Sziasztok!
Ma született ez a történet alig egy óra alatt, ugyanis
rossz kedvem van. Semmi komoly, csak most ilyen hangulatban voltam. Előre
szólok, hogy nagyon siratós lesz, papírzsepi szükséges.
Jó olvasást nektek, remélem, "tetszik",
várom a véleményeket.
xoxo
Zsoo
Farewell
Letter.
Tudtam, lenne dolgom bőven, de padló bámulása akkor
sokkal egyszerűbbnek tűnt. Ott van a világ, mely összeesküdött ellenem, nekem
ehhez gyenge az idegzetem. Mély sóhaj hagyta el ajkaim, és kezeimet összefontam
felhúzott térdeim előtt. Alsóban és pólóban ültem a földön, az ágynak támasztva
hátam, próbáltam kizárni minden szörnyűséget az életemből, de ez koránt sem
volt ilyen egyszerű. Az életem tönkrement, összeroppantam alatta. Nem vagyok
egyéb, mint egy zombi, aki akkor fájdalmas mosolyt erőltet arcára, mikor a
külvilág azt kívánja, azonban rossz színész volt mindig is. A vak is láthatta, hogy nincs rendben velem
valami, csupán azt nem tudta senki, hogy micsoda. A családom elhanyagolom, néha
úgy gondolom, Anya nem sírna annyit hiányom miatt, ha nem lennék már. A
srácoknak már nem is számítok, teljesen eltávolodtunk egymástól, mind a város
különböző részein élünk, csak akkor találkozunk, ha a munkánk megkívánja.
Azonban én egy embertől képtelen voltam eltávolodni ennyire, Ő tehet minden
fájdalmamról.
Hogy kiről is beszélek? Róla! Arról a kócos, barna
hajról, mely egy édes pofit keresztet, a lágyan metszett ajkakról, a gyenge
borostáról, a pisze orról, és a nagy kék szemekről, melyek mostanában a haragnál
semmi többet nem mutatnak. Talán el kellene gondolkoznom, hogyan jutottam ide,
de valahogy már nem volt kedvem ezen agyalni, hisz annyiszor végigjártam
magamban az idekerülésünk útját. Milliószor megbántam tetteimet, minden az én
hibám.
Sóhajjal keltem fel az ágytól, úgy döntöttem, hogy
véget vetek a saját magam és a környezetem szenvedésének is pár egyszerű
mozdulattal. Sok minden együttes közrejátszása kellett ahhoz, hogy ilyen mélyre
süllyedjek, de a világ nem kegyelmezett nekem, szánalmas vagyok, nem is értem
eddig hogy tűrt meg bárki is.
Felkeltem a földről, és elindultam ki a konyhába egy
nagyon lényeges kellékért. Életemben nem nyitottam ki azt a kis dobozt, de most
hálás voltam az orvosomnak, hogy úgy döntött az alvászavarom nem mehet tovább
így. Azonban én nem szedtem a gyógyszert, amit felírt lefekvés előtt, úgy
érzetem, megérdemlem a szenvedést. Fairnek hittem, hogy nem menekülhetek el az
álmok gondtalan világába a rideg, szívtelen valóság elől.
Kivettem a konyhaszekrényből a narancssárga kis
dobozt, és visszaindultam vele, valamint egy nagy pohár vízzel a hálószobámba.
Ugyanúgy leültem eddigi helyemre, de ezúttal már kicsit jobb oldalt fordultam,
így könyököm megtámasztottam az ágy szélén. Ugyanebbe a kezembe fogtam az
üvegcsét, így feljebb emelve szemmagasságba megvizsgáltam azt. A narancssárga
szín megnyugtatott, a címkén díszelgő beszedési határidő már régen lejárt, de
ez nem vonatkozott a gyógyszer szavatosságára. A nevem gépies, komor betűkkel
díszelgett rajta, mellette pedig oda volt írva pirossal; "Maximum napi 2
szem!". Azt hiszem, én ezt először és utoljára szegem meg ma. Oldalra
döntöttem az üveget, így a tabletták benne elkúsztak az üvegcse egyik falán.
