Sziasztok!
Tudom, elhanyagoltalak titeket. Jóvá szeretném tenni
ezzel a történettel, remélem, tetszik mindenkinek. Kisregény lett a műfajt
illetően. Vigyázzatok az igeidőkkel, a betűtípus is segít, hogy tudjátok, éppen
melyik időperiódusban járunk. Két idősík fut benne párhuzamosan, sokat
szenvedtem vele.
Jó olvasást hozzá, ne haragudjatok, hogy ezen a héten
béna voltam.
xoxo
Zsoo
1. fejezet.
Csatt! Kapom az arcomra a hatalmas erősségű ütést, amit
szerencsére kicsit felfog maszkom. Göndör tincseim lelapítottságukban tarkómat
és homlokomat csikizik, amin gyöngyözik az izzadtság.
- A többiek nélkül nem mész sokra, igaz? - kérdezi
gúnyosan a férfi előttem.
Egyszerű öltönyt visel, felettébb jólöltözött annak
ellenére, hogy bemocskolja a kezét az én arcommal. Nem tudok védekezni. Kezeim
és lábaim a székhez vannak rögzítve, és ebben a steril szobában semmilyen
földelemhez kapcsolódó dolog nincs. Teljesen ki lettem szolgáltatva Neki.
Teljesen
kimerültem, és amint lebotorkáltunk a színpadról, ezt hagytam is kiszökni
elnyúzott vonásaimra. Louis a vállamra támaszkodott, amire most egyáltalán nem
volt szükségem, saját súlyomat is elég nehéz volt tartani, de a világ összes
kincséért sem lökném el. Levágtam magam az öltözőnkben lévő hatalmas kanapé
egyik nagyon kényelmesnek tűnő részébe, és nagy sóhajjal lehunytam szemem.
Éreztem, amint Louis leül mellém, gondoltam, hozzám akar bújni, így már emeltem
is karom, hogy mellkasomra tudja hajtani fejét, ahogy szokta, azonban egy hang
félbeszakított mindkettőnket.
- Gyerünk
srácok, majd a gépen lustálkodtok, indulnunk kell tovább! - tapsolt kettőt egy
nagyon is ismerős férfi hang tulajdonosa.
Sóhajtva
nyitottam ki a szemem, és fájdalmas mosollyal arcomon keltem fel, ahogy Lou is.
Megindultunk botorkálva a srácok után, mindannyian úgy mozogtunk, mint egy-egy
zombi. Ránk fért a pihenés, és a következő helyen erre lesz elméletileg 2
napunk, majd a 3. ismét rohanással fog telni. A reptéren egyszerűen nem volt
energiám megállni a rajongóknál, ahogy Zayn és Liam tette, engem így is Louis támogatott
derekamnál fogva, csak egy intésre tellett. Teljesen kimerült voltam, asszem',
talán 8 éjszaka alatt aludtam összesen 16 órát, és az a sok adrenalin bomba
valamint koffein sem tesz jót színpadra lépés előtt, de kénytelen vagyok ezt
művelni magammal, ahogy mind a rajongók miatt. De ez az életünk, nem adnánk fel
semmiért sem, és különben is, mindjárt vége a turnénak.
A gépre
szó szerint felbuktam, többre nem is telt, mint levágni magam az egyik nagyon
kényelmes, fehér kanapéra. Hátradöntöttem a fejem, Louis pedig mellém
telepedett, és hozzám bújt. Lábait áthelyezte az én combomon, amitől melegség
járta át testem, lágyan öleltem hátánál, míg fejét mellkasomon pihentette.
Megvártuk a felszállást, majd már aludtunk is.
Hogy mi
van velünk? Olyanok vagyunk, mint egy szerelmespár, ugyanis tényleg azok
vagyunk, de ez elég komplikált. Én szerelmes vagyok belé, és Ő is belém, így
teljesen úgy viselkedünk, azonban még soha nem csókoltuk meg a másikat. Ha
megtennénk, akkor minden elszabadulna, az tilos. Így egymással lehetünk, de a
menedzsment kizárta a csók lehetőségét kettőnk között. Ha elcsattanna, akkor
nem bírnánk magunkkal többé, a világ biztosan megtudná valahogy, és karrierünk
egyenes utat kapna lefelé a vécén. Pedig mennyire vágyom néha Louis lágy
ajkaira, olyan kevés lenne néha megízlelni Őket, mégis ellenállok kettőnk
miatt, és a srácok miatt.
Arra
keltem, hogy a fejem jobbra-balra csuklik, elég vadul rázkódik mindenem.
Kinyitottam a szemem, ahogy Louis is felült mellettem, ugyanis már teljesen
rajtam feküdt, azonban ez soha nem zavart. A srácok is idegesen kapkodták a
fejüket, ahogy mi is. Azt hiszem, akkor tudatosult bennem, mi is történik,
amikor az asztalról szépen lassan lehullottak a poharak és tányérok annyira
bedőlt a gép.
-
Úristen, srácok! - kiabálta Zayn kétségbeesetten.
Magamhoz
húztam Louis-t, és védelmezőn öleltem, Ő pedig félve bújt karjaimba, remegett
mindene.
-
Viharba kerültünk srácok, kössétek be magatokat! - jött be hozzánk szervezőnk,
majd el is rohant a pilótafülke fele.
Idegesen
kapcsoltam be először Louis övét, majd a sajátomat, velünk szembe a másik
kanapén Liam, Zayn és Niall is hasonlóképpen tett, és idegesen méregettük
egymást. A repülőgép ide-oda dobálózott, az ablakon bámultam kifele, a
sötétségbe, melyet néha egy-egy ijesztő villámcsapás tört meg közvetlen a gép
mellett. Idegesen szívtam magamba a levegőt, és megfogtam Louis kezét magam mellett.
- Le
fogunk zuhanni! - suttogta félve Lou, így csak én hallottam meg, és egyből rá
néztem.
- Nem,
nem fogunk! - mondtam határozottan, de én sem voltam biztos szavaimban.
Lelket
akartam önteni belé, így összekulcsoltam ujjainkat, amitől lepetten nézett
szemembe. Még soha nem fogtuk meg így egymás kezét, de épp itt volt az ideje.
Hitegettem magam, hogy nem fogunk lezuhanni kitudja hol, de én sem hittem el
teljesen. A srácokra néztem velünk szembe, ám ekkor egy hatalmas villám érte el
a gépet, így a fények kialudtak. Csak abban reménykedtem, hogy a pilótafülkében
ez máshogy van. Érdekes elektromosság rázta végig testem, majd összekulcsolt
kezünknél csattant egyet. Ebből arra következtettem, hogy Louis-t is hasonló
dolog járta át, és kezünknél találkozott a két energia. A sötétben próbáltam
kivenni a srácok alakját, majd mikor már hozzászokott a szemem, körvonalaik
kirajzolódtak. A szám belsejét harapdáltam, egyre inkább arra gondoltam; nem
halhatunk meg, nem így! A gép hirtelen előre dőlt, éreztem, amint szabályosan,
mégis ijesztően szabadon zuhanni kezdtünk.
-
Szeretlek, Lou! - suttogtam magam elé, de tudtam, meghallja.
- Én is
szeretlek, Hazz! - válaszolta, és megszorította kezem.
Lehunytam
a szemem, így végleg sötétség vette át a helyét, és lassan magába foglalt.
Meglepő módon nem éreztem lezuhanásunkat, talán elájultam, vagy már akkor, ott
meghaltam, nem tudom, de Louis kezét szorongattam, és kimondtam neki, amit
annyira akartam, hisz bár érzékeltettük egymással már régóta, ezt még nem
mondtuk ki ilyen nyíltan.
***
- Hova kalandozol kicsi Zappos?! - paskolja meg az arcom
amolyan lenézőn, mint a lovaknak szokták, ha jól teljesítenek, de többre már
nem futja. - Gyerünk, mondj valamit amíg még van fogad! - húzza végig
mutatóujját állam vonalán, majd oldalra löki a fejem, így az balra csuklik.
- Seggfej! - nyögöm erőtlenül válaszul. Ha nincs az az átkozott repülőút, ez az egész soha nem történik meg.
A
fájdalom hirtelen szúrt halántékomba ezzel kirántva egy édes, gondtalan
lebegésből valahol a semmi közepén, elmémben. Mélyen magamba szívtam a levegőt,
mire egy kezet éreztem megszorítani enyémet, amitől azonnal beugrottak a
történtek, és az emlékek, kivel is kulcsoltam össze ujjaimat.
-
L-louis. - suttogtam erőtlenül, majd még egyszer megpróbáltam kinyögni ezt a
csodaszép nevet a számon, de az "L" betűnél tovább nem jutottam.
Lassan nyitottam ki a szemem, így Anyával találtam szembe magam, Ő szorongatta a
kezem, szemei vörösek voltak, kisírtak, amitől homlokom erőtlen, zavart ráncba
szaladt.
-
Anya?! - kérdeztem halkan, mire széles mosolyt villantott.
-
Kincsem. A frászt hoztad rám! Többet nem szállhattok repülőre! - mondta
korholón, mire fájdalmasan elmosolyodtam.
- Mi
történt? - kérdeztem, hisz én valamitől meglepően hamar lehunytam szemeimet, de
ezek szerint még élek.
-
Viharba kerültetek, de a pilóta nagyon ügyes volt, így egy kihalt autópályán
kényszerleszállást hajtott végre. Megmenekültetek, de mind eszméletlenek
voltatok. - magyarázta Anya kezem szorongatva, majd arcomhoz hajolt, és jó sok
puszit hintett sápadt bőrömre.
- Mi
van Lou-val? - kérdeztem a számomra legfontosabb kérdést.
- Alig
egy perce ment ki a nővér, miszerint Ő is felébredt, ahogy a többiek is. Szinte
egyszerre keltetek fel mind, alig pár perc késéssel. - magyarázta Anya széles
mosollyal, csillogó szemekkel nézett rám, melyekben örömkönnyek csillogtak.
Mély
levegővel erőt gyűjtöttem, így felültem, majd lábaim lelógattam az ágy szélén.
Mindenem sajgott, a tű feszítette karom, de nem érdekelt. Megragadtam a gurulós
infúzió állványát, és le akartam tenni talpam, hogy felállok, de Anya
megakadályozott ebben.
-
Hova-hova Fiatalember? Pihenésre van szükséged! - jelentette ki Anya komolyan
megragadva vállam.
-
Látnom kell Louis-t, és a srácokat! - jelentettem ki komolyan.
Ismét
próbálkoztam, és ezúttal már sikeresen fel is álltam. Anya csak szaggatottan
sóhajtott, majd derekam átkarolva segített áttámogatni a szomszéd szobába,
amely Louis-é volt. Azonnal hozzá siettem az infúziót húzva magam után, és
megragadtam kezét. Ő csupán kedvesen mosolygott rám, és kicsit feljebb tornázta
magát, hogy kényelmesen szemembe nézhessen.
- Jól
vagy? - kérdeztem aggódva.
- Én
mondtam, hogy le fogunk zuhanni! - jegyezte meg halkan, majd fájdalmasan
elnevette magát.
- De
nem haltunk meg! - szorítottam meg kezét.
Anya
halkan kuncogott mögöttünk, így hátranéztem, és megláttam, amint Joy mellett
állva kezünket méregetik. Mikor észrevették, hogy Őket nézem, gyorsan az
asztalon lévő hatalmas csokrot kezdték igazgatni, mintha mi sem történt volna.
