Sziasztok!
Íme egy újabb Kisregény. Tudom, nem a két ígért, de
azokat most félretettem, nincs hozzájuk ihletem. Ehhez viszont jött, így egy
nap alatt megírtam...a betegség nagy úr, de semmi komoly.
Nem hiszem, hogy a héten lesz időm nagyon írni, pénteken
versenyre megyünk Debrecenbe, és valószínűleg végig fogom tanulni a napokat,
ugyanis hétfőn töri míg kedden angol írásbeli kis-érettségim lesz. Szurkoljatok
nekem!
A történetről annyit, hogy a címből talán már rájöttetek,
hogy részben a Lawson - Juliet ihlette, míg a másik fele a Just can't let her go-ból ered.
WARNING: +18-as részek bőven...szinte minden fejezetben,
szóval okosan olvassátok!
Jó olvasást kívánok hozzá, várom a véleményeket!
xoxo Zsoo
A sors fintora, hogy pont azok az emberek esnek a
legkönnyebben fogságba, akik világ életükben szabadok voltak. Fogság alatt nem
csupán azt a kalitkát értem, mely képes megfosztani egy élőlényt a
szabadságától, hanem mondjuk egy olyan személyt, helyzetet, mely kordában
tartja a józan ítélő képességét és a cselekedeteinek önállóságát. Ez két
különféle megközelítése ennek az egésznek, de bizton állíthatom, hogy a második
eshetőség borzalmas, az elsőt szerencsére nem tapasztaltam.
- Nagyon vigyázz magadra ma este! Ne bulizz sokat, ne
feledd, holnap délután meglátogatlak! - hallgattam barátnőm csilingelő, halk hangját
a telefonban.
- Megígérem. Szeretlek! Sok sikert holnap! - feleltem
mély hangon, ahogy mindig is, mivel ezt a szót soha nem szerettem
hangosan kimondani.
- Én is, Hazza! Köszi. - felelte vidáman, majd letettük.
Ezt szerettem Rose-ban. Hogy soha nem fogott vissza,
mindig a háttérből figyelte a cselekedeteimet, soha nem szólt bele a dolgaimba.
Megbízott bennem, soha nem hitte, hogy képes lennék megcsalni annak ellenére,
mekkora nőcsábász hírében állok. Azonban talán tévedett. Ő egy csodaszép lány,
és tényleg gyengéd szálak fűznek hozzá, de soha nem hittem, hogy egy nőszemély
képes a megszokott, nyugodt életemet fenekestül felfordítani.
Mosolyogva tettem el a szükséges dolgaimat, majd elhagyva
az immáron bezárt, sötét házamat beszálltam a kocsimba. A megadott címet
bediktáltam a GPS-be, és elindultam. Fogalmam sem volt, újonnan hol tervezett egy bulit a baráti társaságom, de örömmel vettem részt rajta. Ez amolyan
"Titkos" party-nak ígérkezett, ugyanis csupán ma reggel küldték szét
SMS-ben az időpontot és a helyszínt. Éppen ezért nem is hagyhattam ki, vonzott
ez az érdekes újdonság. Rose holnap reggel vizsgázik, még csak egyetemista, így
bár elhívtam volna magammal szívesen, nem tudott jönni. Megálltam egy ház
előtt, ahol már magasra ívelt a hangulat, ahogy a sok autóból, fényekből és
kiszűrődő zajból leszűrtem. Remélem, a szomszédok nem jelentenek fel minket,
van engedély, bár az ilyen buliknál mindig van. Bementem az ajtón, ahol úgy
döntöttem, felesleges kopognom vagy csengetnem, úgysem hallaná meg senki.
A házban minden fele emberek nyüzsögtek, kicsit féltettem
is ezt a csodás, igényes, elegáns helyet egy ilyesféle durva rendezvényhez, de
nem nekem kell takarítani holnap. Megittam pár pohárkával, majd táncolni
kezdtem pár lánnyal, de kizárólag szigorú keretek között, nekem ott van Rose.
Találkoztam jópár ismerőssel, köztük Liam-mel és Zayn-nel is, így abból a pár
pohárkából sok pohárka lett, mígnem a látásom már teljesen homályossá vált. Ismét mentem
táncolni, de ezúttal nem én választottam magamnak partnert, engem kaptak el.
Egy lány simult hozzám, gyönyörű volt. Arca édesen kerekded, éppen amennyire
kell, makulátlan. Haja vöröses árnyalatban pompázott, de visszafogottan,
barnásba fordult. Vörös ruhát viselt, dekoltázsa hívogatott magához, a feszülős
anyag édesen fogta közre vékony derekát, tökéletes lábait combja közepéig.
Fekete magas-sarkújában úgy mozgott, akár egy sportcipőben, csinos lába enyém
közé férkőzött. Bőre hófehér, puha volt, akár egy kisbabának. Dús ajkai vörösen
hívogatták magukhoz a tekinteteket, pisze orra csillogott a fényben. Szemei
nagyok voltak, mély barnák, majdhogynem feketének mondanám. Benne ravaszság,
értelem csillogott. Olyan okosságot, rafináltságot láttam ebben a lányban, hogy
a belsőm azt kiáltotta; menekülnöm kell. Azonban a testem nem engedelmeskedett.
Éreztem, amint lassacskán vaddá válok, és nem vadásszá, tekintete dominanciáról
árulkodott. Tudtam, ismerős volt valahonnan, de nem tudtam, honnan. Fenyegetést
láttam benne, ennek ellenére elbódult agyam már nem volt elég a tiltakozáshoz,
hagytam, hogy rongybabaként rángasson, úgy húzzon maga után, ahogy csak akar.
Az orromnál fogva vezetett.
***
Fejfájással ébredtem reggel, semmi egyéb nem maradt meg,
csupán egy lány, akivel a saját kocsimban ülök. Ki akartam nyitni a szemem,
mikor a hátamra fordultam, de lehetetlennek bizonyult. Egyszerűen képtelen
voltam a külvilágból bármit is felfogni. Lassan haladtam át a határon mely az
éberségtől választott el. Amint átértem rajta, azonnal éreztem, hogy valamit
tudnom kell, ami igencsak fontos, mégsem tiszta számomra. Kinyitottam a szemem,
és gyakran pislogtam jó párat, míg felfogtam, hol is vagyok. Természetesen a
saját hálószobámban, de hogy hogyan kerültem haza, arról fogalmam sem volt.
Tudtam, hogy valami köze van ahhoz a lányhoz, aki az utolsó emlékemben szerepel
az autómban. Idegesen ültem fel, mikor belém nyilallt a felismerés, hogy talán
megcsaltam Rose-t. A szoba olyan volt, mint eddig, csupán a tegnap esti ruháim
hevertek szanaszét a földön az ajtótól indulva. Lepetten pillantottam rájuk,
majd felkeltem, így szembe találtam magam a szekrényem ajtaján lévő tükörrel. A
szívem biztosan leállt egy pillanatra, mikor megláttam, mi díszeleg rajta
eltakarva egy-két testrészem.
"Jó
reggel, Szépfiú!
Köszönöm
a tegnap estét, biztosan hallasz még felőlem.
xoxo
Juliet
PS.:
Lenyúltam emlékbe azt a cuki, kék alsót, ami tegnap volt rajtad. Nagyon
szexi."
Ez a szöveg díszelgett a tükrömön vörös, rikító rúzzsal,
melyet tegnap este az a lány is viselt. Te jó ég, megcsaltam Rose-t! Teljesen
bepánikoltam, nem tudtam, mi tévő legyek. Nem akartam elveszteni a barátnőmet,
hisz már olyan régen együtt vagyunk, hogy az életem részévé vált, még ha az
elején nem is szerettem, de aztán szépen lassan elkezdtem. Ki ez a Juliet?
Kivel találkoztam én össze tegnap? Ismerős volt valahonnan nagyon is, tudtam,
hogy tudnom kéne a kilétét, nagyon fontos lenne. Szétnéztem a szobában, majd
tekintetem a falon lógó órára terelődött, mely 11-et mutatott. Idegesen
pillantottam vissza a tükörre, Rose délután átjön a vizsgája után, addigra el
kell tüntetnem ezeket. Magamra kaptam egy boxert, és sietősen indultam meg a
fürdő fele ablaktisztítóért, és papírtörlőért. Letöröltem a tükröt, jó párszor
végigmentem rajta, mire az a makacs rúzs mindenhonnan eltűnt. A szívem a
torkomban dobogott, nem akartam újra látni azt a lányt, bár a tükrön azt állította, még találkozunk. Kétlem, London hatalmas hely, nem fogunk többé
összefutni, Rose pedig semmit nem fog hallani az egészből. Összekapkodtam a
ruháimat, majd végül arra jutottam, hogy elmegyek lezuhanyozni.
A fürdőben immáron alkalmam volt magamat is szemügyre
vennie, itt nem volt írás a tükrön. Az arcom elég nyűzött volt, kicsit sápadt
is talán a tegnap estétől, de ezen egy zuhany könnyen segíthet. Azonban a
tekintetem a mellkasomra tévedt, és elszörnyedtem. A két madárkám között egy
hatalmas vöröses folt éktelenkedett, mintha valaki kiszívta volna. Juliet! Elég
feltűnő helyen volt, ez a tetoválásom a legtöbb pólómból kilátszódik, így
kénytelen leszek most egy-két napra eltérni a megszokottól. Remélem, Rose nem veszi észre. Ismét kezdtem bepánikolni, de igyekeztem tiszta fejjel
gondolkozni. Kimentem a telefonomért a szobába, majd miközben visszafele
tartottam a fürdőbe írtam egy-egy SMS-t Zayn-nek és Liam-nek, hogy jöjjenek át
AZONNAL! Ők ott voltak a buliban, hátha tudják, mit csináltam azzal a lánnyal,
akinek mellesleg még a teljes nevét sem tudom. Amíg ideérnek, addig éppen le
tudok tusolni. Miközben beálltam a zuhany alá, hallottam, amint megrezdül a
telefonom, így kilestem, és láttam, hogy Zayn visszaírt egy "k"-t.
Biztos vagyok benne, hogy Liam is látta, csupán lusta írni, de siet. A meleg
víz nem tudta kiverni a fejemből a gondolatokat. Szégyelltem magam, bűntudatom
volt, amiért ilyet tettem Rose-sal, hogy fogok ezek után a szemébe nézni?
