Oldalak

2014. május 28., szerda

16. fejezet. - School for boys.

Sziasztok Manook!
Úgy döntöttem, a folytatáshoz szükséges, hogy teljesítsem a kéréseiteket. Szóval várom a véleményeteket/örömötöket a rész alá.
Attól is nagyon boldog vagyok, hogy tetszett a Magic in me. Jó szórakozást ehhez!
                                                                                                                                             xoxo    Zsoo


*Louis*
Akármilyen meglepő vannak olyan óráink, amin nem vagyok együtt Zayn-nel, és mivel neki plusz egy matekja van ma - amit amúgy kimondhatatlanul utál - így úgy alakult, hogy egyedül feküdtem az ágyamon. Agyaltam, hogy vajon mit kéne most tenni. Zayn-nel kialakult közöttünk egy testi kapocs, egy vonzalom, azonban Harry-hez más szálak fűznek. Régen nem beszéltem vele, csupán láttam az edzéseken, meg a suliban. Mindent megtesz, hogy láthatatlannak nézzen minket, de néha nem sikerül. Olyankor kiszökik az arcára a fájdalom. Jó barátok voltunk/lettünk, biztosan rossz neki, hogy ilyen "ostobaság" miatt ki kell minket zárnia az életéből. Pedig ez nagyon is fontos dolog. Szerelmes vagyok belé, Ő pedig nem viszonozza. Kezdek rájönni, hogy kevés dolog tud jobban fájni, mint a viszonzatlan szerelem.
Elmerültem gondolataimban, arra eszméltem fel, hogy Zayn fölém mászik. Fejem két oldalán tartotta magát, kedves mosollyal meredt a szemembe. Viszonoztam a gesztust, majd figyeltem, ahogy lejjebb hajol hozzám. Megcsókolt. Ez az a bizonyos testi kapocs köztünk, amiről beszéltünk. Igencsak...összemelegedtünk az elmúlt időben, szeretek Zayn-nel órákig, estéken át tartó csókcsatákat vívni, azonban ez semmit sem jelent egyikünknek sem. Én Harry-t szeretem, ami pedig Z-t illeti...nos, szerintem Ő is. Ez a gondolat néha kiakaszt, de az megnyugtat, hogy én csókoltam meg elsőnek - így rám haragudott mg először. Minden pozitív gondolatomnak vele kapcsolatban van egy hátulütője, mely elcsúfítja az amúgy teljes, tökéletes festményt.
Lágyan indította a csókot, azonban mikor hajába túrtam, és lejjebb húztam magamhoz, egyre vadabb, hevesebb lett. Imádtam így csókolózni, ugyanúgy szerettük, azonban az Ő ajkai valahogy nem illettek annyira enyéimhez, mint Harry-é. Még ha nem is ennyire hibátlanul csókolt, Őt sokkal jobb volt megízlelnem, mint Zayn. Ellenben a testi kapcsolatra mindkettőnknek szükségünk volt, így mondhatni kölcsönösen kihasználtuk egymást. Talán ez nem is minősült annyira kihasználásnak, tekintve, hogy szinte a testvérem, amióta ide kerültem, és nem érzek iránta szerelmet, többet, mint amit kéne, mint ami normális.
Zayn elszakadt tőlem, ajkai megduzzadtak a csóktól, vörösek lettek. Ilyenkor valóban vonzó, tökéletes látványt nyújtott, mellé a szeme is csillogott, azonban egyikünk sem érzett szerelmet.
- Milyen volt a matek? - kérdeztem egy cseppnyi együttérzés nélkül a hangomban, sokkal inkább kárörvendőn.
- Pihentető. - nevette el magát, mire lepetten húztam fel a szemöldököm, így megmagyarázta. - Végigaludtam.
Én is csatlakoztam hozzá nevetésben. Tisztában voltam vele, hogy a matekóra milyen fárasztó. Csak meredsz a táblára, hallgatod a szerencsétlen tanár monoton hangját, aki valamilyen érthetetlen okból kifolyólag ilyen marhaságnak szentelte az életét, és lassan kezdenek lecsukódni a szemhéjaid. Aztán már csak azt veszed észre, hogy a kezed, mellyel eddig a fejed támasztottad megcsuklik, a fejed pedig a padon landol, de leszarod, és alszol tovább. Ilyen egy matekóra a mi sulinkban.
- Figyelj, Zayn! Gondolkoztam! - néztem komolyan a szemébe.
Kicsit talán félőn is méregetett, majd mellém ült, így én is fel tudtam tolni magam. Egymást méregettük, Ő várakozón, én viszont a megfelelő szavak után kutattam elmémben. Annyi módja volt, hogy ezt finomabbá, óvatosabbá tegyem, de a lényege minden lehetőségnek ugyanaz. Így aztán arra jutottam, nem kertelek.
- Beszélnünk kéne Harry-vel, és talán bocsánatot kérni. - mondtam.
Lepillantottam közénk, hirtelen a takaró gyűrődései sokkal érdekesebbek lettek, mint ez az egész téma. Azonban elmémben rettegtem Zayn válaszától. Harry mindig is érzékeny téma volt nálunk, így nem szerettük feszegetni.
- Miért? - nyögte ki végül egészen halkan.
- Mert jó barátunk volt, és...  - kezdtem bele, azonban félbeszakított.
- Úgy értem, miért kell bocsánatot kérnünk?
Lepetten pillantottam fel rá, arcán zavar ült, fél szemöldökét - kicsit talán kihívón is - felhúzta, amitől már koránt sem voltam olyan biztos magamban. Csupán előtte mutatkozott határozatlan énem, és csak életbevágóan fontos témák közben, mint ez is.
- M-mert fel van dúlva, és biztosan nem érzi ezt az egészet jogosnak. Ha bocsánatot kérünk, akkor talán ott folytathatnánk mindent, ahol félbeszakadt.