Szemügyre vettem az átlagos méretű, hófehér kapszulákat, mely olyan ártatlannak
tűntek, akár egy nagyobb méretű Tiktak.
Arra gondoltam, nem menekülhetek el ilyen egyszerűen,
ilyenkor minden ember hagy magából valamit, nekem is ezt kéne. Tekintetem a
kamerára tévedt az egyik polcon. Annyit szerepeltem már a tévében, hogy videót
igazán nem akartam csinálni, mellesleg nem néznék ki a legjobban a felvételen.
Azután az asztalra pillantottam, melynek tetején pár fehér lap díszelgett.
Fájdalmas mosoly kúszott erőtlen arcomra, majd lassan feltápászkodtam a
gyógyszert az ágyon hagyva, és elmentem a papírokért meg egy tollért. Ezután
visszaültem felmelegedett helyemre a parkettán, a gyógyszer mellé téve a
lapokat. Kicsit méregettem az ágy szélén kialakult helyzetet, és rájöttem, hogy
ez így még nem lesz jó. Oldalra pillantottam, nem volt kedvem ismét felállni.
Szerencsére nem is kellett, az éjjeliszekrényen egy vastag magazin pihent
Amerika látványosságaival. Még a turnéra vittem magammal, de most sokkal több
hasznát veszem, mint a másik kontinensen, ugyanis egyszer nem nyitottam ki.
Becsúsztattam a lapok alá, így már tudtam írni
kényelmesen, nem fogja a toll hegye átszakítani a lapot. Kezembe vettem az
íróeszközt, majd csupán bambultam a hófehér lapra, mely csak arra várt, milyen
sorokkal írom tele. Sóhajtva hajoltam fölé, és elkezdtem írni furcsa mód
meglepően könnyen. Mindent leírtam, szinte az egész életemet, hogy bárki
találjon is rám, tudja, mi vezetett idáig, mi történt velem.
"Kedvem
Anya, Gemma, Srácok, Louis!
Először
is szeretném leszögezni, hogy végtelenül sajnálom, amit tettem, de tudom, hogy
így lesz a legkönnyebb mindenkinek. Az élet néha azért állít elénk egyszerre
olyan sok kemény dolgot, mivel azt akarja, hogy összeroppanunk alatta,
legalábbis én így érzem. Talán azt várta, hogy majd megbirkózok vele, nem tudom,
minden esetre, nem jött össze.
Nem
akarok panaszkodni, ujjal mutogatni, csupán szeretném tisztán leírni, mi is
vezetett ehhez az állapothoz és ehhez a tetthez nálam, azonban kérek mindenkit,
hogy ebből ne szüljön konfliktust a harag, azért mert talán van valaki, akiről azt
gondoljátok, hibás. Nem azért tettem ezt az egészet, hogy ez legyen belőle.
Szóval az
egész azzal indult, mikor Ausztráliában a hajónál fürödtünk. Ott jöttem rá,
hogy egy bizonyos ember milyen jól is néz ki, bár ezt eddig is tudtam, viszont
akkor el is ismertem. Tisztában vagyok vele, már akkor is tisztában voltam,
hogy butaságon jártatom az eszem, de ez megmaradt, és már 1 éve kísért.
Elfojtom magamba, de már nem elég, nem bírom tovább.
Anya,
tudom, hogy csalódás okoztam neked, mikor leléptem az X-Factor végével, és
szinte alig találkoztunk, tisztában vagyok vele, hogy minden este álomba sírod
magad. Végtelenül sajnálom, hogy ezt kell átélned csak, mert egy olyan
szerencsétlen fiat van, mint Én.
Gemma!
Milliószor eszembe jut, mennyit bolondoztunk együtt régen, nagyon sajnálom,
hogy három év után így hallasz felőlem bármi személyeset is. Nem akarom, hogy
magadat okold, amiért nem találkoztunk a történetek előtt, erről nem Te
tehetsz, erről csakis Én tehetek, senki már .Épp ezért kérem, hogy úgy emlékezz
rám, ahogy régen párnacsatáztunk, vagy birkóztunk, és ne úgy, ahogy majd egy
koporsóban fekszek falfehérre mázolt arccal, mint holmi porcelánbaba.
