What do I hear?!

Sziasztok!

Igazából ez a történet a képhez született, és nem fordítva, valamint még tegnap, de úgy gondoltam, hogy megtartom azt a szokást, miszerint kedden van valamiféle rész. Ha már azt a történetet befejeztük, akkor legyen egy One-Shot. Gondoltam rá, hogy megviccellek titeket, és a végére benyögöm, hogy "Niall", mivel nem írtam benne le sehol, hogy Louis-ról van szó, de azt hiszem, ez egyértelmű...legalábbis nekem az. Hahaha. De aztán kiegészítettem, szóval már nem kétértelmű a történet. A rajzról annyit, hogy nem lett nagy valami, jobb is lesz, de még nehéz bánni a tabbal. Egy rajzlapra egyszerűbb lenne, de akkor soha nem jönnék bele.

Tudom, meglepően korán hoztam történetet, ennek az az oka, hogy ma csak első órára mentem be, ahol egy történelem témazáró várt rám a középkori Magyarországból, utána pedig gimnáziumok közötti röpi verseny, amin egész jól teljesítettünk, oly' annyira, hogy tovább jutottunk a megyeire, így megyünk Szolnok-ra!! Woooow.

Aztán még az lenne az észrevételem, hogy nem nagyon vagytok oda a Take me to the other side történetért. Mi a gond? Nem szeretitek Ziall-t? Szóljatok nyugodtan, ha nem tetszik valamelyik páros, vagy már elegetek van a sok Larry-ből. Komolyan mondom, nem veszem magamra, szívesen írok mást is. Most is éppen egy új pároson dolgozom, amiből még nem is láttam magyar blogot. Érdekes.

És még egy dolog. Kaptam egy nagyon édes kommentet *Beától. Még soha nem kérte meg senki sem a kezem, hahaha sem viccből, sem élőben. Nagyon aranyos vagy, jót mosolyogtam rajta, de kétlem, hogy olyan tökéletes lennék. Hidd el, sokkal több hibám van, mint egy átlag embernek, de imádom a csoki-torát, szóval természetesen hozzád megyek feleségül. Hahaha.

Tudom, most kicsit sokat írtam, jó olvasást a One-Shot-hoz, ami amúgy +18, VIGYÁZAT!

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

What do I hear?!

Halovány mosollyal az arcomon csavartam derekam köré a törölközőt, miután utoljára a tükörbe néztem, és lenyugtáztam, hogy nem volt hiába való az edzés. Bárcsak az az egy ember is észrevenné ezt, aki miatt csinálom. Hogy ki ez? Hát nem a rajongók, ahogy a menedzsment gondolja. Sokkal inkább egy olyan személy, aki soha nem lehet az enyém, ez fizikailag lehetetlen. Így is eléggé korholom magam, amiért beleszerettem, de a saját érzelmeimmel nem tudok mit kezdeni. Ezeknek képtelen vagyok gátat szabni, mint egy vad folyó, mely őrülten tör ki egyfolytában medréből, hogy újabb és újabb területeket hódítson el a szárazföldtől, mígnem az egészet megkaparintja.

Meztelen talpam cuppogott a korral-színű szőnyegen a folyosón, a sárga falon képek lógtak ötünkről, melyen még önfeledten bolondozhattam velük, nem kellett arra figyeltem, mikor lépem át azt a bizonyos határt a közelében, amely után már nem lenne megállás számomra, és meggondolatlant tennék.

- Oh...ah...H-harry!...Istenem! - hallottam meg egy ismerős hangot egészen halkan.

Lepetten húztam fel szemöldököm, ez meg mi lenne? Szétnéztem a folyosón, hisz azonnal megismertem a hang tulajdonosát, mely elég félreérthetően ejtette nevem. Bevallom, tetszett így hallanom, de neki fogalma sincs, mekkora kínt szerezne azzal, ha most elém állítana, hogy viccelt. De ilyen nem következett be, én pedig tovább hallgatóztam, vajon honnan jöhet ez a hang.

Egy ajtó előtt álltam éppen, és a szoba illetve a hang tulajdonosa egy volt, így kétség kívül onnan eredhet. Közelebb settenkedtem a törölköző szélére markolva, és fülem a fához nyomtam.

- Ah, istenem! H-hazza. - hebegte ismét az Ő hangja.