Láttam a szemében valami egészen érdekeset megcsillanni, ami ritkán jelent meg. A harag, az értetlenség, a hitetlenség, mind egyben égett íriszében. Általában így az igazgatónál szokott nézni, mikor büntetést és fejmosást kapunk egy-egy jogos cselekedetünkért, hogy kicsit nagyobb teret nyerjünk a diákoknak ezen a laktanyán.
- Az én felfogásom szerint bocsánatot azért szoktunk kérni, amit megbántunk. Én nem bántam meg, hogy megcsókoltam Harry-t. - rántotta meg a vállát lazán.
Először meglepődtem, de be kellett látnom, igaza van. Én sem bántam meg, hiszen olyan tökéletes volt. Ahogy fordított a helyzetünkön, és engem nyomott a falnak aznap este, hogy édesen, mélyebben csókoljon. Émelyítő. Mái napig vér szökik arcomba, ha eszembe jut, már álmodtam is vele.
- Akkor nem akarsz vele ismét jóban lenni? - kérdeztem cinikusan.
Vannak olyan dolgok, amit bár nem bántál meg, mert nagyon is élvezted, mégis bocsánatot kell érte kérni, hogy minden ott folytatódjon, a hol abbamaradt. Néha az embernek be kell hódolnia mások előtt, hogy boldogulni tudjon, és megtartsa maga mellett azokat, akik igazán fontosak neki.
- De, beszéljünk vele, de nem kérek bocsánatot. Bármikor megtenném ismét.
Határozottan csengő hangja mellé még bólintott is egyet. Egészen elszántnak tűnt. Ő is hasonlóan érez Harry iránt, mint én. Basszus! Féltékeny lettem ezt hallva. Én is így éreztem, azonban borzalmas érzéseket keltett bennem, hogy ezt már is így érzi, sőt ki is mondja nyíltan.
Így alakult, hogy másnap az edzésen újra kezdtem örülni neki, hogy Harry mellettünk öltözik, bár látszólag Ő feszélyezve érzi magát, és eléggé igyekszik eltűnni innen. Jelentőségteljesen Zayn-re néztem mellette, mire Ő alig láthatóan bólintott. Nekem erre ugyanez volt a válaszom, majd becsukva szekrényem ajtaját, Harry másik oldalára álltam. Lepetten nézett először rám, majd amikor el akarta fordítani tekintetét, Zayn-nel találta szembe magát. Közre fogtuk, amitől látszólag igencsak feszélyezve érezte magát. Nem álltunk hozzá vészesen közel, hisz úgy nem a leglogikusabb békülni, hogy halálra rémíted a másikat, azonban az is hasznos mód, de hosszú távon nem nyereséges.
- Harry, beszélhetnénk? - kérdezte kedvesen Zayn.
A göndör szépség kelletlenül lehunyta a szemét, talán magában mérlegelt, mit veszthet és mit nyerhet, ha belemegy. Végül maga elé meredve bólintott, és leült a szekrények közötti padra. Felnézett ránk, mi ugyanott álltunk, ahol eddig. Várta mondandónk.
- Tudod, arra gondoltunk, nem maradhatnánk továbbra is barátok? - kérdeztem halkabban.
Szemöldökeit magasba emelte, és szinte én is hallottam, ahogy gondolatban kinevet és elküld a picsába.
- Kétlem, hogy lenne rá mód újra. - csóválja meg a fejét.
Hosszú ideje most hallottam először beszélni úgy, hogy a szavakat nekem/nekünk intézte. A hangja simogatta érzékeimet, karcosan férfiasan, mégis valahogy gyermekin csengett.
- Nézd, nem mondom, hogy megbántuk, amit tettünk, mert nem. - jött Zayn ismét a szövegével, amitől magamban korholtam, hogy elcseszi az esélyünket. Harry szemrehányón fordult felé, nyitotta volna a száját, hogy közbevág, de Zayn nem engedélyezte, hogy félbeszakítsa. - De! Képesek vagyunk félretenni mindent, és részünkről maradhatunk CSAK barátok. - fejezte be.
Alaposan kihangsúlyozta azt a sokat jelentő szócskát. Neki talán megnyugtató volt ez az egy, négybetűs szó, nekem azonban fájdalmasan hatott. Kevésnek tűnt a kompromisszum ezen része, mintha a levegőtől készülnének megfosztani. Tudom, hogy én akartam ezt - legalábbis én hoztam fel elsőnek Zayn előtt -, azonban ölni tudtam volna, amiért valaki azt mondja, nem szerethetem Harry-t. Pedig ez volt a lényege az alkunknak, és tudtam, sok mindent helyrehozhat, mégis utáltam magam érte, amiért megtiltom magamnak a göndör iránt táplált érzelmeket.
- Komolyan gondoljátok? - kérdezte bizonytalanul, és felállt a padról.
Mindketten határozottan bólintottunk Zayn-nel reménykedve benne, hogy talán sikerrel járunk, és ismét lehetünk Harry-vel barátok, még ha szeretők nem is.
- Hát...rendben. - mosolyodik el szélesen.
Gödröcskéi kivillannak, melyeket mostanában soha nem láttam. Nem csak rám nem kacsintgattak, senki másra sem. Talán csak Niall-re néha, mikor a szöszi valami baromságot csinált, és senki nem bírta nevetés nélkül, aki a közelben járt, így látta az esetet. Elmondhatatlanul megkönnyebbültem, mikor meghallottam azt az egy szót. Régóta készültem erre, de őszintén, én magam sem hittem, hogy belemegy, és képes minket ismét normálisan kezelni. Talán nem is fog egy ideig, de be kell bizonyítanunk neki, hogy nem csalódik bennünk. Nehéz lesz, de kénytelenek vagyunk. Csak meg ne törjek!


