Oldalak

2014. február 27., csütörtök

Farewell Letter.


Sziasztok!
Ma született ez a történet alig egy óra alatt, ugyanis rossz kedvem van. Semmi komoly, csak most ilyen hangulatban voltam. Előre szólok, hogy nagyon siratós lesz, papírzsepi szükséges.
Jó olvasást nektek, remélem, "tetszik", várom a véleményeket.
                                                                                                                      xoxo    Zsoo


Farewell Letter.


Tudtam, lenne dolgom bőven, de padló bámulása akkor sokkal egyszerűbbnek tűnt. Ott van a világ, mely összeesküdött ellenem, nekem ehhez gyenge az idegzetem. Mély sóhaj hagyta el ajkaim, és kezeimet összefontam felhúzott térdeim előtt. Alsóban és pólóban ültem a földön, az ágynak támasztva hátam, próbáltam kizárni minden szörnyűséget az életemből, de ez koránt sem volt ilyen egyszerű. Az életem tönkrement, összeroppantam alatta. Nem vagyok egyéb, mint egy zombi, aki akkor fájdalmas mosolyt erőltet arcára, mikor a külvilág azt kívánja, azonban rossz színész volt mindig is.  A vak is láthatta, hogy nincs rendben velem valami, csupán azt nem tudta senki, hogy micsoda. A családom elhanyagolom, néha úgy gondolom, Anya nem sírna annyit hiányom miatt, ha nem lennék már. A srácoknak már nem is számítok, teljesen eltávolodtunk egymástól, mind a város különböző részein élünk, csak akkor találkozunk, ha a munkánk megkívánja. Azonban én egy embertől képtelen voltam eltávolodni ennyire, Ő tehet minden fájdalmamról.
Hogy kiről is beszélek? Róla! Arról a kócos, barna hajról, mely egy édes pofit keresztet, a lágyan metszett ajkakról, a gyenge borostáról, a pisze orról, és a nagy kék szemekről, melyek mostanában a haragnál semmi többet nem mutatnak. Talán el kellene gondolkoznom, hogyan jutottam ide, de valahogy már nem volt kedvem ezen agyalni, hisz annyiszor végigjártam magamban az idekerülésünk útját. Milliószor megbántam tetteimet, minden az én hibám.
Sóhajjal keltem fel az ágytól, úgy döntöttem, hogy véget vetek a saját magam és a környezetem szenvedésének is pár egyszerű mozdulattal. Sok minden együttes közrejátszása kellett ahhoz, hogy ilyen mélyre süllyedjek, de a világ nem kegyelmezett nekem, szánalmas vagyok, nem is értem eddig hogy tűrt meg bárki is.
Felkeltem a földről, és elindultam ki a konyhába egy nagyon lényeges kellékért. Életemben nem nyitottam ki azt a kis dobozt, de most hálás voltam az orvosomnak, hogy úgy döntött az alvászavarom nem mehet tovább így. Azonban én nem szedtem a gyógyszert, amit felírt lefekvés előtt, úgy érzetem, megérdemlem a szenvedést. Fairnek hittem, hogy nem menekülhetek el az álmok gondtalan világába a rideg, szívtelen valóság elől.
Kivettem a konyhaszekrényből a narancssárga kis dobozt, és visszaindultam vele, valamint egy nagy pohár vízzel a hálószobámba. Ugyanúgy leültem eddigi helyemre, de ezúttal már kicsit jobb oldalt fordultam, így könyököm megtámasztottam az ágy szélén. Ugyanebbe a kezembe fogtam az üvegcsét, így feljebb emelve szemmagasságba megvizsgáltam azt. A narancssárga szín megnyugtatott, a címkén díszelgő beszedési határidő már régen lejárt, de ez nem vonatkozott a gyógyszer szavatosságára. A nevem gépies, komor betűkkel díszelgett rajta, mellette pedig oda volt írva pirossal; "Maximum napi 2 szem!". Azt hiszem, én ezt először és utoljára szegem meg ma. Oldalra döntöttem az üveget, így a tabletták benne elkúsztak az üvegcse egyik falán. Szemügyre vettem az átlagos méretű, hófehér kapszulákat, mely olyan ártatlannak tűntek, akár egy nagyobb méretű Tiktak.
Arra gondoltam, nem menekülhetek el ilyen egyszerűen, ilyenkor minden ember hagy magából valamit, nekem is ezt kéne. Tekintetem a kamerára tévedt az egyik polcon. Annyit szerepeltem már a tévében, hogy videót igazán nem akartam csinálni, mellesleg nem néznék ki a legjobban a felvételen. Azután az asztalra pillantottam, melynek tetején pár fehér lap díszelgett. Fájdalmas mosoly kúszott erőtlen arcomra, majd lassan feltápászkodtam a gyógyszert az ágyon hagyva, és elmentem a papírokért meg egy tollért. Ezután visszaültem felmelegedett helyemre a parkettán, a gyógyszer mellé téve a lapokat. Kicsit méregettem az ágy szélén kialakult helyzetet, és rájöttem, hogy ez így még nem lesz jó. Oldalra pillantottam, nem volt kedvem ismét felállni. Szerencsére nem is kellett, az éjjeliszekrényen egy vastag magazin pihent Amerika látványosságaival. Még a turnéra vittem magammal, de most sokkal több hasznát veszem, mint a másik kontinensen, ugyanis egyszer nem nyitottam ki.
