogatja, miközben bűvölten figyeli, majd csókokkal hinti be. Kicsit meglepődtem, az ember azt hinné, annyi pasival volt együtt, hogy a külső már egyáltalán nem érdekli, de látszólag tetszettem neki, különben nem törné magát ennyire. Talán kihívást látott bennem, nem tudom, minden esetre elérte célját, övé vagyok két hónapig. Lehelyeztem az ágyra, majd úgy döntöttem, kizárok mindent, és szex módjára fogom élvezni és kezelni ezt a helyzetet. Fölé akartam hajolni, azonban határozottan meglökött, így mellette landoltam a takarón. Csípőmre ült, és lehajolt hozzám.
- Mindig én irányítok. - mosolygott féloldalasan, miközben mellkasomon támaszkodott.
Nem feleltem semmit, tűrtem, ahogy onnan folytatja testem kényeztetését, ahol abbahagyta. Hamar eltűnt rólam nadrágom is hála csalafinta kezeinek, melyek gyakorlottan távolították el rólam. Feltápászkodott, majd engem is felhúzott ülésbe. Az ölembe helyezkedett, és lágyan kezdte ringatni csípőjét, miközben lassan szabadult meg minden egyes bonyolult ruhadarabjától. Csábító volt a látvány, egyre inkább feltüzelt, és ezzel Ő is tisztában volt, így még kihívóbban folytatta. Már csak a tangája maradt, és akkor olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam.
Megcsókolt. Ajkai enyémen pihentek, miközben felsőteste enyémhez simult ölemben. Nem tudom, hogy azon a bizonyos estén korábban csókolóztunk-e, de nekem egyáltalán nem állt szándékomban. Azonban, amint megtörtént, ez elszállt, és visszacsókoltam. Nyelvünk vad táncba fogott, hirtelen elfelejtettem Rose-t, akkor csak Juliet izgató csókja maradt. Eltávolodtunk egymástól, én pedig levegő után kapkodva próbáltam csitítani száguldó szívem kevesebb sikerrel. Lehúzta mindkettőnkről a fehérneműt, így semmi sem takart már minket. Ez a lány előttem tökéletes volt minden szempontból. Kicsit talán aljas, de akkor ott még ezt sem bántam. Fölül maradva ereszkedett férfiasságomra, mire mindkettőnkből egy nyögés szakadt fel, majd mozogni kezdett. Derekába markoltam, hangosan szuszogtam, Ő pedig halkan nyögdécselt. A hangja ilyenkor teljesen máshogy csengett. Olyan gyámoltalanul, élvezettel, nem dominánsan, határozottan.
Ahogy egyre inkább közeledtünk a csúcshoz hátra vetettem a fejem, és alig vártam, hogy átadjam magam az élvezetnek. Szinte egyszerre léptünk át egy eufórikus kapun, mely csodás érzéssel üdvözölt minket, majd szépen lassan kitessékelt ismét kívülre. Juliet felettébb törékenynek tűnt, miközben próbálta rendezni légzését mellkasomra borulva. Hintett rá egy lágy csókot, miközben felpillantott rám hosszú, fekete pillái alól. Most tűnt igazán szépnek, amikor nem volt vörös rúzsa ajkán, arca kicsit kipirult, haja nem állt tökéletesen, mint eddig.
Felkelt, amitől kicsit meglepődtem, figyelemmel kísértem könnyed mozdulatait fehérneműjéhez, melyet magára is vett kis szenvedés után. Eközben én is sikeresen felvettem alsóm, és megálltam mellette. Mivel csupán ennyibe jött, nem volt nagyon mit magára vennie tovább.
- Kösz az estét, Harold! Isteni voltál. - mosolygott rám elégedetten.
Úgy lépett ki a szobámból, majd indult meg az előszoba fele, mintha olyan sokszor járt volna nálam. Magára kapta a kabátját, én csupán követni tudtam, többre nem volt erőm. Cipőjében ismét könnyed mozdulatokkal járt, de egyszer megnézném sportcipőben, melegítőben, smink nélkül. Biztosan gyönyörű látvány.
- Majd jelentkezem, kis csődöröm. - kuncogott.
Megcsókolt, amitől kikerekedtek a szemeim, de hamar lehunytam Őket. Úgy viselkedett, mintha a párom lenne, pedig csak a szeretőm...még annak sem mondanám, ugyanis zsarol. Elhagyta a házam, én azonban továbbra is csak álltam ott magam elé meredve. Azon agyaltam, vajon hogyan jutottam ilyen mélyre. Miért nem volt jó nekem Rose? Bár már tényleg szükségem volt valami újra, többre, jobbra. És ezt Juliet meg tudta nekem adni, még ha csak az élvezet kedvéért is.

3. fejezet.