Semmit nem tettem, csupán visszafordultam Louis-hoz, Ő sokkal fontosabb volt
nekem, mint az, amit már eddig is tudtak szüleink, ahogy azt is, miért nem
lehetünk együtt normálisan, de ez mit sem változtat azon, mennyire szeretem, és
Ő is engem.
A napok
csak teltek, mi pedig mindig Louis szobájában dekkoltunk, ugyanis nem engedtek
ki minket, de valamivel el kellett ütnünk az időt, ugyanis látogatás csupán 2
órán át engedélyezett, a nap többi részén egymást szórakoztattuk. A rádió
halkan szólt a háttérben, miközben társalogtunk.
-
Nektek nem különös, hogy az a virág soha nem hervad el? - kérdezte zavartan Niall,
mire mind oda néztünk.
Úgy
festhettünk, mint az idősek, amikor a kórház folyosóin infúziót húzva maguk
után bicegnek egymáshoz társalogni. Pont ilyenek voltunk azt leszámítva, hogy
már kutya bajunk sem volt, ezen csodálkoztak is a dokik, de még bent tartottak
minket, és a műcuccot is táplálták belénk a tű segítségével biztos, ami biztos
alapon.
-
Biztos van a vizében valami csodacuccmó. - rántotta meg a vállát Zayn, mire
lenevettem magam.
Valóban
az a szerencsétlen virág az idekerülésünk, azaz 5 napja áll a vázában ugyanúgy,
mint eddig. Niall hozzá botorkált, és kivéve egy pillanatra belenézett a
vázájába, majd visszahelyezve lepetten fordult felénk.
- Ebben
nincs is víz!
Zavartan
húztam fel a szemöldököm; az meg hogyan lehetséges? Én is felálltam, és a
virághoz mentem. Megsimítottam a szirmát, arra gondoltam, esetleg mű lenne,
csak nagyon élethű. Amint hozzáértem, az a szál akkorát nőtt, hogy lefordult az
asztalról a csokor, a vázát még időben elkapta Niall. Lepetten pillantottam a
földön heverő gigantikus margarétára, ahogy mind.
- Mi a
szar? Harry ezt Te csináltad? - kérdezte Louis ledöbbenve, mire kérdőn kaptam
rá tekintetem.
- Én?
Mivel? - hebegtem zavartan.
- Nem
tudom, de Te nyúltál hozzá! - mutatott rám Liam zavartan.
-
Megint! - kérte izgatottan Niall.
Az
asztalra pillantottam, egy rózsasziromra, amelyet nem önszántából hullajtott el
a növény, emlékszem, mikor Zayn véletlen letépte, még nevettünk is rajta,
milyen növénykínzó. Ujjammal hozzáértem a kis vörös sziromhoz, amitől az
pillanatok alatt egy csodaszép rózsává nőtte ki magát. Hüledezve emeltem fel a
kis növényt, és a srácok felé fordulva méregettük mind.
- Woah!
Nem tudom, hogy csináltad, de ez kurva jó. - ugrott a nyakamba majdhogynem
Niall, mire felnevettem. Azt hiszem, nem fogtuk fel igazán, mit is jelent ez,
én személy szerint azt gondoltam, álmodok a saját szobámban, és kicsit még
mindig a zuhanás sokkja alatt állok.
- De mi
ez? - kérdezte zavartan Liam hozzám lépkedve, mire zavartan megráztam a fejem.
Fogalmam sem volt, nem találtam erre az egészre magyarázatot.
- Talán
a zuhanás tett velünk valamit. Tegnap véletlenül meggyújtottam a saját cigimet,
gyújtó nélkül. - magyarázta zavartan Zayn.
- Te
cigiztél a kórházban betegen? - kérdezte Liam korholón, mire Zayn csak
megrántotta a vállát:
- Már
nem vagyunk betegek, nem is értem, miért tartanak még itt minket.
Ezt
valóban én sem értettem, ahogyan azt sem, hogyan gyógyultunk meg ilyen hamar,
hisz ez egyáltalán nem normális. Volt pár sérülés rajtunk, és elég gyengének is
éreztük magunkat, de alig két nap alatt begyógyult minden sebünk, felépültünk.
-
Megpróbálom megint! - mondta Zayn komolyan.
Mély
levegőt vett, majd maga elé emelve kezét csettintett egyet, így mutató és
hüvelykujja közül egy pillanatra magas lángcsóva csapott fel, amitől idegesen
hőköltünk hátra mind, de még Zayn is meglepődött. Zavartan pillantottam rá,
ahogy Ő is teljesen ledöbbenve nézett végig rajtunk.
- Oké,
ezt én sem hittem. - emelte maga elé védekezőn a kezét.
- Ez
király, szerintetek, én mit tudok? - kérdezte izgatottan Niall.
Csettintett
egyet, de semmi sem lett, mi pedig vártuk a folytatást. Tapsolt, szuperhős
mozdulatokat imitált, de semmi nem történet. Teljesen elkenődött, elhúzta a
száját, és borzalmas volt a mindig hiperaktív bombát ilyennek látni.
- Ne
szomorkodj! Tessék, itt egy rózsa! - nyomtam az orra alá a növényt, hogy
felvidítsam.
Ő
azonban összeráncolta orránál a bőrt, erősen lehunyta szemét, és szája elé
kapva kezét hatalmasat hapcizott a hitelen jött pollentől. Hajamba erős
fuvallat kapott, összeborzolta göndör tincseimet, de nem csak nekem. A srácok is
ijedten kaptak hajukhoz, vagy éppen kórházi ruhájuk széléhez. Niall lepetten
pillantott ránk, majd elégedett mosolyt villantott. Ezek szerint ez az Ő
ajándéka. Kis gondolkodás után legyintett egyet, így a rózsa kiemelkedett
tenyeremből, majd felé szállt.
- Kösz
a virágot Hazz. - mosolygott rám.
Ismét
megszagolta, amitől megint tüsszentenie kellett, de az orra elé kaptam kezem,
így nem kaptunk ismét egy tornádót a szobába. Louis és Liam kérdőn meredtek
egymásra, már csak Őket nem tudtuk, mire képesek.
- Én
kezdem! - mosolygott szélesen szerelmem, majd jelentőségteljesen rám
pillantott.
Intett
egyet felém, így az arcomat víz lepte el, mindenhol csupa csepp voltam, amitől
felnevettem, és megtöröltem magam kórházi ruhám ujjába.
- Azért
ne rajtam töltsd ki, Lou. - nevettem rá, és letelepedtem mellé, így vállunk
összeért.
Nem
bírtam, ha sehol sem érintkezünk, muszáj voltam látni, hozzá érni, mosolyt
csalni arcára. Ha Ő boldog volt, akkor én is, kedve egyszerűen átragadt rám,
mintha egy természetfeletti valami összekötne minket.
- Akkor
én maradtam. - mosolyodott el haloványan Liam.
Tenyerét
felmutatta, és várta, mi fog történni, de semmi. Aztán legyintett, de még
mindig ugyanúgy volt minden. Próbálgatni kezdte a mozdulatokat, de semmi sem
vált be, így szája lassan lefelé kezdett görbülni. Fájdalmas tekintettel nézett
ránk, mikor az én szemembe meredt, halántékomba őrjítő fájdalom nyilallt, így
egyből oda kaptam, de nem csak én. A srácok is hasonlóképpen vélekedtek, így
Liam zavartan ráncolta össze homlokát.
- Li,
kérlek hagyd abba, bármit is csinálsz! - kérte fájdalmas hangon Zayn.
- De
nem tudom, mit csinálok. - csóválta meg a fejét Liam.
Ismét
intett egyet, így a fájdalmunk elmúlt, és zavartan pillantottam fel rá. Az
eddigiek még el is mennek, na de ez? Bár eddig is elég abszurd volt a helyzet,
olyan hihetetlen, mint mondjuk az ufók, de ezek után én már mindent elhiszek.
- Akkor
összefoglalva: - kezdtem bele, hogy kicsit tisztábban lássunk. - Lou vízzel
zsonglőrködik, Zayn gyújtogató lett, Niall szélvihar, Liam gyógyító és kínzó,
én pedig a növényeket befolyásolom. - mondtam inkább csak magamnak, de azt
hiszem, ez mindenkinek sokat segített, összegezve tisztábban láttunk sok
mindent. A rádió hirtelen mintha hangosabb lenne, ahogy mindenki csendben
gondolta végig a dolgot. Kelly Clarkson - Peole like us c. dala szólt éppen.
- Ez
király! - örült meg Niall kis idő után, mire mind felnevettünk.
Ennél
találóbb jelzőt amúgy sem találhatnánk, ám legyen. Király!
2. fejezet.
Már nem annyira tűnik királynak, mint akkor. Akkor még
nem tudtuk, mi lesz ebből, nem tudtam, hogy talán soha többé nem láthatom a
számomra fontos arcokat. Louis kék szempárját képzeltem magam elé, hátha nyerek
belőle egy kis energiát, de hiába. Távközléssel nem működik.
- Tudod, én jeleztem, hogy tűnjetek el! Figyelmeztettelek titeket, de ha ez kell, hát szép lassan végigmegyek
mindannyiótokon. Érezd magad megtisztelve, hogy Te lehetsz majd az első Lilácska.
- böki meg mellkasom.
Eszembe jut Louis. Ha én meghalok, a srácok jönnek és Ő.
Nem bírnám elviselni, ha Ő is úgy végezné, mint én. Ki kell jutnom innen, és
jelezni neki, valamint a többieknek, hogy meneküljenek ez elől az elmebeteg
elől.
-
Készen vagy, Hazza? - nézet be hozzám Louis.
Amikor
csak megpillantom Őt, arcomra azonnal széles vigyor kúszik akaratom ellenére
is. Imádom aprócska szokásait, a legjelentéktelenebb dolgok teszik Őt
különlegessé szememben, azt hiszem ez a lényege a szerelemnek, nemde?!
- Igen.
- mosolyogtam rá, és felkeltem az ágy széléről, miután összecipzáraztam a
táskám.
Hozzá
lépkedtem, Ő pedig szélesen mosolygott ezt látva. Magamhoz húztam, és
megöleltem. Erősen szorítottam, ahogy Ő is engem. Nekünk már csak ilyenek maradtak.
Soha nem értem hozzá ott úgy, soha nem érinthettem ajkait, és ez bár elég
frusztráló volt, mégis helyesnek éreztem, azonban már kevésnek.
-
Mehetünk? - kérdezte vigyorogva Niall Louis mögött, így rá pillantottam
ölelésünk közben.
- Hogy
a francba ne?! - nevettem rá, miközben belecsókoltam Louis nyakába, majd
elengedtem.
Alig
vártam ezt a napot. Mától hagyhatjuk el a kórháza saját felelősségre, mi pedig
természetesen megtesszük. Hiába gondolják, hogy még bent kéne maradnunk, mi
pontosan tudtuk, már teljesen megjavultunk, amit valószínűleg Liam váltott ki
mindannyiunkból a puszta jelenlétével. Érdekesnek tartottam azokat a
képességeket, amelyeket kaptunk, azt hiszem, már mindannyian felfogtuk, és nem
hittük, hogy álmodunk, nekem néha mégis úgy tűnt. Olyan abszurdnak éreztem,
hogy ilyen megtörténhet, és a képregényekben szereplő szuperhősök nem csupán
kitaláltak. Csupán azt nem értettem, mit és miért tett velünk a vihar, hogy így
alakult.
