Sziasztok Kevdeseim!
Íme az utolsó bejegyzés, amelyben szeretnék mindenkit
tájékoztatni, hogy a blognak hivatalosan is VÉGE.
Nagyon sajnálom, hogy ennyire nyíltan közlöm, de valahogy
úgy érzem, hogy egy csodás időszaka zárult le az életemnek, amit nektek
köszönhetek, így akármennyire is fáj, mégis boldog vagyok. Ennyi szép szót még
soha nem kaptam, mint tőletek ez alatt a kicsivel több, mint egy év alatt.
Remélem, Ti is hasonló módon sírtatok a történeteim
alatt, mint én a kommentek alatt. Olyan sok szépséget kaptam tőletek. Annyi
dicséret érkezett Twitteren, Instagrammon, Facebookon. Elmondhatatlanul hálás
vagyok nektek ezért a csodáért.
Tudom, nagyon csúnyán, életjel nélkül eltűntem, de
remélem, megértitek, hogy dolgoznom kellett a regényemen, amely lehet nem is
elégséges a kiadáshoz. Csupán azt bánom, hogy nagyon sokan nem fognak velem
tartani, hiszen, amit itt felépítettem a Ti segítségetekkel, most archiválja az
idő, és talán többé senki, rá se néz majd a blogomra. Néhány új Directioner
biztosan eljut majd ide, és vagy bezárja az oldalt azzal a szöveggel; "ez
beteges", vagy leragad, de már nincs meg az a varázsa, mint amikor aktív
voltam.
Remélem, nem felejtetek el, ha nem jöttök velem tovább a
következő blogra. Remélem, hogy eszetekbe jut néha, hogy volt egy olyan
"picsa", aki egész tűrhető sztorikat írt, és kétségbeesetten próbált
minél közelebb kerülni az olvasóihoz olyan butaságokkal, mint egy-két Livestream.
Hát tudnotok kell, én ezeket nagyon élveztem, és minden egyes ilyen alkalommal
próbálkoztam, hogy ne csak egy monogramot ismerjetek belőlem, hanem talán
barátotokként is fogadjatok.
Nos, remélem összejött, én minden esetre emlékszem minden
egyes kommentelőmre, figyeltem, ahogy megváltozik a nevetek, a képetek.
Mindennél többet jelentett számomra, hogy egy ilyen nagyszerű csoda részesévé
tettetek, nagyon sajnálom, hogy véget ér, de legalább mosolyogva zárjuk le, nemde?
Tudom én nem a csúcson hagytam abba, ahogy mondani
szokás, de talán majd a következőt! Szeretném kicsit magasabb szintekre emelni
ebben a témában az írást, mint ahogy már említettem.
Szóval ezúton is meginvitálnálak titeket a következő
blogomra
!!!!
!!!!
Remélem, olvastok velem egy pár "altatót"
hahaha.
Köszönök nektek mindet, soha nem felejtelek el titeket,
talán pár emberrel továbbra is találkozni fogok.
Kívánom, hogy kapjátok vissza az élettől azt a sok jót,
amit nekem okoztatok a szép szavakkal.
Sziasztok Kedveseim!
xoxo
Zsoo
1. te nem egy "picsa" vagy, hanem egy fantasztikus írónő, akinek nagy jövője van ezen a téren.
VálaszTörlés2. én biztosan olvasni foglak továbbra is, bár nem ígérem hogy rendszeresen, csak ahogy időm engedi majd :)
3. köszönök/köszönünk mindent <3
Köszönöm szépen, örülök, hogy továbbra is velem leszel, ahogy voltál :)
TörlésTitkon reménykedtem hogy amikor a kép alá tekerek, olyan szöveg fog fogadni, mint április elsején. De sajnos nem. De tudom hogy magasabbra kell emelkedned, már nem elég egy ilyen kis közösség, a gyerekes One Direction bromance sztorikal. Több térre van szükséged. A kreativitásodnak tágabb információ tárházra van szüksége, és én ezt megértem. A kommenteléssel kapcsolatban a vége felé már én is nagyon el-el tűntem, sajnálom is. De azért természetesen tisztességesen megjelenek a búcsúpillanatán, és csak szólók, engem nem rázol le olyan könnyen, a következő blogodon is jelen leszek, bár nem biztos hogy olyan aktív leszek mint amilyen itt voltam. Köszönöm hogy bearanyoztad a napjaimat a történeteiddel, felvidítottál, megnevettettél, esetleg megsirattál. Köszönöm azt az élményt amit kaphattam tőled a blogodon. Köszönöm, hogy itt voltál a legrosszabb napjaimon és segítettél a történeteiddel. Köszönöm, hogy létrehoztál nekünk egy külön világot, ahova menekülhettem, ahol jól éreztem magam. Ahova mindig elrepültem mikor egy-egy sztoridat olvastam. Köszönöm azokat a csodás élményeket amiket tőled kaptam.
