23. fejezet. - School for boys.

Sziasztok!

Vége fele járunk igencsak, szóval úgy olvassátok. Ebben a részben van egy kis fénysugár, mind a shippek terén, mind Liam szabadulásával kapcsolatban. Remélem, tetszik, és tudjátok, mostanában le fogom rendezni a kéréseket, gőzerővel írok, utána pedig érni fog titeket egy kis csalódás/meglepetés, kinek mi.

Jó olvasást, remélem, tetszik. Várom a véleményeket.

                                                                                                                                             xoxo    Zsoo

*Harry*

Az eső hatalmas cseppekben folyt végig az ablak enyhén bepárásodott üvegén, melyen kifele bámultam. Figyeltem, ahogy megindult egy-egy gömb lefelé, majd az útjába akadó részecskéket összegyűjti, így még nagyobb lesz, mígnem eltűnik az ablakpárkánynak csapódva. Sóhajtva kényszerítettem szemem a fókuszálásra, így az ablak mögött elterülő iskolát tanulmányoztam. Pár diák táskáját vagy pulcsiját feje fölé tartva rohant egyik épületből a másikba, hogy elérje óráit, míg többen az ablakokból figyelték a förtelmes időjárást.

Orrom megcsapta a friss eső illata, amikor Zayn és Louis kivágta az ajtót, majd vizesen bejött rajta. Eddig is hallottam neszezésüket, régóta itt álltak az ajtónktól nem messze, és beszélgettek valamiről, azonban szavakat nem tudtam kivenni...nem is nagyon akartam. Mindketten fintorogva túrtak bele csuromvizes hajukba, majd megállapították, hogy egyszerűbb felborzolni, mint rendezgetni.

Nem szóltam egy szót sem, mostanában nem voltunk nagyon beszédes kedvünkben. Két nap telt el azóta, hogy beszéltünk Troy-jal, és még nem találtak semmit. Tegnap megkerestük Őket - nem volt nehéz, szintén a főtéren voltak -, de sajnos még nem találtak semmit. Abban nem kételkedek, hogy nem hanyagolják a feladatokat, és amikor csak kimenő óráink vannak, akkor mi is megyünk, és együtt, vagy éppen külön csapatokban járjuk az utcákat.

Figyeltem mozdulataikat, ahogy a szekrény elé sétálnak, majd szinte egyszerre húzták le átázott felsőjüket. Íves, izmos hátuk kivillant felém, nekem pedig muszáj volt beharapnom alsó ajkam a látványtól. Eszembe jutottak azok az idők, amikor még a foci csapat öltözőjében figyeltem teendőiket. Louis megfordult, és szétnézett a szobában, mintha valamit keresne, ellenben rajtam elidőzött kicsit, így láthatta, hogy végigmérem elölről is tökéletes felsőtestét. Ezt nyugtázva visszafordult a szekrény fele, mintha ez csupán arra szolgált volna, hogy mutogassa előttem izmait. Aztán hirtelen oldalba lökte Zayn-t, aki így felé pillantott. Louis bólintott egyet, így a fekete hátrasandított rám válla fölött. Lepetten figyeltem az eseményeket, nem tudtam, mire készülnek, de egyértelműen a részese voltam tervüknek.

Megcsóválva a fejem álltam fel, és elindultam a fürdőszoba fele. Nem volt kedvem tovább itt maradni, pillantásuk kereszttüzében. Elhaladtam nem messze tőlük, és nem is lett volna gond, azonban Zayn elém állt. Kérdőn pillantottam fel rá, ajkain azonban csak egy játékos vigyor égett. Közelebb jött hozzám, túl közel, nekem pedig koncentrálnom kellett, hogy csak arcára nézzek, és ne meztelen felsőtestére.

Mi történik velem? Zayn le akar venni a lábamról, és úgy tűnik, sikerül is neki, ellenben itt van a szobában Louis is, akit ez egyáltalán nem zavar? Mióta vagyok én ennyire...befolyásolható?