Becsúsztattam a lapok alá, így már tudtam írni kényelmesen, nem fogja a toll hegye átszakítani a lapot. Kezembe vettem az íróeszközt, majd csupán bambultam a hófehér lapra, mely csak arra várt, milyen sorokkal írom tele. Sóhajtva hajoltam fölé, és elkezdtem írni furcsa mód meglepően könnyen. Mindent leírtam, szinte az egész életemet, hogy bárki találjon is rám, tudja, mi vezetett idáig, mi történt velem.
"Kedvem Anya, Gemma, Srácok, Louis!
Először is szeretném leszögezni, hogy végtelenül sajnálom, amit tettem, de tudom, hogy így lesz a legkönnyebb mindenkinek. Az élet néha azért állít elénk egyszerre olyan sok kemény dolgot, mivel azt akarja, hogy összeroppanunk alatta, legalábbis én így érzem. Talán azt várta, hogy majd megbirkózok vele, nem tudom, minden esetre, nem jött össze.
Nem akarok panaszkodni, ujjal mutogatni, csupán szeretném tisztán leírni, mi is vezetett ehhez az állapothoz és ehhez a tetthez nálam, azonban kérek mindenkit, hogy ebből ne szüljön konfliktust a harag, azért mert talán van valaki, akiről azt gondoljátok, hibás. Nem azért tettem ezt az egészet, hogy ez legyen belőle.
Szóval az egész azzal indult, mikor Ausztráliában a hajónál fürödtünk. Ott jöttem rá, hogy egy bizonyos ember milyen jól is néz ki, bár ezt eddig is tudtam, viszont akkor el is ismertem. Tisztában vagyok vele, már akkor is tisztában voltam, hogy butaságon jártatom az eszem, de ez megmaradt, és már 1 éve kísért. Elfojtom magamba, de már nem elég, nem bírom tovább.
Anya, tudom, hogy csalódás okoztam neked, mikor leléptem az X-Factor végével, és szinte alig találkoztunk, tisztában vagyok vele, hogy minden este álomba sírod magad. Végtelenül sajnálom, hogy ezt kell átélned csak, mert egy olyan szerencsétlen fiat van, mint Én.
Gemma! Milliószor eszembe jut, mennyit bolondoztunk együtt régen, nagyon sajnálom, hogy három év után így hallasz felőlem bármi személyeset is. Nem akarom, hogy magadat okold, amiért nem találkoztunk a történetek előtt, erről nem Te tehetsz, erről csakis Én tehetek, senki már .Épp ezért kérem, hogy úgy emlékezz rám, ahogy régen párnacsatáztunk, vagy birkóztunk, és ne úgy, ahogy majd egy koporsóban fekszek falfehérre mázolt arccal, mint holmi porcelánbaba.
Srácok, tudom, hogy semmit nem értetek, Ti igazán nem láttatok a lelki állapotomból semmit, még úgy sem, hogy folyton találkozunk a munka miatt. Mert valljuk be őszintén, más miatt nem nagyon futottunk össze, mint régen. Mind eltávolodtunk, szóval kérlek titeket, ne szomorkodjatok miattam, csupán legyen minden úgy köztetek, mint régen. Járjatok el közös programokra csak úgy, spontán, nekem nagyon sokat jelentene.
Zayn, mindig is irigykedtem az eszméletlen külsődre, ha én is ilyen jól néztem volna ki, talán lett volna egy minimális esélyem annál az embernél, aki megadta az utolsó lökést számomra. Perrie egy nagyszerű nő, ne hagyd elmenni. Miattam igazán ne halasszátok el az esküvőt, sajnálom, hogy nem lehetek ott életed nagy napján, de biztos vagyok benne, hogy csodás lesz minden, és remekül fog állni az öltöny. Sok boldogságot kívánok nektek Perrie-vel!
Liam, tőled a hidegfejed és a tisztánlátásod, megfontoltságod irigyeltem mindig, ha én is rendelkezem ezekkel, talán soha nem vesztem el a számomra legfontosabb ember barátságát. Bár Dani-vel nem jött össze, ne csüggedj. Tudnod kell, hogy fogadtunk Niall-lel (bocs Haver), miszerint pár hónap, és szakítasz majd Sophia-val. Félre ne értsd, nem azért gondolom ezt, mert nem bírom a csajt, csupán valahogy nem hozzád való. Ennek ellenére, nagyon örülnék, ha én veszteném el a fogadást, nektek is csak boldogságot tudok kívánni.