Aláírtunk
a recepciós pultnál pár papírt, miszerint saját felelősségre lelépünk. Kaptunk
is pár szúrós tekintetet egy-két nővértől vagy doktortól, azonban sok csodáló
szempár is vizslatott minket. Nem állt szándékunkban megállni fényképezkedni
vagy autógrammot osztani, csupán minél hamarabb otthon akartunk lenni. Bár ez
sokaknak talán furcsa lehet, de mi együtt élünk egy hatalmas villában.
Kipróbáltuk az életet külön (bár én Lou akkor is együtt laktunk), de akkor
eltávolodtunk egymástól, így arra jutottunk, hogy inkább elviseljük a másik
heppjeit, és együtt maradunk. Szinte már testvérek vagyunk, így nincs gond az
együttéléssel, leszámítva egy-két aprócska civakodást pár kóborló ruhadarab
miatt.
Hosszabb
kocsiút után végre hazaértünk, aminek már iszonyatosan örültem. Nagyon
hiányzott már az otthon, de tudtam, hamarosan ismét elmegyünk csak 5-en egy kis
próbálgatásra. Megbeszéltük még a kórházban, hogy amint kiengednek minket, első
dolgunk elmenni egy kis tapasztalatszerzésre. Szóval hála Niall izgatottságának
csupán letettük a csomagunk, és már ültünk is be az egyik saját autónkba, hogy
útnak induljunk Wraysbury-be London nyugati részén. Liam szerint ott van jópár
tó, mocsaras részek is, valamint hatalmas erdők, ami tökéletes lesz nekünk.
Utána nézett a neten, remélem, nem téved. Követtük GPS-ünk, ami 37 percet
jelzett az útnak, de mivel egyszer közben eltévedtünk, így volt egy óra is,
mire elhagytuk a házakat, és megpillantottuk az első óriási tavat. Louis
izgatottan dörzsölte meg a tenyerét, hisz Ő kapta ezt az elemet. Mosolyogtam
feszültéségén, én is alig vártam már, hogy "játszhassunk" kicsit.
Liam vezetett, de immáron nem követtük a GPS-t, kikapcsoltuk, ugyanis az bevitt
volna minket a városba. Liam letért az pályáról így kis földútra, én pedig
árgus szemekkel figyeltem, ahogy egyre beljebb haladunk az erdő és a mocsár
ötvözésében. A nap tündöklő sugarai átszöktek a fák gyér koronáján, így
megcsillanhattak a mocsaras víz tükrén, melyek aprócska medencékbe tömörültek.
Csodás volt ez a hely, sajnáltam, hogy nem jártam itt hamarabb. Végül kiértünk
az erdő és az egyik tó találkozásához, és úgy döntöttünk, ha már a földút is
véget ér itt, akkor ez lesz a nekünk való hely.
Kiszálltunk
az autóból, és ámulva néztünk szét a fenséges tájon, melyen egyetlen egy ember
sem tartózkodott valószínűleg kilométeres körzetben. A madarak lágy trillákat
daloltak az erdő felől, mely csodásan illett a kellemes napsütéshez. Minden
olyan mesébe illő volt, még én is úgy éreztem, ebbe a környezetbe tartozom, de
ez talán csak amiatt volt így, mivel ezt az elemet kaptam.
Elégedett
mosollyal az arcunkon néztünk egymásra a srácokkal, és megálltunk egy kisebb,
füves tisztáson az erdő és a mocsaras tó között. A nap elvakított, ha egy
bizonyos szögbe fordultunk, így én háttal helyezkedtem neki. Mókázunk,
próbálgattuk újdonsült képességünk, míg Liam csupán egy fa törzsének dőlve
figyelt minket halovány mosollyal arcán. Aggódtam miatta, hogy talán Ő nem örül
ennek, bár én sem tudom, mihez kezdenék ilyen képességgel azon kívül, hogy
bármikor képes vagyok virágot adni Lou-nak.
- Hey,
Hazza! Vicceljük meg Liam-et, hogy Ő is jól érezze magát. Láncold oda! -
suttogta a fülembe Zayn, mire kérdőn néztem rá, de mivel Louis és Niall is
haloványan bólintott, így sóhajtottam egyet.
Egy
legyintéssel indát növesztem a fa törzse mellőle, melynél támaszkodott. Lassan,
hogy ne tűnjön fel neki azonnal közbe fontam vele a fa törzsét, majd mikor
kezdett leesni neki, és lenézett, akkor húztam meg csupán, így oda fogta a kis
növény a fa törzséhez. Először idegesen próbálta letépni magáról, de az kezeit
is lefogta, mint holmi kötél. Elkezdtünk nevetni, így ránk kapta tekintetét, és
kiabálni kezdett.
-
Hazza, ez nem vicces, engedj el! - kiabálta nekem, de hamar Ő is kuncogni
kezdett.
-
Megpróbálhatlak én kiszabadítani? - állt előrébb izgatottan Zayn, mire Liam
nagyot nyelt idegesen.
- Az
kéne még, mi vagyok, én boszorkány, hogy máglyára küldtök?! - ellenkezett
azonnal Liam, mire én nevetésben törtem ki Niall-lel egyetemben.
- Tudom
irányítani, ne aggódj! Én különben is gyógyító vagy, nem? - rántotta meg a
vállát Zayn.
Koncentrálni
kezdett, azonban Liam észlelve, hogy ma igenis Ő lesz a kísérleti nyúl rángatni
kezdte kezét, és próbált szabadulni, mielőtt még Zayn hozzáfoghatott volna
gyújtogatásához. A nevem kiabálta, és hogy engedjem el, valamint Zayn-re is
rászólt, hogy ne tegye, azonban késő volt bármit is tenni. A fekete csettintett
egyet, így az inda lángra kapott, mely végigfutott rajta tövétől indulva.
Hamuként hullott Liam lába elé, mire lepetten pillantottam oda, de nem csupán
én. Az ideges barátunk is figyelte az előtte heverő halmot, míg Niall el nem
fújt azt egy kellemes fuvallattal. Zayn szélesen elmosolyodott, majd nevetni
kezdett, azt hiszem, elégedett volt magával.
- Ezt
nem hiszem el! Képes lettél volna megölni? - akadt ki Liam, és sietősen rontott
Zayn-nek.
- Nyugi
Haver, nem volt gáz, én mondtam, hogy tudom irányítani. Látod? - nevetett Zayn.
Azonban
elkövette azt a hibát, hogy mondandója végére jelezve, hogy nem történt baj a
fa felé bökött tenyérrel felfelé, így az lángra kapott. Idegesen kaptam szám
elé a kezem, hisz ha nem teszünk valamit, erdő-tüzet is okozhatunk. Liam még
inkább kiabálni kezdett Zayn-nel, hogy csináljon valamit, ezt mégis hogyan
képzeli. Azt hiszem, még mindig nem tudjuk irányítani képességünk, Ő sem, ez is
csak azt bizonyítja. Végül Louis vetett véget ennek, mikor a tó vizéből a fára
fecskendezett, így a tűz elaludt. Megkönnyebbülve fújtuk ki mind a levegőt,
majd Liam felém fordult:
-
Harry, vissza kell növesztened a fát.
Én
csupán bólintottam, és mélyen magamba szívtam a levegőt. Tenyérrel felfelé
felemeltem a kezem a fa irányában, így az szépen lassan új hajtásokat
növesztett, majd kivirágzott, végül valamiféle vad termés jelent meg rajta,
melyet el is hullajtott. Gyorsan visszanőtt, talán még magasabb lett, mint
volt. Korholón néztünk végül mind Zayn-re, aki kicsit feljebb húzta a vállát,
és kutyusszemekkel meredt ránk.
-
Öhm...bocsi. - nyögte ki végül.
Elsőnek
Niall nevette el magát ezt hallva, majd Louis is csatlakozott. Végül én is, és
Liam is mosolyra húzta száját, majd vállba veregette fekete barátunkat. Még nem
tudtuk uralni felfoghatatlan képességünket, de valahogy mindenkihez illett,
amit kapott szerintem. Minket tükrözött, az egyéniségünk teljes mértékben
megmutatkozott ezeken alapulva.
3. fejezet.
Milyen gondtalanok voltunk akkor. Azt hittük, ez az egész
egy móka, egy áldás, amiről később kiderül, hogy inkább átok.
- Tudod...lassan kezdem megérteni, miért vagy lilában.
Ahogy védelmezted azt a kéket! Van egy olyan érzésem, hogy nem jutok pokolra,
ha megölök egy buzit. - rántja meg a vállát, és mélyen felnevet.
Bármit megteszek, hogy Louis életben maradjon, inkább
engem kapjanak el, mint Őt. Nem érdekel a jelző, amivel illetett, amíg csak rám
használja. Ha már Őt is a szájára veszi, akkor robbanok, de szerencsére ennyi
mindent még Ő sem tud. Egyszer azonban úgyis leveszi a maszkom, meglátja, kit
rejt ez a lila-pink kavalkád. Rá fog jönni, kik a többiek, és ki a kék.
- Milyen megható! Talán a párocskád is eljön hozzám
utánad. Elvégzem Isten munkáját, a melegeknek úgyis meg kell halniuk. - járkál
előttem fel-alá.
- Badz...meg! - nyögöm hosszabb szünetet hagyva.
- Hogy mondtad kicsi Zap?! Nem hallottam. Tudod a fülem
már nem a régi. Megismételnéd? - hajolt hozzám közelebb arrogáns érdeklődést
színlelve.
- Azt mondtam; BAZDMEG! - kiabáltam előrébb dőlve a
széken.
Ehhez minden maradék erőmre szükség volt, de pár
pillanatig döbbent arckifejezését látva már megérte.
- A párodat?! Na de kérlek! Azt hittem, monogámiában
élünk az országban, Pinki-minki. - neveti el magát, de ezúttal a gorillái is
csatlakoznak hozzá az ajtó mellett. Én tudtam még régebben, hogy nem jó ötlet
ez a ruha, de Niall lenyúlta a zöldet, ami az én elemem színe lenne, így már
mindegy.
Az
elmúlt napokban rengeteget gyakoroltunk, de még mindig nem tudjuk teljesen
uralni ajándékunk...vagy átkunk ezt még nem tudjuk. Kimerültem a napok alatt,
mégsem vagyok képes feltöltődni az alvással. Meglepő, de az sokkal több
energiával tölt el, ha Louis hozzám ér. Olyankor az energia egy különös
elektromosság képében süvít végig egész testemen kiűzve álmosságom. Egyszer még
egy szikra is elpattant ilyenkor bőrünknél, amitől mindketten lepetten néztünk
le.
Leballagtam
a konyhába még mindig álmosan, de tudtam, amint Louis-hoz érek, jobb lesz.
Majdnem mindenki fent volt, Zayn éppen akkor jött ki 10 perce a fürdőből, mikor
én be akartam menni, így neki már köszöntem, ennek ellenére elmotyogtam még
egyszer egy jó reggeltet. Megérkezett a felelet, kivéve egy embertől, de tőle
sokkal jobb üdvözlést vártam. Louis-hoz mentem, és magamhoz öleltem, majd adtam
egy puszit az arcára. Éreztem, amint feltöltődök, melegség fut végig
gerincemen. Felemelő érzés. Kaptam tőle egy bögre, gőzölgő kávét, amiért
hálásan mosolyogtam. Mellette neki dőltem a pultnak, és figyeltem a srácok
reggeli kómásságát. Csupán Niall vizsgálgatta izgatottan a laptopja képernyőjét
a konyhasziget egyik székén.
