Oldalak

2014. július 17., csütörtök

Monster - Molly Hey.

Kedveskéim!
A sztori boldog tulajdonosa Molly Hey. Remélem, nem haragszol, hogy kicsit megspékeltem egy varázslatos Liammel. Majd meglátod, mit hoztam ki belőle, remélem, tetszik, ahogy mindenkinek. Mellesleg a történet az egyik haverom által született, aki férfi létére hatalmas Imagine Dragons rajongó, így egész álló nap az Ő számaikat énekli vagy legalább dúdolja. Szóval az alapötletet a Monster adta, amit ugyan átvitt értelemben kellett volna felfognom, az én agyam máshogy működik hahaha. 
(Csak leírom ismét, hogy ez alá se érkezzen kérés. Köszönöm megértéseteket.)
A rajzot tegnap este unalmamban dobtam össze hozzá. Tudom, a színezésemen még dolgoznom kell laptopon, de haladok.
Jó olvasást Manók!
                                                                                                                                             xoxo    Zsoo


Monster

Az ember rengeteg szempontból naiv, azonban egy szempontból ez sokkal súlyosabb, mint a többi esetben. Elhiszünk mindent, amit látunk, azonban soha nem nézünk a dolgok mögé. Hiszünk a látszatnak, nem faggatjuk az eseményeket, ha nem tűnnek fontosnak, ellenben néha a legapróbb részletben rejlik a legnagyobb rejtély.
Niall is hitt a szemének, és még soha nem érezte azelőtt ilyen jól magát. Soha nem hitte volna, hogy élete nagy szerelme sokkal ádázabb titkot hordoz vállán, mint azt egy emberi agy fel képes fogni. Niall soha nem kérdezősködött, soha nem hitt abban, amit nem látott - így vallásosnak sem nevezné magát -, párjában pedig igazán nem akadt semmi eltérő. Persze Liam sokkal helyesebb és tökéletesebb volt, mint mások, de ezt Niall betudta annak, hogy szerelmes belé, és ilyenkor az adott illető hibátlan szemünkben.
Álomra hajtotta fejét, arcán mosoly játszott. Tudta, hogy Liam vele van, majd még egy utolsó pillantást vetett az éjjeliszekrényen égő gyertyára, és végképp lehunyta kék íriszeit. A holnapról álmodott, és hogy ismét láthatja kedvesét.  
Álmában felidézte az emléket akaratán kívül, amikor Liam neki adta ezt a gyertyát. Niall álmában is, mint a valóságban akkor, kérdőn pillantott le a kis tárgyra, majd Liam azt mondta kedves mosollyal:
- Tedd ezt az éjjeli szekrényedre. Ha azt szeretnéd, hogy este melletted legyek, gyújtsd meg ezt a gyertyát! Vagy bárhol, bármikor gyújts meg egyet, és érezni fogod a jelenlétemet!
Niall nem értette a jelentését ennek az egésznek, de elfogadta, hogy talán ez egy gyermekkori berögződés Liamnél, és talán Édesanyjától ered, amit még nem árult el a 3 év alatt a srácoknak. Hisz mindenkinek vannak ilyen dolgai. Van, akinek egy plüss, van, akinek egy párna. Miért ne lehetne Liamnek ez egy gyertya, és a biztonságot adó fény?!
Így aztán Niall minden este újra meg újra meggyújtotta azt a gyertyát, és valóban úgy érezte, hogy nincs egyedül. Arcán mosollyal aludt minden este, amikor égett a gyertya, soha nem voltak rémálmai. Még nem aludt Liammel, csupán két hónapja csókolták meg egymást először, de biztosra vette, hogy ha a fiú átkarolná hátulról, az pont olyan érzés lenne, mint az égő gyertya lángjába nézni tudva, hogy Liam ilyenkor vele van. És hitt ebben a butaságban, mert úgy érezte igaz.
Napról napra egyre erősebb lett a kapcsolatuk, Niall pedig úgy döntött, ideje eggyel előrébb lépni. A harmadik hónap elején úgy döntött, eleget várt, így is jóval átlépték a harmadik randi szabályát...igazság szerint nem is volt randijuk, ez csupán megtörtént, és a banda nem haragudott rájuk miatta.
