6. fejezet. - Can we start it all over again? ~TMTTOS.

Sziasztok!

Szóval itt az újabb rész, a címe már eleve sokat elárul, remélem, elnyeri a tetszéseteket. Ami a keddet illeti, nem tudom, mikor fogom tudni feltenni a részt....vagyis, bocsánat, nem is lesz rész. Sajnálom, még nekem is szoknom kell, hogy befejeződött az a történet. Már éppen írni akartam, hogy lehet ezt is az időzítő fogja megoldani, ugyanis gimnáziumok közötti röplabda verseny lesz, és természetesen ott a helyem, de ne aggódjatok, mindenképpen felteszem a részt. De ez elmarad, sajnálom, hogy befejeztük azt a történetet.

Hálás vagyok az eddigi dicsérő szavakért, végtelenül jól esnek, mintha a szívem ki akarna robbanni a mellkasomból. Jó olvasását ehhez a részhez is, remélem, sikert arat.

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

Az idő szépen lassan telt, én pedig utáltam magam minden egyes napért, amikor Zayn mellett kellett elhaladnom. Minden egyes pillanatban éreztem magamon égető tekintetét, de nem mertem soha szemébe nézni. Talán gyáva vagyok, nem érdekel. A napok alatt szerencsére semmivel sem próbálkozott, de érzem, nem adta fel, és ez megrémített. Egyfolytában gondolkoztam, vajon, mi is lehet most velünk. Legalább ma péntek van, így nem kell semmit sem csinálnom. Teljesen egyedül voltam, Anya elment a barátnőivel trécselni, míg Apa sörözik a haverjaival. Levágtam magam a kanapéra, és egy szendviccsel a kezemben egy jónak ígérkező filmet választottam ki ma esti áldozatomként.

Alig vártam, hogy végre meghaljon az a "fő-gonosz", teljesen beleéltem magam a filmbe. Az a gond velem, hogy könnyen átveszem az érzelmeket a környezetben, erre már rájöttem. De nem tudtam meg, ki lesz az áruló, mivel egy illető a csengőre tapadt. Megfordult a fejemben, hogy azt mutatom, mintha nem lennék itthon, és megvárom, míg elmegy, de nem tágított. Az idegesítő hang egyfolytában megrázta a házat, mikor a gombhoz ért. Sóhajtva keltem fel, és egy sajnálkozó pillantást vetve a képernyőre elindultam ajtót nyitni. Eldöntöttem, hogy lerázom, és minél hamarabb visszatérek a filmhez.

Kinyitottam az ajtót, de a tervem itt megdőlt. Megremegtem látva az alakot, aki várt rám. Kezeit zsebébe temette, vállait felhúzta, így testtartása meglehetősen hanyag lett.

- Szia, Baby! - mosolygott rám, ami még aranyos is lett volna.

- Z-zayn?! - hebegtem teljesen megsemmisülve.

Arra gondoltam, hogy most van végem, ma este meg fogok halni. Senki nincs, aki segítsen, és a saját házamban fog kihasználni. A zsebemhez értem látatlanul, de hogy is lett volna ott a telefonom, mikor tisztán emlékszem, hogy kitettem a dohányzóasztalra filmnézés elején?! 

- Beengedsz ma még, vagy egész este itt ácsoroghatok? - kérdezte nevetve, mitől a gyomrom görcsbe rándult, de meglepő módon, most nem éreztem, hogy félnem kéne tőle. Barátságosnak tűnt, mint aki csupán beszélgetni jött. Görcsösen álltam odébb, így be tudott jönni. Felém fordult, amitől ereimben megfagyott a vér.

- Ne nézz rám, ilyen félénken, tényleg beszélgetni jöttem. - nevetett rám, amitől bólintottam, majd a nappali fele indultam meg, ahova követett is, miután levette cipőét. Lehalkítottam a tévét, és alig feltűnően kezembe vettem telefonom, majd zsebembe csúsztattam, hogy kéznél legyen, ha kellene. Bár most meglepő módon hittem neki. Nem érezem rajta a fenyegetést, amitől kicsit megkönnyebbültem, de még nem bíztam el magam. Leültünk a kanapéra, ahol komolyan felém fordult.

- Szóval, tisztában vagyok vele, hogy félsz tőlem. Talán adtam is rá okot, de nem kell tőlem tartanod. Tény, hogy megszerzem, amit akarok, de valahogy most más a helyzet. Valahogy úgy érzem, hogy Téged nem akarlak eldobni, ha megkaptalak, érted? Ezért is nem tetszik, hogy nem fordítasz rám figyelmet, és azok a pincsikutyák is körbevesznek. - magyarázta komolyan.

Minden egyes szavától egyre inkább kikerekedett a szemem, mintha kést döftek volna szívemben, de egyben fel is élesztették volna. Engem nem akar eldobni, tényleg kellek neki. De egy kis hangocska belülről azt suttogta, hogy ez talán csak hazugság.

