Can a winter love last forever?

Sziasztok!

Szóval befutott hozzám két kérés (oké, sok, de most csak ez ihlette ezt a történetet). Az egyik szerint Ziam sztori legyen a mai nap nyertes alkotása, míg a másik olvasó egy félig angol sztorit kért ismét. Remélem, emlékeztek még a Can a summer love last forever?-re. Abban Larry szeret egymásba nyáron, hát úgy döntöttem, ez lesz ennek a folytatása kicsit rövidebben, egy One-Shot-ban. És ha már lúd, legyen kövér, szóval ebben Zayn és Liam szeret egymásba télen (!), mint azt a cím is mutatja.

A kérésekkel haladok, de elég sok dolgom van a mindennapi életben is, mostanában alig van szabadidőm, és hulla vagyok akkor is, szóval kérlek titeket, most egy ideig ne fusson be több kérés. Szívesen megírnám nektek, hisz nélkületek nem lennék sehol, és szeretném ezt valahogy meghálálni, de jelen pillanatban képtelen lennék még többel megbirkózni. Nagyon sajnálom, és ha jön az ihlet máshoz, akkor az is ott kiabál oldalt egy félbehagyott Word dokumentumban. Sajnálom, ígérem, majd bepótolom. Amikor elindítottam ezt a blogot, nem hittem volna, hogy egy idő után kérések is érkeznek, és ilyenbe fordul át, de nem bánom, csupán most kicsit legyen lapzárta, oké? Közben persze jönnek  sztorik nem arról van szó, csupán utol kell érnem magam.

Amúgy jövő héten, kedden várható egy új "futó" történet, melynek a címe "School for boys". Azt hiszem, ebből sok minden kiderül, remélem, elnyeri majd a tetszéseteket, ahogy ez a kis betekintés is. Várom a véleményeket!

Ui.: WARNING! +18 felfedezhető a részben valamint ismét félig angol.

                                                                                                                                 xoxo    Zsoo

Can a winter love last forever?

Elnevettem magam, nem hiszem el, hogy mire vállalkoztam. Mondani könnyű volt, de végrehajtani már koránt sem annyira. És most, hogy lenéztem a lejtő tetejéről (mely egyáltalán nem volt meredek, ezzel a valamivel a lábamon mégis vérfagyasztónak hatott), már rájöttem, hogy ez képes a halálomat okozni. Mély levegőt vettem, és belegondoltam, mennyi időbe telt míg csupán felerőszakoltam a lábamra a deszkát. Az emlékektől mosoly kúszott ajkaimra. Arra jutottam, hogy nem nehéz ez, csupán kitartás kell. Elvégre síelni sem tudtam egyből, kemény munka árán tanultam meg profi módon lecsúszni léccel a lábamon. De én barom nem elégedtem meg ennyivel, még snowboard-ozni is meg akartam tanulni. Elhatároztam magam, béreltem egy deszkát, és most itt vagyok a pálya tetején. Erőt gyűjtöttem, és arra gondoltam, hogy ugyanolyan, mint a síelés, csupán össze van kapcsolva a két lábam. Előre dőltem, így elindultam a lejtőn úgy, mintha síelnék. Ebből az lett, hogy alig egy méter után úgy pofára vágódtam, mint nutellás kenyér a szőnyegen. Feltoltam magam könyökömre, és mérgesen köptem ki a havat, majd elnevettem magam. Ez nehezebb lesz, mint hittem, egyáltalán nem hasonlít a síelésre.

Azt sem értem, miért éppen Svájcba jöttem tanulni, mikor egy szót nem tudok németül, angolul beszélek olyan szinten, ahogy a középiskolások. Két hetet szándékozok itt tölteni, annak elégnek kell lenni, hogy megtanuljak board-ozni, de persze hoztam az én drága lécemet is, hogyha elegem lenne a tanulásból, át tudjak csatolni.

Megpróbáltam felkelni, de ez sokkal nehezebbnek bizonyult ebben a deszkában, mint lécben, így vissza is estem a hasamra. Felelevenítettem, amit eddig láttam a pályákon, hogyan is állnak fel a board-osok. Átfordultam a hátamra, majd lejtővel merőlegesen helyezkedtem ülésbe. Így máris jobbnak nézett ki az egész, így sikeresen fellöktem magam. Ezzel csak az volt a gond, hogy a gravitáció húzott előre, valamint a lendület is közre játszott, így egyből ismét pofára vágódtam. Ezt már nem tudtam mire vélni, csupán a hátamra fordultam, és nevettem. Szánalmas vagyok, de mindenki így kezdte, nem adhatom fel.

