14. fejezet. ~My religion & your mistake.

Szasztok!

Tadaaaa, itt az utolsó előtti rész, ahol sok minden helyrezökken. Vigyázat, perverz módon indul, de ez szerintem még nem érdemel +16-os karikát sem, nemhogy +18-ast. Mondanám, hogy ez az utolsó bejegyzésem ebben az évben, de hazudnék, ugyanis hamarosan kapni fogtok egy aprócska One-Shot-ot, mielőtt elmegyek átbulizni az újévbe. Ennek ellenére elmondanám, hogy B.Ű.É.K...és jó olvasást!

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

*Zayn szemszöge - 1 hónappal később*

Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Komolyan mondom, még Harry-éknek is összejött, de Liam kerül engem. Tiszteletben kell tartanom a kérését, nem akar engem. Ma ágyat cseréltem Louis-val, még szerencse, hogy jóba vagyok Niall-lel. Ültem az ágyon, és rajzoltam. Na, vajon kit? Persze, hogy Liam-et. Egyfolytában Őt rajzolom, senki mást. Kettőnket a képzeletem alapján. Ilyenkor mindig elszomorodok, mert eszembe jut, miket tudnánk tenni ketten, de csak a rajz marad nekem. Ezek soha nem fognak valóra válni.

- Szerinted mit csinálnak? - kérdezte gonosz vigyorral Niall.

- Na vajon mit Szöszi? - kérdeztem vissza cinikusan.

Nem nehéz kitalálni, miért zavartak el engem otthonról, és úgy tervezték, hogy Louis ott alszik, így enyém lehet az ágya mára. Örültem, hogy boldogok együtt, mégis kicsit zavart, hogy én egyedül vagyok. És Ők erre emlékeztettek.

Arra lettem figyelmes, hogy Niall az ajtóhoz megy, és kinyitja, majd eltűnik a folyosón. Zavartan álltam fel, és elindultam felé.

- Mi csinálsz Szöszi? - kérdeztem zavartan, és óvatos léptekkel közeledtem az ajtó fele, mintha csak egy horrorfilmbe lennék.

Kilestem, és Niall-t láttam meg, az ajtónkhoz tapadni, ami mögött Harry és Louis rejlett. A szemem lepetten kerekedett ki, nem hittem el, amit látok.

- Niall, azt a perverz formádat, takarodj befele! - mordultam rá nevetve.

Ő csak a szája elé kapta a kezét, egy amolyan "csst" mozdulattal, majd intett, hogy menjek oda. Lepetten húztam fel a szemöldököm, nem akartam hallgatózni, de nagyon érdekelt, miért találja érdekesnek Niall. Óvatos, bátortalan léptekkel mentem oda, és Niall felé fordítottam a fejem, így a bal fülem tapadt az ajtó kicsit hideg fájához, míg Niall-nek a jobb füle. Semmit nem hallottam, így zavartan néztem rá, de Ő csak gonosz vigyort villantott, és jelezte; várjak. Ekkor olyat hallottam, amitől kellemetlenül éreztem magam, és muszáj volt kínomban nevetnem.

- L-lou. - nyögte alig hallhatóan az ajtón keresztül Harry.

A szám elé kaptam a kezem, hogy ne nevessek, de Ő is. Tudtam, nem szép dolog, hogy ezt csináljuk, hisz én is élveztem már ennyire az együttlétet a partneremmel, most mégis szórakoztatónak találtam.

- Ez tetszik, mi? - hallottam meg Louis pár akkorddal mélyebb hangját.

- Ejnye, Louis, de perverz valaki. - suttogta fejcsóválva Niall, mire elnevettem magam.

Még Ő a perverz, mikor mi hallgatózunk?!

- A kurva életbe! - hallottam meg Harry hangját, hangosabban.

Azt hiszem, ez egyértelműen elárulta, hogy a csúcsra jutott. Lepetten húztam fel a szemöldököm, míg Niall csak kuncogott. Harry káromkodik? Komolyan? Miket ki nem vált belőle Louis?! Soha nem káromkodott, és bár nem szólt, tudtam nem tetszik neki, mikor én beszélek csúnyán.

- Minden rendben? El ne ájulj itt nekem. - hallottam meg Louis aggódó hangját, mely a végén nevetésbe fulladt.

- Persze, de most te jössz, Édes! - Harry bátor volt, és olyan hangsúlyt használt, amitől éreztem, megmozdul bennem valami.

A vér lassan kivándorolt agyamból, és lefele vette irányát, egy egészen más testrészembe. Tudtam, nem helyes, és nem is lesz előnyös, ha ezt folytatjuk, mégsem akartam eltávolodni az ajtótól.

- Ti meg mi a francot műveltek itt? - hallottam meg egy döbbent hangot oldalról.