- Liam! Nincs kedved átjönni este? - kérdezte Niall kicsit talán pirulva, de próbált közömbösen viselkedni.
- Miért is ne?! Ott leszek. - mosolygott rá Liam kedvesen, majd folytatták munkájukat a srácokkal.
Azonban Niallnek fogalma sem volt, hogy Liam ezt teljesen máshogy értelmezte, mint Ő. Niall mindent elrendezett, szépen megágyazott, hangulatos lámpát kapcsolt hálójában, hogy kellemes félhomály uralkodjon, mikor Liam megjön.
Végül kopogást hallott, így idegesen, remegő gyomorral nyitott ajtót párjának, aki egy kedves csókkal üdvözölte. Sokszor járt már Niallnél, de akkor Liam is érezte, hogy valami megváltozott. Niall megcsókolta a nappaliban, ami egyre hevesebb csatába torkollott. Liam nem értette, mire ez a nagy szenvedély, de belement a játékba. Lassú taszításokkal eljutottak a hálóba, ahol elszakadtak egymástól. Niall széles mosollyal nézett párja szemeibe, majd lassan lehúzta Liamről a pólót. A fiú szeme kikerekedett ettől, fejében vadul cikáztak a gondolatok. Nem szabad megtörténnie ennek, tudta, hogy nem jó ötlet egy kapcsolat, de Niallnek nem tudott ellenállni. Arra gondolt, hogy nem lehet gond, tudja magát kontrollálni, de mi van, ha mégsem megy? Akkor Niall meglátja, hogy milyen, és megrémül. Félni fog tőle, hátat fordít neki, ami fájdalommal jár mindkettőjüknek.
Idegesen lépett hátra kettőt, amitől Niall zavartan pillantott szemébe a távolság keletkezése fájdalmat okozott a szöszinek. Liam ezt pontosan látta a kék íriszekben, de tudta inkább ezt, mint a félelmet. Nem bírná ki, ha Niall félne tőle.
- Liam? - kérdezte halkan, fájdalommal remegő hangjában.
- Sajnálom. Nem lehet! - hebegte a fiú leszegett fejjel.
Niall nagyot nyelt ezt hallva. Az emberek többsége szívesen fekszik le a párjával, Liam miért nem? A szöszi közelebb lépett egyet, de még így is volt köztük fél méter, amely akkor kilométereknek tűnt.
- Miért nem? - suttogta félőn.
- Mert nem. Ez bonyolult, nem tehetem, és kész. - csóválta meg a fejét Liam, majd megerőltette magát, így a kék íriszekbe tudott nézni. Niall szeme értetlenül, fájdalommal csillogott, de egyben ott volt a szeretet is. Borzalmas volt ezt látnia.
- Liam, bármi hibád is van, nem zavar. Szeretlek, elfogadom, ha...érted. - nézett le Niall jelentőségteljesen párja nadrágjára, amitől Liam szeme lepetten kerekedett ki. Fájt önbecsülésének, hogy Niall azt gondolta, a mérete miatt nem akar lefeküdni vele, azonban még ebben a tudatban hagyni is jobbnak tűnt, mint elmondani az igazat.
- Nem erről van szó. Egyszerűen csak nem tehetem. - sóhajtott egyet, majd megindult a szoba ajtaja fele.
- De egyszer le kell feküdnünk, Liam. Ez az, amit a párok tesznek! Vagy nem kívánsz engem? - kérdezte Niall kétségbeesetten.
Liam megtorpant, és hosszabb időre lehunyta szemeit. Tudta, hogy hazudnia kell, különben minden a feje tetejére áll, azonban nem bírt ennyi fájdalmat okozni Niallnek. Miért kell ennek ilyen nehéznek lennie?
- Nem erről van szó! Kívánlak, egyszerűen csak nem lehet. Sajnálom. - fordította oldalra a fejét, miközben beszélt, de még mindig háttal állt a szöszinek, akit szíven ütöttek a szavak. Liam mintha még a szívének roppanását is hallotta volna.
- Tudod Liam, díjazom az őszinteséget. - jegyezte meg cinikusan Niall utalva, hogy igazán elmondhatná az igazat. Várt fél percet, hátha ez bekövetkezik, Liam azonban csupán leszegte a fejét, és hosszan behunyta szemeit. - Menj el! - suttogta fájdalmasan az összetört fiú.