Két napra rá Juliet hívott is, ezúttal egy címet is megadott, és én mentem hozzá. Ugyanolyan szex volt, mint az én hálómba, de én nagyon élveztem, szükségem van erre a mozgalmas életmódra, Rose nem ilyen, és mellette megváltoztam. Eltűnt perverz egyéniségem, ami rajongók millióinak vált kedvencévé. Visszafogott lettem, huncut, kacér mosolyom elnyelődött. Azonban, amikor Juliet-tel vagyok, ezek újra eljönnek, élvezem az érzelemmentes szexet.
Két hét múlva nyugodtan ültünk a kanapén Rose-sal, a bűntudatom eltűnt, valahogy már nem zavart, hogy azok a nagy, kék szemek egyszer talán fájdalommal, utálattal fogynak rám nézni megtört testtartása mellé. Tompa fény csillogott íriszeiben, megszoktam, hogy Juliet szeme a vágytól, a ravaszságtól, az észtől csillog, az övében viszont mindez nem volt meg.
A film közben felpillantott rám, és nyomott egy lágy puszit ajkaimra, én pedig kaptam az alkalmon, elmélyítettem. Homloka ráncba szaladt, húzta hátra a fejét, azonban követtem, így eldőltünk a kanapén. Fölötte tartottam magam, miközben egyre hevesebben csókoltam, Ő azonban elfordította fejét. Egy pillanatra ledöbbentem, nem szoktam hozzá, Juliet nem szokott elutasítani, Rose viszont más.
- Mi ütött beléd, Harry? - kérdezte halkan, vékony hangján. Soha nem beszél hangosan, néha figyelnem kell, hogy halljam, amit mond.
- Rose, Te még soha nem gondoltál arra, hogy kipróbálhatnánk valami újat? - kérdeztem óvatosan szemébe nézve.
- Miféle újat? - ráncolta össze szemöldökét.
Ebben a fényben szeplői még inkább felerősödtek, szőkésbarna haját mint általában, most is összefonta feje búbján, majd kontyba csavarta. Ingje nyakig be volt gombolva, ami meggátolta belátásom dekoltázsába, mely kisebb volt, mint Juliet-nek. Megszoktam, hogy akkor nézek oda, amikor csak kedvem tartja, és ez most új volt számomra, holott Rose-sal régebb óta vagyok együtt, mint amióta a viszonyunk tart titokban. Ugyanis két hét után már nem mondanám zsarolásnak, én is a részese lettem, élvezem, és nem ellenkezem.
- M-mondjuk az ágyban. - feleltem.
Mosolyom féloldalas, kacér lett, melyet már nagyon régen nem használtam mellette. A szeme lepetten kerekedett ki, nem értettem ezt a döbbent reakciót. Régen voltunk már együtt mi ketten, nem hiszem el, hogy Ő nem hiányolja már a szeretkezést. A nőknek is szükségük van az élvezetre, Juliet-nek jobban, mint más hölgyeknek, de ért is hozzá. Gondoltam, Rose-sal is tölthetnénk el egy estét, akkor talán rendeződnének bennem a dolgok, és ismét a régi, rideg módon tudnék viszonyulni Juliet-hez. Hirtelen tolt le magáról, miközben felült a kanapén mellém. Felé fordulva mértem végig ideges arcát, maga előtt összefonta karjait, és felhúzta vállait, mintha kicsit fázna.
- H-Harry...azt hittem, jók vagyunk így, ahogy vagyunk. - hebegte fájdalmasan.
A földet pásztázta, nekem pedig fájt ilyennek látnom ezt a szegény lányt, mikor olyan sok időt lehúztunk egymás mellett.
- Persze, nincs velünk semmi gond, de néha elgondolkozok, hogy nem vagyok elég vonzó neked? - kérdeztem halkabban.
Persze nem gondolkoztam ilyenen soha, amikor Juliet szerint én vagyok a világ legjobb pasija...ezt a tudtomra adta egyik alkalommal az ágyban. Haloványan elmosolyodtam az emléken. Azonban Rose-ra tudtam, hogy csak ilyen mártír módon lehet hatni. Őszintén fogalmam sincs, miért nem akar velem egy hónapban többször is lefeküdni, mint egy, hisz mindig figyeltem rá, soha nem okoztam neki fájdalmat. Sokan megvesznének érte, ha a helyében lehetnének, tudom, sokat írják a rajongók, azt hiszik, nem látom, azonban Ő mégis más. Van akinek ez jön be, Liam például szereti a félénk csajokat, bírja, ha Ő tárja fel a valódi személyiségüket, azonban nekem nem az esetem az olyan nő, mint Rose. A kapcsolatunk elején, még nem is szerettem, csupán kellett valaki, aki elkísér a díjátadókra, és Ő elég csinos meg szép volt ehhez a menedzsment szerint. Aztán szépen kialakult egyfajta kötődés, és összejöttünk. Azt hittem, változni fog, de nem. Ugyanolyan félénk, magába húzódó maradt, mint eddig.
- Dehogynem! Harry, Te nagyon jó pasi vagy, és sajnálom. - hebegte halkan nagy szemekkel felnézve rám.
Furcsa volt, hogy íriszében nem csillog elszántság, határozottság, dominancia, azonban ezt elhessegettem elmémből. Nekem Rose tökéletes, ahogy van...legalábbis kötelező annak látnom, hisz Ő a barátnőm, és Anya kétlem, hogy képes lenne elfogadni még egy lányt mellettem. Rose-t is nagyon nehezen sikerült neki. Nem feleltem semmit sem, csupán magamhoz húztam, és egy csókot nyomtam feje tetejére. Nem tudtam, mi tévő legyek.
***
Amint Rose lelépett, kaptam egy SMS-t, így indultam Juliet-hez egy kis lazító szexre. Tudtam, hogy gonoszság, amit Rose-sal művelek, de így lesz a legjobb. Akkor nem derül ki, hogy megcsaltam. A szeretkezés ismét kielégítő, tökéletes volt vele, azonban most valahogy nem tudtam annyira átadni magam az érzelmeknek. Rose-ra gondoltam, és hogy mi lesz velünk ezután. Nem tudtam, hogy talán el kéne mondanom neki, hiszen ha le is telik az alkunk Juliet-tel, kétlem, hogy tovább tudnék úgy élni a barátnőm mellett.