A törölközőt a nyakamra terítettem, így a vízcseppek arra
hullottak nedves hajamból, míg felkaptam egy alsót és egy melegítőnadrágot.
Többre nem futotta. Leballagtam az alsó szintre, ahol minden normálisnak tűnt,
ezek szerint csak a hálóm változott csatatérré hála ennek a lánynak. A konyhába
belépve megpillantottam Zayn-t és Liam-et a pultnál, miközben éppen
kiszolgálták magukat kávéval. Meg sem lepődtem, ismertem már őket, tudtam,
vannak olyan pofátlanok, hogy kopogás nélkül berontanak, és otthon érzik
magukat...bár én is így szoktam náluk.
- Jó reggelt! Mi olyan sürgős? - kérdezte Liam
érdeklődve.
Töltöttem magamnak egy csésze ébresztőt, majd kínosan
vakargatva a tarkómat szabad kezemmel feléjük fordultam.
- Mi a szar az a mellkasodon? - kérdezte rögtön Zayn
szemöldök ráncolva.
Erre Liam is oda nézett, én pedig fülig vörösödtem,
miközben leszegtem a fejem, majd a törölköző szélével próbáltam eltakarni, de
az visszacsúszott oldalra.
- Öhm...én...nem tudjátok, mit csináltam tegnap este? -
kérdeztem óvatosan.
Kis csend állt be köztünk, majd hirtelen Zayn kacaját
hallotta meg, mire kérdőn pillantottam fel rájuk félbehagyva a járólap
vizsgálgatását. Liam sajnálkozva megcsóválta a fejét, valószínűleg leesett
nekik, hogy egy nővel voltam. Azt hittem, Ők többet tudnak mondani erről a titokzatos
személyről, de úgy tűnik, tévedtem.
- Kösz, nem ezt vártam. Nem tudjátok, ki volt az a lány,
akivel leléptem? - kérdeztem morcosan.
- Bocs, Haver! Amúgy nem, nem láttunk már a beszélgetés
után. De látszólag nagyon jó éjszakád volt. Talán meg szeretnéd keresni, és
megismételni? - kérdezte incselkedve fekete barátom, mire összeszűkült szemmel
pillantottam rá.
- Fenét! Megcsaltam miatta Rose-t. Hagyott üzentet a
tükrömön. Elvitte a tegnapi alsóm, és szerinte még találkozunk. - vörösödtem el
kicsit.
Ezúttal már Liam is kuncogni kezdett, nem hogy Zayn.
Idegesített, hogy ennyire nem fogják fel a helyzet komolyságát, nekem a
kapcsolatom a tét Rose-sal. Látva sértett fejemet elhallgattak, majd Liam
szólalt meg elsőnek.
- Érdekes egy csaj. Elvitte az alsód?! - kuncogott ismét,
mire megforgattam a szemem. - Semmit nem tudsz róla?
- Csak, hogy a neve Juliet. - rántottam meg a vállam. -
Ti nem láttátok tegnap este?
Liam szeme kicsit kikerekedett, míg Zayn megcsóválva a
fejét az asztalra könyökölt gondterhelten. Idegesen pillantottam rájuk, láttam,
hogy valami nagyon is dereng nekik, csupán nem akarják elmondani. Egymásra
pillantottak, és láttam, amint néma beszéd bontakozik ki köztük ezzel a lánnyal
kapcsolatban. Éppen szólásra akartam nyitni a számat, mikor Zayn előkapta a
telefonját, és valamit nyomkodott rajta, miközben hozzám beszélt.
- Remélem, nincs igazam Haver, de ha mégis... - motyogta
fejcsóválva, majd felém mutatta a telefonját.
Közelebb mentem pár lépést, hogy meg tudjam vizsgálni a
képernyőn szereplő alakot. A vöröses haj, a vakító piros ruha, a telt ajkak,
ravasz, igéző szemek...mind visszaköszönt rám onnan.
- Ez Ő! Ez Juliet! Honnan tudtad? Hol találtad? Ismered?
- kérdeztem azonnal hadarva.
Zayn Liam-re nézett, ki sóhajtva pillantott rám,
látszólag valami nagyon nincs rendben, csak azt tudnám, hogy micsoda.
- Harry, figyelj! Ez a csaj Juliet Freese. Biztosan
hallottál már róla. Ő a...hát a sztárvilág kurvája. A lehető legtöbb
hírességgel lefekszik, aztán a neten minden év végén közzé tesz egy listát,
hogy az adott évben kiknek az ágyában fordult meg. Most már Te is ott
szerepelsz az elsők között, mert valljuk be, Harry Styles nagy dicsőség, pláne
mikor van csaja. - magyarázta Liam a szemembe nézve együtt érzőn.
Azt hiszem, az volt az a pillanat, amikor megállt
körülöttem a világ pár percre, és csak meredtem magam elé lesokkolva. Még hogy
én, és egy ilyen csaj...Hogyan? Miért? Miért én? Olyan egyszerű életem volt
eddig, talán csak vihar előtti csend lett volna? Hirtelen leesett, hogy innen
volt olyan ismerős tegnap este is már, de soha nem hittem, hogy egyszer
összeakadok vele. Rose meg fogja tudni, hogy megcsaltam, és akkor nekem végem.
Idegesen túrtam a hajamba, fogalmam sem volt, hogy mit tegyek.
2. fejezet.
Napok óta húzom az egészet, kerülöm Rose-t, gyakran a
munkámra hagyatkozva mondok le egy-egy találkozót. Bűntudatom van, ha arra a
csodaszép lányra nézek. A haja szőkésbarna, arcán aprócska szeplők
éktelenkednek, szeme világoskék, de nem csillog benne annyi ravaszság, okosság,
mint Juliet-ében. Rose visszafogottabb, háttérbe húzódó típus, csendes. Juliet
viszont...rettegek attól, mi lesz év végén, már tél van, nincs sok időm vissza.
Úgy döntöttem, elmondom Rose-nak a történeteket, inkább tőlem tudja meg, és ne
egy újságból vagy ilyenek. A folt a mellkasomról már eltűnt, nem akadályoz,
azonban úgy érzem, az a nő nyomott hagyott rajtam, de végtére is nekem is
lehetett volna annyi lélekjelenlétem és eszem, hogy ellenállok neki, de
valahogy nem voltam rá képes.
Megcsörrent a telefonom, amin őszintén nagyon
meglepődtem, hiszen ma szabadnapos voltam, Rose pedig nemrég ment el 5 óra
fele. Talán nálam hagyott volna valamit? Vagy helyzet van a srácokkal?
Felvettem az asztalról a telefonom, és megnéztem a képernyőt. SMS-em jött egy
ismeretlen számról. Először arra gondoltam, hogy egy telefonszolgáltató vagy
bank küldött reklámot, csináltak már ilyet, de amikor felnyitottam,
ledöbbentem. Koránt sem ilyen jellegű volt.
"Készülj,
Szépfiú! Mindjárt nálad vagyok...hmm. J."
Teljesen ledöbbentem ezen az üzeneten. Pár pillanatig még
talán el is gondolkoztam, hogy kitől jött, de egyértelműen Juliet küldte. Még
csak nem is ismerem ezt a nőt, mégis pillanatokon belül betoppan a lakásomba,
és feltételezem, nem teázni jön. Egyáltalán honnan van meg neki a számom? És
arra nem gondol, hogy esetleg van nálam valaki? Bár azt hiszem, talán ez az a
dolog, ami a legkevésbé sem érdekli. Vissza akartam írni, vagy felhívni, de
ismeretlen számnál ez lehetetlenség. Sietősen pillantottam körben a házban,
arra gondoltam, hogy nem engedem be, de erre nem lennék képes, hisz úriembernek
vallom magam, Ő pedig egy nő. Felpattantam és fel akartam menni magam sem
tudom, miért, de ekkor csengettek. Idegesen szívtam magamba a levegőt, most jön
életem talán legnehezebb találkozója. Lassú léptekkel változtattam irányt, és
közeledtem az ajtó fele, majd mély levegőt véve kinyitottam azt.
Juliet állt benne, vörös haja most egyenesen omlott
vállára, ellenben az előző találkozásunkkor göndör volt. Vörös rúzsa talán
védjegye, ismét ott égett ajkain. Szeme csillogott, dominanciát megkövetelően
villant rám. Fekete ballonkabátot viselt, és elégedetten rám mosolygott.
- Szia Szépfiú! - duruzsolta.
Mit sem törődve azzal, ki a házigazda, bejött, majd maga
után belökve az ajtót a falnak tolt. Ledöbbentem figyeltem, amint nekem feszül
aprócska, ám határozott alakja, magas-sarkújában most is könnyedén mozgott.
Szétbontotta kabátjának kötését, így kivillant előttem falatnyi ruhácskája,
melyből szinte mindene kint volt. Fekete csipkés fehérneműt viselt, amolyan
szuper-szexit, és tökéletes alakja volt hozzá, amivel tisztában is volt. A
combfixe egy fekete selyem megkötővel kapcsolódott tangájához, majd abból egy
fűzőn át eljutott tekintetem dekoltázsára, mely most is hívogatott. Nagyot
nyeltem erre a kombinációra, amit észrevett, és elégedetten elvigyorodott.
Elkezdte kigombolni kockás ingem, melyet amúgy is csak pár gomb tartott össze
hűen a styleisztok által kitalált stílusomhoz.
- Juliet, elég! Nem akarok tőled semmit! - fogtam meg
vékony csuklóját, és eltoltam magamtól. A szeme döbbenten nézett fel rám, majd
hamar komolyba fordult.
- A Nagy Harry Styles komolyan megvetné a gyengébbik
nemet? Mindjárt kacagok. Hűséges típus lettél hirtelen? Fogadok, hogy a kis
barátnőd nem képes megadni, amire vágysz. Én megadhatom. Van egy ajánlatom
neked, Harry! - hajolt közelebb hozzám, így alig volt köztünk pár centi.
Összehúzott szemekkel figyeltem, és vártam ajánlatát, de nem szólaltam meg.
Elmosolyodott, és folytatta. - Két hónap múlva "véletlenül" nem teszem publikussá a Te neved
a többivel együtt, amennyiben lefekszel velem...bármikor. Csak egy telefonomba
kerül, és az ágyamban akarlak tudni. - mondta elégedetten, és mutatóujjával
végigsimított arcélemen.