- Hey
srácok! - szólalt meg hirtelen, mire a vele szembe nehezen pislogó Liam
megugrott. - Talán butaság, de nézzétek, mit találtam! - intett nekünk.
Én
ellöktem magam a pulttól Louis-val egyetemben, és megindultam a szöszi felé.
Zayn kelletlenül kelt fel, míg Liam sóhajtva megdörzsölte arcát. Rápillantottam
Niall mögül a képernyőre, és hirtelen megértettem, Louis miért remegett meg
mellettem az imént. A képernyőn az eBay villant be, egy képpel előttünk. Niall
rendelni akart valamiféle egyenruhát. A képen 5 db szerkó volt, az a fajta,
amelyet a képregény-buzik és a kicsik vesznek fel farsangkor. 5 különböző
színben villant be, és meg kell mondanom a modell alkatán igazán csinosan állt,
de még nem fogtam fel, miért is mutatja azt nekünk Niall. Zayn nevetni kezdett,
mire Liam kómásan elszánta magát, hogy végre felkel, és hozzánk jön.
- Te
nem vagy normális. - jegyezte meg hosszúakat pislogva, mikor Ő is meglátta. Liam minden reggel
extraálmos, sokáig tart neki, míg magához tér.
- Miért?
Szerintem elkélne egyszer. - rántja meg a vállát a szöszi.
- Ugyan
mire? Niall, mi nem vagyunk szuperhősök! - nevette el magát Zayn is, majd
visszaült a helyére.
- Mégis
olyan képességeink vannak! - tiltakozott még mindig Niall.
- És
ezt éppen elég, hogy mi tudjuk. Gondolj bele! Mindenhol ismernek minket, nem
jelenthetjük ki, hogy hirtelen megőrültünk, még ha nem is így van. - csóváltam
meg a fejem, és vállára helyeztem a kezem.
-
Szerintem viszont azért kaptuk ezeket az ajándékokat, hogy segítsünk az
embereknek! - erősködött felállva a szöszi.
- És
mégis miben tudnánk mi segíteni? Az élet nem olyan, mint egy képregény, Ni! Itt
nem botlunk bele hirtelen a bajba az utcán, mint Pókember, és nem hordhatunk az
extrán kivágott trikóink alatt Superman egyenruhát! - csóválta meg a fejét
Zayn.
Niall
egy szót sem szólt, talán belátta, hogy Zayn-nek igaza van. És különben is, van
elég dolgunk a koncertekkel, meg a rajongókkal, nem kell még pluszba hősködni
is. Louis lassan lejjebb hajolt, és alaposan szemügyre vette a ruhákat. Ahogy
Niall székének támlájára támaszkodott, kilátásom nyílt hátsójára, amely
tökéletesen kerek, de számomra még mindig tabu sajnos.
- Nekem
tetszik a kék. - jegyezte meg halkan.
Kérdőn
pillantottam felé, az Ő szájából ezt hallani már egészen másmilyen számomra. Az Ő
akarata a sajátom ellőtt volt mindig is, így ha beleegyezik ebbe a baromságba,
nyílván vele tartok, még ha ellenzem is.
- Nekem
meg a zöld! Mi gond lehet belőle, ha megrendeljük?! - kérdezte Niall, majd
összecsapva tenyerét bújt ismét a laptopba, és vadul töltötte ki a rendelési
adatokat.
Zayn
sóhajtva megcsóválta a fejét, míg Liam gondterhelten felnyögött, és kezét
homlokához emelte. Én csupán belekortyoltam kávémba, majd visszadőltem a
pultnak. Lou segített Niall-nek, és megmondom őszintén, jól esett látnom
izgalmukat.
Nem
kellett sokat várnunk, pár nap múlva meg is érkezett az egyenruha. A postás
csengetett, Niall pedig izgatottan rohant ki, és vette át a csomagot. Tisztában
voltam a dolgokkal, mégsem volt kedvem elmozdulni Louis öleléséből. A kanapén
feküdtünk, vállamra hajtotta a fejét, és erősen ölelte a hasam, míg én hátát
cirógattam.
-
Srácok, megjött! - kiabált izgatottan Niall.
Fáradtan
sóhajtottam fel, mikor Louis felpattant, és segített lehelyezni a csomagot a
dohányzóasztalra előttem. Liam bejött, és leült egy fotelbe, míg Zayn az
ajtókeretnek dőlve figyelte az eseményeket. Annak ellenére, hogy mindhárman
elleneztük ezt a dolgot, mégis izgatottak voltunk.
- A kék
az enyém! - kapta ki Louis izgatottan a dobozból, majd maga elé szorította, és
széles vigyorral felém fordult.
Akaratlanul
is elgondolkoztam, hogy milyen feszes lehet az a gumis anyag. Biztosan ki fogja
emelni tökéletes adottságait testén. Megnyaltam ajkam, amitől kicsit elpirult,
talán Ő is ugyanarra gondolt, mint én, de ez betiltott dolog volt nálunk. Ha
egy csók tilos volt, akkor a gondolataimért már életfogytiglant kaptam volna.
- A
zöld meg az enyém! Válasszatok srácok! - szorította mellkasához izgatottan
Niall a jó minőségű anyagot.
Zayn
felcsóválva ment oda, majd kis méregetés után kikapta a vöröset, amely igazán
illett hozzá. Heves volt, tüzes...szó szerint. Liam is előre dőlt ültében, maga
felé döntötte a dobozt, majd kivette a feketét. Niall belenyúlt a csomagba, végül kikapott belőle egy élénk lila és pink ruhát.
- Ez az
utolsó, Hazza. A tied! - dobta oda nekem.
Reflexből
elkaptam, és végigmértem a ruhát. Undor kúszott ajkaimra, és magasba emelt
szemöldökkel néztem fel a srácokra.
- Most
komolyan? A pink? - kérdeztem megrökönyödve.
Hatalmas
nevetés támadt a szobában. Hamarabb kellett volna választanom, akkor talán
valami normális színt kapok. Azt sem értem, Niall és Lou miért rendelt ilyet,
amikor nincs is köztünk lány. Vagy talán eleve úgy tervezték, hogy ezt nekem
szánják, és megnézik, milyen arcot vágok hozzá.
-
Szerintem jól áll. - mosolygott rám szélesen Louis.
Sóhajtva
mértem végig a gumis anyagot. Tapintása ragacsos volt, tapadt bőrömhöz, mint a
búvárruha. Kíváncsi lennék, ezt hogyan akarjuk felvenni, elég nehéz lesz
felerőltetni, azonban megpróbáltuk, hisz mindenki izgatott lett a
fejleményektől. Niall és Lou mindenkire átragasztotta várakozását.
Így
alakult, hogy 5 perc múlva olyan élénk lilába és rózsaszínben álltam a
srácokkal a nappaliba, mint még soha. Csak meredtünk egymásra, alaposan
végigmértünk mindenkit - én Lou-t talán jobban is, mint kellett volna, de Ő is
engem. Meg kell hagyni, talán jó döntés volt ez az egész, tekintve, mennyire
jól állt mindenkinek a színe, még nekem is. Felkaptuk a maszkot is, amit eddig
nem. Nekem kicsit sokáig tartott tincseim eligazgatása, de végül sikerült.
Testalkatunk kevésben tért el egymástól, így maszkban össze tudtam volna
keverni magunkat, ha nem tudom, milyen színben vagyunk. Persze voltak bizonyos
ismertetőjelek, mint Zayn lábainak vékonysága, Liam széles válla, Niall karcsú
dereka, vagy Louis tökéletes hátsója, de ez akkor mellékes volt.
Hirtelen
indult el a rádió, mely mindig ugyanarra az adóra van állítva. Lepetten
tapasztaltuk, hogy Little Mix híres száma szólt, a DNA. Olyan véletlen
egybeesésé nagyon ritka. Zavartan néztünk egymásra, ami csupán fejünk
mozgásából tudtunk a maszkban. Kétlem, hogy random lenne.
4. fejezet.
Mit nem adnék most Louis egyetlen életet adó érintéséért.
Ő mindig felpörget, nincs szükségem alvásra, ha velem van, erőt ad, a testem
nem kívánja a pihenést.
- Tudod, a látszat ellenére nem vagyok én olyan
szívtelen, mint hiszed. Adok egy esélyt a túlélésre. Amennyiben mellém szegődsz,
nem ölöm meg a kék pasidat. - guggol le előttem, talpának első részére
támaszkodik, könyökét térdén nyugtatja.
- És a többiek? - kérdezem azonnal. Szélesen
elvigyorodik, talán azt hitte, nem vagyok elég szemfüles.
- Na, de kérlek! Őket nem hagyhatom életben, akkor túl
nagy maradna a fenyegetés. A kéket megmentheted, többet nem. - magyarázza.
Ennek az embernek aligha nevezhető élőlénynek zsigerből
jön a hazugság, csalás, gonoszság. Soha nem lennék képes kapcsolatba kerülni
egy ilyen személlyel, nem hogy még neki dolgozni. De Louis-ért bármire képes
vagyok, és elgondolkozok az ajánlatán. Akármilyen aljas is, nem hagyhatom, hogy
Ő meghaljon, hisz utánam sorba következnének a többiek. Az elveim pont úgy
vívnak csatát az érzelmeimmel, mint az első napon, amikor eldöntöttük, hogy
kipróbáljuk magunkat.
- Oké,
hogy van ruhánk, de mit kezdünk vele? Mi nem vagyunk hősök, attól hogy van
bennük valami különleges, még nem tudunk verekedni, harcolni, és lelépni,
amikor csak akarunk. Megvannak a saját feladataink a rajongók felé a turnékról nem is beszélve. - sóhajtott
idegesen a nappaliban Liam.
- De
segítenünk kell az embereknek! - erősködött Niall.
- És
mégis miben Niall? Nem vagyunk rendőrök, és este sem járhatjuk az utcákat
Batman módjára. - csatlakozott Zayn is.
- De
láttam, érted? Ezt mivel magyarázzátok? Láttam azt a férfit álmomban, el kell
mennünk a hídhoz! Meg fogja ölni azt a nőt! - erősködött Niall minden áron.
Én szó
szerint két tűz közé kerültem, ugyanis Louis Ni párjára állt, így a szívem oda
húzott volna, azonban eszem Zayn-hez és Liam-hez csatlakozna. Ők nem
hittek a szöszinek, így lemondón rázták meg a fejüket. A szemükben látszott,
azt hiszik, Niall teljesen becsavarodott ettől a hősködéstől. Mintha a gyermekkorát
élné újra.
- Liam,
higgy nekem! Neked a legnagyobb a szíved, nem hagynád, hogy meghaljon az a nő.
Láttam álmomban, ahogy megöli. - állt meg a szöszi a srác előtt,
aki kelletlenül oldalra pillantott, hogy ne kelljen a kék szempárba néznie,
hisz nem hitt egy bugyuta álomnak.
-
Niall, elég! Ez butaság! Nem késhetünk el a koncertről, csak mert Te láttál egy
buta álmot. Lehet nem is ma este lenne. - rántotta meg a vállát Zayn
közömbösen, mégis mérges szikrákat szórtak szemei az erősködő szőkére.
- Én
hiszek Niall-nek. Egy élet sokkal fontosabb, mint pár perc egy koncertből. -
állt előrébb Louis is.
