Couples Therapy

Sziasztok!

Öhm...nos ez egy One-Shot lenne még pedig Ed Sheeran-nel. Úgy tudom, egy olvasóm írt nekem kommentet, amit elolvastam ugyan telefonról, de mire felmentem laptopról, kitörlődött. Hogy ezt most a blogger tette valami baki miatt, vagy esetleg más, nem tudom, de azt hiszem, ez nem is lényeg. Az a fő, hogy láttam a kérését, és pontosan tudom, milyen nap van ma, ami fontos számára, és Ő engem tartott érdemesnek egy kérésre, melyre bármelyik más bloggert megkérhette volna, de Ő engem választott, ami nagyon jól esik.

Szóval Sok Boldog Szülinapot Kívánok annak a bizonyos Névtelennek! Remélem, elnyeri a tetszésed a rövidke betekintés, és persze mindenkinek. 

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

Couples Therapy

Magam előtt összefontam karjaimat egyáltalán nem volt hangulatom ehhez, ahogy Ed-nek sem, ám mindketten ezt tartottuk a legjobb megoldásnak. Talán így még van némi esélye kapcsolatunknak, bár nem láttam rá sok esélyt. Félig háttal fordultam neki, majd megforgattam szemeim, mikor kinyitotta előttem az ajtót, és előre engedett. Legalább még ennyi emberiség szorult bele. Bent egy kedves arcú, szemüveges hölgy fogadott minket, aki azonnal be is mutatkozott kézrázás közben.

- Jó napot! Miss. Parks, Mr. Sheeran. Már vártam magukat. Én lennék Dr. Charlotte Flight. Ne aggódjanak, minden a legnagyobb rendben lesz. - mosolygott ránk, majd mindannyian helyet foglaltunk. Ő velünk szemben ült, míg a mi két fotelünk egymás mellett foglalt helyet. Én leültem a bal oldaliba, így Ed jobbra helyezkedett. Az iroda igazán hangulatos volt, tele megnyugtató színekkel és növényekkel. Dr. Flight a kezébe vett egy mappát, majd elkezdte lapozgatni, bár ahogy elnéztem, a lapok még javarészt üresek voltak. Végül ránk mosolygott, és feltette első kérdését. - Szóval kérem, árulják el, mi vezetett oda, hogy hozzám forduljanak.

Az ölemet kezdtem vizsgálgatni, de szemem sarkából Ed-re sandítottam, aki szintén hasonlóképp cselekedett. Most bezzeg nem nagy a szája! Nem éreztem fairnek, hogy most egy szava sem adódik, így én kezdtem bele a dologba.

- Ed egy ideje elszállt magától. Körbeveszik a nők, és nem veti meg Őket. Szerencsére legalább még van annyi becsülete, hogy eszébe jutok, és nem csalt meg....eddig. - mondtam komolyan a nő szemébe nézve, aki csupán bólintott, és felelni akart valamit, de ekkor "párom" hirtelen felcsattant.

- Még hogy én?! Nem is tudom, kit lebegnek körbe egész álló nap az edzőteremben a férfiak nagyobbnál nagyobb izmokkal?! Nincs ötleted, Kedvesem? - vágott vissza, és érdekes hangsúllyal ejtette a "kedvesem" szót.

Valóban egy edzőteremben dolgozok a recepción, de ez még nem jelenti azt, hogy minden pasival kikezdek, aki az utamba kerül. Ed viszont minden nő után megfordul, akinek egy kicsit is több alakja van, mint egy fa törzsének. Már én érzem magam kellemetlenül ettől, és csak attól félek, hogy megcsal. Bár még soha nem mondtam neki, mert azt hitem, nem zavarja munkahelyem, de utáltam azokat a kigyúrt állatokat.  Azt hiszik, mindent megkaphatnak, mellesleg soha nem az izmos pasik voltak az eseteim. Nekem Ed tökéletes volt az aprócska pocakjával, ami miatt soha nem mentünk fürdőbe, bár én mindig mondtam, nincs mit szégyellnie.

- Kérem, elég legyen! Inkább azt meséljék el, hogyan kezdődött ez a konfliktus önök között! - nyugtatott minket a nő, mire mély levegőt vettem, és belekezdtem, hisz Ed nem ismeri el, hogy ez a baj köztünk.