- Ők a barátaim, és védeni akarnak. - feleltem komolyan, mivel nem tetszett, hogy így kezeli a srácokat.

- Oké, most nem ez a lényeg. Azért jöttem, hogy visszaszerezzelek, Niall! - mondta halkabban, mintha még neki is új lenne ez az egész.

Ledöbbentem, hogy nyíltam kimondta pusztán az én kedvemért. Ilyet nem tud megjátszani, még ha profi színész, akkor sem. Elhittem szavait, és valahogy éreztem, hogy tényleg fontos vagyok neki.

Aprót bólintottam, mire széles mosolyt villantott, és közelebb hajolt hozzám. Tudtam, mit szeretne, de azt nem tudtam, mit fogok reagálni. Ő egyfolytában mozdulataimat leste, nehogy ellökjem magamtól, de végül a szívem győzött eszem felett, és hagytam, hogy ajkait enyémekre nyomja. Azonnal bevonta nyelvünk, hisz hagytam neki. Még mindig vadul, erőszakosan csókolt, de most nem tartottam tőle. Valahogy éreztem rajta valami újat is, amit még nem tudtam hova tenni, de megnyugtatott, és melegséggel töltött el. Határozottan döntött hátra a kanapén, én pedig hagytam neki, hogy fölém másszon csókunk egy pillanatra sem megszakítva. Kezei beférkőztek fölsőm alá, amitől forróság töltötte el testem. Egyáltalán nem éreztem hibának, amit éppen teszünk, pedig tudtam, ezzel éppen saját magam árulom el. Viszont a szívem sokkal erősebb volt nálam, és megszerezte, amire vágyott...ez pedig Zayn volt.

Hirtelen ugrott le rólam, és a kanapé végébe ült. Kérdőn toltam el magam, mire rám kacsintott, és megnyalta szája szélét. Semmit nem értettem, de azt lenyugtáztam magamba, milyen tökéletesen nézett ki. Te jó ég, miért is gondolom én máris ezt róla?! Teljesen elvette az estem.

Ekkor a nappaliba Anya lépett be, amitől lepetten húztam fel a szemöldököm. Hát ezért szakadt volna el olyan hirtelen?! Hogy hallotta meg? Ez a srác kész rejtély, de hatalmas vágyat éreztem, hogy megfejtsem.

- Niall! Nem tudtam, hogy vendéged lesz. Bemutatsz minket? - kérdezte Anya mosolyogva.

Azonnal felpattantam, ahogy Zayn is. Kicsit...oké, nagyon kínos volt számomra ez a helyzet, de úgy tűnt, Zayn élvezi szenvedésem.

 - Anya, Ő itt Zayn, egy barátom. Zayn Ő Anya. - hadartam el sietősen.

- Szia. Szólíts csak Maura-nak. - mosolygott Anya rá, mire Zayn hálásan megrázta a kezét.

- Én éppen indulni akartam. - mosolygott Zayn, amitől megkönnyebbültem.

Meglepően udvarias arcát mutatta, nem tudtam, hogy ilyen is létezik. Talán teljesen félreismertem volna? Anya még elmondta párszor, hogy Ő bizony nem akart zavarni, és nem kell miatta mennie, de Zayn nem tágított, így kikísértem az ajtón.

- Holnap találkozunk, Baby. - mosolygott rám szélesen, és egy puszit lehelt ajkaimra, majd elsétált.

Kicsit figyeltem, hátha akkor rájövök, valójában álmodtam, de erről szó sem volt. Viszont ez az egész akkor is olyan szürreálisnak tűnt. Ez valóban Zayn volt? Mintha két személyisége lenne...talán ikrek! Homlokon csaptam magam ettől a marhaságtól, és bementem az ajtón.

***

A srácokkal éppen a kedvenc helyünkre sétáltunk, és éreztem, hogy most kéne kinyögnöm nekik, mi történt tegnap, hisz elmondása szerint ma találkozni fogunk Zayn-nel, és nehogy galiba legyen, mivel a srácok félreértik. Zsebre dugott kézzel sétáltam Liam és Harry mellett. Mély levegőt vettem, amivel erős is gyűjtöttem, bár testem-lelkem nem kívántam ezt a mondatot.

- Tegnap este beszéltem Zayn-nel, és elölről kezdjük. - jelentettem ki halkan.

Mindannyian lesokkoltak, és megálltak. Megértem én, hogy hirtelen nyögtem be a semmiből, de akkor sem kéne ezen ennyire meglepődni. Én is megálltam, és rákvörösen fordultam feléjük.

- Na, ne Niall! Ilyen rossz vicceket Lou szokott kitalálna. - hebegte Liam lesokkolva.

- Hé! - fordult egyből oda Louis is, amitől elmosolyodtam, hisz kicsit oldódott a hangulat.

- Komolyan nem vicc? - kérdezte ledöbbenve Harry.