Zayn keze lágyan cirógatta arcom, miközben egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, én pedig lefagyva álltam ott azon agyalva, hogy mit kéne most csinálnom. Végül úgy döntöttem, hogy nem érdekel semmi más, élvezni fogom a pillanatot. Kirázott a hideg, amikor ajkaink összeértek, és lágy mozgásba kezdtek. Még közelebb húzódott hozzám, én pedig ösztönösen, tapasztalatlanságomból kifolyólag dőltem volna hátra. Viszont egy test megakadályozott, amely hátulról simult hozzám, és gazdája lágy csókokkal ajándékozta meg nyakam érzéken bőrét. Louis kezei átnyúltak csípőm mellett, majd hátulról átkarolva pólóm alá férkőzött. Homlokom ráncba szaladt csók közben, ugyanis Zayn a hajamba túrt. Mindkét fiú istenien művelte a dolgát, én pedig csak álltam köztük, mint egy szerencsétlen, aki képtelen bármiféle mozgásra.

Hirtelen eltávolodtak, majd már csak arra eszméltem, hogy Zayn elölről, míg Lou hátulról húzza fel pólómat, ami aztán lekerült rólam.

- Srácok, mit...? - akartam belekezdeni, de Louis félbeszakított, amikor megpördített, és ezúttal Ő tapadt ajkaimra.

Ez a csók még jobban ízlett, mint az előző, tekintve, hogy felhagytam az ellenkezéssel, úgy döntöttem, sodródom az árral. Louis hajába vezettem ujjaimat, és gyengéden meghúztam tincseit. Csókunkba mosolygott, majd még inkább magához húzott. Zayn eközben erősebben megszívta nyakamat, majd csókokkal haladt lefelé gerincem vonalán. Nem tehettem róla, de amikor a kis völgybe ért, és tovább haladt alsóm felé, elszakadtam Louis-tól, és hátra vetet fejjel felnyögtem. Az ott igazán érzékeny zónának bizonyult. Louis élvezhette a látványt, amit hátravetett fejem és homorításom nyújtott, ugyanis beharapott ajkakkal simított végig felsőtestemen, valamint állam vonalát hintette be csókokkal. Zayn felfelé haladt gerincemen, így előre vetettem fejem, amitől Louis ismét meg tudott csókolni, azonban kopogtak az ajtón.

Ijedten pattant ki szemem, a szívem kétszeresére gyorsult, pedig eddig sem volt lassú. Ijedten meredtem Louis kék íriszeibe, majd sietősen kibújtam közülük. Mindketten huncut vigyorral meredtek rám, miközben sietősen magamra kaptam fölsőm. Beletúrtak vizes hajukba, és nem állt szándékukban mozdulni az ajtó fele, így szem forgatva indultam meg a nyílászáró felé.

Kitártam, és három férfivel találtam szembe magam. Ebből kettő rendőrruhában volt hátul, míg a közvetlen előttem álló fekete bőrdzsekit és farmert viselt. Hajában vízcseppek csillogtak, miközben komolyan szemembe meredt csokoládébarna íriszeivel. Arca szívalakú, kerekded, mégis markáns volt, és rettentően emlékeztetett Liam-re.

Nem várta meg, míg betessékelem, megadta magának a jogot erre, így elsétálva előttem bejött a szobánkba. A srácok legnagyobb megkönnyebbülésemre felkaptak egy-egy pólót, és szemrehányón meredtek a férfire, aki csak úgy beállított. Megállt a szoba közepén minket méregetve, miközben én is beljebb mentem, mögöttem pedig a két rendőr becsukta, majd elállta az ajtót. Az első gondolatom az volt, hogy ez most kinyír minket, amiért a mi hibánk Liam eltűnése, ehelyett megrázta haját, majd balra húzta, és egyenesen az én szemembe nézett.

- Szóval ez a három felelőtlen kölyök tehet róla, hogy elrabolták a fiamat, és veszélybe került az ország? - kérdezte szemrehányóan, majd az én tekintetemről rátért Louis-ére szerencsére.

Költői kérdésnek szánta, és ezt mindenki pontosan tudta, azonban az egyik rendőr mögöttem egy igennel felelt, mire a férfi végigsimított sima, szögletes állán, majd összeráncolta középen szemöldökét.

- Mr. Payne, sajnáljuk, és segítünk, amiben csak tudunk. - nyugtatta Zayn a férfit.

- Abban segítettetek volna, ha meghúzzátok magatokat, és nem vittétek volna ki innen a fiamat. - csattant fel a férfi, mire szégyenkezve leszegtem a fejem. A mi hibánk volt minden, és a bűntudat ismét mardosni kezdte mellkasomat látva ezt a kétségbeesett, dühös apát. Vett egy mély levegőt, majd higgadtan folytatta: - Oké, semmi gond, nyugalom. Liam erős srác, ezt is ki fogja bírni. - mondta inkább csak a maga megnyugtatására.