Szeme
rám villant, és láttam benne a hitetlenséget, amiért kimaradok ebből a vitából.
Talán azt hitte, hogy gyáva vagyok. Meglehet, hogy az vagyok, de nem tudok
dönteni az elvem és a szívem között. Az egyik ide húzott, a másik oda.
-
Szerintem az agyadra ment a hősködés. Niall, felnőtt emberek vagyunk, nem
élhetünk holmi gyermeki ábrándban. - emelte feljebb a hangját Zayn.
Kezeit
ökölbe szorította maga mellett, láttam, amint vörösben kezdenek táncolni. Zayn
hamarosan robbanni fog, én pedig nem biztos, hogy azt meg szeretném várni. Ő a
tűz, könnyen kárt tud tenni bennünk, még ha már nagyjából tudja is irányítani
képességét.
- Egy
életről van szó, nem értitek?! Elmegyek egyedül is, ha kell! - kiabál Niall is
kétségbeesetten.
- Fogd
fel, hogy ez csak egy képzelgés, a rajongók fele viszont felelősséggel
tartozunk! - kiabált Zayn is, és maga elő emelte immáron lángoló kezeit.
- Elég!
- kiabált Louis mérgesen, és ezzel egy időben egy adag vizet locsolt Zayn égő
kezére.
A fiú
fájdalmasan felszisszent ettől. Még ha csak egy kis vízről volt is szó,
biztosan fájt neki, tekintve, hogy a tűz az eleme, aminek ellensége és kioltója
a víz.
Még
soha nem láttam Louis-t ennyire idegesnek, mérgesnek és kétségbeesettnek
egyszerre. Niall és Zayn közé állt, kezeivel széttolta Őket. Mellkasa vadul
hullámzott, ahogy próbált Ő maga is megnyugodni. Csend telepedett közénk, mind
elgondolkoztunk, mi lenne helyes, és mit szeretnénk képviselni. Csupán ideges
szuszogásunk hallatszott, ahogy próbáltunk megnyugodni.
A
csendet a rádió bekapcsolódása törte meg, amelytől idegesen rezzentünk össze,
nem számítottunk rá. Talán egy kis áramingadozás tette, azonban az már egészen
biztosan nem a szerencse miatt történt, hogy Mariah Carey híres, Hero c. száma
szólt éppen. Idegesen néztünk össze, ezt már végképp nem tudtuk mire vélni a
sok furcsaság között. Nem értettük, ki - vagy mi - üzen nekünk a rádión és a
zenén keresztül, de a sorok mindannyiunkat megnyugtatták. Azt hiszem, a helyes
irányba terelődtek gondolataink, így nem volt többé kérdés, hogy elmegyünk-e ma
este az autópálya hídja alá, még ha késünk is a koncertről.
Így
alakult, hogy beöltözve szálltunk ki a fekete Range Rover-ből, melyről Zayn
gyorsan lekapta a rendszámtáblákat. Nem rendelkeztünk szuper kocsival, mint
Batman, vagy motorral, akárcsak Oliver Queen, így ez maradt.
Óvatosan
settenkedtünk a híd alá, a Temze partjára, bár kicsit talán kirikított
szerelésünk. A koncertnek már mennie kéne, azonban a rajongók tudnak várni
kicsit. Halkan osontunk, mint a filmekben, bár úgy éreztem elég bénák vagyunk.
Liam halk, fájdalmas nyögését hallottam meg, így lepetten fordultam felé, ahogy
mind. Halántékához kapott, és a falnak támaszkodott, hogy enyhítse fájdalmát.
- Li,
minden rendben? - kérdeztem suttogva.
-
Érzem, hogy egy nő nagyon fél innen nem messze. - hebegte halántékát
masszírozva.
- Én
mondtam. Menjünk! - bólintott határozottan Niall, majd megindult tovább a híd
alá vezető ösvényen, a parkoló végénél.
Mindig
azt hittem, ez a hajléktalanok tanyája, erre kiderül, hogy inkább ilyen mocskos
dolgok zajlanak ott. Lassan kezdtem rájönni, mennyire fontosak is vagyunk.
Valami felsőbbrendű erő segít nekünk, hogy tudjuk, mikor kell mennünk és hova.
A rádió zavarairól nem is beszélve. Mintha bíztatna minket.
Hangokat
hallottunk, így óvatosabbra vettük a dolgot, majd ketté váltunk, így
kényelmesen el tudtunk férni egy-egy oszlop mögött. Kilesve mögüle megláttam
Azt a férfit! Őt! Körülötte sok erős gorilla ácsorgott fekete öltönybe, mindnél
fegyver volt, amitől nagyot nyeltem. Louis állt velem az oszlop mögött, és
összekulcsolt kezünknek hála éreztem, ahogy kicsit remeg. Nem kell aggódnia,
megvédem. Középen a férfivel szemben egy nő térdelt a földön, kezeit a
tarkójára szorította, könnyei patakokban folytak. A férfi fel-alá járkált
előtte, miközben beszélt, a kezében lévő hangtompítós fegyverrel hadonászott.
-
Tudja, Miss., nagyon nem szeretem, ha rossz játékot űznek velem. - csóválta meg
a fejét szórakozottan a férfi, mintha ez az egész egy átlagos beszélgetés lenne
diák és igazgató között az iskolában. - De maga átvert. Többé nem fog tudni
információt adni a rendőrségnek, sajnálom...ja, mégsem annyira. - rántotta meg a
vállát, és megállva a nő előtt homlokára szegezte a fegyvert.
Nagyot
nyeltem, és átpillantottam a többiekre. Zayn határozottan bólintott, mind
értettük a célzást. Nem hagyhatjuk, hogy a nő meghaljon. Az az ember gonosz, ez
már most tiszta számomra. Kisiettünk az oszlopok mögül, és futva közelítettük
meg Őket, mígnem úgy 5 méterre megálltunk az első gorillától, egymás mellett.
-
Engedje el! - kiabált Niall ír akcentusával.
A férfi
kikerekedett szemmel mért végig minket, mint mindenki. A hölgy is elfelejtett
sírni egy pillanatra, ahogy teljesen ledöbbenve mérte végig mindannyiunkat.
Hirtelen bukott ki a drága, igényes öltönyt viselő férfiból a nevetés, majd
követték a gorillái is. A Miss. sajnálkozva meredt ránk, amolyan "Szegény,
butus gyerekek!" arccal, ami meglehetősen bíztató volt, mit ne mondjak.
Alkalmam akadt alaposan végigmérni a férfit. Jól öltözött volt, régies, sötétkék
öltönyt viselt egyszerű fehér inggel, és régimódi fehér-feket, saddle cipővel. Fekete, hosszabb haja hátra volt zselézve, akár az olaszoknak. Igazi
maffiavezér külsővel bírt, már csak egy vörös rózsa hiányzott volna az öltönye
zsebéből, és úgy nézne ki, mintha egy alacsony költségvetésű filmből lépett
volna ki.
-
Várjatok, gyerekek! Tisztázzuk! A farsang már elmúlt! - törölgette a szemét,
mintha a nevetéstől sírna.
Egyikünknek
sem tetszett, hogy így kezelt minket, de majd meglátja, mire vagyunk képesek.
Azonban mikor felénk emelte fegyverét, meghűlt bennem a vér. Nem gondoltam
bele, hogy talán tűzfegyverekkel kell farkasszemet néznünk. Hirtelen kedvem
lett volna inkább a koncerten ugrálni.
A
mellettem álló Zayn oldalba lökött, amitől eszméltem, hogy én el tudom venni
tőle. Kezemet magam mellett tartva megcsavartam csuklómat, ujjaimat félig
behajlítottam. Ennek hatására egy indás növény nőtt ki a földből, és megragadva
a férfi fegyverét, kirántotta kezéből, majd messzire dobta azt. Hagytam, hogy
elég magasra nőjön, így fejmagasságba került a döbbent pasassal. Az
ijedtségében hátrálni kezdett. A nő hátraesett, így a földön ült, és mászni
kezdett hátrafele, azonban az egyik gorilla erősen megragadva karját felhúzta
állásba.
- Mi a
fene? - kérdezte lepetten a férfi. - Miféle játékot űztök gyerekek?
- Nem
vagyunk gyerekek! Engedje el a hölgyet! - ismételte meg Niall-t Liam.
- Eszem
ágában sincs. Nem tudom, hogy csináltátok, de jobb, ha hazamentek, amíg még
tudtok. - fenyegetett minket érdekes akcentusával, amelyet nem tudtam pontosan
beazonosítani.
- Vagy
inkább magának kéne lelépni, amíg nem szenved égési sérülést. - lépet előrébb
Zayn, és maga elé emelte kesztyűs kezeit, melyek tűzre lobbantak.
A férfi
szeme ismét kikerekedett. Magasba emelt szemöldökkel meredt Zayn kezére, aki
bár a maszktól nem látszódott, de biztos vagyok benne, hogy tűzben úszó
szemekkel méregette a gorillákat azt fontolgatva, ki legyen az első áldozata.
Liam mellé lépve, vállára helyezte a kezét. A testőrök közül sokan hátráltak,
megremegtek, de a főnök rájuk kiabált.
- Ne
dőljetek be nekik, ez csak egy csapat kölyök, akik okosak kémiából, és
leragadtak a gyerekkoruknál. - nevet a férfi arrogánsan.
-
Igazán így gondolja? - kérdeztem kihívón.
Előre
léptem Zayn mellé, és felemelve kezem tenyérrel felfelé, növesztettem körénk
magasba nyúló indás növényeket, melyek úgy vettek körbe mindenkit, mint egy
aréna. Niall is előre lépett, és mutatóujjával apró köröket rajzolt a levegőbe,
így egy ember-magasságú tornádó keletkezett mellette a szélből. Louis csupán
mellém lépve csapó mozdulatot imitált kezével, így egy kis adag víz szembe
csapta a főnököt.
Ismét
mindenki megtántorodott. A főnök hitetlenül meredt ránk, míg a gorillái
hátrafele kezdtek lépkedni. A nőt előre lökte a férfi, miután a főnök intett
neki, így a hölgy a földön landolt térdelve tőlünk nem messze. Megtántorodva
szálltak be a kocsikba, de a férfi szemében pontosan láttam, itt még nincs
vége.
Niall
és Liam a hölgyhöz sietett, aki idegesen pillantott fel ránk, szemében azonban
megkönnyebbülés is rejlett.
- Jól
van? - kérdezte reménykedve Niall, mire egy bólintás volt a válasz.
-
Hívtam hozzá a zsarukat, lépjünk le, még van dolgunk. - szólt közben Zayn.
Visszaejtette
telefonját csízmája szárába, majd intett nekünk, hogy tűnjünk el. Liam
felsegítette a hölgyet, majd a térdén lévő nagy horzsolásra helyezte kezét.
Pillanatok alatt beforrt a hölgy bőre, aki hitetlenkedve nézett a fekete ruhás
fiúra. Meghallottuk a távolban a szirénák hangját, így Én is kiabálni kezdtem
Liam-nek.
-
Gyerünk már!
- Kik
vagytok? - kérdezte a nő még halkan Liam-től. A srácnak nem volt ideje
gondolkozni, így rávágta az első dolgot, ami eszébe jutott:
- A Zap!
