Hi
Guys!
Szóval,
említettem, hogy a szemfülesek már tudhatják, miként fognak újra találkozni,
milyen alkalomból kifolyólag, ugyanis leírtam Harry ábrándjait. Hát...aki
észrevette, gratulálok neki, többet nem árulok el erről a részről. Jó olvasást
hozzá, előre szólok, már nincs sok vissza ebből a történetből sem, de azért még
van bőven rész.
xoxo
Zsoo
*Őszi-szünet
előtti utolsó tanítási nap - péntek*
Unottan
meredtem a táblára törin, néha-néha jegyzeteltem, ha kellett. Ez volt ma az
utolsó óránk. Már nagyon el akartam menni szünetre, és itt hagyni Lara-t. Bár a
szünet biztos unalmasan fog telni. Kicsöngettek, Kim mellém jött, és
összekaptam a cuccom. Éppen a szekrényemből vettem ki a cuccom, és
megeresztettem egy mosolyt a lány felé, éreztem, hogy csörög és rezeg a
telefonom. Ijedten rezzentem össze és kaptam a farzsebemhez, de nem jött be. A
szemem lepetten kerekedett ki, és kivettem a bőrtokos Candy telefont az első
zsebemből. És valóban az csörgött, a kijelzőn a Louis név villogott. Kim
lepetten meredt rám, Ő is tudta, valami nagyon nincs rendben, ha most hív
Louis. Felvettem. Közben elindultunk ki a suliból.
-
Louis? - kérdeztem óvatosan.
-
Harry. - a hangja vidám volt, még soha nem hallottam ilyennek, amióta külön
voltunk.
-
Lou minden rendben? - kérdeztem óvatosan, miközben lementünk a lépcsőn a
parkoló fele. Kim ijedten méregetett. Ő is nagyon megszerette Louis-t, félt,
hogy baj történt.
-
Persze. Imádlak, hogy ennyire távol álltál meg a parkolóban. Imádom az Aston
Martin-od! - nevetett a telefonba.
Lefagytam.
Megtorpantam, amitől Kim teljesen megijedt. Ijedten néztem a kocsimhoz a lépcső
tetejéről. És valóban ott állt egy
kapucnis alak telefonnal a fülénél, egy bőrönddel maga mellett. Azt hittem, ott
helyben elájulok.
-
Te jó ég. - suttogtam.
Hallottam,
ahogy belemosolyog a telefonba. Kim ijedten kapta oda a fejét. Mintha egy villámcsapás
ért volna, az áram végigfutott az ereimben. Az adrenalinom felszökött az égbe.
Telefonnal a kezemben rohantam a kocsimhoz teljes sebességgel. Közben zsebre
tettem a készüléket. Louis mosolygott. Futás közben végigmértem tökéletes
alakját. Fekete jacket volt rajta,
aminek kapucnija a fején pihent eltakarva tökéletes haját. Fekete gatyába volt,
és a kedvenc conversében.
Nem
türtőztettem magam, ahogy odaértem, egyből magamhoz szorítottam. Louis
átkarolta a derekam. Szó szerint a nyakába ugrottam, és egyből megcsókoltam.
Nem érdekelt, ki lát. Nem érdekelt Lara. Most csak Ő létezett számomra. Nem
mélyítettük el a csókunk, mégis úgy nyomtuk egymás ajkát, mintha az életünk
múlna rajta. Ismét éreztem az illatát, ismét érinthettem selymes, forró bőrét.
Ismét velem volt. De féltem, hogy ez csak egy kámfor, egy szellem, és mindjárt
köddé válik. Mikor eltávolodtunk, Kim is megérkezett mellénk.
-
Végre személyesen is találkozunk. Köszönöm, hogy gondját viselted az én
Harry-mnek. - nyomott egy puszit Kim arcára Louis.
Én
csak elpirultam. Kim kedvesen elmosolyodott, és üdvözölte Louis-t. Végigmértem
szerelmemen. Bőrönd volt nála. Ez megzavart, de kit érdekelt, amikor végre
velem van! Soha nem éreztem még ennél boldogabban magam. Mintha újraéledtem volna.
-
Mit csinálsz itt? Apáék ki fognak akadni!
A
mosoly nem fagyott le az arcomról, de neki sem. Egyre inkább egymás derekát
szorítottuk, nehogy eltűnjön a másik. Nem akartunk ismét külön lenni.