Srácok,
tudom, hogy semmit nem értetek, Ti igazán nem láttatok a lelki állapotomból
semmit, még úgy sem, hogy folyton találkozunk a munka miatt. Mert valljuk be őszintén,
más miatt nem nagyon futottunk össze, mint régen. Mind eltávolodtunk, szóval
kérlek titeket, ne szomorkodjatok miattam, csupán legyen minden úgy köztetek,
mint régen. Járjatok el közös programokra csak úgy, spontán, nekem nagyon sokat
jelentene.
Zayn,
mindig is irigykedtem az eszméletlen külsődre, ha én is ilyen jól néztem volna
ki, talán lett volna egy minimális esélyem annál az embernél, aki megadta az
utolsó lökést számomra. Perrie egy nagyszerű nő, ne hagyd elmenni. Miattam
igazán ne halasszátok el az esküvőt, sajnálom, hogy nem lehetek ott életed nagy
napján, de biztos vagyok benne, hogy csodás lesz minden, és remekül fog állni
az öltöny. Sok boldogságot kívánok nektek Perrie-vel!
Liam, tőled
a hidegfejed és a tisztánlátásod, megfontoltságod irigyeltem mindig, ha én is
rendelkezem ezekkel, talán soha nem vesztem el a számomra legfontosabb ember
barátságát. Bár Dani-vel nem jött össze, ne csüggedj. Tudnod kell, hogy
fogadtunk Niall-lel (bocs Haver), miszerint pár hónap, és szakítasz majd
Sophia-val. Félre ne értsd, nem azért gondolom ezt, mert nem bírom a csajt,
csupán valahogy nem hozzád való. Ennek ellenére, nagyon örülnék, ha én
veszteném el a fogadást, nektek is csak boldogságot tudok kívánni.
Niall,
bocs, hogy elárultam a fogadást, de most valahogy érzem, győzni fogsz, magam
sem tudom, miért. Szóval előre szólok, hogy a pénztárcám a tied, ott van a
konyhapulton, hívd meg magad a megérdemelt vacsorádra. Remélem, neked lesz
igazad, ugyanis Liam-nek szüksége lesz Sophia-a, mikor megtudjátok, mi
történt Velem. Szóval, ha mégis nekem
lenne igazam, és a lány nem áll ki mellette a bajban, akkor Rád bízom a Mi
drága mackónk lelkét, ápolgasd Miattam. Visszatérve hozzád, imádtam a
nevetésed, ez az egyik dolog, amit nagyon fáj hátra hagynom. Belőled mindig
olyan különleges kisugárzás áradt, melytől azonnal mosoly kúszott minden
ember arcára. Nagyon hálás vagyok, amiért olyan sokszor segített nekem az a
nevetés, az a vidámság, elmondhatatlanul
nagy erő rejlik benned, ne hagyd, hogy elvesszen, mikor én már nem leszek!
És végül,
Louis! Drága Louis, szándékosan hagytalak téged legutoljára, azt hiszem, tudod
ennek az okát. Neked van a legtöbb mondandóm. Először is, el kell mondanom,
hogy nálad nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna, még ha soha nem is voltál
az enyém. Nekem az is elég volt, hogy nap, mint nap láttalak nevetni,
bolondozni. A szívem mindig meghalt pár pillanatra, mikor rám mosolyogtál, vagy
kimondtad a nevem. Tudom, hogy mindent tönkretettem, de ha valaha is szeretted
teljes szívedből Eleanor-t, akkor tudod, mit éreztem Én irántad. Bármit
megadtam volna, hogy engem ölelj El helyett, csupán azt akartam, hogy szeress
úgy, ahogy én téged. De Neked ez soha nem tűnt föl, és ez belülről kínzott
Ausztrália óta. Bevallom neked, hisz már úgysincs jelentősége, hogy gyakran
leskelődtem a koncerteken, hotelokban, buszon,,,stb, mikor zuhanyoztál. Tudom,
nem szép dolog, és talán most mindenki undorodik Tőlem, Veled az élen, de látni
akartalak, milliószor vágytam arra, hogy azok a csodás izmok miattam
feszüljenek meg, de ez csak egy gyermeki képzelgés maradt, mely soha nem
valósult meg, és már nem is lesz rá lehetősége. Szerintem fogalmad sincs, 3
hónapja mekkora
bátorág kellett nekem, hogy meg merjem azt tenni, de a részegség is közre
játszott kicsit. Tudnod kell, hogy egész életem legszebb pár másodperce volt,
míg ajkaim a Tiedhez tapadtak, és el nem löktél. Fájt, hogy ekkora erőt
használsz ellenem, még most is sajog a könyököm attól a hatalmas eséstől. Az a
csodás kék tekintetet, amiért bármit megadtam volna, hogy szerelmesen nézzem
rám, sokkal inkább dühben forrongott. Elcsesztem! Mindent elcsesztem, azóta nem
szólsz hozzám, nekem pedig minden áldott este, mikor álmatlanul forgolódok az a
csók jut eszembe. Nem csókoltalak meg igazán, de a Te csókod volt a
legcsodásabb, legfinomabb, amit valaha is kaptam. Olyan szép íve van szádnak,
csodálkozom, hogy mások ellent tudnak állni neki, nekem nem ment. És azok a szavak
is egyfolytában elmémbe rémlenek, melyeket mérgedben a fejemhez vágtál.