A szemem még kisebbre szűkült, magamban mérlegeltem. Így
bármikor az övé vagyok, azonban életem végéig zsarolhat, és így még többször
megcsalom Rose-t.
- Nem versz át, meddig áll ez az ajánlat? - kérdeztem
mély hangon.
- Okos vagy, Hazza, azt hittem, nem veszed észre a
buktatót. De amiért kiszúrtad, ám legyen, engedek. Év végéig. Szilveszter
éjféltől szabad vagy, és örökké titok marad, ami köztünk volt. - mondta
elégedett vigyorral dús, vörös ajkain. Meg kell mondjam, jól áll neki a mosoly,
eredetileg is tökéletes arca ettől meglágyul, és még szebb lesz. Belegondoltam,
hogy az kb. 2 hónap, és ez lenne a legjobb. Rose kiakadna, ha ez kiderülne,
valamint szerintem a menedzsment is levágná a fejem, ha elhagyna a lány, és a
millió rajongó megtudná, hogy rajta vagyok azon a bizonyos listán. A karrierünk
lefelé venne egyenes utat, ezt pedig nem tehetem meg a srácokkal.
- Rendben, legyen. De akkor óvatos leszel, és figyelsz,
hogy ne kapjanak le velem, valamint akkor nem jöhetsz ide, amikor vannak nálam.
Ja, és nem hagyhatsz árulkodó nyomot rajtam, mint legutóbb. - soroltam az én
feltételeimet.
- Majd óvatos leszek Apuci. - vette kislányosra a
hangját.
Közelebb állt hozzám, és ismét elkezdte kigombolni az
ingem, én pedig összeszorított szemekkel, oldalra fordított fejjel tűrtem,
ahogy letolja azt vállamról, majd csókokkal hinti be a nyakam, néha nyelvével
is húzott rá egy-egy csíkot. Megremegtem. Nem akartam élvezni, amit csinál,
ennek ellenére mégis vágyat szított bennem. Hallottam elégedett kuncogását
erre, majd rátért mellkasomra, és kis játék után a kulcscsontommal a mellbimbómra
tért rá, amit még soha senki nem csinált, így teljesen váratlanul ért. Annak
ellenére, hogy azt pletykálják rólam, mindenkivel lefeküdtem, nem igaz. Alig
voltam pár lánnyal, és Juliet-nek igaza volt, ugyanis Rose nem igazán nyitott
ilyen dolgokban, igazából elég prűd. Felnyögtem a váratlan mégis jóleső
érzéstől. Elégedetten elmosolyodott, és még egy utolsó érintés után lejjebb
haladt. Hiába voltam minden erőmmel azon, hogy ne élvezzem, elkéstem,
megtörtént.
- Ugye nem várod el, hogy térképet írjak? Ez az a rész,
hogy felviszel a hálóba! - suttogta kéjesen a fülembe.
Sóhajtottam egyet, de most nem az élvezettől. A combjai
alá nyúltam, amiket derekam köré font, majd elindultam fel az emeletre.
Gondolkodtam azon, hogy a vendégszobába viszem és nem a saját hálómba, de
végül arra jutottam, hogy már egyszer lefeküdtünk ott, nincs tovább mit
bemocskolni. A lépcsőn arra lettem figyelmes, hogy a súlytól kidagadt
bicepszemhez hajol, és lágyan simogatja, miközben bűvölten figyeli, majd
csókokkal hinti be. Kicsit meglepődtem, az ember azt hinné, annyi pasival volt együtt, hogy a külső már egyáltalán nem érdekli, de látszólag tetszettem neki,
különben nem törné magát ennyire. Talán kihívást látott bennem, nem tudom,
minden esetre elérte célját, övé vagyok két hónapig. Lehelyeztem az ágyra, majd
úgy döntöttem, kizárok mindent, és szex módjára fogom élvezni és kezelni ezt a
helyzetet. Fölé akartam hajolni, azonban határozottan meglökött, így mellette
landoltam a takarón. Csípőmre ült, és lehajolt hozzám.
- Mindig én irányítok. - mosolygott féloldalasan,
miközben mellkasomon támaszkodott.
Nem feleltem semmit, tűrtem, ahogy onnan folytatja testem
kényeztetését, ahol abbahagyta. Hamar eltűnt rólam nadrágom is hála csalafinta
kezeinek, melyek gyakorlottan távolították el rólam. Feltápászkodott, majd
engem is felhúzott ülésbe. Az ölembe helyezkedett, és lágyan kezdte ringatni
csípőjét, miközben lassan szabadult meg minden egyes bonyolult ruhadarabjától. Csábító
volt a látvány, egyre inkább feltüzelt, és ezzel Ő is tisztában volt, így még
kihívóbban folytatta. Már csak a tangája maradt, és akkor olyan történt, amire
egyáltalán nem számítottam.
Megcsókolt. Ajkai enyémen pihentek, miközben felsőteste
enyémhez simult ölemben. Nem tudom, hogy azon a bizonyos estén korábban
csókolóztunk-e, de nekem egyáltalán nem állt szándékomban. Azonban, amint
megtörtént, ez elszállt, és visszacsókoltam. Nyelvünk vad táncba fogott,
hirtelen elfelejtettem Rose-t, akkor csak Juliet izgató csókja maradt.
Eltávolodtunk egymástól, én pedig levegő után kapkodva próbáltam csitítani
száguldó szívem kevesebb sikerrel. Lehúzta mindkettőnkről a fehérneműt, így
semmi sem takart már minket. Ez a lány előttem tökéletes volt minden
szempontból. Kicsit talán aljas, de akkor ott még ezt sem bántam. Fölül maradva
ereszkedett férfiasságomra, mire mindkettőnkből egy nyögés szakadt fel, majd
mozogni kezdett. Derekába markoltam, hangosan szuszogtam, Ő pedig halkan
nyögdécselt. A hangja ilyenkor teljesen máshogy csengett. Olyan gyámoltalanul,
élvezettel, nem dominánsan, határozottan.
Ahogy egyre inkább közeledtünk a csúcshoz hátra vetettem
a fejem, és alig vártam, hogy átadjam magam az élvezetnek. Szinte egyszerre
léptünk át egy eufórikus kapun, mely csodás érzéssel üdvözölt minket, majd
szépen lassan kitessékelt ismét kívülre. Juliet felettébb törékenynek tűnt,
miközben próbálta rendezni légzését mellkasomra borulva. Hintett rá egy lágy
csókot, miközben felpillantott rám hosszú, fekete pillái alól. Most tűnt igazán
szépnek, amikor nem volt vörös rúzsa ajkán, arca kicsit kipirult, haja nem állt
tökéletesen, mint eddig.
Felkelt, amitől kicsit meglepődtem, figyelemmel kísértem
könnyed mozdulatait fehérneműjéhez, melyet magára is vett kis szenvedés után.
Eközben én is sikeresen felvettem alsóm, és megálltam mellette. Mivel csupán
ennyibe jött, nem volt nagyon mit magára vennie tovább.
- Kösz az estét, Harold! Isteni voltál. - mosolygott rám
elégedetten.
Úgy lépett ki a szobámból, majd indult meg az előszoba
fele, mintha olyan sokszor járt volna nálam. Magára kapta a kabátját, én csupán
követni tudtam, többre nem volt erőm. Cipőjében ismét könnyed mozdulatokkal
járt, de egyszer megnézném sportcipőben, melegítőben, smink nélkül. Biztosan
gyönyörű látvány.
- Majd jelentkezem, kis csődöröm. - kuncogott.
Megcsókolt, amitől kikerekedtek a szemeim, de hamar
lehunytam Őket. Úgy viselkedett, mintha a párom lenne, pedig csak a
szeretőm...még annak sem mondanám, ugyanis zsarol. Elhagyta a házam, én azonban
továbbra is csak álltam ott magam elé meredve. Azon agyaltam, vajon hogyan
jutottam ilyen mélyre. Miért nem volt jó nekem Rose? Bár már tényleg szükségem
volt valami újra, többre, jobbra. És ezt Juliet meg tudta nekem adni, még ha
csak az élvezet kedvéért is.
3. fejezet.
Két napra rá Juliet hívott is, ezúttal egy címet is
megadott, és én mentem hozzá. Ugyanolyan szex volt, mint az én hálómba, de én
nagyon élveztem, szükségem van erre a mozgalmas életmódra, Rose nem ilyen, és
mellette megváltoztam. Eltűnt perverz egyéniségem, ami rajongók millióinak vált
kedvencévé. Visszafogott lettem, huncut, kacér mosolyom elnyelődött. Azonban,
amikor Juliet-tel vagyok, ezek újra eljönnek, élvezem az érzelemmentes szexet.
Két hét múlva nyugodtan ültünk a kanapén Rose-sal, a
bűntudatom eltűnt, valahogy már nem zavart, hogy azok a nagy, kék szemek
egyszer talán fájdalommal, utálattal fogynak rám nézni megtört testtartása
mellé. Tompa fény csillogott íriszeiben, megszoktam, hogy Juliet szeme a
vágytól, a ravaszságtól, az észtől csillog, az övében viszont mindez nem volt
meg.
A film közben felpillantott rám, és nyomott egy lágy
puszit ajkaimra, én pedig kaptam az alkalmon, elmélyítettem. Homloka ráncba
szaladt, húzta hátra a fejét, azonban követtem, így eldőltünk a kanapén.
Fölötte tartottam magam, miközben egyre hevesebben csókoltam, Ő azonban
elfordította fejét. Egy pillanatra ledöbbentem, nem szoktam hozzá, Juliet nem
szokott elutasítani, Rose viszont más.
- Mi ütött beléd, Harry? - kérdezte halkan, vékony
hangján. Soha nem beszél hangosan, néha figyelnem kell, hogy halljam, amit mond.
- Rose, Te még soha nem gondoltál arra, hogy
kipróbálhatnánk valami újat? - kérdeztem óvatosan szemébe nézve.
- Miféle újat? - ráncolta össze szemöldökét.
