Just a day...

Sziasztok!

Ez most csupán egy egyszerű kis betekintés lesz, hogyan telhet a srácok egy napja egy kis titkos szerelemmel megspékelve. Tegnap éjszaka (3-kor, hahaha) jött az ihlet, mikor befejeztem ezt a rajzot, és ma megírtam nektek. El kell mondanom, hogy admin vagyok egy Facebook oldalon, és mivel oda is ki akartam tenni ezt a rajzot, így nem tehettem bele komolyabb Larry-t, ugyanis sokan nem néznék jó szemmel, de azért belecsempésztem a munkámba. Figyeljétek meg a kezük állását. Elrejtve, de ott van, bár a valóságban nem létezik, az én munkámban mégis előfordul mindenhol.

El kell mondanom, hogy Eleanor személyiségét én formáltam ilyenre, egyáltalán nem hasonlít a valós személyre belsőre. Ja, és trágárság található benne! Szóval jó olvasást, várom a véleményeket.

                                                                                                          xoxo    Zsoo

Just a day...

 

- Szia, Édes! Hogy vagy? Nagyon hiányoztál! - borult Eleanor Louis nyakába a kamerák előtt.

A srác arcán műmosoly égett, mintha Ő lenne a világ legboldogabb embere, hogy újra láthatja szerelmét, de ez mind hazugság. Szíve választottját eddig is láthatta, és Ő az egyetlen, aki felismerte műmosolyát, melyet egy fancsali grimasszal díjazott. Harry oldalt állva próbálta nem felhívni magára a figyelmet, nehogy észrevegyék, mennyire undorodik a lánytól, amiért párját ölelgeti. De amikor a kamerák kedvéért ugyan, de egy csókot is váltottak, betelt Harry-nél a pohár. Kisietett a teremből, így az eddigi színészkedése felesleges volt, minden kamera rá szegeződött. Nem bírta tovább nézni Őket, neki kéne Louis ajkait csókolnia, mindenkinek meg kéne tudnia, hogy Ők igenis együtt vannak, és nem csupán négy falnak őriznie ezt a bizonyos titkot. Ha tudná a világ, mi zajlik a szobában, mikor csak ketten vannak, hány őszinte nevetést, szót hallottak már a bútorok, hány szenvedélyes csók csattant el az ablaktól távol, hány kéjes nyögés szökött ki a nyílászárók résein...

Harry nem bírta tovább, nem akart titokban élni, de nem tehettek mást. Louis próbálta nem mutatni fájdalmát a kamerák előtt párja reakcióját látva. Ő is undorodott Eleanor csókjától, nem kért belőle többször, de nekik ezt a lapot osztották, nem cserélhetik ki akármennyire is vágynak a szabadságra. 

Louis alig várta, hogy vége legyen a nagy egymásra találásnak a kamerák előtt a reptéren. Azonnal Harry után sietett a hotelben, és miután megtudakolta, melyik szobában van, azonnal be is nyitott.

- Persze, fuss csak a pasidhoz... - legyintett Eleanor szórakozottan.

Louis alig bírta megállni, hogy ne szóljon vissza valamit. A menedzsment szerint szép pár alkotnak, pedig valójában gyűlölték egymást, de erről persze senkinek fogalma sem volt. Helyette inkább csak bemutatott a lánynak, majd a lifttel nem törődve felrohant a lépcsőn a megfelelő emeletig. Amúgy sem volt kedve összezárva lenni egy kicsi helyiségben azzal a nőszeméllyel.

A megfelelő ajtó előtt kifújta magát, majd bekopogott.

- Menj el! - hangzott fel a válasz.

Harry próbálta annyira korrigálni hangját, amennyire csak lehet, hogy ne hallatszódjon rajta a sírás, de nem sok sikerrel járt.

- Cupcake, én vagyok az! - döntötte az ajtónak homlokát Louis.

Harry mélyről jövő sóhajt hallatott, és az ajtóhoz sétált. Akármennyire is utálta az állapotot, amiben éppen vergődnek, nem bírt volna ki egy napot sem Louis nélkül. Szüksége volt rá, mint a levegőre, és ez ellen egy ember sem tehet semmit. Kitárta párja előtt az ajtót, majd figyelte, ahogy a tökéletes alak elsétál előtte, és megáll az ágy előtt.

- Utállak, amiért szeretlek. - suttogta Harry halkan.

Ezt hallva Louis ajkaira fájdalmas mosoly kúszott. Ő is hasonlóképpen volt ezzel, egyáltalán nem bántotta Harry kijelentése. Louis is utálta saját magát, hogy fájdalmat okoz Harry-nek, de egyben párját is utálta, amiért oly' gyönyörű, hogy nem volt képes neki ellenállni, pont ahogy Hazz mondta. De ezzel nincs semmi baj, míg ott vannak egymásnak.

- Csókolj már meg, Te barom! - akadt ki Harry, és szeméből ismét kihullott egy könnycsepp.