Niall, bocs, hogy elárultam a fogadást, de most valahogy érzem, győzni fogsz, magam sem tudom, miért. Szóval előre szólok, hogy a pénztárcám a tied, ott van a konyhapulton, hívd meg magad a megérdemelt vacsorádra. Remélem, neked lesz igazad, ugyanis Liam-nek szüksége lesz Sophia-a, mikor megtudjátok, mi történt  Velem. Szóval, ha mégis nekem lenne igazam, és a lány nem áll ki mellette a bajban, akkor Rád bízom a Mi drága mackónk lelkét, ápolgasd Miattam. Visszatérve hozzád, imádtam a nevetésed, ez az egyik dolog, amit nagyon fáj hátra hagynom. Belőled mindig olyan különleges kisugárzás áradt, melytől azonnal mosoly kúszott minden ember arcára. Nagyon hálás vagyok, amiért olyan sokszor segített nekem az a nevetés, az a vidámság, elmondhatatlanul nagy erő rejlik benned, ne hagyd, hogy elvesszen, mikor én már nem leszek!
És végül, Louis! Drága Louis, szándékosan hagytalak téged legutoljára, azt hiszem, tudod ennek az okát. Neked van a legtöbb mondandóm. Először is, el kell mondanom, hogy nálad nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna, még ha soha nem is voltál az enyém. Nekem az is elég volt, hogy nap, mint nap láttalak nevetni, bolondozni. A szívem mindig meghalt pár pillanatra, mikor rám mosolyogtál, vagy kimondtad a nevem. Tudom, hogy mindent tönkretettem, de ha valaha is szeretted teljes szívedből Eleanor-t, akkor tudod, mit éreztem Én irántad. Bármit megadtam volna, hogy engem ölelj El helyett, csupán azt akartam, hogy szeress úgy, ahogy én téged. De Neked ez soha nem tűnt föl, és ez belülről kínzott Ausztrália óta. Bevallom neked, hisz már úgysincs jelentősége, hogy gyakran leskelődtem a koncerteken, hotelokban, buszon,,,stb, mikor zuhanyoztál. Tudom, nem szép dolog, és talán most mindenki undorodik Tőlem, Veled az élen, de látni akartalak, milliószor vágytam arra, hogy azok a csodás izmok miattam feszüljenek meg, de ez csak egy gyermeki képzelgés maradt, mely soha nem valósult meg, és már nem is lesz rá lehetősége. Szerintem fogalmad sincs, 3 hónapja mekkora bátorág kellett nekem, hogy meg merjem azt tenni, de a részegség is közre játszott kicsit. Tudnod kell, hogy egész életem legszebb pár másodperce volt, míg ajkaim a Tiedhez tapadtak, és el nem löktél. Fájt, hogy ekkora erőt használsz ellenem, még most is sajog a könyököm attól a hatalmas eséstől. Az a csodás kék tekintetet, amiért bármit megadtam volna, hogy szerelmesen nézzem rám, sokkal inkább dühben forrongott. Elcsesztem! Mindent elcsesztem, azóta nem szólsz hozzám, nekem pedig minden áldott este, mikor álmatlanul forgolódok az a csók jut eszembe. Nem csókoltalak meg igazán, de a Te csókod volt a legcsodásabb, legfinomabb, amit valaha is kaptam. Olyan szép íve van szádnak, csodálkozom, hogy mások ellent tudnak állni neki, nekem nem ment. És azok a szavak is egyfolytában elmémbe rémlenek, melyeket mérgedben a fejemhez vágtál. Tisztában voltam vele eddig is, hogy félresikerült vagyok, arról nem is beszélve, hogy ezek szerint meleg, és a szívembe markolt egy kéz nagy karmokkal, mikor azt mondtad; "UNDORODOM TŐLED!". Maximálisan megértem, én is undorodtam magamtól. Nem akarom, hogy fájjon az elvesztésem, bár kitudja, talán ezek után nem is fog. De amennyiben mégis elhullajtanál egy-egy kósza cseppet, tudnod kell, hogy Te vagy az a személy, akit a leginkább nem akarok sírva látni. Ha még élnék, akkor biztosan lecsókolnám őket, bár valószínűleg megint ellöknél magadtól, és ismét sajogna a könyököm, vagy a fenekem. A lényeg, hogy semmi sem a Te hibád, mindent én rontottam el, ne okold magad!
Eleanor-nak üzennem, hogy bár így tisztában vagy azzal, hogy volt egy másik ember is, aki szerette Louis-t rajtad kívül (na meg persze a sok rajongó), de nem volt okod féltékenynek lenni, nekem semmi esélyem sem volt. Kérlek, vigyázz Louis-ra helyettem is, ne hagyd, hogy miattam megváltozzon, mindig mosoly gyöngyözzön gyönyörű ajkain! És ha csak fele annyira is, de próbáld meg szeretni, amennyire én szerettem Őt. Én az életemnél is jobban szerettem, azt hiszem, ezt bebizonyítottam, akkor Te próbáld meg teljes szívedből szeretni, azt hiszem, ez annak a fele.
Összefoglalva senkit nem akarok sírni látni miattam, azt meg pláne nem tűröm el, hogy bűntudatotok legyen a halálom miatt, és ujjal mutogassatok a másikra. Ami történet, au azért történet, mert Én így akartam, senki nem kényszerített.
Legyetek nagyon Boldogok, nevessetek sokat a Velem eltöltött emlékeken, és még ha szomorkodtok is, ne tartson tovább max. 1 hónapnál! Nagyon szerettem mindannyiótokat, még ha más módon is.