Ijedten kaptam el a fejem, és oldalra néztem Niall mögé. A Szöszi is sietősen perdült meg. Egy zavart Liam-mel találtam szembe magam. Ahogy végigmértem bő trikójából kibújó izmait, leállt a szívem. Szándékosan kínoz engem?!

- Öm...mi...mi csak... - hebegett zavartan Niall, és már minden fele mutogatott, én pedig alig bírtam visszatartani nevetésem. Valamiért megnyugtatott, boldoggá tett Liam közelsége.

- Nem is érdekel! Ezért jöttem! - mondta határozottan.

Lepetten húztam fel a szemöldököm, mire két nagy lépéssel előttem termett, és lágyan megcsókolt. A szemeim kikerekedtek, majd egyből lehunytam őket. Teljesen ledöbbentem, de a testem helyettem cselekedett, és automatikusan magamhoz húztam Liam-et. Soha nem hittem volna, hogy ez velem fog megtörténni, de nagyon tetszett. Boldognak éreztem magam...nem is ez a megfelelő szó, ez azon már túl megy. Repestem az örömtől, úgy éreztem, ha most leugranék a Campus tetejéről, nem zuhannék, sokkal inkább elrepülnék. Liam ajkai lágyan becézték enyémet, szinte felforrt a vérem. Eltávolodott és homlokát az enyémnek döntve nézett a szemembe. Lejjebb hajtottam a fejem, mivel magasabb voltam nála, így nem kellett felfelé nyújtózkodnia, és kezem is arcára simítottam. Hüvelykujjammal lágyan becéztem bőrét.

- Sajnálom. Leszarok mindenkit, szeretlek. - motyogta halkan, mire szélesen elmosolyodtam, és újra összeérintettem ajkunk.

Ha csak sejtése lenne arról, hogy ez mennyit jelentett nekem...

Végre ismét az enyém volt, de tudtam, most nem vesztem el pár perc után. Most enyém is marad örökre, és soha nem fogom elengedni. Ismét elváltunk hamar, mire Niall sóhaját hallottam meg. Elnéztem Liam válla fölött a srácra.

- Király! Engem tuti nem űztök el a szobából, menjetek máshova! Egy életre elég szerelmet hallottam és láttam ma. Ha megbocsájtotok, megyek hányni. - forgatta meg a szemét, és bement az ajtón, majd becsukta. Visszafordultam Liam felé.

- Ennek meg mi baja? - kérdezte zavartan.

Elmosolyodtam, és óvatosan összekulcsoltam ujjainkat figyelve arra, ellenkezik-e. De nem tette, szélesen mosolygott, így az ajtónkhoz húztam, és jeleztem, hogy hallgatózzon. Én is odaapasztottam a fülem. Semmit nem hallottunk, láttam, mindjárt kérdez, de erre nem került sor. 

- H-hazz...sz-szeretlek. - hallottuk meg Louis szaggatott beszédét, melyet félbevágott egy-egy nyögés.

Liam szeme kikerekedett, és nagyot nyelt, mire én csak felnevettem.

- E-ez Harry és Louis? - kérdezte halkan.

Én csak bólogattam, még mindig bárgyú vigyorral az arcomon. Halkan kuncogni kezdett, és arrébb állt az ajtótól.

- Akkor ezért álltatok itt Niall-lel! Fúj! Undorítóak vagytok! - nevetett rám, de persze nem haragudott, ezt csak viccből mondta.

- A Szöszi kezdte! - emeltem magam elé védelmezőn azt a kezem, amivel nem szorítottam ujjait.

Mosolyogva megcsóválta a fejét, majd biccentett egyet felfele. Mosolyogva bólintottam, tudtam, arra kíváncsi, felmegyünk-e hozzá. Hogyne, hisz máshol nagyon nem lehetnénk kettesben.

Bementünk ajtaján, és leültünk a kanapéra. Magamhoz húztam, így a vállamra döntötte fejét. Körbenéztem a lakásában, minden olyan tiszta, és rendezett volt, bár nem is néztem ki mást Liam-ből. Gondoltam, hogy mindent rendben tart a környezetében.

- Mitől gondoltad meg magad? - kérdeztem halkan a hátát simogatva.

Éreztem a mellkasomra szaladó forró levegőt, mely mosoly közben szaladt ki a száján. Imádom, ahogy mosolyog, még látatlanba is magam elé képzeltem.

- Nem tudom, ma reggel így keltem. - rántotta meg a vállát lágyan, majd apró köröket írt le póló fedte mellkasomon.

Akaratlanul is felnevettem egy emléken, melyet még Harry mondott. Talán, tényleg beválik, és neki köszönhetjük, hogy összejöttünk. Liam kérdőn tolta fel magát, és nézett a szemembe. Nem értette, mit találok olyan viccesnek.