Én csak kínos vigyorral az arcomon megráztam a fejem, amitől Harry elém állt, és féltőn szorította meg vállam. Ha más nem is, Ő igazán tudhatta, mit érzek most. Sóhajjal nézett a szemembe, és kicsit engedett testtartásán.

- De ígérd meg, hogy elmondod, ha bánt! - kérte komolyan.

- Megígérem. - feleltem egyből.

Jól esett hallani, hogy valóban ennyit jelentenék nekik. Hisz hatalmas szeretet kell ahhoz, hogy el tudjuk fogadni a másik döntését, de egyben még így is védjük. Innen tudtam, mellettük nincs okom félni, valóban a testvéreim, és soha nem akartam elveszteni őket.

Így aztán újult erővel léptem be a klub ajtaján, a szokott asztalukhoz letelepedve, ahol azonnal ittunk is pár kört bemelegítés gyanánt. Mindenkinek kirobbanó hangulata lett az estéhez, így táncolni és nevetgélni kezdtünk. Harry és Louis hamarosan eljutottak arra a szintre, ahol egymásnak esnek, de ezúttal nem fogok rájuk figyelni, ugyanis az ajtón egy olyan ember jött be, akit azonnal kiszúrtam, és ezer közül is felismerném. Kis keresgélés után Ő is észrevett, és széles vigyorral hozzám jött. Fekete haja tökéletesen állt, mint mindig. Imádtam fülében azt az apró fülbevalót, férfiassá tette Őt szememben.

- Szia Baby. - köszöntött szóval is, de csókja sokkal jobban tetszett, mellyel nem hagyott válaszolni.

Ittam vele is pár kört, csak hogy ellazuljon, én pedig még homályosabban lássak, majd a táncolók közé húzott. Tudtam, hogy Liam-nek valamint Harry-nek és Louis-nak is itt kéne lennie valahol, de nem láttam Őket. Talán már régen leléptek egy-egy jó este reményében. De csak szóltak volna...gondolom.

Zayn magához húzta a csípőm, és határozott mozgásba kezdett velem együtt. Nem ellenkezhettem, de bevallom, ennyi pia után, már nem is akartam.  Élvezettel táncoltam vele, néha még ágyékunk is összedörzsölődött, ami nyögést szakított fel mindkettőnkből, de akkor ez senkit nem érdekelt.

Az oxigén rohamosan fogyott szervezetemben, de ha ez nem lett volna elég, még éreztem, hogy lassan másodszorra is megízlelhetem a ma este fogyasztott piákat. Émelyegve dőltem Zayn vállára, aki teljesen ki volt pirulva, de nagyon jól állt neki, viszont én sem nézhettem ki jobban.

- Hányni fogok. - jelentettem ki a számomra teljesen egyértelmű tényt.

Idegesen tolt el magától, és sietősen a mosdó felé kezdett húzni. Követtem, bár sokszor megbotlottam, ami nem nagyon segített. Az alkohol visszafele kezdte marni torkom, de éppen időben rontottunk be, majd tolt be Zayn egy fülkéből, így egyből kiadtam magamból gyomrom tartalmát. Utáltam hányni, bár tény, hogy pia nélkül még életemben nem hánytam, amióta az eszemet tudom. Ideges kezet éreztem meg a hátamon, miközben kicsit sem férfiasan adtam ki italaim keverékét. Köhögve támaszkodtam a wc szélére, mikor úgy éreztem, végre készen vagyok. Nyögve felegyenesedtem, ugyanis megfordult velem a világ. Zayn átkarolta a derekam, és kitámogatott a fülkéből a csaphoz, ahol kiöblítettem a szám alaposan, és kezet mostam.

- Jól vagy? - kérdezte, mikor a kezem töröltem.

- Már igen. - mosolyogtam rá, amitől neki is kivillantak fogai.

Meglepett ez az új aggódó Zayn, de szerintem csak velem viselkedett így. Mással kétlem, hogy ennyire megértő és törődő lett volna.

- Hazaviszlek. - jelentette ki határozottan.

Derekam átkarolva elindultunk ki a hátsókijáraton, mely a mosdó mellől nyílt. Nem tudtam, merre megyünk, hol vagyunk, nem is érdekelt. Bíztam benne, és olyan oldalával találtam szembe magam, amiről soha nem hittem, hogy létezik...még ha erre holnap nem is biztos, hogy emlékezni fogok. De egyre jobban tetszett ez a szerető Zayn, aki igenis képes engem a párjaként kezelni.  Úgy éreztem, mi is lehetünk olyanok, mint Harry és Louis, hisz ha most ránk néz valaki, nem mondja meg, hogy mi volt köztünk korábban. Az emberek két srácot látnának, akik annyira szeretik egymást, hogy képes hazacipelni egyik a társát, aki kiütötte magát. Mivel Zayn valóban cipelt engem, nem bírtam rendesen járni, így imbolyogva haladtunk át a parkon.