                                                                                                          Millió, még annál is több csók
                                                                                                                                             Harry
                                                                                                                                 (2014.02.27.)"
Remegő kezem elemeltem a lap fölül még épp időben, ugyanis a következő pillanatban a toll kihullott erőtlen ujjaim közül, és hangos csattanással ért földet a parkettán. Ha papírra esik, összetollazza, és kezdhetném elölről. Bár néhány helyen így is kiolvashatatlan lett egy-két betűm a remegéstől, és könnyeim is összemostak egy-két szót, de ennek ellenére minden érthető volt. Az életem története pár oldalba összesűrítve, remélem, most már senki sem kételkedik abban, mi vezetett ehhez a tettemhez. Úgy éreztem, ez a legjobb döntés, amit valaha hoztam, úgy éreztem, minden rendbe jön, csak egy nagy nyelés pár kapszulával. Talán gyáva lennék, hogy ezt az utat választottam? Hogy elmenekülök ez életnek nevezett ocsmányság elől? Nem tudom, de nem is érdekel. Higgyen mindenki, amit akar, nekem már úgyis mindegy.
A papírokat az éjjeliszekrényre helyeztem a magazinnal együtt nagyon ügyelve, nehogy bajuk essen. Feltornáztam magam, és egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán fel kéne vennem valamit, és nem boxerben illetve pólóban meghalni, de úgy döntöttem, lényegtelen. Leültem az ágy szélére, és ismét kezemben vettem a mellettem heverő kis dobozt. Megráztam, így tartalma csörögni kezdett, amitől egy könnycsepp indult útra arcomon. Eszembe jutott, hogy bár a környezetem legfontosabb szereplőitől elköszöntem, mi lesz a millió rajongóval?! Így aztán még utoljára kezembe vettem a telefonom, és pillanatok alatt elküldtem Twitter-re: "I loved you all. Thanks for everything!". Még ha egy-két embernek gyorsan le is esik, akkor sem tehetnek semmit. Kikapcsoltam a telefonom, és az éjjeliszekrényre tettem a levél mellé.
Ezúttal mikor kézbe vettem az üveget, már le is csavartam a tetejét, és kiszórtam a kezembe a tartalmát, ami így elnézve soknak tűnt. Nem tudtam, mennyi a halálos adag, így gondoltam, beveszem mindent, és biztosra megyek. Oldalra helyeztem az immáron üres üveget az ágyra, majd kezembe véve a poharat elkezdtem lenyelni 4-es adagokban a gyógyszereket. Homlokom ráncba szaladt, szemem összeszorítottam, ahogy a borzalmas íze mellé még torkom is végigkarcolta. Azonban mindezzel nem törődve folytattam a következő adaggal, és ez így ment, míg az összes fehér tabletta el nem fogyott kezemből. Sokat lenyeltem, hamarosan hatni kell nekik, mégpedig úgy, ahogy én gondoltam. A pohárban semmi nem maradt, így visszahelyeztem azt is az éjjeliszekrényre, mely már kezdett kicsit szűkösnek tűnni. Nem éreztem hibának, amit teszek, valahogy belenyugodtam. Hirtelen szédülni kezdtem, és felettébb álmosnak éreztem magam. Halovány mosoly kúszott ajkaimra, miközben engedtem a csábításnak, és hátradőltem az ágyon lábam még mindig lent pihentetve a parkettán. Súlytalannak éreztem magam, nem csupán tömegemet tekintve, de problémáimat is. A plafon vizsgálgatása megnyugtatóan hatott rám, jól eset meredni rá. Kicsit olyan érzésem volt, mintha aludnék csupán nyitott szemmel. Olyan gondtalannak éreztem magam, mintha valóban az álmok édes világában szárnyalnék, azonban szemeim előtt egy mosolygós arc jelent meg csillogó, kék szemekkel, melyekben szeretet lakozott. Arcom ismét elkomorult, szemeimbe fájdalom telepedett, szemem sarkából fülem felé megindult egy könnycsepp. Fájt Őt itt hagynom, gyávának éreztem magam, de tudtam, így a legkönnyebb és legjobb mindenkinek. Én próbáltam megszerezni Őt, megcsókoltam, elmondtam neki, hogy bármit megadnék érte, annyira szeretem, de Ő ellökött, és kiabálni kezdett velem. Minden reménytelen volt.
A jóleső érzés hatalmába kerített, mely arra késztetett, adjam át magam teljesen ennek a mámornak, és hunyjam le a szemem. Én pedig engedelmeskedtem neki, szemeim lassan csukódtak le, elmélyültem egy tökéletesnek tűnő, egyenlőre még sötét világban.

