Black Swan - Jubilee story

Sziasztok!

Szóval ez most nem kérésre íródott, hanem Nektek hálából! Ugyanis MA EGY ÉVES A BLOG! Yay! Hihetetlen, meddig eljutottunk, nagyon hálás vagyok nektek ezért. Nem hiszem, hogy képes vagyok egyszer meghálálni azt a sok szépet, amit tőletek kaptam akárhogy is igyekszem. Nagyon köszönök nektek mindent, nélkületek sehol sem lennék. Köszönöm ezt a csodálatos egy évet.

Jó olvasást a "Jubileumi sztorihoz"!

                                                                                                                                             xoxo    Zsoo

Black Swan

Az utcában lakók mind tudták, kik a szomszédjaik. Az évszakoktól függetlenül felcsendülő nevetések, a nyári hatalmas csobbanások, mind áthallatszottak hozzájuk, ellenben soha nem zavarta Őket a mellettük, vagy éppen tőlük nem messze lakó három személy mivolta.

Ma azonban nem a boldogságot láthatták, amikor a fekete, felkötött hajú, szemüveges lányka végigrohant az utca vizes kövén. Piros sportcipője alatt cuppogott a víz, felcsapta kilyuggatott fekete, harisnyába bújtatott lábát. Könnyeit nem lehetett megkülönböztetni az eső maradványaitól arcán. Már 10 perce elállt, azonban a hajából megszökő cseppek még elrejtették könnyeit.

Felrohant a kapu nélkül elkerített járdán, majd bevetette magát az ajtón. Lerúgta cipőjét, Harry rendmániája ellenére nem törődött azzal, hogy helyére tegye őket. Egyenesen a lépcső felé rohant, majd fel a szobájába. Sarka dobogott a lépcsőfokokon, ami visszhangot vert a házban.

- Susan?! - hallotta meg Louis kiabálását a konyhából.

A lány azonban nem foglalkozott vele, becsukta szobájának ajtaját, majd az ajtó felett elhelyezkedő kiugrásra felmászott ágyához. Louis és Harry sokat szenvedtek, hogy ilyen szobát teremtsenek neki, és Ő imádta. Az ágya magasan volt, senki nem látott fel rá. Most is levágta magát a lila párnákra vizes cuccaival nem törődve. A táskát maga mellé dobta a gyertyákkal és képekkel tarkított, fehér kiszögellésre, az ajtó tetején belemélyesztett ágya mellett.

Eközben lent a konyhában, Louis aggodalmasan tette maga mellé tabletjét, és felkelve a konyhasziget bárszékéről a hátsó ajtó fele indult. Harry kint állt a teraszon, és figyelte, ahogy a fáról még cseperegnek a zivatar által hátrahagyott vízcseppek. Kezében poharát szorongatta, mely narancslevet rejtett. Louis mögé lépett, és hátulról átkarolta a nála kicsivel magasabb férfit. Harry lehunyta szemeit ezt érezve, és hátra nyúlva maga mellé húzta párját, hogy arcára tudjon lehelni egy lágy csókot.

- Susan felrohant a szobájába. - motyogta Louis letörten.

- Történt valami? - kérdezte aggodalmasan Harry belekortyolva italába.

- Én is ezt akartam kérdezni. - ingatta meg borostás fejét a férfi. - Talán kicsit hagynunk kéne. Nem biztos, hogy jó ötlet, ha egyből nekitámadunk kérdésekkel.

Harry csupán bólintott, majd lehúzta pohara tartalmát, és oldalra helyezte azt az ablakpárkányra. Immáron mindkét kezével átkarolta Louis derekát, miközben orrnyergét párja homlokának döntötte. A két bőrfelület tökéletesen illeszkedett egymáshoz, és ez a közelség mindkettejüket megnyugtatta.