Ismét elhelyezkedtem lejtővel merőlegesen, és feltoltam magam állásba. Ezúttal sikeresen megálltam, így kifújtam magam, és egy mély sóhajjal megindultam oldalt lefelé. Meglepő módon egész jól ment, csupán az volt a gond, hogy begyorsultam. Próbáltam fordulni, ahogy a videókban láttam, ám ebből az lett, hogy elestem, ám ezúttal úgy, ahogy kell. Könnyen sikerült felállnom, és folytattam önkínzásom ezzel az egésszel, de valahogy kezdtem ráérezni, és bár a ruhám már átázott a sok eséstől (annak ellenére, hogy nem kellett volna neki), élveztem ezt az egészet.

Már lementem (pontosabban lebukdácsoltam) a pályán kétszer, és büszke voltam magamra, hogy sikerült magamtól is ráéreznem, bár szerintem valamit nagyon rosszul csinálok, ugyanis a fordulás nem megy. Elestem, de hirtelen egy ideges kiáltást hallottam meg:

- Hey!

Felnéztem, de azonnal egy adag hó terítette be arcom, amikor valaki hirtelen kanyarra kényszerült előttem. Egy srác állt meg tőlem nem messze. Board-os volt, és nagyon ügyes, ha simán ki tudott kerülni, mikor előtte estem el. Felvette sapkáját a földről mely leesett a hirtelen fékezéstől, majd combjához ütve leporolta, miközben rám nézett.

- Watch out! - korholt le mérgesen, ám szája sarkában egy játékos mosoly égett.

Megfigyeltem tökélete vonásait, azonnal elvarázsolt nagy, barna szeme, fekete haja, apró borostája. Csodásan nézett ki a szememben, mint valami istenség.

- S-sorry. - hebegtem halkan, mire elmosolyodott, és felvette sapkáját, mely hanyagul lógott le feje búbján szabása miatt.

Ugrott egyet előre a deszkával, majd megindult lefele a pályán. Olyan egyszerűen csinálta, mintha gyerekjáték lenne, de most már pontosan tudom, milyen nehéz deszkázni. Könnyedén vett minden akadályt, sebes tempóban haladt. Tekintetemmel követtem fekete-kék ruháját és tökéletes alakját, míg el nem tűnt a kanyarban. Sóhajtottam egyet, és folytattam tovább kínszenvedős utam lefelé.

A nap végére semmi egyébre nem vágytam, csupán bedőlni az ágyba egy forró zuhany és finom vacsora után. A sípálya-rendszer szállodájában laktam, mint mindig, mikor síelni jövök ide, de ezúttal újat próbálok ki. Az étteremből tartottam felfele, és azon agyaltam, hogy vajon meg tudok nézni még egy filmet, vagy elalszok rajta a szobában. Végül arra jutottam, hogy felesleges lenne elindítani, valószínűleg úgyis bedobnám a szunyát az első pár perc után.

Ebben a pillanatban a lábam megakadt az egyik lépcsőfokban, ahogy vonszoltam magam felfelé, és előre készültem esni. Ideges sóhaj szaladt ki számon, ahogy egyre inkább közeledett felém a szőnyeggel fordított lépcső. Magam elé kaptam a kezem, de ugyanebben a pillanatban két kar kapott el csípőmnél fogva, és egyenesbe húzott. A szemem lepetten kerekedett ki, amint a szívem hatalmas megkönnyebbülést élt át.  

- Do you fall in front of me again? I bet you're enjoy it. - nevetett rám édes kacajjal egy ismerős arc.

Lepetten pislogtam arcára, melyet megcsípett kicsit a mai hideg, így vörös rózsák díszítették, míg barna szemei csillogtak nevetés közben. Csodaszépen festett, amitől mosoly kúszott ajkaimra.

- Öhm...thank you. - motyogtam halkan, mire széles vigyort villantott rám, amitől szívem kihagyott pár percre.