-
Megígértem neked, hogy őszi-szünetben elutazunk Norvégiába, nem emlékszel?
Foglaltam magunknak szállást. A kandallóba ropog majd a tűz, kint esik a hó, a
rénszarvasok legelésznek, a Mikulás figyeli a gyerekeket. Amiről álmodtál. - mosolygott rám kedvesen. Láttam, ahogy Kim arca
is elérzékenyül, és szeretetteljesen mér végig rajtunk.
-
Emlékeztél rá? Istenem, mehetünk! Imádlak. - nyomtam egy puszit az arcára.
Megfogtam
a sporttáskáját, és bevágtam a csomagtartóba. Betuszkoltuk magunkat hárman az
amúgy kétszemélyes kocsimba. Kim velem jött reggel, én is viszem haza, bár
erősködött, hogy megy busszal, nem hagytuk. Most az sem érdekelt, ha
megállítanak a zsaruk, semmi nem tudta elrontani a kedvem. Louis a kezem
szorongatta a sebváltón, amitől égett a bőröm érintése alatt. Kim kiszállt
otthon, és elköszönt Louis-tól. Jó utat kívánt nekünk, és hogy érezzük jól
magunkat. Természetesen az meglesz. Elhajtottam a házunkhoz. Nem bírtam
otthonnak hívni, még úgy sem, hogy itt volt velem Louis.
-
Nem semmi ház! - mondta, mikor megálltam a kocsik mellett.
Ha
még Ő is ezt mondja, akkor tényleg utálatosan kihívó. Nem szerettem. Kikaptam a
táskáját, és bementünk. Tudott Martha-ról, Martha is tudott Louis-tól, de
élőben azért még soha nem látták egymást. És az asszony pláne nem számított
vendégekre.
-
Hárry, hát megjőtt? - hallottam a hangját a szokott módon, majd a lépteit
felénk. - Oh Mi Diosz /oh istenem/, megismerém Magát. Lúisz. - ejtette olyan
spanyolosan a nevét, ahogy nekem is szokta.
Louis
csak elmosolyodott, és köszöntötte Martha-t a lehető legilledelmesebb módon.
Elmosolyodtam, majd elmagyaráztuk az asszonynak a helyzetet. Megkértük, hogy ne
mondja el Apáéknak, hogy elmentünk.
-
Náturálmente /termsézetesen/ Hárry. Bízhát benném, még ha el is küldenék érté.
A szerelém meseszép. - mosolygott ránk kedvesen.
-
Nem fogják elküldeni. Még ha le is bukunk, maga marad velem Martha. Köszönjük
szépen. Majd lejövünk vacsorázni, de most ha nem haragszik... - pillantottam az
emelet felé.
-
Si, menjenék csak. - bólintott vigyorogva.
Louis
sporttáskájával megindultunk fel a szobámba. Az enyémen kívül még volt 6 háló,
de a világ összes pénzéért sem engedtem volna Lou-t külön ágyban aludni. Ő csak
ámult a házunk láttán, otthon nem volt ennyire kihívó. Anya kitett magáért
választásban. Louis szétnézett a szobámban, majd mikor letettem a csomagját,
láttam, nem bírja tovább. De én sem. Hozzám jött, és határozott mozdulattal
ledöntött az ágyra. Fölém mászott, és lassan hajolt egyre közelebb, néha-néha
megállva, összeérintve az orrunk, hogy engem tovább irritáljon. Végül
felemeltem a fejem, hogy összeérjenek ajkaink. A szívem össze-vissza kalapált,
ami nem is csoda. Louis egyből a hajamba túrt mindkét kezével, míg én az
oldalán pihentettem mancsaim. Ajkai közé vette alsóajkam, és óvatosan
megszívta, amitől halkan nyögtem, majd végre átcsúsztatta nyelvét a számba.
Hagytam, hogy irányítson. Csak azt akartam, hogy vezessen. Nyelveink olyan édes
táncba kezdtek, mint talán még soha. Louis kezei egyre több tincsemet találták
meg, amitől mindenem remegett. A kezeim simogatták derekát, és egyre közelebb húzták
Őt magamhoz. Én csupán érezni akartam. Biztosra tudni, hogy velem van. Lassan
eltávolodott, majd a fülemhez hajolt.
-
Imádom, ahogy csókolsz. - suttogta a fülembe.