Egyre kevesebb dolguk adódott, a nyugalmas élet volt az elsődleges elfoglaltságuk mostanában. Potom 11 év reppent el a fejük felett a banda megalakulása óta, és azóta számos sikeren vannak túl. Még mindig nők ezrei bálványozzák a 26-29 éves szátokat...na meg persze pasik is, amióta 6 éve kiderült, hogy Louis és Harry együtt van. 5 éve eldöntötték, hogy segítenek egy szomorú lánykán, aki akkor még 11 éves volt. Magukhoz vették, és sokszor nehezíti meg a dolgukat Susan, de összességében úgy élnek, mint egy nagy, boldog család. A házat és az udvart mindig nevetés tölti meg...kivéve, amikor nem; ilyen alkalmakkor.

Harry egyik kezével megtartotta Louis fejét, mikor eltávolodott tőle, míg a másikkal háta aljánál tapogatta ki a gödröcskéket. Lassan húzta magához párját, mígnem ajkaik összeértek. Lassú, szenvedélyes táncba fogtak, az érzelmeik egymás iránt nem csillapodtak az elmúlt években, és nem is fognak már soha. Louis először a még mindig göndör tincsekbe akart túrni, aztán meggondolta magát, és jobb kezét becsúsztatta maguk közé. Kicsit felhúzva Harry pólóját, végigsimított tökéletesen kidolgozott hasizmain, majd egybemarkolta nadrágja fölött kilógó alsóját és övét. Ennél fogva rántotta közelebb magához párját, amitől Harry először felnyögött, majd nevetve távolodott el Louis-tól. Ő is kivillantotta fogait, majd lehunyt szemekkel élvezte a rövidebb csókot, mellyel párja ajkait illette. Szerelmesen mosolyogtak egymásra, majd egymás derekát markolva bementek a konyhába.

Csupán azzal nem számoltak, hogy jelenetük vizslató szemek áldozata lett. Susan ablaka az udvarra nézett, és ágya magaslatából nézve éppen kilátása nyúlt nevelőapjai enyelgésére. Akármennyire is akart hinni azoknak, akik csúnyákat mondanak róluk, és gyűlölni vágyott a két férfit, nem ment neki. Ugyanis szerette Őket, és titkon reménykedett majdan egy olyan társra, mint Ők egymásnak.

A két férfi halk léptekkel közeledett a lány szobája fele, majd Harry kopogott be határozottan az ajtón. Bár tudták, nincs bezárva, nem akartak csak úgy betörni. Mindig is fontosnak tartották tiszteletben tartani kamasz lányuk szféráját, pláne ebben a korban.  Mikor nem kaptak választ, halkan benyitottak.

Üres szoba fogadta Őket, azonban nem ijedtek meg, inkább hátrafordulva felpillantottak az ajtó fölé. És valóban ott feküdt Susan nekik háttal fordulva, felhúzott térdekkel. Louis fájdalmasan pillantott Harryre ezt látva, majd felmászva a lakkozott létrán lányuk mellé telepedett az ágyon. Harry is felsettenkedett, de Ő csupán fenekét helyezte fel a galéria emelvényére, lábait a lépcsőn pihentette.

- Hé, Hercegnő! - simogatta meg Lou kedvesen a lány hátát.

Csupán egy halk szipogást kaptak válaszul, ami annyit tett, hogy Susannak nincs kedve feléjük fordulni. Nem akarta, hogy nevelőapjai lássák meggyötört vonásait.

- Milyen bánat ért, Királylány? - becézgette Harry is, miközben lágyan végigfutatta ujjait lányuk harisnyáján kikerülve a kiszaggatott részeket.

- Ne becézgessetek olyan jelzőkkel, amik egyáltalán nem illenek rám. - szipogta Sue arcát a párnába temetve.

Louis és Harry összenézett, mindkettejük szeme fájdalommal és aggodalommal csillogott. Susan rossz korban van, és önértékelési gondjai lehetnek.

- Sue! Valaki rosszat mondott rád? - kérdezte Louis, óvatosan a hátára fordítva a lányt.