- Hey, Baby, nem felejtettél el valamit? - kérdezte Juliet incselkedve, mikor már az előszobába mentem ki. Kérdőn pillantottam hátra rá. A kezében egy fekete kis tok pihent, melyet azonnal megismertem, a pénztárcám volt. Megálltam, és érte nyúltam, azonban a kezét akkor elrántotta. Kipattintotta, és kikapta belőle bankkártyám. - Azt hiszem, ezt most lenyúlom kicsit. Holnap után visszakapod! - mosolygott rám huncut módon.
A szemem lepetten kerekedett ki, mikor immáron megkaptam a tárcám a kártyám nélkül. Sóhajtottam egyet, nem tudtam ellenkezni neki. Ő irányít, az orromnál fogva vezet, és közben kacag az élvezettől.
Mikor elhagytam a már jól ismert házat (pontosabban csak annak a hálószobáját ismertem jól), úgy döntöttem, hogy Louis-tól kérek segítséget. Ő az egész bandából a legjobb barátom...na meg persze a baráti körömből is. Neki mondok el egyedül mindent. Érzem, milyen kínos lesz kitálalni neki, hisz senkinek nem mondtam el, hogy ez az egész azután az egy este után is folytatódott köztünk Juliet-tel. Arról is talán csak Zayn és Liam tud.
Leparkoltam a jól ismert ház előtt, melybe kopogás nélkül benyitottam, és szerencsémre az ajtó nyitva volt. Nem láttam idegen cipőt, tehát egyedül van.
- Lou, itt vagy? - kiabáltam be a házba, miközben levettem kabátom, kint már igencsak hideg volt, jó hogy a hó nem esett.
- Konyha! - hallottam meg a jól ismert hangot.
Levéve cipőm a konyha felé vettem az irányt, mely a nappaliból nyílt. Megláttam a pultnál ülni, mikor észrevett, szélesen elmosolyodott.
- Hali, Hazz! - mosolygott rám kedvesen.
Biccentettem, és leültem vele szemben. Összeráncolta szemöldökét, tudta, hogy valami nagyon nincs rendben, ismert már annyira, hogy lássa, mikor van szükségem egy jó kis fecsegésre, aztán a végén tanácsra.
- Oké, mi történet? - kérdezte egyből lényegre-törően.
Leszegtem a fejem, a márványpultot kezdtem vizsgálgatni, majd az ölemet. Ő türelmesen megvárta, míg összeszedem a gondolataimat. Azt imádom Louis-ban, hogy borzalmasan el tudok vele baromkodni, viccelődni, de mikor a helyzet úgy hozza, akkor a világ legkomolyabb, legsegítőkészebb emberévé válik, amiért nagyon tisztelem.
- Hát...ismered Juliet Freese-t? - kérdeztem fellesve rá, így láttam, amint zavartan bólint. - Szóval két hete egy bulin lefeküdtem vele részegen. El akartam mondani Rose-nak, hogy ne az év végi listájából tudja meg, de Juliet megkeresett, és azt mondta, ha szilveszterig az ágyában termek egy SMS-re, akkor a nevem véletlen kifelejti. Én pedig belementem. - csóváltam meg a fejem még mindig a pultot vizsgálva.
Louis egy ideges sóhajt hallatott, majd hirtelen kihúzódott a szék velem szemben, melyen eddig ült. Mellém jött, és felpattant a pult tetejére. Felnéztem rá, elég bizonytalanul festhettem. A szemében együttérzés és zavar csillogott.
- És ezért vagy így elkenődve? Inkább örülj neki, hogy kis ideig kihasználhatod azt a csajt, Rose így úgysem tudja meg. - kuncogott halkan.
Meglepődtem, hogy ilyen egyszerűen fogja fel, de ezeket már én magam is beláttam, nem mondott újdonságot, még ha köcsögség is ezt tennem Rose-sal a háta mögött.
- Oké, eddig én is eljutottam, de most jön a nehezebb része. Megváltoztam Juliet-től. Már nekem is szükségem van a szexre, és Rose tudod Te is, hogy nem ilyen. Nem is szeretem igazán. Nem tudom, mit tegyek. Anya elfogadta Rose-t, nem szakíthatok vele, azonban ha letelik az egyesség Juliet-tel, akkor is meg fogom csalni, ha így folytatjuk. Ez nem normális! És a Ti karriereteket sem akarom lehúzni azzal, hogy a banda egyik tagja rajta van azon a listán. Juliet elkapott a torkomnál fogva.  - csóváltam meg a fejem.
Louis kicsit lepetten pillantott rám, majd kínosan leszegte a fejét. Halovány, mindent-tudó mosoly kúszott ajkaira, mikor kuncogva nézett ismét zavaros szemembe.
- Te szereted Juliet-et? - kérdezte bizonytalanul.
A szemem kikerekedett, majd fél pillanatra rá düh keletkezett benne. Kedvem lett volna kiabálni, hozzá vágni valamit Lous-hoz, legfőképpen az öklömet, amiért ilyet feltételez, de olyan ártatlan arckifejezése volt, hogy nem tettem. Azonban sietősen álltam fel, így a szék feldőlt mögöttem. Összerezzent a hangra, mérgesen ragadtam meg a vállát.
- Most nagyon figyelj Louis! Nem érzek semmit az iránt az aljas, számító dög iránt. - mondtam lassan visszafojtott hangon, pedig tudtam volna kiabálni.
- Jól van, jól van, értem. - tette egyből védekezés képpen maga elé kezeit, majd lefejtette szorító mancsom válláról.
Kicsit még meredtem rá haragos tekintettel, majd megfordultam, és felállítva a bárpult székét, ismét visszaültem rá Lou mellé. Mélyet sóhajtottam, miközben megdörzsöltem arcom.
- Szerintem amúgy szakítanotok kéne Rose-sal. Én mindig is mondtam, hogy nem hozzád való. Megváltoztál mellette, már nem lehet veled perverz vicceken nevetni. Már azt sem veszed észre, ha 69%-on van a telefonod. - csóválta meg a fejét.
Felnéztem rá nagy szemekkel, majd hirtelen kibukott belőlem a nevetés. Valóban nem szoktam figyelni, régen pedig az volt az első, amit kiszúrtam, ha kézbe vettem a készüléket. Louis csak vállba veregetett, miközben kuncogott saját poénján. Elgondolkoztam. Nem szakíthatok Rose-sal, Anya kedveli Őt, egy olyan fajta lányt, mint Juliet, biztosan nem fogadna el. Mellesleg a menedzsment sem örülne, ha kiderülne, miért vagyok ismét szingli, a rajongók bírják a barátnőmet. Nem tudtam, mi tévő legyek, de egy biztos; a Juliet-tel való viszonyom nem derülhet ki!