- Ezt is? Hogy érti ezt? - kérdezte lepetten Louis.

A férfi egy gyilkos pillantást vetett a fiúra, amiért elemezgeti a mondatait. Louis azonban nem tágított, mereven tartotta a farkasszemet Mr. Payne érzéketlen tekintetével. A férfinak nem állt szándékában válaszolni, így intett, hogy üljünk le. Jobbnak láttuk tenni, amit kér, így helyet foglaltunk Zayn ágyán, míg a férfi velünk szemben leült az enyémre.

Ekkor kinyílt az ajtó, és egy csuromvizes Niall jelent meg benne. Vette volna a levegőt, hogy beszél, azonban észrevette a három oda nem illő személyt, így lepetten csukta be száját.

- Mr. Horan! Csatlakozzon hozzánk! - intett az ágy felé a férfi, mire Niall szőke tincseiből kirázva az esőcseppeket, letelepedett Louis mellé. Én ismét a két fiú közé szorultam, mint 3 perce. - Most pedig ismét mondják el, mi történt azon az estén.

Én egyértelműen jeleztem, hogy nem fogom elmesélni, ugyanis leszegtem a fejem. Niall idegesen piszkálta átázott ruhájának szélét, míg Louis Zayn-re pillantott, így a fekete kezdett bele, és elmesélte ismét az aznap történteket. Még végighallgatni is rossz volt újra, és egy pillanatra láthattam, mikor fellestem, hogy Mr. Payne szeme elérzékenyül, amint hallgatja a beszámolót. Mikor Zayn a végére ért, csupán bólintott lenyugtázva a dolgot, majd fel is állt, hogy elmegy. Azonban én szintén felpattantam vele, és ezzel egy időben kibuktak belőlem a szavak:

- Miért rabolták el? - kérdeztem halkan, mégis érthetően.

Nem mertem a férfi szemébe nézni, kerültem a szemkontaktust, azonban abban a pillanatban egy kicsit megtört kemény maszkja. Láttam az apai szeretet megbújni benne, amely összefacsarta a szívem. Talán a mi hibánk, hogy elveszti a fiát, és mi a legjobb barátunkat.

- Államtitkokért. Egy pendrive-ot ér a fiam élete. - csóválta meg a fejét, és alig feltűnően végigsimított kabátja zsebén, ebből tudtam, ott van a tárgy. Én is magamnál tartanám a helyében.

- Ki maga? - kérdezte Louis szintén felállva.

A férfi azonban nem felelt, csupán kisétálta az ajtón némaságba burkolózva. Féltette Liam-et ez tisztán látszott, szerette a fiát. Az egyik rendőr felénk fordult, és halkan elmotyogta a választ, majd kisietett:

- Ő az élő James Bond.

*Liam*

Magamban számoltam a napokat, így pontosan tudtam, hogy négy éjszakát töltöttem itt, tehát Apának már csak három napja maradt, hogy megtaláljon. Vagy éppenséggel nekem maradt ennyi időm, hogy elszökjek innen. Megnyaltam ajkaimat, amelyek igényelték a vizet, de ez nem egy szálloda, hogy kérésre kapok inni. Bőrömet arccsontom mentén és államon feszítette az alvadt vér, a combom belsején éktelenkedő égés pedig szerintem elfertőződött, ugyanis fájdalmat okozott a nap minden egyes percében, a belőle szivárgó folyadékról nem is beszélve. Minden végtagom elzsibbadt, ha lehetőségem lenne a szökésre, akkor sem bírnék megmozdulni. Apa maradt az egyetlen lehetőségem, képtelen vagyok egyedül kijutni innen. Hacsak! Egy terv kezdett körvonalat ölteni fejemben, majd a sziluettből egy teljes alak lépett ki, így pontosan elterveztem mindent. Mozgatni kezdtem mind a 20 ujjamat, hogy végtagjaimba kicsit visszatérjen az élet, és csúszkálni kezdtem a széken. Fenekem is teljesen elzsibbadt, biztos vagyok benne, hogy nem lesz ugyanolyan formás, ha kijutok innen. Az éjszaka eljövetelét vártam. Vagy bukok egy hatalmasat, és még inkább kitekeredve találnak rám, aztán jöhet az újabb kínzás, hogy nyugton maradjak, vagy megmenekülök. Lehunytam a szemem, és amíg próbáltam életet lehelni végtagjaimba, felidéztem magamban, hogyan tanultam. Talán imádkoznom is kéne, lehet, nem ártana.