A hátamon végigszántott a hideg nevem hallatán, annyira...kéjesen mondta ki, szinte nyögte. Nem bírtam megállni, bár tudom, csúnya dolog, amit tettem, mégis a törölköző szélét markolva lehajoltam, s belestem a kulcslyukon. Tisztában vagyok szobájának minden egyes centijével, így tudtam, mire néz ajtaja...az ágyára. Olyan látvány tárult elém, amit soha nem hittem, hogy láthatok. Az ágyán feküdt...meztelenül. Felőlem lévő térdét felhúzta, így bár nem láthattam, mit csinál, keze mozgásából, és kéjes hangjaiból egyértelmű volt. Ráadásul ismét kimondta a nevem, amitől döbbentem hajoltam el az ajtótól, és nekivetettem a hátam. Magam elé bambulva agyaltam, mit is kéne most tennem. Louis az én nevem nyögve elégíti ki magát, tehát rám gondol. Ezzel ellentétben, tisztában vagyok vele, hogy Ő soha nem tenne ilyet, kizárt, hogy kicsit is hasonló érzelmeket táplálna irántam, mint én Őiránta. És ha mégis? A remény felcsillant szememben, de mégsem lehettem biztos mindenben. Lenéztem törölközőmre, mely az iménti látványtól nem bizonyult elég jó takarónak. Nagyot nyeltem. Be kéne mennem hozzá... Nem! És ha csak félreértettem mindent? Ha nem is az én nevem mondja, hanem valami nagyon hasonlót? Ismét felhangzott egy nyögés az ajtó másik végéből, amitől lehunytam a szemem, és mélyen magamba szívtam a levegőt. Itt a tökéletes alkalom, nem szalaszthatom el!

Szememben elszántság és vágy égett, mikor ellöktem hátam az ajtótól. Mély levegőt véve nyúltam a kilincshez, és csigalassúsággal nyomtam le. Olyan halkan nyitottam ki az ajtót, ahogy csak tudtam, hogy ne vegyen észre. Bedugtam a fejem, és nem csalódtam...szemei csukva voltak, hevesen vette a levegőt. Csodásan festett számomra ennyire kiszolgáltatottan, csak rám várva.

Óvatosan akasztottam ki a törölköző szélét, már nem gondolkoztam. Átléptem azt a bizonyos határt, nem volt többé megállás. Nem éreztem tettem súlyát, sem félelmet, hogy talán elutasítást kapok. Egyszerűen a szívemre bíztam magam, ami olyan erősen kapaszkodott Louis-ba, mint még soha senkibe.

Fölé dőltem, mire idegesen nyitotta ki szemeit, és félve nézett enyémbe. Arca vörösbe fordult, és azonnal maga mellé kapta kezeit. Elmosolyodtam ezt látva, és füléhez hajoltam.

- Megengeded, hogy segítsek? - kérdeztem huncut vigyorral ajkaimon.

A szeme lepetten kerekedett ki, de nem felelt semmit. Ezt jó jelnek vettem, legalább nem lök el magától azonnal. Lassan hajoltam ajkaira, de nem csókoltam meg. Szemeit lehunyta, amitől elmosolyodtam, hisz zöldlámpa világított éppen szemembe. Lágyan tapasztottam össze ajkainkat, Ő pedig azonnal el is mélyítette csókunk. Annyira régóta vágytam már erre, teljesen elvette eszem ez az egész helyzet. Ha tudná, hányszor hunytam le úgy a szemem, hogy erről álmodoztam, csak egy aprócska jel kellett, hogy Ő is így érez irántam, de többet kaptam, mint hittem. Ez nem egy aprócska jel volt, ez majd' kiszúrta a szemem, amikor teljes erejéből nekem jött.

Egyik kezem megindítottam csók közben mellkasán, egyenesen ágyéka felé hasát is útba ejtve. Ujjaim közé zártam büszkeségét, és lágyan diktálni kezdtem egy tempót, amitől ajkaimra nyögött, de nem szakította meg csókunk.

- Hazz... - nyögte.

Ekkor elszakadt tőlem, és párnára ejtette erőtlen fejét. Arcán egy piros csík húzódott, mely igazán aranyossá tette Őt a szememben. Oldalra döntötte a fejét, így le tudott nézni közénk. Nem tudom, min akadt meg a tekintete, de fáradt mosoly kúszott ajkaira, és ismét rám nézett. Hirtelen ujjait éreztem végigcsúszni oldalamon, forró érintése lágyan cirógatta bőröm. Végül keze megállapodott férfiasságomon, és Ő is mozgatni kezdte csuklóját. Lepetten nyögtem fel, és zavartan néztem le rá. Ajkain huncut vigyor játszott, és felnyújtózkodott egy újabb csókért, amit azonnal meg is kapott, valamint le is hajoltam, hogy ne kelljen megfeszíteni izmait.  Csók közben elfeledkeztem magamról, és fel sem tűnt, de nyelvünk őrült, vad tempójára kezdtem mozgatni kezem is, ami valljuk meg, elég gyors volt.