*Külső szemmel*
Sírva bukott le Harry teste mellé, azért jött, hogy megbeszélje vele a dolgokat, hogy bocsánatot kérjen azért a sok csúnya szaváért, és valami köztes állapotot találjanak, ugyanis bár kicsit vonzódott a csók óta a göndör sráchoz, Elenaor-t még képtelen lett volna otthagyni, és elhíresztelni mindenkinek. Azonban elkésett. Elkésett csupán két órával. Ha korábban jön, akkor Harry még élne, és talán sokkal boldogabb is lenne, mint eddig.
Az ágyon ülve ölelte szorosabban magához társát, akinek a teste immáron hűvös és erőtlen volt, arca békés, és talán fehérebb, mint szokott. Könnyei a göndör tincsek között landoltak, miközben sírva, üvöltve ölelte a fiút, aki miatta képes volt ezt tennie magával. Bár a levelet még nem olvasta el, ezt mégis tudta egyértelműen. Előre nyúlva egyik kezébe kapta a gyógyszeres üvegcsét, és mikor elolvasta a rajta lévő feliratot, mérgesen vágta a falhoz, majd az a földre hullva pár pattanás után elgurult a parkettán.
Erősen szorította mellkasához a fiút, és hajába fúrta arcát, hogy egy életre magába tudja vésni illatát. Ha két órával hamarabb jön, boldogok lehetnének, talán később még egy párként is, de most már mindennek vége. Mikor elvesztünk valamit, akkor jövünk rá, milyen fontos is volt, és Louis akkor jött rá, mennyire szerette Harry-t, mennyi mindent megadott volna a fiúért.