- Zayn! Zayn Malik! - nyújtotta felém kezét, amit mosolyogva megráztam, miközben én is bemutatkoztam.

- Liam Payne.

- Can We take some drink? - kérdezte mosolyogva hátra biccentve a társalgóra.

Az álmosság kiszökött a szememből általa, szívesen megismertem volna, így szélesen elmosolyodtam. 

- Of course. - feleltem egy bólintással, mire megindultunk lefele a lépcsőn.

Leültünk egy asztalhoz, kényelmes fotelokba, melyekben ismét elfogott az álom, de ezt kiűztem elmémből, hisz most Zayn-nel voltam, aki úgy nézett ki, mint egy álompasi. Kértünk egy-egy üdítőt, majd beszélgetésbe fogtunk.

- So You're not Swiss, right? - kérdezte mosolyogva.

- Yeah. I'm Hungarian. And you? - kérdeztem vissza.

- I'm British. - magyarázta.

- I often go to London. Where do you live? - kérdeztem előrébb dőlve.

- In London. - nevette el magát, mire mosolyogva bólintottam. Gyakran megyek Angliába, szeretem azt a helyet, de akkora városban nem csoda, hogy nem találkoztunk még, képtelenség lenne.

- And how long have you been snowboarding? - érdeklődtem.

- Since I was 5 or 6. I don't remember. - rántotta meg a vállát hanyagul, mire elismerőn bólintottam. - Do you start it today? - kérdezte mosolyogva.

- Yeah. It's so difficult. I thought it's like skiing but it's completeley different. - nevettem el magam.

- So are you skiing? - kérdezte bizonytalanul, mire határozottan bólintottam.

- Yes. I've been skiing since I was 4. - nevettem el magam az emléken, amikor is Anya ölében mentem felfele a felvonón.

- Nice! I can teach you if you want. - rántotta meg a vállát kedves mosollyal.

- Oh, This's not necessary, I don't wanna be a burden. - csóváltam meg a fejem.

- No, you're not a burden. I'd do it welcome. - mosolyogott rám szélesen.

- Okay. Thanks, but I say this in advance; I'm terrible. - nevettem el magam.

Ő is nevetett, majd kedvesen rám mosolygott előrébb dőlve. Viszonoztam gesztusát, elvarázsolt kedvessége, segítőkészsége, mikor a pályán olyan ellenszenves volt velem. De úgy tűnik, csupán rossz pillanata volt. Megbeszéltük, hogy 9-kor találkozunk a legalsó felvonónál, majd elmentem lefeküdni, ugyanis hullának éreztem magam, amin Zayn csupán nevetett.

***

Zayn remek tanár volt, alig 5 nap alatt már esés nélkül le tudtam jönni a lejtőn, de azt hiszem, ez nem lesz az én sportom. Maradok inkább majd a síelésnél.

- You're a talent. - mosolygott rám, miközben a cuccunk pakoltuk le a szálloda léceknek és deszkáknak kijelölt részébe.

- Thanks. I guess tomorrow I'd take my skis on and we ought to go to the black track. - mosolyogtam rá, mire hevesen bólogatni kezdett.

Bementünk a szobánkba. Később találkozunk, mint minden este, együtt vacsorázunk, aztán rendszerint beszélgetünk kicsit a társalgóban. Ma is így alakult, de Zayn ezúttal idegesen jött le. Kérdőn pillantottam rá az asztalnál, így mesélni kezdett, mikor leült.

- It'll be blizzard tomorrow. The tracks'll be blocked. - csóválta meg a fejét.

Szomorúan néztem rá, ki akartam élvezni ittlétem minden egyes napját, síelni és board-ozni akartam Zayn-nel. Bevallom, lassan kezdek sokkal többet érezni iránta, mint barátság, bár ez az első pillanattól kezdve így van. Fülig belezúgtam. Megvacsoráztunk beszélgetve, mókázva. Az angolom is nagyon sokat fejlődött Zayn mellett, aki csupán mosolyogva hallgatta néha elég béna próbálkozásom valami megfogalmazására, majd nevetve javított ki.

- We'd watch some movie on my notebook. - mosolyogtam rá, mire hevesen bólogatni kezdett.