4. fejezet.

Eljutottam arra a szintre, amelyen alig vártam, hogy megcsörrenjen a telefonom, és a kijelzőn azt a bizonyos nevet lássam meg villogni. Azonban úgy tűnt, Juliet elhanyagol mostanában. 4 napja nem kaptam felőle semmi féle életjelet, még csak egy kacér üzentet sem, ami ugyan nem invitál meg ágyába, mégis tudatja velem; övé vagyok még egy ideig. Már csak másfél hét, és vége az alkunknak, azonban nem szeretném, hogy vége legyen. Élvezem a vele való szeretkezést, bár tisztában vagyok vele, veszélyes játékot űzök. Millió szívet összetört már, és most éppen én vagyok a listáján a következő mégsem bánom igazán. Tudja, mivel készíthet ki, és azzal is tisztában van, hogy hála neki ismét igénylem rendszeresen az élvezetet, amit Rose mellett nem éppen kaptam meg eddig. Azonban a belőle áradó dominancia mégis arra késztet, hogy fussak, meneküljek előle. Ebben a történetben én vagyok az üldözött vad, és Ő a vadász.
"Mellékesen megjegyzem; forr alattam a lepedő, nagyon üres ez az óriási ágy egyedül...itt teremhetnél 5 percen belül..." - olvastam végre üzenetét.
Nem kellett kétszer kérnie, azonnal beültem az autómba, és indultam háza felé. Meglepődtem magamon, mennyire könnyedén teljesítem kéréseit, mikor az elején még úgy tiltakoztam, de nem tudok neki ellenállni. Elkapott a nyakamnál fogva, pórázon vezet, de az az igazság, hogy ez nagyon is tetszik.
A ház előtt leállítottam a motort, szétnéztem mielőtt kiszálltam, nem leselkedik-e rám valamiféle fotós, de az utca kihalt volt. Kiszálltam, és arcom takarva a sötétben bementem a házba. Ha Ő megszokásból közlekedik nálam, akkor én is így fogok tenni nála.  Úgy döntöttem, ma én leszek az irányító, ha törik, ha szakad. Ideje visszavennie kicsit dominanciájából, sérti önérzetem. Levettem kabátom, és cipőm. Bár csupán ennyi időt töltöttem kint, a decemberi, fagyos levegő miatt mégis kipirult arcom. Megindultam a hálószoba fele, időm volt most kicsit jobban feltérképezni a házát. Hasonló ízlésű, mint az enyém, egyáltalán nem túl kirikító, de azért a vörös színt mindenhol fel véltem fedezni, még ha csak díszpárnákon is. Benyitottam a jól ismert szobába, már igazán későre járt az idő, de hát Ő írt most SMS-t. Éppen a fürdőbe készült bemenni, mely a hálójából nyílt. Sietősen ragadtam meg derekát, és magamhoz húztam háttal. Ismét egy édes fehérneműt viselt, bele sem merek gondolni, mennyi féle van neki, ha mindig másik van rajta. Ezúttal azonban nem volt kirikító, csupán egy édes fehér csipkés tanga és egy ugyanilyen melltartó. Még soha nem láttam Őt fehérbe, azonban váltig állíthatom, remekül állt neki. Vörös haja most fel volt kötve copfba. Olyan oldalát mutatta meg, mely egyszerű, nem kihívó, egy szóval tökéletes. A nyakát kezdtem kényeztetni azonnal, amitől halkan felsóhajtott.
- Oh, milyen heves valaki... - kuncogott, miközben magam felé fordítottam, és ezúttal én csókoltam meg Őt.
Bátran viszonozta gesztusom, azonban nem hagytam, hogy elvegye tőlem az irányítást, pedig szerette volna. Lerántotta pólóm, majd kicsatolta övem. Soha nem tétlenkedett, minél hamarabb a lényegre szokott térni, ismertem már. Hajamba túrt, amit azelőtt még soha nem tett, de felettébb tetszett. Játszadozott csókunk közben tincseimmel, csavargatta őket két ujja között, majd megelégeltem ezt, és combjainál felkapva az ágyra helyeztem. Fölé másztam, és mint mindig most is az volt az első dolga, hogy felém akart kerekedni, de nem engedtem lökésének. Lepetten pillantott szemembe, én pedig huncut vigyort villantottam, majd nyakát kezdtem kényeztetni. Nem hagytam, hogy Ő kerüljön felülre, ellenálltam taszító lökésének vállamon és mellkasomon. Valljuk be, mindig is én voltam, és leszek az erősebb, csupán eddig hagytam magam, azonban ez most változni fog.
Kikapcsoltam melltartóját, majd kebleivel kezdtem játszani. Olyan régen vágytam már erre, hogy végre én tehessek azt, amit csak akarok vele. Lassan haladtam lejjebb, mikor mellbimbói megkeményedtek, hasát hintettem be csókokkal, amitől az megremegett. Csípőcsontját szívni kezdtem, így nyögést csaltam elő torkából, de ez most másféle hang volt. Megadó, alárendelt, igazán élvezetes. Ilyet még nem tudtam kiváltani belőle sohasem. Pillanatok alatt lehúztam róla az utolsó fehérneműt, míg rajtam, még ott volt a nadrágom meg az alsóm is, de azt majd később, bár már elég szűkösek. Felpillantottam rá, Ő pedig kicsit talán döbbenten is nézett, elszántságom, kacérságom láttán. Nyelvemmel kezdtem ingerelni érzékeny területét, amitől nyögés szakadt fel torkából. Kezeivel le akart nyúlni, el akart tolni magától, de nem engedtem neki. Tudtam, élvezi, csupán nincs hozzászokva, hogy Ő legyen alul. Egy ujjam belé vezettem kényeztetésem közben, amitől a lepedőbe markolt, ajkait összeszorította. Fellesve rá lenyugtáztam, hogy szebb, mint valaha.
- Harry! - hallottam meg a szájából, azonban hangja ezúttal remegett, nem csengett a szokott, határozott módon. - Téged akarlak! - mondta igazán halkan, összeszorított szemekkel.
Lepetten hajoltam el tőle, még soha nem mondta nekem, hogy mit akar, olyan gyámoltalannak, törékenynek tűnt akkor, mint egy kislány, aki csak szeretetre éhezik. Talán így is van, talán a sok kaland mind csak egy kis törődésre szolgált, hogy azt érezze, valakinek fontos.
Felhajoltam hozzá miután lerugdostam magamról nadrágom, és alsóm. Térdeit felhúzta maga mellé, így könnyedén közéjük férkőzhettem. Kinyitotta hatalmas, barna szemeit, melyek úgy csillogtak rám, akár a smaragd. Lassan hajoltam hozzá, és lágyabban csókoltam meg, érzékein, Ő pedig ugyanígy viszonozta. Kellemes volt, ilyen módon csókolni Őt, eddig mindig csak vadul faltuk egymás ajkát, mikor Ő volt felül. Végül a csípőm előre mozdítottam, így belé tudtam hatolni. Halkan nyögött a számba, ettől eltávolodtunk. Vártam pár pillanatot, míg mozoghatok, amitől a szemében megcsillant valamiféle ismeretlen fény, amit eddig még soha nem láttam, eltakarta a ravaszság, a furfangosság.
Mozogni kezdtem, Ő pedig csípőm ritmusában mozdult alattam. Halkan nyögött, megszoktam már ezeket a hangokat, most mégis máshogyan csengtek, hogy alólam jöttek. Tetszett, hogy végre én irányítok, de ahogy elnéztem, neki is. Akármennyire is domináns, határozott, néha szüksége van a törődésre, hogy Őt kényeztessék. Arca kipirult, szemeit erősen szorította össze, de mikor lehajoltam hozzá, és homlokom övének döntöttem, kipattant szemhéja. Lepetten pillantott rám, majd elmosolyodott. Lágy csókot hintett ajkaimra, inkább minősült puszinak, de nekem tökéletes volt. Lihegve mozgattam csípőmet, Ő pedig apróbb nyögésekkel válaszolt erre, de homlokunk nem mozdult a másikétól. Akkor, ott éreztem azt elsőnek, hogy Ő igenis más, és köt hozzá valami a belsőmben, még ha az agyam tiltakozik is ellene.
Lassan léptünk át mindketten az élvezetek kapuján, ahova mostantól nem áll szándékomban mással érkezni, csak vele. Nagyon tetszett a kipirult arca, kusza haja, egyszerű, smink nélküli énje. Végre az a vörös rúzs sem díszelgett ajkain, amik így voltak tökéletes számomra.
Mellé dőltem, de hirtelen felindulásból nem engedtem el, hanem a mellkasomra húztam, és úgy pihegtünk tovább ketten. Arra jutottam, hogy kiélvezem még ezt a másfél hetet, ami adatott vele, tovább úgysem lennénk képesek megmaradni egymás mellett.
- Imádom a módszereid. - suttogta mellkasomba, miközben megszívta annak egy pontját, de még időben abbahagyta, így nem maradt nyoma.
Én csupán elégedetten elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit feje búbjára. Magamba szívtam haja édes illatát, kicsit olyan volt, mint a barackvirág, de keveredett egyfajta kókuszaromával is. Nagyon tetszett, hozzá illett. Idegesen ült fel mellettem, amitől lepetten pillantottam rá. Megragadta a lepedőt, és maga közé tekerte, miközben a szeme ezúttal koránt sem volt olyan magabiztos.
- Harold, menj el, kérlek! - mondta halkabban.
- Micsoda? - lepődtem meg. Oké, hogy el szoktuk hagyni egymás lakását, de nem hittem, hogy ennyire zavarok, mikor rendszeresen lefekszem vele.
- Csak menj! Azt hiszem, hamarabb is vége lehet ennek az egésznek, szabad vagy! - pillantott rám komolyan.
Lepetten ültem fel az ágyban, majd felálltam, és elé mentem. Nyelt egyet, miközben végigmért egy pillanat erejéig, majd kínosan ügyelt, hogy csak az arcomat nézze. Ne kalandozzon lejjebb, és meglepő módon határozottsága ellenére a szemem is kerülte, ami nem vallott rá.
- Valami rosszat tettem vagy mondtam? - kérdeztem zavartan.
- Nem! Ez volt a vágyad, nem? Nem jelenik meg a cikk, és szabad vagy. Többé nem köt hozzám semmi sem, nem kereslek, ígérem. Légy boldog Rose-sal. - mondta komolyan, és lehajolt ruháimért, majd a kezembe adta Őket.
Lepetten pislogtam párat, majd magamra kapkodtam Őket, miközben Juliet még mindig előttem állt, de nem pillantott rám, mellettünk vizsgálta az ágyat. Maga elé meredt, gondolataiba merült. Kihúztam magam előtte immáron készen, majd adni akarta a homlokára egy csókot, de elhúzta magát érintésem alól, és végre szemembe nézett.
- Csak menj! - mondta komolyan, miközben ezúttal a szeme máshogyan csillogott.
Fájdalommal, szomorúsággal, megtörten. Nem értettem, hova lett az a domináns lány, aki eddig is volt, aki tudta, mit akar, és hogyan szerezheti meg. Most meggyötörtnek láttam, és bevallom fájt nekem is. Nem tudtam, mit rontottam el, igazából soha nem akartam, hogy a viszonyunk véget érjen, de egyszer úgyis megtörtént volna.
Kiléptem a fagyos, decemberi levegőbe, hamarosan Karácsony, újév, én pedig semmi egyébre nem tudok gondolni, mint Juliet-re. Tudtam, a srácok mind hazautaznak a családjukhoz, csupán én maradok itt Rose-sal, a családommal idén nem találkozok, nyaralnak...télen. Igazság szerint most van a 10. házassági évfordulójuk, és Nevelőapám egy úttal lepte meg Anyát, ami mostanra szól. De örültem, hogy legalább velük minden rendben. Nekem speciel fogalmam sem volt, hogy mit fogok kezdeni magammal. Jövő héten Karácsony, nekem pedig egy olyan lánnyal kell töltenem, akit nem is szeretek.
Hazamenve bedőltem az ágyamba, semmi egyébre nem futotta erőmből, aludni mégsem voltam képes. Juliet járt a fejemben, és különös viselkedése. Gyámolatlannak, otthontalannak tűnt, amikor elküldött, mintha valamivel megbántottam volna, pedig én csupán próbáltam rá figyelni és vigyázni az ágyban. Amikor elküldött, akkor jöttem rá igazán, mennyit is számított nekem ez a lány. Azonban köztünk nem lehet semmi sem, Ő egy ragadozó, mindig új préda után néz, létszükséglete a vadászás. Én csupán jó játék voltam neki kis ideig, aztán gondolom; megunt. Mint egy kisgyermek a kedvenc plüssállatával. Először nem tud betelni vele, aztán pedig szépen lassan a feledésbe merül, és megporosodik a polcon vagy a szekrényben.