Végre meglátták az arcát, ami könnyektől csillogott. Felkötött hajtincsei kócosan bújtak ki a gumi fogságából, szemüvege kicsit elfordult. Mindkét férfinak összeszorult a szíve, hogy így kellett látniuk Susant.

A lány nem felelt, csupán szemeit és arcát törölgette. Nem akart fájdalmat okozni a férfiaknak, akiknek annyi mindent köszönhet, még ha utálja is, hogy bántják miattuk. Már belefáradt, hogy mindig védi nevelőapjait és saját magát is.

- Kérlek, Hercegnő! Mondd el! - dőlt előre Harry.

Susan felnézett a göndör buksira, amit oly' nagyon szeretett, majd egy sóhaj kíséretében feltornázta magát. A falnak vetette hátát, miközben felhúzta térdeit. Vizes ruhái hozzá tapadtak, ami már korábban is feltűnt a két férfinak, mikor megsimogatták.

- Miért nem busszal jöttél, ha esett az eső? - kérdezte kedvesen Louis.

- Nem akarok erről beszélni, Lou! Nektek is rosszul esne. - suttogta a lány, majd felhúzott térdeire fektette fejét.

Louis és Harry szeme egyaránt elérzékenyült. A göndör feljebb tolta magát, így Susan lábainál kötött ki, míg Lou mellé húzódott, és magához ölelte a lányt.

- Nézd, Sue! Tudjuk, hogy nehéz neked két ilyen emberrel. Eltérünk a megszokott családképtől, de attól ugyanolyanok vagyunk, mint mások. - magyarázta lágyan Harry, miközben a lány sípcsontja mentén simogatta a harisnyába bújtatott bőrt.

- Tudom. De Ti nem tudjátok, milyen érzés ez a suliban. Engem csak akkor vesznek észre, ha veletek akarnak viccelődni, vagy esetleg jegy kéne. Nem akarom, hogy tovább alázzanak. - csuklott el a hangja, majd arcát ruhájába temette.

Louis szemeiben könny csillogott, amikor a Suehoz hajolt, és lágyan átölelve magához húzta a lányt. Harry előrébb dőlt, és óvatosan felemelte állánál fogva a törékeny buksit.

- Mivel aláznak meg, Kincsem? - kérdezte a göndör.

 Zöld íriszek a kékbe fúródtak, miközben azok könnyektől csillogtak, néha elengedve egyet a fekete szempillák börtönéből. Sue nagyot nyelt, majd lehunyta egy pillanatra szemét. A táskájához nyúlt, és elővette belőle a telefonját, így kiszakadt Louis öleléséből. Nyomkodott pár gombot, majd Harry kezébe nyomta a készüléket. Egy SMS beszélgetés volt megnyitva egy fiúval, akihez kép is lett elmentve a kontaktok között. Louis is odahajolt, hogy láthassa. A fiú nagyon kedves dolgokat írt Susannak, dicsérte, gyönyörűnek nevezte, amin elmosolyodtak mindketten. Randira hívta, majd mikor a lány beleegyezett, vége szakadt a beszélgetésnek. Sue türelmesen megvárta, míg nevelőapjai végigolvassák a beszélgetést, fejét térdére hajtva figyelte Őket. Még akkor sem szólalt meg, amikor Harry megnyitotta a névjegyzéket, hogy megnézhesse nagyobban a képet erről a fiúról. Elámulva figyelték, ahogy a fehér izompóló a felsőtesthez simul, és gazdája egy féloldalas, csibészies mosollyal mered a kamerába barna hajkoronája alól.

- Sue, ezzel mi a gond? Kedves srácnak tűnik, és nagyon jól néz ki. - mosolyodott el kedvesen Harry, mire megérezte Louis féltékenység szülte ütését vállába. A lány haloványan elmosolyodott ezen, majd figyelte, ahogy a göndör engesztelőn nyom egy gyors csókot másik apja ajkaira. Mikor minden rendeződött, választ várva fordultak a lány felé, aki először egy nagyot sóhajtott.