- Niall... - hebegte Liam szintén kínjában, ugyanis a bűntudat és a kétségbeesés mardosta belülről.
- MENJ! - kiáltotta szerelme az ajtó felé mutatva.
Liam jobbnak látta tenni, amit Niall utasít, nem akart ennél is nagyobb fájdalmat okozni neki. Olyan egyszerűnek hangzik elmondani az igazat, azonban ez korán sem ilyen könnyű. Félt, hogy akkor végképp elveszti, hogy Niall félni fog tőle, mivel az emberek félnek attól, amiről nem tudják, micsoda. Pedig igazán nem Liam tehet arról, hogy ilyennek született. Igazából azt sem tudja, mire jó, eddig alig vette hasznát.
Niall hallotta a bejárati ajtó csukódását, amitől megkönnyebbülten fellélegzett, majd lecsúszott ágya előtt, és a fának támasztotta hátát. Csupán meredt maga elé, próbált erős maradni, de kinek is színészkedik? Felzokogott, és hagyta, hogy könnyei égetőn szántság végig fehér, lágy bőrét szemétől álláig, majd a mélységbe vessék magukat. Úgy érezte, minden amiben eddig hitt, megdőlt, semmi sem áll biztos ponton körülötte. Liam titkokat rejteget előle, amik közéjük állnak.
Aznap este nem gyújtott gyertyát, álomba sírta magát, és borzongató rémálmok közepette vészelte át a sötét, borongós éjszakát.
Liamnek fájdalommal járt, amikor érezte, hogy az a bizonyos fénysugár, mely eddig a millió közül erősebb volt elméjében, aznap este nem villant fel. A számára kijelölt hely üresen maradt, Niall nem kért társaságából este. Mérgesen csapott bele a fürdőszoba ajtajába, és most először vesztette el a kontrolt saját maga felett. A fa megadta magát, reccsenve hódolt be Liam ökle előtt, amitől a fiú idegesen hőkölt hátra. A tükör elé ért, de mikor belenézet, ismét menekülnie kellett saját külseje elől. Ezt akarta elkerülni. A fényesség bőre alatt cikázott narancssárgával vonva be minden szabadon lévő bőrfelületet, szemében láng égett, eltűntek barna íriszei. Utálta a saját maga látványát ilyenkor. Utálta, hogy szörnyeteg.
Másnap Niall tervei ellenére, miszerint szabadnapjukat együtt töltik Liammel egy csodás este után, inkább egyedül ült a tévé előtt. Erőszakos műsorokat nézett, melyek felzaklatták, és kicsit elterelték figyelmét saját problémájáról, miközben fagylaltot evett. Három üres doboz hevert előtte, mindből kilógott egy-egy kanál fémvége. A negyedik üres dobozt hajította maga elé, miközben átkozta magát, hogy nem ápolt elég jó viszonyt Liammel, így a fiú nem bízott meg benne eléggé ahhoz, hogy elárulja titkát. Hol rontotta el?
Lefekvés előtt sokáig ült ágya szélén, és meredt az éjjeliszekrényen heverő gyertyára. Azon gondolkozott, hogy meggyújtsa-e. Tegnap este nem tette meg, és rosszat álmodott, rémálmok kísértették. Ma este nem fogja elszalasztani ezt. Kezébe vette a gyufásdobozt, majd meggyújtotta a gyertyát. Hosszan méregette, és eljátszott a gondolattal, hogy Liam valóban itt van vele. Fájdalmasan húzta el száját, majd eldőlt az ágyon. Lehunyta szemét, és amint álomba merült, megmagyarázhatatlan nyugalom kerítette hatalmába. Mintha Liam valóban itt lenne mellette, vigyázna rá, figyelné.
Eközben volt párja saját lakásában felkapta fejét, mikor ismét megjelent elméjében az a bizonyos fénysugár, mely Niall gyertyáját jelentette. Azonnal lehunyta szemeit ágyában, és azonosulni próbált a lánggal, mire az alvó fiú jelent meg szemei előtt. Haloványan elmosolyodott, ahogy figyelte Niall békés arcát. Ő így aludt, neki ez felért egy álommal.