Felpattant,
és utánunk kezdett rohanni a távolabb hagyott kocsi fele. Bevágtuk magunkat, és
leléptünk onnan, mintha soha nem is jártunk volna arra. Mindannyian fel voltunk
spannolva a győzelemtől, és beláttuk, hogy segítenünk kell a városnak, azonban nem
hittük, hogy ez lesz belőle.
5. fejezet.
Másnap
azonnal ettől zengett a sajtó. Az 5 srác, akiknek különleges képességük van, és
tökéletesen tudják irányítani az elemeket. A Zap! A hölgy, akit megmentettünk
pontos leírást adott a ruhánkról, és a színekhez be tudta azonosítani az
erőnket. Mindenki a Zap-ról beszélt, és a Zappos srácokról. Az interneten róluk
szólt a legtöbb cikk, a tévében minden hírben benne voltak, a csapból is Ők
folytak. Vagyis MI! Furcsa volt ezt hallani, minden egyes alkalommal széles
vigyor kúszott ajkaimra, mikor megláttam egy dolgot rólunk. A rendőrök keresni
kezdtek minket, de mivel két hete nem kellett felbukkannunk, így eddig nem
jártak sok sikerrel.
Éppen
egy interjún ültünk, ahol a rajongók kérdezhettek minket, akik nagy nehezen
vettek vagy nyertek jegyet a közönség soraiba. Mindössze 30 hely volt. Azonban
nem számítottam rá, hogy itt is ez jön fel.
- Mit
gondoltok a Zap!-ról? - kérdezte az egyik lány, akihez éppen került a mikrofon.
Összenéztünk
a srácokkal, és próbáltuk visszafogni árulkodó vigyorunkat, de a sok évnyi
színjáték a sajtó előtt megedzett minket.
- Végre
valaki segít az embereknek a városban. - felelte Niall mosolyogva.
- Igen.
A rendőrségnek nem üldöznie kéne Őket, hanem támogatni. - csatlakozok én is.
- Menő
a piros ruhás. - rántotta meg a vállát Zayn.
Mind rá
néztünk, majd nevetni kezdtünk. Ő is
csatlakozott. A rajongók ugyan nem tudták, mi olyan vicces, de velünk
tartottak. Elkerülhetetlen volt, hogy ezt ne hozzuk fel az interjú után is a
kocsiban.
-
"Menő a piros ruhás." Most komolyan, Zayn? - nevetett Niall mellette
ülve.
-
Sokaknak Ő a kedvence, én csak a többséggel tartottam. - rántotta meg a vállát
a srác.
- Már
kedvenceket is válogatnak? - kérdezte Louis zavartan.
- Igen.
Ezt nézd meg! - vette elő Zayn a telefonját.
Kicsit
nyomkodta, majd felénk tartotta. Lepetten vetem el, és úgy tartottam, hogy
mindketten nézhessük Louis-val. Egy Zap! rajongói oldalt találtunk magunk
előtt. Lepetten olvastam el, mennyire szeretik Zayn hevességét. Esett szó a
zöld akcentusáról, ami igazán helyes, és biztosan ír, azért ilyen a színe. A
feketének gyönyörű háta van a kommentek szerint, és valóban. Rólam azt írták,
biztosan meleg vagyok, hogy pinkben nyomulok...végtére is nem tévednek nagyot,
de az felmérgelt, hogy Louis hátsóját dicsérik. Felhördültem annál a résznél,
Louis azonban csak kuncogott. Tudom, nincs jogom féltékenynek lenni, tekintve,
hogy Louis soha nem lehet az enyém úgy, mégis mellettem marad. Mi ez, ha nem
tényleg szerelem?!
Aznap
este azonban Niall-nek ismét álma volt, így másnap megbeszéltük a taktikánkat.
Már nem nevethetnek ki minket, tudják, mire vagyunk képesek. Fél tőlünk, az is
ezt bizonyítja, hogy próbál minél lehetetlenebb, eldugottabb helyen szervezni a
dolgait. Ezúttal egy régen félbehagyott építkezésre kell mennünk a város északi
részén. Ha Niall-nek nem lennének álmai róla, soha nem találnánk el oda.
Ezúttal nincs semmi dolgunk aznap este szerencsére. Útközben megálltunk egy
boltban, be kellett szereznünk egy fontos dolgot. Niall szerint ezúttal pénz
szándékozik átadni egy államférfinak, hogy információt adjon át neki minden
hónapban a kormány felől. Undorító egy alak ez a férfi, de a másik sem jobb,
hogy ebbe belemegy. Az emberek pénzéhes állatok, csupán két lábon járnak.
Ocsmány!
Távolabb
parkoltunk le, és ismét halkan indultunk meg Niall vezetése alapján a megfelelő
helyre. Biztosan sejtik, hogy itt leszünk, éppen ezért még óvatosabbak voltunk,
mint előző alkalommal.
- Ne
feledje, mi lesz, ha megszegi a mi kis alkukat! - hallottuk meg a főnök
hangját.
Lassabb
tempóra kapcsoltunk, mint eddig. Niall elmutogatta nekünk, hol vannak. Liam
lehunyt szemmel próbálta érzékelni, van-e valami szokatlan dolog a levegőben,
majd kipattantak a szemei.
-
Bátrak. Sok fegyverük van. - suttogja...inkább tátogja.
- Én el
tudom téríteni a golyót a széllel. - javasolta Niall halkan.
- Akkor
én pedig védelek Téged, nehogy neked rontsanak, csak figyelj a golyókra! -
veregeti vállba óvatosan Zayn a szőkét.
Mind bólintottunk,
majd a telefonnal, amit ma szereztünk be Zayn felhívta a rendőrséget. Ez
különleges szám, nem tudják lenyomozni. Mély levegő után kiléptünk a minket
eltakaró fal mögül. A főnök szeme azonnal ránk szegeződött, és elégedetten
elmosolyodott. Intett egyet, így az összes gorillája ránk szegezte fegyverét. A
pasas nyuszi módjára ragadta meg a táska pénzt, és rohanni kezdett a
legközelebbi ajtó fele. A főnök halántékát dörzsölve csóválta meg a fejét ezt
látva, de végtére is neki csak az információ a lényeg.
- Minek
köszönhetem a Zap! jelenlétét körünkben? - fordult felénk udvariasan.
- Azt
hallottuk, elszaporodtak itt a patkányok, és lám, mennyit találtunk hirtelen. -
mondta Zayn, mire a maszkom alatt elmosolyodtam. Vajon mennyit agyalhatott ezen
otthon vagy a kocsiban?!
- Én is
látok ötöt. Szóval, ha nem haragszotok, szándékomban áll végezni velük. -
mondta illedelmesen. Intett a gorilláinak, akik így becéloztak minket
fegyverükkel. Nagyot nyeltem, most Niall-re bíztuk az életünk. - Gyerünk! - adta
ki az utasítást.
A
szívem a torkomban dobogott, mikor meghallottam az első lövéseket, azonban
ebben a pillanatban erős szellőt éreztem meg, mely majdnem eldöntött oldalra.
Niall módszere hatásos, a lövedékek nem érnek el hozzánk. Én is akcióba lendültem, így indákkal ismét kitéptem a férfiak kezéből fegyverüket, és
kidobtam őket a félkész épületből. A főnök intett, így a pasasok nekünk akartak
rohanni. Álltunk elébe, láttam, hogy mellettem mindenki védekező pózt vett fel.
Féltettem a srácokat, de kétség kívül Louis miatt aggódtam a legjobban. Rá különösen
figyeltem, hisz itt nincs nagyon olyan, aminél hasznát veszi a víznek.
Azonban
a férfiak nem értek el hozzánk, az építkezést sziréna hangja töltötte be.
-
Tűnés, marhák, vagy sittre kerültök! - kiabálta a főnök, mikor látta, hogy
emberi megtorpannak, és nem mozdulnak tovább semerre sem. Valóban hülyék.
Lepetten
pillantottunk utánuk. Azt hittük, ha harcolunk velük, le tudjuk Őket foglalni
addig, hogy a rendőrök elkapják Őket, de azok az idióták szirénával és
díszkivilágításban érkeztek, persze, hogy mindenki elmenekül. Mi is futásnak
eredtünk, leléptünk a félkész falak között, bevágtuk magunkat autónkba, majd
hazahajtottunk.
6. fejezet.
- Mi a válaszod Lilácska? - kérdezi maszkom méregetve.
Belsőmben vad harcot vív a mérhetetlen szerelem, a féltés
Louis iránt a srácok iránti szeretetemmel. Egyik sem tud győzni, képtelen
vagyok választani az emberek között. Louis a mindenem, de kitudja, megtartja-e
a szavát a főnök. Ha pedig nem fogadom el, talán lesz esélye elmenekülni. Bár
ne lennénk híresek, akkor nem ismerne meg, hisz úgyis leveszi egyszer a maszkomat.
A srácok pedig négyen még meg tudják állítani Őt.
- Menjen a picsába! - köpöm a szavakat felé.
- Te akartad. A következő, aki ebben a székben fog ülni
előttem a kék párocskád lesz. Ő arcba locsolt, kíváncsi vagyok, hogy fog esni
neki, ha én arcba köpöm. - nevet gúnyosan.
A testem elönti a düh, de nem tudok mást tenni, mint
csuklom rángatni, hátha enged a kötél, és fogam csikorgatni felé. Undorodok
ettől az embertől. Minden porcikámat taszítja.
- Tudod, mi a vicces, Zappos? Úgy érzem magam, mint egy
kisgyerek. A kék akciófigurát akartam, de nem volt a boltban más, csak
rózsaszín. De mint minden gyerek, én is összegyűjtöm majd a kollekció minden
darabját. - pillantásában játékosság ég, de egyben a halálom látása iránti
éhség is ott lakozik benne.
Nem
hiszem el, hogy a rendőrök ismét nem kapták el azt a szemetet. Már másodszorra
szöktek meg előlünk és Ő előlük is. Mondjuk nem mintha annyira kedvünk lett
volna utánuk futni. Még nem nagyon voltunk otthon ebben a szuperhősködésben,
inkább kerültük az erőszakot.
Ma
azonban tudtuk, hol lesznek, és feltett szándékunkban állt meglátogatni a
főnököt ismét, de ezúttal nem hagyjuk, hogy elmeneküljenek. Ha kell mi is
támadunk, harcolunk. Ismét a híd alatt voltak, ami kicsit meglepett, és
őszintén, rossz előérzetet is keltett bennem. Már ismertük ezt a helyet, és
egészen biztosan számítottak is ránk, így nem óvatoskodtunk. Ezúttal nem hívtuk
előre a rendőrséget, azok a barmok csak elszúrnának mindent.
-
Hello, Zap! - köszöntött minket, de nem dukált neki válasz.
Elszántam
méregettük mind, de ezt aligha láthatta a maszkunkon át. Liam megremegett
mellettem, ami Zayn-nek is feltűnt a másik oldalán.
-
Valami nem stimmel. Biztosak benne, hogy nyernek. - suttogta.
-
Óvatosan! - bólintott mellette Zayn mindannyiunknak intézve a szavakat.
Végigmértem
az embereit, és lepetten tapasztaltam, hogy ezúttal nincs náluk fegyver. Talán
párharcban akarnak minket legyőzni? Ennyire csak nem hülyék. A főnök arcán
elégedett vigyor égett, majd intett a gorilláinak, így azok megindultak felénk.
Ismét éreztem a gombócot és a szívemet alatta torkomban. Agyamba áramlott az
összes vér, testemen végigszaladt az adrenalin. Cikáztak fejemben a gondolatok,
és a lehetőségek. Zayn maga elé nyújtotta a kezét, melyek lángokban állt.
