11. fejezet. - That's too much! ~TMTTOS.

Sziasztok!

Íme itt az újabb rész, elég sok minden elcsattant benne, szó szerint, majd meglátjátok. Szegény Niall belecsöppent az egészbe, pedig Ő senkinek nem akart ártani, csupán követte a szívét. Nem is árulok el többet, majd elolvassátok.

A tegnap esti Livstream király volt, nagyon örülök, hogy sokan részt vettetek velem rajta, ígérem lesz még ilyen, boldog vagyok, hogy élveztétek. Nagyon imádlak titeket, örülök, hogy jobban megismerkedtünk.

Jó olvasást kívánok a részhez, nagyon remélem, hogy tetszik majd.

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

Egész úton a lakásom fele azon agyaltam, vajon mi lesz ezek után. Féltem, hogy talán tönkretettem minden, talán csak újabb témát adtam nekik a veszekedéshez. Úgy éreztem, sok mindenről Ők tehetnek körülöttem, mégsem tudtam ezeket pontosan meghatározni. Semmi másra nem vágytam, csupán egyedül lenni végre, és bedőlni az ágyamba. Talán felhívom Zayn-t, és kitálalok neki, hogy segítsem rajtam, de akkor gyengének látna. De hisz gyenge is vagyok. A képet, melyet eddig kézbe hoztam, most hónom alá csaptam, és előkaptam a telefonom, hogy írtjak neki egy SMS-t, miszerint nézzen át, ha ráér. Mikor felnéztem a telefonomból, meglepő módon az ajtó előtt három emberbe akadtam. Lepetten kerekedett ki a szemem, és megtorpantam a lépcsőn egy pillanatra. Végigmértem Őket, olyan ismerősek voltak, mégis idegenek. Louis ismét félve bújt párjához, aki védelmezőn ölelte, de mindketten engem vizslattak. Liam mellettük állt karba font kezekkel, és most még neki is komoly ábrázata lett. Mi okuk is volt erre a nagy felnőttességre pláne péntek késő este?

- Mit akartok? - kérdeztem én is komolyan, ha Ők ilyenek.

Így még soha nem szóltam a srácokhoz, de Zayn mellett hamar tanul az ember. Legbelül valahol bűntudatot éreztem, de ez már a múlt érzése volt akkor.

- Beszélgetni. - felelte Harry ugyanolyan hangsúllyal, mint én.

Aprót bólintottam, de mellé még sóhajtottam is egyet, majd elmentem mellettük, hogy ajtót tudjak nyitni. Bementem, majd utánam jöttek Ők is. Levettük cipőnk, közben pedig ámulva néztek végig lakásomon. Ők még nem jártak itt, amióta kész lett, de tudhatták hol van, hisz eljöttek velem, mikor megvettem, és utána is még párszor.

- Szép lett. Otthonos. - jegyezte meg Louis a nappaliban is szétnézve.

Bólintottam egyet. Nem akartam felhozni, hogy legjobb barátaim lévén semmit nem segítettek, bezzeg Zayn mindig velem dolgozott, de már amúgy sem mondhatnám Őket a legjobb barátaimnak. Nem képesek örülni az én boldogságomnak, ez pedig csalódást okozott. Liam kapcsolt, hogy várnám mondandójuk, amiért ide jöttek, mivel tényleg nem voltam a legjobba passzban egy ilyen látogatás után a szüleimnél.

- Nézd, Niall! Azért jöttünk, mert vissza akarunk kapni...a régi Niall-t. Nagyon megváltoztál. - magyarázta Liam óvatosan.

Kérdőn húztam fel fél szemöldököm, talán kicsit szemrehányó módon is. Szerintük még én változtam meg? Mikor Ők fordultak el tőlem, amint meglátták, hogy boldog vagyok? Nem éreztem fairnek a mondatokat, melyek engem sújtottak.

- Ennyi? - kérdeztem szemrehányón.

Most Ők lepődtek meg, majd Harry kérdőn tárta ki egyik karját, míg másikkal Louis-t ölelte.

- Miért, mit akarsz még? Teljesen olyan lettél, mint Zayn. A régi Niall sokkal jobban tetszett, aki könnyen pirul, ha zavarba hozzák, és mindig nevet Lou legbutább viccén is. - csóválta meg a fejét Harry.

- Hé! - bökte oldalba párja, mire az megsimította hátát.