24 megjegyzés:

  1. Ez a történet oly tökéletes mint amilyen szomorú.Köszönöm neked ezért, és a többi történetedért. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, sajnálom, hogy kicsit szomorkás lett :)

      Törlés
  2. Hát igen az a jó történet ami érzelmeket vált ki az emberekből.......és én úgy sírtam el magam hogy szinte én is éreztem egy kezet ami összeszorítja a szivem :'( és igen olyan szomorú mégis tökéletes :]

    Mariann:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog vagyok, hogy ilyeneket válthattam ki belőled, és ennyire bele tudtad élni magad. :)

      Törlés
  3. Ez tök aranyos, nagyon meghatottál vele. Kicsit oylan : 13 okom volt Feeling-em volt. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Sajnálom, lehet valami alap dolog, csak én nem tudom, de mi ez a 13 okom volt? Film vagy egy történet? Nem akartam hasonlóra, sajnálom, ha mégis sikerült. :/

      Törlés
  4. Oh Istenem!Hatalmas érzéseket váltott ki belőlem,nem képzeltem volna,hogy ennyire bele tudom élni magam egy történetbe.Szerintem elképesztően írsz!Csodállak emiatt!
    Nekem is szokott ilyen szar hangulatom lenni:/ Mielőbbi rendbejövést!
    (Rohadtul tetszik az új fejléc!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen, és boldog vagyok, hogy tetszik a fejléc, gondoltam, ideje újítani kicsit :D

      Törlés
  5. Ez nagyon szomorú volt, de tényleg, igazán tetszett. Nem tudom, hogy mi van, de mielőbb legyél jobban, mert nem jó, ha szomorú vagy :/ Puszillak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, ez jól esik. Amúgy nincs semmi gond, tényleg, egyszerűen csak ilyen történethez volt kedvem. :)

      Törlés
  6. Remélem a szomorúságodat hamar felváltja majd a boldogság és valami jó történik veled, ami elfeledteti veled a keserűség okát. :)
    A történettel kapcsolatban; nagyon jól sikerült, küzdöttem azzal, hogy visszatartsam a könnyeim, nagyon meghatottál.
    Sok sikert a továbbiakban;
    Ezer puszi; ~camille

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ilyeneket váltottam ki belőle, ez nagyon nagy érdem szerintem. Nem voltam szomorú, vagy elkenődött, csupán most ez jött, boldog vagyok, komolyan. :)