5. fejezet.

Három nap telt el azóta az este óta, amikor Juliet elküldött. Magam sem tudom, miért fáj ennyire, miért nem tudok túllépni rajta, mikor az elején még tulajdonképpen zsarolt, de egyszerűen nem megy. Fájdalommal tekintettem az ünnepek elébe, valahogy Juliet nélkül már nem láttam bennük izgalmat, újdonságot. Rose kérdezte ugyan tegnap, hogy mi a gond, de nem feleltem. Füllentettem, miszerint hiányzik a családom. Megértette, és folytattuk a szokott némaságunk filmnézés közben. Belegondoltam, hogy Juliet-tel már régen nem a filmet néznék a kanapén, de ezt el is hessegettem azonnal. El kell Őt felejtenem, de képtelen vagyok elengedni.
Ma reggel azonban egy SMS-től kezdett csilingelni telefonom, amitől izgatottan nyúltam érte azonnal. Reménykedtem benne, hogy Juliet írt nekem, és ismét egy kis reggeli mókára vágyik az ágyban, de csalódnom kellett. A menedzsment küldte az üzenetet, el volt mentve a számuk.
"10-re mindenki legyen az irodában! SÜRGŐS!"
Lepetten olvastam végig, mégis mi lehet olyan sürgős? Nagyon ritkák azon alkalmak, amikor délelőtt már berángatnak minket, mint most. Reménykedtem benne, hogy nem én leszek a téma, de valamiféle titokzatos megérzés ezt súgta elmémben. Minden esetre készülődnöm kellett, ugyanis alig egy órám volt. Magamat hamar összekaptam, de a londoni forgalom már koránt sem haladt olyan tempósan a belvárosi iroda fele, mint én azt szerettem volna.
Végül 2 perces késéssel mentem be az épületbe, majd a megfelelő ajtón benyitottam. Láttam az autókból, hogy már mindenki itt lesz, én vagyok az utolsó. Rich gúnyosan mosolygott rám, mikor meglátott, ettől a szívem a torkomba ugrott. Ő irányít minket, ahogy fütyül úgy ugrálunk, de szerencsére hagy minket élni, nagyon hosszú prózát hagy nekünk, mivel tudja, hogy bár még nem nőtt be a fejünk lágya, tudunk érett módon kezelni minden helyzetet...az évek során megedződtünk.
- Most, hogy Mr. Styles is óhajtott megérkezni, kezdhetjük. - mondta gúnyosabban, ugyanis mindig tegezni szokott minket. Előre féltem.  Elénk dobott egy újságot, ami egyenese előttem állt meg rövidke csúszásában a lakkozott faasztalon. Magam elé vettem a széthajtott oldalon, és megvizsgáltam a cikket. Én voltam benne, valamint Juliet, amint éppen a házamból megy el ballonkabátjában, én pedig látszólag elég hiányos öltözetet viselek. Ez elég régi kép, csodálkozok, hogy csak most került az újságokba, de eddig talán nem tudtak megegyezni az árban, a készítő nagyon jól járhatott vele. Oldalt pedig be volt vágva egy aprócska kép Rose-ról, amint éppen kézen fogva sétálok vele. A cím nagy betűkkel hirdette: "A One Direction szívtiprója bemutatkozik". Nem volt kedvem átfutni, tudtam, miről szól.
- Ez mi? - kérdezte elhúzva előlem az újságot Zayn.
Louis-ra pillantottam segély kérőn, Ő viszont csak együtt érző pillantással díjazott. Ő az egyetlen, aki tudott mindent, a többiek csupán részeket, míg Niall semmit sem.
- Kérdezzétek a bandatársatokat, én is azt tudnám tenni. - mondta gúnyosan Rich, mire minden szem rám szegeződött, csupán Louis-é nem.
- M-meg tudom magyarázni. - hebegtem azonnal védekezőn.
- Kíváncsian várjuk! Magyarázd meg, miért kerül rá a neved arra az átkozott listára év végén! - támaszkodott drágalátos főnökünk az asztalra kimérten.
Sóhajtottam egyet, nem akartam elmondani, mivel még túl élénk volt a seb mellkasomon. Igen, Juliet egy sebet ejtett rajtam, szívemen, én ugyanis kezdtem túlságosan is közel kerülni hozzá, Ő viszont szívtelenül elküldött, ahogy egy vadászhoz méltó. Hátba szúrt, és még meg is forgatta bennem a kést.
- Öhm...nem lesz rajta a nevem a listán, ha ez segít. - hebegtem kínosan, mire mindenki kérdőn nézett rám. - Oké-oké! Lefeküdtünk...párszor. - tettem még utána tarkóm vakarva.
- Micsoda? Mondd, Te teljesen idióta vagy? Egyszer oké, de kétszer? - akadt ki Liam, Ő csak egyről tudott.
- Öhm...meg háromszor, meg négyszer...meg jó párszor kétnaponta. - hebegtem kínosan.
- Egyre jobb! Mi derül még ki? E.T.-t nem basztad meg véletlen? - kérdezte Zayn, de a végére elnevette magát. Az én ajkamra is mosoly kúszott, míg Louis és Niall önmagukhoz hűen kacagtak. Csupán Liam és Rich arca tükrözött komolyságot.
- Rendben, de jó okom volt rá! - tettem magam elé a kezem védekezőn.
- Hallgatjuk! - nézett rám szúrósan Rich.
- Öhm...az úgy volt, hogy... - jött a szokott szöveg, aztán mély levegőt véve úgy döntöttem, nem köntörfalazok tovább. - ...majdnem két hónapja feküdtem le vele elsőnek egy buliban részegen. Megijedtem, nem akartam, hogy a nevem rajta legyen a listán, akkor kiderülne, hogy megcsaltam Rose-t. Aztán Juliet megkeresett, és felajánlotta, hogy kifelejti a nevem, ha év végégi egyetlen SMS-ére ugrok az ágyába. Elfogadtam...aztán rájöttem, hogy igenis tetszik ez az élet, és nem szeretem Rose-t, soha nem is fogom. Ő nem olyan, mint én. De három napja Juliet elküldött egy szeretkezés után, azt mondta szabad vagyok, furcsa volt. Szóval vége van, és minden titok maradt...azt hittem. - mutattam kínosan az újságra.
Rossz volt erről így beszámolni, még ha a srácok előtt nem is annyira, Rich előtt kínosnak éreztem. Ő már nem fiatal, nem úgy tekint ránk, mint ahogy egy korombeli tenné. Kínos csend állt be az irodában, míg a srácok maguk elé meredtek, és próbálták felfogni, vagy éppen vigyorogtak, mint a vadalma, addig Rich idegesen járkált fel-alá, és próbálta kitalálni, mi tévők legyünk. Végül megállt előttünk, és ismét az asztal szélére támaszkodott.