Ebben a fényben szeplői még inkább felerősödtek,
szőkésbarna haját mint általában, most is összefonta feje búbján, majd kontyba
csavarta. Ingje nyakig be volt gombolva, ami meggátolta belátásom dekoltázsába,
mely kisebb volt, mint Juliet-nek. Megszoktam, hogy akkor nézek oda, amikor
csak kedvem tartja, és ez most új volt számomra, holott Rose-sal régebb óta
vagyok együtt, mint amióta a viszonyunk tart titokban. Ugyanis két hét után már
nem mondanám zsarolásnak, én is a részese lettem, élvezem, és nem ellenkezem.
- M-mondjuk az ágyban. - feleltem.
Mosolyom féloldalas, kacér lett, melyet már nagyon régen
nem használtam mellette. A szeme lepetten kerekedett ki, nem értettem ezt a
döbbent reakciót. Régen voltunk már együtt mi ketten, nem hiszem el, hogy Ő nem
hiányolja már a szeretkezést. A nőknek is szükségük van az élvezetre,
Juliet-nek jobban, mint más hölgyeknek, de ért is hozzá. Gondoltam, Rose-sal is
tölthetnénk el egy estét, akkor talán rendeződnének bennem a dolgok, és ismét a
régi, rideg módon tudnék viszonyulni Juliet-hez. Hirtelen tolt le magáról,
miközben felült a kanapén mellém. Felé fordulva mértem végig ideges arcát, maga
előtt összefonta karjait, és felhúzta vállait, mintha kicsit fázna.
- H-Harry...azt hittem, jók vagyunk így, ahogy vagyunk. -
hebegte fájdalmasan.
A földet pásztázta, nekem pedig fájt ilyennek látnom ezt
a szegény lányt, mikor olyan sok időt lehúztunk egymás mellett.
- Persze, nincs velünk semmi gond, de néha elgondolkozok,
hogy nem vagyok elég vonzó neked? - kérdeztem halkabban.
Persze nem gondolkoztam ilyenen soha, amikor Juliet
szerint én vagyok a világ legjobb pasija...ezt a tudtomra adta egyik alkalommal
az ágyban. Haloványan elmosolyodtam az emléken. Azonban Rose-ra tudtam, hogy
csak ilyen mártír módon lehet hatni. Őszintén fogalmam sincs, miért nem akar
velem egy hónapban többször is lefeküdni, mint egy, hisz mindig figyeltem rá,
soha nem okoztam neki fájdalmat. Sokan megvesznének érte, ha a helyében
lehetnének, tudom, sokat írják a rajongók, azt hiszik, nem látom, azonban Ő mégis
más. Van akinek ez jön be, Liam például szereti a félénk csajokat, bírja, ha Ő
tárja fel a valódi személyiségüket, azonban nekem nem az esetem az olyan nő,
mint Rose. A kapcsolatunk elején, még nem is szerettem, csupán kellett valaki,
aki elkísér a díjátadókra, és Ő elég csinos meg szép volt ehhez a menedzsment
szerint. Aztán szépen kialakult egyfajta kötődés, és összejöttünk. Azt hittem,
változni fog, de nem. Ugyanolyan félénk, magába húzódó maradt, mint eddig.
- Dehogynem! Harry, Te nagyon jó pasi vagy, és sajnálom.
- hebegte halkan nagy szemekkel felnézve rám.
Furcsa volt, hogy íriszében nem csillog elszántság,
határozottság, dominancia, azonban ezt elhessegettem elmémből. Nekem Rose
tökéletes, ahogy van...legalábbis kötelező annak látnom, hisz Ő a barátnőm, és
Anya kétlem, hogy képes lenne elfogadni még egy lányt mellettem. Rose-t is
nagyon nehezen sikerült neki. Nem feleltem semmit sem, csupán magamhoz húztam,
és egy csókot nyomtam feje tetejére. Nem tudtam, mi tévő legyek.
***
Amint Rose lelépett, kaptam egy SMS-t, így indultam
Juliet-hez egy kis lazító szexre. Tudtam, hogy gonoszság, amit Rose-sal
művelek, de így lesz a legjobb. Akkor nem derül ki, hogy megcsaltam. A
szeretkezés ismét kielégítő, tökéletes volt vele, azonban most valahogy nem
tudtam annyira átadni magam az érzelmeknek. Rose-ra gondoltam, és hogy mi lesz
velünk ezután. Nem tudtam, hogy talán el kéne mondanom neki, hiszen ha le is
telik az alkunk Juliet-tel, kétlem, hogy tovább tudnék úgy élni a barátnőm
mellett.
- Hey, Baby, nem felejtettél el valamit? - kérdezte
Juliet incselkedve, mikor már az előszobába mentem ki. Kérdőn pillantottam
hátra rá. A kezében egy fekete kis tok pihent, melyet azonnal megismertem, a
pénztárcám volt. Megálltam, és érte nyúltam, azonban a kezét akkor elrántotta.
Kipattintotta, és kikapta belőle bankkártyám. - Azt hiszem, ezt most lenyúlom
kicsit. Holnap után visszakapod! - mosolygott rám huncut módon.
A szemem lepetten kerekedett ki, mikor immáron megkaptam
a tárcám a kártyám nélkül. Sóhajtottam egyet, nem tudtam ellenkezni neki. Ő
irányít, az orromnál fogva vezet, és közben kacag az élvezettől.
Mikor elhagytam a már jól ismert házat (pontosabban csak
annak a hálószobáját ismertem jól), úgy döntöttem, hogy Louis-tól kérek
segítséget. Ő az egész bandából a legjobb barátom...na meg persze a baráti
körömből is. Neki mondok el egyedül mindent. Érzem, milyen kínos lesz kitálalni
neki, hisz senkinek nem mondtam el, hogy ez az egész azután az egy este után is
folytatódott köztünk Juliet-tel. Arról is talán csak Zayn és Liam tud.
Leparkoltam a jól ismert ház előtt, melybe kopogás nélkül
benyitottam, és szerencsémre az ajtó nyitva volt. Nem láttam idegen cipőt,
tehát egyedül van.
- Lou, itt vagy? - kiabáltam be a házba, miközben
levettem kabátom, kint már igencsak hideg volt, jó hogy a hó nem esett.
- Konyha! - hallottam meg a jól ismert hangot.
Levéve cipőm a konyha felé vettem az irányt, mely a
nappaliból nyílt. Megláttam a pultnál ülni, mikor észrevett, szélesen elmosolyodott.
- Hali, Hazz! - mosolygott rám kedvesen.
Biccentettem, és leültem vele szemben. Összeráncolta
szemöldökét, tudta, hogy valami nagyon nincs rendben, ismert már annyira, hogy
lássa, mikor van szükségem egy jó kis fecsegésre, aztán a végén tanácsra.
- Oké, mi történet? - kérdezte egyből lényegre-törően.
Leszegtem a fejem, a márványpultot kezdtem vizsgálgatni,
majd az ölemet. Ő türelmesen megvárta, míg összeszedem a gondolataimat. Azt
imádom Louis-ban, hogy borzalmasan el tudok vele baromkodni, viccelődni, de
mikor a helyzet úgy hozza, akkor a világ legkomolyabb, legsegítőkészebb
emberévé válik, amiért nagyon tisztelem.
- Hát...ismered Juliet Freese-t? - kérdeztem fellesve rá,
így láttam, amint zavartan bólint. - Szóval két hete egy bulin lefeküdtem vele
részegen. El akartam mondani Rose-nak, hogy ne az év végi listájából tudja meg,
de Juliet megkeresett, és azt mondta, ha szilveszterig az ágyában termek egy
SMS-re, akkor a nevem véletlen kifelejti. Én pedig belementem. - csóváltam meg
a fejem még mindig a pultot vizsgálva.
Louis egy ideges sóhajt hallatott, majd hirtelen
kihúzódott a szék velem szemben, melyen eddig ült. Mellém jött, és felpattant a
pult tetejére. Felnéztem rá, elég bizonytalanul festhettem. A szemében
együttérzés és zavar csillogott.
- És ezért vagy így elkenődve? Inkább örülj neki, hogy
kis ideig kihasználhatod azt a csajt, Rose így úgysem tudja meg. - kuncogott
halkan.
Meglepődtem, hogy ilyen egyszerűen fogja fel, de ezeket
már én magam is beláttam, nem mondott újdonságot, még ha köcsögség is ezt
tennem Rose-sal a háta mögött.
- Oké, eddig én is eljutottam, de most jön a nehezebb
része. Megváltoztam Juliet-től. Már nekem is szükségem van a szexre, és Rose tudod
Te is, hogy nem ilyen. Nem is szeretem igazán. Nem tudom, mit tegyek. Anya
elfogadta Rose-t, nem szakíthatok vele, azonban ha letelik az egyesség
Juliet-tel, akkor is meg fogom csalni, ha így folytatjuk. Ez nem normális! És a
Ti karriereteket sem akarom lehúzni azzal, hogy a banda egyik tagja rajta van
azon a listán. Juliet elkapott a torkomnál fogva. - csóváltam meg a fejem.
Louis kicsit lepetten pillantott rám, majd kínosan
leszegte a fejét. Halovány, mindent-tudó mosoly kúszott ajkaira, mikor kuncogva
nézett ismét zavaros szemembe.
- Te szereted Juliet-et? - kérdezte bizonytalanul.
A szemem kikerekedett, majd fél pillanatra rá düh
keletkezett benne. Kedvem lett volna kiabálni, hozzá vágni valamit Lous-hoz,
legfőképpen az öklömet, amiért ilyet feltételez, de olyan ártatlan
arckifejezése volt, hogy nem tettem. Azonban sietősen álltam fel, így a szék
feldőlt mögöttem. Összerezzent a hangra, mérgesen ragadtam meg a vállát.
- Most nagyon figyelj Louis! Nem érzek semmit az iránt az
aljas, számító dög iránt. - mondtam lassan visszafojtott hangon, pedig tudtam
volna kiabálni.
- Jól van, jól van, értem. - tette egyből védekezés
képpen maga elé kezeit, majd lefejtette szorító mancsom válláról.
Kicsit még meredtem rá haragos tekintettel, majd
megfordultam, és felállítva a bárpult székét, ismét visszaültem rá Lou mellé.
Mélyet sóhajtottam, miközben megdörzsöltem arcom.
- Szerintem amúgy szakítanotok kéne Rose-sal. Én mindig
is mondtam, hogy nem hozzád való. Megváltoztál mellette, már nem lehet veled
perverz vicceken nevetni. Már azt sem veszed észre, ha 69%-on van a telefonod.
