Funny kiss

Sziasztok!

Ez az utolsó poszt ebben az évben, ami egy One-Shot, de sajnos kicsit szomorkás lesz, majd meglátjátok. Szeretném megköszönni nektek ezt a csodás évet, bár csak nyár vége óta létezik ez a blog, de akkor is. Hihetetlen, amit alig él év alatt elértünk, annyira hálás vagyok nektek érte. 41 feliratkozó, több mint 54.900 oldalmegjelenítés, 123 bejegyzés és 19 követő Bloglovin'-on. Annyira köszönöm, nagyon boldog vagyok. Úgy érzem, képtelenség kifejezni a hálám, pedig próbálkoztam ezzel a történettel. Tudom, néha későn hoztam egy-egy részt a feledékenységem miatt, de soha nem késtem. És el kell mondanom, hogy nekem vannak a világon a legjobb olvasóim! Köszönöm nektek, hogy fényt csaltok az életembe, remélem, még sokáig elem maradtok. B.Ú.É.K. nektek, kívánom, hogy 2014.-ben, és az elkövetkező években kapjátok vissza azt a sok boldogságot, melyet nekem okoztatok a szép szavakkal.

                                                                                                                      xoxo    Zsoo 

Funny kiss

Louis ismét a megszokott szerepet mutatta a világnak, melyet mostanában egyre kevesebbszer dobhatott a sarokba hála a sok hajtásnak. Kénytelen volt tettetni, hogy boldog, és minden a legnagyobb rendben, de ez koránt sem volt igaz. Ő maga sem tudta, hogy mi, de valami határozottan hiányzott az életéből. Viszont, most nem tudott azon a már oly' sokszor kitárgyalt kérdésen gondolkozni, hogy ugyan micsoda ez. Mosolyogva ült a laptopja előtt az ágyon, és nézegette, hogy éppen milyen kérdésre kéne válaszolnia, de olyan gyorsan ugráltak oldalt a dolgok, hogy alig tudott pár szót elolvasni.

- Tudjátok, mennyire imádom, hogy ennyire aktívak vagytok, de kicsit lassabban is írhatnátok, nem tudok egy kérdést sem elolvasni. - nevetett a kamerába.

Lányok milliói olvadtak el ettől a vigyortól, Ő mégsem érezte úgy, hogy ez kiteljesíti teljesen. Szüksége volt valakire, ki volt éhezve a szerelemre, egy hosszan tartó kapcsolatra, de erre még Ő sem jött rá. A kommentek, mintha kicsit valóban lassabban peregtek volna élő adása mellett, így el tudta olvasni őket, és szorgosan válaszolgatott is rájuk.

Eközben Harry a mellette lévő szobában feküdt az ágyán, és telefonját bújta. Louis nevetése csengő hangon törte át a falat, és Harry fülébe mászott, mint holmi hipnotizáló dallam. A srác lehunyta szemeit, ajkait is összepréselte. Nem bírta tovább mellette, ilyen közel hozzá, mégis oly' távol. Úgy érezte az a pár centi, ami néha ajkaikat választja el bolondozás közben kontinensekkel egyenlő. Mindent megadott volna Louis csókjáért, egyetlen szép szaváért felé. Mikor már egy mosollyal megajándékozta a kék szemű srác, vagy csupán egy pillantással, a fellegekben érezte magát, és remény nőtt szívében, melyet azonnal le is rombolt Louis, mikor megfordult egy lány után. Harry tudta, hogy Louis vágyik a szerelemre, mindennél jobban szeretné megtapasztalni, milyen egy kapcsolat, és mindenkiben ezt keresi. Csupán pont Harry-re nem gondolt, aki az életét adta volna, ha Ő lehet az az ember, akiben Louis erre a társra talál.