- Rendben, figyeljetek! Elhintjük, hogy az csak egy félreértés, nincs köztetek semmi, ezt a lista is mutatni fogja majd. Rose-sal pedig old meg! Nem érdekel, mit mondasz neki, de ha kell, könyörögj térden csúszva, hogy ne szakítson veled, akkor a védekezésünk alaptalan lesz. - magyarázta Rich komolyan rám nézve.
Kellett egy kis idő, míg végiggondoltam a dolgokat, amiket mondott, és hirtelen gerjedtem haragra. Tudtam, hogy Ő csak jót akar, meg szeretné oldani ezt az egészet, de fogalma sincs semmiről sem.
- Még hogy nincs köztünk semmi? Sokkal több volt pár hét alatt, mint Rose-sal egész kapcsolatunk alatt. Csinálj, amit akarsz, én nem fogok hazudni! Nem szeretem Rose-t! - álltam fel, és az asztalra csaptam.
Niall idegesen rezzent össze, míg Liam és Zayn szeme kikerekedett, Louis viszont csak elégedetten vigyorgott. Rich arcán egyszerre több érzelem is végigfutott, mint a düh, a harag, a zavar, az értetlenség és még sok más.
- Akkor mégis kit szeretsz, hmm? Azt a kurvát, akivel ágyba bújtál minden átkozott este? Azt a ribancot, aki azért fekszik le híres emberekkel, hogy utána megalázza Őket egy listában? - kérdezte cinikusan a férfi.
A harag nem csillapodott bennem ezt hallva, sőt fokozódott. Nem tetszett, hogy így beszél Juliet-ről. Igaza volt, de én megismertem Őt, és egyáltalán nem ilyen. Eleinte valóban úgy mutatkozott be, aztán idővel rájöttem, hogy csupán egy lány, aki a szeretetet a törődést keresi mindenhol, ezért keveredett ilyen dolgokba, most pedig már nem tud menekülni a média világából. Tudtam nagyon jól, velem más volt a kapcsolata, mint az eddigi áldozataival, Ők csupán egy estére voltak jól, én hetekig gyűrtem vele a lepedőt.
- Baszd meg! - csak ennyit tudtam odavetni elé mérgesen, majd kisiettem az irodából nagy port kavarva.
Arra azonban nem számítottam, hogy az épület előtt pár újságíró, és rajongó fog rám várakozni egy-egy szaftos részletért. Azt leshetik, én ugyan egy szót sem fogok mondani. A kiabálások, a hangok egybe folytak, nehezen tudtam értelmezni a mondatokat, de Juliet nevét több helyen is felfedeztem. Nem állt szándékomban válaszolni, tudtam, ilyen állapotban úgyis marhaságot mondanék, túl feldúlt vagyok most ehhez. Mindenki akart tőlem valamit, egy darabot belőlem, de éreztem már csak egy vékonyka hajszál tartja az utolsó idegszálamat, ha az is elpattan, kibukok.
Sietősen bevágtam magam az autóba, majd ügyelve, nehogy kárt tegyek valakiben, elhajtottam. A kormányt erősen markoltam, téptem a sebváltót, de nem hajtottam túl gyorsan. Rich felmérgelt, nem hittem, hogy ennyire gonosz is tud lenni. Juliet sokkal több, mint amilyennek Ő leírta. Ennek az egésznek a kezdetén én is ilyennek képzeltem, de megismertem, és kellemesen csalódtam. Nem tudom elengedni.
 Nem hazafele mentem, sokkal inkább Rose-hoz indultam. Tudtam, először le kéne nyugodnom, de nem tudnám bántani, még csak a hangom sem felemelni előtte, hiszen túl törékeny ahhoz, én mégis most fájdalmat készülök okozni neki. Leparkoltam az ismerős lakás előtt, már sokszor jártam itt, hisz csak együtt lettünk volna a furcsaságok ellenére is. Bementem a lépcsőházba, majd a megfelelő ajtón kopogtam. A hosszú kapcsolat ellenére hozzá soha nem mentem be csak úgy, mint a srácokhoz vagy Juliet-hez, ami azért valljuk be, furcsa ennyi idő után. Kinyitotta az ajtót, a szeme tompán csillogott rám, arca fájdalmas grimaszba fordult, mikor meglátott...tehát tudja.
- Mit szeretnél Harry? - kérdezte halkan, mint bármit.
- Megmagyarázni. Bemehetek?
Kicsit fontolgatta a dolgot, de hamar bólintott, majd oldalra állt, és kitárta előttem az ajtót. Az előszobában megálltam, szerintem egyikünk sem akarta, hogy sokáig maradjak, így le sem vettem a kabátom, valamint a cipőm.
- Rose, én... - kezdtem volna bele, de félbeszakított, mikor felnézett rám.
- Semmi gond, Harry. Megértem, oké? Én nem tudtam neked megadni azokat a szükségleteket, amit egy hozzád hasonló igényel. Sajnálom. Ne füllents kérlek, tudom, hogy miattam mentél el ahhoz a nőhöz elsőnek. - hebegte halkan fejcsóválva, majd tekintetét ismét félénken levezette közénk a szőnyegre.
Mély sóhaj hagyta el ajkaimat, meggyötörtnek tűnt ez az ártatlan lány előttem, akit nem szerelemből, mégis szerettem...inkább csak megszokásból, de akkor is fontos része volt az életemnek. Nem akarta megbántani, soha nem lennék rá képes, most mégis fájdalommal tekint rám.
- Nem miattad történt. Részeg voltam, aztán az volt a feltétele; nem kerülök fel a listára, ha még lefekszem vele többször is.  Nem akartam, hogy megtudja a világ a bakimat a listán, így megtettem, de már bánom. - mondtam halkan, mire aprót bólintott. - Ennek ellenére Te egy nagyszerű lány vagy, de azt hiszem ez kellett, hogy rájöjjünk mindketten, nem passzolunk össze.
Lágyan beszéltem, ahogy Rose-sal szoktam, hisz mellette mindenki visszafogottabbá válik, egyszerűen ezt váltja ki az emberekből félénksége, visszafogottsága, halk beszéde. Felemelte rám kék tekintetét, amiben megértés mégis fájdalom csillogott.
- Igen, tudom. Jó volt veled Harry Styles, köszönöm a csodás másfél évet. - mosolyodott el haloványan.
- Én is köszönöm. Szia Rose...és még egyszer sajnálom. - adtam egy puszit arcára, amire bólintott egyet, majd kinyitotta nekem az ajtót.
Nem éreztem hibának az elválást, bár tudtam, Anya nem fog örülni neki, ahogy a menedzsment sem, Rich-el az élen, de akkor nem érdekelt. Az én életem, úgy alakítom, ahogy szeretném, márpedig én tartalmasan akarom leélni, egy olyan emberrel, aki tényleg fontos...Juliet-tel.