- Az a gond, hogy amikor elfogadtam a meghívását, felé fordultam az udvaron, és megláttam, amint rajtam nevetnek a haverjaival. Hozzám jöttek, és Collin azt mondta, egy ilyen csajjal képtelen lenne randira menni, de jó móka voltam, és feldobtam a napjukat. Megköszönte. - szegte le a fejét, és újra folyni kezdtek a könnyei.

Harry izmai megfeszültek, ujjai ökölbe szorultak. A düh elöntötte testét, amiért ilyet mondott egy kis seggfej a lányára, aki a világ legszebb teremtése szemükben. Felpattant mérgében, indulni akart megkeresni azt a szemetet, de a galériát nem ilyenre tervezték, így beverte a fejét. Göndör tincsei közé nyúlva huppant vissza, de a jeleneten Sue is jót mosolygott, és Louis is felnevetett. Kicsit enyhült ezáltal a feszültség köztük.

- Figyelj, Susan! Te vagy a legszebb, legokosabb, legtökéletesebb lány, akit kívánhattunk volna. Egy ajándék vagy az életünkben, mérhetetlenül fáj szomorúnak látnunk téged. - magyarázza mélyen a szemébe nézve Louis.

- Ezt csak Te gondolod így, Apa. - suttogja a lány, amitől mindkettejük szíve összeszorul.

Sue általában ügyel rá, hogy a nevükön szólítsa Őket, azonban ha elfeledkezik magáról, előjönnek az eredeti gondolatai, szavai, így néha kicsúszik a száján az Apa jelző. Aminek persze a két férfi nagyon örül, ilyenkor teljesnek érzik magukat.

- Hidd el, így gondoljuk. Azt mondod, nem vagy elég szép?! - kérdezi Harry kitárva karjait. Sue felsandít rá könnyes pillái alól. - Vágjunk vissza annak a srácnak! Gyere, Hercegnő! - nyújtotta a kezét Harry a lánynak.

Sue hosszasan méregette, meggondolta, mibe egyezik bele. Végül elfogadta nevelőapja jobbját, és hagyta, hogy segítsenek lemásznia ágyáról. A hófehérség körbevette a lányt, ami a szobájából áradt. Minden fehér és lila volt körülötte, ez a két kedvenc színe. A nap is kicsit kivirult odakint, amikor Harry leültette a pipereasztal elé, mely hófehér, modern külsővel büszkélkedhetett. Oldalán egy rózsaszín rózsa virított, melyet még két napja vágott neki a kertben Louis.

- Idenézz, Sue! - mosolygott rá kedvesen Harry, majd egy huncut pillantást váltott Lou-val. - Lehet, hogy sokan bántanak azért, mert melegek vagyunk, de egy valamit irigyelhetnének tőlünk. Mostantól minden reggel, mi fogunk neked segíteni készülődni, és visszaadjuk annak a seggfejnek, hogy bántott! - mosolygott rá ördögien Harry.

Sue szeme kicsit elnyílt, de végül belement. Hagyta, hogy Harry és Louis addig meséljen neki a régi időkről az ágyra tolva a lányt, ameddig minden gondját elfelejtette a rózsaszín függöny mögött.

- Régen én sem voltam tisztában vele, milyen a külsőm. - magyarázta lesütött szemekkel Louis. - Tudod, Hercegnő, nem voltam elégedett magammal. Úgy éreztem, én kilógok a srácok sorából. Aztán jött Harry, és minden megváltozott. Elhitette velem, hogy szexi vagyok, és önbizalmat adott nekem. - bújt hozzá Louis párjához, mellkasára döntötte a fejét.

- És ne tudd meg, ezért mennyit kellett szenvednem. - nevette el magát Harry. - Rengeteg ideig sötétben kellett szexelnünk, mert Boo nem bírta látni magát. - kacagott még hangosabban a fiú.

- Harold! - lökte oldalba az párját, miközben eltolta magától.