Elképesztő, hogy Őt nem égeti meg.
Louis-ra
és Liam-re maradt kettő, míg mi 3-3-at kaptunk. Talán érezték a viszonyokat,
nem tudom. Nekem rontott az egyik pasas, időm sem volt reagálni. Hasba akart
vágni, de szerencsére elugrottam. Egy indával elkaptam a lábát, és
kigáncsoltam, miközben a másik elől elhajoltam, így nem találta el fejem.
Ketten maradtak, az első merész férfit gúzsba kötöttem egy indával. A másik
kettővel hősiesen vívtam harcom, igyekeztek mindenre figyelni.
Néha
oldalra pillantottam, így pont láttam, hogy mellettem Liam éppen vad fejfájást
okozott az egyik férfinek, míg másikat hasba vágta. Zayn lángcsóvákkal
zsonglőrködött, így nem mertek hozzá nagyon közel menni a pasasok, féltek, hogy
megégnek, és milyen jól gondolták. Az egyik kabátja lángra kapott, mikor Zayn
hozzá vágott egy tűzgolyót. Niall nevetve figyelte, ahogy a három pasi előtte
forog a tornádójában. Igazán egyedi az ír srác módszere, de hatásos. Még egy
indával elkaptam az egyik férfi lábát, így az is a földre lett láncolva
mellettünk. Már csak egy maradt. Másik oldalamra pillantottam, ahol Louis
viaskodott két férfival. Az egyikük éppen elcsúszott egy lába alá küldött
tócsán, ami más helyzetben felettébb vicces lett volna, de most nem volt idő
nevetni. A másikkal párharc alakult ki köztük, de jól bírta. Sietnem kell, hogy
segítsek neki. Azonban kiszúrtam a főnök settenkedő alakját mögötte. Louis
túlságosan el volt foglalva a gorilla ütéseinek kivédésével, nem vette észre,
hogy amerre hátrál, ott várja a főnök tárt karokkal. Idegesen pillantottam rá,
és egy indát küldve a velem szemben álló férfira, rohanni kezdtem felé. Messze
került tőlem, éppen láttam, amint a főnök elővesz egy kis szerkezetet a
zsebéből. Először fegyvernek hittem, aztán kiláttam, mi is az pontosan. Egy
sokkoló volt.
- Boo!
- kiabáltam kétségbeesetten.
Louis
felém pillantott, észrevett, hogy alig 10 méterre vagyok tőle. Így azonban
kapott egy ütést a hasába. Lerogyott a földre, könnyű préda lett nekik. A
gorillára futás közben ráküldtem egy faágat valahonnan az egyik oszloptól, ami
alaposan leütötte. A főnök elé vetettem magam, így éppen amikor elsült a
fegyver, engem ért a fájdalmas áram, és nem a tőlünk jópár méterre térdelő
Louis-t. Mindenem átjárta a maró érzés. Olyan volt, mintha aprócska lényeg
belülről csipkednék a bőröm, és minden érzékszervem.
-
Harry! - hallottam meg Louis kétségbeesett kiabálását, majd valami fémes dolog
nyomódott halántékomhoz. Másra nem emlékszem, az áram túlságosan nagy
mennyiségben ért. A szemhéjam súlyosnak bizonyult, a fájdalomtól rázkódtam. Nem
tudtam tovább éber maradni.
*Louis*
Harry
megmentett, feláldozta magát értem. Soha nem vártam el tőle, hogy ilyet tegyen,
soha nem akartam, hogy miattam Ő kerüljön bajba. Most meg fog halni! Olyan
gyorsan pattantam fel, mint talán még soha. A hasam szúrt az ütéstől, de nem
érdekelt.
-
Harry! - kiabáltam.
Felé
kezdtem rohanni, azonban megtorpantam, amikor a főnök guggolásban halántékának
szegezte a fegyvert. Borzalmas volt a tudat, hogy az a lila angyal, akinek még
a tökéletes arca sem látszik ki a jelmezből, akinek a fejéhez egy pisztolyt
fognak, az én szerelmem. Miért nem hagyta, hogy én legyek a helyében? Mindenki
megtorpant körülöttünk, a srácok leálltak, a gorillák a főnök mögé gyűltek.
Tudtam, nem helyes, hogy elárultam a nevét, de ösztönből jött, és különben is;
több millió Harry van Londonban.
Szirénák
villogtak ismét, amit őszintén nem értettem. Talán valaki jelentett minket,
hisz még nem volt olyan későn, és igen nagy hangzavart csaptunk. Az egyik
gorilla vállára kapta Harry ájult - remélem, nem élettelen - testét, és
futásnak eredtek a kocsik fele. A fegyver még mindig hozzá volt nyomva bőréhez,
csupán már a mellkasán, így semmit sem tehettünk. Ha bármit is lépünk, lelövi
az a beteg állat.
Niall
vállamra helyezte kezét, mikor megállt mellettem, így összerezzentem. Hirtelen
azt sem tudom, hol voltam, csupán bámultam Harry tökéletes alakjára, többet nem
láttam testéből, mint egy nagy, lila hőst, aki magát áldozta fel értem. És még
csak soha nem is csókoltuk meg egymást...bárcsak megtettük volna! Bárcsak
nyíltan lehettünk volna együtt! Talán már soha nem fogom megtudni, milyen lett
volna.
Nem
érdekelt, hogy jönnek a rendőrök, hogy talán most elfognak, lerogytam a földre,
és a maszkom ellenére sírni kezdtem. Le akartam tépni a fejemről, messzire
hajítani a folyóba, de nem tehettem. A könnyem nedves hatására a gumis anyag
dörzsölni kezdte arcom bőrét. Nem érzékeltem a vad mozgást magam körül, semmit
nem fogtam fel a külvilágból. Én csupán térdeltem a földön. Miattam fogják
megölni. Mérgesen vágtam bele a földbe, kezem nyomán víz loccsant fel. Sarkamra
ültem, és homlokomra szorította tenyerem. Nem bírtam felfogni, hogy ez meg
tudott történni. Ha nem erőltetem annyira, hogy mentsünk embereket, akkor Niall
egyedül marad, és Harry még mindig velem lehetne. Ha a hátam mögé nézek harc
közben, nem kellett volna ilyet tennie.
Minden
szál oda vezet vissza, hogy az én kibaszott hibám minden.
-
Gyere, menjünk haza! - segített fel Liam.
Végignéztem
a rendőrök arcán, akik mind sajnálkozva figyelték maszkom. Megcsóváltam a
fejem, és ha látták volna a szemem, elsüllyedtek volna lenéző pillantásomtól.
Ha nem cseszik el folyton, akkor már régen elkaphattuk volna azt a seggfejet.
Meglepő módon nem akartak minket elfogni, sokkal inkább utat engedtek, így
nyugodtan kisétálhattunk a híd alól, a rendszámmentes kocsinkhoz.
Beülve
elhatároztam, hogy minden lehetséges módon megtalálom Harry-t, kerüljön bármibe
is. Ha kell, az egész város felkutatom, de meg kell találnom, amíg nem ártanak
neki. Bele sem mertem gondolni, mit fognak tenni vele. Abban reménykedtem
egyedül, hogy nem ölik meg, hanem felhasználják, hogy minket oda csalogassanak,
akkor pedig olyan árvizet csapok, hogy kő kövön nem marad többé. Mindenki
agyába bejut a hullámom, és a nevemet suttogva fullasztja meg azokat a
szemeteket, hogy tudják; nem jó velem ujjat húzni. Ha Harry-ről, életem
szerelméről van szó, bármire képes vagyok.
7. fejezet.
*Harry*
- Egy dologra nagyon kíváncsi vagyok: - hajol fölém a
pasas, és megtámaszkodik, az én csuklómon. - Ki vagy Te? - néz a maszkomnak
azon részre, ahol szerinte a szemem rejlik. - Talán ismerlek? Vagy csak egy
kölyök, akit soha nem láttam eddig? - gondolkozik el, hangja érdekes tónust
vesz fel. - Harry... ezt kiabálta a kék, amikor megmentetted. - gondolkozik sokáig.
- Nem úszod meg, ha megölsz minket, Te rohadék! - szűröm
a szavakat ajkaimon keresztül.
- Oh, szóval nagy ember lennél? - néz rám hitetlenül, és
maszkom aljához nyúl.
Kelletlenül oldalra fordítom a fejem, nem akarom, hogy
megtudja, ki vagyok, akkor a többiekre is rájönne, és könnyű prédák lennének
neki. Azonban valami isteni sugallat folytán megmenekülök...ideiglenesen. Az
egyik gorilla telefonja csörögni kezd. A Nickelback - Hero c. száma szólal meg,
amitől lepetten kapom oda a fejem, de nem csak én, mindenki a szobában.
- Állítsd le! - követeli a férfi előttem.
A pasi előhalássza zsebe legmélyéről a telefont, majd
vadul nyomkodni kezdi. Akármit csinál, az nem hallgat el, már az első refrénnek
is vége.
- Nem megy főnök, magától csinálja a telefonom. - hebegi,
és maga előtt tartja a készüléket, mintha fertőzne.
Egy pillanatra elönt a remény, melegség fut végig
gerincemen, ahogy hallgatom a zenét. Eddig mindig a zene figyelmeztetett vagy
biztatott minket, szóljon a rádióból vagy telefonról. Talán ez annak a jele,
hogy hamarosan minden rendbe jön.
- Idióta Barom! - kiabál mérgesen a főnök.
Odasiet az emberéhez, és kikapva kezéből a készüléket, a
földhöz vágja. Bár az elhallgat, még rátapos háromszor biztos, ami biztos
alapon. Mérgesen fújja ki a levegőt, majd maga elé meredve megigazítja haját,
és zakóját is. Ezután fordul csak vissza felém játékos vigyorral ajkain.
- Hol is tartottunk? - áll meg előttem.
Visszahelyezi kezét a nyakamhoz, maszkom aljához,
azonban szerencsére ismét nem tudja tovább húzni azt. Kivágódik az ajtó, és
óriási vízáradat ront be rajta. A szél felkapja a vízrészecskéket, mindenkit
arcba csap vele, fájdalmasan nyögnek fel az emberek, engem azonban csak
simogat. Lágyan cirógatja bőröm, mintha szeretettel dédelgetne.
A srácok rontanak be az ajtón, hála Liam-nek minden
gorilla a fejéhez kap, és lerogyva a bokáig érő vízbe nyögnek a fájdalomtól.
Van, amelyik a falnak dőlve elájul. A srácok mögött a rendőrök jönnek végre
hasznossá téve magukat, ha már eddig mindent elcsesztek. A földre kényszerítik
az embereket, a főnökhöz Louis megy személyesen, és erősen elkapja a nyakát. A
falnak löki, még soha nem láttam ilyennek. Olyan harcias, mint egy farkas.
Elképzeltem mellé arcát, és igazán szexi lett az eredmény.
- Soha ne kezdj ki a pasimmal, seggfej! - szűri a
szavakat ajkai közül.
Fáradtan felnevetek, mire felém kapja kék maszkos fejét.