- csóválta meg a fejét.
Felnéztem rá nagy szemekkel, majd hirtelen kibukott
belőlem a nevetés. Valóban nem szoktam figyelni, régen pedig az volt az első,
amit kiszúrtam, ha kézbe vettem a készüléket. Louis csak vállba veregetett,
miközben kuncogott saját poénján. Elgondolkoztam. Nem szakíthatok Rose-sal,
Anya kedveli Őt, egy olyan fajta lányt, mint Juliet, biztosan nem fogadna el.
Mellesleg a menedzsment sem örülne, ha kiderülne, miért vagyok ismét szingli, a
rajongók bírják a barátnőmet. Nem tudtam, mi tévő legyek, de egy biztos; a
Juliet-tel való viszonyom nem derülhet ki!
4. fejezet.
Eljutottam arra a szintre, amelyen alig vártam, hogy
megcsörrenjen a telefonom, és a kijelzőn azt a bizonyos nevet lássam meg
villogni. Azonban úgy tűnt, Juliet elhanyagol mostanában. 4 napja nem kaptam
felőle semmi féle életjelet, még csak egy kacér üzentet sem, ami ugyan nem
invitál meg ágyába, mégis tudatja velem; övé vagyok még egy ideig. Már csak
másfél hét, és vége az alkunknak, azonban nem szeretném, hogy vége legyen.
Élvezem a vele való szeretkezést, bár tisztában vagyok vele, veszélyes játékot
űzök. Millió szívet összetört már, és most éppen én vagyok a listáján a
következő mégsem bánom igazán. Tudja, mivel készíthet ki, és azzal is tisztában
van, hogy hála neki ismét igénylem rendszeresen az élvezetet, amit Rose mellett
nem éppen kaptam meg eddig. Azonban a belőle áradó dominancia mégis arra
késztet, hogy fussak, meneküljek előle. Ebben a történetben én vagyok az
üldözött vad, és Ő a vadász.
"Mellékesen
megjegyzem; forr alattam a lepedő, nagyon üres ez az óriási ágy egyedül...itt
teremhetnél 5 percen belül..." - olvastam végre üzenetét.
Nem kellett kétszer kérnie, azonnal beültem az autómba,
és indultam háza felé. Meglepődtem magamon, mennyire könnyedén teljesítem
kéréseit, mikor az elején még úgy tiltakoztam, de nem tudok neki ellenállni.
Elkapott a nyakamnál fogva, pórázon vezet, de az az igazság, hogy ez nagyon is
tetszik.
A ház előtt leállítottam a motort, szétnéztem mielőtt
kiszálltam, nem leselkedik-e rám valamiféle fotós, de az utca kihalt volt.
Kiszálltam, és arcom takarva a sötétben bementem a házba. Ha Ő megszokásból
közlekedik nálam, akkor én is így fogok tenni nála. Úgy döntöttem, ma én leszek az irányító, ha
törik, ha szakad. Ideje visszavennie kicsit dominanciájából, sérti önérzetem.
Levettem kabátom, és cipőm. Bár csupán ennyi időt töltöttem kint, a decemberi,
fagyos levegő miatt mégis kipirult arcom. Megindultam a hálószoba fele, időm
volt most kicsit jobban feltérképezni a házát. Hasonló ízlésű, mint az enyém,
egyáltalán nem túl kirikító, de azért a vörös színt mindenhol fel véltem
fedezni, még ha csak díszpárnákon is. Benyitottam a jól ismert szobába, már
igazán későre járt az idő, de hát Ő írt most SMS-t. Éppen a fürdőbe készült
bemenni, mely a hálójából nyílt. Sietősen ragadtam meg derekát, és magamhoz
húztam háttal. Ismét egy édes fehérneműt viselt, bele sem merek gondolni,
mennyi féle van neki, ha mindig másik van rajta. Ezúttal azonban nem volt
kirikító, csupán egy édes fehér csipkés tanga és egy ugyanilyen melltartó. Még
soha nem láttam Őt fehérbe, azonban váltig állíthatom, remekül állt neki. Vörös
haja most fel volt kötve copfba. Olyan oldalát mutatta meg, mely egyszerű, nem
kihívó, egy szóval tökéletes. A nyakát kezdtem kényeztetni azonnal, amitől
halkan felsóhajtott.
- Oh, milyen heves valaki... - kuncogott, miközben magam
felé fordítottam, és ezúttal én csókoltam meg Őt.
Bátran viszonozta gesztusom, azonban nem hagytam, hogy
elvegye tőlem az irányítást, pedig szerette volna. Lerántotta pólóm, majd
kicsatolta övem. Soha nem tétlenkedett, minél hamarabb a lényegre szokott
térni, ismertem már. Hajamba túrt, amit azelőtt még soha nem tett, de felettébb
tetszett. Játszadozott csókunk közben tincseimmel, csavargatta őket két ujja
között, majd megelégeltem ezt, és combjainál felkapva az ágyra helyeztem. Fölé
másztam, és mint mindig most is az volt az első dolga, hogy felém akart
kerekedni, de nem engedtem lökésének. Lepetten pillantott szemembe, én pedig
huncut vigyort villantottam, majd nyakát kezdtem kényeztetni. Nem hagytam, hogy
Ő kerüljön felülre, ellenálltam taszító lökésének vállamon és mellkasomon.
Valljuk be, mindig is én voltam, és leszek az erősebb, csupán eddig hagytam
magam, azonban ez most változni fog.
Kikapcsoltam melltartóját, majd kebleivel kezdtem
játszani. Olyan régen vágytam már erre, hogy végre én tehessek azt, amit csak
akarok vele. Lassan haladtam lejjebb, mikor mellbimbói megkeményedtek, hasát
hintettem be csókokkal, amitől az megremegett. Csípőcsontját szívni kezdtem, így nyögést csaltam elő torkából, de ez most másféle hang volt. Megadó,
alárendelt, igazán élvezetes. Ilyet még nem tudtam kiváltani belőle sohasem.
Pillanatok alatt lehúztam róla az utolsó fehérneműt, míg rajtam, még ott volt a
nadrágom meg az alsóm is, de azt majd később, bár már elég szűkösek.
Felpillantottam rá, Ő pedig kicsit talán döbbenten is nézett, elszántságom,
kacérságom láttán. Nyelvemmel kezdtem ingerelni érzékeny területét, amitől
nyögés szakadt fel torkából. Kezeivel le akart nyúlni, el akart tolni magától,
de nem engedtem neki. Tudtam, élvezi, csupán nincs hozzászokva, hogy Ő legyen
alul. Egy ujjam belé vezettem kényeztetésem közben, amitől a lepedőbe markolt,
ajkait összeszorította. Fellesve rá lenyugtáztam, hogy szebb, mint valaha.
- Harry! - hallottam meg a szájából, azonban hangja
ezúttal remegett, nem csengett a szokott, határozott módon. - Téged akarlak! -
mondta igazán halkan, összeszorított szemekkel.
Lepetten hajoltam el tőle, még soha nem mondta nekem,
hogy mit akar, olyan gyámoltalannak, törékenynek tűnt akkor, mint egy kislány,
aki csak szeretetre éhezik. Talán így is van, talán a sok kaland mind csak egy
kis törődésre szolgált, hogy azt érezze, valakinek fontos.
Felhajoltam hozzá miután lerugdostam magamról nadrágom,
és alsóm. Térdeit felhúzta maga mellé, így könnyedén közéjük férkőzhettem.
Kinyitotta hatalmas, barna szemeit, melyek úgy csillogtak rám, akár a smaragd.
Lassan hajoltam hozzá, és lágyabban csókoltam meg, érzékein, Ő pedig ugyanígy
viszonozta. Kellemes volt, ilyen módon csókolni Őt, eddig mindig csak vadul
faltuk egymás ajkát, mikor Ő volt felül. Végül a csípőm előre mozdítottam, így
belé tudtam hatolni. Halkan nyögött a számba, ettől eltávolodtunk. Vártam pár
pillanatot, míg mozoghatok, amitől a szemében megcsillant valamiféle ismeretlen
fény, amit eddig még soha nem láttam, eltakarta a ravaszság, a furfangosság.
Mozogni kezdtem, Ő pedig csípőm ritmusában mozdult
alattam. Halkan nyögött, megszoktam már ezeket a hangokat, most mégis máshogyan
csengtek, hogy alólam jöttek. Tetszett, hogy végre én irányítok, de ahogy
elnéztem, neki is. Akármennyire is domináns, határozott, néha szüksége van a
törődésre, hogy Őt kényeztessék. Arca kipirult, szemeit erősen szorította
össze, de mikor lehajoltam hozzá, és homlokom övének döntöttem, kipattant
szemhéja. Lepetten pillantott rám, majd elmosolyodott. Lágy csókot hintett
ajkaimra, inkább minősült puszinak, de nekem tökéletes volt. Lihegve mozgattam
csípőmet, Ő pedig apróbb nyögésekkel válaszolt erre, de homlokunk nem mozdult a
másikétól. Akkor, ott éreztem azt elsőnek, hogy Ő igenis más, és köt hozzá
valami a belsőmben, még ha az agyam tiltakozik is ellene.
Lassan léptünk át mindketten az élvezetek kapuján, ahova
mostantól nem áll szándékomban mással érkezni, csak vele. Nagyon tetszett a
kipirult arca, kusza haja, egyszerű, smink nélküli énje. Végre az a vörös rúzs
sem díszelgett ajkain, amik így voltak tökéletes számomra.
Mellé dőltem, de hirtelen felindulásból nem engedtem el,
hanem a mellkasomra húztam, és úgy pihegtünk tovább ketten. Arra jutottam, hogy
kiélvezem még ezt a másfél hetet, ami adatott vele, tovább úgysem lennénk
képesek megmaradni egymás mellett.
- Imádom a módszereid. - suttogta mellkasomba, miközben
megszívta annak egy pontját, de még időben abbahagyta, így nem maradt nyoma.
Én csupán elégedetten elmosolyodtam, és nyomtam egy
puszit feje búbjára. Magamba szívtam haja édes illatát, kicsit olyan volt, mint
a barackvirág, de keveredett egyfajta kókuszaromával is. Nagyon tetszett, hozzá
illett. Idegesen ült fel mellettem, amitől lepetten pillantottam rá. Megragadta
a lepedőt, és maga közé tekerte, miközben a szeme ezúttal koránt sem volt
olyan magabiztos.