A göndör telefonja megrezdült hasán, mire kipattantak szomorúságtól csillogó szemei. Újabb Twitter értesítő, mely valószínűleg Louis élőadására vonatkozott, csupán Harry-t is megemlítették benne. Fellépett a saját oldalára, és úgy döntött, most megnézi azt a millió üzenetet, melyeket kapni szokott a rajongóktól, hisz a Twitter jóformán az egyetlen hely, ahol kapcsolatba kerülhetnek vele. A szíve mélyén elismerte magának, hogy csupán azért akarja végig nézni, mivel reménykedett benne, dicsérni fogják, és ettől kicsit úgy érezheti, szeretik. Jöttek is a kedves szavak szép számmal, mégsem érezte azt, hogy ez boldoggá tette, hisz nem annak az embernek a szájából szólt, aki számára a világot jelentette. Azonban a tekintete megakadt egy üzeneten, mely elkerülte volna a figyelmét, ha az az egy sor, melyet látott így is nem arról szól, amiről. Remegő ujjakkal nyitotta meg, félt elolvasni, mégis kíváncsi volt rá.

"Harry, Louis és Te barátok vagytok? Csak barátok? Ez hazugság! Azt hiszed, el tudod rejteni?...Tilts le, ha akarsz, nem érdekel." írta egy lány, és bár csak egy üzenet volt, Harry mégis érezte rajta a kétségbeesett, mégis dühös hanghordozást. Úgy döntött, most az egyszer kedve szerint cselekszik, ha már Louis előtt képtelen bevallani, amit akar. Viszont nem bízhatott ebben a lányban, nem tehette meg a bandával, hogy egy rajongónak elárulja féltve őrzött titkát, melyet senki sem tud megkockáztatva, hogy holnap ezzel lesz tele az internet. Ezzel szemben úgy érezte, felelnie kell valamit...akármit.

"Mit akarsz hallani?" írta, talán kicsit ellenségesen is, de már késő volt gondolkozni, az üzenet el lett küldve. Szeretett volna kicsit gondolkodni, hogy vajon ezzel mit tett tönkre, és magában korholnia gyenge egyéniségét, de a lány szinte azonnal válaszolt. Harry el is csodálkozott, hogy bár nem most lett küldve ez üzenet neki, mégis azonnal kapott választ.

"Az igazat akarom hallani...csupán egyetlen egyszer." jött a határozott válasz, melytől Harry hátán végigfutott a hideg bizsergés. Erre most mégis mi a megfelelő, diplomatikus válasz? Talán túl nagy fába vágta fejszéjét, nem képes logikusan gondolkodni, és mások érdekét szem előtt tartani. Butaság volt szóba állni ezzel a lánnyal, Harry túl gyenge egyéniség egy ilyen komoly témához egy vadidegennel.

"Nem tehetem." lehunyt szemmel, mély levegőt véve nyomta le a küldés gombot. Fájdalom járta át testét, hogy képtelen elismerni, amit Louis iránt érez, képtelen bevallani. Fél, hogy akkor még a legjobb barátját is elveszti, a szerelemről nem is beszélve. Ha kiadja magából, és visszautasítást kap, örökké összeroppanna, így inkább azt választotta, hogy szépen lassan bukik el az idő vasfogával, titkai között, melyek alatt összetörik lelke.

"Harry, mitől félsz?" jött a lágyabb hangnemű válasz, és Harry elképzelt hozzá egy szomorú arcú rajongót, akinek a szemében aggodalom csillogott. Tudta, hogy vannak ilyen megértő emberek a világon, akik jót akarnak neki, de Ők vannak kevesebben sajnos, így nem hagyhatja, hogy titka kiderüljön.

"Nem tudom jóvátenni." elköszönt tőle jelezve, hogy nem vár további beszélgetést. Így is túl sokat mondott, és ha kicsit is van esze a lánynak, akkor le tudja következtetni, miért nem válaszolt egyszerűen igennel, vagy nemmel. Harry rosszul érezte magát, hogy semmit nem tud bevallani, de legalább Ő maga tisztában van érzéseivel, és titokban csodálhatja Louis-t, mikor fürdeni megy, vagy teát iszik reggel, netán csak nevet a srácokon, esetleg a saját viccén. Harry imádta ezeket az egyszerű pillanatokat, olyan természetesnek tűnt ekkor szemében Louis, mintha nem élete legnagyobb fájdalmának okozója lenne nap, mint nap.

