Sziasztok Manook!
Úgy döntöttem, a folytatáshoz szükséges, hogy teljesítsem
a kéréseiteket. Szóval várom a véleményeteket/örömötöket a rész alá.
Attól is nagyon boldog vagyok, hogy tetszett a Magic in
me. Jó szórakozást ehhez!
xoxo
Zsoo
*Louis*
Akármilyen meglepő vannak olyan óráink, amin nem vagyok
együtt Zayn-nel, és mivel neki plusz egy matekja van ma - amit amúgy
kimondhatatlanul utál - így úgy alakult, hogy egyedül feküdtem az ágyamon.
Agyaltam, hogy vajon mit kéne most tenni. Zayn-nel kialakult közöttünk egy
testi kapocs, egy vonzalom, azonban Harry-hez más szálak fűznek. Régen nem
beszéltem vele, csupán láttam az edzéseken, meg a suliban. Mindent megtesz,
hogy láthatatlannak nézzen minket, de néha nem sikerül. Olyankor kiszökik az
arcára a fájdalom. Jó barátok voltunk/lettünk, biztosan rossz neki, hogy ilyen
"ostobaság" miatt ki kell minket zárnia az életéből. Pedig ez nagyon
is fontos dolog. Szerelmes vagyok belé, Ő pedig nem viszonozza. Kezdek rájönni,
hogy kevés dolog tud jobban fájni, mint a viszonzatlan szerelem.
Elmerültem gondolataimban, arra eszméltem fel, hogy Zayn
fölém mászik. Fejem két oldalán tartotta magát, kedves mosollyal meredt a
szemembe. Viszonoztam a gesztust, majd figyeltem, ahogy lejjebb hajol hozzám.
Megcsókolt. Ez az a bizonyos testi kapocs köztünk, amiről beszéltünk.
Igencsak...összemelegedtünk az elmúlt időben, szeretek Zayn-nel órákig, estéken
át tartó csókcsatákat vívni, azonban ez semmit sem jelent egyikünknek sem. Én
Harry-t szeretem, ami pedig Z-t illeti...nos, szerintem Ő is. Ez a gondolat
néha kiakaszt, de az megnyugtat, hogy én csókoltam meg elsőnek - így rám
haragudott mg először. Minden pozitív gondolatomnak vele kapcsolatban van egy
hátulütője, mely elcsúfítja az amúgy teljes, tökéletes festményt.
Lágyan indította a csókot, azonban mikor hajába túrtam,
és lejjebb húztam magamhoz, egyre vadabb, hevesebb lett. Imádtam így
csókolózni, ugyanúgy szerettük, azonban az Ő ajkai valahogy nem illettek
annyira enyéimhez, mint Harry-é. Még ha nem is ennyire hibátlanul csókolt, Őt
sokkal jobb volt megízlelnem, mint Zayn. Ellenben a testi kapcsolatra
mindkettőnknek szükségünk volt, így mondhatni kölcsönösen kihasználtuk egymást.
Talán ez nem is minősült annyira kihasználásnak, tekintve, hogy szinte a
testvérem, amióta ide kerültem, és nem érzek iránta szerelmet, többet, mint
amit kéne, mint ami normális.
Zayn elszakadt tőlem, ajkai megduzzadtak a csóktól,
vörösek lettek. Ilyenkor valóban vonzó, tökéletes látványt nyújtott, mellé a
szeme is csillogott, azonban egyikünk sem érzett szerelmet.
- Milyen volt a matek? - kérdeztem egy cseppnyi
együttérzés nélkül a hangomban, sokkal inkább kárörvendőn.
- Pihentető. - nevette el magát, mire lepetten húztam fel
a szemöldököm, így megmagyarázta. - Végigaludtam.
Én is csatlakoztam hozzá nevetésben. Tisztában voltam
vele, hogy a matekóra milyen fárasztó. Csak meredsz a táblára, hallgatod a
szerencsétlen tanár monoton hangját, aki valamilyen érthetetlen okból
kifolyólag ilyen marhaságnak szentelte az életét, és lassan kezdenek lecsukódni
a szemhéjaid. Aztán már csak azt veszed észre, hogy a kezed, mellyel eddig a
fejed támasztottad megcsuklik, a fejed pedig a padon landol, de leszarod, és
alszol tovább. Ilyen egy matekóra a mi sulinkban.
- Figyelj, Zayn! Gondolkoztam! - néztem komolyan a
szemébe.
Kicsit talán félőn is méregetett, majd mellém ült, így én
is fel tudtam tolni magam. Egymást méregettük, Ő várakozón, én viszont a megfelelő
szavak után kutattam elmémben. Annyi módja volt, hogy ezt finomabbá, óvatosabbá
tegyem, de a lényege minden lehetőségnek ugyanaz. Így aztán arra jutottam, nem
kertelek.
- Beszélnünk kéne Harry-vel, és talán bocsánatot kérni. -
mondtam.