- Harry mondta, hogy mikor megy a templomba, mindig elejt nekünk is egy imát, hogy jöjjünk össze. Talán ez segített. - nevettem halkan.

- Te nem hiszel ebben? - kérdezte halkan Liam.

Elkomolyodtam, lehet Őt megbántottam, talán neki is van valamilyen vallása. Mély levegőt vettem, és belekezdtem ebbe a történetbe.

- Nem erről van szó. Én...Apám muszlim, így Ő teljesen más Istent tisztelt, mint Anyám, aki katolikus, akárcsak Harry. Mindkettejük vallása kimondta, hogy az Ő Istene az egyetlen és kizárólagos, így nem értettem, hogyan lehet két különböző Isten. Mindennapossá vált a vita, hogy melyikük vallása a hihetőbb, aztán kb. 15 voltam, mikor engem is belevontak. Elkezdődött a versengés és veszekedés, hogy kinek a vallását vegyem fel. Én ebből nem kértem, minden alkalommal sírva rohantam fel a szobámba. Rám akarták erőltetni a saját vallásukat, és éjjel-nappal ezen veszekedtek. Majdnem elváltak emiatt, de kijelentettem, hogy egyikükhöz sem akarok tartozni. Ezzel lenyugodtak a kedélyek úgy, ahogy. Azóta sem vettem fel egy vallást sem. Nem akarok megbántani senkit, de nem tudok benne hinni, mikor láttam, milyen vitát szült. - mondtam halkabban.

Felnézett rám, láttam a szemében a csillogást, melyet szeretet és fájdalom szült. Sajnált, ami kicsit kiakasztott, mivel nem voltam ehhez hozzá szokva, de Tőle jól esett.

- Sajnálom. Ha ez megnyugtat, én sem gyakorlok semmilyen vallást. Reformátusnak vagyok megkeresztelve, de csak a gimi miatt, ahova jártam. Soha nem vallottam. - rántotta meg a vállát, és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

Elmosolyodtam ezen. Akkor legalább nálunk a vallással nem lesz vita. Miket beszélek, semmivel nem lesz vita, soha. Én soha nem bántanám meg Őt, és szerintem Ő is ki fog tartani mellettem.

Tekintete a fejem mellé vándorolt, és komolyan méregetett ott valamit. Eltartott kis ideig, míg rájöttem, a fülbevalóm szúrta ki. Elmosolyodtam, és vártam a reakcióját.

- Miért van fültágítód? - kérdezte zavarta.

- Ez nem fültágító. - nevettem el magam, és az említett, bal fülemhez nyúltam. - Ez csak egy fülbevaló, de olyan, mintha fültágító lenne. A lázadó korszakomban a fültágítóval akartam büntetni a szüleimet, de nem volt elég bátorságom hozzá. Így arra jutottam, elég a látszat nekik, és csak kilyukasztattam a fülem. Ilyet vettem bele, már hozzám nőtt. - nevettem el magam a végére.

Zavartan méregetett, majd neki is egy mosoly csúszott arcára. Mutató és hüvelyujjával megpöckölte a fülem, körme csattant a műanyaggal érintkezve. Felnevettem és lenéztem rá.

- Nem tetszik? - kérdeztem kicsit félénkebben.

- De. Olyan rosszfiús. - nevette el magát kínosan.

Gonoszul elmosolyodtam. Tehát ez jön be neki! Ledöntöttem az ágyon, Ő pedig hagyta magát. Fölötte tartottam magam, arcunk közel volt egymáshoz.

- Szóval tetszik, ha rossz vagyok? - kérdeztem kacéran, és nyelvem végigvezettem álla vonalán.

Mellkasa sokkal gyorsabban kezdett mozogni, ezzel meg is kaptam a választ a kérdésemre, de hallani is akartam. A szemébe néztem, és lassan közeledtem ajkaihoz, de szándékosan nem csókoltam meg. Vártam válaszát, addig kínoztam.

- Valamilyen szinten igen. - motyogta halkan.

Arcán egy vörös csík jelent meg, amin muszáj volt mosolyognom. Olyan édes volt, mint eddig még senki, akivel találkoztam. Lágyan meghúztam alsó ajkát fogammal, mire egy sóhaj szaladt ki a száján. Elmosolyodtam, és megcsókoltam. De ezúttal elmélyítettük, és nyelvünk is bevontuk a játékba. Liam volt a tökéletes társ számomra, soha nem akartam elengedni. Hozzám nőtt, a szívembe forrt. Két lélek eggyé vált akkor ott, abban a pillanatban, és már semmi nem tudta őket kettéválasztani.