VálaszTörlésKöszönöm Zsoo. Nagyon köszönöm.
xxx
Reni
Inkább én köszönöm szépen ezt a sok gyönyörű szót, komolyan értem koptattad ennyit a billentyűzetet hahaha? Nagyon jól estek, könnyeket csaltál a szemembe. Hálás vagyok, hogy megérted, és továbbra is velem maradsz. Köszönöm a millió szép szót, amivel eddig már megajándékoztál :')
TörlésCsupán egyet tudok érteni az előttem kommentelőkkel. Igazán nagy élmény volt számomra is, ez a több, mint egy év. Fogalmad sincs mennyire jó volt egy fárasztó, esetleg még rossz nap után is olvasni a történeteidet. Egy kicsit elrugaszkodhattam a valóságtól, minden bajtól és problémától. :) Úgyhogy köszönöm, hálás vagyok.
VálaszTörlésNagyon furcsa lesz enélkül a blogod nélkül; tényleg nagyon. Hiányozni fognak, és biztosan vissza-vissza fogok térni ide, csak hogy visszaolvassam pár sztoridat. Mindenesetre abban biztos lehetsz, hogy olvasni fogom a következő blogodat, attól függetlenül, hogy nem 1D-s.
Nem akarom tovább szaporítani a szót, mert ahhoz, hogy igazán és rendesen le tudjak írni mindent, ahhoz egy éjszaka sem elég.
Remélem, tisztában vagy vele, mekkora nagy tehetséged van az íráshoz, és hogy mennyit jelentett nekünk a blogod.
És azt is remélem, hogy egyszer az elsők között lehetek, azok közül, akik megvehetik a könyvedet.
Köszönjük. Mindent. xxx
Tudod, nagyon jól esik hallani, hogy ekkora hatással lehettem rád csupán a sztorijaimmal. Örömmel tölt el, hogy vissza-vissza lesel még majd ide, és azért is hálás vagyok, hogy bízol bennem. Én is nagyon remélem, hogy egyszer odáig jutok. Köszönök mindent :)
TörlésMiért hagyod abba? Ez most nagyon rosszul jött... :/ Igaz, mikor először feljöttem ide, és láttam mit írsz, elléggé sok volt, de valahogy megint rátaláltam, majd jött magától, hogy minden nap felnéztem ide, és vártam, mikor lesz új rész. Egy livestreamen is ott voltam, amit nagyon élveztem, és habár keveset kommenteltem, (igaz, inkább csak a blog "második felében" mert mire én jöttem, már jó sok történet megszületett) nyomon követtem mindent, és olvastam szorgalmasan. Mikor unatkoztam, mikor épp volt kedvem (nem kevésszer fordult elő). És mint máskor is megemlítettem, a School for boys volt az, ami igazán megfogott meg a You're my angel, de ezen kívül volt más, rövidebb történet(ek) is, ami(ket) imádtam. Megmutattad számomra a gyengéd részét a kapcsolatoknak, (mindenféléknek) és ez nagyon jó! Imádtam olvasni, és bevallom, rossz volt, mikor bejelentetted, hogy szünet lesz, de úgy gondoltam, majd úgyis visszajössz és olvashatom még sokáig az írásaid, úgy mint rég. Ez most rosszul esett. Nem lesz már semmi ugyanolyan, mint ez. Úgy vélem, nagyon nagy dolgokat értél el (már nálam is) és tényleg sajnálom, hogy ezt a fejezetet lezártad. Viszont minden jónak (és rossznak) egyszer vége szakad. És inkább így érjen véget, mintsem hogy azt vesszük észre, hogy nem jössz egy hónapig pl. aztán több hónapig, mígnem rengeteg idő múltán nem lesz semmi, és szó nélkül itthagysz. Köszönöm szépen, amit eddig tettél, és jelzem, még mindig nem tudom felfogni, hogy ezt teszed. A történeteknek vége, én pedig mehetek elolvasni azokat, amiket eddig még nem. Nem akarok izé lenni, de sajnos elég önző vagyok, és ha tehetném, még rengeteg ideig élvezném a sztoriaidat. Ez sajnos nekem is egy lezárás, (amit ilyen esetben nem nagyon bírok) és mint előttem is írták, biztos lehetsz benne, hogy én is vissza fogyok ide térni, mert ez a blog tényleg szuper, és minden ami van benne, nagy értékkel bír. Köszönök neked mindent, és MÉG MINDIG NEM HISZEM EL, HOGY EZT CSINÁLOD. Komolyan?! Tényleg?! Ez nem igaz. Borzasztó és hallatlan. Még ilyet hallani, templomba fingani, Szentekre ráfogni! Kész őrület. És itthagysz. Ez kész. Végem. Kilőttem. Ciao! (Bocsi, de ez kell) Könnyeket ejtettem, amiatt, hogy bezárod a blogot. Vili?! Mert nekem vili. Meghalok...
VálaszTörlésÚgy érzem, elmondtam mindent és búcsúzni nem nagyon akarok, remélem sikerült valamennyire e végleges kiborulásom előtt egy ehhez hasonló dolgot keretbe foglalni.
Örvendtem.
xxFlora
És bocsi a sok szövegért. Nem tűnt ilyen hosszúnak.