Sue először elpirult, majd nevetni kezdett. A srácok már régen felvilágosították, ami nem tartozott élete legkellemesebb délutánjai közé, de elmókázták a dolgot, így nem volt olyan kínos. Végül a délután remekül alakult. A férfiak magára hagyták Suet, hogy nyugodtan aludhasson, azonban a lány egy óra után is képtelen volt álmot varázsolni szemeibe. Agyalt, de már nem a fájdalom járt a fejében, hanem a büszkeség, amiért két ilyen csodás Apát kapott a sorstól.

Felkelt az ágyából, és hangtalanul elindult a konyha fele a sötétben. Nem voltak félelmei, mint sok embernek, régen letudta ezeket. Talpa dobogását elnyomta a szürke szőnyeg, azonban, amikor a hálószoba elé ért, megtorpant. Az ajtó résnyire nyitva volt, bentről nevetés szűrődött ki, valamint a kedvező fekvés miatt a hold fénye is.

- És én pont ezért szeretlek. Gyere ide, Baby! - Harry hangja mélyebb lett a végére, ami különös volt Suenak, ezért is lesett be a szobába.

Louis vigyorogva mászott párja ölébe, majd homlokát övének vetette. Sue elmosolyodott a látványon, amint mindketten lehunyt szemmel élvezik a másik közelségét. Közben Louis keze Harry - pizsama - póló fedte mellkasán vándorolt, míg a göndör éppen a hófehér combokra markolt. Végül csókban törtek ki, amely szenvedélyes és érzéki volt. Lou kezei ismét beférkőztek Harry pólója alá, és feltolva azt mellkasáig simogatni kezdték az izmos bőrt. Sue látta már a két férfit ruha nélkül, de most valahogy a ruhák ellenére is vibrált a testük.

Elváltak egymástól, de éppen csak annyira, hogy Louis lehúzhassa Harryről a pólót, majd ez fordítva is megismétlődött. Ezúttal azonban nem csókban forrtak össze, Lou párja nyakára tapadt, Sue szeme pedig lepetten kerekedett ki. Harry hátradöntötte a fejét, teret hagyva párjának, és egy bizonyos mozdulatnál fojtottan felnyögött, amitől a másik kuncogni kezdett. Erősebben markolta élettársa combját, majd mikor Louis egyre lejjebb haladt, és az egyik mellbimbóját vette kezelésbe, a fenekére tért rá, hogy erősebben belemarkoljon, ezzel közelebb vonva társát - és annak ágyékát.

Sue ijedten fordult el a résnyire nyitott szobaajtóból, és a folyosó falához tapadt a mellett. Nem merte tovább nézni az eseményeket, bár egy belső, gonosz része azt súgta, megteheti, hisz soha nem derülne ki. De ez tilos volt, Ők a nevelőszülei, micsoda mocskos elméje van, hogy végignézné Őket szeretkezés közben?! Sietős léptekkel indult meg szobája fele, tudva, mit tesz tőle nem messze a két Apja. Nem zavarta, sőt inkább mosolygott a tényen, hogy bár 10 éve együtt vannak, mégsem találják unalmasnak, hogy minden érzékeny centijét ismerik a másik testének. Susan is ilyen kapcsolatról álmodott.

Másnap reggel, amikor a rádió bekapcsolt mellette jelezve, hogy fel kéne kelnie, nem érezte magát álmosnak. Sok minden kavargott a fejében, de leginkább a bosszú Collin iránt, amiért olyan csúnyán átverte tegnap.

Kipattant ágyából, és felkapva szemüvegét megindult a konyha fele, ahol valószínűleg már mindkét Apukája reggeli kávéját kortyolgatja. Louis és Harry lepetten figyelte lányuk izgalmát, készülődését. Azóta nem látták ilyen izgatottnak, amióta 11 évesen hozzájuk került, és feltérképezett mindent maga körül.

- Hogy vagy, Hercegnő? - kérdezte Louis egy puszit nyomva a lány feje búbjára.