Louis azonnal kapcsolt, és lágyan fogta közre párja arcát, miközben letörölte könnyét. Soha nem volt jó az érzelmekben, így gyakran fordult elő, hogy Harry megmondta, mire vágyik, viszont ez soha nem okozott gondot köztük. Gyengéden forrtak össze ajkaik, mindketten fájdalommal, szerelmesen csókoltak. Nehéz cipelniük hatalmas terhüket még úgy is, hogy megosztják azt. Ez bárkinek súlyos lenne, a titok összeköti Őket...a titok, mely szerelmük. Nincs belőle kiút, de már régen nem is keresnek.

- Sajnálom. - hebegte Louis homlokát Harry-ének döntve.

- Én is. - felelte párja fájdalmas mosollyal.

Harry levágta magát ágyára, és csupán bámulta a plafont, míg Louis hozzá nem bújt, és át nem ölelte hasát, miközben fejét mellkasán nyugtatta. Hazz átkarolta derekát, hogy biztosan tartsa maga mellett szerelmét, de úgy érezte, ez nem elég. Nem csak a négy fal között akarta élvezni ilyen fajta közelségét, hanem az egész világ előtt.

Louis is hasonlóképpen volt ezzel, de tudta, ez lehetetlen, így aztán addig élvezte Harry jelenlétét, míg lehetett. Ezért is tolta fel magát, majd párja fölé magasodott eltakarva Őt a világ elől. Egyik lábát Harry combjai közé fészkelte, és lágyan csókolta meg, mely egy óriási csókcsatává kerekedett ki. Harry kezeit Louis hátára vezette, és lágyan cirógatni kezdte bőrét először csak pólóm keresztül, majd beférkőzött az anyag alá. Louis óvatosan mozdított egyet lábán, amitől az megdörzsölte Harry férfiasságát. A göndör lepetten nyögött fel, és megfeszítette hasizmát, így kicsit előre dőlt fekvésben. Megszakadt csókjuk, és Louis tudta, ha így folytatja, nem lesz egyik sem tartós életű, így inkább párja nyakára tért át. Ismerte már Harry testét, mint egy térképet, szóval azonnal tudta, hova kell hajolnia, és ott milyen erősen kell megszívnia az érzékeny bőrt, hogy szerelme ismét felmorduljon. Általában Harry van felül, de most nagyon élezte, hogy nem Ő irányít, inkább csak tűri a kényeztetést.

Louis ismét mozdított térdén, így Harry nyögései nem akartam csitulni, de kopogtak az ajtón. Harry azonnal oda kapta a fejét, és idegesen tekintett fel párjára, de Louis ismét igazgatni kezdte térdét.

- Ne foglalkozz vele, majd elmegy! - suttogta Lou.

Harry ajkába harapva bólintott, véletlen sem akart most egy nyögést kiengedni, pedig nehezére esett. Torkából hangtalan sóhajok szabadultak fel összeszorított fogai között, melyek Louis-nak felettébb tetszettek, ilyennek még nem látta Harry-t.

- Srácok, tudom, hogy a "seggbe-kuki" érdekesebb, de haladjatok kicsit. Már csak rátok vár mindenki a hallban. - kiabált Eleanor az ajtó elől undorral hangjában.

Louis egy mély sóhajjal lehunyta szemeit. Meg tudta volna fojtani ezt a lányt egy kanál vízben, de Harry sem érzett másképpen. Miért éppen egy ilyen picsát kellett találnia a menedzsmentnek?! Bár először Harry-vel akarták összehozni, de vele még ennyire sem jöttek ki, így aztán úgy döntött a vezetőség, hogy elhinti azt a pletykát, miszerint Hazz mutatta be Őket egymásnak, és szerelem volt első látásra Louis valamint El között. Ez a bizonyos szerelem inkább minősült színtiszta gyűlöletnek....

- Utálom ezt a kurvát. - szűrte fogai között Louis, miközben homlokát Harry-ének döntötte.

- Akkor már ketten vagyunk. - simította végig kezét párja arcán Hazz.

Fájdalommal ugyan, de feltolták magukat ülésbe, majd gyors ruha- és hajigazítás után lementek a többiekhez ismét tartva a tisztes távolságot, melybe bár belesajdult szívük, nem volt mit tenni. Eleanor arcán ismét ott égett a tökéletes, szerelmes mosoly, és azonnal Louis-hoz bújt, mintha valóban egy párt alkotnának. Louis is felvette álcáját, még Harry is hozta a formáját, mintha mi sem történne minden áldott nap rajongók millióinak háta mögött.

Az autóban mind a hatan elfértek a srácok pechére. Eleanor ugyan Louis mellett ült, nem értek egymáshoz, ehelyett Harry helyezte mancsát a fiú combjára, majd összefűzték ujjuk. El látványosan megforgatta szemeit, és a másik irányba nézett. A srácokat régen nem zavarta kapcsolatuk, elfogadták, hogy Ők ketten ilyenek, Niall még kimondottan aranyosnak tartotta Őket együtt, és mindig "ó"-zott, mikor romantikus pillanatokat éltek meg a szerelmesek előtte.