- Okay. Let's go! - állt fel a társalgóban, majd felmentünk a szobámba.

Felhajtottam a laptopom tetejét, és hosszas tárgyalás után végül kiválasztottuk a megfelelő filmet neten, ugyanis nekem csupán magyar szinkronosak voltak meg. A Now you see me-t néztünk meg, vagyis a Szemfényvesztőket. Ámulva figyeltem ezt a filmet, én még nem láttam, de elmondása szerint Zayn sem végig. Hihetetlen volt, teljesen felpörgetett, de valahogy megcsapott az unalom, amikor vége lett a filmnek. Hátra dőltem az ágyon, elterültem a párnák között, és sóhajtva gondoltam bele, holnap mennyire unatkozni fogunk.

- What will we do tomorrow?! - sóhajtottam fájdalmasan, majd hosszan lehunytam szemem.

Azonban szemeim kipattantak, mikor hirtelen megéreztem Zayn jelenlétét sokkal közelebb, mint eddig, majd hirtelen egy térd ért a belső combomhoz, ahogy lábaim közé helyezte. A barna szempárba meredtem, kicsit ijedten pillantottam rá.

- I don't know, but I know what we're doin' tonight. - mosolygott rám huncutul, és lassan közelítette felém arcát.

Vágyakozva szívtam be ajkaimat, majd feljebb hajoltam, így szánk összeért. Azonnal táncba fogtunk, szenvedélyesen csókolt, ahogy én is. Hevesek voltunk, nem gondoltuk meg tettünket, csupán cselekedtünk, így kalandozó kezeimnek hála már le is került róla a fölső, majd rólam is. Nyakamra tévedtek édes ajkai, amitől felnyögtem, majd sietősen próbáltam kikapcsolni övét, azután kigomboltam nadrágját és a cipzárt is lehúztam, de tovább nem futotta, ugyanis figyelme immáron kulcscsontomra irányult. Apró harapásnyomokkal díszítette, majd a kettő közötti völgyet erősebben megszívta, amitől egy nyögés hagyta el ajkaimat. Hajába túrtam, és felfele emeltem mellkasom a kellemes érzéstől, mely kezdett hatalma alá vonni. Ez volt az a bizonyos vágy.

Egyre lejjebb csúszott, én pedig próbáltam magam mellett tartani és ismét megcsókolni, de nem vette a célzást. Óvatosan meghúztam haját, hogy enyém legyen figyelme, így mikor felkapta rám tekintetét, felhúztam magamhoz, és hevesen megcsókoltam. Zayn minden szempontból tökéletes volt, elvarázsolt tökéletes teste, melyet elég sok tetoválás tarkított, ám ez soha nem zavart igazán. Azt hiszem, mindig is a rosszfiúk voltak az eseteim, mint Ő.

Csókcsatánk közben letoltam róla nadrágját, de csupán combja közepéig ment, így mikor eltávolodott tőlem, és ismét lefelé indult meg, lerugdosta magáról a feleslegessé vált ruhadarabot. Ajkaival végigsúrolta felsőtestem egy csíkban, amitől kirázott a hideg, és nyöszörögni kezdtem, miközben fejem egyik oldalról a másikra dobáltam. Pillanatok alatt kigombolta az én nadrágom is, és megszabadított tőle, így már csupán mindkettőnk testét egy alsónadrág takarta. Viszont nekem ennyi védelem sem maradt, mikor azt is lerántotta rólam, és forró lehelete férfiasságomon csapódott le, amitől ismét nyöszörögni kezdtem. Ő csupán mosolyogva nézett fel rám egy pillanatra, mikor sarkaira ült lábam között. A következő pillanatban pedig szájába vette férfiasságom, melynek hatására hangosat nyögtem, visszhangzott a szobában. Zayn istenien csinált mindent, a takarót markolásztam magam mellett, miközben másik kezét fenekemnél éreztem meg. Óvatosan kezdte meg munkálatait, melyeket meg sem éreztem kényeztetése mellett. Éreztem, amint közel állok, amit Ő is észrevett, de egyikünk sem akarta, hogy így menjek el, így nevét nyögtem, amitől abbahagyta az egészet, majd a nadrágja után nyúlt az ágy mellé. Kivett belőle egy kis csomagot, melyet szájával feltépve azonnal felhelyezett férfiasságára. Tudta, hogy figyelem közben, így néha szívdöglesztően rám mosolygott fekete tincsei alól. Tökéletes volt, mintha valami felsőbbrendű erő gyártotta volna csak azért, hogy emberek százát hódítsa meg.