- Már a kapcsolatunk elején elfogadtam, hogy talán ritkán fogjuk látni egymást, hisz Ed folyton utazik, és hónapokig távol van egy-egy turné miatt, de amikor pár hónapja már a sajtóból is azt hallom vissza, hogy egy rajongóval flörtölt, és állítólag megcsalt engem, akkor már kezdek nyugtalan lenni. Ő bizonygatja, hogy nem így volt, de aztán nekem is feltűnt, hogy megfordult egy-két nő után, nem zavarta, hogy mellette vagyok. - akadtam ki mérgesen, és tehetetlenül leejtettem a kezem ölembe.

- Ez nem igaz! Azért, mert van párom, még nem lehetek férfiből?! Folyton féltékenykedsz, nem tudom, mi ütött beléd mostanában! Igen, észreveszem, hogy egy lány csinos, de ez nem azt jelenti, hogy képes lennélek megcsalni. - emelte feljebb a hangját Ed, majd a végére hátra vágta magát sóhajtva a kanapén.

Én csupán megcsóváltam a fejem, nem hittem neki, hisz akkor nem viselkedne így, ha valóban olyan fontos lennék számára. Talán már meg is csalt, csupán nem akar botrányt részemről, ezért nem akarja, hogy elhagyjam. Bár nem ilyennek ismertem meg, mostanában már nem tudom, milyen az igazi arca. Azt hiszem, nem ez a valódi Ed, hisz 5 éve vagyunk már együtt.

- Szóval Ed, maga szerint a párja túl féltékeny, míg Courtney, maga pedig úgy véli, hogy Ed bármelyik pillanatban képes lenne megcsalni? Kérem, nézzenek egymásra! Mikor feltettem az első kérdésem, mindketten csendbe maradtak, majd úgy veszekedtek, mint a házasok. Nem vágtak egymás fejéhez semmi komolyat, ami még mindig azt jelenti, hogy nagyon szeretik a másikat. Courtney azért féltékeny, mert szerelmes magába Ed, maga pedig soha nem csalná meg Őt. Ennek a mondatnak a végére már csak annyi kellett volna, hogy Courtney magának a legtökéletesebb, és szereti. - magyarázta Dr. Flight, mire lepetten kerekedett ki mindkettőnk szeme.

Ennyiből, ilyen következtetést levonni? Pedig a neten azt írták, ez a nő a legjobb, akkor meg miért ítél ennyire hamar? Vagy talán éppen ezért lenne profi? Ed-re pillantottam, aki látszólag hasonló gondolatokkal harcolt, mint én. Hiányzott! Hiányzott, hogy este mellém bújjon, és magához öleljen. Hiányzott, hogy üres ágyba kelek, mégis mosolygok, mert tudom, hogy csupán a konyhában van, és reggeli kávéját szürcsölve olvassa az aznapi újságban lévő képregényt. Hiányzott, hogy kávéval és egy reggeli, édes csókkal vár a konyhában. Ezeket az apróságokat semmi sem tudja pótolni, csupán Ő maga. Hirtelen rám pillantott, így tekintetünk találkozott a másikéval, és éreztem, amint ismét egybe fonódik. Ahogy elnéztem pillantását, én is hiányoztam neki, nem kellett szavakkal kimondania.

- Azt hiszem, itt nincs szükség rám, csupán fel kéne eleveníteni a szép dolgokat, és minden jönne magától. Például hogyan találkoztak? - kérdezte Dr. Flight kedvesen.

Ismét Ed-re néztem, aki haloványan elmosolyodott maga elé meredve, majd felnézett rám, végül beszélni kezdett.

- Elmentem edzeni, és Courtney fogadott a pultnál. Nagyon csinos volt, a haját befonta, azóta is csak kétszer hordta úgy az 5 év alatt, sajnos. A Coldplay logoja volt a pólóján, én is imádom azt a bandát. Aztán a legkeményebb edzőt jelölte ki mellém, aki úgy megdolgoztatott, hogy egy hétig utána meg sem írtam mozdulni. - nevette el magát Ed, és úgy emlékezett mindenre, mintha csupán tegnap lett volna.

- De azt nem mondod el, miért küldtem rád pont Őt! - nevettem el magam én is. - Mikor kimentem a pult mögül, nekem jött, így leöntöttem magam, aztán még le is akarta takarítani zsepivel a mellkasom. - nevettem el magam én is, és kicsit korholón, mégis szeretetteljesen Ed-re néztem.