Lepillantottam közénk, hirtelen a takaró gyűrődései
sokkal érdekesebbek lettek, mint ez az egész téma. Azonban elmémben rettegtem
Zayn válaszától. Harry mindig is érzékeny téma volt nálunk, így nem szerettük
feszegetni.
- Miért? - nyögte ki végül egészen halkan.
- Mert jó barátunk volt, és... - kezdtem bele, azonban félbeszakított.
- Úgy értem, miért kell bocsánatot kérnünk?
Lepetten pillantottam fel rá, arcán zavar ült, fél
szemöldökét - kicsit talán kihívón is - felhúzta, amitől már koránt sem voltam
olyan biztos magamban. Csupán előtte mutatkozott határozatlan énem, és csak
életbevágóan fontos témák közben, mint ez is.
- M-mert fel van dúlva, és biztosan nem érzi ezt az
egészet jogosnak. Ha bocsánatot kérünk, akkor talán ott folytathatnánk mindent,
ahol félbeszakadt.
Láttam a szemében valami egészen érdekeset megcsillanni,
ami ritkán jelent meg. A harag, az értetlenség, a hitetlenség, mind egyben
égett íriszében. Általában így az igazgatónál szokott nézni, mikor büntetést és
fejmosást kapunk egy-egy jogos cselekedetünkért, hogy kicsit nagyobb teret
nyerjünk a diákoknak ezen a laktanyán.
- Az én felfogásom szerint bocsánatot azért szoktunk
kérni, amit megbántunk. Én nem bántam meg, hogy megcsókoltam Harry-t. -
rántotta meg a vállát lazán.
Először meglepődtem, de be kellett látnom, igaza van. Én
sem bántam meg, hiszen olyan tökéletes volt. Ahogy fordított a helyzetünkön, és
engem nyomott a falnak aznap este, hogy édesen, mélyebben csókoljon. Émelyítő.
Mái napig vér szökik arcomba, ha eszembe jut, már álmodtam is vele.
- Akkor nem akarsz vele ismét jóban lenni? - kérdeztem
cinikusan.
Vannak olyan dolgok, amit bár nem bántál meg, mert nagyon
is élvezted, mégis bocsánatot kell érte kérni, hogy minden ott folytatódjon, a
hol abbamaradt. Néha az embernek be kell hódolnia mások előtt, hogy boldogulni
tudjon, és megtartsa maga mellett azokat, akik igazán fontosak neki.
- De, beszéljünk vele, de nem kérek bocsánatot. Bármikor
megtenném ismét.
Határozottan csengő hangja mellé még bólintott is egyet.
Egészen elszántnak tűnt. Ő is hasonlóan érez Harry iránt, mint én. Basszus!
Féltékeny lettem ezt hallva. Én is így éreztem, azonban borzalmas érzéseket
keltett bennem, hogy ezt már is így érzi, sőt ki is mondja nyíltan.
Így alakult, hogy másnap az edzésen újra kezdtem örülni
neki, hogy Harry mellettünk öltözik, bár látszólag Ő feszélyezve érzi magát, és
eléggé igyekszik eltűnni innen. Jelentőségteljesen Zayn-re néztem mellette,
mire Ő alig láthatóan bólintott. Nekem erre ugyanez volt a válaszom, majd
becsukva szekrényem ajtaját, Harry másik oldalára álltam. Lepetten nézett
először rám, majd amikor el akarta fordítani tekintetét, Zayn-nel találta
szembe magát. Közre fogtuk, amitől látszólag igencsak feszélyezve érezte magát.
Nem álltunk hozzá vészesen közel, hisz úgy nem a leglogikusabb békülni, hogy
halálra rémíted a másikat, azonban az is hasznos mód, de hosszú távon nem
nyereséges.
- Harry, beszélhetnénk? - kérdezte kedvesen Zayn.
A göndör szépség kelletlenül lehunyta a szemét, talán
magában mérlegelt, mit veszthet és mit nyerhet, ha belemegy. Végül maga elé
meredve bólintott, és leült a szekrények közötti padra. Felnézett ránk, mi
ugyanott álltunk, ahol eddig. Várta mondandónk.
- Tudod, arra gondoltunk, nem maradhatnánk továbbra is
barátok? - kérdeztem halkabban.
Szemöldökeit magasba emelte, és szinte én is hallottam,
ahogy gondolatban kinevet és elküld a picsába.
- Kétlem, hogy lenne rá mód újra. - csóválja meg a fejét.
Hosszú ideje most hallottam először beszélni úgy, hogy a
szavakat nekem/nekünk intézte. A hangja simogatta érzékeimet, karcosan
férfiasan, mégis valahogy gyermekin csengett.
- Nézd, nem mondom, hogy megbántuk, amit tettünk, mert
nem. - jött Zayn ismét a szövegével, amitől magamban korholtam, hogy elcseszi
az esélyünket. Harry szemrehányón fordult felé, nyitotta volna a száját, hogy
közbevág, de Zayn nem engedélyezte, hogy félbeszakítsa. - De! Képesek vagyunk
félretenni mindent, és részünkről maradhatunk CSAK barátok. - fejezte be.