Visszahelyezkedett fölém, és kérdőn nézett a szemembe, én pedig csupán bólintottam, és dereka köré fontam lábaimat. Elmosolyodott, majd lassan hatolt belém. Hasam izmai megfeszültek az apócska fájdalomtól, így előre dőltem Zayn vállába temetve arcom.

- Hold on! It'll be better, I promise. - suttogta a fülembe lágyan.

- I know. - hebegtem hang nélkül.

Mély levegőt vettem, és visszadőltem a takaróra, így Zayn beljebb csúszott bennem, amitől összeszorítottam ajkaimat, amire azonnal kaptam egy lágy csókot.

- I'm fine. - mondtam ki végül, mire Zayn széles mosolyt villantott.

Mozogni kezdett egészen lassan, óvatosan, de ez fokozatosan gyorsult. A támlához kaptam fejem fölött, és erősen szorítottam aprócska oszlopait, miközben lányokat meghazudtolóan nyögtem. Kétség kívül ez eddig a legjobb szeretkezés, amiben valaha is részem volt.  Zayn figyelmesen bánt velem, és egyfolytában csak csókolt, ahol ért. Szenvedélyes volt, és tökéletes minden szempontból. Hevesen mozogtam alatta lökéseitől, így nem kellett egyebet csinálnia, mint kezét férfiasságomra helyeznie. Még csak mozgatnia sem volt szükséges csuklóját, lökései keltette "csúszkálásom" megtette helyette. Az ágy egyszer megnyikordult alattunk, amitől láttam, hogy széles vigyort villant, de én is kuncogni kezdtem, ami egy nyögésbe fordult, mikor olyan pontot talált el bennem ismét.

- Ah, Zayn! Soon. - nyögtem halkabban, mitől elmosolyodott, és tovább folytatta munkálatait.

- Just hold on! - motyogta lihegve, amitől átkaroltam nyakát, és lehúztam magamhoz egy csókra, de ezt megszakította egy nyögés ezúttal az Ő részéről.

- Let it out. - morogta a fülembe.

Éreztem, amint elélvez, és nekem sem kellett több. Szemérmetlen nyögés hagyta el ajkaimat, miközben átadtam magam a csodás élvezetnek.  Karjaimba borult, én pedig élvezettel öleltem Őt. Nem mondtunk semmi egyebet, csupán élveztük a másik testének forróságát a takaró alatt. Amúgy sem lett volna mit mondani egy ilyen csodás élmény után.

***

Másnap reggel Zayn karjaiban keltem, aki lágy csókkal ajkaimon tudatta velem, mennyire tetszett neki az éjszaka, és vár rám fél óra múlva a reggelinél, de vissza kell mennie a szobájába átöltözni. Megértettem, és a napunk csodásan telt. Nem mehettünk ki a pályára a vihar miatt, szóval inkább használatba vettük a szálloda wellness szolgáltatásait. Ültünk a jakuzziban egymáshoz bújva és figyeltük a hatalmas ablakokon a kint tomboló égszakadást. Két nő volt rajtunk kívül még a fürdőben, de mi úgy döntöttünk, nem zavartatjuk magunkat előttük. Átmentünk a szaunába, ahol már tényleg csupán ketten voltunk, és beültünk a kellemes párába. Azon kaptam magam, hogy Zayn-t figyelem, amint hátradönti a fejét a fának, és lehunyja szemét. Testén vízcseppek folytak végig az iménti jakuzzitól, mélyeket lélegzett. Csodás látványt nyújtott, mint egy görög isten. Nem bírtam ki, kicsúszott a számon:

- You're perfect. - motyogtam halkabban, de meghallotta.

Szemei kipattantak, úgy mértek végig, mire éreztem, hogy fülig pirulok. Ajkaira könnyed vigyor kúszott, amint végigmért engem.

- As you. - mosolygott rám kedvesen, és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

- Zayn, I like you. - motyogtam alig hallhatóan leszegett fejjel.