15 megjegyzés:

  1. Wiiiijjjj *0* huh jó lett, remélem Larry lesz, Zayn szerintem túl erőszakos hozzá :DDD *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha igazán? Pedig szerintem Zayn amúgy csupa-szív. :D

      Törlés
  2. juuuj. mindig úgy várom a részeket. telhetne gyorsabban is egy hét :c

    VálaszTörlés
  3. Zarry :3 amúgy jó lett , de valahogy úgy érzem, hogy ez is Larrys lesz :(

    Betti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem árulhatok el semmi. Majd meglátod, mit tervezek :)

      Törlés
  4. Na! Végre valami pozitív.:)
    Nekem oly mindegy végül is,hogy Zarry,vagy Larry lesz,mind a kettő valószínűleg tetszeni fog ha te írod.
    Várom a következőt!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, de jó ezt hallani, nagyon szépen köszönöm, hogy így gondolod :)

      Törlés
  5. Juuuuj, nagyon joo! *U*
    imadom!!! :33 Harry-nek.kell megtorni es rajonni, hogy neki tetszik Lou es osszejonni vele. Akarom mondani, tetszik neki valamelyik srac, aki lehet mondjuk peldaul Louis Tomlinson es osszejon szive valasztottjaval, aki lehet peldaul Louis Tomlinson. De az is lehet, hogy Louis Tomlinson-nal jon ossze. Ki tudja?
    Sajnalom, hogy nem komiztam a kisregeny(ek)hez/one shot(ok)hoz (nem tudom, hogy mi volt, meg nem tudtam elolvasni), de csak azert nem, mert 4 napig folyamazosan gorcsolt az alhasam, aztan ezzel eljottun a korhazba, tegnap elott mutottek. Es meg mindig itt fekszek, szoval.... ja.
    So, ne haragudj, majd ha haza megyek bepotolom es komizok mindenhez! c:
    Imadlak, a blogodat is imadom, mindent imadok! *Q*
    Pusziiii!!! xXx
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha az elején nagyon jót nevettem. Jó ügyvéd lennél, tudsz róla? Te jó ég, annyira sajnálom. Csak nem vakbél? Az piszkosul tud fájni, remélem, hamar felépülsz. :)

      Törlés
    2. Nem, nem vakbel, ez ilyen menstuacios cucc volt, es most kiderult h eddig meg miert nem jott meg... na mindegy ezzel kapcsolatos volt.
      Hahaha, nem terveztem hogy ugyvednek megyek, de igy hogy mondod lehet, hogy megprobalkozom a szakmaval majd. :DDD
      Mar itthon vagyok szerencsere, mar csak bekell potolnom a lemaradast. c:
      Imadlak!!!
      Puszi! xXx
      Reni

      Törlés
  6. Tul sok a larry legyen egy kis zarry ;)

    VálaszTörlés
  7. Sziaa:)
    Meglepetés nálam. (bocsánat, ha kétszer küldtem)
    http://depressedwords.blogspot.com/2014/06/award-2.html

    VálaszTörlés

Music Note 4