Tisztában voltam vele eddig is, hogy félresikerült vagyok, arról nem is
beszélve, hogy ezek szerint meleg, és a szívembe markolt egy kéz nagy
karmokkal, mikor azt mondtad; "UNDORODOM TŐLED!". Maximálisan
megértem, én is undorodtam magamtól. Nem akarom, hogy fájjon az elvesztésem,
bár kitudja, talán ezek után nem is fog. De amennyiben mégis elhullajtanál
egy-egy kósza cseppet, tudnod kell, hogy Te vagy az a személy, akit a leginkább
nem akarok sírva látni. Ha még élnék, akkor biztosan lecsókolnám őket, bár
valószínűleg megint ellöknél magadtól, és ismét sajogna a könyököm, vagy a
fenekem. A lényeg, hogy semmi sem a Te hibád, mindent én rontottam el, ne okold
magad!
Eleanor-nak
üzennem, hogy bár így tisztában vagy azzal, hogy volt egy másik ember is, aki
szerette Louis-t rajtad kívül (na meg persze a sok rajongó), de nem volt okod
féltékenynek lenni, nekem semmi esélyem sem volt. Kérlek, vigyázz Louis-ra
helyettem is, ne hagyd, hogy miattam megváltozzon, mindig mosoly gyöngyözzön
gyönyörű ajkain! És ha csak fele annyira is, de próbáld meg szeretni, amennyire
én szerettem Őt. Én az életemnél is jobban szerettem, azt hiszem, ezt
bebizonyítottam, akkor Te próbáld meg teljes szívedből szeretni, azt hiszem, ez
annak a fele.
Összefoglalva
senkit nem akarok sírni látni miattam, azt meg pláne nem tűröm el, hogy bűntudatotok
legyen a halálom miatt, és ujjal mutogassatok a másikra. Ami történet, au azért
történet, mert Én így akartam, senki nem kényszerített.
Legyetek
nagyon Boldogok, nevessetek sokat a Velem eltöltött emlékeken, és még ha
szomorkodtok is, ne tartson tovább max. 1 hónapnál! Nagyon szerettem
mindannyiótokat, még ha más módon is.
Millió,
még annál is több csók
Harry
(2014.02.27.)"
Remegő kezem elemeltem a lap fölül még épp időben,
ugyanis a következő pillanatban a toll kihullott erőtlen ujjaim közül, és
hangos csattanással ért földet a parkettán. Ha papírra esik, összetollazza, és
kezdhetném elölről. Bár néhány helyen így is kiolvashatatlan lett egy-két betűm
a remegéstől, és könnyeim is összemostak egy-két szót, de ennek ellenére minden
érthető volt. Az életem története pár oldalba összesűrítve, remélem, most már
senki sem kételkedik abban, mi vezetett ehhez a tettemhez. Úgy éreztem, ez a
legjobb döntés, amit valaha hoztam, úgy éreztem, minden rendbe jön, csak egy
nagy nyelés pár kapszulával. Talán gyáva lennék, hogy ezt az utat választottam?