- Harold, menj el, kérlek! - mondta halkabban.
- Micsoda? - lepődtem meg. Oké, hogy el szoktuk hagyni
egymás lakását, de nem hittem, hogy ennyire zavarok, mikor rendszeresen
lefekszem vele.
- Csak menj! Azt hiszem, hamarabb is vége lehet ennek az
egésznek, szabad vagy! - pillantott rám komolyan.
Lepetten ültem fel az ágyban, majd felálltam, és elé
mentem. Nyelt egyet, miközben végigmért egy pillanat erejéig, majd kínosan
ügyelt, hogy csak az arcomat nézze. Ne kalandozzon lejjebb, és meglepő módon
határozottsága ellenére a szemem is kerülte, ami nem vallott rá.
- Valami rosszat tettem vagy mondtam? - kérdeztem
zavartan.
- Nem! Ez volt a vágyad, nem? Nem jelenik meg a cikk, és
szabad vagy. Többé nem köt hozzám semmi sem, nem kereslek, ígérem. Légy boldog
Rose-sal. - mondta komolyan, és lehajolt ruháimért, majd a kezembe adta Őket.
Lepetten pislogtam párat, majd magamra kapkodtam Őket,
miközben Juliet még mindig előttem állt, de nem pillantott rám, mellettünk
vizsgálta az ágyat. Maga elé meredt, gondolataiba merült. Kihúztam magam előtte
immáron készen, majd adni akarta a homlokára egy csókot, de elhúzta magát
érintésem alól, és végre szemembe nézett.
- Csak menj! - mondta komolyan, miközben ezúttal a szeme
máshogyan csillogott.
Fájdalommal, szomorúsággal, megtörten. Nem értettem, hova
lett az a domináns lány, aki eddig is volt, aki tudta, mit akar, és hogyan
szerezheti meg. Most meggyötörtnek láttam, és bevallom fájt nekem is. Nem
tudtam, mit rontottam el, igazából soha nem akartam, hogy a viszonyunk véget
érjen, de egyszer úgyis megtörtént volna.
Kiléptem a fagyos, decemberi levegőbe, hamarosan
Karácsony, újév, én pedig semmi egyébre nem tudok gondolni, mint Juliet-re.
Tudtam, a srácok mind hazautaznak a családjukhoz, csupán én maradok itt
Rose-sal, a családommal idén nem találkozok, nyaralnak...télen. Igazság szerint
most van a 10. házassági évfordulójuk, és Nevelőapám egy úttal lepte meg Anyát,
ami mostanra szól. De örültem, hogy legalább velük minden rendben. Nekem
speciel fogalmam sem volt, hogy mit fogok kezdeni magammal. Jövő héten
Karácsony, nekem pedig egy olyan lánnyal kell töltenem, akit nem is szeretek.
Hazamenve bedőltem az ágyamba, semmi egyébre nem futotta
erőmből, aludni mégsem voltam képes. Juliet járt a fejemben, és különös
viselkedése. Gyámolatlannak, otthontalannak tűnt, amikor elküldött, mintha
valamivel megbántottam volna, pedig én csupán próbáltam rá figyelni és vigyázni
az ágyban. Amikor elküldött, akkor jöttem rá igazán, mennyit is számított nekem
ez a lány. Azonban köztünk nem lehet semmi sem, Ő egy ragadozó, mindig új préda
után néz, létszükséglete a vadászás. Én csupán jó játék voltam neki kis ideig,
aztán gondolom; megunt. Mint egy kisgyermek a kedvenc plüssállatával. Először
nem tud betelni vele, aztán pedig szépen lassan a feledésbe merül, és
megporosodik a polcon vagy a szekrényben.
5. fejezet.
Három nap telt el azóta az este óta, amikor Juliet
elküldött. Magam sem tudom, miért fáj ennyire, miért nem tudok túllépni rajta,
mikor az elején még tulajdonképpen zsarolt, de egyszerűen nem megy. Fájdalommal
tekintettem az ünnepek elébe, valahogy Juliet nélkül már nem láttam bennük
izgalmat, újdonságot. Rose kérdezte ugyan tegnap, hogy mi a gond, de nem
feleltem. Füllentettem, miszerint hiányzik a családom. Megértette, és
folytattuk a szokott némaságunk filmnézés közben. Belegondoltam, hogy
Juliet-tel már régen nem a filmet néznék a kanapén, de ezt el is hessegettem
azonnal. El kell Őt felejtenem, de képtelen vagyok elengedni.
Ma reggel azonban egy SMS-től kezdett csilingelni
telefonom, amitől izgatottan nyúltam érte azonnal. Reménykedtem benne, hogy
Juliet írt nekem, és ismét egy kis reggeli mókára vágyik az ágyban, de
csalódnom kellett. A menedzsment küldte az üzenetet, el volt mentve a számuk.
"10-re
mindenki legyen az irodában! SÜRGŐS!"
Lepetten olvastam végig, mégis mi lehet olyan sürgős?
Nagyon ritkák azon alkalmak, amikor délelőtt már berángatnak minket, mint most.
Reménykedtem benne, hogy nem én leszek a téma, de valamiféle titokzatos
megérzés ezt súgta elmémben. Minden esetre készülődnöm kellett, ugyanis alig
egy órám volt. Magamat hamar összekaptam, de a londoni forgalom már koránt sem
haladt olyan tempósan a belvárosi iroda fele, mint én azt szerettem volna.
Végül 2 perces késéssel mentem be az épületbe, majd a
megfelelő ajtón benyitottam. Láttam az autókból, hogy már mindenki itt lesz, én
vagyok az utolsó. Rich gúnyosan mosolygott rám, mikor meglátott, ettől a szívem
a torkomba ugrott. Ő irányít minket, ahogy fütyül úgy ugrálunk, de szerencsére
hagy minket élni, nagyon hosszú prózát hagy nekünk, mivel tudja, hogy bár még
nem nőtt be a fejünk lágya, tudunk érett módon kezelni minden helyzetet...az
évek során megedződtünk.
- Most, hogy Mr. Styles is óhajtott megérkezni,
kezdhetjük. - mondta gúnyosabban, ugyanis mindig tegezni szokott minket. Előre
féltem. Elénk dobott egy újságot, ami
egyenese előttem állt meg rövidke csúszásában a lakkozott faasztalon. Magam elé
vettem a széthajtott oldalon, és megvizsgáltam a cikket. Én voltam benne,
valamint Juliet, amint éppen a házamból megy el ballonkabátjában, én pedig
látszólag elég hiányos öltözetet viselek. Ez elég régi kép, csodálkozok, hogy
csak most került az újságokba, de eddig talán nem tudtak megegyezni az árban, a
készítő nagyon jól járhatott vele. Oldalt pedig be volt vágva egy aprócska kép
Rose-ról, amint éppen kézen fogva sétálok vele. A cím nagy betűkkel hirdette: "A One Direction szívtiprója
bemutatkozik". Nem volt kedvem átfutni, tudtam, miről szól.
- Ez mi? - kérdezte elhúzva előlem az újságot Zayn.
Louis-ra pillantottam segély kérőn, Ő viszont csak együtt
érző pillantással díjazott. Ő az egyetlen, aki tudott mindent, a többiek csupán
részeket, míg Niall semmit sem.
- Kérdezzétek a bandatársatokat, én is azt tudnám tenni.
- mondta gúnyosan Rich, mire minden szem rám szegeződött, csupán Louis-é nem.
- M-meg tudom magyarázni. - hebegtem azonnal védekezőn.
- Kíváncsian várjuk! Magyarázd meg, miért kerül rá a
neved arra az átkozott listára év végén! - támaszkodott drágalátos főnökünk az
asztalra kimérten.
Sóhajtottam egyet, nem akartam elmondani, mivel még túl
élénk volt a seb mellkasomon. Igen, Juliet egy sebet ejtett rajtam, szívemen,
én ugyanis kezdtem túlságosan is közel kerülni hozzá, Ő viszont szívtelenül
elküldött, ahogy egy vadászhoz méltó. Hátba szúrt, és még meg is forgatta
bennem a kést.
- Öhm...nem lesz rajta a nevem a listán, ha ez segít. -
hebegtem kínosan, mire mindenki kérdőn nézett rám. - Oké-oké!
Lefeküdtünk...párszor. - tettem még utána tarkóm vakarva.
- Micsoda? Mondd, Te teljesen idióta vagy? Egyszer oké,
de kétszer? - akadt ki Liam, Ő csak egyről tudott.
- Öhm...meg háromszor, meg négyszer...meg jó párszor
kétnaponta. - hebegtem kínosan.
- Egyre jobb! Mi derül még ki? E.T.-t nem basztad meg
véletlen? - kérdezte Zayn, de a végére elnevette magát. Az én ajkamra is mosoly
kúszott, míg Louis és Niall önmagukhoz hűen kacagtak. Csupán Liam és Rich arca
tükrözött komolyságot.
- Rendben, de jó okom volt rá! - tettem magam elé a kezem
védekezőn.
- Hallgatjuk! - nézett rám szúrósan Rich.
- Öhm...az úgy volt, hogy... - jött a szokott szöveg,
aztán mély levegőt véve úgy döntöttem, nem köntörfalazok tovább. - ...majdnem
két hónapja feküdtem le vele elsőnek egy buliban részegen. Megijedtem, nem
akartam, hogy a nevem rajta legyen a listán, akkor kiderülne, hogy megcsaltam
Rose-t. Aztán Juliet megkeresett, és felajánlotta, hogy kifelejti a nevem, ha év
végégi egyetlen SMS-ére ugrok az ágyába. Elfogadtam...aztán rájöttem, hogy
igenis tetszik ez az élet, és nem szeretem Rose-t, soha nem is fogom. Ő nem
olyan, mint én. De három napja Juliet elküldött egy szeretkezés után, azt
mondta szabad vagyok, furcsa volt. Szóval vége van, és minden titok
maradt...azt hittem. - mutattam kínosan az újságra.