6. fejezet.

Egész álló nap azon rágódtam, ami ma történt. Szakítottam Rose-sal, és a srácokkal valamint Rich-el sem állok szóba, pedig mind hívtak már jó párszor. Egyedül Louis-nak írtam vissza egy SMS-t, miszerint minden oké, és szakítottunk. Ezután a srácok telefonálásai abbamaradtak, de Rich továbbra is kötelességének érezte, hogy zaklasson.
Úgy döntöttem, nem érdekel, mi lesz a vége, nem fogom hagyni, hogy így tönkremenjen az életem. Ha már a barátnőm elvesztettem, akit nem is szerettem, legalább az a lány maradjon meg nekem, aki iránt tényleg érzek is valamit. Beszálltam az autóba, és elindultam a mostanra már rideg külsejű házhoz, mely tudtam, nem lát szívesen. A nap már lement, de ez télen elég korán megtörténik, még csupán 6 fele járt az óra mutatója. Kiszálltam a kocsiból, és magabiztos léptekkel álltam meg az ajtóban, majd becsengettem. Nem érdekel, ki lát meg, akkor csak Juliet volt fontos számomra.
Kis idő után az ajtó kinyílt, és ott állt benne Ő. Egy egyszerű nagy ülepű, fekete gatyát viselt egy Rolling Stones-os pólóval. Semmi smink, semmi vörös rúzs, csupán Ő maga természetesen, felkötött hajjal. Lepetten pillantott rám, de hamar ismét megcsillant a szemében a dominancia, melyet most tisztán láttam, magára erőltetett, hogy ne tűnjön gyengének.
- Mit keresel itt, Harry? Azt hittem felfogtad, hogy nekünk már nincs dolgunk egymással. - rántotta meg a vállát hanyagul, majd be akarta csukni az ajtót, de megakadályoztam a lábammal, majd bementem az előszobába. Nem akartam ezt félig az utcán megbeszélni, még ha nem is olyan forgalmas ez a környék.
- Rendben, gyere csak beljebb. - jegyezte meg gúnyosan, mikor már beengedtem magam.
Ezen haloványan elmosolyodtam. Megállt előttem maga előtt összefont karokkal, és szúrósan méregetett várva a mondandóm, ami ennyire fontos.
- Figyelj, Juliet! Szakítottunk Rose-sal, és... - kezdtem bele, de félbe szakított.
- Nézd, ha azért jöttél, hogy az orrom alá dörgöld, én tetem tönkre a kapcsolatod, felesleges, Te csaltad meg. - rántotta meg a vállát, miközben egyik kezének körmeit kezdte vizsgálgatni.
- Oh...kösz, ez kedves. - jegyeztem meg bólogatva kicsit cinizmussal hangomban. - Nem, azért jöttem, hogy folytassuk tovább, amit elkezdtünk. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni, vagy ilyenek. - hebegtem halkabban a földet figyelve. Éreztem, amint megdöbben, majd kínos csönd telepedett közénk.
- Te komolyan randira hívsz? Mi van, csak nem belém szerettél? - nevette el magát végül, és bal kezével rám mutatott. Elpirultam, és kínosan megvakartam a tarkóm. Ezt látva nevetése abba maradt, arca lefagyott. Rájött, hogy ez nem tréfa, és látszólag nem nagyon nyerte el a dolog a tetszését, ami megrémített. - Nem! Nem, nem, nem és nem! Jézus, Harry, ezt Te sem gondolod komolyan! Beleszerettél egy olyan nőbe, mint én? - akadt ki, és felkötött hajához kapott, majd tehetetlenül leejtette maga mellé kezeit. Én csupán magam elé bambultam, nem hittem, hogy elutasítást kapok.
- Miért? Te is olyan nő vagy, mint a többiek. Azért fekszel le mindenkivel, mert törődésre vágysz. - feleltem immáron komolyan rá meredve.
- Micsoda? Egy fenét! Én az élvezet miatt fekszem le a srácokkal. Veled is azért feküdtem le, mert rohadt jó pasi vagy, és egy szexisten az ágyban, nem holmi érzelmek miatt. - emelte feljebb a hangját elém állva.
Nem láttam még soha ilyen idegesnek. A szeme most millió érzelmet tükrözött, köztük a kétségbeesést, a haragot és azt a furcsa csillogást is. Jól estek dicséretei, de amiket előtte mondott, fájtak. Én többet akartam tőle, nem csupán érzelemmentes szexet.
- Akkor miért küldtél el, hmm? Mi okod volt rá, ha olyan élvezetes velem a szex? - kérdeztem kihívón, és kicsit én is hangosabbra vettem a hangerőt.
- Mert elég volt ennyi! - felelte kihívón, de látszott a szemében, ezt Ő sem gondolja komolyan.
- Igazán? Nem véletlen azért, mert megijedtél? - kérdeztem incselkedve csípőre téve a kezem.
- Ne nevettess, mégis mitől? - vágott vissza mellkasa előtt összefont kezekkel.
Tetszett, hogy ennyire nyílt, kihívó, határozott, magabiztos, ezt mind nem láttam Rose-ban, azonban szükségem volt ezekre a tulajdonságokra egy lányban. Talán sok pasi nem ért velem egyet, de mindenkinek más az ideálja, nemde?
- Attól, hogy túl sok minden lett köztünk! Hogy hagytál irányítani, és érzéki lett a szeretkezésünk. Attól, hogy máshogy kezeltelek, mint a többiek. - mondtam megragadva a vállát.
A szeme gyengén nézett rám pár pillanatig, majd dühösen lefejtette magáról kezem, és láttam rajta, felhúztam. Azonban tudta nagyon jól, kiismertem, és amit elmondtam, az mind igaz volt. Ismét hajához kapott, talán megszokásból bele akart túrni, de mivel az fel volt kötve, kezei ismét leestek maga mellé.
- Az Isten szerelmére, Harry, nézz rám! Én egy kurva vagyok, nem szerethetsz egy ilyen embert, mint én!- mondta komolyan.
- Azért mert azt mondják, attól nem vagy az! - érveltem, mire ismét vadul kezdett kutakodni ellenérvek után.
- Megcsalnálak! - hozta fel nemes egyszerűséggel, de én csupán elmosolyodtam.
- Igazán? Amíg tartott a viszonyunk, hány pasival voltál rajtam kívül? - kérdeztem cinikusan, mire elbizonytalanodott.
- Sokkal. - felelte, de a hangja megremegett, hazudott egyértelműen.
Amióta elkezdődött vitánk, csupán csak az elején láttam határozott énjét, utána fokozatosan elbizonytalanodott, és nagyon úgy tűnik, én fogom megnyerni a csatát.
- Ezt Te sem hiszed el! Nézd, hazudhatsz nekem, legyen. De magadat nem csaphatod be!
Ezt már halkabban ejtettem ki, ugyanis közel álltam hozzá, oly közel, hogy éreztem levegőjét lecsapódni ajkaimon. Idegesen szívta magába a levegőt közelségemtől. Igazi romantikus filmbe illő jelent volt ez akkor köztünk, azonban kétlem, hogy annyira megérné a mozit. Egyikünk sem bírja a csöpögős dolgokat, nem lennénk jó főszereplők. Ennek ellenére én most magamat is meghazudtoltam, mikor arcához nyúlva megcsókoltam. Nem ellenkezett, lágyan érzékien csókoltam, ahogy Ő is. Nem éreztem rajta dominanciát, egyből átadta az irányítást. Tetszett ez az oldala, már akkor is ebbe szerettem bele, mikor elsőnek megmutatta. Ellenben nagyon imádtam kacér, céltudatos énjét is. Egyszerűen tökéletes volt számomra ez a nő.
- Szóval megpróbáljuk együtt? - kérdeztem, mikor eltávolodtunk egymástól, de még mindig közel maradtunk. Szélesen elmosolyodott, tetszett őszinte mosolya.
- Rendben, de vigyázzon Mr. Styles, nehogy csak a pénze miatt legyek magával! - nevetett kacéran, majd a végére még egy kacsintással is megspékelte a dolgot.
- Valahogy ettől nem félek, úgyis kis híján lenulláztad a kártyám a múltkor is. - nevettem, és nyomtam egy csókot homlokára.
***
Nem tudtam, hogy Juliet tud ennyire izgulni. Önmagát meghazudtolóan kihívó öltözködése eltűnt, amióta velem van, most is sportcipőben és farmerban jött el velem Anyáékhoz, hogy végre bemutassam nekik. A családom tud róla, már meséltem nekik sokat Juliet-ről telefonon, meg persze a sajtó is tőlünk zeng, miszerint "A híres nőcsábász megszelídítette a pasi-falót". Én személy szerint mókásnak tartom ezt az egészet, Juliet-et kicsit már zavarja, hogy pasi-falónak titulálják, de végtére is az volt. A srácok elfogadtak minket, ahogy a világ is és Rich is...bár utálkozók mindig akadnak, akik szerint a lány csupán a pénzemre és a hírnevemre hajt. Hát, én nem hiszek nekik, Juliet eleget bizonyított már. Miattam képes volt rengeteget változni, és még azt az erőteljes, vörös rúzst is a fiók legaljába száműzte. Anya ajtót nyitott nekünk, és én azonnal megöleltem, majd bemutattam neki Juliet-et.
- Jó napot! - köszöntötte barátnőm illedelmesen.
- Szia Édesem! - engem személy szerint nagyon meglepett Anya azonnali közvetlensége, mindig is nehezen fogadta el barátnőimet. - Végre találtál magadnak egy rendes barátnőt Mackókám! Azt hittem, örökké azzal a nyámnyila lánykával fogsz élni. Te viszont... - mutatott Juliet-re elismerőn. - ...becsüld meg ezt a lányt, okos, szép, csinos, csak nehogy túljárjon az eszeden. - nevetett Anya.
- Elbírok vele Anya. - nevettem el magam, és kicsit el is pirultam, ahogy Juliet is.
- Mackókám? - fordult felém a lány szórakozottan. Megforgattam a szemeimet, Anya megőrjít ezzel a becenévvel.
- Bizony, Ő az én Mackókám. Onnan jött, hogy régen... - kezdett bele Anya miközben bementek Juliet-tel a nappaliban, én pedig továbbra is kint álltam az előszobába. - Te nem jössz be, Harry? - kiabált Anya ki nekem.
Lepetten húztam fel a szemöldököm. Gondolhattam volna, hogy Juliet azonnal le fog csapni erre a becenévre, de nem hittem, hogy ennyire hamar meg fogja Őt szeretni Anya, és engem már el is felejtenek. Úgy tűnik, felesleges lettem a beszélgetésben.
Juliet mellett soha nem unatkozok, mindig mutat nekem valami újat, egyformák vagyunk, utáljuk a romantikát, ami megkönnyíti sokszor a dolgom. Míg a legtöbb pasi ékszert és mécseseket keres a boltokban Valentin Napkor, én csupán egy rock koncertjegyet veszek, bár mostanában Juliet inkább átpártolt a Lawson zenéjére. Megszenvedtünk azért, hogy idáig eljussunk, de szükséges volt, hogy felnyíljon a szemünk, milyen elfuserált életet éltünk eddig. Én pedig rájöttem, hogy nem a lélegzetvételek száma határozza meg az életet, hanem azok a pillanatok, mikor elakad a lélegzetünk...és valljuk be; Juliet mellett ilyenre van alkalmam bőven. 