- A lényeg, hogy utána elkértem a számát, és elhívtam egy randira. - magyarázta Ed mosolyogva Dr. Flight-nak, aki csupán kedvesen bólintott.

Elnevettem magam, amitől Ed kérdőn fordult felém. Eszembe jutott, hova vitt el második randi gyanánt, ami szerintem nagyon nem úgy sült el, ahogy Ő akarta. 

- A második randin pedig a vidámparkba vitt, ahol... - akartam elmondani, de félbeszakított.

-  Ne! Court, ne mondd el! - nevetett Ed, és szám elé kapott, de kitértem kezei elől, így kacagva folytattam.

- És felültünk a ringlispil-re, amit le kellett állítani Ed miatt, mert majdnem elhányta magát. Mikor leszálltunk elterült a füvön, és majdnem kihívták a mentőket hozzá. Végül egy kis ropi után lenyugodott a gyomra, és ittunk egy-egy sört. - nevetettem.

- Ne már, ez olyan kínos. - csóválta meg a fejét, míg én és a doktornő csupán nevettünk rajta. - De azért volt jó részre is. Utána csókoltalak meg először...kis verekedéssel. - mosolygott rám Ed szeretetteljese.

Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, az a pillanat. Éppen az eső elől értünk be az egyik sátorba, így véletlen nekimentem egy férfinek, aki kőkemény rockernek nézett ki. Ki volt gyúrva karja, sörhasa is volt, szakállát kékre festette, hosszú haját befonta. Félve pillantottam fel rá, ugyanis megragadta karom, és maga elé húzott.

- Kiscsillag, mit gondolsz, csak úgy fellökhetsz?! - kérdezte mély hangján, és szorosabban fogta karom.

Szűköltem szorításában, bőröm sajgott markolásától, és félve néztem szét, hátha találok egy mentsvárat, de senki olyan nem akadt. Még Ed is eltűnt, nem tudom, hova lett. Copfba fogott hajam vizesen tapadt nyakamhoz, és kicsit arcomhoz is. Remegtem, de nem a hidegtől, sokkal inkább ettől az embertől.

- Sajnálom, csak az eső... - próbáltam mentegetőzni, amitől közelebb rántott magához, én pedig idegesen próbáltam eltolni magamtól. Erőszakos volt, fájtak mozdulatai.

- Courtney! Engedje el! Egy ilyen csinos nővel nem szabad így bánni, és ahogy elnézem, nem vágyik a maga közelségére! - hallottam meg Ed határozott hangját magam mögött.

A férfi oda kapta a fejét, én csupán lehunytam a szemem; féltem, és Ed-et is féltettem. A szívem a torkomban dobogott, arra gondoltam, ez életem legrosszabb randija. Nem elég, hogy Ed-et összeverik, de még engem is meg fog erőszakolni ez a faszkalap.

- Mert veled jobb lenne neki, öcsi?! - nevette el magát mélyen a férfi, és közelebb kényszerített magához, amitől segélykérőn pillantottam Ed-re.

Láttam, hogy szemében harag gyúlt, és tudtam, ha nekiugrik a férfinak, akkor csak Ő jön ki belőle rosszul. Nem akartam, hogy baja essen, így erőt vettem magamon. Egy mély levegővel felrántottam a térdem, így erősen tökön rúgtam a férfit, aki ettől fájdalmasan rogyott földre, és szitkozódni kezdett.  A haverjai már fel is álltak, hogy ellátják a bajunkat, de Ed megragadta a kezem, és rohanni kezdett. Kifutottunk a sátor alól, az esőbe. Nem láttam, hova megyünk, bíztam Ed-ben, hagytam, hogy húzzon maga után a járdán az esőben. Végül a dodzsem mögött találtunk menedéket, melynek teteje kicsit kiemelkedett, így nem esett ránk az eső. Ed a falának tolt, majd védelmezőn elém állt, és mutatóujját szája elé helyezte jelezve, hogy maradjak csendben. Én csupán bólintottam, és elmosolyodtam, mire Ő is.