- 65.000. ember előtt fellépni...félek. - motyogta Liam inkább csak magának, de mindenki egy bólintással válaszolt.

- Én is Haver! - ütögette meg a vállát Zayn egy játékos mosollyal, mellyel rettegését próbálta leplezni az este iránt.

- Nem hibázhatunk...ennyi ember előtt nem. - motyogta halkan Harry.

- Nem fogunk! Minden rendben lesz! - mosolygott fel rá Louis, mire válaszul egy puszit kapott ajkaira. Niall széles mosolyt villantott, míg Zayn és Liam közömbösként kezelte ezt az egészet. Eleanor viszont elégedetlen sóhajt hallatott, és megforgatta szemeit.

- Ne előttem, ha kérhetném. Így is hallgathattam a szállodában a nyögéseket...remélem, legalább este csendben maradtok. Nem hoztam füldugót. - mondta undorodva, mint mindig.

- Hülye ribanc. - szűrte a fogai között Harry a másik irányba fordulva, amitől Louis szélesen elmosolyodott.

Már régen nem szóltak vissza Eleanor-nak, akkor csak kitörne a háború. Niall halkan kuncogni kezdett, míg Liam elfordult leplezve elégedettségét, Zayn viszont leplezetlen nevetésben tört ki Harry válaszán. Senki sem szerette Eleanor-t, de ez a lányt soha nem izgatta, Ő csupán a busás fizetség miatt van még itt, és játssza ezt az egészet.

Az út csendben telt, senki sem szólt semmit, a lány jelenléte elnyomta a hangulatot. Még jó, hogy csupán párszor jön a turné közben, mikor a menedzsment úgy dönt, szükséges a média miatt. Ez volt a turné legnagyobb koncertje, és még Eleanor is itt van. Senki sem örült ennek pont most.

Mindannyian idegesen feszengtek az öltözőben, ami úgy nézett ki, hogy Zayn elaludt a kanapén, míg Liam és Niall leskelődtek a színfalak mögül, és figyelték, ahogy megtelik a hatalmas stadion. Ekkorát még soha sem láttak. Louis és Harry a mozgáskorlátozott mosdóban vezették le feszültségüket heves csókokkal, melyeknél lényegtelen volt a helyszín. Ezt minden koncert előtt eljátsszák valahol, mondhatni szerencsét hoz nekik. Louis ezek után mindig kínosan ügyel, nehogy bemocskolja Eleanor ajkaival Harry nyomát a média miatt, de általában nem engedik be a sajtót a backstage-be.

Végül elkezdődött a koncert, a srácok pedig leírhatatlan mámorban úsztak, ahogy az a 65.000. ember egyként skandálta nevüket. Ezt az érzést senki sem vehette el tőlük. Louis és Harry megtanulta hogyan kell ezen pillanatokat átélni együtt, mégis úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel kapcsolatuk. Mind az öten egymás mellett állva figyelték a hatalmas embertömeget, amelyben minden egyes rajongó akart belőlük egy darabot, és ez egyben volt ijesztő, mégis hihetetlenül felemelő érzés számukra. Louis mint általában, most is Harry mellé állt, és háta mögött összefonódtak ujjaik. Ezek azok a pillanatok, melyeket senki sem vehet el kettejüktől. Együtt élik meg ezeket, és mindig is együtt fogják lényegtelen hány rosszakaró próbálja meg szétszedni Őket a világ háta mögött.

A koncert végeztével Harry első feladata volt, hogy egy bizonyos dolgot beszerezzen, melyre a hangosítóknál biztosan rálel. Elégedett mosollyal rejtette a zsebébe a kis tasakot, majd Louis-hoz ment, hogy együtt, ismét hatan visszamenjenek a hotelbe. Louis-nak bár Eleanor-ral kéne aludnia, mégis mindig Harry ágyában ébred reggel...vajon miét?! Viszont a kacér pillantások, és forró érintések a kocsiban elárulták, mire készülnek a srácok este az alváson kívül. Louis beharapott ajkakkal követte Harry-t a szobája fele, mikor már a többiek elvonultak.

- Várj! Még van egy kis dolgunk! - mondta Harry gonosz vigyort villantva, és a zsebéhez ért kitapintva, megvan-e még a kis tasak.

Louis és Eleanor közös szobájához mentek, amit Lou nem igazán értett, de semmit nem kérdezett. Harry előhúzta kopogás közben a tasakot, és mikor párja meglátta tartalmát, nevetni kezdett. Eleanor ajtót nyitott, és ahogy meglátta, kik kíváncsiak rá, azonnal fancsali képet vágott.

- Mit akartok? - kérdezte kicsit sem kedvesen.

- Csupán ezt adnánk oda! Jó éjt, nekünk az lesz. - mondta Harry játékosan, és belecsípett Louis fenekébe, aki erre lepetten felsóhajtott.

Eleanor-nak reagálni sem volt ideje, a srácok már be is mentek a mellette lévő szobába. Lenézett a kezében a kis csomagra, mely két füldugót rejtett, és mérgesen csapta be maga után az ajtót.