Forró
lehelete csiklandozta bőröm. Megremegtem kacérságától. Imádtam, amikor ilyen. Imádtam,
ahogy játszik velem, de persze csak mértékig. Ajkait végighúzta a nyakamon, de
nem adott puszit sehova. Majd visszakanyarodott fölfele, és megállt a nyakam és
az állam találkozásánál.
-
Imádom, mikor nyögsz, ha ide adok puszit. - motyogta ismét, majd nyomott oda
egy édes puszit, és szívni kezdte.
Igaza
volt, akaratlanul is felnyögtem, mire Ő elnevette magát, és visszahajolt az
arcomhoz. Komolyan méregettük egymást egészen közel. Az orrunk összeért,
majdnem az ajkunk is, de nem csókoltuk meg egymást. Ez így volt tökéletes. Kicsit elmosolyodtam, ahogy
csillogó, kék szemeibe néztem, melyek oly' sokat jelentettek számomra.
-
Szeretlek Lou. - mondtam halkan, hisz olyan közel voltunk.
Elmosolyodott,
majd az orrával óvatosan meglökte az enyémet. Felnevettem, és magam fölé
nyújtottam a kezem.
-
Én is nagyon szeretlek Haz. - mosolygott rám Louis.
Elhallgattam,
és a szemébe néztem. Nálunk minden egyes szeretlek olyan mámort hozott, mintha
elsőre mondtuk volna. Lényegtelen, hányszor hangzott már el előtte, mindig
tudott újat hozni. Mindig új utakat nyitott meg, melyek eddig le voltak zárva
karbantartás miatt, egymás hiánya miatt. De mi csak együtt vagyunk képesek járni az utunk, külön nem is menne.
Ezt
a mennyei pillanatot egy korgó hang szakította félbe, amin elnevettem magam.
Louis is csatlakozott.
-
Éhes vagy? - kérdeztem, és megcsikiztem a hasát.
Felnevetett,
és lefordult fölülem. Az ágyon landolt mellettem.
-
Hát tudnék enni. - felelte még mindig nevetve.
Felültem,
és rámosolyogtam. Felhúztam az ágyról, mikor én is felálltam. Olyan csodás volt
nálam kicsit apróbb alakja. Semmi mást nem akartam, csak Őt. Csak, hogy velem
legyen életem végéig. Mosolyogva
összekulcsolta ujjainkat, majd elindultunk le. A konyhába igyekeztünk, hogy a
hűtőből nézünk valami kaját, de legnagyobb meglepetésünkre Martha lent
sürgött-forgott a pultnál.
-
Gondoltám, hogy nemsoká lejönnék, így elkezdtém csinální a vacsorát. Mindjárt
kész, egy pillanát.
Mosolygott
ránk Martha, majd intett, hogy üljünk le a megterített asztalhoz. Olyan volt,
mint egy romantikus vacsora. Egymással szembe volt megterítve nekünk, két
személyre, középen egy gyertyával. Martha kitett magáért, imádnivaló egy nő
volt. Louis közelsége megnyugtatott, szükségem volt arra, hogy velem legyen. És
most velem lesz. Soha többé nem engedem el.
Úristen Zsoo, imádtam ezt a részt *--* annyira édesek voltak itt ^^ remélem happy end lesz a vége :3 gratu hozzá és várom a kövit ♥ :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, majd meglátod, mi lesz a vége. :)
TörlésOhh.. *-* olvadozom *-* annyira cukii :3 örülök, hogy végre találkoztak:) siess nagyon nagyon nagyon a kövivel <3 imádom!:D <3
VálaszTörlésEzt örömmel hallom/olvasom. Már csak pár nap, és fent lesz :)
TörlésMartha a kedvenc szereplőm :P
VálaszTörlésHahaha, ezek szerint jóra sikerült megformálni a karakterét. :)
TörlésFantasztikus vagy!!! *.* Imadom ahogy irsz! Nagyon jo lett ez a resz! Olyan meglepeteseket tuddsz okozni nekem! Imadlak <3<3<3<3<3<3<3 :$
VálaszTörlésKöszönöm, ez nagyon jól esik. Nem vagyok otthon a hálálkodásba, ezt már láthattátok a válaszaim alapján, de ez nem azt jelenti, hogy nem dobogtatja meg minden egyes sor a szívem. Örülök, hogy így gondolod :')
TörlésEz hihetetlen, örülök, hogy ezt tudtam kiváltani belőled. Köszönöm szépen. :)
VálaszTörlés