Rossz volt erről így beszámolni, még ha a srácok előtt
nem is annyira, Rich előtt kínosnak éreztem. Ő már nem fiatal, nem úgy tekint
ránk, mint ahogy egy korombeli tenné. Kínos csend állt be az irodában, míg a
srácok maguk elé meredtek, és próbálták felfogni, vagy éppen vigyorogtak, mint
a vadalma, addig Rich idegesen járkált fel-alá, és próbálta kitalálni, mi tévők
legyünk. Végül megállt előttünk, és ismét az asztal szélére támaszkodott.
- Rendben, figyeljetek! Elhintjük, hogy az csak egy
félreértés, nincs köztetek semmi, ezt a lista is mutatni fogja majd. Rose-sal
pedig old meg! Nem érdekel, mit mondasz neki, de ha kell, könyörögj térden
csúszva, hogy ne szakítson veled, akkor a védekezésünk alaptalan lesz. -
magyarázta Rich komolyan rám nézve.
Kellett egy kis idő, míg végiggondoltam a dolgokat,
amiket mondott, és hirtelen gerjedtem haragra. Tudtam, hogy Ő csak jót akar,
meg szeretné oldani ezt az egészet, de fogalma sincs semmiről sem.
- Még hogy nincs köztünk semmi? Sokkal több volt pár hét
alatt, mint Rose-sal egész kapcsolatunk alatt. Csinálj, amit akarsz, én nem
fogok hazudni! Nem szeretem Rose-t! - álltam fel, és az asztalra csaptam.
Niall idegesen rezzent össze, míg Liam és Zayn szeme
kikerekedett, Louis viszont csak elégedetten vigyorgott. Rich arcán egyszerre
több érzelem is végigfutott, mint a düh, a harag, a zavar, az értetlenség és
még sok más.
- Akkor mégis kit szeretsz, hmm? Azt a kurvát, akivel
ágyba bújtál minden átkozott este? Azt a ribancot, aki azért fekszik le híres
emberekkel, hogy utána megalázza Őket egy listában? - kérdezte cinikusan a
férfi.
A harag nem csillapodott bennem ezt hallva, sőt
fokozódott. Nem tetszett, hogy így beszél Juliet-ről. Igaza volt, de én
megismertem Őt, és egyáltalán nem ilyen. Eleinte valóban úgy mutatkozott be,
aztán idővel rájöttem, hogy csupán egy lány, aki a szeretetet a törődést keresi
mindenhol, ezért keveredett ilyen dolgokba, most pedig már nem tud menekülni a
média világából. Tudtam nagyon jól, velem más volt a kapcsolata, mint az eddigi
áldozataival, Ők csupán egy estére voltak jól, én hetekig gyűrtem vele a
lepedőt.
- Baszd meg! - csak ennyit tudtam odavetni elé mérgesen,
majd kisiettem az irodából nagy port kavarva.
Arra azonban nem számítottam, hogy az épület előtt pár
újságíró, és rajongó fog rám várakozni egy-egy szaftos részletért. Azt
leshetik, én ugyan egy szót sem fogok mondani. A kiabálások, a hangok egybe
folytak, nehezen tudtam értelmezni a mondatokat, de Juliet nevét több helyen is
felfedeztem. Nem állt szándékomban válaszolni, tudtam, ilyen állapotban úgyis
marhaságot mondanék, túl feldúlt vagyok most ehhez. Mindenki akart tőlem
valamit, egy darabot belőlem, de éreztem már csak egy vékonyka hajszál tartja
az utolsó idegszálamat, ha az is elpattan, kibukok.
Sietősen bevágtam magam az autóba, majd ügyelve, nehogy
kárt tegyek valakiben, elhajtottam. A kormányt erősen markoltam, téptem a
sebváltót, de nem hajtottam túl gyorsan. Rich felmérgelt, nem hittem, hogy
ennyire gonosz is tud lenni. Juliet sokkal több, mint amilyennek Ő leírta.
Ennek az egésznek a kezdetén én is ilyennek képzeltem, de megismertem, és
kellemesen csalódtam. Nem tudom elengedni.
Nem hazafele
mentem, sokkal inkább Rose-hoz indultam. Tudtam, először le kéne nyugodnom, de
nem tudnám bántani, még csak a hangom sem felemelni előtte, hiszen túl törékeny
ahhoz, én mégis most fájdalmat készülök okozni neki. Leparkoltam az ismerős
lakás előtt, már sokszor jártam itt, hisz csak együtt lettünk volna a
furcsaságok ellenére is. Bementem a lépcsőházba, majd a megfelelő ajtón
kopogtam. A hosszú kapcsolat ellenére hozzá soha nem mentem be csak úgy, mint a
srácokhoz vagy Juliet-hez, ami azért valljuk be, furcsa ennyi idő után.
Kinyitotta az ajtót, a szeme tompán csillogott rám, arca fájdalmas grimaszba
fordult, mikor meglátott...tehát tudja.
- Mit szeretnél Harry? - kérdezte halkan, mint bármit.
- Megmagyarázni. Bemehetek?
Kicsit fontolgatta a dolgot, de hamar bólintott, majd
oldalra állt, és kitárta előttem az ajtót. Az előszobában megálltam, szerintem
egyikünk sem akarta, hogy sokáig maradjak, így le sem vettem a kabátom,
valamint a cipőm.
- Rose, én... - kezdtem volna bele, de félbeszakított,
mikor felnézett rám.
- Semmi gond, Harry. Megértem, oké? Én nem tudtam neked
megadni azokat a szükségleteket, amit egy hozzád hasonló igényel. Sajnálom. Ne
füllents kérlek, tudom, hogy miattam mentél el ahhoz a nőhöz elsőnek. - hebegte
halkan fejcsóválva, majd tekintetét ismét félénken levezette közénk a
szőnyegre.
Mély sóhaj hagyta el ajkaimat, meggyötörtnek tűnt ez az
ártatlan lány előttem, akit nem szerelemből, mégis szerettem...inkább csak
megszokásból, de akkor is fontos része volt az életemnek. Nem akarta
megbántani, soha nem lennék rá képes, most mégis fájdalommal tekint rám.
- Nem miattad történt. Részeg voltam, aztán az volt a
feltétele; nem kerülök fel a listára, ha még lefekszem vele többször
is. Nem akartam, hogy megtudja a világ a
bakimat a listán, így megtettem, de már bánom. - mondtam halkan, mire aprót
bólintott. - Ennek ellenére Te egy nagyszerű lány vagy, de azt hiszem ez
kellett, hogy rájöjjünk mindketten, nem passzolunk össze.
Lágyan beszéltem, ahogy Rose-sal szoktam, hisz mellette
mindenki visszafogottabbá válik, egyszerűen ezt váltja ki az emberekből
félénksége, visszafogottsága, halk beszéde. Felemelte rám kék tekintetét,
amiben megértés mégis fájdalom csillogott.
- Igen, tudom. Jó volt veled Harry Styles, köszönöm a
csodás másfél évet. - mosolyodott el haloványan.
- Én is köszönöm. Szia Rose...és még egyszer sajnálom. -
adtam egy puszit arcára, amire bólintott egyet, majd kinyitotta nekem az ajtót.
Nem éreztem hibának az elválást, bár tudtam, Anya nem
fog örülni neki, ahogy a menedzsment sem, Rich-el az élen, de akkor nem
érdekelt. Az én életem, úgy alakítom, ahogy szeretném, márpedig én tartalmasan
akarom leélni, egy olyan emberrel, aki tényleg fontos...Juliet-tel.
6. fejezet.
Egész álló nap azon rágódtam, ami ma történt. Szakítottam
Rose-sal, és a srácokkal valamint Rich-el sem állok szóba, pedig mind hívtak
már jó párszor. Egyedül Louis-nak írtam vissza egy SMS-t, miszerint minden oké,
és szakítottunk. Ezután a srácok telefonálásai abbamaradtak, de Rich továbbra
is kötelességének érezte, hogy zaklasson.
Úgy döntöttem, nem érdekel, mi lesz a vége, nem fogom
hagyni, hogy így tönkremenjen az életem. Ha már a barátnőm elvesztettem, akit
nem is szerettem, legalább az a lány maradjon meg nekem, aki iránt tényleg
érzek is valamit. Beszálltam az autóba, és elindultam a mostanra már rideg
külsejű házhoz, mely tudtam, nem lát szívesen. A nap már lement, de ez télen
elég korán megtörténik, még csupán 6 fele járt az óra mutatója. Kiszálltam a kocsiból, és magabiztos léptekkel álltam meg az ajtóban, majd becsengettem. Nem
érdekel, ki lát meg, akkor csak Juliet volt fontos számomra.
Kis idő után az ajtó kinyílt, és ott állt benne Ő. Egy
egyszerű nagy ülepű, fekete gatyát viselt egy Rolling Stones-os pólóval. Semmi
smink, semmi vörös rúzs, csupán Ő maga természetesen, felkötött hajjal.
Lepetten pillantott rám, de hamar ismét megcsillant a szemében a dominancia,
melyet most tisztán láttam, magára erőltetett, hogy ne tűnjön gyengének.
- Mit keresel itt, Harry? Azt hittem felfogtad, hogy
nekünk már nincs dolgunk egymással. - rántotta meg a vállát hanyagul, majd be
akarta csukni az ajtót, de megakadályoztam a lábammal, majd bementem az
előszobába. Nem akartam ezt félig az utcán megbeszélni, még ha nem is olyan
forgalmas ez a környék.
- Rendben, gyere csak beljebb. - jegyezte meg gúnyosan,
mikor már beengedtem magam.
Ezen haloványan elmosolyodtam. Megállt előttem maga előtt
összefont karokkal, és szúrósan méregetett várva a mondandóm, ami ennyire
fontos.
- Figyelj, Juliet! Szakítottunk Rose-sal, és... - kezdtem
bele, de félbe szakított.
- Nézd, ha azért jöttél, hogy az orrom alá dörgöld, én tetem
tönkre a kapcsolatod, felesleges, Te csaltad meg. - rántotta meg a vállát,
miközben egyik kezének körmeit kezdte vizsgálgatni.
- Oh...kösz, ez kedves. - jegyeztem meg bólogatva kicsit
cinizmussal hangomban. - Nem, azért jöttem, hogy folytassuk tovább, amit
elkezdtünk. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni, vagy ilyenek. -
hebegtem halkabban a földet figyelve. Éreztem, amint megdöbben, majd kínos csönd telepedett közénk.