Hogy elmenekülök ez életnek nevezett ocsmányság elől? Nem tudom, de nem is
érdekel. Higgyen mindenki, amit akar, nekem már úgyis mindegy.
A papírokat az éjjeliszekrényre helyeztem a magazinnal
együtt nagyon ügyelve, nehogy bajuk essen. Feltornáztam magam, és egy
pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán fel kéne vennem valamit, és nem
boxerben illetve pólóban meghalni, de úgy döntöttem, lényegtelen. Leültem az
ágy szélére, és ismét kezemben vettem a mellettem heverő kis dobozt. Megráztam,
így tartalma csörögni kezdett, amitől egy könnycsepp indult útra arcomon. Eszembe
jutott, hogy bár a környezetem legfontosabb szereplőitől elköszöntem, mi lesz a
millió rajongóval?! Így aztán még utoljára kezembe vettem a telefonom, és
pillanatok alatt elküldtem Twitter-re: "I loved you all. Thanks for
everything!". Még ha egy-két embernek gyorsan le is esik, akkor sem
tehetnek semmit. Kikapcsoltam a telefonom, és az éjjeliszekrényre tettem a
levél mellé.
Ezúttal mikor kézbe vettem az üveget, már le is
csavartam a tetejét, és kiszórtam a kezembe a tartalmát, ami így elnézve soknak
tűnt. Nem tudtam, mennyi a halálos adag, így gondoltam, beveszem mindent, és
biztosra megyek. Oldalra helyeztem az immáron üres üveget az ágyra, majd
kezembe véve a poharat elkezdtem lenyelni 4-es adagokban a gyógyszereket.
Homlokom ráncba szaladt, szemem összeszorítottam, ahogy a borzalmas íze mellé
még torkom is végigkarcolta. Azonban mindezzel nem törődve folytattam a
következő adaggal, és ez így ment, míg az összes fehér tabletta el nem fogyott
kezemből. Sokat lenyeltem, hamarosan hatni kell nekik, mégpedig úgy, ahogy én
gondoltam. A pohárban semmi nem maradt, így visszahelyeztem azt is az
éjjeliszekrényre, mely már kezdett kicsit szűkösnek tűnni. Nem éreztem hibának,
amit teszek, valahogy belenyugodtam. Hirtelen szédülni kezdtem, és felettébb
álmosnak éreztem magam. Halovány mosoly kúszott ajkaimra, miközben engedtem a
csábításnak, és hátradőltem az ágyon lábam még mindig lent pihentetve a
parkettán. Súlytalannak éreztem magam, nem csupán tömegemet tekintve, de
problémáimat is. A plafon vizsgálgatása megnyugtatóan hatott rám, jól eset
meredni rá. Kicsit olyan érzésem volt, mintha aludnék csupán nyitott szemmel.
Olyan gondtalannak éreztem magam, mintha valóban az álmok édes világában
szárnyalnék, azonban szemeim előtt egy mosolygós arc jelent meg csillogó, kék
szemekkel, melyekben szeretet lakozott. Arcom ismét elkomorult, szemeimbe
fájdalom telepedett, szemem sarkából fülem felé megindult egy könnycsepp. Fájt
Őt itt hagynom, gyávának éreztem magam, de tudtam, így a legkönnyebb és legjobb
mindenkinek. Én próbáltam megszerezni Őt, megcsókoltam, elmondtam neki, hogy
bármit megadnék érte, annyira szeretem, de Ő ellökött, és kiabálni kezdett
velem. Minden reménytelen volt.
A jóleső érzés hatalmába kerített, mely arra
késztetett, adjam át magam teljesen ennek a mámornak, és hunyjam le a szemem.
Én pedig engedelmeskedtem neki, szemeim lassan csukódtak le, elmélyültem egy
tökéletesnek tűnő, egyenlőre még sötét világban.