- Régen béna voltam, egy kétbalkezes, de most már nekem is összejöhet bármi. A régi Niall-nek fájt volna, amit most tesztek ellenem, de már inkább csak csalódott vagyok, hogy nem tudtok örülni a boldogságomnak. Mindig arra a szerelemre vágytam, ami köztetek van, nem hittem, hogyha megkapom, féltékenyek lesztek. - csóváltam meg a fejem, és letettem a képet az egyik polcra, amit a kezembe szorongatva hoztam, mint valami kincset. Láttam, ahogy a srácok megbámulják.

- Hogy mondhatsz ilyet? Te szakadtál ki közülünk, mert Zayn érdekesebb volt, mint a barátaid. - akadt ki Harry, és immáron előrébb állt elengedve Louis-t, aki ezt érezve kicsit felhúzta vállát. Hiányzott neki párja védelmező karja, mely megvédi a világ szörnyűségeitől. Tudtam, mit érez, az a gyenge Niall, akit hiányolnak, pont ilyen volt, és félig még most is bennem él. Vágyik a Zayn-től kapott törődésre, de ezt csak úgy kaphatja meg, ha kialakít egy olyan egyéniséget, melyet most is viselek. De ezt nem olyan egyszerű levetni, és a sarokba dobni, mint egy Halloween jelmezt.

- Higgyetek, amit akartok, de semmit nem értetek! - rántottam meg a vállam, és kifáradva levágtam magam a kanapéra.

A fejem lüktetett a mai naptól, túl sok volt ez egyszerre. Nem elég a családom, még Ők is jönnek. Liam a képhez ment, és alaposan végigmérte, míg én halántékomat kezdtem dörzsölni.

- És mi van ezzel a Niall-lel? Mi ezt szerettük, nem azt, aki képes volt megváltozni egy férfi miatt. - kérdezte Liam a képet felmutatva felém.

Ismét szembe találtam magam a családommal, akik kedvesen mosolyogtak le rám a képről. Lehunytam a szemem, ismét eszembe jutott az a sok álmatlan éjszaka, amikor sírva temettem arcom a párnába lényegtelen, hány éves voltam. A másfél év alatt ez sokszor előfordult. Hirtelen álltam fel.

- Pont miattuk lettem ilyen! - emeltem feljebb a hangom, mire mindannyiuk szeme kikerekedett.

Louis összefonta maga előtt a kezeit, mintha fázna, míg Liam visszatette a képet a helyére, de kétség kívül mindhárman zavartan néztek rám. Szinte láttam, ahogy kattog az agyuk, amin gondolkoznak. Ismét fájdalom nyilallt fejembe, így újra halántékom masszíroztam.

- Elmennétek? - kérdeztem komolyan, fejem ingatva.

- Nem, amíg el nem mondod, mi történt, és le nem tisztázzuk ezt! - fonta össze maga előtt határozottan kezeit Harry.

Mérgesen néztem rá, most egyáltalán nem volt sem türelmem, sem hangulatom makacskodásához. Ő volt a legakaratosabb ember, akit ismertem Zayn után, de az más.

- Szétrobban a fejem, és kurvára nincs kedvem itt szarakodni veletek? Elmennétek, cseszd meg? - álltam meg mérgesen Harry előtt, aki farkasszemet nézett velem.

Mérgemben meglöktem vállánál fogva, melytől egy lépést hátrált. Liam és Louis ösztönösen mozdult felénk, de ekkor egy kéz ragadta meg karom hátulról, és elém állt egyenesen Harry elé.

- Ha jól hallottam, nem kívánatos vendégek vagytok. - utalt Zayn egyértelműen arra, hogy el kéne menniük.

- Szerintem, neked most végképp nincs jogod ebbe beleszólni. - jegyezte meg lenézőn Harry.

- Igazán? Pedig éppen nagy tűnt, hogy a párom zaklatod. - fonta össze maga előtt karjait Zayn előttem.

- Nem tudom, mit tettél Niall-lel, de ha megtudom, hogy ártottál neki... - állt közelebb Harry, és megragadta Zayn pólóját a nyakánál.

- Engem Te ne fenyegess, Göndörke! - lökte el magától Zayn.

De ismertem már Harry-t, így azonnal vissza is lökött. Zayn itt elégelte meg ezt az egészet, tudtam, hogy Ő is igencsak hirtelen haragú, így Harry-vel most egymásra találtak. A következő pillanatban Zayn ökle lendült, de ezzel egy időben egy kétségbeesett kiáltást hallottam meg.

- Ne! - üvöltötte Louis.

Védelmezőn Hazz elé állt, így Zayn ökle az Ő arcán csattant. Lou nyögve dőlt oldalra az erőhatástól. Harry szeme aggodalommal telt meg, tudtam, ezt nem kellett volna.

- Lou! - lehelte halkabban Harry, miközben félve nézett párjára.