- Te komolyan randira hívsz? Mi van, csak nem belém
szerettél? - nevette el magát végül, és bal kezével rám mutatott. Elpirultam,
és kínosan megvakartam a tarkóm. Ezt látva nevetése abba maradt, arca
lefagyott. Rájött, hogy ez nem tréfa, és látszólag nem nagyon nyerte el a dolog
a tetszését, ami megrémített. - Nem! Nem, nem, nem és nem! Jézus, Harry, ezt Te
sem gondolod komolyan! Beleszerettél egy olyan nőbe, mint én? - akadt ki, és
felkötött hajához kapott, majd tehetetlenül leejtette maga mellé kezeit. Én
csupán magam elé bambultam, nem hittem, hogy elutasítást kapok.
- Miért? Te is olyan nő vagy, mint a többiek. Azért
fekszel le mindenkivel, mert törődésre vágysz. - feleltem immáron komolyan rá
meredve.
- Micsoda? Egy fenét! Én az élvezet miatt fekszem le a
srácokkal. Veled is azért feküdtem le, mert rohadt jó pasi vagy, és egy
szexisten az ágyban, nem holmi érzelmek miatt. - emelte feljebb a hangját elém
állva.
Nem láttam még soha ilyen idegesnek. A szeme most millió
érzelmet tükrözött, köztük a kétségbeesést, a haragot és azt a furcsa
csillogást is. Jól estek dicséretei, de amiket előtte mondott, fájtak. Én
többet akartam tőle, nem csupán érzelemmentes szexet.
- Akkor miért küldtél el, hmm? Mi okod volt rá, ha olyan
élvezetes velem a szex? - kérdeztem kihívón, és kicsit én is hangosabbra vettem
a hangerőt.
- Mert elég volt ennyi! - felelte kihívón, de látszott a
szemében, ezt Ő sem gondolja komolyan.
- Igazán? Nem véletlen azért, mert megijedtél? -
kérdeztem incselkedve csípőre téve a kezem.
- Ne nevettess, mégis mitől? - vágott vissza mellkasa
előtt összefont kezekkel.
Tetszett, hogy ennyire nyílt, kihívó, határozott,
magabiztos, ezt mind nem láttam Rose-ban, azonban szükségem volt ezekre a
tulajdonságokra egy lányban. Talán sok pasi nem ért velem egyet, de mindenkinek
más az ideálja, nemde?
- Attól, hogy túl sok minden lett köztünk! Hogy hagytál
irányítani, és érzéki lett a szeretkezésünk. Attól, hogy máshogy kezeltelek,
mint a többiek. - mondtam megragadva a vállát.
A szeme gyengén nézett rám pár pillanatig, majd dühösen
lefejtette magáról kezem, és láttam rajta, felhúztam. Azonban tudta nagyon jól,
kiismertem, és amit elmondtam, az mind igaz volt. Ismét hajához kapott, talán
megszokásból bele akart túrni, de mivel az fel volt kötve, kezei ismét leestek
maga mellé.
- Az Isten szerelmére, Harry, nézz rám! Én egy kurva
vagyok, nem szerethetsz egy ilyen embert, mint én!- mondta komolyan.
- Azért mert azt mondják, attól nem vagy az! - érveltem,
mire ismét vadul kezdett kutakodni ellenérvek után.
- Megcsalnálak! - hozta fel nemes egyszerűséggel, de én
csupán elmosolyodtam.
- Igazán? Amíg tartott a viszonyunk, hány pasival voltál
rajtam kívül? - kérdeztem cinikusan, mire elbizonytalanodott.
- Sokkal. - felelte, de a hangja megremegett, hazudott
egyértelműen.
Amióta elkezdődött vitánk, csupán csak az elején láttam
határozott énjét, utána fokozatosan elbizonytalanodott, és nagyon úgy tűnik, én
fogom megnyerni a csatát.
- Ezt Te sem hiszed el! Nézd, hazudhatsz nekem, legyen.
De magadat nem csaphatod be!
Ezt már halkabban ejtettem ki, ugyanis közel álltam
hozzá, oly közel, hogy éreztem levegőjét lecsapódni ajkaimon. Idegesen szívta
magába a levegőt közelségemtől. Igazi romantikus filmbe illő jelent volt ez
akkor köztünk, azonban kétlem, hogy annyira megérné a mozit. Egyikünk sem bírja
a csöpögős dolgokat, nem lennénk jó főszereplők. Ennek ellenére én most magamat
is meghazudtoltam, mikor arcához nyúlva megcsókoltam. Nem ellenkezett, lágyan
érzékien csókoltam, ahogy Ő is. Nem éreztem rajta dominanciát, egyből átadta az
irányítást. Tetszett ez az oldala, már akkor is ebbe szerettem bele, mikor elsőnek
megmutatta. Ellenben nagyon imádtam kacér, céltudatos énjét is. Egyszerűen
tökéletes volt számomra ez a nő.
- Szóval megpróbáljuk együtt? - kérdeztem, mikor
eltávolodtunk egymástól, de még mindig közel maradtunk. Szélesen elmosolyodott,
tetszett őszinte mosolya.
- Rendben, de vigyázzon Mr. Styles, nehogy csak a pénze
miatt legyek magával! - nevetett kacéran, majd a végére még egy kacsintással is
megspékelte a dolgot.
- Valahogy ettől nem félek, úgyis kis híján lenulláztad a
kártyám a múltkor is. - nevettem, és nyomtam egy csókot homlokára.
***
Nem tudtam, hogy Juliet tud ennyire izgulni. Önmagát
meghazudtolóan kihívó öltözködése eltűnt, amióta velem van, most is
sportcipőben és farmerban jött el velem Anyáékhoz, hogy végre bemutassam nekik.
A családom tud róla, már meséltem nekik sokat Juliet-ről telefonon, meg persze
a sajtó is tőlünk zeng, miszerint "A
híres nőcsábász megszelídítette a pasi-falót". Én személy szerint
mókásnak tartom ezt az egészet, Juliet-et kicsit már zavarja, hogy pasi-falónak
titulálják, de végtére is az volt. A srácok elfogadtak minket, ahogy a világ is
és Rich is...bár utálkozók mindig akadnak, akik szerint a lány csupán a
pénzemre és a hírnevemre hajt. Hát, én nem hiszek nekik, Juliet eleget
bizonyított már. Miattam képes volt rengeteget változni, és még azt az
erőteljes, vörös rúzst is a fiók legaljába száműzte. Anya ajtót nyitott nekünk,
és én azonnal megöleltem, majd bemutattam neki Juliet-et.
- Jó napot! - köszöntötte barátnőm illedelmesen.
- Szia Édesem! - engem személy szerint nagyon meglepett
Anya azonnali közvetlensége, mindig is nehezen fogadta el barátnőimet. - Végre
találtál magadnak egy rendes barátnőt Mackókám! Azt hittem, örökké azzal a
nyámnyila lánykával fogsz élni. Te viszont... - mutatott Juliet-re elismerőn. -
...becsüld meg ezt a lányt, okos, szép, csinos, csak nehogy túljárjon az
eszeden. - nevetett Anya.
- Elbírok vele Anya. - nevettem el magam, és kicsit el is
pirultam, ahogy Juliet is.
- Mackókám? - fordult felém a lány szórakozottan.
Megforgattam a szemeimet, Anya megőrjít ezzel a becenévvel.
- Bizony, Ő az én Mackókám. Onnan jött, hogy régen... -
kezdett bele Anya miközben bementek Juliet-tel a nappaliban, én pedig továbbra
is kint álltam az előszobába. - Te nem jössz be, Harry? - kiabált Anya ki
nekem.
Lepetten húztam fel a szemöldököm. Gondolhattam volna,
hogy Juliet azonnal le fog csapni erre a becenévre, de nem hittem, hogy ennyire
hamar meg fogja Őt szeretni Anya, és engem már el is felejtenek. Úgy tűnik,
felesleges lettem a beszélgetésben.
Juliet mellett soha nem unatkozok, mindig mutat nekem
valami újat, egyformák vagyunk, utáljuk a romantikát, ami megkönnyíti sokszor a
dolgom. Míg a legtöbb pasi ékszert és mécseseket keres a boltokban Valentin
Napkor, én csupán egy rock koncertjegyet veszek, bár mostanában Juliet inkább
átpártolt a Lawson zenéjére. Megszenvedtünk azért, hogy idáig eljussunk, de
szükséges volt, hogy felnyíljon a szemünk, milyen elfuserált életet éltünk
eddig. Én pedig rájöttem, hogy nem a lélegzetvételek száma határozza meg az
életet, hanem azok a pillanatok, mikor elakad a lélegzetünk...és valljuk be;
Juliet mellett ilyenre van alkalmam bőven.
Hihii *bárgyúvigyor* :DD király lett, bár kicsit furcsa volt, már rég olvastam sima fanfictiont :DD naggggyon tetszeeeeett :D *K
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :)
TörlésÉn is rég olvastam már sima fanfictiont,de ez nekem tetszett:) De a bromancek jobban tetszenek :3
VálaszTörlésMariann:)
Már én is rég olvastam sima fanfictiont,de ez tetszett:) bár a bromancek jobban tetszenek:3
VálaszTörlésMost ehhez jött az ihlet, de boldog vagyok, hogy tetszett :)
TörlésOh Jézus!:D Khm..hát,nos..igazán tetszett:D Egyszer talán már említettem,hogy nagyon tudom élvezni az ilyen történeteket/részeket.(A barátnőimet kikészítem a perverzségemmel,bár már kezdik megszokni,néha még ők is tesznek egy-egy megjegyzést ha a 69. oldalon tartunk,elrontottam őket:D)
VálaszTörlésSzóval ettől is rohadtul el vagyok alélva,még mindig csodálkozom a képzelőerődön.:)
Hahaha, a kis perverz! Hasonlítunk, engem a haverok szokattak rá, de ha velük vagyok szinte egész nap, nem csoda, hogy én is kezdem. Örülök, hogy tetszett. :)
TörlésÉn is rég olvastam sima FF-t de ez kivételesen tökéletes:)
VálaszTörlésEgy díj vár rád nálam:)
http://depressedwords.blogspot.hu/2014/04/first-price.html
Köszönöm szépen a díjat, máris kiteszem :)
TörlésNincs több mondandóm. Imádtam!
VálaszTörlésEnnek nagyon örülök :)
VálaszTörlés