*Külső szemmel*
Sírva bukott le Harry teste mellé, azért jött, hogy
megbeszélje vele a dolgokat, hogy bocsánatot kérjen azért a sok csúnya
szaváért, és valami köztes állapotot találjanak, ugyanis bár kicsit vonzódott a
csók óta a göndör sráchoz, Elenaor-t még képtelen lett volna otthagyni, és
elhíresztelni mindenkinek. Azonban elkésett. Elkésett csupán két órával. Ha
korábban jön, akkor Harry még élne, és talán sokkal boldogabb is lenne, mint
eddig.
Az ágyon ülve ölelte szorosabban magához társát,
akinek a teste immáron hűvös és erőtlen volt, arca békés, és talán fehérebb,
mint szokott. Könnyei a göndör tincsek között landoltak, miközben sírva,
üvöltve ölelte a fiút, aki miatta képes volt ezt tennie magával. Bár a levelet
még nem olvasta el, ezt mégis tudta egyértelműen. Előre nyúlva egyik kezébe
kapta a gyógyszeres üvegcsét, és mikor elolvasta a rajta lévő feliratot,
mérgesen vágta a falhoz, majd az a földre hullva pár pattanás után elgurult a
parkettán.
Erősen szorította mellkasához a fiút, és hajába fúrta
arcát, hogy egy életre magába tudja vésni illatát. Ha két órával hamarabb jön,
boldogok lehetnének, talán később még egy párként is, de most már mindennek
vége. Mikor elvesztünk valamit, akkor jövünk rá, milyen fontos is volt, és
Louis akkor jött rá, mennyire szerette Harry-t, mennyi mindent megadott volna a
fiúért.
Ez a történet oly tökéletes mint amilyen szomorú.Köszönöm neked ezért, és a többi történetedért. :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, sajnálom, hogy kicsit szomorkás lett :)
TörlésHát igen az a jó történet ami érzelmeket vált ki az emberekből.......és én úgy sírtam el magam hogy szinte én is éreztem egy kezet ami összeszorítja a szivem :'( és igen olyan szomorú mégis tökéletes :]
VálaszTörlésMariann:)
Boldog vagyok, hogy ilyeneket válthattam ki belőled, és ennyire bele tudtad élni magad. :)
TörlésEz tök aranyos, nagyon meghatottál vele. Kicsit oylan : 13 okom volt Feeling-em volt. <3
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. Sajnálom, lehet valami alap dolog, csak én nem tudom, de mi ez a 13 okom volt? Film vagy egy történet? Nem akartam hasonlóra, sajnálom, ha mégis sikerült. :/
TörlésOh Istenem!Hatalmas érzéseket váltott ki belőlem,nem képzeltem volna,hogy ennyire bele tudom élni magam egy történetbe.Szerintem elképesztően írsz!Csodállak emiatt!
VálaszTörlésNekem is szokott ilyen szar hangulatom lenni:/ Mielőbbi rendbejövést!
(Rohadtul tetszik az új fejléc!)
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen, és boldog vagyok, hogy tetszik a fejléc, gondoltam, ideje újítani kicsit :D
TörlésEz nagyon szomorú volt, de tényleg, igazán tetszett. Nem tudom, hogy mi van, de mielőbb legyél jobban, mert nem jó, ha szomorú vagy :/ Puszillak <3
VálaszTörlésKöszönöm szépen, ez jól esik. Amúgy nincs semmi gond, tényleg, egyszerűen csak ilyen történethez volt kedvem. :)
TörlésRemélem a szomorúságodat hamar felváltja majd a boldogság és valami jó történik veled, ami elfeledteti veled a keserűség okát. :)
VálaszTörlésA történettel kapcsolatban; nagyon jól sikerült, küzdöttem azzal, hogy visszatartsam a könnyeim, nagyon meghatottál.