A főnököt teljes erőből odalöki az egyik rendőrnek, már régóta keresték ezt a
bandát, végre rács mögé zárhatják őket. Hozzám siet, és azonnal elkezdi
eloldani kezeimet. Nem érdekel, hogy a lábam még nem szabad, azonnal magamhoz
ölelem. Végre belém költözhet az élet, hogy ismét érinthetem Lou-t. van köztünk
valami megmagyarázhatatlan dolog, ami a képességgel érkezett. Mintha egymást
erősítenénk, mintha nem kéne alvás, csak egymás érintése, és éberek vagyunk. Talán
attól van, hogy zuhanás előtt kimondtuk egymásnak azokat a bizonyos szavakat.
- Annyira aggódtam érted. Nehogy megint ezt merd tenni! -
suttogja fülembe.
- Szeretlek. - felelem, ugyanis biztos vagyok benne, hogy
újra megtenném, ha ezen múlik az élete.
Eltávolodik tőlem, és tudom, hogy ajkain széles,
szeretetteljes vigyor ég. Eloldozza lábaimat is, majd a srácok is nyakamba
buknak. Soha többé nem akarom ilyen veszélybe sodorni a srácokat, pedig talán
kénytelen leszek, hisz nem hiszem, hogy ezt abbahagynánk már.
***
Egyenruhában vagyunk, Louis pedig kezemnél fogva húz maga
után. Nem tudom, hova megyünk, de még ha arcát nem is látom, érzem
izgatottságát. Egy felsőbbrendű erő összeköt minket, egymást tápláljuk
energiával egyetlen érintéssel. Behúz egy szobába. Egyikünk sem jártas itt,
de úgy tűnik, jó helyre jöttünk, ugyanis felém fordulva megáll.
Lekapja kesztyűit és maszkját, majd felém fordul.
Zavartan méregetem, nem tudom, mire készül. Megfogja kezeimet, és nekem is
lesegíti ruhadarabjaimat. A szeme szerelmesen csillog rám, így akár a
világ végére is követném, és ott azt tehet velem, amit csak akar.
Óvatosan nyúl nyakamnál maszkomhoz, és lágyan lehúzza rólam. Gyönyörködik arcomban, amitől érezem, elpirulok. Hajamba túrva kicsit megigazgatja tincseimet,
amelyek ígyis-úgyis rendezetlenül meredeznek mindenfele.
Ebben a pillanatban a konferenciaterem - ugyanis annak
tűnt - egyik asztalán lévő laptopról elindul Ed Sheeran híres, Give me love c.
dala. Jelentőségteljesen mosolygunk egymásra, ugyanarra gondolunk. Ez sem
lehet véletlen.
- Meg akarlak csókolni. - suttogja halkan.
- Minden vágyam. - felelem közelebb állva hozzá.
Szája elnyílik szavaimtól, kezem arcára helyezem, Ő pedig
az én kézfejemre tenyerét. Lehunyja szemét, boldogan mosolyog. Gyönyörűen néz
ki, Ő a legszebb számomra az egész világon. Közelebb hajolok hozzá, mindent
lassan csinálok, hisz ez az első csókunk. Nem érdekel a menedzsment, sem a
világ, akkor csak mi voltunk ketten. És akkor összeérnek ajkaink, áram
száguld végig közöttünk. Az a megkönnyebbülés és szerelem, amit akkor
érezek leírhatatlan. Minden vágyam volt megcsókolni Őt, minden áldott nap
szenvedtem a tudattól, hogy nem tehetem meg, de már nem érdekel. Majdnem
elvesztettem, megérdemeljük, hogy együtt lehessünk boldogok.
Elszakadunk egymástól, én pedig úgy érzem, egy hétig nem
alszok annyi energiát adott nekem. Nem akarok mást csinálni életem hátralevő
részében, mint csókolni tökéletes ajkait, melyek megduzzadtak lágy, szerelmes
csókunk ellenére is.
Nem beszélünk, nem kellenek szavak, elég egymásba fonódó
ujjunk, még kesztyűn keresztül is érzem tenyere melegét. Kezeink remegnek az
iménti csóktól, mikor visszafele tartunk a folyosón. Megállunk a srácok mellett
az ajtó előtt, akik mind izgatottan mozognak, egyik lábukról a másikra
ácsorognak, vagy gumiruhájukat piszkálják.
- Na, mi a helyzet? - kérdezem mély levegőt véve.
- Csak a szokásos, mindjárt lovaggá avatnak. - rántja meg
a vállát Zayn.
- Azt hittem, ha egyszer lovaggá ütnek, az azért lesz,
mert jó énekesek vagyunk, és nem mert szuperhősök. - nevet halkan Louis, miután
meggyőződött róla, hogy nem hall minket senki.
Mind nevetni kezdünk, majd meghallottuk a nekünk szánt
jelet. Belépünk az ajtón, és akkor meglátom a millió embert, és kamerát.
Hivatalosan a szokott bevonuló zene szól, míg sétálunk, ám a kamerák, lordok és
a királynő szeme láttára egy recsegés után a zene vált a hangfalakból a The
Script dalára, a Hall of fame-re. Egymásra nézünk, és maszkunk alatt mind
mosolygunk. A véletlen egybeesések vezettek oda, ahol most vagyunk, de a világ
összes kincséért nem tekerném vissza az idő szeszélyes, rongyos szalagját.
Úúú már nagyon vártam ezt a kisregényt. Jajj, annyira hihetetlen volt :D Sose tudom mit mondjak mert nem lehet normálisan leírni hogy milyen is az alkotás (persze jó értelemben mondom) Nagyon tetszett :D Nagyon bírtam, hogy csakúgy megszólalt a rádió, a megfelő zenével:) Szóval Nagyon nagyon jó lett:)
VálaszTörlésAnnyira örülök, hogy ilyen szinten elnyerte a tetszésed, nagyon köszönöm :)
Törléswoooooow :DDD naggggyon jó lett, már régóta várom, hogy legyen valami hosszabb sztori és most itt van :DD és tényleg fantasztikus lett, sok-sok ilyet még *K
VálaszTörlésIgen, most befejezek minden elkezdett dolgot, aminek éppen csak annyi címe van; "IDK" vagy "még nem tom'" hahaha. Örülök, hogy tetszett :)
TörlésÚristen nem tudom mit mondjak... most az megy a fejemben, hogy ez lett a kedvenc történetem, de igazából minden történeted után ezt gondolom. Na mindegy, tényleg nagyon jó lett, már régóta vártam egy hosszabb Larry-s történetet tőled :)
VálaszTörlésBoldog vagyok, hogy tetszett, köszönöm szépen :)
TörlésImadom imadom imadooooooooom!!!<3 naggggyon jo lett:)) *B
VálaszTörlésHahaha köszönöm szépen :)
TörlésSzent ég! Erre megérte várni, csak gratulálni tudok, mert szuper vagy! :D Sok ilyet még, mert ez ellett nekem :) Ügyes írás :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, boldog vagyok, hogy tetszett :)
TörlésZsoo, ez hihetetlen jó lett! :) Szinte faltam a sorokat :D Gratulálok hozzá! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, ezt nagyon jó hallani :)
TörlésEz fantörpikus lett!!! Nem tudtam abbahagyni az olvasást, pedig a Tv is megy! Nagyon, de nagyon jól megírtad!!!!!! Imádom!!!!!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszett :)
TörlésAz osszes sztoridat elolvastam de meg egyikhez sem komiztam amit nagyon sajnalok :( Nagyon jok a torteneteid!Imadom mindet! Es ez a tortenet valami fantasztikus lett! :) ♡ Imadom ahogyn irsz! Nagyon ugyes vagy! :)♡
VálaszTörlésPuszi:Barbii
U.i.:Bocs az ekezetek miatt
Ennek nagyon örülök, jó tudni, hogy vannak ilyen ambiciózus emberek, akik nem ijednek meg a sok sztori láttán. Boldog vagyok, hogy tetszett :)
TörlésÚRISTEN
VálaszTörlésigazából minden írásodra kb ez a reakcióm.
nagyon király volt.*-----* úristen. de tényleg.:o imádtam. megérte szenvedni, zseniális!
megérte várni is.:D
hű olvasód maradok.^^
Köszönöm szépen a szép szavakat, jól esik ezt hallani :)
TörlésÚristen, ez lett a kedvenc történetem. Larry és természetfeletti erők, ráadásul nem is akármilyenek.
VálaszTörlésEgyszerűen imádtam, annyira nagyszerű író vagy!:3
Köszönöm szépen, feszt vigyorgok ettől a sok dicsérettől :)
TörlésZsoo gratulálok ehhez a csodálatos alkotáshoz. Nagyon tetszett, nem tudod elképzelni miket érzek, mikor a te írásaid olvasom. Nagyon jól írsz, sőt ez még csak nem is kifejezés. Soha ne hagyd abba amit csinálsz!
VálaszTörlésSzégyellem magam amiért egyszer sem kommenteltem még, halk olvasó vagyok:D
Egyébként az, hogy váltogattál a múlt és a jelen között, a 'The Beginners'-re emlékeztetett, ami a kedvenc filmem.:)
Még sok ilyet.
Puszi:
BB*
Oh, nagyon szépen köszönöm, a vigyorom végig nőtt, miközben ezt olvastam. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett :)
TörlésTE ATYA ÚRISTEN!
VálaszTörlésNem tudod elképzelni mennyire vártam már egy kisregényt.És,hogy mennyire megérte várni!
Iszonyat jó volt!Nagyon élveztem olvasni,beleéltem magam:)
Köszönöm szépen, igyekszem aktívabb lenni, de a blog már igencsak leszívta az agyam. Most mindent befejezek, ami félig van a laptopon. Boldog vagyok, hogy tetszett :)
TörlésSzia! :D
VálaszTörlésTeljesen új olvasó vagyok, bloglovin'-non találtam rá a blogodra, ez az első történet amit tőled olvastam de nagyon tetszett!! Iszonyat jól írsz, és jó a humorod is. A történet pedig teljesen magával ragadott! Azt hiszem szereztél egy rendszeres olvasót! :D
Nem tudom pontosan hogy mennek itt a dolgok (mármint hogy egy-egy kisregényt szoktál-e folytatni) de azért remélem hogy írsz majd valamikor még egy két Zap történetet. :D
Újonc olvasod :D
Hűh, szia, üdv nálam. Köszönöm szépen, nagyon boldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésed, és ezek szerint maradsz is velem. Gyors ismeretterjesztő egy kedves, új olvasónak:
TörlésA kisregényeknek, regényeknek nagyon ritkán van folytatása, az egyetlen kivétel a You're my angel! volt. A One-Shot-oknak is csak néhány különleges esetben van következő része. Jelenleg csak egy "futó-történet" megy a blogon, a School for boys, ennek szerdánként van része, soha nem kések vele.
Remélem, hasznos volt a tájékoztató, és nagyon örülök, hogy csatlakoztál a bloghoz. Jó szórakozást, remélem, nem okozok csalódást. :)
Te. Jézus. Uram. Isten.
VálaszTörlésAtya. Gatya. Ez. Valmi. Fantasztikus. Lett. Nem. Találok. Szavakat. Egyszerűen. Wow. Azta. Jesszusom. Hogy. Hogyan. Hogyan. Vagy. Erre. Képes. Hogy.Nem. Értem. Egyszerűen. Képtelenség. Wow. Te. Nem. Vagy. Ember. Te. Egy. Ajándék. Vagy. Az. Égiektől. Wow. Ilyet. Alkotni. Egy. Ember. Nem. Képes. Ez. Valami. Hihetetlen. Wow. Azta. Jesszus. Atya. Gatya. Wow.
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik, ez sokat jelent nekem :)
Törlés