      Törlés
  7. Most sirva fogok elaludni TT-TT Lou hogy te mekkora barom vagy! :P szegény Hazza baby TT-TT
    Zsoo.. ugy imádom ahogy irsz! Bele tudom magamat teljesen élni *-* remélem tényleg nincs nagy gond és hogy nemsokára jobbkedved lesz :)<3
    Máskor valami cuki sztorit hozz ;)
    Puszii addig is <3:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örömmel hallom, ezek szerint sok érzelmet kiváltottam belőled, köszönöm, jó kedvem van, nincs gond. Ígérem, következőnek valami aranyos lesz :)

      Törlés
  8. Én, én én én... Nem... Komolyan nem tudok mit mondani, fantasztikus és szomorú volt egyben, azt hiszem, most nagyon közel állok a síráshoz, kb a perem szélén, ami természetesen nem probléma, egy jó írás ilyen :') köszönöm a csodás történetet *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj és mondani akartam, hogy szép az új külső ;) *K

      Törlés
    2. Én köszönöm, olyan jó olvasni, hogy ennyire beleélted magad. Annak is örülök, hogy a külső tetszik, újítani szerettem volna :)

      Törlés
  9. Ó, atyám...
    Nem látom tisztán a billentyúzetet, szóval elnézést ha lesz egy-két helyesirási hibám.
    Jézusom. Annyira megható lett. Olyan tökéletes. Olyan...valósághúű. Nagyon remélem, hogy te nem erre készülsz, mert akkor esküszöm, hogy nyakon váglak. Ennyire rosz a helyzet? Mi történt? Ha elmondod könnyebb lesz, hidd el. Nagyon sokan szeretnek téged. Nem szabad ennyire elkeseredni. Élvezni kell az életet addig amig van. És még neked is sokéig lesz.
    Mindenkinél jobban szeretlek és ezt ne feledd el.
    Puszillak és kívánom, hogy jobb kedved legyen és ez a komor hangiulat kerüljön el téged jó messzire! :) xXx
    Reni
    Ui.: Érdekes, hogy kurvára Imádom a siratós sztoriaidat, de egyben utálom is, mert nagyon komor és nme szeretem a bús és halálos hangulatot. Az életvidámság a jó. Te is légy életvidám. :) Szeretlek.! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, de aranyos vagy, hogy ennyire aggódsz értem, köszönöm, de tudnod kell, hogy életvidám vagyok. Gyakran nem a saját lelki állapotomból születnek a történetek, csupán mert ilyen alaptéma jut eszembe. Már régen túl vagyok a rossz-korszakomon, nem áll szándékomban soha sem visszazuhanni, szóval ne aggódj miattam. Nem azért van ilyen sok szomorú témájú történetem, mert búval-bélelt vagyok, hanem azért, mert ezeknek az írását sokkal jobban élvezem, és könnyebbnek is találom, mint a nyálas, tocsogós részeket. Na meg azokból sok is van (nem mintha nem imádnám őket), ezért írom néha a végét csalódósabbra, de a hosszabb sztoriknak boldog véget szoktam írni.
      Örülök, hogy tetszett, köszönöm aggódásod még egyszer, de hidd el, nincs rá okod. :)

      Törlés
    2. Akkor megkonnyebultem. Mar megijedtem, hogy ekkora baj van. De szerencsere nem. :3

      Törlés
  10. Annyira imádtam, már megint sikerült megsiratnod, ami a hangulatom miatt most elég sűrűn összejön! De, amúgy is, úgy letudod írni az érzéseket, hogy szemeimet még akkor is megtölti könny, hogyha boldog napjaim vannak! :D
    Imádtam, nagyon szomorú volt, és szívem teljesen összetört a végére! Legszívesebben felélesztettem volna Harryt, hogy boldog lehessen Louval!! :3 :'(
    Egy kis meglepit is kapsz tőlem, hiszen nagyon is megérdemled!! :D Fantasztikus vagy és az írásod is elképesztő, fenomenális meg sorolhatnám! :D
    http://oneshots-larrystylinson.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ezt váltottam ki belőled, hogy ennyire tetszett. Nem szeretném, hogy szomorú legyél, C'mon Cheer up! :)
      Köszönöm szépen a díjat, máris kiteszem :)

      Törlés

Music Note 4