Hallottam, amint mosoly közben kicsit szusszan, majd ujjai állam alá csúsztak, és kényszerített, hogy szemébe nézzek. Elmélyedtem barna íriszeiben, egyszerűen csodás volt. Egy aprócska hibát nem tudtam találni rajta, csupán élveztem, hogy az enyém lehet, még ha csak kis időre is.

***

A napok villám tempóban repültek Zayn-nel. Minden áldott nap síeltünk vagy snowboard-oztunk együtt, az éjszakák pedig kivétel nélkül eseménydúsan teltek. Reggel fájt is gyakran a fenekem, de nem érdekelt. Minden pillanatot ki akartam élvezni, míg vele lehetek. Ennek csupán az volt a hátulütője, hogy a napok nem lassultak, sőt inkább gyorsultak, mikor vele voltam. A percek, órák pillanatok alatt elreppentek fejünk felett, és azon kaptam magam, hogy pakolnom kell, mert ideje hazamennem, ahogy neki is. Összehúztam bőröndöm cipzárját és végignéztem a szobán, nem hagyok-e itt valamit. Kimentem a folyosóra cuccommal együtt, majd az ajtót bezárva, elindultam lefele. Az autó már várt rám kint, így betettem csomagom valamint lécem. A deszkát még tegnap leadtam a kölcsönzőben, ahol béreltem. Azt hiszem, mostantól többet fogok deszkázni. Sóhajjal néztem fel a megfelelő erkélyre a magasban, amely Zayn-hez tartozott. Biztosan Ő is pakol, nincs rám ideje. Ám nem akartam úgy elmenni, hogy nem köszönök el tőle. Nekünk még találkozunk kell, sokat járok London-ba, Ő pedig ott él. Nem létezik, hogy ne fussunk össze még ebben az életben.

- Just a moment. - szóltam oda a sofőrnek, aki csupán bólintott, és a kocsi oldalának dőlt.

Berohantam a szállodába, és egyenesen a megfelelő emelt felé siettem a lifttel. Azok a másodpercek, míg megérkezett ez az átkozott szerkezet óráknak tűntek. Halk csengő jelezte, hogy megérkeztem a megfelelő szintre, így ahogy résnyire kinyílt az ajtó, kipréseltem magam rajta, és sebesen indultam meg a megfelelő szoba felé. Azonban egy alak nekem jött, és belém ütközött. Hátra estem kis híján, de azok a kezek elkaptak, melyek immáron másodszorra akadályozzák meg megsérülésem.

- Zayn! - öleltem magamhoz szorosan.

Erősen szorítottam, nem akartam elengedni, de ahogy éreztem Ő sem. Görcsösen markolta a pólóm alját, valószínűleg Ő is éppen hozzám indult.

- Li, I don't wanna let you go. - hebegte a fülembe hang híján suttogva.

Egy könnycsepp folyt végig arcomon, mely Zayn nyakának bőrén folytatta tovább útját, de boldog volt, hisz ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna. Ezt megérezte a bőrfelület gazdája, melyre átcseppent, így eltolt magától, és a szemembe nézett. A nagy, barna, mindent kifejező íriszekben most fájdalom lakozott.

- I love you. - suttogtam halkan, mire fájdalmas mosoly kúszott ajkira.

- I love you too. I'll see you, I promise. Do you understand, Li? I promise you! - fogta közre arcom, mire ismét egy könnycsepp fojt végig arcomon, és hevesen bólogatni kezdtem.

Lágyan csókolt meg, ezúttal kivételesen nem vetettük el a sulykot, nem váltunk vaddá, de annál szenvedélyesebbé. Ő volt az első nagy szerelmem, mégis el kellett engednem, hisz Ő is hazamegy a saját országába, és én is. Azonban a telefonomban egy apró jegyzet pihent, melynek soha nem szabad elvesznie, az agyamba véstem: London, Crawford St. 130. Soha nem felejtem el! A taxi ablakából figyeltem a hotel egyre távolodó alakját, és azon a bizonyos erkélyen azt a személyt, akinél hátra hagytam a szívem, hogy aztán majd érte mehessek London-ba. Arcomon egy könnycsepp folyt le, melyet azonnal le is töröltem egy sóhajjal. Még találkozunk, ez egészen biztos. Megígérte nekem!