Harry elmélkedése alatt Louis a szomszéd szobában, mit sem sejtve bandatársa érzelmeiről hozta a szokott formáját a rajongóknak, mígnem meg nem látott egy érdekesnek tűnő linket. Nem tudta, miért tartotta ilyen fontosnak, de nem volt ideje ezen agyalni, éppen rákattintott, míg el nem ugrott a komment. Igazából semmi érdekes nem volt sem a nevében, sem a kommentelőben, mégis vonzotta magához ez az oldal. Amint meglátta a képet, mely az oldal nevét hirdette, lefagyott, és úgy érezte szíve megállt pár pillanatra. Remegő ujjak ért az egérpadhoz, hogy lejjebb guruljon, és eltűnjön szeme elől a kép, melye Harry éppen vállába temette arcát, és szorosan ölelte. Valóban volt ilyen pillanat életükben, de akkor, ott Louis teljesen másnak látta azt az ölelést. Egy történet volt az oldalon, elég tömény szöveg, kevés párbeszéddel, Louis szemei mégis megakadtak egy két részleten.

"....nem akartam, hogy tudja, mekkora fájdalommal jár ránézni minden nap. A nyakába akarok bukni, és elmondani; az életemnél is jobban szeretem...", "...és akkor a remény apró, pislákoló lángból, óriás tűzzé nőtte ki magát lelkemben. Alig volt tőlem pár centire, és végül ajkát enyémnek érintette. Testem bizsergés rázta meg, soha nem akartam, hogy elszakadjon tőlem. Erre a csókra vágytam évek óta, és végre magaménak tudhatom." A hideg végigszántotta Louis hátát, erősen megremegtetve egészen csontjaiig testét. Megrázta a fejét, bár szíve még mindig torkában dobogott. Remegő hangon köszönt el a rajongóktól, képtelen volt így folytatni élő adását. Olyan sietően tette le, hogy senki sem értette, mi üthetett belé egyik pillanatról a másikra. Senki, még Ő sem. Remegő ujjakkal lépett vissza az előző oldalra, és szemével lassan kezdte felfogni az adott bekezdés tartalmát.

"Zöld szemében olyan vágy csillant, melyet még soha nem láttam, nemhogy az Ő csodás íriszeiben, de még máséban sem. Erősen kapott ajkaim után, én pedig soha nem voltam képes ellenállni neki. Az övé voltam, bár még fogalma sem volt erről. Vágytam érintésére, Ő pedig szinte kitalálva gondolataim egyik kezével hajamba túrt, és úgy húzott magához egyre inkább, míg másikkal pólóm alá férkőzött, hogy lágy cirógatásba kezdjem, amitől minden izmom összerándult. Hevesen tolt hátra, így ajtónak ütköztem. A szívem őrülten kezdett verni, pláne mikor úgy döntött, nem tetszik neki pólóm, így egyszerűen lerántotta rólam. Hajába túrtam, vágytam rá, érezni akartam egyre közelebb és közelebb. Kezét szabadon járatta felsőtestemen, érintése nyomán felforrt bőröm. Hirtelen ágyékát enyémnek dörzsölte, amitől kéjesen felnyögtem, de neki is egy morgás szakadt fel torka fogságából.

- Akarlak! - nyögte ajkaimra, amitől kirázott a hideg." Louis ijedten csapta le laptopja tetejét, és idegesen nézett szét a szobában. Úgy érezte, áll itt valaki, és minden mozdulatát lesi, hallgatja, ahogy hevesebben ver a szíve. Telesen ledöbbent az iménti részlet olvasása közben, és még koránt sem volt vége az író képzeletében. Nem merte tovább olvasni, halálosan félt, hogy valami olyat képzel el, melyet nem lenne szabad. Ennek ellenére egyre inkább csupán laptopjával szemezgetet, hátha mégis sikerülne elég erőt gyűjtenie, a további olvasáshoz.