Vártunk egy percet, mely alatt Ed éberen figyelte a területet körülöttünk, míg én kihasználtam az alkalmat, hogy végigmérjem. Haja vörös színe még inkább kirikított vizesen. Nagyon tetszettek a vörös hajú emberek, igazán ritkák voltak a természetes színűek. Szeme kéken csillogott, szempillái vizesen tapadtak össze. Arcán vízcseppek folytak le, melyek útját követve eljutottam ajkaiig, melyek kívánatosan hívogattak magukhoz. Pont annyira tűntek nedvesnek, amennyire kellett, azonnal meg akartam csókolni. Én magam sem tudom, mi ütött belém, de arcához nyúltam egyik kezemmel, mire rám kapta tekintetét. Kék szemei megbabonáztak. Hangosan magába szívta a levegőt, mikor rájött, mit akarok. Lágyan hajolt közelebb hozzám, és óvatosan nyomta össze ajkainkat. Testemen elektromosság száguldott végig, mintha belülről csipkednék bőröm minden egyes centijét. Másik kezem is arcára simítottam, míg Ő derekamhoz nyúlt. Ed istenien csókolt, még soha nem volt ilyen tökéletes csókom, mint vele, azonnal beleszerettem ebbe a srácba, és tudtam, nekünk muszáj együtt maradnunk. Ennek ellenére most mégis a szakítás szélén állunk 5 év után.

Komolyan Ed-re néztem, aki szintén ily módon méregetett szótlanul. Szólásra nyitottam a szám, de nem jött ki rajta más, csupán egy sóhaj. A doki felállt, és elnézést kérve kiment a szobából, talán érezte, hogy most egy kicsit szükségünk van az egyedüllétre, hogy nyíltan meg tudjuk beszélni a dolgokat.

- S-sajnálom. - nyögte ki végül Ed egészen halkan, nekem mégis sokat jelentett, hogy elismerte tényleg nem kellett volna annyira megnéznie egy-két nőt.

- Én is. - csóváltam meg a fejem, és kicsit leszegtem azt előre fordulva a fotelben.

Ha emiatt megy tönkre a kacsoltunk, én nem tudom, mihez kezdek. 5 év az nagyon sok idő, képtelenség lesz elfelejteni Ed-et, Ő a párom, csak Ő, és senki más. Mellette érzem egésznek magam, mintha vele egy új ember lennék, de ha elmegy, akkor ez az egész romba dől, és talán olyan részemet szakítja ki, melynek hiánya az őrületbe tudna kergetni.

Hallottam, amint Ed mocorog, de jobban el voltam foglalva gondolataimmal, melyek a körül forogtak, mi lesz velem, ha elhagy, és mi lesz vele?! Ed érzékeny típus, képes lenne ismét olya depresszióba zuhanni, mint amiről mesélt. Borzalmas dolgok történtek vele, míg rá nem talált az éneklésre, és el nem kezdett írni. Nem akartam, hogy ismét ilyen legyen, márpedig erre minden esély megvolt.

Arra eszméltem fel, hogy hirtelen már előttem guggol, és kezeit lágyan combomra simítja. Felnézett rám, míg én előrébb hajoltam. Nem tudtam mit kinyögni, csupán bámultam csodaszép kék íriszeibe, melyek most pont úgy ejtettek rabul, mint 5 éve abban a vidámparkban.

- Szeretlek, Court, nem akarom, hogy szakítsunk. Sajnálom. Költözz vissza hozzám, kérlek. - mondta egészen halkan szemembe nézve.

- Ed...én is szeretlek! - motyogtam könnyeimmel küszködve.

Akkora kő esett le a szívemről, a megkönnyebbülés könnyei utat törtek maguknak, amitől arca aggodalomba fordult, ám egy szeretetteljes mosollyal megnyugtattam. Ő is ilyen gesztussal válaszolt, majd lágyan, ujjbegyeivel letörölte könnyem. Előrébb dőlt, így immáron térdelt előttem. Ezzel magasabb lett, és lágyan csókolt meg. Egyik keze még mindig arcomon pihent, míg a másikkal combom szorította, hogy ezzel maga mellett tartson, de nem akartam elmenni. Előrébb csúsztam a kanapén, és kezeim nyaka köré fonva adta át magam csókja érdes mámorának.

5 év után is képes ugyanazokat kiváltani belőlem, mint első csókunknál. A bőröm bizsergett, hangyák mászkáltak bőröm alatt, hirtelen melegem lett, szívverésem is jelentősen legyorsult. Éreztem illatát, mely semmit nem változott az évek alatt. Minden érzékszervem Ed töltötte meg, semmi egyéb nem létezett számomra, csupán Ő, végre visszakaptam az igazi énjét, melyet mostantól soha nem fogok hagyni eltűnni.