A kék szempár a zöldbe fúródott, de mindannyian jól láttuk, ahogy Louis orra vérzik. Harry-nek több sem kellett, pillanatok alatt vetette magát Zayn-re, és ott kezdte ütni teljes erejéből, ahol csak érte. Liam és én is egyből idegesen rohantunk Louis-hoz, aki próbált felállni, hogy szétszedje párját, de azt hiszem, még Ő is meglepődött, hogy engem is látott maga mellett aggódó tekintettel. De természetesen féltettem, hisz csak a legjobb barátom volt még most is. Ez nem múlik el egyik napról a másikra.

Viszont figyelmem hamar Zayn és Harry szerezte meg, akik még mindig próbálták ledönteni egymást a földre, hogy könnyebben kárt tegyenek a másikban.

- Elég legyen! - próbáltam őket szétszedni.

Mindkettőjüknek a pólóját markoltam, és próbáltam eltolni Őket egymástól, de nem nagyon ment. Aztán hirtelen éles fájdalom nyilallt arccsontomba, mikor Harry ökle csattant rajta. A falnak estem, és egyből fájó pontomhoz kaptam. Soha nem hittem, hogy egyszer megérzem, mekkora erővel rendelkezik legjobb barátom, viszont valami ekkorára számítottam. Ebből hatalmas folt lesz. Harry ijedten fagyott le egy pillanatra, Ő is rájött, hogy rossz célpontot talált meg ökle. Nem akart megütni, így aztán nem is haragudhattam rá, de Zayn megtette ezt helyettem is.

- Te köcsög fasz! - vetette rá magát Harry-re.

Sikeresen ledöntötte a földre, így könnyebb dolga volt. Láttam megcsillanni vért az arcokon, így aztán nem törődve arcommal és szédülésemmel ismét próbálkoztam, ezúttal már Louis és Liam segítéségével. Átkaroltam hátulról Zayn-t, és lerántottam Harry-ről. Rám esett, de fel sem tűnt neki, egyből ugrott volna vissza folytatni a harcot.

- Zayn, ne! Kérlek! Ha fontos vagyok neked, abbahagyod! - szorítottam erősen hátulról mellkasát.

Lefagyott a próbálkozásban, és oldalra fordította a fejét, amennyire tudta, hogy rám tudjon nézni. Az arca piros volt Harry ütéseitől, orra vérzett. Felhúzott állásba, de pontosan láttam rajta, teljesen éber, ha Harry támadna. De Ő Louis-val volt elfoglalva, akinek még mindig ömlött orrából a vér. Úgy ápolgatta, mint egy igazi szerelmes pár, míg engem védelmezőn húzott magához Zayn. Pontosan éreztem, milyen fontos vagyok neki, engem akart védeni csupán. Harry is hasonlóképpen védte Lou-t, de közben mérges pillantásokkal illette Zayn-t. Arca neki is piros volt az ütésektől, és a szája szépen felrepedt. Egyenesen az én szemembe nézett, és láttam, mennyi minden kavarog zöld íriszeiben. Maga mellett tartotta Louis-t, és mivel Liam megindult kifele, Ő is követte, de előttem megállt Louis-t távol tartva Zayn-től.

- Sajnálom az ütést, de remélem, tudod, hogy kinek a hibája minden. - szúrt oda rendesen, amitől üveges lett a tekintetem. Komolyan meredt rám pár pillanatig, majd kiment párjával a szobából.

Hallottam a bejárati ajtó csukódását, és ennél a pontnál eltört bennem minden. Úgy éreztem, a mai nap túl sok volt. Annyi minden történt, melyek megemésztéséhez időre lett volna szükségem, mégis minden egyszerre zúdult a nyakamba. Zayn magához ölelt, amire most nagy szükségem volt. Nyakába temettem arcom, és nem érdekelt, hogy gyenge leszek, hagytam kiszökni könnyeimet. Mindenről én tehetek. A családom a szétesés szélén áll, a legjobb barátaim magamra hagytak, és összeverekedtek a szerelmemmel miattam. Mindenről én tehetek. Csak Zayn maradt nekem, mégis azt kívántam, bárcsak soha nem ismerkedtünk volna meg. De valahogy mégsem bántam. Igazából a szüleim indítottak el mindent. Miattuk szerettem bele egy férfiba, és kezdtem cigizni, amitől pedig a legjobb barátaimat vesztettem el. Próbáltam mérlegelni magamba, hogy mit is kéne tennem, de semmi nem jutott eszembe. Senkit nem akartam elveszteni. Sem a családomat, sem a srácokat, sem Zayn-t.