Mélyről jövő sóhaj hagyta el ajkait, miközben hátra vágta magát ágyán. Utálta, ha nem tudja, mi történik körülötte, azt szerette, ha minden irányítása alatt áll, még saját érzelmei is. Most mégis ismeretlen bizsergés ütötte fel fejét, mintha valóban megtörtént volna vele, amit olvasott, hisz az Ő szemszögéből íródott. Belegondolt: vajon hány ilyen oldal van még? Megremegett, mikor azt érezte, húzza valami a szomszéd szoba fele. Érdekelte, milyen lehet ezt kipróbálni, és a legjobb barátjáról volt szó, szóval nem érzett félelmet. Louis soha nem volt tétlenkedő, magába forduló típus. Ha valamin agyalt, akkor azt el kellett rendeznie, nem tudta elnyomnia magában. Úgy döntött, meg kell tudnia, tetszene-e neki a valóságban is ez a dolog, vagy sem. Soha nem vacillált semmin, határozott egyéniség volt, így határozottan pattant fel az ágyról, és a szomszéd szoba felé vette az irányt. Soha nem kopogott, ha benyitott Harry-hez, hisz szinte már testvérek voltak. Ezért is érezte úgy Louis, hogy nyugodtan elmondhatja neki, mi történt, mi zavarta össze, nem lesz belőle gond, hisz ez csak egy butaság, mely mély szeget ütött Louis fejében. Talán Harry kineveti, de ez sem érdekelte, hisz olyan jól ismeri, mint kevés embert.

Harry az ágyán feküdt, mikor Louis berontott, és zavartan kapta felé a fejét, majd feltornázta magát ülésbe, és hátát az ágy támlájának vetette. Miután az ajtó becsukódott, Lou mellé ült az ágyra, és komolyan szemébe meredt. Soha nem volt zárkózott típus, ha valamit akart, azt kimondta, és megszerezte. Ellenben Harry teljesen ellentéte volt, így most is félve pillantott fel Louis-ra.

- Harry, olvastam egy hatalmas faszságot, de valahogy megfogott. Tudom hülyeség, de egy csaj linkelt valamit, én pedig random rányomtam. Egy oldal volt, ami azt tárgyalta ki, hogy Te hogyan csókolsz meg engem, és tovább is folytatódott, de ahhoz nem volt gyomrom. Olyan...gagyi volt az egész, de ebbe soha nem gondoltam bele ilyen szemmel. Te mit gondolsz erről? - nézett rá Louis komolyan.

A hangja nem remegett, nem érezte kínosan, hogy erről beszél a legjobb barátjával. Ellenben Harry szemei palacsintaméretőre tágultak, majd' kiestek helyükről. Zavartan nézett Louis-ra fogalma sem volt, most mit mondjon. Talán most kéne erőt vennie magán, és kimondani, amit érez iránta. Kinyitotta a száját, de egy árva hang sem szökött ki torkán, így be is csukta. Louis szórakoztatónak találta barátja arcát, de egyben furcsállta is, hogy így reagált.

- M-mit szeretnél, mit gondoljak? - kérdezte Harry halkan.

Képtelen volt megmondani valós érzelmeit, és talán olyan lehetőséget szalasztott el, mely nem kínálkozik még egyszer. Louis hangosan felnevetett.

- Tök mindegy, én mit szeretnék, arra vagyok kíváncsi, Te mit gondolsz! - rántotta meg a vállát könnyű vigyorral ajkain, melyekre Harry legszívesebben rávetette volna magát. Lous-nak ez az egész egy semmiség volt, mely furcsa mód felettébb érdekelte.