Az eltelt napokban feszült volt köztük a levegő, míg Liam el nem határozta, hogy bármit megtesz, amivel vissza tudja szerezni Niallt és annak bizalmát. Arra jutott, hogy kockázatot vállal, és elmondja az igazat neki, hátha akkor át tudják ugrani ezt a borzalmas pár napot, és minden olyan lehet, mint régen.
Hármat kopogott Niall ajtaján aznap késő délután, mire a szöszi pár perc múlva válaszolt. Feltárva az ajtót, fájdalom facsarta meg szívét, mikor meglátta a kint ácsorgó Liamet. Kicsit mérlegelt magában, nem volt biztos semmiben sem, ennek ellenére mégis beengedte szerelmét. Nem szóltak egy szót sem, csupán bementek a nappaliba, ahol Niall kérdőn fordult Liam fele.
- Niall, én... - akart belekezdeni az előre megfogalmazott mondatokba, azonban egy hang sem jött ki ajkai közül. Erőt vett magán, és ismét próbálkozott, amikor már több sikerrel járt. - ...magyarázattal tartozom neked. - nyögte ki, mire az említett reménykedve szentelte neki teljes figyelmét. - Talán ez le fog sokkolni, de tudnod kell, hogy mindent azért tettem múlt pénteken, mert nem akartalak megijeszteni. Ha elárulom, hátat fordítasz nekem. Veszélyes lehetek a szemedben, és félni fogsz tőlem. - szegte le a fejét Liam szégyenkezve. Ám ekkor egy biztató kezet érzett meg vállán, amitől lepetten nézett fel. Niall pillantott rá szeretettel, amiből erőt meríthetett, és folytatta a beszédet. Folytatnia kellett. - Tudod, nem véletlen adtam azt a gyertyát. Ha...és most jön a meredek része. - sandított fel párjára, aki ösztönző pillantással illette. - Ha meggyújtasz egy gyertyát, egy sugár jelenik meg a fejemben. Láthatlak a lángon keresztül, én így álmodom és képzelgek. Furcsa vagyok, nem emberi. Ha elvesztem a kontrollt, előjön az igazi külsőm. Nem akartam, hogy ezt lásd, és megrémülj tőlem. Nem tudom, mi vagyok, de a legjobb szó a szörnyeteg. - szegte le a fejét ismét.
Niall hirtelen nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Egy lépéssel hátra tántorodott, a teste ösztönösen mozdult. Az agya nem hitt Liamnek, ez teljesen abszurd. Liam nem lehet más, mint a többiek, nem létezik olyan, hogy nem ember. Arról nem is beszélve, hogy a szíve azt kiáltotta, egy ilyen csodás, tökéletes fiú nem lehet szörnyeteg.
- Akkor mégis milyen vagy? Hogy nézel ki? - kérdezte Niall remegő hangon.
- Normálisan így, de ha elvesztem az irányítást önmagam felett, megváltozok. - felelte Liam szégyentől suttogva.
Niall úgy döntött, belemegy a játékba. Valahogy mindig is érezte, hogy Liamben több rejlik, mint bárki másban, csupán nehéz volt feldolgoznia, hogy minden, amiben eddig hitt, amit eddig szeretett, nem emberi. A gyerekkori mesék valóra váltak, neki pedig szembe kell néznie a valósággal. Közelebb állt Liamhez, aki így reménykedve nézett fel rá. Niall még mindig szerette a fiút legyen bármi is, és egyfajta gyermeki izgalom kerítette hatalmába, ahogy kezdett ebben hinni.
- Megmutatod? Láthatom, mi vagy? - kérdezte reménykedve.
Liam szemeibe lepettség telepedett, de egyfajta szeretet is társult mellé. Még soha senki nem nézett rá áhítatosan, mint Niall. A szöszi nem ítélte el, sőt várakozva tekintett rá, kíváncsi volt, és nem úgy tűnt, mint aki megrémült az újdonságtól.
Liam aprón bólintott, majd lehunyva szemeit, mély levegőt vett. Próbált a fényekre koncentrálni elméjében, majd érezte, amint az a bizonyos lángolás átveszi fölötte az irányítást. Érezte a bizsergetést bőre alatt, mintha az energia nagy tömegekben áramlana testében oda-vissza. Kinyitotta szemeit, így Niall csillogó íriszeivel találta szembe magát. A kék szembogarakban látta tükröződni saját maga torz képét, melyet úgy utált. Niall szemében rejlő áhítatos csillogás azonban gyönyörűen jelenítette meg a benne rejlő szörnyet.