11 megjegyzés:

  1. Hihii *bárgyúvigyor* :DD király lett, bár kicsit furcsa volt, már rég olvastam sima fanfictiont :DD naggggyon tetszeeeeett :D *K

    VálaszTörlés
  2. Én is rég olvastam már sima fanfictiont,de ez nekem tetszett:) De a bromancek jobban tetszenek :3

    Mariann:)

    VálaszTörlés
  3. Már én is rég olvastam sima fanfictiont,de ez tetszett:) bár a bromancek jobban tetszenek:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most ehhez jött az ihlet, de boldog vagyok, hogy tetszett :)

      Törlés
  4. Oh Jézus!:D Khm..hát,nos..igazán tetszett:D Egyszer talán már említettem,hogy nagyon tudom élvezni az ilyen történeteket/részeket.(A barátnőimet kikészítem a perverzségemmel,bár már kezdik megszokni,néha még ők is tesznek egy-egy megjegyzést ha a 69. oldalon tartunk,elrontottam őket:D)
    Szóval ettől is rohadtul el vagyok alélva,még mindig csodálkozom a képzelőerődön.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, a kis perverz! Hasonlítunk, engem a haverok szokattak rá, de ha velük vagyok szinte egész nap, nem csoda, hogy én is kezdem. Örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  5. Én is rég olvastam sima FF-t de ez kivételesen tökéletes:)
    Egy díj vár rád nálam:)
    http://depressedwords.blogspot.hu/2014/04/first-price.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a díjat, máris kiteszem :)

      Törlés

Music Note 4