Alaposan kihangsúlyozta azt a sokat jelentő szócskát.
Neki talán megnyugtató volt ez az egy, négybetűs szó, nekem azonban fájdalmasan
hatott. Kevésnek tűnt a kompromisszum ezen része, mintha a levegőtől
készülnének megfosztani. Tudom, hogy én akartam ezt - legalábbis én hoztam fel
elsőnek Zayn előtt -, azonban ölni tudtam volna, amiért valaki azt mondja, nem
szerethetem Harry-t. Pedig ez volt a lényege az alkunknak, és tudtam, sok
mindent helyrehozhat, mégis utáltam magam érte, amiért megtiltom magamnak a
göndör iránt táplált érzelmeket.
- Komolyan gondoljátok? - kérdezte bizonytalanul, és
felállt a padról.
Mindketten határozottan bólintottunk Zayn-nel reménykedve
benne, hogy talán sikerrel járunk, és ismét lehetünk Harry-vel barátok, még ha
szeretők nem is.
- Hát...rendben. - mosolyodik el szélesen.
Gödröcskéi kivillannak, melyeket mostanában soha nem
láttam. Nem csak rám nem kacsintgattak, senki másra sem. Talán csak Niall-re
néha, mikor a szöszi valami baromságot csinált, és senki nem bírta nevetés
nélkül, aki a közelben járt, így látta az esetet. Elmondhatatlanul
megkönnyebbültem, mikor meghallottam azt az egy szót. Régóta készültem erre, de
őszintén, én magam sem hittem, hogy belemegy, és képes minket ismét normálisan
kezelni. Talán nem is fog egy ideig, de be kell bizonyítanunk neki, hogy nem
csalódik bennünk. Nehéz lesz, de kénytelenek vagyunk. Csak meg ne törjek!
Wiiiijjjj *0* huh jó lett, remélem Larry lesz, Zayn szerintem túl erőszakos hozzá :DDD *K
VálaszTörlésHahaha igazán? Pedig szerintem Zayn amúgy csupa-szív. :D
Törlésjuuuj. mindig úgy várom a részeket. telhetne gyorsabban is egy hét :c
VálaszTörlésHahaha ezt örömmel hallom :)
TörlésZarry :3 amúgy jó lett , de valahogy úgy érzem, hogy ez is Larrys lesz :(
VálaszTörlésBetti
Nem árulhatok el semmi. Majd meglátod, mit tervezek :)
TörlésNa! Végre valami pozitív.:)
VálaszTörlésNekem oly mindegy végül is,hogy Zarry,vagy Larry lesz,mind a kettő valószínűleg tetszeni fog ha te írod.
Várom a következőt!:)
Oh, de jó ezt hallani, nagyon szépen köszönöm, hogy így gondolod :)
TörlésJuuuuj, nagyon joo! *U*
VálaszTörlésimadom!!! :33 Harry-nek.kell megtorni es rajonni, hogy neki tetszik Lou es osszejonni vele. Akarom mondani, tetszik neki valamelyik srac, aki lehet mondjuk peldaul Louis Tomlinson es osszejon szive valasztottjaval, aki lehet peldaul Louis Tomlinson. De az is lehet, hogy Louis Tomlinson-nal jon ossze. Ki tudja?
Sajnalom, hogy nem komiztam a kisregeny(ek)hez/one shot(ok)hoz (nem tudom, hogy mi volt, meg nem tudtam elolvasni), de csak azert nem, mert 4 napig folyamazosan gorcsolt az alhasam, aztan ezzel eljottun a korhazba, tegnap elott mutottek. Es meg mindig itt fekszek, szoval.... ja.
So, ne haragudj, majd ha haza megyek bepotolom es komizok mindenhez! c:
Imadlak, a blogodat is imadom, mindent imadok! *Q*
Pusziiii!!! xXx
Reni
Hahaha az elején nagyon jót nevettem. Jó ügyvéd lennél, tudsz róla? Te jó ég, annyira sajnálom. Csak nem vakbél? Az piszkosul tud fájni, remélem, hamar felépülsz. :)
TörlésNem, nem vakbel, ez ilyen menstuacios cucc volt, es most kiderult h eddig meg miert nem jott meg... na mindegy ezzel kapcsolatos volt.
TörlésHahaha, nem terveztem hogy ugyvednek megyek, de igy hogy mondod lehet, hogy megprobalkozom a szakmaval majd. :DDD
Mar itthon vagyok szerencsere, mar csak bekell potolnom a lemaradast. c:
Imadlak!!!
Puszi! xXx
Reni
Tul sok a larry legyen egy kis zarry ;)
VálaszTörlésNem árulhatok el semmit. :)
TörlésSziaa:)
VálaszTörlésMeglepetés nálam. (bocsánat, ha kétszer küldtem)
http://depressedwords.blogspot.com/2014/06/award-2.html
Köszönöm szépen, máris kiteszem. :)
Törlés