Niall még soha nem látott ennél szebb dolgot életében. Liam tökéletes bőre alatt cikázni kezdett a fény, így néhány helyen narancs és sárga hálók törték meg a félhomály világát. Olyan volt, mint éjszaka a föld űrbeli látképe, ahol a kivilágított nagyvárosok Liam erei, melyek körül apró, minden behálózó fények futnak bőre alatt. Mintha a vére mellé társulna egyfajta energia. Niall remegő ujjakkal közelített Liam arcához, aki ezt érzékelve idegesen kapkodta tekintetét egyik kék íriszből a másikba. A szöszi bűvölten húzta végig ujjait a varázslatos, sima bőrön, mely forróbbnak tűnt, mint máskor. Tekintete csillogva kapcsolódott össze Liamével, így megfigyelhette a csokoládé íriszek helyén díszelgő lángcsóvákat. Mintha párja szemében gyúlt volna a tűz...mint egy gyertya lángja. Liam ilyenkor máshogy látja a világot. Niall alakja hőkép formájában jelenik meg előtte, az orcája, az orra és a füle pirosabb a hőtől, mint arcának többi része. Gyönyörűnek találta így párját.
Mindketten ámultak a másik szépségén, miközben emlékezetükbe vésték társukat még tökéletesebb alakban, mint eddig. Niall lassan hajolt Liam ajkaira, melyek a hamarosan keletkező érintkezés gondolatától csillogni kezdtek ebben az alakjában. A fiú ettől elmosolyodott, míg Liam pirulását is hasonló fényekkel fejezte ki arccsontja mentén.
- Gyönyörű vagy. Nem szörnyeteg vagy, sokkal inkább Angyal. Meseszép. - suttogta Niall szelíden, majd összetapasztotta ajkaikat.
Liam olyan boldognak érezte magát, mint eddig még soha. Senki nem mondta neki, hogy gyönyörű ilyen formájában. Édesanyja megrémült, és az emlékezetébe véste, hogy így nem szabad mutatkoznia, így visszafogta magát, és igyekezett mindig elnyomni ezen énjét. Azonban hitt Niallnek, és valóban különlegesnek érezte magát...talán még szépnek is.
Csókjuk egyre hevesebb lett, így Liamnek alkalma sem volt rendezni önkontrollját, és visszatérni saját valójába. Niall ezúttal lassabban, de mégis lehúzta róla a fölsőt, így ismét szemügyre vette a gyönyörű fényekkel behálózott testet. Végigsimított rajta, így azon helyeken erősebben világítottak a fények. Mesés volt, hogy ott élénk lett a fény, ahol hozzáért Liam bőréhez. Minden egyes érintésnél gyönyörködött párjában, aki eközben szintén lehúzta róla a pólót, és szemügyre vette Niall bőrét hőkép formájában. Csakúgy elalélt a látványtól, mint párja. Újabb csókjuk közben betántorogtak a hálószobába, ahol Liam ledöntötte Niallt az ágyra, majd fölötte tartva magát csókolni és kényeztetni kezdte. Niall még soha nem tapasztalt ennyi csodát egy éjszaka alatt, amennyit akkor kapott Liamtől. Az eddig szörnyetegként magára tekintő fiú képtelen volt visszaölteni eredeti alakját a szeretkezés folyamán, amit a szőke egyáltalán nem bánt. Amikor szerelműk tetőfokára hágott, Liam egész testét ellepték a fények, ajkain kiszökő sóhajhoz fehér, kellemes illatú füst társult, szemei pedig lángokban álltak, amiből Niall arra következtetett, hogy a fiú nem csak kívül, de belül is robbant.
Az egész látvány leírhatatlan volt, Niall azóta is minden áldott alkalommal, mikor csak ketten vannak, azt kéri Liamtől, hogy ebben az alakjában legyen. Képtelen megunni a csodát, mely párjából származik, de azt mái napig képtelen megérteni, miért gondolta azt Liam, hogy megijed és elmenekül, mikor ez egyáltalán nem egy szörnyeteg külsejére vall...sokkal inkább egy Angyaléra. 