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy így érzel, és ne aggódj, akkor ezek szerint én is önző vagyok, ugyanis végtelenül jólesett a "regényed". Minden sorát faltam, nagyon meghatódtam. Végtelenül sajnálom, hogy ennyire rosszul érintett a búcsúm, és "férfiasan" bevallom; átgondoltam, hogy talán visszakéredzkedek, és bejelentem: Hé nézzétek! Itt vagyok, nem megyek már sehova, soha többé nem hagylak el titeket! De sajnos ez az időszak lezárult több különböző okból, melyek közül párat leírtam. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velem, és ekkora hatást gyakorolhattam rád. Soha nem felejtem el a szép szavaidat, remélem, visszakapod azt a sok jót, amit nekem írtál a sztorik után. :')
TörlésHiányozni fogsz.
TörlésHát....lehet hogy meg fogsz lepődni, ki az aki majdnem (kicsit lehet, hogy túlzok) 2 év múlva kommentel. De nekem az, hogy itt írtál...számomra.....oke. Könnyeimmel küszködok, ugyanis talan max. 1hónapja találtam rá a blogodra, így nem az összes történetet olvastam el, de el fogom! Telefonról írok, telefonról olvastam olvasok és olvasni fogok. Most teljes szívemből azt kívánom hogy az osszes tornetedet felejtsem el, hogy ujra elolvasshassam, át el nem amit 2 perccel ezelott, vagy epp 2 héttel ezelőtt olvastam toled. Legyél büszke magadra, de nagyon, mert az én fejemben lévő kis toplistán ott vagy a legjobbak kozott. Írásod fantasztikus, az osszes letezo érzelmet kihoztad belolem (nezd el nekem a helyesírási hibákat) . Most itt fekszem betegen Az agyban es ahogy elolvastam egy-egy tortenetedet, eskuszom jobban letttem. Az osszes sz*rsagot amimostanaban ert engem (mert szenvedesbol nem volt hiany az elmult masfel evben) elfelejetted, es ezt csupan ugy hogy tettel fel torteneteket. Irhatnek nyalas dolgokat, de lehet te ide sose lepsz fel tobbet, megnezni jott e kommented. Megertelek, ezzel a tehetséggel nagyobb terre van szükséged, de persze, meg mindig reménykedem hogy ha 3 honaponta is, de csak ugy hobbiból, hatha kijön uj resz. A telefonom mindjárt lemerül, a blogodolvastam. Az elmult 5 órában. Elfelejtem a kínzó fej fajast, ha a története is et olvasom. Nezd el nekem, lehet h minden történetéhez komizok akármikor irtad. Ha ezt olvasod, kerlek irj valamit, nagyon orulnek a valaszodnak, esetleg a mas komijaimnal. (Ez az első, hozzasintezzett meg mindenhez, sose komiztam sehova) tudni fogod ki vagyok, mert igaz, névtelen leszek de lesz egy kell le sem ez: ~Manoo
VálaszTörlésKöszönök mindent, a boldog perceket, legjobban a school for boys (nem nezem nagyon a címeket, csak megyek es olvasok) tetszett. Reménykedem hatha vissza jossz ha csak évente vagy valami, de. Hatha. Koszonom. Nagyon.
~Manoo
Szia Manoo!
TörlésBevallom, most léptem fel nagyon régen elsőnek ismét nosztalgiázni. Meglepett, hogy vannak új kommentek, remélem, még nem késő felelnem neked.
Meghatottak a szavaid, és nagyon nagyon boldog vagyok, hogy segíthettelek (tudtomon kívül) átvészelni a betegséged. Sajnos történetek már valósszínűleg nem lesznek, legalábbis itt nem, de elárulok neked egy titkot:
Komolyabb vizekre eveztem, s egy könyvem már egy kiadónál van, a második pedig majdnem kész. Tehát ha egyszer egy Sophie Tea irójú könyvet látsz a polcokon, remélem, eszedbe jutok.
Köszönöm, hogy szereztél nekem egy remek napot, és mérhetetlenül örülök, hogy tetszenek a sztorik.
Zsófi
Szerintem tévedtél. Én most fejeztem be a blogodat. Persze nem tudhatom akkor milyen volt, de most, pár év elteltével is csodálatos. :)
VálaszTörlésNem hittem volna, hogy valaha is itt fogom magam találni pár / sok év elteltével, de mégis.
VálaszTörlésImádtam ezt a blogot, az összes történeted elolvastam, és mind, egytől-egyig imádtam. Az évek során bennem totálisan eltemetődött mennyire odavoltam ezekért a srácokért, de a napokban elkezdtem nosztalgiázni és idekeveredtem.. biztosan elkezdem átrágni magam ismételten a történeteiden, fogadni mernék rá, hogy így az idő múlásával sem fogom kevésbé imádni, mint 13-14 éves fejjel.
Remélem, valamilyen úton-módon megkapod ezt a kommentet és olvasod, mert valami elképesztően boldog vagyok, hogy a megannyi megszűnt hiperszuper blog közül a tied fennmaradt, és akármikor megnyithatom, ha nosztalgiázásra van szükségem. :)
Üdvözlettel,
egy régi (titkos) rajongód
U.i.: nem is hiszem, hogy valaha írtam volna kommentet, de most örülök, hogy megtettem