Sok sikert a továbbiakban;
Ezer puszi; ~camille
Örülök, hogy ilyeneket váltottam ki belőle, ez nagyon nagy érdem szerintem. Nem voltam szomorú, vagy elkenődött, csupán most ez jött, boldog vagyok, komolyan. :)
TörlésMost sirva fogok elaludni TT-TT Lou hogy te mekkora barom vagy! :P szegény Hazza baby TT-TT
VálaszTörlésZsoo.. ugy imádom ahogy irsz! Bele tudom magamat teljesen élni *-* remélem tényleg nincs nagy gond és hogy nemsokára jobbkedved lesz :)<3
Máskor valami cuki sztorit hozz ;)
Puszii addig is <3:3
Örömmel hallom, ezek szerint sok érzelmet kiváltottam belőled, köszönöm, jó kedvem van, nincs gond. Ígérem, következőnek valami aranyos lesz :)
TörlésÉn, én én én... Nem... Komolyan nem tudok mit mondani, fantasztikus és szomorú volt egyben, azt hiszem, most nagyon közel állok a síráshoz, kb a perem szélén, ami természetesen nem probléma, egy jó írás ilyen :') köszönöm a csodás történetet *K
VálaszTörlésJaj és mondani akartam, hogy szép az új külső ;) *K
TörlésÉn köszönöm, olyan jó olvasni, hogy ennyire beleélted magad. Annak is örülök, hogy a külső tetszik, újítani szerettem volna :)
TörlésÓ, atyám...
VálaszTörlésNem látom tisztán a billentyúzetet, szóval elnézést ha lesz egy-két helyesirási hibám.
Jézusom. Annyira megható lett. Olyan tökéletes. Olyan...valósághúű. Nagyon remélem, hogy te nem erre készülsz, mert akkor esküszöm, hogy nyakon váglak. Ennyire rosz a helyzet? Mi történt? Ha elmondod könnyebb lesz, hidd el. Nagyon sokan szeretnek téged. Nem szabad ennyire elkeseredni. Élvezni kell az életet addig amig van. És még neked is sokéig lesz.
Mindenkinél jobban szeretlek és ezt ne feledd el.
Puszillak és kívánom, hogy jobb kedved legyen és ez a komor hangiulat kerüljön el téged jó messzire! :) xXx
Reni
Ui.: Érdekes, hogy kurvára Imádom a siratós sztoriaidat, de egyben utálom is, mert nagyon komor és nme szeretem a bús és halálos hangulatot. Az életvidámság a jó. Te is légy életvidám. :) Szeretlek.! <3
Jaj, de aranyos vagy, hogy ennyire aggódsz értem, köszönöm, de tudnod kell, hogy életvidám vagyok. Gyakran nem a saját lelki állapotomból születnek a történetek, csupán mert ilyen alaptéma jut eszembe. Már régen túl vagyok a rossz-korszakomon, nem áll szándékomban soha sem visszazuhanni, szóval ne aggódj miattam. Nem azért van ilyen sok szomorú témájú történetem, mert búval-bélelt vagyok, hanem azért, mert ezeknek az írását sokkal jobban élvezem, és könnyebbnek is találom, mint a nyálas, tocsogós részeket. Na meg azokból sok is van (nem mintha nem imádnám őket), ezért írom néha a végét csalódósabbra, de a hosszabb sztoriknak boldog véget szoktam írni.
TörlésÖrülök, hogy tetszett, köszönöm aggódásod még egyszer, de hidd el, nincs rá okod. :)
Akkor megkonnyebultem. Mar megijedtem, hogy ekkora baj van. De szerencsere nem. :3
TörlésAnnyira imádtam, már megint sikerült megsiratnod, ami a hangulatom miatt most elég sűrűn összejön! De, amúgy is, úgy letudod írni az érzéseket, hogy szemeimet még akkor is megtölti könny, hogyha boldog napjaim vannak! :D
VálaszTörlésImádtam, nagyon szomorú volt, és szívem teljesen összetört a végére! Legszívesebben felélesztettem volna Harryt, hogy boldog lehessen Louval!! :3 :'(
Egy kis meglepit is kapsz tőlem, hiszen nagyon is megérdemled!! :D Fantasztikus vagy és az írásod is elképesztő, fenomenális meg sorolhatnám! :D
http://oneshots-larrystylinson.blogspot.hu/p/dijak.html
Örülök, hogy ezt váltottam ki belőled, hogy ennyire tetszett. Nem szeretném, hogy szomorú legyél, C'mon Cheer up! :)
TörlésKöszönöm szépen a díjat, máris kiteszem :)
the tears are real.
VálaszTörlésI'm glad to hear about it :)
Törlés