- Izgatott vagyok. - felelte Sue, miközben leült a konyhaszigethez, Harry pedig elég csúsztatta nevezetes palacsintáját meg a juharszirupot.

- Edd meg a reggelidet, aztán nekilátunk. - mosolygott rá kedvesen a göndör.

Susan képtelen volt lassan enni, sietősen nyelte le a falatokat, így a melléjük társuló levegőtől hamar megtelt. Nyomott egy puszit Harry arcára köszönetképpen, mint minden reggel, majd kézen ragadta a két férfit. Maga után húzta Őket egyenesen szobájába. Olyan izgatott volt, hogy mit fognak vele csinálni. Ismét leültek a pipereasztal elé, majd Louis a fiókban kezdett turkálni. Kivette a kontaktlencsét, mely már két hónapja ott porosodik használatlanul. Susan kapta ajándékba, de nem hordta. Ellenben most Louis lágyan emelte le róla szemüvegét, így a dolgok kontúrjai megszűntek, homályosabban látott.

- Biztosan benne vagy? Mert ez nem lesz kellemes. - óvatoskodott Lou.

Susan azonban csak bólintott, szemében elszántság égett a bosszúvágy mellett. Louis óvatosan Harryre sandított, aki csak bólintott. Lou tiszta kezeivel óvatosan ujjbegyére vette a kontaktlencsét, majd lágyan széthúzta a lány bal szemét. Susan ijedten méregette az egyre csak közeledő tárgyat, de bízott nevelőapjaiban. Végül a lencse hozzáért szemgolyójához, amitől szempillái megrezzentek. Louis utasítására pislogott párat, és mozgatta kicsit tekintetét. Mikor rendben ment minden, ez megismétlődött a jobb szemével majd, majd széles vigyorral érzékelte, hogy immáron lát, mégsem nehezedik szemüveg orrnyergére.

Örömmel ölelte meg Apjait, majd folytatódott a procedúra.

Harry az évek során kitapasztalta, hogyan szokták kisminkelni Őket egy-egy fotózásra, így már profinak mondhatta magát. Először bizonytalanul, majd határozott mozdulatokkal kezdte csinosítani lánya amúgy is tökéletes vonásait. Halovány alapozóréteget vitt fel, majd púderral tompította a csillogást. Pírosítóval hangsúlyozta a lágy arccsontot. Ezután tussal emelte ki Sue kék szemeit, na meg némi spirállal. A végeredménytől még a lány is ledöbbent a tükörben, nagyon el volt ragadtatva.

Végül fekete haját kivasalták, nem copfba fogták, amitől Susan igazán szépnek érezte magát. Végre a saját szemében is úgy nézett ki, mint egy 16 éves lány. Már csak a ruha volt hátra, amit Harry előkészített, míg Louis Susan haját csinálta.

- Ehhez mit szólsz, Hercegnő? - kérdezte végigmutatva az összeállításon.

Sue szóhoz sem jutott, azonnal fel akarta venni Őket, így nevelőapjai kimentek, hogy az ajtó előtt várják meg csodaszép lányukat. Úgy 10 percig mardosta őket az ideg, míg végül a kilincs lenyomódott, és megpillantottak egy olyan tökéletességet, mely a napnál is szebben ragyogott széles mosolyával ajkain.

Susan egy piros, kockás, térd fölöttig érő szoknyát viselt, fehér csőtoppal és fekete, mell alatti övvel. Pár fekete ékszer lógott nyakában, míg egy szintén ilyen színű bőrdzsekibe bújtatta karjait. Harry tökéletes összeállítást rakott össze neki, el voltak ragadtatva.

- Csodaszép vagy, Hercegnő! - motyogta fojtott hangon Louis, ugyanis félt, hogy bármelyik pillanatban kicsordulhat egy könnycseppje.

Sue elpirult, majd táskáját vállára kapta, és megindultak az előszoba fele. Harry cipőről is gondoskodott, így a lány egy közepes méretű, fekete magassarkúban indult meg az ajtó fele, hogy elcsípje buszát.