- Te jó ég, Harry! - nyögte hangosan.

Összeszorított szemekkel fordította oldalra fejét, és hevesen kezdte kapkodni a levegőt. Ezek szerint ez tetszik neki, oly' annyira, hogy a keze, mely eddig engem kényeztetett, erőtlenül csuklott le maga mellé, de akkor nem érdekelt. Csak neki akartam örömöt szerezni. Egyik kezével maga mellett markolta a takarót, mely tudtam, nem sokáig marad ilyen tiszta, míg másikkal bicepszemhez kapott, ahogy tartottam magam fölötte.

- H-harry! - motyogta erőtlenül.

Azt hiszem, ezt végszónak szánta, ugyanis átlépett a gyönyör kapuján. Széles mosollyal figyeltem, amint rendezetlen légzéssel ráncolja homlokát, miközben oly' erővel szorította felkarom, hogy ujjai elfehéredtek, de akkor engem sem érdekelt a fájdalom. Csodaszépnek találtam, amint a vörös csík megfesti orcáját, de nem sokáig élvezhettem ezt a mámorító látványt, ugyanis szemei hirtelen pattantak ki, és huncut vigyort villantott.

Sebesen döntött maga mellé a hátamra, és csípőmre ült. Lepetten figyeltem mozdulatait, nem tudtam ezt mire vélni, de reménykedtem benne, hogy nem arra készül, amire én gondoltam, ugyanis akármennyire is szeretem, erre még nem állok készen. Ráérősen kezdte csókolgatni nyakam, majd mellkasom is egyre lejjebb haladva. Halkan nyöszörögtem, mikor mellbimbómhoz ért, és kicsit megszívta azt. Széles mosollyal folytatta tovább útját, lágy szellőt fújt hasamra, amitől megremegtem, és lehunytam szemem. Megéreztem kezét férfiasságomon, ahogy lágyan mozog, és egy nyögés szabadult fel torkom rabságából. Visszahajolt hozzám, és lágyan megcsókolt, melyet ezúttal én vezettem vadabb ösvényekre, ahol még nem jártunk sem együtt, sem külön.

Nyakamba hatotta fejét, és ráérősen elkezdett szívni ott egy pontot, ami tudtam, hogy tökéletesen meg fog látszódni, de nem érdekelt. Azt akartam, hogy az egész világ tudja, Övé vagyok. Bár tudtam, soha nem derülhet ki, amit most művelünk egymással, mégsem éreztem hibának...oly' annyira nem, hogy hatalmas nyögéssel élveztem el ujjai között, amit egy lágy csókkal jutalmazott ajkaimon.

Mellém dőlt, és miután magunkra húzta takaróját, mellkasomhoz bújt. Én még hevesen szuszogtam, és szerintem elég csapzottan nézhettem ki, mikor most zuhanyoztam, de nem érdekelt. Akkor, az a pillanat nekem így volt tökéletes. Lágyan rajzolta körbe ujjaival a pillangót a hasamon, s ujját figyelte, míg nekem egy szeretetteljes mosoly csúszott ajkaimra.  

- Ha tudnád, hányszor képzeltem el, hogy rám nyitsz, és így reagálsz. Ki hitte volna, hogy a bugyuta képzelgések valóra tudnak válni. - motyogta halkan, és a végére felnézett rám.

Szélesen mosolyogtam, annyira szerelmes voltam belé, mint a mesékbe szokás. Én sem hittem volna soha, hogy ilyen erős szerelem létezik, míg meg nem tapasztaltam saját bőrömön, és ki hitte volna, hogy viszonzásra lel gyengéd érzelmem.

- Csak egy jelre volt szükségem, hogy Te is hasonlóképpen érzel, mint én. - nyomtam egy csókot homlokára, amitől elpirult, és visszafektette fejét mellkasomra.

Boldognak éreztem magam, de nem úgy, mint mondjuk egy koncerten, vagy Karácsonykor. Nem, ez más volt! Most úgy éreztem, a mellkasom szétfeszíti egy ismeretlenség, mely Louis-hoz láncol súlyos vasbilincsével, a kulcsot pedig a Temzébe dobja, hogy a víz örökké temetőjéül szolgáljon.

Remélem, tetszett a történet, tudom, nem szokásom a rész végére írni, de tudom, hogy néhányan nem olvassátok el az elején a dolgokat (én is ilyen vagyok néha), és tudnom kéne; bejön Ziall a Take me to the other side-ban? Mondjátok meg nyugodtan, ha gond van, sok a Larry vagy netán kevés. Bár most egy olyan páros brománcán dolgozok, amiről még nem láttam magyar blogot, szóval szorítsatok nekem, hahaha.