- É-én... - kezdett bele Harry elhatározva, hogy most a sarkára áll, és elmond mindent, de ez nem jött össze, így ismét félbehagyta mondandóját. - ...nem tudom. - zárta le ennyivel.

- Oké, akkor elmondom, én mit gondolok. - kezdett bele Louis könnyelműen, mire Harry kérdőn kapta fel tekintetét rá. Remény csillant szemében, de egyben félt is, hogy most megy tönkre minden. - Érdekes volt ezt olvasni, szóval arra gondoltam, hogy manapság már tök mindegy a nem, sokan nem veszik figyelembe. Részegen is smároltam már sráccal véletlen, és a lányok is gyakran esnek egymásnak. Szóval kipróbálhatnánk, milyen, aztán jót nevetünk rajta. - rántotta meg Louis a vállát nevetve.

Most még az Ő erős egyénisége, is megingott kicsit, mikor Harry arcára nézett. Szegény falfehéren ült ott, semmit nem fogott fel, csupán annyit, hogy Louis meg szeretné csókolni, hogy aztán kinevesse. Ennek ellenére itt volt a megfelelő lakalom. Harry végre megkaphatná, amit oly' régen áhít, csókolhatná Louis-t. Agya vadul száguldott minden fele, miközben maga elé meredt. Végül úgy döntött, itt a nagy lehetőség, nem szalaszthatja el. Komolyan Louis szemébe nézett, és határozottan bólintott.

Louis elnevette magát, majd egyszerűen Harry fölé hajolt. A göndör teljesen lesokkolt ettől a közelségtől, míg Louis ajkain könnyed mosoly játszott. Ez csupán egy móka volt számára, egy újabb élmény, akit kipróbál, aztán kineveti magát, hogy lehetett ilyen idióta. Hazz szíve hevesen kezdett dobogni, alig várta, hogy megtörténjen. Kihúzta magát Louis alatt, így valóban ülésbe került. Lou lágyan érintette össze ajkaikat, melytől Harry testén végigszántott az utánozhatatlan vágy. Mindene bizsergett, össze akart esni, félő volt, szívrohamban életét veszti, de legalább boldogan halna meg. Louis széles vigyorra húzta ajkait, mikor barátja elnyitotta száját. Átcsúsztatta nyelvét, és azok táncba fogtak. Harry teljes egészében remegett, nem tudta irányítani magát, úgy kapott Louis tarkójához, mint éhes vad a táplálékra. Louis viszont semmi ilyen nem érzett, csupán a móka játszott elméjében. Belegondolt, Harry milyen jól csókol, és mi lenne, ha kipróbálná, hogyan csinálja Zayn is, ha annyi lány van oda érte, de ettől a gondolattól fejben kinevette saját magát.

Harry legnagyobb bánatára Louis eltávolodott, és játékos vigyorral nézett Harry zöld szemeibe, melyek reménnyel, szeretettel csillogtak rá, ez mégsem jelentett semmit Louis-nak. Nem látta meg, mely orra előtt zajlott már jó ideje.

- Kösz, Hazz, jó móka volt. Gondoltam, hogy baromság az az oldal. Idióta képzelgés, a valóságban ez érzelemmentes, de azért jó buli volt. - nevetett fel Louis, és összekócolva haját kisétált az ajtón.

Harry megszeppenve nézet utána, kezeit duzzadt ajkára simította, és végigsimított rajtuk. Ennél csodásabb dolog még soha nem történt vele, még mindig remegett, szíve ki akart robbanni helyéről, de egyben darabokban is hevert. Louis összezúzta minden reményét, melyet eddig iránta táplált, nem szerette viszont. Mikor ezt kezdte felfogni, egy forró csepp indult útra arcán, majd szép sorjában a többi. Soha nem fogja elfelejteni, milyen csodás csókot kapott élete szerelmétől, és utána milyen szívtelenül törte össze a srác, mivel ez neki csupán egy játék. Meg sem fordult a fejében, hogy Harry epekedve várta a pillanatot, mely romba lett döntve a móka kedvéért.