- Sue! - szólt utána Harry oldalán Lou-val.

A lény kérdőn fordult vissza, nem akart elkésni, ellenben most bármire hajlandó lett volna nevelőapjaiért. Magabiztosnak, gyönyörűnek érezte magát, és kész volt visszavágni Collinnak. Harry valamit felé dobott, Ő pedig csupán jó reflexeinek köszönhette, hogy elkapta a kis tárgyat, mely csörögve landolt tenyerébe. Lepetten nézett le rá, majd fel a két férfire.

- E-ez...? - hebegte lesokkolva.

- A Cabrio kulcsa. - fejezte be helyette a mondatot Louis.

- Vidd el, de ha egy karcolást is meglátok rajta... - fenyegette Harry imádott autójával a lányt.

Susan arcáról nem fagyott le a vigyor, miközben visszarohant nevelőapjaihoz, és mindkettőjük arcára hatalmas, cuppanós puszit nyomott. Kopogva sietett ki a bejárón álló autóhoz. Ujjat lágyan táncoltatta végig a Porsche Cabrio királykék fényezésén, majd izgatottan bevágta magát a vezető ülésre, míg táskáját maga mellé dobta.

Visszapillantott a bejárati ajtóra, ahol Harry és Louis állt egymás derekát ölelve, és büszkén mosolyogtak rá. Tudták, hogy jól vezet, simán átment a vizsgáján, így nyugodt szívvel bízták rá Harry szeme fényét.

- Szerinted jól cselekedtünk? - kérdezte a göndör hezitálva, miközben a biztonságosan kitolató autót figyelték benne az izgatott Susannal.

- A lehető legjobban. - nyomott egy lágy csókot ajkaira Louis, majd bementek a házba.

Susan élvezte, ahogy leengedett, fekete hajába tép a szél, miközben élvezte a los angelesi langyos klímát. A megengedett sebességet tartva haladt az utcákon álomautójában, amit rengetegen megbámultak. Pár pasi mellette flörtölni akart egy piros lámpánál Jeep-jükből, de Susan csak kedvesen rájuk mosolygott, majd a gázra taposva messze lehagyta Őket kétszer akkora motorjával.

Végül a Cabrio lágyan morgott alatta, amikor bekanyarodott az iskola parkolójába. Nagy port kavart a szürke autók között, mindenki rá szegezte a tekintetét lényegtelen, hogy az udvaron, vagy a parkban ácsorgott. Pontosan látta, amint Collin és bandája is így tesz, majd egymást lökdösve nyugtázzák, Susan milyen jó csaj, amikor szándékosan nekik játszva kiszáll a kocsiból. Gondosan bezárta, és reménykedett benne, hogy a nap végéig egy karcolás sem fog esni nevelőapja büszkeségén.

Collin oldalba lökve haverjait megindult felé, így a kutyusok engedelmesen követték sarkában loholva. Mikor Sue oldalára kapta táskáját nyáladzó vagy éppen irigy tekintetekben bővelkedve, Collin elé vágott, és autójának támaszkodott. Nagyon szexi és menő akart lenni.

- Szia. Collin vagyok. Gondolom, új vagy itt. Szívesen megmutatnám neked a várost. - búgta mélyebbre véve hangját, amitől Sue gyomra felfordult.

- Kösz, de itt élek. Susan Styles, ha rémlik még?! Most pedig hálás lennék, ha le levakarnád a kezedet az autómról, vagy letépem a golyóidat, és azzal takarítom le a fényezésről a mocskod. - köpte a szavakat a lány.

Collin szeme kikerekedett, egy szót sem tudott kinyögni, de a kezeit azonnal elkapta az autóról. Helyette azonban megszólalt hordája, akik nagy ujjongatás, és nevetés közepette engedték el a lányt. Sue arcán elégedett vigyor égett, miközben a kíváncsi tekintetek előtt felsétált a lépcsőn, majd bement az iskolában. Magában hálát adott az égnek, hogy két ilyen Apát kapott.