20 megjegyzés:

  1. Hát ez halálosan édes volt! Honnan a francból szeed ezeket ?!?!?!?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, a fejemből. Tudom, őrülten hangzik. Nem vagyok normális hahahaha!

      Törlés
  2. Wow, nekem is nagyon tetszett! Imádom ezeket a történeteket, és én is kérdezném, hogy jutnak eszedbe ezek? Nagyon szuper ötletek, a megfogalmazás is jó... eszméletlen. Szeretek tőled olvasni, mert mindig fantasztikusat írsz. Csak így tovább! :)
    Puszi, Sam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak beugranak...egy kis segítséggel, mint itt a zene. Abban van egy olyan sor; "I'm only a man with a candle to guide me". Innen jött.
      Köszönöm szépen, ez nagyon jól esik. Remélem, majd egyszer egy könyvemnél is ezt mondod ;)

      Törlés
  3. Ú, ez de király lett *-------*
    Olyan eszméletlenek, ezek a fantasztikus témájú történetek. Imádom ezeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, szerintem is ezek a legjobbak. Tele lehet őket szórni izgalommal, a romantikus részek pedig különlegesek a természetfeletti miatt :)

      Törlés
  4. Leírhatatlan, mennyire gyönyörűen írsz! Éjjel-nappal tudnám olvasni, csak gratulálni tudok! Nagyon tehetséges író vagy :)
    így tovább!
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, ez nagyon jól esik. Remélem, a majdani egyik könyvemet is így reagálod le egyszer ;)

      Törlés
  5. Oh Jézus! Ilyen képzelőerőt! Hihetetlenül csodálatosan írsz.Elképesztő.Fantasztikus vagy! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm szépen, ha így folytatjátok, egoista leszek, de tényleg nagyon boldoggá tesz, hogy így vélekedsz :)

      Törlés
  6. Gyönyörűű *o* Imádtam ezt is,ahogy az összes többi törit,fejezetet,bejegyzést :) Imádom olvasni a blogodat,pár törit újra olvasok néha-néha :)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, ezt nagyon jó hallani. Örülök, ha nem merülnek feledésbe a sztorijaim, hanem néha felelevenítik azokat az olvasók :)

      Törlés
  7. Istenkém Zsoo! Ez eszméletlen lett! *-* Nagyon szépen köszönöm!!♥ De hogy őszinte legyek először azt hittem hogy a A szépség és a szörnyeteg sorozat mintája lesz, de eztán mégsem és utána pedig azt hittem hogy az Obszidián könyv mintájára a fénylény lesz Liam, de ismét tévedtem. De ez a történet így lett tökéletes! Ősziinté csodállak amiért képes vagy újra és újra újabb és újabb történetekkel előállni. A te munkád ösztönzően ha mindenkire! Példakép vagy!! Még egyszer köszön ezt a gyönyörű, varázslatos, és mesés történetet neked!♥♥
    Millió puszi ♥xX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a történet. Hát, még nem hallottam erről a könyvről meg sorozatról, de ahogy utána néztem az Obszudián megfogott. Talán majd elolvasom. Köszönöm szépen, ez nagyon jól esik, remélem, soha nem okozok csalódást, pedig egyszer-kétszer még biztosan fogok. Nagyon szívesen, én köszönöm, ezeket a csodás szavakat :)

      Törlés
  8. Szia! Tökéletes lett, mint mindig, nagyon ügyes vagy. Van egy kis ajándékom/ajándékunk számodra. Nézz be hozzánk :)
    http://sinisterlarrystylinson-hu.blogspot.hu/p/dij.html
    Puszi, Sam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hamarosan kiteszem :)

      Törlés
  9. Egyszerűen elépesztő vagy. hihetetlen. Nem bírok megszólalni. Ennyi. Kész. Megyek meghalni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett :)

      Törlés

Music Note 4